Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 Befejezte munkáját az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) szolgáltatásokhoz, így a számukra szükséges gyógyszerekhez térítésmentesen juthassanak hozzá. A pénzügyi kormányzat korábban azt tervezte, hogy bizonyos körben ingyenessé teszi, más körben viszont drágítja a gyógyszerellátást. Miután ez összességében rontotta volna a lakosság életszínvonalát, olyan megállapodás született a szakszervezetekkel, hogy később egy jobb elgondolást terjesztenek a Parlament elé. A miniszterelnökhelyettes nem javasolta, hogy a tanácsi pénzeszközök szétosztásánál a fejkvótába az ideiglenes lakosokat is beszámítsák. Az idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztésére más módon is meg lehet találni a pénzforrásokat. Szentendrének például a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, valamint az Országos Idegenforgalmi Alap is juttatott eszközöket. A kormányzat egyébként dolgozik azon, hogy a pénzek megyék közötti elosztása igazságosabbá váljon. A felzárkózás gyorsítása érdekében négy megye — köztük Pest megye — kiemelt ösz- szeget kapott. Emellett a tanácsok működését finanszírozó költségvetésben 4(j0 millió forint, a területfejlesztési alapban félmilliárd forint áll rendelkezésre hasonló célra. Mi lesz a sorsa a tehónak? Ebben a kérdésben Medgyessy Péter úgy foglalt állást, hogy a kormányzat nem javasolja központi intézkedéssel megszüntetését; mert ahol kellően megszervezték felhasználását, ott jól szolgálja a lakossági érdekeket. Nem értett viszont egyet azzal az igénnyel, hogy jelenlegi központi pénzellátás mellett növeljék a tanácsi bevételeket a személyi jövedelemadók. Ez 60 milliárd forinttal növelné a költségvetési hiányt, amelyhez a parlament nyilvánvalóan nem járulna hozzá. Viszont a kormányzat szándékában áll, hogy 1989-től a helyi tanácsok bevételévé tegye a személyi jövedelem- adóból befolyt összegeket. Ezáltal növelhető érdekeltEzután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre küllőn is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988-ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal és 3 tartózkodással — a három éven aluli gyermekek után járó családi pótlék emelését fogadták el. Emiatt módosult a költség- vetés egy másik tétele, a ségük az adó következetes behajtásában. Medgyessy Péter hangsúlyozta, hogy az egészségügy és az oktatás területén mindenfajta bérelem bruttósítására biztosítják az anyagi feltételeket. Tény, hogy egyes megyékben a helyi tanácsok ebből tartalékot képeznek — s bár ezzel a pénzügyi kormányzat nem ért egyet —, ehhez joguk van. A költségvetés központilag biztosítja a szükséges állami támogatást a bruttósítás elvégzéséhez. A jövő szempontjából alapvető kérdés az oktatás és a művelődés fejlesztése. A jövő évi költségvetés az oktatásra az ideinél — nominálértékben — 4,2 százalékkal többet fordít. Ha levonjuk ebből az árnövekedést, akkor el kell ismerni, hogy a reálérték összességében csökken. Ezért egy meghatározott tartalékkeretből 150 millió forintot szabadított fel a kormányzat a felsőoktatási alap létrehozására, és 70 millió forintot biztosít a műszerellátásra, a folyóirat-beszerzésre és a nyelvoktatás korszerűsítésére. Jövőre nyolcszáz új általános’ iskolai tanterem, hatszáz középiskolai tanterem és négyszáz tanműhely létesül. Továbbra is gondot jelent a pedagógushiány; rövidtávú megoldásként a kormány javaslatot tesz a létszám csökkentésére padagóguso- kat nagy számban foglalkoztató intézményeknél, így az Országos Pedagógiai Intézetnél, megyei pedagógiai intézeteknél, nevelési tanácsadóknál. Medgyessy Péter elmondotta, hogy a kormányzat egyelőre csak a 70 éven felüliek nyugdíjának teljes mértékű kompenzálására tud vállalkozni. Erre adottak az anyagi eszközök, s ez az a korhatár, ameddig még kiegészítő munkával valamilyen módon tudják pótolni jövedelmüket az idős emberek. Képviselői kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy a költségvetésben a táppénz jelentős növekedése részben a bruttósításból származik, részben abból, hogy a kiaszanálási alap előirányzata is: 500 millió forinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat. a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap. illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánja. E szavazással több más, dások között most már megjelenik a szövetkezeti tagok táppénze is. A társadalom- biztosítás egyéb kiadásaiban a gyógyszerekre fordított állami támogatás képviseli a legnagyobb hányadot. A nyugdíjrendszer és a lakáspolitika korszerűsítésével kapcsolatban beszámolt arról, hogy azok tervezetein már dolgoznak a szakemberek, és rövidesen a Parlament elé kerülnek az elgondolások. A vállalati teljesítményhez kötött bérszabályozással kapcsolatban a kormányzat álláspontja az, hogy a teljesítmény és a bér egyénileg köthető össze. Vállalati szinten ez a módszer nem vált be. Egyébként meghatározott kör számára — olyan vállalatoknak, amelyek támogatás nélkül gazdálkodnak, és nem belföldi áremeléssel növelik eredményüket — teljes szabadságot adnak a bérpolitika terén. Ezzel összefüggésben aláhúzta: az inflációnak alapvető gazdasági okai vannak, többek között az, hogy nem teljesítmények szerint fizetik ki a béreket, a termelési szerkezet korszerűtlen, pazarló az erőforrások felhasználása, s nem elég szigorú a pénzpolitika. Ezeken a gondokon kell segíteni, hogy csökkenteni lehessen az inflációt. Ezzel együtt a kormányzat kötelessége, hogy 1988-ban garantálja az életszínvonal tervezettnek megfelelő alakulását. A továbbiakban a januárban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmondotta: a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubel elszámolású értékesítésének jövedelmezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi eszközökre, amelyek egyébként érdekeinkkel ellentétesek lennének és alkalmazásukat nemzetközi szabályok sem teszik lehetővé. Egy észrevételre válaszolva Medgyessy Péter azt mondta: elvileg nem bizonyult jó megoldásnak, hogy a jövő évi árindexeket tartalmazó miniszteri rendeletben — amely a vájto- zásokat termékek szerint tartalmazza — kivételként a Lakástextil Vállalatot nevezték meg. Ebből a tanulságot a jövőben le kell vonni. bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. így azt is, hogy az egyéb kiadásokra —. köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A- második félévben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását és a nem rubel elszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőBorics Gyula igazságügy- minisztériumi államtitkár tartotta meg expozéját. Elöljáróban kiemelte: megállapíthatjuk, hogy a Parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4—5 százalékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletek száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás. az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Ehhez pedig elengedhetetlen az állami szervek kibocsátotta jogszabályok világos, áttkinthető és egységes rendszerbe foglalása. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. A^ állami irányítás minden más jogi eszköze csak szűkebb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kőtelező utasítást adhatott ki. amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egyre gyakrabban merül fel olyan kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat tegyenek közzé — mondotta a törvényjavaslat előadója. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvény- hozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan. de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvényben lehet szabályozni. Ezeket — az úgynevezett törvényhozási tárgyakat — az Alkotmányra és az eddigi gyakorlatra is figyelemmel célszerű meghatározni. A törvényhozási tárgyak jét — vezető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságmeghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az Alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Ország- gyűlést a törvényhozói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvény meghatározó szerepének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható társadalmi viszonyok — mutatott rá az államtitkár. Emellett azonban az is döntő fontosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a törvényhozási tárgyakkal kapcsolatban. Ebben a kérdésben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottsága -úgy ítélte meg, a Parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalBorics Gyula expozéját tartja kotásról szóló törvény kimondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az Alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé válik az Alkotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az Alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Ország- gyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.” Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint az Elnöki Tanács saját hatáskörében is bocsát ki törvény- erejű rendeletet, főként az Alkotmányban megállapított feladatok ellátása során, így például a nemzetközi szerződések körében. Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint a törvényjavaslatok előkészítője. másrészt mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmábarv és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. nyos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezetében előírja, hogy az állampolgárok — közvetlenül vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja. természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy-minisztériumi államtitkár az I960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabályrendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter — a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve végezze. Az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálata csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. (Folytatás a 3. oldalon) Az Országgyűlés szavaz a jövő évi költségvetésről A költségvetési törvény elfogadása Előterjesztés a jogalkotásról, a jogszabályok rendezéséről
