Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

1987. DECEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ügyeletesünk kérdése Ön mit vár a csúcstalálkozótól? Őrzik, tovább gyarapítják emberi értékeinket A ma kezdődő hét legna­gyobb politikai eseménye a Gorbacsov—Reagan csúcsta­lálkozó lesz. A világ közvé­leménye aggódva, de ugyan­akkor fokozott várakozással tekint a két politikus közel­gő megbeszéléseire. A vi­lágsajtó már hetek óta fog­lalkozik a témával. A ha­ladó újságok hasábjain mind gyakrabban jelennek meg optimista hangvételű írá­sok, amelyek józanul elem­zik a kialakult politikai helyzetet. A fogalmak, ame­lyek nap mint nap megje­lennek nyomtatásban, el­hangzanak szóban, reményt fejeznek ki: béke, enyhülés, megegyezés, leszerelés — és még sorolhatnám tovább. A politikusok szemüket a csúcstalálkozóra vetik, de vajon a mindennapok em­bere mennyire érzi a közel­gő esemény rendkívüliségét, súlyát? Ügyeletes újságírónk telefonos körkérdései nyo­mán a megyeszékhelyen megszólalt egy üzletvezető, telefonközpontos, postai dol­gozó, szállodai portás és egy járókelő. A kérdés úgy szólt: mit vár a keddi Gorbacsov —Reagan csúcstalálkozótól ? — A legmesszebbmenőkig bizakodással tekintek a ta­lálkozó elé — mondja Fo­dor Elemérné, a Hetényi Géza Kórház telefonközpon­tosa. — Azt gondolom, a jó­A MÁV akciója A telex december 1-én ér­kezett a szolnoki vasútállo­másra a debreceni igazgató­ságtól: „Valamennyi állomás és megálló rakodóhelyének! Az őszi szállítások zavartalan befejezése és a fuvaroztatók ünnepek előtti vasúti kocsi- rendeléseinek igény szerinti teljesítése érdekében 1987. december 4—5—6-án a Köz­ponti Szállítási Tanács Tit­kársága és a MÁV Vezér- igazgatósága hétvégi kiraká­si kampányt szervez.” Gyakran megesik a MÁV berkeiben, hogy egy-egy te­lepülés gyárai, üzemei hiá­ba kérnek áruik szállítására felszabadult tehervagono­kat; egyszerűen nincs vagy kevés van belőlük, ha van is, többnyire foglaltak. Így ősz táján, amikor gőzerővel indul meg például a répa­szezon, más cégek bizony gyakorta hiába várakoznak vasúti kocsikra., Az év végére a MÁV-nál is „felpörögnek” az esemé­nyek. A vállalat kereskedel­mi osztályai ilyenkor — a zan gondolkodású emberek várják, hogy aláírja a meg­állapodást a két politikus, s azt, hogy még .több dolog­ban születhessen megegye­zés. Mert érzi mindenki a bőrén is, hogy mennyire fé- szült a helyzet a világban: ellentétekről hallani mindig a rádióban, a televízióban. Nyugdíj felé haladva eny­hülést várok, mert bár a mi „mandátumunk” lejárt, féltem a négy unokámat. Bi­zakodom tehát, hogy nem gördül semmilyen különös akadály a tárgyalások elé. A Rétes presszóban dr. Vass Istvánné üzletvezető mondta el a véleményét: — Sok jót várok a hol­napi naptól. Remélem, a két politikus nem ellenségesen fog elválni egymástól. Ha ők megegyeznek, azt hiszem, a kis emberek is megnyugod­hatnak. Örülök, hogy az utóbbi időkben Reagan han­got váltott. Jó lenne, ha sikerülne megegyezniük legalább ab­ban, hogy a fegyverkezést valamelyest visszaszorítsák. Ha belegondolok, milyen ér­telmes célokra lehetne el­költeni azt a temérdek pénzt! Hogy mást ne mondjak, pél­dául a rák gyógyítására. Egyébként is gyűlölöm azt, hogy a világban mindig lő­nek valahol. Mi mást vár­fuvaroztató cégek bevonásá­val — nagyszabású áruszál­lító akciókat kezdeményez­nek. Az üzleten tulajdonkép­pen mindenki jól jár, hiszen felszabadulnak azok a nél­külözhetetlen vagonok, ame­lyeket a vasút azonnal át tud csoportosítani, a fuva­roztató vállalatoknak pedig nem kell fizetniük pénzt a kocsiállásért. — Nem az idei az első ilyen jellegű akciónk, ami­kor is fuvaroztatást hirde­tünk meg — mondja Varga János állomásfőnök-helyet- tes. A november végén, de­cember elején mindig is ar­ra törekszünk, hogy eleget tudjunk tenni vállalt szál­lítási kötelezettségeinknek. A MÁV országosan meg­hirdetett áruszállítási kam­pánya Szolnokon is partne­rekre talált. Azt kell monda­nom, a szervezőmunka ered­ményeképpen a tervezettnél jobban halad a kirakodás. Szombatra például kétszáz kocsi kirakodásával számol­tunk, de délben már 170-nél tartottak a munkások. nék hát a találkozótól, mint békét, békét, békét! A Pelikán szálló főportá­ján Mező Mihály vette fel a telefont: — Enyhülést várok, pozi­tív megoldást — mint min­den normális ember. Maxi­málisan bízom benne, hogy sikeresek lesznek a tárgya­lások; az újságok hírei mos­tanában valahogy ebben erő­sítenek meg. ökrös János csomagraktá­ros a 2. számú Postán: — Remélem, a jó ered­ményt. Nem is tudom igazán miről tárgyalnak, sikerül-e megegyezni ? Valamit azért hallottam róla, meg hát a Tv-híradóban is mindig né­zem. Hát egyelőre ennyit... Az utca embere (férfi) nem kívánta megnevezni magát, de békét és leszerelést vár a találkozótól. — Tudja, nem túlságosan bízom az amerikaiakban. Ezen ne a népet értse! Ügy mondanám inkább, az ame­rikai politika nem szimpa­tikus nekem. Olyan jogokat formálnak a világban bi­zonyos dolgokra, és érde­keikre hivatkozva olyanokat engednek meg maguknak, amelyek gyakran felháborí­tanak. Nos, ennek ellenére most reménykedem. Bízom abban, hogy aláírás nélkül nem állnak fel a tárgyaló- asztaltól. — j- j. — — Milyen árukról volt szó a hétvégén? — Még felsorolni is ne­héz, de néhányat azért meg­említhetek; folyami kavics, szén, cellulóz, rönkfa, cu­korrépa, apatit, foszfát, te­hát elég széles a skála. — Ilyenkor önöknél, gon­dolom, megbolydul a min­dennapos, nyugodtabb élet. A dolgozók hogyan fogad­ták a kampányt? — A szolgálatban lévőktől kedve a rakodókig minden­ki fegyelmezetten, jó ütem­ben végezte a munkáját. — Várható akkor, hogy mától kezdve jobb lesz a vállalatok kocsiellátása? — Mi a felszabadult va­gonjainkat azonnal rendel­kezésre bocsátjuk. A közel­múltban például a piroskai gyártelep kért ötven kocsit, de vagonok híján nem áll­hatott össze a szerelvény. A kampány után azonban, minden valószínűség szerint tudjuk biztosítani a kért mennyiséget, s más cégek­nek is. J. J. (Folytatás az 1. oldalról) 27-én adományozott kitünte­téseket a sokszoros véradók­nak. A társadalmi elsősegély- nyújtásról szólva elmondta: bár sok fiatal és nő tanult az elsősegélynyújtó tanfo­lyamokon, amikor szükséges, gyakran nem merik vállal­ni a segítségnyújtás felelős­ségét. Fontos lenne, hogy mindegyik képzett elsőse­gélynyújtó váratlan helyze­tekben képes legyen a szak­szerű beavatkozásra. Beszéde befejező részében Hantos János hangoztatta: ha újabb társadalmi rétege­ket, különösen a fiatalokat meg akarjuk nyerni a moz­galom támogatására, akkor elsősorban azt kell megmu­tatni, hogy a Vöröskereszt alapelvei szellemében cse­lekszik, képes a feszültség­től terhes világban egysé­get és hatékony együttmű­ködést kialakítani a külön­böző okok miatt bajban, ve­szélyben lévő embertársak javára. A plenáris ülésen a Nem­zetközi Vöröskereszt és Vö­rös Félhold mozgalom, va­lamint a testvérszervezetek képviselői köszöntötték a kongresszust. A vitában felszólaló kül­döttek kiemelték: az egész­ségmegőrzés társadalmi programjának kidolgozása újtípusú gondolkodásmódot alapozhat meg azzal, hogy hangsúlyozza az egészség ér­tékét, és a betegségek meg­előzésére összpontosítja a figyelmet. Amennyiben nem Elöljáróban azt a kérdést vetette fel: kinek mit ad a vöröskeres2jes mozgalom, mit szolgál ez a szervezet, mit jelent ez a tevékenység az embereknek, majd arról szólt, hogy a szolidaritás ne­mes hagyománya a mozga­lomnak és a kezdetektől ösz- szefűzi tagjait. Ez a foga­lom új tartalmakkal egé­szül ki, s egy emberközpon­tú szocializmus felépítésé­nek gondolatja hatja át idő­ről időre. Az öntudat — mint a vitában is megfogal­mazódott —, olyan kivételes többlete, nyeresége ennek a vöröskeresztes tevékeny­ségnek, amely egyszerre le­het jutalma a járni tanuló betegnek és annak, aki a járásban tanulni segített. Kérdés természetesen eny- nyi bizonyosság után is bő­ven marad. Például az, hogy ezekre az erényekre van-e most szükség, amikor érté­keinket változó környeze­sikerül kedvezőbb irányba fordítani hazánkban a meg­betegedési és halálozási ten­denciákat, annak a gazdasá­gi következményei is rend­kívül súlyosak lehetnek az elkövetkező években — mu­tattak rá a hozzászólók. A kormány illetékeseinek a figyelmébe . ajánlotta az egyik felszólaló a véradó mozgalomban résztvevők fokozott megbecsülését,- s kérte: az önkéntes véradók­nak ismét adjanak négyórás munkaidő kedvezményt a vérvétel napján. A hozzá­szólók emlékeztettek arra, hogy ma már nemcsak vért, hanem plazmát, vérsejtet és csontvelőt is adnak térítés- mentesen az áldozatkész ál­lampolgárok. A véradómozgalom erejé­nek próbája az a kihívás, amit az AIDS megjelenése jelent. A vitában utaltak arra, hogy az egyes országok vö­röskeresztes mozgalmaiban a világnézeti különbözősé­gekre való tekintet nélkül részt vesznek a társadalom minden rétegének képviselői. A Vöröskereszt alapelvefnek hirdetésére soha nem volt annyira szükség, mint nap­jainkban, amikor az embe­riségnek a háborús fenyege­tettség érzésével kell szem­benéznie. A kongresszus vasárnap folytatja munkáját. A ta­nácskozás vitájában ' fel­szólalt dr. Csehák Judit, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese. tünkhöz igazítva folyamato­san megújuló eszközökkel és módszerekkel akarjuk megerősíteni. Teljes bizo­nyossággal mondhatjuk, hogy igen. A mozgalom ed­digi eredményeire és tapasz­talataira, a tettekből fakadó önbizalomra éppen napjaink­ban van a legnagyobb szük­ség. Most sorskérdés az, hogy ne a kételkedőknek, a síránkozóknak, a változtat­ni nem akaróknak, a rossz közérzet hangadóinak ad­junk teret, hanem azoknak, akik megtanulták és meg­mutatták hogyan kell és le­het a legnehezebb helyzet­ben is a súlyos próbatételt követelő feladatokat megol­dani — mutatott rá az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja. Hozzátette: számára ter­mészetes az, hogy éppen ezen a kongresszuson, a leg­nehezebb terepen dolgozó mozgalom tanácskozásán van jelen a bizakodás és a bizalom, hogy éppen ez a szervezet mondhatja el ma­gáról: a tagság nem fordult el tőle, sőt, a társadalom fi­gyelme is eíjlsödött az akti­visták munkája iránt. Az egészségmegőrzés tár­sadalmi programjára, a szo­ciálpolitika átalakításának sürgető igényére utalva hangsúlyozta: a konstruktív elgondolások megvalósítá­sakor is számos gonddal, fe­szültséggel, súlyos emberi problémákkal kell szembe­nézni. Minden vállalkozás kockázattal jár, a mozgalom­nak fontos feladata a belát­ható kockázatoknak a csök­kentése. A munkamegosztás nem képzelhető el úgy, hogy az állam, a gazdaság vállal­kozik, az egészségügy, a szo­ciálpolitika, a Vöröskereszt pedig majd „elsősegélyt nyújt” az elesetteknek, a bajbajutottaknak. A legszé­lesebben értelmezett meg­előzés eszközeivel kell csök­kenteni a lakosság egészsé­gének romlásából adódó veszteségeket, és széles tár­sadalmi önkéntes segítség- nyújtással kell kiegészíteni a vöröskeresztes munkát is, hogy mindezeknek a köve­telményeknek meg tudjon felelni. Az állam anyagi tá­mogatásával kell, hogy bő­vüljön az önkéntes szerveze­tek köre, mert a vöröske­resztes aktivisták áldozat- készsége nélkül nem végez­hetők el a tennivalók. A továbbiakban az ország különböző megyéiben szer­vezett, követésre érdemes akciókról szólt a Miniszter- tanács elnökhelyettese, «kie­melve a szakszervezetek, a tanácsok, a mentők, a szü­lők az egyházak együttmű­ködését a vöröskeresztes szervezetekkel. Ezek az ak­ciók azt mutatják, hogy nap­jainkban az idősek segíté­se, a családok támogatása, a véradás, az elsősegélynyúj­tás, a laikusok képzése, a fiatalok megnyerése, az új közösségek szervezése a mozgalom legfontosabb fel­adatai. önkéntesség, együttműkö­dés, sokféleség, a közösségi megoldások keresése, ala­pítványok támogatása, nyi­tottság, mentesség a forma­lizmustól, családközpontú­ság, a fiatalokat is magával ragadó lendület, ezek azok a fogalmak, amelyek az elmoz­dulást jelző mérföldkövei lehetnek a vöröskeresztes mozgalom jövőjének — mondotta végezetül dr. Cse­hák Judit. Hétvégi kirakodás, fuvarozás Tettekből fakadó önbizalomra van szükség Szabadalmakból milliók (Folytatás az 1. oldalról) elemből kevert műgyantá­ból és bazaltból készül, fel- használása pedig — egyelő- re(?) — két területen elő­nyös különösen. Mezőgazda- sági nagyüzemek sertéstele­peire készítenek belőle vá­lyúkat, ugyanakkor — a komplex meliorációs prog­ramhoz is kapcsolhatóan — úgynevezett meliorációs mű­tárgyak gyártására is kiváló­an alkalmas (aknák, átfo- lyók, öntözőcsatorna burko­ló eleme stb.) Előnye a ha­gyományos vasbetonnal szemben az is, hogy a súlya csak egynegyede annak, te­hát könnyebben beépíthető. A gyorsösszekötő szerel­vények a víz- és központifű­tés-szerelők munkáját gyor­síthatja és könnyítheti meg jelentősen azzal, hogy egyne­gyedére rövidíti le a szerelé­si időt. A mesternek nem kell majd menetet vágnia a méretre szabott cső végére, hanem azonnal csatlakoztat­hatja az új megoldású T-kö- nyök, ív és más idomokra. Téli-nyári Mikulás Ismerősöm letörten mesélte tegnap, hogy Mikulás napján nem sikerült teljes illúziót keltenie aprócska gyermekeiben. Pedig hogy készült erre a napra! Hiány­talanul beszerezte a szükséges kellékeket a műszakálltól kezdve a piros szí­nű, majdnem földig érő kaftánon át a ter­metes puttonyig mindent. Sőt, a fürdőszo­bában tusolás közben titokban még a csemetéihez intézett leendő kérdéseket is gyakorolgatta — természetesen elváltoz­tatott hangot. A nagy nap előtt gondosan elmagyarázta a kicsinyeknek, hogy mit kell tenniük a cipőikkel, hogyan viselked­jenek a nagyszakállú Télapó megérkezé­sekor. A nevezetes estén minden a forgató­könyv szerint zajlott. Az anya lekötötte a gyermekek figyelmét, míg a család feje ki nem osont a fürdőszobába magára öl­teni a jelmezt. A tükörben ellenőrizte kül­sejét; úgy érezte a felismerhetetlenségig jól álcázta magát. A szobában játszadozó gyerekekhez erő­teljes kopogással nyitott be. s dörgedel­mes hangon tette fel a korábban már ki­gondolt kérdéseket. Kislánya röavest meg- iiedt tőle. és sírva bújt az anyia ölébe, ám fia a felismerés örömével lábához sza­ladt, átölelte, majd így kiáltott föl: — Apa! Tudom, hogy te vagy! Megis­merem a papucsod! Ismertetőm cáfolhatatlanul ,.lebukott”, mert a színes öltözékhez elfelejtett csiz­Lám-lám, csizma teszi a Télapót. Fotó: Mészáros mát húzni, s a ruha alól előkandikált a ri­kító, hamisítatlan nyári kellék: a jól is­mert strandpapucs. Így vált ismerősöm egy pillanatra — a legnagyobb igyekeze­te ellenére — nyári Mikulássá... J. J. Határozatok, vezetőségválasztás A vöröskereszt eszméinek elkötelezett hívei, állami és társadalmi szervezetek kép­viselői élénk vitában ismer­tették : miként segítették az egészségügyi ellátást, a véradást, a hátrányos hely­zetű családok és személyek szociális problémáinak meg­oldását, a családgondozó szolgálatok kialakítását. Hangsúlyozták: erősíteniük kell alapszervezeteikben, aktivistáikban azt a tudatot, hogy munkájuk nélkülözhe­tetlen és mással nem pótol­ható közösségi szolgálat. A kongresszuson határo­zatba foglalták a szervezet legfontosabb feladatait, a következő öt évre szóló cse­lekvési programját. A hatá­rozatban leszögezték: leg­fontosabb feladatuk, hogy az egészséges életmód ajánlá­sával, a betegségek és a bal­esetek megelőzését elősegítő ismeretterjesztéssel járulja­nak hozzá az egészségmeg­őrzés társadalmi program­jának megvalósításához. Részt vesznek a legtöbb ha­lálozást okozó betegségek elleni védekezést szolgáló szűrővizsgálatok szervezésé­ben. Folytatják a túlzott al­koholfogyasztás, az indoko­latlan gyógyszerszedés, a dohányzás visszaszorítását célzó felvilágosító munkát. Szorgalmazzák a korszerű táplálkozási szokások kiala­kítását. Javasolják a szak­mai szerveknek: vizsgálják meg a mentái higiénés ta­nácsadás megszervezésének lehetőségét. A kormány népesedéspoli­tikai programját támogatva szervezeteik a jövőben is elősegítik az anyaság társa­dalmi megbecsülését, a fia­talok előkészítését a családi életre. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára vá­laszúit a felszólalásokra, A kongresszuson megvá­lasztották a Magyar Vörös- kereszt 119 tagú országos vezetőségét, a 13 tagú or­szágos számvizsgáló bizott­ságot, a tisztségviselőket. Az elnök újra Gegesi Kiss Pál akadémikus, a főtitkár pedig, aki egyszemélyben az Országos Végrehajtó Bizott­ság elnöke ismét dr. Hantos János lett. A kongresszus Gegesi Kiss Pál zárszavával ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents