Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
Vita a törvénytervezetről (Folytatás a 2. oldalról) Dr. Nagy József (Baranya m., 6. vk.)_, a Baranya Megyei Pártbizottság nyugalmazott első titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügyminisz-' ter beszámolója alapján 198?-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. A továbbiakban a törvényjavaslat újszerű megoldásai közül emelt ki néhányat. Rámutatott: a törvényjavaslat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amikor az Országgyűlés nem ülésezik, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel ■— az Alkotmány kivételével — törvényt módosítson. Az alapvető jogpolitikai törekvésekről és a törvényjavaslat szelleméből azonban az is következik, hogy az Elnöki Tanács törvényalkotásban — és egyéb vonatkozásban is — lehetőleg ne helyettesítse az Országgyűlést. A törvényjavaslat jó megoldásaként említette dr. Nagy József, hogy az Alkotmánnyal egybehangzóan pontosan felsorolja a jogszabályok típusait, megállapítja rangsorukat. Beszélt azokról az. állás- foglalásokról, amelyeket a sokoldalú vita során alakítottak ki. Javasolta például a bizottság, hogy a képviselők és a tanácstagok jogállását, azaz jogaikat és kötelességeiket is törvény szabályozza. A képviselők jobb felkészülését kívánja elősegíteni az az indítvány, hogy a törvényjavaslatokat az ülésszak előtt legalább 30 nappal kell beterjeszteni. Dr. Nagy József végül a bizottság nevében kérte az Országgyűlést, hogy „A jogalkotásról” szóló törvényjavaslatot — az írásban megküldött kiegészítő, módosító indítványokkal együtt — vitassa meg és emelje a törvény rangjára. Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szólott arról, hogy a bizottsági üléseken nagy vitát váltott ki az ellentmondás, amelyet az Országgyűlés törvényalkotó szerepe és a helyettesítő jogkörben eljáró Elnöki Tanács funkciója között éreztek a képviselők. Ebben nem lehet vita — mondotta —, az Elnöki Tanács az Alkotmányban biztosított jogkörében helyettesíti az Országgyűlést azokban az esetekben, amelyekben a Parlament valamilyen oknál fogva nem képes eljárni. A politikai, a gazdasági viszonyokat, az állampolgárok széles rétegeit érintő kérdések elsődlegesen az Országgyűlés hatáskörébe tartoznak, ezekben jogszabályt alkotni az a Parlament jogosult, amelynek szerepét növelnünk kell. A mostani alkotmánymódosítás ezt a célt szolgálja — mondotta, elfogadásra ajánlva a törvénytervezetet. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferróké- mia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa arról szólt, hogy a túlszabályozás bénító erejével, a tudományos publikációktól kezdve a kabarépódiumig. már mindenütt foglalkoztak — mindhiába. Éjihez kapcsolódva a képviselő vitába szállt dr. Borics Gyulának, a törvényjavaslatok előterjesztőjének egyik gondolatával. Véleménye szerint ugyanis a jogszabályok gyakori változása mögött nem minden esetben a társadalmi folyamatok változása húzódik meg. Gyakran a kapkodás, a kellő átgondoltság hiánya vezet a módosításhoz. A reménysugár — mondotta — akkor kezdett derengeni, amikor a mostani ülésszak előtt a képviselők kézhez vehették az Igazságügyi Minisztérium törvénytervezetét az 1960 előtt kibocsátott és elavult törvények, törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről. Szolnok megyei képviselő felszólalása Török Sándor (Szolnok m., 13 vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke a törvénytervezet szükségességével, szellemével, céljával egyetértve örömmel nyugtázta a jogalkotás demokratizmusának szélesedését, azt, hogy a tervezet szerint a lakosság széles körét érintő törvényjavaslat előkészítése során társadalmi vitát kell szervezni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a jogrendszer és a jogalkotás néhány hiányosságára, amelyeket a törvény- tervezet — véleménye szerint — nem, vagy nem kellő hangsúllyal kezel. Ezt alátámasztandó rámutatott: míg az Országgyűlés 1945 és 1983 között 124 törvényt alkotott, addig az Elnöki Tanács 658 törvényerejű rendeletet és 186 határozatot hozott. A jogi bizottság alkotmánymódosító javaslata is az ilyen mérvű aránytalanságok megszüntetését tűzte célul, amikor szorgalmazza, hogy az Elnöki Tanács ne alkdsson jog- - szabályt olyan társadalmi viszonyokról, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A képviselő az alapvető kérdések közé sorolta a 'túlszabályozottság mérséklését. Nyilvánvalóan a megfelelő előkészítés hiáTörök Sándor hozzászólása nyára vezethető vissza az a tény is, hogy az első félévben megjelent jogszabályoknak 40,2 százaléka korábbi jogszabályt módosított. A módosított jogszabályok 10 százaléka nem érte meg az egy évet sem, máris változtattak rajtuk. Szükséges, hogy a jogszabályok kövessék a társadalmi változásokat, de a tradíciót, a jó értelemben vett megszokást is vegyük figyelembe. Például több évtizedes természetes állampolgári kötelezettségnek tartottuk a házadót, a kofa fizetését. Nem jelentős, de stabil bevételi forrást jelentett a kisebb településeknek is. A kofa kiváltását célozta a te- hó, a házadót, az ingatlan nagysága szerinti adóztatás, ami egyrészt bizonytalanná tette a pénzforrást, másrészt a közvélemény ellenállásába ütközött. Célszerű lenne változtatás esetén a helyi szerveknek választási lehetőséget biztosítani. Éppen ezért nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk a törvényjavaslatban is a jogszabály-tervezetek véleményezésére. Hiányolta, a képviselő, hogy a törvényjavaslat nem nyújt intézkedési lehetőséget a hibás, a jogalkotói szándékkal eltérő hatású jogszabályok érvénybelépésének megakadályozására. Sajnos, a helyi rendelet- alkotási lehetőség szűkös. — mondotta, mert felsőbb jogszabályokban megállapított felhatalmazáshoz köti a rendeletalkotási lehetőséget. Végezetül a törvény előtti egyenlőségről, a jogok és kötelezettségek mindenkire egyformán vonatkozó egységének biztosításáról, betartásáról és betartatásáról szólott. Tapasztalatai szerint minden becsületes állampolgár azt követeli, hogy a törvény az álhumánumot félretéve, nagyobb szigorral sújtson le mindazokra, akik visszaélnek jogaikkal, élős- ködnek a becsületesen dolgozó embertársaik nyakán, megsértik törvényeinket. További hozzászólások az expozéhoz Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő-riportere először is a jogalkotás rendjének szabályozásával kapcsolatban tett módosító indítványt: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerve vezetésével megbízót államtitkárok rendelkezéseit. A másik kérdés, amelyet érintett, az Elnöki Tanács jogkörének, jogalkotó tevékenységének a korlátozása. Időszerű lenne felülvizsgálni e testületnek az Országgyűlést korlátlanul helyettesítő jogkörét — mondotta. Jelenleg ugyanis az Elnöki Tanács a törvényerejű rendelettel bármit szabályozhat, az Országgyűlés utólagos egyszerű tudomásul vételével. Annak a véleményének is hangot adott, hogy számára a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság Alkotmányt módosító indítványa csak kompromisszum. Értelmes, hasznos. elfogadható kompromisszum. De hozzátette, hogy eredetileg a törvényerejű rendelet teljes elhagyását javasolta, és kifejezte: az Elnöki Tanács megszüntetésének, és a .Népköztársaság elnöke” közjogi méltóság létrehozásának a híve. Dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun m,. 8 vk.), az Alkotmányjogi Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. Az igazságügyi kormányzat korábban is tett erőfeszítéseket — de nem sok sikerrel — a bürokrácia ellen, a jogrendszer áttekinthetőségéért, a túlszabályozás elburjánzásával szemben. A kormánynak most már az eddiginél hatékonyabban kell intézkednie ebben a kérdésben. Kifejtette, hogy a törvény- javaslat korszerűen határozza meg és konkretizálja a törvényhozásra, azaz egyedül az Országgyűlésre tartozó kérdések jogi szabályozásának körét. A javasolt rendelkezés törvényerőre emelése azt is jelenti, hogy lényegesen visszaszorul az Elnöki Tanács eddigi jogköre ezen a területen, hiszen az Országgyűlés a magának fenntartott jogalkotási tárgyakban nem ad felhatalmazást az Elnöki Tanácsnak sem módosításra, sem megváltoztatásra. Ezzel kapcsolatban rámutatott: szükséges lesz a hatályos alkotmány átfogó és nemcsak egyes részleteire kiterjedő áttekintése, korszerűsítése. Utalt arra; az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén elfogadta azt a javaslatot, hogy 1988-ban kerüljön napirendre az alaptörvény rendelkezései továbbfejlesztésének, esetleg egy új Alkotmány megalkotásának a kérdése. Mindezek alapján javasolta, hogy az Ország- gyűlés fogadja el a kormány és a jogi bizottság alkotmány-módosító indítványát. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár válaszolt a felszólalók által felvetett kérdésekre, majd határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az Alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a Parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvény- javaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A Parlament ezt követően az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. Az Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke mindenekelőtt kiemelte: hivataluk — amelyet az 1975. évi I. törvénynyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek. Üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Országgyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. A párbeszéd, az alkotó együttműködés olyan időszakát éljük, amikor a figyelem a nép javára végzett közös munkára és ösz- szefogásra irányul. — A jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küzdelmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializmus építésében vállalt felelősségig, a haza javára végzett közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra helyezett szövetségi politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének feltétele a külöböző világnézetű emberek összefogása és politikai szövetsége. Mint mondotta: e politika az állampolgárok számára az egyenjogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönböztetés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált, hogy a vallásos emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egyenrangú állampolgárként vegyenek részt a szocializmus építésében. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőződés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó munka, s hogy aki a társadalom felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének megtartása mellett —, a társadalom megbecsült hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számbavevő, a szocialista humanizmus eszmédnek megfelelő elvekre épített egyházpolitikáját. Az egyházak képviselői számára is nyitottak a társadalmi és politikai közéletünk fórumai — hangoztatta. — Választott tisztségeket viselnek az Országgyűlésben, az Elnöki Tanácsban, a helyi és megyei tanácsokban, a Hazafias Népfront országos és helyi szervezeteiben, a békemozgalomban. A hazai egyházak aktív szerepet játszanak a magyar szolidaritási mozgalomban. Miklós Imre beszámolt az egyházak szociális tevékenységéről, amely jól kapcsolódik a kormány és a társadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszeréhez. Elmondta: az egyházak részt vállalnak az egészség- megőrzés nemzeti programjának megvalósításából, és aktív szerepet játszanak a testi és szellemi fogyatékosoki és a rászoruló idős emberek felkarolásában. Államunk erkölcsi és pénzügyi segítséget nyújt az egyházak szociális intézményeinek. Ezért is járult hozzá több új egyházi szociális otthon létesítéséhez, és a katolikus egyház szociális tevékenységét segítő, új női szerzetes- rend felállításához. Ezután a műemlékvédelemben, az egyházi tudományos gyűjtemények gyarapításában, a történeti kutatásokban, a honismereti mozgalom fellendítésében és a településfejlesztésben, a környezetvédelemben kifejtett közös erőfeszítéseket méltatta. Arról beszélt, hogy a magyarországi egyházak fontos szerepet játszanak a határainkon túl élő magyarsággal meglevő kapcsolatok alakításában és az anyanyelv megőrzésében. Ugyanakkor kellő figyelmet fordítanak arra, hogy a hazánkban élő hivő nemzetiségi lakosok anyanyelvükön gyakorolhassák vallásukat. Az utóbbi években elmélyült és új eredményeket hozott a marxisták és a hivők közötti párbeszéd — állapította meg. Miklós Imre ezt követően az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységéről, feladatairól, ügyrendjéről beszélt. Egyebek között elmondta, hogy a hivatal folyamatos és érdemi kapcsolatot tart fenn a nemzetközi egyházi világ- szervezetekkel. Képviselőikkel folytatott tárgyalásaink során a hazai egyházakat érintő ügyek mellett rendszeresen eszmecserét folytatunk a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kitért arra is, hogy az állam az egyházak személyi és dologi kiadásainak fedezéséhez évi 75 millió forint összegű rendszeres pénzügyi támogatást nyújt. Az államsegélyek folyósítására vonatkozó megállapodások hatálya 1968 végén lejárt. Kormányunk azonban az egyházak kérésére úgy döntött, hogy az államsegélyt változatlan összegben 1990-ig tovább folyósítja. A támogatás nagyobb részét az egyházi vezetők saját hatáskörükben osztják el. A- államsegély összege gyakorlatilag nem változott,_ viszont reálértéke jelentősen csökkent. Indokoltnak tartjuk ezért, hogy megvizsgáljuk az államsegély további folyósításának és reálértéke megőrzésének lehetőségeit. Az Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója utáni vitában szót kért Berecz János, (Szabolcs-Szatmár m. 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Berecz János Lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz János. — Én például egyházi értelmében nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája hasznos ennek a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebben. Bizalom nélkül, magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nélkül — nehéz élni. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, sikeres évekről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társadalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az elmúlt 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Érdektagolt társadalomban élünk, különböző érdekek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együttműködése jól példa arra: lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége vezérel mindnyájunkat. Mi kommunisták úgy értékeljük, hogy egyházpolitikánk megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikájának. A XIII. pártkongresszus határozatából két mondatot idéznék: „Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a haza sorsáért érzett felelősségre épül.” Azt hiszem, ez minden lényegest tartalmaz. De azért szólni kell arról, hogyan tekint a párt erre a kérdésre. Az állam számára az állam és az egyházak kapcsolata két fő kérdés megoldását igényli. Az egyik; intézmények közötti kapcsolatokat kell intézményesen biztosítani. Erre létrejöttek a megfelelő megállapodások, egyezmények — a hivatal elnöke szólt erről — és biztosítja ezt az Alkotmány is. A másik az ál'ampolgár szempontjából íontos: vat- lását szabadon gyakorolhatja-e? Erre is megvan a mód; áz Alkotmány és más törvényeink biztosítják ezt a jo got. A párt szempontjából nem közömbös, hogy jól tudjuk-e értelmezni és kezelni e témának mind a politikai, mind az ideológiai összefüggéseit. A politika oldaláról az a mércénk, ki mit tesz a társadalmi haladásért és hogyan vesz részt a szocialista társadalom építésében; milyen a viszonya a törvényeinkhez. A szempontokat mérlegelve nyugodtan mondhatjuk, hogy egész népünk boldogulásának érdekében létrejött a nemzet egységét építő szövetség az állam és az egyház, között, s ezt pártunk támogatja, erősíti. Ugyanakkor változatlanul eltérő eszmei forrásokból táplálkozunk, ez azonban nem csökkenti annak lehetőségét hogy együtt és párbe(Folytatás a 4. oldalon)
