Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. DECEMBER 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

öt esztendő a levegőben

Utolsó felszállás — sapkák a szögön

Nyugdíjasán, de nem öregesen

Pártszervezet a Kertvárosban

Ok ketten több mint öt évet töltöttek a levegőben

A fák övezte jókora gyep szélén szőrmebéléses meleg ruhába bugyolált társaság toporog. A kocsik körül álldogálók hangos zsivajába olykor-olykor jókedvű nevetés vegyül. Valaki meg is jegyzi, utalva a tiszta égre, meg a napsütésre — ami viszont december lévén már fikarcnyi meleget sem ad —, hogy ennél jobbat elképzelni sem lehetne.

— Szerencsénk van, az idő is kedvez — erősíti meg az iménti kijelentést Szíjártó László, a MÉM Repülőgépes Szolgálat kenderesi területi központjának igazgatója —, mert akárhogy is nézzük, nem mindennapi dolog készülődik. Hiszen öt, sokat próbált mezőgazdasá- bi pilóta nyugdíj előtti utolsó felszállásának lehetünk részesei — teszi hozzá magyarázatképpen.

Hogyan tovább?

Észreveszem, hogy legtöbben egy 50 év körüli fekete szemüveges férfi körül csoportosulnak. Mindenkinek van egy jó szava hozzá. Aztán amikor lazul körülötte az emberkaréj, odaférek én is. S mint megtudom, az érdeklődés nem véletlen, hisz Ménesi György,

— a nyugdíjba készülők egyike — régi motoros a szakmában, a cég alapító tagja, s felszállásait tekintve ő a nem hivatalos világbajnok.

— 1950 óta repülök — meséli — a mezőgazdasági repülést pedig rá hét évre kezdtem. Elővesz egy jó adag paksamétát és rögtönzött számvetést készít: — Az idén november 9-ig ösz- szesen százötezer-száztizen- kilencszer szálltam fel, s 14 ezer 461 órát és 46 percet töltöttem a levegőben. A százezredik felszállásomat tavaly április 18-án ünnepeltem.

Hallgatom az öreg pilóta feszes szavait, s amikor a hogyan továbbról kérdezem, kicsit elbizonytalanodik:

— Már két hónapja gyötrődöm, hogy mit is fogok csinálni, ha befejezem — válaszolja, s aztán mintha megkönnyebbülne, mert szólnak neki, hogy indulhat, a gép előállt. Elnézést kér és megszaporázza lépteit az egyik AN—2-es felé. Pár pillanat múlva feldohog a motor, s megcsap bennünket a jéghideg légáram. A gép araszolva elindul, majd pár száz méter után megáll.

— Valami gondja van, menjetek már oda — kiabálja a tömegből egy hang. Elfagyott a gép levegőrendszere. Nem is csoda, hisz a hőmérő mínusz 7 fokot mutat. Csak negyedóra múlva száll föl. Közben a másik gép is a magasba emelkedik.

Itt lenn a földön javában folyik a készülődés. Valahonnan előkerül egy talpakra erősített rúd, melyből jókora szög áll ki. Egyelőre megteszi fogasnak.

— Ez egy jelképes dolog — hallom a magyarázatot — mert a nyugdíjba menő pilóták utolsó felszállásuk után szögre akasztják sapkájukat, ezzel is jelezve, hogy végleg letelt a szolgálatuk.

S míg fölöttünk ketten köröznek, én az ugyancsak nyugdíj küszöbén álló Gulyás Mihályt faggatom: — Gondolkodott-e már rajta, hogy mit csinál ezután?

Hiányozni log

— Én még nem, de a feleségem már gondoskodott elfoglaltságról. Addig-ad- dig győzködött, hogy végül belementem, és vettünk egy hobbikertet — válaszolja és int, hogy menjünk csak közelebb a másik géphez, mert ott valami készül. Éppen akkor érünk oda, amikor nagyot durranva egy pezsgős üveg törik darabokra a repülő testén.

Így köszönök el tőle — bólint Szabó Sándor a sárga vasdoboz felé, s lehet, hogy a süvöltő szél tehet róla, de egy könnycsepp is csillog a szeme sarkában. — Huszonegy évet húztam le itt, s ebből tíz évet ezzel a géppel dolgoztam. , Hiányozni fog — summázza a rövid beszélgetést és eltűnik az embergyűrűben.

Kis idő múlva Jeges János kerül sorra — ő ígérte meg előzőleg, hogy fölvisz a géppel — így hát szól, sze- delőzködjek. Bepréselem magam a másodpilóta ülésére, a pilóta segít bekapcsolni a biztonsági övét, fölkerül a fejhallgató, s aztán pár percig még matat a műszerfalon, s a gép egyre erősödő hangja fodrokat ver a csendbe. A pilóta, miután megkapja az engedélyt a felszállásra, gázt ad, a gép nekiiramodik és pár pillanat múltán elrugaszkodik a földtől. Alattunk girbe-gur- ba vonalakkal határolt fekete szántóföldek, csillogó tócsák láthatók. Amott meg egy vasúti sínpár fényes szalagja vész a távolba. Nagy ívben fordulunk, alattunk Kenderes. A település innen föntről leginkább egy játékvárosra hasonlít. Az apró épületek szépen sorjáznak odalenn. Lejjebb ereszkedünk, úgy érzem, akár be is köszönhetnénk valamelyik házba. Aztán megint följebb kapaszkodunk. A pilóta tekintetével utoljára végigsimít a tájon, s kezdünk ereszkedni. Vagy mégsem? Ügy látszik, meggondolja magát, körözünk még egyet. Olyan ráadásféle, hogy még egyszer, utoljára élvezze a sebességet, meg azt, hogy ez a gépmonstrum miként engedelmeskedik akaratának. Eddig jutok gondolataimban, amikor nagyot huppanva földet érünk.

Elkészül a fénykép

Aztán amikor ők öten — álljon itt a nevük: Ménesi György, Gulyás Mihály, Kovács Ottó, Jeges János és Szabó Sándor — fölsorakoznak az egyik gépmadár előtt, hogy elkészüljön az elmaradhatatlan fénykép, gyors számolásba kezdek: repült óráik alapján több mint öt évet töltöttek a levegőben.

Egycsapásra abba lehet ezt hagyni? — kérdezem magamtól, és nem tudok rá választ adni. Eszembe jut ugyanis az a jelenet, amikör a repülés végeztével egyenként arra a jelképes szögre akasztották sapkájukat, jelezve, hogy életük jelentős szakasza zárult le. Nos, a fejfedők az istennek sem akartak a kampón maradni.

Lehet, hogy csak a szél a ludas a dologban? Vagy ki tudja?

Nagy Tibor

Felkészültek az ünnepekre rendelt nagyobb mennyiségű sütemény és Alföldi kenyér gyártására a Sütőipari Vállalat szolnoki süteményes üzemében. Kedden kezdik el nagyobb mennyiségben (a szokásos harmincszorosa) sütni a mákos és diós beig- lit. A kedvelt Alföldi kenyérből is dupla mennyiséget készítenek. (Fotó: Mészáros)

Szolnok, Kertváros. Dúsan termő gyümölcsösök, tágas udvarok. A Holt-Tisza szinte minden részről alig karnyújtásnyira. Csend, nyugalom, béke. A városközpont mindösz- sze két megálló. Kell-e ideálisabb környezet ennél? A látszat azonban ez esetben is csal, itt sem gondtalan az élet.

Főleg Szekeres Ernőnek nem az, aki közel hetven éve ellenére nyakába veszi mások terheit is. A nyugdíjas főmérnök ugyanis valahogy úgy van az élettel, mint az egyszeri traktoros, aki csak akkor tudott nyugodtan pihenni, ha hallotta a váltótársa által vezetett gép zaját. Akkor tudta, hogy nincs baj. Szekeres Ernő is csak akkor nyugodt, ha beszűrődik hozzá az élet esetenként disszonáns zaja.

Harminc éve lakik itt, a Szellő utcában. (Mennyire illik az utcanév a környezethez!) Ismer mindenkit és mindenki ismeri őt a környéken. ö a körzeti párt- alapszervezet titkára. A pártszékház pedig a körzet centruma. Nemcsak taggyűléseket tartanak ott, hanem szerdánként klubdélutánt is. ahová mindenki betérhet. A pártszervezet közreműködik tanácstagi beszámolók szervezésében is, hallatja hangját a tömegszervezetek rendezvényein, így aztán a környék lakói — a párt titkár szavaival élve — jogosan és helyesen fordulnak goridjaik- kal a pártvezetőséghez.

— Én meg megyek, ahová kell — mondja Szekeres Ernő —, ha az emberek valamilyen ügyben kérik, hogy a pártszervezet csináljon már valamit. Mit összeszaladgáltunk a gáz bevezetése miatt, de megérte, mert közel ötszáz lakásban már van gáz a környéken. De nincs megoldva a szennyvízelvezetés, néhol repedeznek a házak,

Bővítés helyett átalakítás

Központi orvosi rendelő a kollégiumban

Nem a fokozódó takarékossági kényszerből, hanem műszaki akadályoknak köszönhetően találtak Jászapá- tin olcsóbb megoldást a központi orvosi rendelő elkészítésére. A VII. ötéves terv feladatai között az egészségügy személyi, tárgyi feltételeinek javítása szerepelt, amit a tervezéskor a régi orvosi rendelő bővítésével kívántak megoldani. Az építészeti tervek készítése közben azonban kiderült, hogy az épület alapja nem bírja el a megterhelést. Ezért a művelődési ház mellett álló, a tanyai tanulók volt kollégiumából alakítják ki a központi orvosi rendelőt.

A múlt hónapban a kivitelezést a költségvetési üzem dolgozói meg is kezdték, és az eredetileg tervezett 8 millió forint helyett 2 millióért, várhatóan még a jövő év első felében megnyitják az új, 12 munkahelyes rendelőt.

Vízlépcső

Régészeti

leletmentés

A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer által érintett magyarországi területen folyó régészeti leletmentés közben az eddigi feltárások bővítették ismereteinket a limesről, a római birodalomnak évszázadokon át a Duna partján húzódó határáról. A pilismaróti—szobi révnél rendkívül értékes újkőkori leletekre bukkantak.

Esztergom-Szentkirálynál egy középkori falut és temetőt tártak fel, az esztergomi Alsó-szigetnél pedig egy középkori kolostor maradványai kerültek elő.

és ha enyhül az idő, térdig érő a sár. A környéken megkezdték az útépítést, de egy szakasz kiépítése után az itteni lakók pénzén hozatott követ máshová vitték. Nem győzök szaladgálni ebben az ügyben. Ilyenkor télen, ha megfagy

a föld és nincs se sár, se por, csendben vannak az emberek, de a télvégi esők megint szenvedélyeket szítanak majd, ha nem történik közben érdemi intézkedés. Valahogy úgy van ez, hogy ha az útépítés elhúzódik, akkor semmi se jó az ittenieknek.

Az általános iskola példájával folytatja Szekeres Ernő:

— Néhány évvel ezelőtt megszüntették az itteni általános iskola önállóságát és az Áchim úti iskolához csatolták az intézményt. A lakosság szerint helytelen volt a döntés.

— Most azt szorgalmazzuk, hogy tornaterem is épüljön az iskolánk mellé. Az egyik itt lakó mérnök már régebben elkészítette — társadalmi munkában — a tervet. Ügy tűnik, az építkezéshez is nagymérvű társadalmi segítség várható. Szeretnénk, ha ez is mielőbb napirendre kerülne.

Azt tapasztalom, előbb- utóbb megoldódnak gondjaink, csak nagyon lassan. A gáz bevezetésében például a végén már csak magam hittem. Vannak persze olyan dolgok, melyeknek csak örülni lehet. A Gagarin utTanulságos eset

Túlzott „városiasodási” törekvései miatt súlyos anyagi helyzetbe került Somogy megyében a Hetesi Községi Közös Tanács. Az 1987-ben esedékes fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez több mint tízmillió forint hiányzik. A hiány rendezéséhez a község vezető testületé a megyei tanácstól kért segítséget.

Az ez ügyben lefolytatott vizsgálat a kellően meg nem fontolt vállalkozás tanulságos példáját tárta fel. Az előzmények 1988-ig nyúlnak vissza; ekkor született az első döntés egy ifjúsági lakótelep építéséről. A Kaposvárral szomszédos — a hetesi tanács közigazgatása alá tartozó — Juta községben egy új „városrész” számára közműves telkeket alakítottak ki. A tervezett nyolcvan lakás terület-előkészítése megközelítőleg hét és negyed millió forintba került, amit az OTP 1987 közepéig meghitelezett. Ez év elején azonban már látható volt, hogy valami baj van az eredeti elképzelések körül; mire az építkezést megkezdhették volna, a száznyolcvanhat igénylőből száznyolcvan visz- szalépett.

A községi tanács vezetői ekkor még úgy vélték, hogy csupán saját szervező munkájuk mondott csődöt. Kapóra jött tehát a kaposvári Rózsa Ferenc Lakásépítő Szövetkezet ajánlata, hogy némi felárral tartós használatba veszi a területet, és vállalta az építkezés teljes lebonyolítását is. Jelentkezők és hitelfedezet hiányában azonban a „profi” szervezet kísérlete is meghiúsult.

Június végére tehát bizonyossá vált, hogy a falusi környzetbe és a falusi életmódhoz nem illő lakótelep nem épülhet fel. A kötött beépítési mód helyett, aki teheti, szívesebben épít kertes családi házat, a „kulcscában idősebb embereknek klubot szervezett a tanács. Nagyon jó az nekik, mert van hol ebédelni, szót váltani, időt tölteni. Néha kis ügyeknek is nagyon jó a visszhangja — például a Kertész utcai, részben társadalmi munkában elkészített — buszmegállónak.

Egy ilyen, viszonylag kis körzeti pártszervezet példája is azt bizonyítja, hogy egy kis utánajárással sok esetben megszüntethetők a lakosságot irritáló ügyek. A Napsugár utcában például a tanács 1972-ben megtiltotta a telkek eladását. A körzeti pártszervezet közbenjárására módosítják a döntést. A Gagarin utcát kinyitják majd a Holt-Tisza felé, és akkor értékesíthetők lesznek a vitatott telkek.

— Érzékenynek kell lennünk minden probléma iránt — mondja a körzeti párttitkár —, és biztosítanunk kell a lakóterületi politikai mim-, ka folyamatosságát. Párttagjainkat ezért delegáljuk minden olyan bizottságba, amely a lakóterületet érintő munkát végez. Az élénk pártélethez azt is fontosnak tartjuk, hogy elsősorban a párttagok értsenek szót minden kérdésben. Sokféle ember jön össze egy ilyen körzeti pártszervezetben, a segédmunkástól a nyugdíjas főmérnökig, ezért hangsúlyozom ezt. És azt is, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére egyetlen párttagunk sem vesztette el a hitét. Ami pedig a párton kívülieket illeti: meggyőződésem, hogy hallgatnak szavunkra, ha látják, hogy törődünk gondjaikkal és eredményeket tudunk felmutatni.

S. B.

rakész” kivitelezéssel szemben pedig anyagilag sokkal előnyösebb a saját és rokoni munkára alapozott kaláka.

A tanács ekkor féléves fizetési haladékot kért és kapott az OTP-től, de közben egyéb terhek is a nyakába szakadtak. Július közepére ugyanis elkészült a nemlétező lakótelep szennyvíztisztítója és gerincvezetéke. A csaknem tizenötmillió forintos beruházást a tervezett sűrű beépítési mód indokolta volna. A szennyvíz híján kihasználatlanul álló tisztítómű építési költségeiből 3,1 millió forint terheli a tanács számláját. Ezen felül jövőre hétszázezer forintnyi őrzési és karbantartási költséggel is számolniuk kell.

Az „álomlakótelepen” egy ABC-áruház is épült, amire a községi tanács — mint társberuházó — előre elköltötte a telekértékesítésből remélt többletbevételét. Ez 1,2 millió forinttal növelte a deficitet.

A pénzügyi hiány rendezésére Somogy Megye Tanácsa határozatot hozott: eszerint hétmillió-háromszáz- nyolcvanegyezer forint teljes egészében, további kétmillió- hatszázötvennyolcezer forint felerészben visszatérítendő támogatást nyújt a Hetesi Községi Közös Tanácsnak. A nagyobb összeg családi házas építkezésre való telkek értékesítéséből remélhetőleg megtérül, a tartozás másik részét viszont a „szanálási” eljárás során előírt szigorúbb költséggazdálkodással kell előteremtenie a községi tanácsnak.

A hibás döntések soroza- ■ táért a hetesi tanácselnök és a vb-titkár személyi felelősségét is megállapította a vizsgálat, de a fegyelmi íe- lelősségrevonástól az elnök nyugdíjba vonulása, illetve a vb-titkár rossz egészségi állapota miatt Somogy Megye Tanácsa eltekintett.

„Szanáltak” egy községi tanácsot