Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

xxxviii. évf. 259. sz., 1981. nov. 3., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEG/El TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: Peremkerületek a figyelem középpontjában Ha ezt egykor ellesi az ember Telefonközpontok Kunhegyesről A 70- évforduló alkalmából ünnep! ülés a Kremlben Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában hétfő dél­előtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a szovjet és az orosz- országi Legfelsőbb Tanács együttes ünnepi ülése. Az elnök­ségben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Nyiko- laj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, külföldi párt- és állami vezetők — köztük Ká­dár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke —, valamint más szovjet vezetők foglal­tak helyet. Andrej Gromiko megnyitója és a szovjet himnusz el­hangzása után Mihail Gorbacsov, az ünnepi ülés szónoka mondta el beszédét. A nagy érdeklődéssel várt beszámolót 75 nyelvre fordították, a világ számos tévéállomása egyenes közvetítést adott Moszkvából. Az ünnepi esemény helyszínén csaknem hatezren voltak jelen: KB-tagok, legfelsőbb taná­csi küldöttek, a párt, a munka veteránjai, a honvédő hábo­rú hősei, élmunkások, a szövetséges köztársaságok képvise­lői, katonai vezetők, a tudományos élet kiemelkedő szemé­lyiségei. Az ülésre 119 országból összesen 163 küldöttség ér­kezett Moszkvába. Bulgária küldöttségét Todor Zsivkov, a BKP KB főtit­kára, az államtanács elnöke; Csehszlovákiáét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök; Jugoszláviáét Bos- ko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke; Kambodzsáét Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtit­kára, az államtanács elnöke; a KNDK-ét Pák Szong Csői, a Koreai Munkapárt KB PB tagja, a KNDK alelnöke; Kubáét Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB PB tagja, az ál­lamtanács elnökhelyettese; Laoszét Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, kormányfő; Len­gyelországét Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke; Mongóliáét Dzsamönh Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke; az NDK-ét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke; Romániáét Ni- colae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke; Vietnamét Nguyen Van Linh, a VKP KB főtitkára vezeti. Afganisztán küldöttségét Nadzsibullah, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke; Angola küldöttségét Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, köztársasági elnök; Etiópiáét Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB fő­titkára, államfő; Finnországét Mauno Koivisto köztársasági elnök; a Jemeni NDK-ét Ali Szalem al-Bied, a Jemeni Szo­cialista Párt KB főtitkára; Nicaraguáét Daniel Ortega állam­fő vezeti. Magas szintű küldöttségekkel képviseltetik magukat a kommunista és munkáspártok, szocialista és szociáldemok­rata pártok, nemzeti felszabadító és demokratikus mozgal­mak, más polgári pártok is. Köztük van az Afrikai Nemzeti Kongresszus delegációja Oliver Tambo elnök vezetésével; a Francia KP küldöttsége Georges Marchais főtitkár vezeté­sével; az Olasz KP küldöttsége Alessandro Natta főtitkár vezetésével; a PFSZ küldöttsége Jasszcr Arafat, a PFSZ VB elnöke vezetésével; a Portugál KP küldöttsége Álvaro Cun- hal főtitkárral az élen; a Spanyol KP küldöttsége Gerardo Iglesias vezetésével. A Szocialista Internacionálét Kalevi Sorsa, a szervezet finn alelnöke képviseli. Mihail Gorbacsov beszédét mondja (Telefotó: — KS) Mihail Gorbacsov főtitkár beszéde Kedves Elvtársak! Tisztelt külföldi vendége­ink! Hét évtized választ el ben­nünket az 1917-es esztendő októberének feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társa­dalmi haladás új korszakát nyitották meg. az igazi em­beri történelem kezdetét je­lentették- Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi forradalom a nép forradalma, a nép érdekeit, felszabadulását. fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám a történelem nem ismert még egy ilyen, monumentális kor­szakot. amilyent hazánk élt át a nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb meg­tiszteltetés. mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásunkat és képességünket a nagy októ­ber eszméinek és céljainak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A véghez vitt tet­tek fölött érzett büszkeségé. Roppant súlyos megpróbálta­tások jutottak nekünk osz­tályrészül. s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több. ki­Elvtársak! Úttörőkként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rö­vid elemzésbe. Nem foglal­ható bele a régi világ anya­gi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az inter­venciónak a súlyos volta- Nem foglalható bele egy rö­vid elemzésbe az átalakulá­sok újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények sokasága, az új. a szokatlan térnye­résének olykor lélegzetvétel­nyi szünetet sem hagyó üte­me és mértéke. Nem foglal­hatók bele a szubjektív té­nyezők sem. melyek külön­leges szerepet játszottak a forradalmi viharok idősza­kaiban. Nem férnek egy rövid elemzésbe maxi­malism ussal átitatott for­radalmi idők, a jövőről alkotott, olykor leegyszerű­sített. sarkított elképzelések. És nem fér bele az új éle­tért küzdők tiszta és szenve­délyes törekvése arra. hogy mindent a lehető leggyor­emeltük az országot a zi­láltságból, az elmaradottság­ból. nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyö­keresen átformáltuk az em­berek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvédelmez­tük saját életformánkhoz va­ló jogunkat, megvédtük jö­vőnket. Teljes joggal lehe­tünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változatlanul igen nagy hatást gyakorol a vi­lág fejlődésének minden te­rületére. a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférára és kortársaink tu­datára. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermilliókra, akik mind-mind tettek va­lamit közös szocialista vívmá­nyainkért. Azokra, akik acélt öntöttek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítottak, elő­revitték a tudományt és a technikát, feljutottak a mű­vészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harcban estek el. életük árán lehető­séget adtak a társadalomnak a haladásra. Az emlékezésé az átélt dolgokra, a megtett útra. mert ezekből született jelenünk­sabban. legjobban. legigazsá­gosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondola­tokat ébreszt kortársaink­ban, Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bár­milyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visz- szatekintünk azokra az ok­tóberi napokra, amelyek megrengették. A vilá­got, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságo­kat keresünk és találunk is bennük. Mindig újra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szo­cialista út helyességéről. Az emberiség történelmi fejlődésének objektív logi­kája vezetett ehhez a mér­földkőhöz. Az októberi for­radalom — a civilizáció fej­lődése útjainak minden el­lentmondásossága és válto­zatossága ellenére is — tör­vényszerű következménye volt egy sokévszázados harc Az évforduló az elmélke­dés pillanata. Az elmélkedé­sé arról, mennyire bonyo­lultan, mennyire nem egyér­telműen alakultak olykor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hő­siesség és tragikum, voltak fényes győzelmek és keser­ves kudarcok. A nép szemszögéből néz­ve elmélkedünk a megfeszí­tett alkotómunka hetven évé­ről, a népéből, mely kész mozgósítani minden erőtar­talékát, a szocializmus óriási erőforrásait az élet forra­dalmi átalakítása érdekében. Az évforduló egyben pil­lantás a jövőbe is. Vívmá­nyaink nagyszerűek, nyoma­tékosak és jelentősek. Ezek képezik újabb eredménye­inknek, a társadalom to­vábbfejlődésének szilárd alapját. Éppen a szocializ­mus fejlesztésében, a leni- nizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törekvéseink lé­nyegét. elsőrendű feladatun­kat és erkölcsi kötelességün­ket. Ez teszi parancsolóan szükségessé a nagy október történelmi jelentőségének, valamint mindannak komoly és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk. eszméi és gyakorlata fejlő­désének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igaz­ságosságért, a nemzeti, szel­lemi és osztálykizsákmányo­lás ellen vívtak. Az 1917-es év megmútat- ta, hogy korunk fő társadal­mi alternatívája — válasz­tás a szocializmus és a ka­pitalizmus között. Megmu­tatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni más­ként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint ak­koriban, keletkezésekor volt. Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvényszerűsége. Az oroszországi forrada­lom a legjobb emberi elmék — a múlt nagy humanistái­tól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletár for­radalmárokig — felszabadí­tó törekvéseinek csúcspont­ja, álmainak megvalósulása volt. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függet­lenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző ha­ladó nemzeti mozgalmak­nak. az antifeudális parasz­ti fölkeléseknek és háborúk­nak az energiáját. Testet öl­tött benne a XVIII. századi felvilágosítóknak, a dekab­rista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezé­reinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyisé­geinek erkölcsi aszketizmu- sa. Országunk sorsa szem­pontjából döntő jelentőségű volt az az idő, amikor a XX. század hajnalán Vlagyi­mir Iljics Lenin magával ra­gadta elvbarátainak egység­be forrott csoportját az új­típusú oroszországi prole­tárpárt létrehozásának út­ján. Ez a hatalmas lenini párt indította rohamra a népet, annak legjobb, legbe­csületesebb erőit a régi vi­lág ellen. Október sikerének alapjait az 1905—1907-es első orosz- országi forradalom rakta le. Ekkor születtek január 9. keserű tanulságai, a decem­beri moszkvai barrikádok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzde­lem sok ezer ismert és név­telen harcosának hőstettei, de eredeztethetők az első munkástanácsok, a szovjet­hatalom mintaadó szerve is. A nagy október győzelme az 1917-es februári forra­dalom vívmányaiból is táp­lálkozhatott: ez volt az im­perializmus korának első győzelmes népi forradalma. Mint Lenin hangsúlyozta... A forradalom főszereplői a katonaruhát öltött munká­sok és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatal­mas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozga­lom korlátái is, a forradal­mi tudat e szakaszban ta­pasztalható ellentmondásos­sága, a történelmi tehetet­lenségi erő, amelynek kö­vetkeztében a színről távo­zó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümöl­cseit. A februári forradalom ad­ta október kezébe a fő fegy­vert: a hatalomnak az új­jászületett szovjetek képé­ben történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, amely a kettős hatalom bonyolult vi­szonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló abból a szem­pontból is, hogy lehetővé vált a hatalom békés átke- rülése a dolgozók kezébe, mely lehetőség sajnos a tör­ténelmi körülmények miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt az októberhez vezető úton. A februári forradalomban résztvevő osztályerők bo­nyolult szövevényében és szembenállásában Lenin zse­niálisan látta meg a szo­cialista forradalom győzel­mének lehetőségét. Az áp­rilisi tézisek e történelmi körülmények között a tudo­mányos előrelátást testesí­tették meg és a forradalmi cselekvési program minta­képét jelentették. Lenin nemcsak a polgári demok­ratikus forradalom szocialis­ta forradalomba történő át- növésének logikájára muta­tott rá, hanem ennek a fo­lyamatnak a formájára is — a szovjeteken és az azok bolsevizálásán keresztül ve­zető útra. Ennek az útnak a lényege az volt, hogy segí­teni kell a tömegeknek saját harcuk értelmének felisme­résében, és a forradalom sa­ját érdekükben történő tu­datos véghezvitelében. A februártól októberig tartó időszakban gyors társadalmi változások mentek végbe, a tömegek politikailag éretté váltak, konszolidálódtak a Az élet azonban megmu­tatta, hogy csak ez a prog­ram válhatott és vált is a forradalom továbbvitelének politikai alapjává, lényegé­ben a társadalom megmen­tésének. a nemzeti kataszt­rófa elkerülésének alapjává. Emlékezzünk 1917 júliusá­nak napjaira. Mekkora fáj­dalommal kellett a pártnak lemondania a minden hatal­mat a szovjeteknek jelsza­váról, mást azonban nem le­hetett tenni, mert a szovje­tek egy időre az eszerek. a mensevikek és más az ellen- forradalommal szemben erőtlen csoportok kezébe ke­rültek. Milyen érzékenyen tartotta kezét Lenin a forra- dalorrr pulzusán, milyen zse­niálisan határozta meg a szovjetek újabb újjászületé­sének kezdetét. A szovjetek a harc folyamatában való­forradalom erői és élcsapa­tuk, a lenini pórt. Abban az időszakban — februártól októberig — rendkívüli erővel mutatko­zott meg Leninnek és tár­sainak politikai művészete, amely tanulságos p>éldája a forradalmi gondolkodás és cselekvés élő dialektikájának. A párt vezetése megmutatta, hogy képes a kollektív al­kotó útkeresésre, szakítani tud azokkal a sztereotipiák­kal, jelmondatokkal, ame­lyek még tegnap, egy más helyzetben kiflogáa&taJannakp az egyedül lehetségesnek tűntek. Elmondhatjuk, hogy a lenini gondolatmenet, a bolsevikok egész tevékeny­sége — amit a munkafor­mák és módszerek gyors vál­tása, rugalmasság és rend­kívüli taktikai döntések, po­litikai bátorság jellemzett — ragyogó példája a dog­máktól mentes, valóban dia­lektikus, új gondolkodás- módnak. Az igazi marxis­ták—leninisták így és csak­is így gondolkoznak és cse­lekszenek, különösen a for­dulópontot jelentő, kritikus időkben, amikor a forrada­lom és a béke, a szocializ­mus és a haladás sorsa dől el. Térjünk vissza 1917 ápri­lisához: a szocialista forra­dalomba történő átmenet lenini programja sokaknak, köztük barátoknak és ellen­feleknek is utópiiának, majd­hogynem a korlátlanul szár­nyaló képzelet szülöttének tűnt. ban népi jelleget öltöttek, s ez lehetővé tette, hogy a győzelmes fegyveres felkelés szrveivé, majd a munkás— nárciszt hatalom politikai formájává váljanak. Mindezek nem csupán a nagy forradalom történeté­nek Lapjai. Állandóan emlé­keztetnek bennünket, a ma élőket arra: hogy a kommu­nistáknak mindig az élen kell haladniuk, képeseknek kell lenniük bátor döntések­re. a jelenért és a jövőért viselt teljes felelősség válla­lására. Az októberi forradalom emberek millióinak hatal­mas áttörése volt. amely öt­vözte a munkásosztály alap­vető érdekeit, a parasztság évszázados vágyait, a kato­(Folytatás a 2. oldalon) Október útja az úttörők útja Élen haladó kommunisták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents