Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 25. Fiatalok támogatására Olajipari alapítvány Oj egészségház Zsombón. A Csongrád megyei Zsombón 8 millió 200 ezer forintos költségből felépült az új egészségház. A létesítmény ben — amelynek építéséhez a község lakói több mint 3 millió forinttal járultak hozzá — körzeti-orvosi, fogorvosi és gyermekorvosi rendelő kapott helyet. A képen: a helyi általános' iskola nyolcadikos tanulói társadalmi munkában rendezik az egészségbáz környékét (MTI-fotó: Stekovics János — KS) Kunszontmártonból Las Magasba Népi iparművész a tüdőgondozóban lovamkor 30-tól lecembar 3-ig Az emberért, a környezetért Megyei találmányi ós újítási kiállítás Szolnokon Az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja ad dtthont november 30. és december 3. között annak a megyei találmányi és újítási kiállításnak, amelyet Az emberért, a környezetért címmel rendez a szakszervezetek megyei tanácsa. A négynapos rendezvény- sorozat — amelynek fővédnöke dr. Pusztai Tamás, az Országos Találmányi Hivatal elnöke és dr. Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára lesz — számítógépes bemutatóval kezdődik. Az újítási adatbank hasznosításának lehetőségeiről ugyancsak az első napon tartanak tájékoztatót az OTH munkatársai. Az SZMT művelődési központja lesz még a helyszíne a fiatal szakemberek december elsejei tanácskozásának, egy nappal később a vállalati újítási szakemberek fórumának, valamint december 3-án a gazdasági és műszaki fejlesztéssel kapcsolatos kerekasztal-beszélge- tésnek. December elsején az NKFV-székház földszinti tanácstermében a találmányok díjazásának rendezéséről tart előadást a Legfelsőbb Bíróság képviselője. A megyei találmányi és újítási kiállításhoz kapcsolódó szakmai programon helyszíni ötletvásárt is rendeznek az Inno- venture közreműködésével, amelyen egy-egy hasznosítható, jó ötlet díja ezer forint lesz. Ellenállók, partizánok lexikona Megjelent A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom, 1941—1945 című kislexikon. A Kossuth Könyvkiadó, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös kiadványa több mint száz történész egy évtizedes munkájának eredménye. Mintegy 1500 szócikkben, számos címszóban ismertetik mindegyik jelentős partizánalakulatot és ellenállási szervezetet, ezek kialakulását, tevékenységét, jelentős akcióit, fegyveres és politikai módszereit. Bemutatják azokat a személyiségeket, akiknek fontos szerepük volt a fasiszta megszállók, a háború elleni küzdelemben, a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberiesség védelmében. A kézikönyv hozzájárul a legújabbkori magyar történet megismeréséhez, az utóbbi évtizedekben vitatott kérdések megválaszolásához. Különleges, a népművészeten belül is ritka ággal foglalkozik Országné Dékány Katalin. Egykor — ezt már tőle tudom meg a család kunszentmártoni otthonában — a pásztorok kezéből került ki egy-két műremek. Nemhiába tartják őket ráérő embereknek, az ékszer az elkészítésére áldozott időtől lesz értékes. Az alapanyag persze, nem vetekszik a nemesfémekkel. Nehéz is elképzelni, hogyan lehet az igencsak egyszerű lószőrből karkötőt, gyűrűt, nyakláncot kreálni. Dékány Katalin útközben próbál a mesterség titkaiba beavatni, pedig még a találkozás első pillanatain tűnődöm. Hiszen annyit már tudtam róla, hogy országszerte számon tartják munkáit, de hogy csak ebédidőben tudunk beszélgetni, azt azért nem gondoltam. — Valóban, mit is keres egy népi iparművész a város tüdőgondozójában? — Ez a munkahelyem, ott vagyok asszisztens — ad magyarázatot, amikor a tágas lakás ebédlő- asztalánál foglalunk helyet. Férje bordó tükör- bársonyt terít elénk. Erre kerülnek röviddel később a feleség keze alól kikerült alkotások. — Foghíjas a kollekció — magyarázkodik, miközben még a lehelletfinom, valóban ékszerhatású darabokat nézem —, a többi külföldön van. Egy része Kubában egy kiállításon, néhány pedig az Egyesült Államokba került, Las Vegasba. Kunszentmár- ton és Las Vegas! Ha a többi fazekasnál különb edényt készítesz, ösvényt tapos hozzád a világ, lakjál bár a legelhagyatot- tabb őserdőben. Az Albert Schweitzer-i gondolat (a megváltoztatandók megváltoztatásával) most is igazolódva látszik. Csak hát hosz- szú út vezetett idáig, mondjuk így: a sikerig. — A férjem az oka mindennek. ö kezdett el foglalkozni a népművészettel, egészen pontosan a hímzéssel. Aztán én is eljártam vele az alkotótáborokba, mígnem 1977-ben egy ilyen alkalommal összeakadtunk a nagy- kátai Bodrogi Sándor népművész mesterrel. Mutatott nekem egy-két alapdolgot. Világéletemben vonzalmam volt az aprólékos munkához, megkedveltem ezt az újraéledő mesterséget. Előkerül egy régi, gyűjtésből származó nyaklánc is. Ez lehetett a minta, de sokkal egyszerűbb, mint a mellette sorakozó újkeletű ékszerköltemények. A forrás valóban népi, a „végtermék” inkább már iparművészeti alkotásnak tekinthető. Az egyéni alkotó fantáziától az. A hagyományos fogások, motívumok új formákban virágzanak ki. Es az is nyilvánvaló, hogy el is készüljenek, kivételes türelmet igényelnek. — Mennyi idő alatt készül el egy nyaklánc? — Mivel napközben dolgozom, csak esténként tudok szakítani időt a csomózásra. Miután a családot ellátom. Szerencsére már nagyok a gyerekek, egyre több lesz a szabad órám. De egy láncra így is rámegy fél évem. Másfél-két év alatt készül el egy teljes kollekció. Talán épp ezért is foglalkoznak ezzel olyan kevesen, de aki ezt fölvállalja, az szakmai elismerésre számíthat. így volt ez Dékány Katalin esetében is. Amint az első munkák eljutottak a kiállításokra, nyomban felfigyeltek rá. 1980-ban Gyöngyösön volt országos szövetAlapítvány létesítéséről határozott a szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat üzemi KISZ-bizottsága. Az alapítvány célja, hogy az egyre nehezedő gazdasági, megélhetési körülmények között anyagilag is segítsék a mozgalmi munkában aktív fiatalokat házasságkötéskor, illetve gyermek születésekor. Erre a célra a közösségi munkából befolyt pénz egy részét elkülönítik és differenciáltan, a KISZ-munka alapján ítélik oda. A bizottság által jóváhagyott összeget az érdekeltek saját nevükre, illetve gyermekük nevére kiállított takarékkönyvben kapják meg. Ha a házasulandók csak egyike tartozik a KISZ-bi- zottság hatáskörébe, akkor az alapítványból kapott támogatás 3000, ha mindkettő, akkor 5000 forintig terjedhet. Gyermek születésekor a folyósított összeg egységesen 3000 forint. kezeti kiállítás, akkor a KISZ különdíját kapta meg. Azt mondja, ez aztán újabb lendületet adott. A sikeres bemutatkozás után éveken át az alkotótáborokra ment el a szabadság, de megérte. Nyíregyházáról, országos pályázatról ezüst plakettel tért meg, azóta mindenütt szívesen látják ékszereit. Volt kiállításon az Intercontinentalban, az NSZK-beli Rechling- hausenben 1984-ben mutatkozott be. Idén a Tavaszi Fesztiválon nyert díjat, ezt követte az amerikai és kubai meghívás. — Csaknem tíz éve készíti e ritka ékszereket. A növekvő szakmai elismerés vajon párosult-e anyagiakkal? A mosoly válasznak is betudható, s ezt csak megerősíti: —i Inkább erkölcsi elismerésben volt eddig részem. Igen, főleg a magam kedvtelésére, a magam örömére csinálom az ékszereket. Jó érzés persze, hogy most már egyre több helyen ismernek. Hiszen, még mindig kevesen vagyunk. Én például 1985- ben kaptam meg a Népi Iparművész Tanácstól — több zsűrizett munkám után — a népi iparművész címet. Tudomásom szerint az országban hárman-négyen vagyunk, akik ilyen szintre jutottunk. S hogy anyagilag mit jelent? Eddig ezzel nem nagyon törődtem. Egy-egy alkotótáborban mindig otthagytam néhány munkámat. Csak a közelmúltban adtam el közülük néhányat. Van, aki fémérzékeny, s csak ilyen természetes anyagból készült ékszert viselhet. Aztán egy külkereskedelmi vállalat is átvett egy teljes kollekciót, huszonhatezer forintért. Kétéves munkámért ez nem sok. Valahogy nem szívesen válók meg tőlük, szívem szerint mindet megtartanám, mert nincs köztük két egyforma darab. Az ebédidő rövid, igyekezni kell vissza a munkahelyére. Fehér köpenyt ölt, dolgozik a tüdőgondozó laboratóriumában. Azok, akik ezékben az időkben Kubában tekintik meg a kiállítást, aligha gondolnának arra, hogy az alkotó valahol Magyarországon nem ebből, hanem asszisztensi fizetéséből él. Országné Dékány Katalin pedig talán már a leg- különb ékszereket készíti. Mostanság már azért hívják alkotótáborokba, hogy az utánpótlást tanítsa, nevelje. A népművészet már-már el- feljtett régi útját választva jutott el addig, hogy a világ ösvényt taposott hozzá. Szőke György JegyzetlapokFilmre írott vállalkozás A megyei KlSZ-bizott- ság nemrégiben pályázatot hirdetett egy gazdaságpolitikai tárgyú videofilm forgatókönyvének megírására. A pályázat nem titkolt célja az volt, hogy minél több embert késztessen gondolkodásra és ezzel hasznos elképzeléseket, jó ötleteket hozzon a felszínre. A pályázat lezárult, a beérkezett pályamunkákat értékelték, Kiderült, hogy sokkal kevesebben neveztek, mint azt a szervezők várták. Hogy aztán ez az új gondolatok hiányát jel- zi-e a fiatalok között, vagy csupán a vállalkozókedvvel volt baj, azt nehéz lenne így utólag kideríteni. összesen öt pályamunka érkezett csak, és közülük hármat díjazott a zsűri. Szabó Zoltán tiszafüredi pályázót és a TVM Olof Palme KlSZ-alap- szervezetét ezer-ezer forinttal jutalmazták, a szolnoki Papp László pedig háromezer forintos második díjat kapott. Megfilmesítésre Papp László gondolatát tartották alkalmasnak, aki tulajdonképpen egy új érdekeltségi rendszert gondolt ki, amit cégénél a Jászkun Volán Vállalatnál tart alkalmasnak a bevezetésre, A rendszer ugyan még félkész állapotban van — több, mint ötlet, de még nem egy teljesértékű javaslat —, ám egy fiatalokból álló „csapat” a pályázat értékelése után nekilátott a részletek pontos kimunkálásának. Amikor ezzel elkészülnek, annak rendje és módja szerint a vállalat vezetése elé terjesztik — és erről szólna a film. A fogadtatásról, a vitákról, és esetleg a megvalósítás gondjairól-bajai- ról. Arról, hogy egy vállalat vezetői hogyan tekintenek egy fiataloktól érkezett, a vállalat életében jelentős javaslat-csomagra. Mennyire veszik komolyan — vagy mennyire nem? De a dolog másik oldala is érdekes, és a megyében valószínűleg modellértékű. Ez lesz ugyanis, legjobb tudomásom szerint, az első olyan eset, amikor egy fiatal közösség az egész vállalati struktúrát átfogó konkrét, kidolgozott javaslattal áll elő. Ha úgy tetszik, megmérettetésnek is tekinthetjük a Jászkun Volán fiataljainak vállalkozását, amely megmutathatja, hogy ez a generáció, ott képes-e értelmes programot kidolgozni gazdasági dolgaink megoldására. A vállalkozás sikere ösztönözheti minden bizonnyal e korosztály többi tagját. Bizonyíthatja értékeit, de szolgálhatja az ellenbizonyítást is. Tehát: kíváncsian várjuk a filmet. — murányi — Mosolyogjon, kedves eladóitól Kedves Eladónő! ön bizonyára nem emlékszik már rám, nem is csodálom, mert a találkozásunkkor nem én voltam emlékezetes. Bennem azonban nagyon megmaradt annak a néhány percnek minden szava, mozzanata. Az áruház fagylaltozó- jában találkoztam önnel. A vásárlás tikkasztó negyedórái után fedeztem föl ezt a kis sarkot. Tétovázva mentem közelebb a piflthoz, mert még nem mértem föl, mi minden kapható Önöknél; hányféle fagylalttal és üdítővel várják a vendégeket, ön akkor lépett a pulthoz és rám köszönt: Jó napot kívánok! Pedig még nem volt biztos, hogy vevő vagyok, mert a döntésem nem született meg, így a pulttól tisztes távolságban álldogáltam. De a köszönése közelebb hívott. „Mit tetszik parancsolni?” — kérdezte ön. Nem is tudom, feleltem, mert még mindig nem döntöttem. „Fagylaltot és üdítőt árulunk” — világosított fel ön türelemmel, és várt egy kicsit, amíg végül is az üdítőt választottam. Udvariasan, kedvesen kiszolgált, pedig nem hoztam nagy hasznot az áruháznak, mindössze öt forintba került a pohár málna, amelyet a pultra tett. „Kedves egészségére!” — mondta ön, és mosolygott. Egyáltalán: egész beszélgetésünk alatt mosolygott. De nem hivatalos mosoly volt ez, hanem szívből jövő. Kedves Eladónő, az ön mosolya elért a szeméig, nem pedig a szája húzódott valami kényszeredett utánzatra. Bevallom, sokat megfordult fejemben ez a mozdulat, és meggyőződésem, hogy velem valami rendkívüli, nem mindennapi dolog történt. Kedves El adónő, én nem szoktam meg ezt a mosolyt, ezt a figyelmességet. Én azt szoktam meg, hogy elnéznek a fejem fölött; hogy az üzletben olykor szinte kergetni kell az eladót, hogy utolérjem, ha valamit meg akarok kérdezni tőle; hogy a kiváló boltban (postahivatalban stb.), szinte rám förmednek,- ha valamit nem tudok, valamiben bizonytalan vagyok. Nemcsak a szokatlan kedvessége feltűnő, hanem az is, hogy miért mosolyog ön. Kedves Eladónő, hát nem látja, hogy mostanában nálunk majdnem mindenkinek rossz kedve van? Mert: jövőre bevezetik a személyi-jövedelemadót, mert emelkednek az árak, mert magányosak az emberek, mert tií.ri tudják elviselni a saját családjukat, mert lakást vásárolnak, lakást cserélnek, mert beteg az emberek férje (felesége), mert ne- velhetetlen, hálátlan, stb., az emberek gyereke. ön pedig mosolyog? ön nem fog adót fizetni? ön olyan sokat keres a fagy- laltozóban, hogy nincsenek anyagi gondjai? ön nem szeretne szebb lakást magának? ön nem magányos? Vagy nincs problémája a férjével, a gyerekével? önt felüdíti a munka utáni bevásárlás, főzés, takarítás? Kedves Eladónő! Hogyan kerül ki ön győztesen az áremelkedésből, az adóreformból, a lakáshelyzetből, az elidegenedésből, a rohanásból? Persze, hiába mondaná el a saját receptjét, mindenkinek egyéni megoldásának kellene lennie, hogyan őrizze meg derűjét, emberségét. Addig is... Mosolyogjon, Kedves Eladónő! Tisztelettel üdvözli: Paulina Éva
