Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
4 X SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 31. Kibontakozni a középszerűségből Korszerűbb termelésszerkezet, gyorsabb műszaki fejlesztés Új esztendei tervek az abádszalóki téeszben Vasútmodell-kiállítást nyitottak Szombathelyen, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban: százhúsz modell és három működő terepasztal látható a bemutatón. Ezeket egészítik ki a vasúttörténet emlékei: a MÁV Szombathelyi Igazgatósága múzeumából kölcsönkért eszközök, bérén dezések, ruhák, valamint bélyegek, képeslapok a vasparipák hőskorából, az elmúlt másfél évszázadból. Az érdekes, látványos bemutató január 5-ig látogatható Hagyománya van a Jászságban is Településfejlesztés összefogással Elfogytak az év napjai, itt az újabb számvetés ideje. A négy település — Tisza- bura, Tiszaderzs, Kunhegyes és Abádszalók — határrészeiből álló 11 ezer hektáros nagyüzemben, ha látványos sikereket nem is hoztak, nem voltak teljesen eredménytelenek az évtizedből eddig eltelt esztendők. A hetvenes évek utolsó harmadának sorozatos mérleg- és alaphiányai után 1980 óta mindig talpon tudott maradni a Lenin Tsz. Szerény eredménnyel ugyan, de nyereséggel zártak azóta minden gazdasági évet, az ideit például várhatóan 7 millióssal. Megkétszerezték az árAz alapvető cél — az áru- kibocsátás növelésével mielőbb két számjegyű nyereség elérése — érdekében mindenekelőtt a termelési szerkezet átalakítását és a műszaki fejlesztés felgyorsítását szorgalmazza a szövetkezet vezetősége. A növénytermelésben — amelynek az árbevétele a termelőszövetkezetek többségével ellentétben a Lenin Tsz-ben az évi bevételek kisebbik hányadát adja — már az idei őszön meg kellett kezdeni azt a struktúraváltást, amely hosszabb távon a mindössze 13,6 aranykorona átlagminőségű földjeik hatékonyabb hasznosításával biztat. Olyan termelési hagyományok radikális feladása mellett kellett ehhez dönteniük a szakvezetőknek, mint például a 8400 hektár szántóterületük Az országos érdekek egybeesnek az üzemi célokkal. Elsődleges szempont természetesen a főágazat jövedelemtermelésének fokozása. A téeszbeliek számításai szerint a borsót részben takarmányként, részben vetőmagként, értékesítve, — az utóbbival eleget téve a vetőmagtermesztés munkaprogram által szorgalmazott fejlesztésének is — hektáronként 15 ezer forint körüli nyereséget érhetnek el. A búzatermesztéssel elért hektáronkénti fedezeti összeg az utóbbi négy évben — amikor volt öttonnás évjáratuk is — alig haladta meg a hektáronkénti 3000 forintot. Az idén 24 ezer élőállatot értékesítő sertéságazat termelése is gazdaságosabbá válik. Azáltal, hogy az abraktakarmányokhoz szükséges fehérjevásárlás évi 40— 45 milliós költségének egynegyedét megspórolják az egyes fehérjefélék saját maguk termesztette takarmány- borsóval történő helyettesítésével. A tárca munkaprogramja — célszerű ágazati szerkezet- váltás mellett — változatlanul hangsúlyozza a gabona- termelésnek a szántóföldi bevételt, harmadára törlesztették a nyolc év előtti 90 milliós hitelállományukat, és 35 ezerről (!) 65 ezer forintra javították az egy tagra jutó éves munkabér ösz- szegét. Hogy mindez mire volt elegendő? Nos, sajnos mindössze annyira, hogy nem az utolsók között emlegették, emlegetik a közös gazdaságot a megye téeszei- nek sorában, hanem úgy a középmezőnyben. A másfél középtávú tervnyi „történelem” csupán azt hivatott illusztrálni, hogy a kibontakozási program az Abádszalóki Lenin Tsz-ben egyenlő a középszerűségből való továbblépés programjával. 50 százalékának kalászos gabona termesztéssel történő hasznosítása. Most, a december végi tavaszban a szokásos 4300 hektár őszi búza, árpa és káposztarepcével szemben csak 2300 hektáron zöldell jövő évi kenyérnek való az abádszalóki téeszben. Mi terem ezután a búza helyén? És miért nem az termett ott, ha jobb jövedelemmel biztat, már korábban is? Nos, az 1988-ra kialakított vetésterv szerint 2000 hektárt ezentúl — megfelelő vetésváltással — takarmányborsó termelésével hasznosít a főágazat. Ehhez jelentős népgazdasági érdek fűződik az állat- tenyésztés takarmányfehérje igényének biztonságos kielégítése és a fehérjeimport csökkentése szempontjából. növénytermesztésben betöltött meghatározó szerepét. A most már feleakkora búzaterületen korszerűbb vetési, tápanyagvisszapótlási és növényvédelmi technológia bevezetésével kívánnak az eddiginél nagyobb átlagtermést és jobb termékminőséget elérni. És ez már egy újabb „fejezete” a Lenin Tsz-ben kidolgozott stratégiának: ez már a műszaki-technikai megújulás kezdete. Megteremtették ugyanis a kemikáliáknak a repülőgépes technológiánál lényegesen olcsóbb, hatékonyabb, és a lehető legoptimálisabb időben történő kijuttatását biztosító művelőutas búzatermesztés feltételeit. Huszonkétmillió forintos beruházással az idei, őszi aiapműtrágyázási szezonra adtak át a szövetkezetben — a TSZKER-rel együttműködve — egy szuszpenziós műtrágyát előállító üzemet. Az őszi tápanyagvisszapótlásra kijelölt földterületre már teljes egészében helyben kevert folyékony műtrágyát permeteztek. Kiiktatva a repülőgépes technológiát, amelynek a költsége 1981-ben még 2,1 millió forint volt, az idén már annak a háromszorosa. Hatóanyag értékben számolva már ebben az őszi szezonban kevés híján kétmillió forintot takarítottak meg az új technológiával. Hogy melyik táblára milyen összetételű műtrágyát és mennyit szórtak ki, azt „megmondta” a számítógép, elektronizálták ugyanis a kémiai üzemet. Szolgáltatás számítógéppel Az új műtrágyaüzem kapacitása 25 ezer hektár folyékony műtrágyával történő ellátását teszi' lehetővé. Ennek mindössze az egyhar- madát veszik igénybe a Lenin Tsz-ben, a többletkapacitást szolgáltatásként a környező, mintegy 20 kilométeres körzetben lévő társszövetkezeteknek ajánlják fel. Részükre is biztosítják majd természetesen a számítógépes optimalizálást, sőt ugyancsak szolgáltatásként, ha a saját munkájukkal végeztek, a folyékony kemikáliák kijuttatásába is besegítenek a szomszédoknak. Fo- gadókészek a téesz szakemberei az új tudományos-kutatási eredmények bevezetését illetően is. Egy olyan szabadalom meghonosításán munkálkodnak, amely lehetővé teszi az állattenyésztésükben évente képződő 1? ezer köbméternyi hígtrágya száraz és híg fázisra bontását vegyi úton. Az előbbit kiszórják szervestrágyaként, az utóbbit a gazdaságosabb szuszpenziógyártásra hasznosítják majd. Azzal, hogy a műtrágya üzemnek regionális szerepet szántak, a megyei termelés- politikai irányelvekben oly régóta szorgalmazott, és sajnos csak nagyon kis léptekkel megvalósuló célt szolgál a Lenin Tsz: a térségi együttműködésekben rejlő lehetőségek jobb kihasználását. A szövetkezet gazdálkodásának egészére az utóbbi években jellemző középszerűség egyáltalán nem mondható el az állattenyésztési főágazatról. A téesz sertés- tenyésztői például az idén harmadik helyezést értek el az országos hústermelési versenyben. A háztáji és kisüzemi gazdálkodás integrálásának bővítésében is további jó lehetőségeket látnak, a fejlesztésekre. Már szervezik a té- esztagok és a lakosság köréből azokat, akik a téesz kihasználatlan épületeiben vagy a saját portáikon broy- ler csirke és pulyka, húsliba nevelésére vállalkoznak. Egyaránt szolgálja ez majd a folyamatos árbevétel révén a közös gazdaság zavartalan üzemvitelét és a szabadidejüket munkával hasznosító tagok jobb, könnyebb egyéni boldogulását. Temesközy Ferenc Birkavacsorával, utcabállal ünnepelték meg a jászberényi Fenyő utca lakói az útépítést. Messzire hangzott a zene, a nótázás a nyári estén, a környékbeliek pedig kíváncsian, vagy irigykedve füleltek a külöA szomszédos Battyhány utat évekkel ezelőtt burkolták, de ott nem volt vacsora, népünnepély. A költségvetési üzem dolgozói túrták a földet, teregették a követ, a lakók pedig az építés végeztével borítékot kaptak a tanácstól: közmű- fejlesztési hozzájárulás címén fizessenek 3500 forintot. Ennyi volt részük az útépítésből. Kényelmesebb volt így, de nem is érzik sajátjuknak, mint a Fenyő utcaiak, nem beszélve az együttlapátolás közösség- formáló hatásáról. Az összehasonlítás azonban csak demagóg okoskodás marad, ha rögtön hozzá nem tesszük, hogy szívesen cseréltek volna a Fenyő utcaiak a kert végében lakó szomszédaikkal. A kényszerűség vitte rá őket az elhatározásra, mivel jórészt csak magukra számíthattak. Sőt, még a szándék is kevés volt, mert már jóval korábban is próbálkoztak az összefogással, de nem akadt olyan szervező, mint Török Lajos, aki kilincselt az utcabelieknél, a tanácson, járt a kőbányában, pénzt szedett és gépkezelőt fizetett. Ha minden utcában volna ilyen ember, mondogatják azóta is a tanács városgazdálkodási osztályán, akkor előbb tartana Jászberény. Ez kétségtelenül így is van, mert a tanácsok a teA több, mint 10 milliót érő tornaterem elkészült, használja is a falu, de hogy a vállalatok hogyan számolták el maguknak vagy felsőbb hatóságaiknak az ingyen munkát és anyagot, arról nem szívesen beszélnek az illetékesek. Így van ez mindenhol, és a vezetők vállalják az áldozatokat, mert kitől várhatnak segítséget a rászorult tanácsok, az önkéntes lakossági társulások, ha nem a helyi téesztől, szövetkezettől, vállalattól. Legtöbbször a gazdasági egységnek is érdeke fűződik egy út, vízvezeték, üzlet építéséhez, ha másként nem, a dolgozói révén. Feladatuknak, kötelességüknek érzik a támogatást, még ha azzal nem egyszer közvetlen termelési érdeket is sértenek. Az Aprítógépgyár rendnös zajra, mert nem ért még olyant a felvég. A Fenyő utcaiaknak minden okuk megvolt az örömre, mulatozásra: saját pénzükön és kezük munkájával, kevés tanácsi segítséggel építettek utat. lepülésfejlesztésbe egyre jobban kénytelenek bevonni a gazdasági egységeket és a lakosságot. Ellenkező esetben elmaradnak, vagy hosszú időre eltolódnak fontos, közérdekű feladatok. A tanács feladatai megmaradtak, lehetőségei azonban beszűkültek, kérnie kell tehát, ha valamennyire is lépést akar tartani az igényekkel. Kérni pedig nem könnyű és nem hálás do- dolg, mert sehol sem úszkálnak a javakban, gazdája van a zsebben, egyszámlán lapuló forintoknak. — Többször is kértem segítséget a vállalati vezetőktől egy-egy községi fejlesztés megvalósításához — mondja Juhász Béláné, a jászdózsai Községi Tanács elnöke —, de sohase érez tem azt, hogy koldulok. Nem magamnak, hanem a falunak kértem. A tornacsarnokot a múlt évben fejeztük be, és ahhoz meg kellett mozgatni minden követ itthon is. a környékben is. A Hűtőgépgyár vezérigazgatójához a bejáró dolgozók ürügyén jutottam el, hasonló okokból vártunk és kaptunk segítséget az Émásztól, a Villanyszerelőipari Vállalattól, a Budapesti Távfűtő Művek a községből el| távozott vezetője révén kapcsolódott be a munkába, a Győri Graboplaszttól pedig minden ismeretség nélkül érkezett méltányos áron a padlóburkoló anyag. szeresen felajánlja a kommunista műszakok bevételeinek egy részét a város gyermekintézményeinek fenntartására. A szocialista brigádok felújítási munkákat, parkgondozást vállalnak, szemétgyűjtő edényeket készítenek. A vállalat emellett milliókkal járul a településfejlesztési célok megvalósításához. A tanács a technikus képzés feltételeinek javításához, a távhí- vásos rendszer kiépítéséhez kért tőlük pénzt. Mindkettő alapvető érdeke a vállalatnak is, de jogos ellenérv volt egyesekben, hogy először gépre kell a pénz. Végül a vállalati tanács döntött a fejlesztési alap megcsapolásáról. A település fejlesztése érdekében végzett társadalmi munkának nagy hagyománya van a Jászságban, Az ötvenes évek erőltetett és gyakori kommunista műszakjai után a szocialista brigádmozgalommal lépett ki a gyárból az önkéntes munka. Eleinte kisebb közösségeket patronáltak, parkot gondoztak, később pedig, ahogyan fogyott a tanács lehetősége, úgy vonta be a célok megvalósításába a munkahelyeket és a lakosságot. Ma már a vízvezeték és a járda szinte teljes egészében, az utak nagy része, szennyvíz csatorna, sőt gázvezeték is lakossági összefogással, kevés tanácsi segítséggel készül. Versenyben A társadalmi munkák ösztönzésére versenymozgalom alakult, melyben a településeket országosan egységes elvek alapján értékelik. Az elsők nemcsak erkölcsi elismerésben, hanem a további fejlesztésekhez tetemes pénzjutalomban is részesülnek. Többszörös érdeke tehát a tanácsnak, hogy a társadalmi összefogásra nagy hangsúlyt fektessen. A jászsági települések rendszerint ott vannak a megye legjobbjai között és több nemzeti zászló igazolja, hogy a község fejlődéséért önzetlen áldozatvállalásra képes a jász ember. Iskolák, óvodák, orvosi rendelők, művelődési házak, tornatermek épültek. Jól megválasztott célokkal és kevés központi támogatással milliós értékek születtek, nőtt a közművesített- ség foka, javult az oktatás színvonala, bővült a szolgáltatások köre. A településpolitikai célok megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze a társadalmi munka. A Jászberényi Városi Tanácson egy dolgozó teljes munkaidejét leköti ezek szervezése, a munka dandárjában pedig talpon van az egész városgazdálkodási osztály. A községekben, nagyközségekben is gazdája van a feladatnak. Mellettük szükség van a tanácstagok, a népfront aktivisták közreműködésére is, mert sok bajjal, nehézséggel jár a jószándékú, önkéntes, de gyakran fegyelmezetlen vállalkozók munkáját összehangolni. Ezen a téren kivételnek számít Faragó Józsefnek, a jászberényi 10. választókörzet tanácstagjának a tapasztalata, aki nem bízta másra a szervezést, és csak alapos előkészítés után mozgósította a választóit. Betonozáskor volt szerszám, idejében érkezett az anyag, volt elegendő munkás kéz is. Lukácsi Pál A Kunhegyes! Kunság Népe Tsz lakatosüzeme 12 millió forint értékben gyárt tolólapokat és rönkvon- szolókat a forgalmazó vállalatok részére. Képünkön HRKS—2 típusú rönkvon- szoló gyártásának részművelete látható (Fotó: Mészáros) Fele annnyi búzát vetettek Megtakarított milliók A falu érdekében Először gépre
