Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. NOVEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Döntött a társasági ülés • » Ónálló jogi személy lesz a Martfűi Sörgyár Amint arról lapunkban már beszámoltunk a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálatokat folytatott a Martfűn 1985 nyarán átadott Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Gazdasági Társaság beruházásával, a gyár üzembe helyezésével és üzemeltetésével kapcsolatos közérdekű bejelentések alapján. A célvizsgálat tapasztalatait Összefoglaló NEB-jelentésen és határozatokon alapuló intézkedési tervjavaslatot tegnap délelőtt vitatták meg a tizenegy termelőszövetkezet, tizenkét áfész, két állami gazdasági társaságot alkotó gazdaság és két vállalat képviselői. A javaslatot — Pálffy Dezső, az igazgatótanács és egyben a gesztor Mezőhéki Táncsics Tsz egészségügyi okok miatt távollevő elnöke, valamint a mulasztásokat illetően a személyes felelősségének megállapítása miatt távolmaradását kérő Marinka Zsigmond. a Táncsics Tsz főkönyvelője helyett — Vincze László, a gesztor szövetkezet megbízott elnöke terjesztette elő. A megyei pártbizottságot Hegyi Istvánná, a gazdaságpolitikai osztály vezetője, az állami felügyeletet Zelenyászki András, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője képviselte a tanácskozáson. A NEB-nek a többségében megalapozottnak bizonyult közérdekű bejelentésekben fölvetett szabálytalanságok megszüntetésére tett javaslataival egyetértett, az azok végrehajtására kidolgozott intézkedési tervjavaslatot (szenvedélyes vita után kialakított módosításokkal) elfogadta a társasági ülés. Egyhangúlag megszavazták a jelenlévők, hogy a jövőben a Martfűi Sörgyár önálló elszámolású jogi személyként működjön tovább. Megválasztották azt az öttagú — a partner szövetkezeteket és vállalatokat a vagyoni betét arányában képviselőkből álló — bizottságot, amelynek a feladata a mielőbb végrehajtásra kerülő szervezeti változás előkészítése. A gazdasági társaság és a gesztor szövetkezet közötti, a közös pénzeszközöknek a Táncsics Tsz által történt szabálytalan felhasználásából eredő feszültségek feloldására készített javaslatokat, a gyár biztonságos üzemeltetésének és fejlesztésének feltételeit, valamint a gesztor szövetkezet kedvezőtlen anyagi helyzetét méltányosan és alaposan mérlegelve vitatta meg a társasági ülés. Olyan döntést hoztak a jelenlevők, hogy a sörgyárnak a Táncsics Tsz saját fejlesztéseinek finanszírozására fölhasznált 1985. és 1986. évi amortizációját a gesztor szövetkezetnek — egyenlő két részletben — 1989-ben és 1990-ben vissza kell pótolnia. addig is csökkentve azzal az összeggel a saját vagyoni betétjét a gt-ben. A gesztor által helytelenül kimutatott 1985—86-os eredményelszámolás módosításával kapcsolatban a társasági ülés úgy foglalt állást, hogy a Táncsics Tsz az 1987-es eredménye terhére fizesse vissza a korrigálásból eredő különböze tét a gt tagjainak. Vincze László arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Táncsics Tsz vezetősége — a megyei népi ellenőrzési bizottság által megállapított személyi felelősség alapján — kezdeményezte a szövetkezet küldöttgyűlésének a hiányosságok előidézéséért, a szabálytalanságok elkövetéséért felelős vezetők fegyelmi fe- lelősségrevonását, kártérítésre kötelezését. T. F. Hívatlan vendégek vendégként IEpítő)bírálat Ellenőrzés sietség és kapkodás nélkül Nem titok, hogy ilyentájt, az év utolsó hónapjaiban sok építkezésen hajrámunkába fognak a kivitelezők, hogy az év végi határidőre teljesítsék átadási kötelezettségeiket, mert ellenkező esetben könnyen elúszhat a beígért prémium is. Am a sietség, és főleg a kapkodás miatt gyakran háttérbe szorul a munkahelyi rend és a minőség. Ezért ennek részletes vizsgálatára novemberben egyhónapos összehangolt akciót indított az Építési Minőség- ellenőrző Intézet, melynek egyik állomása Debrecenben található. Az ottani munkatársak a minap Szolnokon járva ellenőrzéseket végeztek, s arra az időre melléjük csapódtam én is. Nem örültek a látogatásnak — Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy szakszerűen tárolják-e az építési anyagokat és szerkezeteket, miként tartják be a technológiai fegyelmet, de kiterjed figyelmünk a minőséghibás termékek felhasználására is — tájékoztat elöljáróban Dobó Nagy Antalné műszaki ügyintéző, miközben autónkkal a Költői Anna útra kanyarodunk, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola épülő 300 személyes kollégiuma előtt landolunk. Fél tíz múlt néhány perccel, amikor az építési területre lépünk. Malterosládák, gumicsövek, eldobott papírzsákok, kőtörmelékek között baktatunk, szemétkupacokat lépünk át. Vízzel teli hordó alatt tűz ropog. Kicsit odébb munkások álldogálnak. Ügy látszik, nem különösebben kelthetjük fel érdeklődésüket, unottan bámulnak felénk. Megtaláljuk az irodát. A micisapkás művezető láthatóan nem örül a váratlan, az előre be nem jelentett láPozsár Lajos vizsgálómérnök az egyik szobába belépve mutatja, hogy több helyen is átüt a falon a rozsda, s ez majd meglátszik a festés után is. Valóban, de nemcsak ott, hanem szinte az egész épületet át meg átszelik az élénkvörös rozsdacsíkok, amelyek a beépített és előzőleg feltehetően szakszerűtlenül tárolt merevítő vas- rudaktól származnak. A sáros udvaron a fém nyílászárók — ajtók — hevenyészve egymásra dobálva várnak sorsukra a szabad ég alatt. Láthatóan már beléjük mart a rozsda. — Ezeket beépítés után rozsdátlanítani, majd újra mázolni kell. s ez mindenképpen pluszköltség lesz, hisz a mázolást már egyszer kifizették, mert az benne van a termék árában — jegyzi meg a fiatal mérnök. togatásnak — ezt egyébként rögtön szóvá is teszi —, s amikor megtudja, hogy az ellenőrökkel ráadásul még újságíró is érkezett, hirtelen sűrűvé válik körülötte a levegő. Azonnal az íróasztalon csipogó, recsegő, viliódzó CB-rádióhoz lép, és hívja a központot. Elmondja, mi történt, és tanácsot kér: mit tegyen. A válasz nem késik sokáig: — az ellenőrök mehetnek, az újságíró viszont nem! A művezető mintha megkönnyebbült volna, de rés- nyire összehúzott szemmel továbbra is vizsgál, próbálja megfejteni, ' hogy mit is akarhatok ott. Elindulunk. — Maga ne jöjjön velünk — bök felém. — Nem magával megyek, hanem az ellenőrökkel — vágok vissza. Erre aztán nem szól semmit. Látszik rajta, mérges. De most már elindultunk, nincs mese, menni kell, hisz az ellenőrökből sem vált ki különösebb érzelmeket a művezető ódzkodása. Látogatásunk híre futótűzként terjedhet, mert alig vagyunk félórája az építkezésen, észrevesszük, hogy az udvaron bundás hölgy igyekszik felénk. Bemutatkozunk, — ő elmondja, hogy a kivitelező cég — a SZOTÉV — ellenőrzési osztályáról érkezett — s élénken érdeklődik, hogy mit keresünk ott. Az ellenőrök, ki tudja hányadszor, elmondják a „látogatás” célját. Az irodában jegyzőkönyv készül, leírják a hiányosságokat, így többek között azt, hogy a helytelen tárolás miatt rozsdás anyagokat építettek be. kispórolták a műanyag távtartókat, és a törmelék elszállítása sem folyamatos. A jegyzőkönyvön még meg sem szárad a tinta, máris indulunk tovább. A Széchenyi lakótelep túlsó végében, a tízemeletes monstrumok árnyékában szerényen húzódik meg egy faház. Ott található a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik építésvezetősége. Feltehetően nem először lépik át az ellenőrök azt a küszöböt, hisz jó ismerősként fogadják őket. Gyorsan előkerül a művezető, Lapu József is, aki készségesen végigkalauzol bennünket. Óvatosan, lúdtalpasok módjára egyensúlyozunk a nedves, csúszós terepen. Körbejárjuk az egyik, most épülő tízemeletes házat. — Láthatóan gazdája van itt mindennek — mondja az ellenőr. És példaként a szépen összerakott cementeszsákok felé mutat, amelyeken az eső ellen fólia feszül. Ablaktörés unalomból A kétszer 12 tantermes iskola is — amelynek egyik szárnya már nebulók zsivajától hangos — az ÁÉV kivitelezésében készül, így arra is kíváncsiak az intézet munkatársai. Az iskola város felőli részén a tetőfedők, meg a szigetelők dolgoznak. Benn a folyosókon akadálytalanul nyargalászik a hűvös őszi szél. Az ablakok betörve. — Hétvégeken, amikor a gyerekek unatkoznak — meséli a művezető — legjobb szórakozásuk az, hogy kövekkel dobálják az üvegeket, s ez az eredmény — mutat körbe, miközben nagyot reccsen talpa alatt egy üvegdarab. Sétálgatunk az épületben tovább. A fiatal mérnök fáradhatatlanul és árgus szemmel vizsgálódik. Észreveszi, hogy a szennyvízelvezetőcsöveket ledugaszolták, hogy ne tömődjenek el. — Ilyet még sehol sem láttam — szólal meg, és elégedetten csettint. Végül az ellenőrök mindent rendben találnak, s így intézkedést sem kérnek. Aztán, ^amikor elköszönök tőlük, elmondják, azt tapasztalják, hogy az utóbbi hónapokban kevesebb a rendetlenség az építkezéseken. Talán a piachiány diktálta kényszerű takarékosság tenné? Vagy egycsapásra megváltoztak volna a beruházásokon dolgozók? Vagy éppenséggel az építőanyagok hiánya miatt nem jut belőlük „igazi rendetlenségre”? Szeretnénk hinni az ellenőröknek. Nagy Tibor Mik azok a vörös csíkok? iBátortalanság, elodázott cselekvések, formális aktus Pótcselekvések helyett érdemi politizálást vállalatnál a taggyűlés után néhány embert megkérdeztem, hogy miért váltott ki a megvitatásra szánt téma a tagság részéről teljes érdektelenségét. A taggyűlést követő „nem hivatalos” beszélgetés során kiderült, hogy a véradómozgalom helyzetét taglaló napirend mindössze azért került be a munkatervbe, mert az alapszervezet rég tárgyalta. Mellesleg az adott munkaterület kollektívájának tagjai példa- mutatóak a véradásban, szívesen segítenek rendkívüli felkérésekre is embertársaikon. Rákérdeztem, hogy most melyek azok a témák, amelyekről a dolgozók magánbeszélgetéseikben leginkább vitatkoznak. A válaszokból kiderült, hogy naponta több órát kénytelenek állni a szervezetlen szállítások miatt, — bár számtalanszor felvetették — a sablonok már megkoptak, elvetemedtek, s így bármennyire igyekeznek, munkájuk mi nőségére egyre több a panasz, és emiatt a prémiumok is lecsökkentek, amit nem tartanak igazságosnak. Főként azért, mert akik valóban felelősek, megkapják a fizetésüket. A szenvedélyes panaszokat hallgatva kiderült, hogy a taggyűlés ez esetben nem volt más, mint egy formális aktus, kollektív pótcselekvés, melyben minden az előírt rendben, a munkatervnek megfelelően történt, de az égvilágon egyetlen valóságos gond megoldását se vitte előre. Az idő elment, politikai haszon nemigen mutatható ki. És itt nem arról van szó, hogy a véradást elhanyagoljuk, hanem találjuk meg a legalkalmasabb módját annak, hogy a véradók számára mily módon lehet leghatásosabban kifejezésre juttatni elismerésünket. Az említett példa jelzi a pótcselekvés egyik leggyakrabban megnyilvánuló formáját, amikor a szervezeti megoldások eluralkodnak a cselekvő politizálás, az érdemi munka rovására. Valljuk be, hogy az ilyen jelenségek nemcsak az alapszervezetekben, hanem az irányító pártszervek munkájában sem ismeretlenek. Amikor például vizsgálódásainkban az a legfőbb szempont, hogy az alapszervezeti taggyűlést megtartották-e, milyen volt a megjelenési százalék, hányák hányán szóltak. Sajnos, a figyelem itt néha megreked, és azzal már nincs kellő törődés, hogy mi változik a megvitatás, a feladatkijelölés nyomán, milyen új nem várt hatások jelennek meg, esetleg miben kellene, miben lenne célravezetőbb az eredeti elgondolást módosítani. Márpedig ez legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga a napirend megtárgyalása, maga a döntés. Az igazi. politizálás lényegének megragadása nem valami ördöngösség, egyszerűen csak annyi, hogy a párttagok maguk között, a pártélet erre alkalmas fórumain rendszeresen tisztázzák a bennük, a környezetben felmerülő választ vagy intézkedést kívánó kérdéseket. Minden persze csak látszólag tűnik könnyűnek, mert a tényleges kérdések kiválasztása, nem kívánatos a helyzetek megváltoztatásához szükséges módozatok kidolgozása jó politikai érzéket, eltökéltséget, bátorságot igényel, Vajon az ilyen kézenfekvő, érdemi munka helyett — a felgyülemlett gondjaink ellenére — miért gyakori még mindig a pótcselekvés? Az egyik ok mindenképpen a gyakorta tapasztalható bátortalanság, a kozkázatválla- lástól való irtózás az „éles” problémák felvetésében. Ilyenkor tapasztalni azt, hogy a társadalom élete és a pártélet útjai elválnak egymástól, mindkettő a saját örökérvényűnek hitt törvényei szerint működik. Előfordul olyan is, hogy a választott tisztségviselők tájékozatlanok, vagy felkészületlenek, csak a jelenség szintjén, az összefüggések értése nélkül képesek foglalkozni a gazdasági kérdések politikai vonatkozásaival. Ilyenkor gyakori a gazdasági vezető általános beszámoltatása, amelyet követő eszmecsere a legritkább esetben megy túl azon, hogy a tájékoztatót formálisan elfogadják. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a pótcselekvést nemritkán felülről gerjesztik. Gyakran előfordulnak túlzott beszabályozások, sok a kötelezően előírt napirend, a feleslegesnek tűnő írásos jelentés. Ezek egy része formális, semmire se jó, másik részét pedig nem dolgozzák fel érdemben. E néhány jelzett belső, külső tényező fékezi a tényleges konfliktusokkal való szembenézést, hejyi. kérdésekben a cselekvési egység kialakítását, hatásos érvényesítését. Ügy gondolom, akkor politizálunk maradandó hatással, ha érdemi kérdéseket viszünk taggyűlésre, vagy egyéb pártfórumok elé, azokon érdemi vitát folytatunk, és valóságos egységet teremtve közös nevezőre jutunk a tennivalók kijelölésében is. Az ma már egyre inkább látszik, hogy az élet nem fogja elviselni a pártmunkában sem az üresjáratokat, a pótcselekvést, a problémák megkerülését, a határozatlanságot, a lassú reagálást, és a cselekvés halogatását, mert így az élet elmegy a pártszervezet mellett, önmagukat zárják ki a társadalmi élet játékteréről, a cselekvés lehetőségeiből. Ennek elkerülése végett a pótgondolkodást, a pótcselekvést mielőbb csökkentsük minimálisra, majd szakítsunk azokkal véglegesen. tűnik, hogy igyekszünk a dolgokkal együtt megélni, megítélni a folyamatokat, azokból táplálkozni a pártmunkában. Segítsük a munkahelyi és lakóhelyi kollektívát abban, hogy a nehézségeket, az elkerülhetetlen változásokat a lehető legkisebb veszteségekkel, ismételten megvitatandó közmegegyezéssel megoldják. Az ilyen gondolkodás és cselekvés megóvhat bennünket az üresjáratoktól, az időt és energiát fecsérlő, nemegyszer bizalmat koptató pótcselekvésektől. B. P. Az egyik ipari —* Járható útnak Karácsonyra készül a TRIÁL Játék, sportcikk, hangszer - ajándékba A TRIAL novemberben és decemberben 600 millió forint értékű árut értékesít Húszezer gyermeksílécet importáltak az NDK-ból és Csehszlovákiából. Ez valószínűleg elég lesz. A felnőtteknek viszont „mindössze” 8600 párat rendeltek. A Fischer, a Blizzard, a Kästle márkák alkalmankénti hiányát a forint árfolyamának módosulásával magyarázzák. Ugyanakkor megkétszereződött az NDK-ból érkező futó sílécek mennyisége. Szánkóból lesz elegendő. A játékválaszték javult tavaly óta. A Német Demokratikus Köztársaságból és Kínából több olcsó és jó minőségű játékot sikerült beszerezni — adja tudtul a TRIÁL. Plüss figurák közül a legolcsóbb 45, a legdrágább 1700 forintba kerül. Szám szerint 100 féle plüss- játékból félmilliót kínálnak eladásra, többet, mint tavaly karácsonykor. Műanyagjátékokból is többféle van. Bár LEGÖ-hoz nem mindenki juthat, noha drága, ennek ellenére sokan keresik. Markiin játékból azonban a kereslethez mérten újabb szállítmányokat is tud importálni a vállalat. Kevés a csecsemőjáték, a baba, a játékvonat, mozdony. Válogathatnak viszont a kerékpárok, aztán go-kar- tokból is. A triciklikből és a Moszkvics játékautók között szülők, gyerekek egyaránt. Aki logikai játékot szán nagyobbacska gyermekének, bizonyára szívesen veszi Rubik Ernő karikavarázsát. A hagyományos kirakós kockajátékból is van bőven. A Fotex Szövetkezet Egyszer volt.. . címen dobta piacra a kisebbek logikai készségét növelő játékot. A vásárlási láz a hangszereket sem kerülte el. Ezért — közölte a TRIÁL — rendhagyó módon készülnek a karácsonyra. Lesz NDK- beli, csehszlovák és szovjet gyártmányú pianínó. Novemberre várnak a Német Demokratikus Köztársaságból különböző billentyűs hangszereket, fa- és rézfúvós hangszerekből viszont kevés lesz. Komputeres nyilvántartással dolgoznak. A gyermek- kocsival, vagy mozgássérülten érkezők számára közlekedést könnyítő felvonószerkezet működik az eladóterek között. Komoly forgalomnövekedésre számít tehát a TRIAL. A TRIÁL nagykereskedelmi vállalat saját üzletein kívül ellát' más boltokat, árusítóhelyeket is. Az idei évre kizárólag játékból terveznek másfél milliárdos forgalmat.
