Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A terv teljesítése után Folyamatosan termel a Növényolajgyár Számos kérdés még válaszra vár Kerekasztal-beszóigetós a vállalati gazdálkodás jövő 6vi feladatairól, lehetőségeiről Szerkesztőségünk a hét elején vállalati és szövetkezeti vezetőket hívott meg, hogy egy ankéton a jövő esztendei vállalati gazdálkodás dilemmáiról, feladataikról, nehézségeikről beszélgessünk. Meghívásunkat Lits Józsefné, a Szolnoki Bőr- és Textilipari Szövetkezet elnöke, Boros László, a Jászberényi Aprítógépgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese, Hajós Ferenc, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója és Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója fogadta el. A Néplapot V. Szász József, a gazdaság- politikai rovat vezetője képviselte. Lits Józsefné Maczó László A Martfűi Növényolajgyár tegnap teljesítette idei tervét, megtermelte a 162 ezer 720 tonna növényolajat. Az 1987-es termelési terv már eleve 4 százalékkal volt magasabb, mint a gyár tavalyi teljesítménye. A Növényolaj gyár az év hátralevő napjaiban, a karácsonyi ünnepek alatt is dolgozik, folyamatosan szállít exportra, csupán december 31-én áll le rövid karbantartásra. Január 1-jén délután újból teljes lesz a nagyüzem. Az idei esztendőből még hátralevő egy hétben mintegy 1,5 millió dollár értékű exportra szánt olajat állítanak elő Martfűn. A gyár 1988. I. negyedévi termelésére a külkereskedők már biztos vevőket találtak, megkötötték a szállítási szerződéseket, a korábbinál vaAz érdekképviseleti és érdekvédelmi munka javítására a Kisiparosok Országos Szervezetében a közeli hetekben önálló tagozatokat alakítanak Elsőként a gazdasági munkaközösségek tömörülnek külön tagozatba megyénként és az országos szervezetnél is. A jogszabályok 1986 eleje óta teszik lehetővé, hogy a géemkák a KIOSZ tagjaként vegyék igénybe annak érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységét. Az önálló vállalkozói tagozat életre hívása azért előnyös számukra. mert a géemkák tevékenysége sajátos, a kisiparosokkal szemben itt társas magánvállalkozásról, az ezzel Hússzaküzlet nyílt tegnap Jászárokszállás főterén. A korábbi háztartási üzlet helyén az Egyesült Jászsági Áfész mintegy 3 millió forintos költséggel alakította ki a húskészítmények teljes skáláját kínáló, 200 négyzet- méteres kisáruházat, ahol a tőkehús, mirelit- és tölteléklamivel magasabb árakat is sikerüli kiharcolniuk. A gyár másik termékéből, a magas fehérjetartalmú napraforgó- és repce-takar- mánydarából is rekordmeny- nyiség készült el az idén a martfűi gyárban: összesen 166 ezer tonnát adott át az üzem a felhasználóknak, a mezőgazdasági üzemeknek, jelentősen csökkentve ezzel a fehérjetakarmányok importszükségletét. A napraforgófeldolgozás melléktermékeként keletkező maghéjat is hasznosították a martfűiek: az egész feldolgozási időszakban tüzelőként használták, ezzel mérsékelték a gyár „külső” energiafogyasztását. A melléktermék eltüzelésével 5 millió forint értékű földgáz és villamos áram felhasználása vált fölöslegessé. járó nagyobb felelősségről van szó és a gazdasági szabályozók is eltérnek az egyéni termelőkétől. Mindez megkívánja a speciális érdek- képviseletet. Ugyancsak sajátos a személy- és teherfuvarozók helyzete. Az új járművek beszerzése, a régiek javítása, az alkatrész-utánpótlás általában nagyobb gondot okoz, mint más kisiparosoknak. A személy és teherfuvarozók érdekeinek képviseletére vállalkozó önálló tagozat egyéb gondok megoldásában is közreműködik. A KIOSZ azt tervezi, hogy más szakmákban is bevezeti a tagozati rendszert. áruk, halak és a FOTK termékein (liba, nyúl, pulyka) túl, konzervek, üdítők, fűszerek és ételízesítő cikkek is kaphatók. A három dolgozót foglalkoztató üzletben havonként 7—800 ezer forintos forgalmat várnak, ami a disznóvágási szezon elmúltával magasabbra is emelkedhet. — Ez az esztendő, szinte az év eleje óta, a szokásosnál több „számítási” feladatot adott a gazdasági vezetőknek: mindenütt igyekeztek felmérni, hogyan változnak vállalatuk pozíciói az új gazdasági szabályozók közepette? Ma, amikor már minden jogszabály ismert, milyen reményekkel néznek az új esztendő elé? Tények, várakozások MACZÓ LÁSIZLÓ: — A korrekt összehasonlításhoz például változatlan piaci feltételekkel, rendelésállománnyal kellene számolni, ilyen változatlanságra azonban aligha lehet számítani. Mondhatnám, szerencsére nekünk nem is kell, hiszen az előrejelzések szerint értékesítési lehetőségeink a tavalyinál kedvezőbbek lesznek. Számításaink alapján, ezeket a jobb feltételeket is figyelembe véve, jövőre helyzetünk hasonló lesz az ideihez. Igaz, hogy a 360 milliós vállalati nyereség 160 millióra apad, de elkölthető pénzünk ugyanannyi marad. Ez így rendben is lenne, én azonban mégsem lehetek elégedett. Jó néhány , az év elején még annyiszor hangsúlyozott ígéret, csak ígéret maradt. ’87 elején, közepén még a mostani reform lépések talán legfontosabbikaként beszéltek arról, hogy a gazdálkodás új feltételei között, ”88-tól a feldolgozó ipar helyzete javul, akár más területek terhére is fejlesztési lehetőségeket kap . . Hát, ebből semmi nem lett. Fedig nagy szükség lenne egy ilyen lépésre. Ma is jellemző, hogy a dinamikusan fejlődő országokban a feldolgozó ipar állítja elő az export növeléséhez nélkülözhetetlen plusz árualapokat. (Elég, ha csak az alapanyagban szegény Japánra és a többi távol-keleti országra gondolunk.) Hogy a feldolgozó ipar nálunk is hasonló szerepet játsszon, többet kellene költenie technikai fejlesztésre. Valamennyi pénz jövőre is jut a Tisza Cipőgyárban ezekre a feladatokra, de nem több, mint korábban. Világbanki hitelt veszünk fel például a szerszámgyártás korszerűsítésére, de hogy arra a viszonylagos technikai színvonalra hozzuk fel üzemeinket, mint amilyen a ’70-es évek végén volt, gondolni sem merünk. Hogy az ekkora fejlődéshez szükséges pénzt előteremtsük, a jövő évre tervezett 600 millió forintos konvertibilis exportunkat legalább egy- harmadával kellene növelni. Erre azonban nem vállalkozhatunk. LITS JÓZSEFNÉ: — A szabályozórendszer mostani korszerűsítése során egy nagyon fontos másik követelményt sem sikerült tapasztalataink szerint megvalósítani. Már most megjött az első levél, amelyben az egyik szállítónk kijelenti: a második félévben felemeli az egyik alapanyag árát. Ugyanaz lesz a helyzet, mint tavaly. Sorozatosan engednek a nagy alapanyaggyártók árnövelési törekvéseinek, és ezt mi nem tudjuk tovább hárítani. A monopolhelyzetben levő nagyvállalatok továbbra is kiváltságos helyzetben vannak. . . Korántsem beszélhetünk arról, hogy most már mindenki azonos feltételek között dolgozik. BOROS LÁSZLÓ: — Nagyon is jól érzékelhető, hogy a jövő évi szabályozók jelentős részét kényszer szülte, ezek egyáltalán nem egyeznek a reform alapelveivel. Például, minden várakozással szemben, egyáltalán nem csökkentek a kohászati alapanyagok árai, nekünk viszont mintegy 10 százalékkal olcsóbban kell adnunk a belföldön értékesített termékeinket. Nem szűnt meg az a veszély sem, hogy a gépipari vállalatok „állóeszköz oldalról” lassan tönkre mennek. Persze, nem arról van szó, hogy az Aprítógépgyárban maholnap meg kell barátkozni az ilyen tönkremenetel gondolatával. Rövid távon ilyen veszély egyáltalán nem fenyeget, hiszen a miénk azok közé a vállalatok közé tartozik, amelynek a pénzügyi helyzetét a szabályozók megváltoztatása javította, jó néhány hitelünk törlesztése is befejeződik jövőre és kedvező exportlehetőségeinket kihasználva a pályázatokon is biztos nyerünk előnyöket. Hosszú távon azonban a veszély nagyon is valós — tartósan a mostaninál jóval több pénz kell egy félmilliárdos állóeszközállomány dinamikus szinten- tartásához. Ma ugyanis általában csak a legfontosabb és legújabb exportfeladatok minőségi követelményeink teljesítéséhez nélkülözhetetlen berendezésekre jut. Változó kereslet HAJÓS FERENC —Az új gazdasági szabályozók az élelmiszergazdaságnak kevesebb változást hoztak, mint máshol. Ez azt jelenti, hogy veszítettünk relatív előnyünkből. Például, a társa- dalombitosítási járulék az iparban 40, az élelmiszer- iparban pedig csupán 33 százalékról csökkent 30-ra; vagyonadót mi eddig nem fizettünk, a béradó alól is már korábban mentesítettek bennünket.... — Gondolom kérdéseket, gondokat nemcsak a szabályozók változása vetett fel. Legalább ilyen kíváncsiak lehetnek arra, is miként alakulnak az értékesítési lehetőségek itthon és külföldön? HAJÓS FERENC: — Itthon megszűnik az élelmiszer árak egész sorának az állami támogatása, ez az intézkedés bennünket is érint. Nagy kérdés, miként reagálnak a fogyasztók, mennyi élelmiszert vásárolnak. Azon is sok múlik, hogy a szabad árakat milyen önmérséklettel alakítják a kereskedelmi vállalatok. Mi arra számítunk, hogy baromfiipari termékekből nő a hazai fogyasztás, hiszen áraink csupán 4,4 százalékkal növekednek, a többi húsárúé viszont ennél lényegesen jobban. Egy kiló sertéscomb árán két csirkét is meg lehet venni — ez pedig fokozza a mi termékeink keresletét. Ügy vélem, reálisan számítunk belföldön 6—ló ' százalékos kereslet- növekedésre. Ezt a kedvező lehetőséget ki is tudjuk majd használni, hiszen az utóbbi két-három évben a baromfiipar 150 féle korszerű új termékkel jelentkezett a piacon, kínálatunkat a jövőre is gazdagítani szeretnénk. MACZÓ LÁSZLÓ: — Mi viszont — annak ellenére, hogy az általunk gyártott lábbelik a viszonylag olcsóbbak közé tartoznak és jól működő saját kiskereskedelmi üzleteink vannak — a belföldi értékesítés 10 százalékos csökkenésére számítunk. így aztán a külföldi értékesítésre egyre inkább rá kényszerülünk. BOROS LÁSZLÓ: — Bár a gazdaság stabilizálásáról, a kibontakozásról szóló dokumentumok mindegyike kiemeli a technikai korszerűsítés megyorsításának fontosságát, a hozzánk hasonló, termelőeszközöket gyártó vállalatok ennek előnyeire még nem igen számíthatnak. A jövő évre szóló szerződéseink is azt tanúsítják, hogy nemigen élénkül a hazai kereslet. Ügy látom, még évekig csak egyetlen út szabad, bár ez az út mind nehezebb, a termelési lehetőségeink kihasználására: a külföldi, főleg a konvertibilis valutáért történő értékesítés. Érdek és kényszer az export — Csak a „kényszer” viszi a vállalataikat a tőkés piacra, vagy más anyagi érdekeik is azt követelik, hogy mind nagyobb tért nyerjenek a határokon túl? LITS JÓZS.EFNÉ: — Régóta sokféle érdek fűzi a vállalatokat a tőkés exporthoz. Az ipari szövetkezetek például — importkeretük nem lévén — csak akkor juthatnak hozzá a legkorszerűbb gépekhez, ha valamelyik pályázat keretében a konvertibilis elszámolású kivitel növelésére vállalkoztak. Ez nálunk már régen hosszú távú exportérdekeltséget teremtett, néhány éve pedig még érdemesebb a kétségtelenül szigorú követelményeket támasztó nyugati vásárlókkal bővíteni kapcsolatainkat, hiszen az évenkénti keresetfejlesztési lehetőségek is szorosan kötődnek itteni piaci szereplésünk sikerétől. BOROS LÁSZLÓ: — Nemcsak a többi piacon tapasztalt értékesítési nehézségek és bizonytalanság miatt van szükség a konvertibilis piacokra. Itt is annak érdemes eladnia, aki az árban megfelelő jövedelmet is el tud érni. Nálunk a tőkés export önmagában is jövedelmező, ehhez jönnek még beruházási és keresetfejlesztési előnyök. Az utóbbiak esetleg még növekedhetnek is a jövőben, hisz már jövő évi terveiben 5 milliárd dolláros tőkés exportot tűzött maga elé az ország. Szóval jól számol, aki áldozatok árán is mindinkább meg akarja vetni lábát a legfejlettebb ipari országokban, esetleg a fejlődő államokban. MACZÓ LÁSZLÓ: — Nyilvánvaló, hogy a szakma világcégei azért tőlünk rendelnek, mert jelentős különbségek vannak az ottani és az itteni bérék között. Az ő technikájukkal mi nem versenyezhetünk, ez azonban nem jelentheti azt, hogy nagyon lemaradhatunk. A Tisza Cipőgyár például minél gyorsabban szeretné a világ- színvonalra emelni — ahogyan említettem — a szerszámkészítés technológiáját, és ennek érdekében — hiteleket is felvéve — a szerszámok tervezését és gyártását segítő számítógépeket vásárolunk, Boros László Hálós Ferenc — Minden, itt képviselt vállalat gazdálkodásában évek óta fontos szerepet játszik a szocialista export. Az utóbbi időben a KGST-or- szágok gazdasági együttműködésének sok hiányossága került itthon és külföldön a viták kereszttüzébe. Hogyan „csapódnak le” ezek a problémák vállalataiknál? HAJÓS FERENC: — Nem is ezeknek a külkapcsolatok- nak a gondjait érzékeljük, hanem a hazai gazdasági szabályozás szándékait nem értjük világosan. Például a rubelártámogatás csökkenésével a szocialista export nálunk egyértelműen ráfizetésessé vált. A vállalat természetesen most is teljesíti az államközi szerződések keretében vállalt kötelezettségeket, de a veszteséget látva meddig tegyük ezt? BOROS LÁSZLÓ: — Erre a kérdésre már csak azért is nehéz válaszolni, mert az Aprítógépgyárnak például nagyon is nagy szüksége van a 150 millió forintos szocialista exportra. Nyereség nélkül persze, nem érdemes dolgozni, ám ugyanúgy igaz, hogy nem szívesen számolnánk fel eddig igen eredményes és jól kiépített kapcsolatainkat a szocialista országok vállalataival. Arról nem is beszélve, hogy ekkora kapacitásra még néhány év alatt sem lehetne megfelelő terméket találni. LITS JÓZSEFNÉ: — Nálunk a jövőben sem jó üzlet a szocialista export ám, mindent megteszünk, hogy még több árut szállíthassunk erre a piacra. Miért? Mert a tőkés megrendelésre gyártott sporttáskákat főleg az első negyedévben kérik, a következő hónapokban nagyon jól jönne, ha termelési lehetőségeinket nagy tételű KGST-megrendelésekre dolgozva használhatnánk ki. Csak hát, az államközi szerződésekben meghatározott szállítási kontingensekből, egy ilyen kis cégnek már nem jut. Pedig, talán a nagyoknál kevesebb központi támogatást igénybe véve is megoldhatnánk a feladatokat. Vállalati szociálpolitika — Az új esztendő közeledtekor o gazdasági szabályozás, a piac néhány, a vállalati gazdálkodás szempontjából kulcsfontosságú problémájáról váltottunk szót. Nem szóltunk viszont a gyárkapukon belüli esetÜS- ges konfliktusokról. MACZÓ LÁSZLÓ: — Fedig már 1988 sikere is jórészt azon múlik, hogy a kollektívával mennyire tudjuk megértetni, elfogadtatni a gazdasági reform mostani lépéseivel született új, a munka minőségének javítását elodázhatatlan követelményeket, a jövedelmi viszonyokban várható változásokat. Meg kell őrizni dolgozó gárdánkat, ezt pedig én csak akkor tartom elképzelhetőnek, ha a vállalat minden lehetőt megtesz ennek érdekében, hogy helyi szociálpolitikai intézkedésekkel legalább részben ellensúlyozza az életfeltételek közismert nehezedésének hatásait. Bármilyen szerények is az anyagi lehetőségek, például az otthonteremtés feltételeinek könnyítésére jutnia kell pénznek, A Jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz cipőüzemében naponta 2400 pár tenisz-, ugyanennyi posztó- és 2300 pár kismamacipőt készítenek. A termékeket a martfűi Tisza Cipőgyárba szállítják. Képünkön Juhászné Nagy Andrea a cipő műbőr fejrészén dolgozik Fotó: T. Z. Érdekvédelem, érdekképviselet Önálló KlOSZ-tagozatok Jászárokszálláson Hússzaküzlet az ünnepre
