Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 7. IA szerkesztőség postájából "H Az egészséges életmód jegyében zajlott vetélkedőn készült nemrég e felvétel, melyen a mezőtúri 2-es számú, úgynevezett Szendi Általános Iskola kisdobosainak egy csoportja látható. Ezen a versenyen nem volt vesztes (Fotó: Fejes Emma) Hiányzik a pinceklub A Törökszentmiklósi Művelődési Központ Csikós József ifjúsági klubja tagjai nevében érkezett hozzánk az a levél, amelyben a fiatalok szóvá tették, hogy a felújítás alatt álló épület pince- helyiségének átadását október végére ígérték, de még mindig nincs kész. Felajánlották, hogy szabad idejükben besegítenek, elvégzik a klub villanyszerelési munkáit — úgy tudják, már csak ez van hátra, — és szépen rendbe hozzák a helyiségeket. Felajánlásukat, társadalmi munkájukat azonban elutasították. A nyilvánosságon keresztül kérnek segítséget ahhoz, hogy rendezvényeiket minél előbb itt tarthassák — elejét véve annak, hogy a miklósi fiatalok céltalanul lődörögjenek, szétszéledjenek a kocsmákba. Sülye Károlynétól, a művelődési központ igazgatójától kértünk tájékoztatást az ügyben, aki a következőket mondta: Az épület felújításához 1986-ban fogtunk, mert szükségessé vált a tetőcsere, a homlokzat helyreállítása, a belső festés és a villany- hálózat teljes rekonstrukciója. Ez utóbbi a munkafázis második ütemében készült, s bár igen jelentős összeget, 8 millió forintot kaptunk a felújításra, a pincehelyiségekre már nem jutott belőle. Megjegyzem, arról nem volt szó, hogy októberben át tudjuk adni a pinceklubokat, ekkor volt a műszaki átadás, az eredeti, november 30-i határidő helyett. Művelődési házunk a felújítás ideje alatt is nyitva állt a közönség előtt, részlegesen működött. A fiatalok felajánlása nem jutott el hozzám, de ha megkeresnek az ügyben, akkor sem engedhetjük, hogy ők végezzék el a villanyszerelést a pinceklubban, mivel nem egy-két lámpatest, kapcsoló javításáról van szó, hanem igen felelősségteljes, balesetveszélyes munkáról — ahogyan már említettem, a hálózat teljes felújításáról. A gondunk persze időközben megoldódott, mert az épület . munkáit kivitelező kisiparos társadalmi munkában vállalta az egyik pincehelyiség villanyszerelését, és a városi tanácstól is kaptunk még egy kis pénzt, így a villamos hálózat teljes korszerűsítése ebben a hónapban befejeződhet. S ezek után mondhatom, hogy továbbra is szeretettel várjuk a fiatalokat, jövő év elején birtokukba vehetik kedvenc helyiségüket, a pinceklubot is. Fel kellene tölteni a kátyúkat Jóleső érzéssel olvastam a Néplapban, az utóbbi időben többször foglalkoztak a témával —, hogy Szolnokon és a megye városaiban, községeiben milyen nagy figyelmet fordít a tanács a lakossággal együtt a közutak, járdák építésére. Azt is tudom, hogy ezek nem kis költséggel, társadalmi munkával járnak, hiszen mi is hasonlóképpen építettük a szolnoki Berzsenyi D. utcánkat még 1975-ben. A városi tanács és a különböző vállalatok, üzemek kollektívái sokát segítettek ebben. A Szakszerűen elkészített közút azóta sajnos elkátyúso- dott, mert nincs karbantartva. Ne hagyjuk a nagy költséggel, verejtékes munkával megépített útjainkat teljesen tönkremenni, idejében szervezzük meg a kiigazítási, javítási munkákat. Jövő tavasszal a mi utcánkra már nagyon ráférne a felújítás. Addig is — egy szárazabb időben — fel kellene tölteni a kátyúkat, mert már a házak ablakáig csapják a sarat az autók, de a hepehupás út a járműveket is tönkreteszi. Pélyl Sándor Szolnok \ Hiába minden erőfeszítés Minipark Mezőtúron címmel olvastam a Néplap november 30-i számában, hogyan hozták létre a parkot — nem messze a Berettyó- parttól, egy lebontott régi ház helyén. Én is hozzá- kezdtem már 2 éve a szolnoki Tóth Árpád úton, az új lakóövezetben egy park kialakításához. Nyolc-tíz gyerek segített rendbe tenni a területet és 28 kis fát ültettünk el együtt. Díszcserjéket is hoztam Egerből és a szolnoki Közterületfenntartó Intézmény telepéről. Még maradt belőlük elültetni való ezüstjuharfa, de úgy látom, nem mindenki nézi jó szemmel a ténykedésem. Gépkocsival sokszor keresztül hajtanak a szépen eligazított, beültetett területen. Ezt úgy próbáltam kivédeni, hogy körbeárkoltam a parkot, ami 50 négyzetméternél nem nagyobb, de ezzel haragosokat zúdítottam a nyakamba. Volt, aki mérgében azt mondta, hogy kitördel minden kis fát, majd meg is kezdte. Én pedig helyreállítottam a kárt, és ismét kiástam a betemetett védőárkokat. A hintának szánt vasoszlopokat elfűrészeltem és földbe vertem azzal a céllal, hátha így meg- védhetem a csemetéket, a parkot. Tévedtem, s most már teljesen tanácstalan vagyok, mert csak azért is ráhajtanak a járművekkel, s amelyik kis fa az autó útjá- be kerül, menthetetlen. Odáig fajult a dolog, hogy a fák mellé tűzdelt támasztó karókat is kihúzzák. Egyszóval elkeserítő itt a helyzet. Nem tudom, hogy mitévő legyek, kitől várhatok segítséget? Bagi József Szolnok Még nem vágják á! a Tiszái Vezsenynél Ismeretes, hogy Martfű és Vezseny térségében a Tiszának egy nagy kerülője, úgynevezett kunkora van. Többektől azt hallottam, hogy tervezik ennek az átvágását, így rövidebb lesz az út Kunszentmárton és Szolnok között. Ennek nagyon örülnénk, hiszen a Tisza folyásának kiigazítását már az is indokolná, hogy Martfűn, a Cipőgyár közelében igen meredeken húzódik az autóút egy kritikus ponton a folyó mellett. Létezik egyáltalán ez a terv, vagy csak mendemonda? Miskolczi József Cibakháza Olvasónk kérdésére Nagy Istvántól, a Közép-tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság igazgatójától kértünk választ, aki elmondta, hogy a hír nem újkeletű, nem is mendemonda, régi tervről van szó, amit eddig nem tudtak megvalósítani. Belátható időn belül nem tervezik a munka elkezdését. Egészségünkért Napjainkban igen sok szó esik az egészség megőrzéséről, mégis felmerül bennem a kérdés: ismeri-e mindenki azt a lehetőséget, ami körülveszi, hogy tehessen is valamit az egészsége érdekében. Itt van például a szolnoki Széchenyi lakótelepen a K. Bozsó Károly Üti Általános Iskola tornaterme, ahol hetente kétszer van lehetőségünk arra — egy lelkes testnevelő, Grósz Pál- né vezetésével —, hogy kondicionáló tornán vehessünk részt. Ez a kezdeményezés, az úgynevezett asszonytorna nemcsak állóképességünk megalapozását, mozgásszegény életünk kiegészítését szolgálja, hanem jelentős közösségteremtő ereje is van. A lakótelepek egyik problémáját, az elidegenedést itt nem érezzük, mert a közös torna összekovácsol bennünket, ismeretlenül is jó ismerősökké válunk. E kis közösségünk nem zárt, bárki csatlakozhat hozzánk — egészsége, jó közérzete érdekében. Mészáros Lászlóné Szolnok A Jászkisérl Lenin Termelőszövetkezet — több éves megszakítással — befejezte a 300 adagos üzemi konyhájának beruházását, amely 10 millió forintba került. Az étteremavatás ünnepségén a szövetkezet nyugdíjasait látták vendégül — zeneszó mellett. Az eseményt Tánczos Tamás elsőéves fényképésztanuló örökítette meg, s felvételei közül ezt a képet ajánlotta közlésre Hozzászólás cikkeinkhez Megcáfolom Ma még minden utcai lámpa ég címmel olvastam a Néplap november 19-i számában Szolnok közvilágításának jelenlegi és várható helyzetéről. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a város egyes pontjai szinte fényárban úsznak, sok helyen pazarlásig nagy a kivilágítás, ugyanakkor más területeken, a zegzugos utcákon sötétben botorkálnak az emberek. Megcáfolom azt a kijelentésüket, hogy ma még minTöbb olvasónk szólt hozzá a Mosolyogjon, kedves eladónő! című, november 25-i jegyzetünkhöz. Volt, aki csupán ennyit írt: Jóleső érzéssel olvastam a cikket, mert sajnos egyre ritkábban mosolyognak ránk az eladók. Ha mégis találkozunk egy-egy „fehér hollóval”, veden lámpa ég. A Sándor Pál utca végén, ahova júliusban szerelték föl az új lámpatestet, csupán néhány napig volt világos. Pedig a környéken sokan járnak késő este és hajnalban dolgozni. Régebben szinte minden héten ellenőrizték a közvilágítást, ezt most nem tapasztaljuk. Sőt, hiába jelentettük már többször is a TITÁSZ-nak a hibát, nem intézkedtek — írta Dézsy Lajos szolnoki olvasónk. gyük észre, örüljünk neki, ahogyan a cikk szerzője tette. Volt, aki viszont így vélekedett: A kereskedelemben dolgozók többsége egész nap talpon van, sokszor helyettesítik egymást az eladók ebben a fárasztó munkában, ezért nem csoda, ha fáradtak és türelmetlenek a IA tárgyalóteremből I „Miénk” a gyér? Nem kérdőmondat eZ azoknak, akik éveken át tartó szorgos, becsületes munkával bizonyítják, hogy jó értelemben vett tulajdonnak tekintik a kenyéradó munkahelyet. Sajnos vannak olyanok is, akik a „miénk” fogalomból csak anpyit hajlandók megérteni, amennyi nekik, és csak nekik hasznos. Olyanok, akik a munkahelyen (ha nagy ritkán munkát vállalnak) azt tanulják meg leghamarább, hogy mit lehet onnan elvinni. Béres Márta Jászberény, Kürt út 8. szám alatti lakos is ezek közé tartozik. Legutóbb is azért került a vádlottak padjára, mert sajátos módon értelmezte, hogy mi az övé és milyen úton juthat hozzá azokhoz a termékekhez, amit a munkahelyén állítanak elő. A sajátos értelmezés következménye: bűncselekményt követett el. Igaz olyat, ami csak ártatlan kiruccanás volt ahhoz a sok törvénysértéshez képest, amiért a 27 éves nő már több évet töltött el a börtönben. A büntetett előéletű Béres Mártát legutóbb 1983 nyarán a Jászberényi Városi Bíróság ítélte 3 évi fegyházbüntetésre rablás bűntette miatt. Ez év augusztus 27-én a Jászberényi Cipőipari Vállalatnál vállalt munkát. Alig pár nappal a munkába lépése után már a maga módján szorgoskodott, ellopott a vállalattól két pár női cipőt. Béres Márta büntetett előéletére, egész életvitelére jellemző, hogy a november elején megtartott bírósági tárgyalásra is más megyéből kellett megidézni. A Kecskeméti Büntetésvégrehajtási Intézetből, ahol egy korábbi bűncselekményéért jól megérdemelt büntetését töltötte. A Jászberényi Városi Bíróság annak figyelembe vételével hozött ítéletet Béres Márta ügyében, hogy a vádlott többszörös visszaeső. Lopás miatt találta vétkesnek, ezért 6 hónap börtönbüntetésre Ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. I. A. vásárlókkal szemben. Azokkal — valljuk be őszintén —, akik maguk sem angyalok. Némelyik vásárló legszívesebben „dróton rángatná” a kiszolgálókat, s mindent elkövet, hogy az arcukra fagyassza a mosolyt. Senki sem kívánhatja a kereskedőtől, hogy állandóan és mindenkire mosolyogjon. Én nem a mosolygást kérem számon és várom el tőlük, hanem azt, hogy a tanácstalan, főleg idős vásárlóknak nyújtsanak nagyobb segítséget, hozzájuk legyenek sokkal figyelmesebbek, udvariasabbak. Az idős generációhoz tartozó olvasónk a mosoly és az udvariasság múlását tapasztalta a gyógyszertárakban éppúgy mint a postákon, a tanácsi hivatalokban. Mindenki szinte gépiesen teszi a dolgát, s ha valaki egyszerű kérdéssel fordul hozzájuk, könnyen megkaphatja, s íme erre egy példa: Egy először látott űrlap kitöltéséhez kérte az ügyintéző segítségét, aki jó hangosan ráförmedt: „Mit nem lehet ezen érteni!?" Valamennyi levélírónk soraiból az az óhaj csendült ki, de jó volna, ha legalább azok, akik nap mint nap emberekkel bánnak, türelmesek, udvariasak és segítőkészek lennének mindenkihez. S ha ehhez jutna egy- egy kedves mosoly, barátságos tekintet, az már szinte áldás lenne. — cs — Válaszok - intézkedések Drágultak a csillagszórók Csillagszóró címmel adtuk közre Takács Gábor szolnoki olvasónk levelét november 16-án, aki szóvá tette, hogy a karácsonyra vásárolt háromdarabos figurális csillagszórót 11 forintért vette. Régi ára 4 forint volt, ezért tart attól, hogy bizonyos termékek árának már csak a „csillag-(szór)-ós” ég fog határt szabni — írta többek között. Dr. Balázs András- né, a Szolnok Megyei Tanács ipari osztályának vezetője — miután olvasónk észrevétele alapján megvizsgálták a csillagszórók forgalmazását, az alkalmazott árakat, a következő tájékoztatást adta: A csillagszórók ára 1986- ban már 6.40 forint volt, a 4 forint korábbi időszakra vonatkozott, s feltehetően még ez szerepelt a régi cso- magolón. A figurális csillagszórót a Bólyi Áfész gyártja. Az előállítási költségek növekedése miatt benyújtott árváltozási kérelmüket az Országos Anyag- és Árhivatal vegyipari főosztálya elfogadta, ez év augusztus 31-től hozzájárul a termék árának átlagosan 25 százalékos emeléséhez. Megállapították, hogy a kiskereskedelmi egységek a beszerzési árhoz tisztességes irányhaszonkulcsot számítottak. ü jó lapellátásra törekszenek Már reggel nyolckor nincs újság címmel közöltük november 9-én Tóth András szolnoki olvasónk levelét, aki a vasútállomás környékén lévő újságos pavilonok rossz lapellátását tette szóvá. Panaszára dr. Szabó Gyula, a Debreceni PostaRendbe húzzák Viharvert a buszmegállónk címmel közöltük november 9-i számunkban Kolláth László olvasónk észrevételét, mely az Abonyi úti, benzinkútnál lévő buszmegállóra vonatkozott. Panaszára Pusztai Tamás, a Közterületfenntartó Intézmény igazgatója válaszolt: A megállótól jobbra-balra található víznyelőrács a csapadékvizet levezeti, az útszegély melletti pangó igazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese válaszolt. A hírlapárusok igényléseit felülvizsgáltatta, s ahol indokolt volt, máris emelték a lapok számát. ígérte, hogy gyakoribb felmérés alapján igyekeznek javítani a lapellátáson. a buszmegállót víz miatt viszont a buszvezetők óvatosabb beállása szükséges. Az új padokat legkésőbb tavaszig lerakják, a védőkorlát kidőlt oszlopainak javítását, a lánc pótlását pedig megrendelték a Kommunális Üzemnél. A munkák elvégzéséig a várakozók szíves türelmét és megértését kéri. Összeállította; Caankó Miklósáé áldás lenne
