Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

Az Országgyűlés téli ülésszakának első napján (Folytatás a 2. oldalról) Vízügyi Hivatal elnökét e tisztsége alól, érdemei elis­merése mellett, nyugállo­mányba vonulására tekintet­tel, Pdpp Lajost, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnökét e tisztsége alól, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel felmentette. A Minisztertanács Bartha Ferenc miniszterhelyettest e tisztsége alól más fontos megbízatására tekintettel felmentette, Gál Zoltánt belügyminiszterhelyettessé nevezte ki. A Miniszterta­nács a szénbányászat szerke­zetátalakítási programjának koordinálására Kapolyi Lászlót kormánybiztossá ne­vezte ki. A Minisztertanács 1988. március 31-ig terjedő időszakra kormánybiztossá nevezte ki Juhár Zoltánt és Veress Pétert, hogy a ke­reskedelmi miniszter irányí­tásával, Papp iMjost, hogy a belügyminiszter irányításá­val, Kovács Antalt, hogy a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszter irányí­tásával, Bányász Rezsőt, hogy a Minisztertanács elnö­ke irányításával az átmene­ti időszakban működjön közre a munka folyamatos­ságának biztosításában, ille­tőleg az új szervezet feladat­körének, felépítésének, ügy­rendi és egyéb belső szabá­lyainak kidolgozásában. Az ülésszak elején döntöt­tek a tanácskozás további tárgysorozatáról is: a Ma­gyar Népköztársaság 1988. évi állami költségvetéséről szóló, és az állami pénz­ügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása — együttes vitában; a jog­alkotásról és az 1960. év előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvény- javaslatok tárgyalása — ugyancsak együttes vitában; az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnökének beszámolója az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról; az Országgyűlés állásfoglalása — a külügyi bizottság javas­lata alapján — a szovjet— amerikai csúcstalálkozóról: interpelláció, kérdések, új bizottságok választása. A napirendnek megfelelő­en ezután Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes tar­totta meg expozéját. Medgyessy Péter expozéja Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi költségvetési törvényjavaslatot fokozott várakozás előzi meg. Széles körben érdeklődéssel figye­lik. vajon a kormány a gya­korlatban is olyan elszántan cselekszik-e a stabilizálás érdekében, mint ahogy azt szeptemberben ígérte. Szán­dékunk, hogy beható vita eredményeként olyan tör­vényt fogadjon el az Or­szággyűlés, amely határozott lépést tartalmaz a kormány- program megvalósításának útján. A jövő évi feladatokhoz először az 1987. évi folyama­tokat kell értékelni. A nem­zeti jövedelem és a hozzá­adott érték növekedése évek óta először várhatóan a ter­vezetthez közelállóan, más­fél-két százalék között ala­kul. s ez — az 1985. évi visszaesést és az 1986. évi stagnálást követően — a gazdaság élénkülésére utal. Ebben meghatározó volt az ipari termelésnek a terve­zettet túllépő bővülése. A konvertibilis export ár­bevétel az 1986. évit jelentő­sen meghaladja, s minden jel arra mutat, hogy a ter­vezettnél is több lehet. A kivitel növekedésében szere­pet játszik az is. hogy eb­ben az esztendőben kétszer is módosítottuk a valutaár­folyamot. aminek egyúttal az importot drágító hatása is van. A behozatal ennek el­lenére gyorsan bővült. Az állami költségvetés hiánya ez évben az 1986. évinél 12 milliárd forinttal, a tervezettnél pedig mint­egy 9 milliárddal kevesebb, várhatóan 35 milliárd forint lesz. Ez a tény akkor érté­kelhető igazán, ha tudjuk, hogy év elején még több mint 50 milliárd forint költ­ségvetési deficit veszélye raj­zolódott ki. A költségvetés meghatározó elemei az ál­lam és a vállalatok közötti pénzügyi kapcsolatok. A vál­lalatok az idén — befizeté­seik és támogatásaik egyen­legeként — többel járulnak hozzá az állami költségvetés bevételeihez, mint ameny- nyit terveztünk, többel mint amennyire év közben szá­mítottunk. Van javulás a fajlagos anyagfelhasználásban, az ex­portteljesítményekben, a jö­vedelmezőségben. A kedvező vállalati képet ugyanakkor rontja, hogy a vállalati jö­vedelmek nem csak a jobb gazdálkodásból, hanem rész­ben a termelői áremelések­ből adódnak. A gondok sorába tartozik az is. hogy a számítottal megegyező népgazdasági jö­vedelemképződés mellett a belföldi felhasználás a ter­vezettnél nagyobb mérték­ben növekszik, amit külföldi hitel finanszíroz. Bár a nem rubel elszámolású külkeres­kedelmi és fizetési mérle­günk egészében jobb a ta­valyinál. a javulás mértéke nem kielégítő. A számítottat másfél-két százalékponttal meghaladó fogyasztói áremelések elle­nére a lakossági fogyasztás is túllépi a tervezettet, a növekedés az előző évhez ké­pest 2—2,5 százalékos lesz. Ennek fő oka a jövő évi árszintnövekedés hírére meg­indult felvásárlás. A pénzügyi egyensúly javítása A beruházások is túlmen­nek a tervezetten, különös­képpen a vállalati, szövetke­zeti körben, ahol a növeke­dés 5 százalék. A fő gond nem is a beruházások volu­mene, hanem azok elhúzódá­sa. ütemtelensége. A gazdaságtalanul működő vállalatok és szövetkezetek helyzetének rendezése terén a szükségesnél lassúbb az előrehaladás. Alapvető tö­rekvésünk, hogy ezek az egységek hatékonyan működ­jenek. vagy ha ez nem reá­lis, szűnjenek meg. Negyven­öt vállalat és szövetkezet szanálása, alapvető átalakí­tása van napirenden. Elhatározásra jutott a kor­mány abban is. hogy né­hány, hosszabb ideje húzó­dó probléma esetében gyö­keres változásokat indít meg. Ennek megfelelően megszű­nik a Ganz-MÁVAG és he­lyébe új. önállósult vállala­tok alakulnak, amelyek dön­tő többségében. megfelelő profil-igazítással, jobb mun­kaszervezéssel és vezetéssel hitelképessé válnak és meg­állják a helyüket a gazda­sági versenyben. Megszűnik a Tatabányai Szénbányák Vállalat is. a kapcsolódó gazdaságos tevékenységek bányák kiaknázása után a pedig önálló vállalattá ala­kulnak. A kimerülőben levő bányászkodás szűkebb körre szorul és a hatékonyság ér­demleges javítására megfe­lelő intézkedési program ké­szül. A gazdaságtalanság hatá­rozottabb kezelése, a csőd­törvény bevezetése óhatatla­nul felveti a munkanélküli­nya 500 millió dollárnál nem lehet több. Rubel elszámolá­sokban javuló cserearányok mellett aktív fizetési mér­leggel számolunk, mintegy 400—500 millió rubel érték­ben. A szigorú nemzetközi pénzügyi feltételek korlátoz­zák a gazdaság mozgásterét. A hazai vásárlóerő bővülése az importigényeket növelné és árualapokat vonna el az A racionálisabb import- gazdálkodásnak is növekvő fontossága van. Ezért az im­porttermékeket széles kör­ben felhasználó gazdaságta­lan termelést mielőbb csök­kenteni kell. amely automa­tikusan az import mérséklő­désével is jár. Az itthon is gazdaságosan, jó minőségben előállítható termékek im­portját pedig fejlesztéssel kell pótolni. Rubel viszonylatban a net­tó adósságállományunk 1988- ban 400—500 millió rubellel csökken, s így összességében tartozásaink a jövő év végé­re minimálisak lesznek. E területen cserearány-javu­lással számolhatunk, miután behozatalban a kőolaj ára 13,5 százalékkal, a földgázé 8,4 százalékkal, a gázolajé pedig 13 százalékkal lesz ol­csóbb. Fontos érdekünk, hogv a szocialista áruforga­lom bővüljön, ennek azon­ban alapvető feltétele, hogy vállalataink növeljék beho­zatalukat. 1988-ban várható­an már 20—25 magyar— szovjet vegyes vállalat fog működni, s ezek várakozása­ink szerint mindkét fél szá­mára tartósan előnyös, a fi­zetési mérleg egészét tekint­ve kiegyensúlyozott kapcso­latot teremtenek. A jövő évben az egyensú­lyi helyzet szükségszerű ja­vítása csak azt teszi lehető­Medgyessy Péter előterjeszti a jövő évi költségvetési tervet ség problémáját. Ma négy és tízezer között regisztrál­ják azoknak a számát, akik munkahelyet keresnek. A tervezett szanálások, átszer­vezések a létbiztonságot nem veszélyeztetik. Rendelkezünk anyagi eszközökkel arra, hogy a felszabaduló munka­erő átcsoportosítását terv­szerűen. akár átképzéssel, akár új munkahelyek léte­sítésének ösztönzésével elő­segítsük. Inkább a szerkezetváltási folyamat lassúsága okoz gondot, mintsem az abból fakadó konfliktusok. Ma még egyszerűbb árat emelni, kedvezményekért folyamod­ni, s ily módon jövedelem­hez jutni, mint a gazdálko­dást, akár konfliktusok árán is, ésszerűsíteni. Megfelelő, ösztönző, s ha kell kénysze­rítő gazdasági környezet és vállalati intézkedések egy­aránt szükségesek ahhoz, hogy a gazdálkodók feltárják tartalékaikat. összefoglalóan 1987-ről el lehet mondani, hogy a múlt évhez képest van javulás több területen, a romlási fo­lyamat mérséklődött. Az elő­rehaladás üteme azonban nem kielégítő, még kevés a stabilizáláshoz. Tisztelt Országgyűlés! Az 1988. évi terv legfon­tosabb jellegzetessége külső pénzügyi egyensúly javítá­sa. Ez annyit jelent, hogy az ez évi közel fél milliárd dol­láros fizetési mérleg javu­lást folytatni szükséges és jövőre a nem rubel elszámo­lású fizetési mérlegünk hiá­export elől. A helyzet meg­követeli azt, hogy a belső pénzügyi egyensúly javul­jon, ami kifejezésre jut az állami költségvetés elosztá­si politikájában is. Ezzel van összhangban az állami költ­ségvetés 20,4 milliárd forin­tos előterjesztett hiánya és az, hogy banki módszerek­kel szűkíteni kívánjuk a pénz mennyiségét. Az 1988-as terv közel 5 milliárd dollárnyi konverti­bilis exporttal számol, de eh­hez az ideinél 6 százalék­kal kisebb import tartozik. Meggyőződésem, hogy van a vállalatokban annyi telje­sítőképesség, ami biztosítja, hogy az exportterv 1988-ban is reális legyen. Ezt ösztön­ző eszközök is segítik. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az export álta­lános forgalmi adója nulla. Novemberben 5 százalékos forint leértékelést hajtottunk végre azért, hogy ne legyen fennakadás az 1988. évre szóló szerződéskötésekben. A konvertálható árualapok fej­lesztését továbbra is ösztö­nözzük. Fennmarad a pályá­zati rendszer, s az ennek keretében megvalósuló fej­lesztések- során a vállalati források kiegészülnek a köz­pont által biztosított többlet­hitelezési lehetőséggel vala­mint a kereskedelmi bankok saját alapjaival. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik fejlesztéseiket vegyes vállalat alakításával, külföl­di tőke bevonásával valósít­ják meg. Ezeket a fejlesz­téseket a kormányzat ked­vezményekkel bátorítja. Jól ismert, hogy világszer­te szubvenciós háború folyik az agrártermékek export­piacain. Ilyen körülmények között mi sem mondhatunk le arról, hogy az új adórend­szerre való áttérést követő­en is közvetlenül segítsük a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kivitelt. Ugyanakkor népgazdasági érdek itt és a népgazdaság minden terüle­tén a legkevésbé gazdasá­gos export visszaszorítása. vé, hogy viszonylagosan ked­vezményezzünk egyes terü­leteket. A terv a termelésre helyezi a hangsúlyt a végső fogyasztással szemben. Az 1988. évi népgazdasági terv a belföldi felhasználás egy százalékos csökkentését ter­vezi oly módon, hogy el­sőbbséget biztosít a termelő beruházásoknak a kibonta­kozás anyagi bázisának meg­alapozása érdekében. A fejlesztés kulcskérdése a műszaki haladás, amit lehe­tőségeinkhez mérten kiemel­ten kezelünk. Ezt szolgálja a vállalatoknak nyújtott több­féle adókedvezmény is. A tudományos kutatási és fej­lesztési tevékenység általá­nos forgalmi adókulcsa nul­la. A feldolgozó iparban a központi műszaki fejlesztési befizetés 1988-tól jelentősen csökken és arányosabban oszlik meg az ágazatok kö­zött. Az országos tudomá­nyos kutatási alap az 1987. évinél 230 millió forinttal ténylegesen több támogatás­sal rendelkezik. A,z 1988. évi népgazdasági terv a lakossági fogyasztás 2—2,5 százalékos csökkené­sével számol, s ez nagy pró­batétel mindanyiunknak. A népgazdasági terv a fogyasz­tói árszínvonal szokásosnál lényegesen magasabb, 15 százalékos emelkedését irá­nyozza elő. A továbbiakban az áralakulás a fogyasztói javak túlnyomó többségénél a termelői magatartás függ­vénye. A kormány azzal, hogy a termelői és a fogyasztói árak együttmozgását szüksé­gesnek tartja és olyan for- galmiadó-rendszert dolgozott ki, amely ezt mechanizmus- szerűen biztosítja, nem adta fel az antiinflációs politi­kát. Feladata az állami el­lenőrzés oly módon történő erősítése, amely az úi esz­közrendszerrel is összhang­ban van. Erősíteni kell az áralakulásra visszaható piaci mechanizmusokat. Azokon az ipari és kereskedelmi te­rületeken, ahol a monopol­helyzet érvényesül, ahol a szakmát jelentős piaci za­var jellemzi, az árhatóság és a gazdálkodó szervezetek között rendszeres árkonzul­tációra kerül sor. Ez nyilvá­nosságot, az ármozgások hátterének széles körű meg­ismertetését, és megítélését, a piaci erőfölénnyel visszaélők gazdasági-társadalmi szank­cionálását igényli. A lakosság pénzjövedelme 1988-ban 11—11,5 szzalékkal fog növekedni. S bár a tel­jesítmények fokozása azt kívánná, hogy ezen belül a bérek és a keresetek rész­aránya emelkedjék, jövőre a szociálpolitikát elkerülhe­tetlenül előbbre kell sorolni a társadami feszültségek enyhítése érdekében. Az 1988-ra tervezett szoci­álpolitikai csomagterv az őszi Országgyűlésen ismer­tetett intézkedési keret fel­ső határát meghaladja. Tar­talma a három- és többgyer­mekeseknek nyújtott sze­mélyi jövedelemadó kedvez­ményen túl a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának ja­vaslatára a kormány által nemrég elfogadott életkörül­ményt javító intézkedések* kel változott. Így a 24^-25 milliárd forintos őszi cao- magterv összege ma már több mint 27 milliárd fe- rint. A kormány a társadal­mi és tömegszervezetekkel, az érdekképviseletekkel megegyezésre jutott az in­tézkedéseket illetően. A csa­ládi pótlék kérdésében azon­ban a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Nők Országos Ta­nácsa is fenntartotta véle­ményét, amely szerint a családi pótlék 500 forintos növelését támogatja. A nép- gazdasági terv adott elő­irányzataiból kiindulva ezt a mintegy 3 milliárd forint­nyi emelést csak az ösztön­zést biztosító kereseti lehe­tőségek rovására lehetne fi­nanszírozni. Azt pedig en­nél jobban már nem lehet megkurtítani. Ugyanakkor teljesen indokolt valamilyen pozitív lépést tenni. Szociálpolitikai alternatíva Ebből kiindulva a kor­mány az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­nak alternatívát terjesztett elő; vagy az anyasági segély 6000 forintról 10 000 forintra emelését, vagy a gyermekek három éves koráig a családi pótlék mértékének 400 fo­rintról 500 forintra történő további növelését. A bizott­ság többségi alapon az utób­bi formát tartotta jobbnak, mert a megdráguló csecse­mő ruházati cikkek, pelenka, kis ruha, csecsemő bútor leginkább ezt a megoldást támasztja alá. Ezen állás- foglalás birtokában ezek után a kormány is a hárotn év alatti gyermekek családi pótlékának növelését java­solja azzal, hogy ellentételét a szanálási alap 500 millió forintos csökkentésével te­remtsük elő. Az egyúttal azt is jelenti, hogy a gyengélke­dő vállalatok szanálása so­rán a kevesebb pénz miatt szigorúbb követelményt kell szabni. Ez azonban csak méginkább erősíti általános gazdaságpolitikai törekvése­inket. Javaslom, hogy az Országgyűlés ezt a megol­dást fogadja el, a beterjesz­tett törvényjavaslat-módosí­tás is ezt tartalmazza. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a kormánnyal megállapodott abban, hogy 1988-ban néhány területen — így például a MÁV-alkal- mazottak, a bírák, ügyészek és a műszakiak jobb megbe­csülése érdekében, valamint a pályakezdő értelmiség kö­rében — körülbelül egymil- liárd forintnyi bérpolitikai intézkedésre kerül sor. A bérek ösztönző szerepének növeléséről a szűk lehetősé­gek között sem mondhatunk le. Ezért 1988-tól a közpon­ti bérszabályozás alól men­tesülnek mindazok a válla­latok, amelyek támogatás nélkül gazdálkodnak, bevé­teleiket nem belföldi áreme­léssel növelik és munkájuk­kal a legfőbb gazdaságpoliti­kai prioritások közé illesz­kednek. Végül e témakör kapcsán külön szeretném kiemelni, hogy a legrászorultabbak ré­szére garanciát kíván az ál­lam nyújtani arra, hogy e rétegeknél, ideértve a leg­alacsonyabb nyugdíjúakat és a sokgyerekeseket, a terve­zettet meghaladó életszínvo­nal-romlás nem következik be. Ha azt az árak veszé­lyeztetnék, az állam külön intézkedik a pótlólagos el­lensúlyozásról. A kormány nagy hangsúlyt helyez arra, hogy 1988-ban megfelelő árukínálat legyen a boltokban, s biztosított le­gyen az elmúlt években megszokott ellátási színvo­nal. A terv a lakossági meg­takarítások növelésével szá­mol. Van tere ennek, csak a formát és megfelelő érde­keltséget kell megtalálni. A vállalatok a jövőben vagyonjegyet bocsáthatnak ki, a kereskedelmi bankok is megjelennek a kötvény­piacon, a Budapest Bank árfolyambiztosítással árul kötvényt és a biztosítók is dolgoznak a kötvénybiztosí­tás feltételeinek kialakításán. Az Országos Takarékpénztár új előtakarékossági formák bevezetését tervezi, és jövő­re új értékpapírként kincs­tárjegy is vásárolható. Az ár- és adóreform döntö lépés A megtakarítások szeré­nyebb növekedése erőtelje­sen befolyásolja a lakossági hitel-lehetőségeket is. Mi­közben a kedvezményes _ la­kásépítési hiteleket bővít­jük, más hiteleket mérsékel­nünk kell. Ennek eszköze­ként a bankkölcsönök ka­matát január 1-jétől növel­jük, s a kedvezményes fel­újítási kölcsönök felső hatá­rát 50 ezer forintra korlá­tozzuk. Az állami lakásépítés to­vábbi mérséklődésének és a hagyományos építőanyagok árnövekedésének ellensú­lyozására növekszik a lakást építő, vagy vásárló családok támogatása, több lesz a gyermekes családok és az ifjú házasok szociál­politikai kedvezménye, főleg a három- és többgyermekes családok esetében. Régi el­lentmondás szűnik meg az­zal, hogy a többszintes la­kóházak és a családiház épí­téséhez nyújtható kedvezmé­nyes hitel felső határa azo­nos lesz. A kedvezményes állami kölcsön összegének felső határa növekszik az öt tagú és annál nagyobb családok számára. Az ár- és adóreform a jö­vő év meghatározó jelentő­ségű lépése, amely a stabili­zációt és a kibontakozás fel­tételeinek kialakulását se­gíti. A vállalati jövedelem­szabályozás konstrukciójá­nak tervezett változása, bár szándékainknál és a vál­lalatok várakozásainál keve­sebb módosulást okoz, mégis nagy előrelépést jelent a ma működő rendszerhez képest. Az adóterhelés mind a vál­lalati, mind a kisvállalkozói körben csökkent. 100 forint nyereségből a vállalatok- szövetkezetek az eddigi 8— 10 forint helyett 26—28 fo­rintot, a kisvállalkozók az eddigi 31—35 forint helyett 45—50 forintot tarhatnak vissza. Az általánosan érvényes, korábbinál szigorúbb válla­lati feltételek mellett is nő a vállalati érdekeltség a nyereség megszerzésében és oldódnak a pénz elköltésének állami szabályai. A nyereség egyre kevésbé az adózás és támogatás differenciált fel­tételeit, s egyre inkább a vállalatok erőfeszítéseit tük­rözi. A legnagyobb társadalmi­politikai súlyú feladat a személyi jövedelemadó be­építése a bérekbe. A szüksé­ges rendelkezések, a vállala­tokra, a költségvetési szer­vekre vonatkozó központi út­mutatók megjelentek, tar­talmuk közismert. A gazdál­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents