Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

1987. DECEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ötödik alkalommal rendezték meg Országos zeneiskolai gordonkaverseny Szolnokon Munkában a zsűri. Jobbra Friss Antal özvegye Szocialista forradalom, nemzetközi helyzet, gazdaság Tudományom Ulóat Mártották Karcagon Szombaton — a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából — jubileumi tudományos ülést tartottak Karcagon, a Déryné Művelődési Központ­ban. A tudományos ülésen szépszámú megjelentek előtt három előadás hangzott el. Szabó József, az MSZMP Po­litikai Főiskolájának rektora a Szocializmus és a kapi­talizmus egymásra hatása a világgazdasági folyamatban címmel tartott előadást. Tegnap délután a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont színháztermében befe­jeződött a zeneiskolás diá­kok gordonkaversenye. Az ország huszonhat városából érkezett versenyzők három napon keresztül mérték ösz- sze szakmai tudásukat, fel- készültségüket Szolnok vá­ros közönsége és természete­sen egymás előtt. Tizenkét esztendeje ad ott­hont a megyeszékhely a Friss Antalról elnevezett or­szágos zeneiskolai gordonka- versenynek, amelyet a Ti- sza-part zenerajongóinak örömére immár hagyomá­nyosnak nevezhetünk. Ä verseny----­n ívódíja Friss Antal gordonkamű­vész élete egy többszólamú énekhez hasonlít hiszen egyszerre volt művész, mes­ter és tanár. A századelőn Hugó Beckernél tanult és végzett Berlinben. 1922-ben hazatért, s az Állami Zene­dében tanított, de ezenkívül még kamarazene-oktatást is vállalt. Később a Rádiőzene- kar 6zólócsellistáia lett. A széles körű, szerteágazó műveltséggel rendelkező mű­vész atyailag támogatta, bá­torította a cselló szerelme­seit. Pedagógiai munkássága a Gordonkaiskola című öt­kötetes tankönyvével telje­sedett ki. A művet Finnor­szágtól Ausztráliáig a csel­lóoktatás alapjának tekintik. A nemzetközi, hírű művész 1973-ban hunyt el. Az idén — csakúgy mint a korábbi években — az ünne­pélyes megnyitót követő napon megkezdődtek az elő­döntők — mégpedig négy korcsoportban. A cselló ifjú mesterei a zsűri előtt léptek dobogóra, melynek ezúttal Kedves Tamás, Sin Katalin, Lengyel Endre gordonkamű­vész, illetve Pásztor Ákos főiskolai adjunktus és dr. Patakyné Dombegyházi Má­ria, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetője volt a tagja. (A verseny díszven­dége most is Friss Antalné, a kiváló művész özvegye volt.) A háromnapos találkozón hatvankét tanuló vetélkedett az elsőségért a kötelező és a szabadon választott darabok megszólaltatásával. A végig jó színvonalú versenyen több, egészen kiváló produk­ciót hallhatott a közönség. A zsűri is nehéz helyzetbe került a jutalmak odaítélé­sekor; nem egy esetben megosztott díjakat vehettek át a legjobbak. A sorrendben ötödik Friss Antal Országos Zeneiskolai Gordonkaverseny első kor­csoportjában a pálmát Hat­vani Glória és Nagy Emese Budapestről vitte el. Máso­dik helyezett lett Moldová- nyi András (Veszprém) és Németh Agnes (Budapest), harmadik pedig Kalmus Fe­licián (Budapest). A verseny legifjabb indulója, a hét éves Kurucz Krisztián (Ka­posvár) különdíjat kapott. A második korcsoportban Ba­logh Előd (Miskolc) jeleske­dett, második Baranyai Pi­roska (Budapest), harmadik pedig Balázs Egon (Kisúj­szállás), illetve Berecz Szil­Zsürielnök a Kedves Tamás gordonka- művész, a zsűri elnöke kez­detektől fogva figyelemmel kísérte — kíséri a versenyt: — Elöljáróban szeretném elmondani, hogy. a szolnoki verseny rendszeressé válása és ennek fenntartása elen­gedhetetlenül szükséges. Az elmúlt időszakban — bátran mondhatom — a zenészkép­zés szerves részévé vált. Hogy miért jó egy ilyen ver­seny? Nos, mi ezáltal tíz év­re előre képet tudunk alkot­ni a „felhozatalról”, vagyis a művészi élet utánpótlásá­ról. A három nap alatt elhang­zottak itt modellértékű pro­dukciók, olyanok, amelyek via (Budapest) lett. A har­madik korcsoportban Fenyő László (Szentendre) végzett az élen, a második helyet Kaszanyitzky András (Deb­recen) és Speigl Krisztina (Pécs) szerezte meg, a har­madikat Horváth Ildikó (Budapest). A „nagyok” me­zőnyében első lett Hamar László (Szolnok) és Papp Melitta (Budapest), második Kisdi Eszter (Budapest). Harmadik díjat nem osztott ki a zsűri. Ebben a korcso­portban magyar kortárs ze­neszerző darabjának leg­jobb interpretálásáért Bo­ros Szilvia (Szolnok) kapta meg a Magyar Zeneművé­szek Szövetségének külön- díját. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés és díjkiosztás után gálahangversenyt adtak a verseny győztesei. vetélkedőről ebben az életkorban a min­tát jelentik. Ismét öröm volt arról meggyőződni, hogy Magyarországnak több olyan színes foltja van, ahol tehet­séges gyerekek fordulnak elő. Jellemző volt a mostani találkozóra, hogy több volt a jól felkészített gyerek, mint a korábbi években. Kiugró teljesítményt nem egy ízben látháttunk-hall- hattunk. Néhány név min­denképpen megmarad ben­nem, például a Balog Elődé, a második korcsoport pazar mezőnyéé, Fenyő Lászlóé és Hamar Lászlóé. Számokkal, tényekkel bi­zonyította — amikor a világ első szocialista országa lét­rejöttének nemzetközi hatá­sáról szólott — hogy bár hetven év egy emberöltő, de ennek az időszaknak jelen­tős része háborúval, hideg­háborúval, fegyverkezéssel volt terhelt a Szovjetunió számára. A világ első szoci­alista országának eredmé­nyei ennek ellenére igen je­lentősek, bár az ideálistól, a lehetségestől, az előző és más okok miatt elmaradnak. Minden remény megvan vi­szont arra, hogy a nagy ok­tóberhez méltó folytatás megteremti a minőség forra­dalmát. De okvetlenül felté­telezi az ideológia lenini tí­pusú megújhodását. Részle­tesen szólott az előadó az ideológiai életben meglévő ellentmondásokról, a kapita­lizmusról alkotott, számos területen megkérdőjelezhető képről, egyáltalán arról, hogy tisztázandó a szocializ­mus és a kapitalizmus — mai £s holnapi — egymáshoz való viszonya. Bognár Jó­zsef akadémikus tudomá­nyos nézetére alapozva fej­tegette az előadó, hogy nap­jainkban túlértékeljük a ka­pitalizmus gazdasági helyze­tét, korántsem annyira viru­lens a gazdaságuk, mint amilyennek a látszat mutat­ja. Saját feladatainkról szól­va annak fontosságát hang­súlyozta, hogy jobban meg kell adni a lehetőséget az al­kotó emberi munka kibonta­kozására, biztosítani kell a személyiség érvényesülé­sét és a szocialista demok­ráciát, majd az értékterem­tés arányában való részese­dést. Bognár József akadémi­kus, a Világgazdasági Kuta­tóintézet igazgatója az em­beriség létszámának meg- négyszereződése, a nyers­anyag és az ipari termelés összefüggéseivel bizonyítot­ta, hogy a gazdaság számí­tásai napjainkban merőben mások, mint korábban vol­tak. Mindez új helyzetet te­remtett a világban, hiszen — egy* példa tükrében — az ipari termelés ötszörösére emelése esetlegesen tízsze­res természeti kárt okozhat. Ezért is növekedett meg a tudományos kutatás jelen­tősége. Ez számunkra is nagyon fontos, mondta az akadémikus, a Magyar gaz­daság, világgazdaság című előadásában, hiszen ha fej­lődni akarunk, mindig az újat, a nagyobb értékűt kell behoznunk, alkalmaznunk. Sajnos, mi még egy-egy technológiai változtatáson olykor évekig gondolkodunk, amikorra megvalósítjuk a piac már mást kér, — holott a termelési folyamat értel­mét csak a piac adhatja meg. Azért is kell az ipar és a mezőgazdaság számára megadni az önálló értékesí­tés lehetőségét, hogy ne az állam fizesse meg a veszte­séget. Az állam eddig gya­korlatilag importfinanszíro­zás címén visszaadta az adóval elvont összeget. Való­iában a veszteséget egvenlí- tette ki. holott az a célsze­rű. ha a siker útiát eeven- peti. Neki kell engedni a versenynek a vállalatokat, a gvárakat. hogv kiderüljön, melvik az életképes, a hasz­not hozó. melvik nem. A pi­acképes vállalatokat kell tá­mogatni, mondotta, és kifej­tette, hogy a mai magyar gazdaságban számottevő az egyensúlyhiány, két-három évnél tovább a beruházáso­kat nem lehet visszafogni. A mezőgazdasági termelésről szólva kifejtette, hogy az exportnak nagy figyelmet kell fordítani a nyugati or­szágokban kibontakozó új táplálkozási kultúrára, a fehérjedús programokra. Bognár József akadémikus szerint struktúraváltásra lesz szükség a mezőgazda­ságban. Balogh András, a Politika- tudományi Társaság nemzet­közi szakosztályának elnöke A szocialista forradalom és a mai nemzetközi helyzet témakörben értekezett. Fel­vetette annak kérdését, ho­gyan kezelte az elmúlt évti­zedekben a nyugati politika a kelet-európai problémákat. Bizonyította elemzésében, hogy a nyugati politikai kö­röknek nem volt esélyük az európai politikai viszonyok megváltoztatására. Egyre in­kább be kell látniuk azt is, hogy hosszú távon minden fegyverkezésre fordított ösz- szeg tengerbe dobott pénz. Manapság mint saját meg­állapításukat hangoztatják, hogy a nukleáris háborút lehet megnyerni, holott en­nek a ténynek felismerése a szovjet politikai gondolko­dáshoz fűződik, amely nap­jainkban arra késztet, hang­súlyozta, hogy mindenhol belássák, az anyagi javakat, a tudományos eredményeket, a meglévő és majdani új energiaforrásokat az embe­riség javára kell fordítani. Az új szovjet politikai gon­dolkodás elvezethet a két katonai szövetségi rendszer feloszlatásáig. Az előadás további részé­ben a szocialista internaci­onalizmus új megfogalmazá­sáról szólott Balogh András, kiemelve, hogy a szovjet do­kumentumok a kölcsönössé­get, a pártok teljes és visz- szavonhatatlan önállóságát hangsúlyozzák. T, I* — jurkovics — ií_ i. - i ■■ - ■■ . i. I, i —... ■■ i Repülőmodellezés félárnyékban A hót filmjeiből A Beverly Hills-i zsaru Hiányzó középiskolások — Bemutatócaoport alakul A repülőmodellezés me­gyénkben több mint félév­százados múlttal, és sok nagy sikettel dicsekedhet. Az első siklógépet 1931-ben készítet­ték a szolnoki polgári fiúis­kolások, sőt 1933-ban . már versenyeket is rendeztek. A felszabadulás után az ötve­nes években több mint het­ven modellező kör tevékeny­kedett megyénkben, és még 1958-ban is országosan har­madikként könyveltek el bennünket. Nemzeti, sőt Eu­rópai-bajnok helyezettekkel rendelkeztünk. A sportág csillaga fennen ragyogott, és ez elsősorban a középiskolás tanároknak, diákoknak kö­szönhető. Napjainkban már koránt­sem ennyire rózsás a helyzet. A legutóbbi országos rang­listán a 19 megye között a 14—15. helyen szerényked­tünk. A számok tükrében kifejezve: van 9 modellező klubunk és 13 szakosztá­lyunk. Ezekre az a jellemző, hogy túlnyomó többségük­nek általános iskolások a tagjai — mintegy nyolcszáz diák —, meg negyven — hat­vanév közötti lelkes meg­szállott. Pedig a modellezés alapismereteinek szélesebb körű elsajátítására a hon­védelmi képzésben égetően szükség lenne, hiszen a ti­zenéves fiúk itt ismerik meg a repülés, a siklás, fizikai törvényeit. Nem véletlen, hogy a jelenlegi ejtőernyő­sök. repülők, oktatók zöme modellezőként tett szert ele­mi jártasságra az egek or­szágútjain. Kitetszik: a törés a közép­iskolákban kezdődik. Egy jellemző adat: megyénkben három szolnoki középiskolán kívül mindössze Kunhegye­sen az Ipari és Mezőgazda- sági Szakmunkásképző di­csekedhet efféle klubbal. Ügy tűnik, a 14—18 évesek körében nehezen ver gyöke­ret ez a szép sport, pedig az MHSZ anyagot, sőt szakem­bereket is biztosítana a papír és gumimotoros, majd — magasabb fokon — a robba­nómotoros illetve rádióirá­nyítású szerkezetek készíté­séhez. Ami a hogyan továbbot, az előrelépést illeti, azért akad néhány biztató jel. Rendelkezünk már egy olyan középiskolai kollégiummal, ahová elsősorban a repülést, a modellezést kedvelő nyol­cadikosok kerülhetnek. Az is jó dolog, hogy végre vala- hára ennek a szakágnak az MHSZ-ben is tevékenykedik egy főfoglalkozású megyei szakembere. Eddig ugyanis az ellenőrzést, képzést, segí­tésadás, félállásban, társa­dalmi munkában végezték. Tervezik az ipari szakmun­kásképzők és szakközépisko­lák vezetőinek, igazgatóinak a megnyerését is modellező szakkörök létrehozására. Azért ezeket az iskolatípu­sokat keresik fel, mert itt adottak a műhelyek, szerszá­mok, és az itt tanuló tizen­évesek bizonyos készségek­kel rendelkeznek a bonyo­lultabb • modellek készítésé­hez. Hogy mindennek lesz-e látszata, majd kiderül. Leg­utóbb már volt egy halvány reménysugár, hiszen a Szol­nokon rendezett kelet-ma­gyarországi vidalaon az egyik versenyzőnk már do­bogós helyezést csípett el a riválisok elől. Jövőre pedig hosszú, hosszú szünet után ismét országos versenyeket tartanak az MHSZ szanda- szőlősi sportrepülőterén: még pedig egymás után ket­tőt. Az egyikben a szabadon repülő, a másikban a rádió­irányítású modellek vetél­kednek. Ezekben a hetek­ben szervezik egy MHSZ- csoport alakítását, amelynek * tagjai jelentős megyei ren­dezvények alkalmával be­mutatókkal népszerűsítenék a szakágat. Remélve azt, hogy az általános iskolákon kívül nem kevés 15—18, il­letve huszonéves fiatalt is megnyernek ennek a szép sportágnak. Bízhatunk te­hát abban, hogy a tömegbá­zis növelésével sikerül majd kinevelni olyan gárdát akik a korábbi hagyományokhoz méltóan képviselik megyén­ket a modellezők hazai és nemzetközi seregszemléin. D. Sz. M. A zsaru a mai idők cow- boya, bár megjelenésében — általában — korántsem olyan mutatós figura, mint az egykori Tömök, Billek stb, sokszor nem is széles vállú, nem is "Jcék szemű, s nem is fiatal, akiért a szép­séges szőke Maryk elájul­nak a vágyakozástól. A szél­vész lábú nemes paripák kora is lejárt, a mai cowbo- yok nem ezüstdíszítésű nye­regben ülnek, hanem rend­szerint egy-egy ütött kopott autóban, amelynek az a tu­lajdonsága, hogy mindig tö­rik, zúzódik, de ettől még megy, mint a szélvész. A cowboyok a végtelen préri­ken száguldoztak, a zsaruk meg többnyire a nagyváros forgatagában. Ami közös bennük: az igazságot kere­sik, igazságot osztanak per­sze, mindig a saját igazságu­kat. Tudott, hogy az igazság milyen törékeny. A Beverly Hills-i zsaru is egy cowboyutód, ám az első pillantásra feltűnik a kü­lönbség: a bőr színe. A haj­dani igazságosztók mind fe­hérek voltak, a cowboy- romantika nem szerette a fekete színt. Változik a vi­lág, a feketék is az igazság közelébe férnek. Különösen akkor, ha adok, kapok go­lyók árán lehet az igazság­hoz jutni. A cowboy-zsaru párhu­zamban egy nem változott: a kaptafa. A mindenkori kö­zönség igénye szerint ké­szültek a vasöklű, csípőből tüzelő cowboyfilmek is, meg a zsarutörténetek is. Tizen­kettő ebből is, abból is — tisztelet a szerény számú ki­vételnek — egy tucat. Pont egy tucat. De még ezen belül is vannak fokozatok. A ma­gamfajta rossz üzleti érzék­kel bíró ember pl., egy hun­cut vasat sem adott volna a Beverly Hills-i zsaru forga­tókönyvéért. Együgyű me­se: egy Jó bácsi diadalmas­kodik a Rossz bácsik fölött. Az indíték — mármint a zsaru indítéka is — rop­pant egyszerű. Neki nem a menyasszonyát rabolják el a banditák — akiknek a fő­nökük természetesen félsze­mű! — hanem a barátját te­szik el láb alól. S a Jó bá­csi nekivág, és győz. De komolyra fordítva a szót, már amennyire érde­mes, meg kell jegyeznünk — ezt érdemes! — hogy Axel Foley nyomozó „saját szakál­lára” próbál feltárni egy olyan ügyet, amelyről az elő­kelő Beverly Hills-i negyed­ben mindenki tud „valamit”, de senki sem akar emlé­kezni semmire. Sőt, a mesz- szi földről érkezett, kopott kis zsarunak éppen a fény­űző negyed rendőrei a leg­számottevőbb ellenlábasai. Legalábbis a kezdet kezde­tén. De Foley nem esett a feje- lágyára, egyszerre nagyvo­nalú és kicsinyes, közönsé­ges és fenkölt, ördöngősen ügyes, ha kell úgy játssza a bambát, hogy talán saját ma­gát is megtéveszti. De nem! Ez a rendőr — bocsánat: zsaru — mindig tudja, hogy mit csinál. Na, persze, ez is kaptafa. Igen, az a forgató- könyv szintjén, de nem Ed­die Murphy játékában. Vannak egészen rossz fil­mek, amelyeket egyetlen szí­nész játékáért érdemes meg­nézni. A Beverly Hills-i zsa­ru egy ilyen hiper-szuper- film. Eddie Murphy játéka magyarázza a film világsi­kerét. Az ilyen színészi re­meklésekre mondják, hogy bravúros alakítás. S ez mi­ből áll? Ez már nehéz kér­dés, valami olyasmit jelent, mint amikor valaki egy­aránt nagyszerűen énekli — énekelné! — a tenor és ba­riton szerepeket. Figurája talán még a filmbéli ellen­ségeinek is rokonszenves, hát még a nézőknek. Azt csodáljuk benne, amire mi — jámbor átlagnézők a mo­zivászon előtt — nem len­nénk sose képesek. S azt mondjuk rá; bravúros. Tény­leg az, ritka jó szórakozás ez a film, mert elfelejteti velünk a kaptafát. S mind­ezt valahogy úgy teszi Mur­phy, hogy mindig nyitva hagyja maga mögött a kis­kaput, ja, kérem én egy komikus vagyok, mit várnak tőlem. A rendező Martin Brest, legnagyobb érdemének az tű­nik, hogy azt csinál filmjé­ben Eddie Murphy, amit akar. S ez a fekete csillag mindent tud rólunk, né­zőkről, s szinte velünk is azt csinál, amit akar. — ti —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents