Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-18 / 272. szám

1987. NOVEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendjén II tanácsi hatósági munka korszerűsítésének tapasztalatai Átalakulóban a gazdasági kapcsolatok Lassan mozduló árak, változó igények Szovjet piac a Szolnok megyei vállalatok szemszögóböl A lakossági ügyek intézé­sével kapcsolatos fő felada­tokat a párt XIII. kongresz- szusa határozta meg. Eze­ket továbbfejlesztve megerő­sítették a gazdasági-társa­dalmi kibontakozás politikai és állami programjai. Fo­kozódott a követelmény a tanácsi szervek hatósági te­vékenységének törvényessé­ge, szakszerűsége, gyorsasá­ga és nyilvánossága iránt. A hatósági munka szerepe gazdasági-társadalmi rend­szerünk korszerűsítésének, változásainak folyamatában várhatóan tovább nő majd. Egyre nagyobb súllyal je­lenik meg az államigazgatási jogalkalmazásban az ügyfe­leket kiszolgáló feladat mel­lett az állam, a társadalom közösségi érdekét biztosító normatív, kötelező funkció. Újszerű követelményeket tá­maszt a kétszintű igazgatás­ra való áttérés feladata is, amely 1988. január 1-jével lép életbe a megyében — állapította meg tegnapi ülé­sén a megyei párt-végrehaj­tóbizottság a tanácsok ható­sági tevékenysége korszerű­sítésének tapasztalatait tár­gyalva. A tanácsok szervezete az 1960-as évek közepétől iga­zodva a változó feladatok­hoz, folyamatosan korszerű­södött. Ez kedvező hatást gyakorolt a lakossági ügyek intézésére, a hatósági tevé­kenységre. Szolnok megye e munkában a folyamat kez­dete óta részt vállalt, sőt egyes szervezeti kezdemé­nyezésekben élen is járt. Példa erre, hogy a megye városaiban — az országban elsőként Törökszentmiklóson — a hatósági ügyek intézé­sére összevont szakigazga­tási szervet hoztak létre, amely ágazati hovatartozás­tól függelenül egy helyen Tatán az Országos Víz­ügyi, valamint az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal rendezésében a felszín alatti vizek védel­mével, tisztaságával kap­csolatos kérdések megvita­tására ült össze a kérdés mintegy száz avatott hazai szakembere. Négynapos esz­mecseréjük megnyitóján rá­mutattak, hogy a hazai ivó- vízkészlet mintegy 80 száza­léka a föld alatt található. E készletek szennyeződése, minőségromlása azért is na­gyon veszélyes, mert e folya­mat nem annyira szembetű­nő, mint a felszíni készletek esetében. Az viszont már meglehetősen széles körben ismert, hogy a föld alatti vízkészletek tisztítása az ese­tek egy részében igen körül­ményes és drága, az esetek másik részében pedig már eleve megoldhatatlan. Az utóbbi azt jelenti, hogy az elsőrendű életfeltételek kö­zé számító víz emberi fo­gyasztásra végképpen alkal­matlanná válhat. A felszín alatti vízkészletek eddiginél biztonságosabb védelme ér­dekében, mint bejelentették, a következő években — a már meglévő országos ellen­őrző rendszer mellé — a 12 hazai vízügyi igazgatóság te­rületén területi, illetve he­lyi ellenőrző rendszert is megszerveznek. Ezen, továbbá a tervezett műszaki-technikai fejlesz­téseken túlmenően jogi sza­bályozással is erősítik a ha­zai élővizek tisztaságának védelmét. A közeljövőben intézze a hatósági ügyeket. Tizenhárom nagyközségben ügyfélszolgálati iroda műkö­dik. Szabályozták azokat az ügyfajtákat, amelyek inté­zéséhez az állampolgár adat­szolgáltatásra nem kötelez­hető, a tanácsi nyilvántar­tásból kell az adatokat meg­állapítani. A tanácsi szervek évente több százezer állampolgár ügyét intézik, döntő több­ségében törvényesen, szak­szerűen. Az I. fokon eljáró tanácsi szervek 15 napon belül intézik az ügyek 84 százalékát és 1 százaléknál alacsonyabb a határidőn túl intézett ügyek aránya. A döntések elleni fellebbezé­sek aránya 1 százalék körül mozog, és azok egynegyede bizonyult megalapozottnak. A hatósági tevékenység érzékeny fokmérője a köte­lezést tartalmazó határoza­tok végrehajtása. Az állam­polgárok mintegy 90 száza­léka felhívás nélkül eleget tesz az előírásoknak. Telje­sítés hiányában a törvény­ben biztosított kényszeresz­közök alkalmazása azonban több esetben elmarad vagy nem vezet eredményre. En­nek okai különbözőek: elő­fordul ügyintézői kényel­messég vagy mulasztás, bá­tortalanság, különösen a foglalás, kiköltöztetés és ár­verezés esetében. A hatósági munkában tapasztalható fej­lődés mellett újabb teendő­ket kell ellátni a jövőben a tanácsoknak, megfelelve a minőségi követelményeknek és a legalkalmasabb embe­reket megtalálva ezekhez a legalsóbb szintekre is. Szóbeli jelentés hangzott el az ülésen a közoktatás korszerűsítésének politikai tapasztalatairól, amelyet vi­ta után elfogadott a testület. megjelenő és az eddiginél szigorúbb rendelkezés már nemcsak a meglévő vízbá­zisok védelmét írja elő, ha­nem lehetővé teszi a leen­dők területének előzetes vé­delmét is. Ezzel párhuzamo­san folytatódik a szenny­víztisztító kapacitások növe­lése, bővítése, hogy tovább csökkenjen a befogadó vi­zek terhelése, áttételesen pe­dig a felszín alatti vizek szennyezése is. A Veszprém megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ugyanezen a napon a megye vízellátásának hosszú távra szóló tervét vitatta meg és hagyta jóvá. A jászfényszarui üzemben is főbb színes tévéi gyárt az Orion Az Orion gyár budapesti és jászfényszarui üzemeiben valamennyi tévészerelő-sza­lagon több műszakban dol­goznak ezekben a hetekben, hogy némileg csökkentsék a televízióhiányt. Az utóbbi időben tapasztalt felvásárlás miatt ugyanis elfogytak az üzletek készletei. Jelenleg naponta 700—800 színe* készülék hagyja el a futószalagokat, mintegy 25 százalékkal több mint más­kor. A Jácint és a Nárcisz típusok 56 centiméteres, a Gall, illetve a Dália teletext vételére is alkalmas tévék 67 centiméteres képcsővel készülnek, s gyártják a for­matervezett Vénusz színes készülékeket is. A kisebb képcsöveket Lengyelország­ból vásárolják, a nagyokat — ezekből egyelőre csak ke­vés érkezik — Csehszlová­kiából és az NDK-ból. E tí­pusok többsége az idén je­lent meg a piacokon. Az Orionban azt is elmondták, hogy jövőre ezek a színes készülékek nem lesznek drágábbak. A gyárban — kifejezetten a belkereskedelem kérésére — még előállítanak fekete­fehér televíziókat is, a Mát­ra és a Tátra típusokból, s ezekből is igyekeznek eny­híteni a hiányt még a ka­rácsonyi forgalom előtt. Képmagnókból viszont csak a jövő év elején tud­nak nagyobb tételeket szál­lítani a kereskedelemnek, mert — devizális okok mi­att — az alkatrészimport­szerződéseket csak késve tudták megkötni. Megkültinböztelfi jelzés Környezetkíméld árucikkek az üzletekben Lássák el Magyarországon is egységes, megkülönböztető jelzéssel a környezetbarát termékeket — foglaltak ál­lást keddi, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa székházában megtartott megbeszélésükön a népfront településkörnyezetvédelmi szakbizottságának és a Fo­gyasztók Országos Tanácsá­nak képviselői. Korábban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kezdeményezte már egyes, arra alkalmas termékeken a környezetbarát-jelleg jelö­lését. A két testület egy- aiánt támogatja ezt a törek­vést. Célszerű lenne, hogy ezzel a minősítéssel a Kivá­ló Áruk Fóruma jelzésről is döntő szervezet foglalkozzék. Így nem szükséges újabb ap­parátust kialakítani. Egy­séges szabályozás, szakinté­zetek minősítése, rendszeres ellenőrzése alapján tüntet­hessék csak fel a vállalatok termékeiken a környezetkí­mélésre utaló megjelölést — hangoztatták a keddi ta­nácskozáson. A szocialista országok gaz­dasági kapcsolatrendszere a változások korát éli. Ez tükröződött a KGST nemré­giben lezajlott 43., rendkí­vüli ülésszakának tanácsko­zás-sorozatán, sőt a kiadott záróközlemény maga is alapvető reformok szüksé­gességét hangsúlyozta. Nem érdektelen tehát, hogy eb­ben az átmeneti időszakban megyénk nagy exportőrei milyennek látják a szovjet piacot, s az átalakulás bi­zonytalanságai és gondjai hogyan érintik gazdálkodá­sukat. A magyar—szovjet áru­csere túlnyomó részét ál­lamközi szerződés, a két or­szág tervhivatalainak meg­állapodása szabályozza. Ez a szerződés határozza meg minden évben azokat a mennyiségi kereteket, kon­tingenseket, amelyek között a külkereskedők egymással üzleteket köthetnek. A kon­tingensek hivatottak biztosí­tani a kölcsönös árucsere egyensúlyát, így nem csoda, ha korlátozó szerepük mi­att mindegyik megkérdezett cégnél szóba kerültek. Legélesebben persze, ta­lán a Jászberényi Műszer­ipari Szövetkezetnél (MI- COOP), ahol a kontingens hiánya okozott ebben az esz­tendőben nem kis riadalmat. A MICOOP tíz esztendeje szállít már a szovjet piacra kábelvédelmi berendezése­ket. Ezeket egy alaptípus­ból éppen a szovjet meg­rendelők igényei szerint fej­lesztették ki. Az üzlet „fel­futott”, és az utóbbi időben a 300 milliós értéket termelő cég árbevételének egyhar- mada már a Szovjetunióból származott. Csökkenteni az exportot? Idén hirtelen megválto­zott a helyzet. A szövetke­zet eddig az exportját a Bu- davox RT-n keresztül bo­nyolította, önálló kontingen­se nem lévén, a részvénytár­sasági tagok exportkeretének terhére. Ezek a keretek azonban most beszűkültek, és a jászberényieknek már nem jutott ezekből „morzsa”. Ügy tűnt, a 113 millió forint értékűre tervezett idei szov­jet export, úgy ahogy van, „füstbe megy” — dacára az élénk szovjet vállalati keres­letnek. Végül az OKISZ segített, és közbenjárására kapott a szövetkezet 80 millió forint értékben exportengedélyt. Ha ez nem jött volna, alapjai­ban rendül meg az egyéb­ként stabil szövetkezet, hi­szen ekkora kiesést nem tud­nának egyik napról a má­sikra szerkezetváltással pó­tolni. A jászberényiek tehát törhetik a fejüket a követen­dő stratégián. Szükségük van a szovjet kapcsolatokra, hi­szen eddigi sikeres gazdál­kodásukban meghatározó szerepe volt e jó árakat és nagy keresletet biztosító piacnak. Ezért némileg csök­kentik ugyan profiljukban a kábelvédelmi berendezések arányát, de ugyanakkor várják is a számukra ked­vezőbb változásokat a két ország külkereskedelmében. Addig is: bent kell marad­niuk a szovjet piacon, érde­keik ezt diktálják. Nincsenek ugyan kontin­gens-gondjai a Jászberényi Cipőipari Vállalatnak, azon­ban ők sem maradtak az idén nehézségek nélkül. Ez a cég éves termelésének mintegy 60 százalékát expor­A jászberényi gyárnak legtöbb gondja az árral van. Az utóbbi esztendőben ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg a világ­piacon folyamatosan csök­kent a műanyagok ára — ebből készülnek a jászberé­nyi lábbelik —, addig Ma­gyarországon emelkedett. A szovjet fél persze nem a magyar helyzetből kiindulva teszi meg árajánlatait, ha­nem a világpiac folyamatai­hoz igazodva. Így 1985-ben még 200 forintért került át­lagosan egy pár női szandál a Szovjetunióba, idén vi­szont már csak 187-ért. A jövő esztendőre, november első napjaiban még nem volt érvényes szerződésük a szovjet külkereskedőkkel, mivel az ártárgyalások javá­ban zajlottak. Az utolsó ajánlat a másik fél részéről 175 forint volt, ami azért elfogadhatatlan, mert agyár körülbelül 180 forintos költ­séggel állítja elő ezeket a termékeket. Folyik tehát a „kötélhúzás”. A gyár reagá­lása mindenesetre egyértel­mű: ilyen feltételek mellett, csökkentik a szovjet export­juk nagyságrendjét, és jöve­delmezőbb munkák, jövedel­mezőbb üzlet után néztek 1988-ra. Nagy szériák, gazdaságos gyártás, termelési biztonság — ezek az okok szólnak a Tisza Cipőgyár szovjet ex­portja mellett is. (A kilenc­millió pár cipőjük közel egy­ötöd részét évente a Szov­jetunióban adják el.) És ko­rábban mellette szólt még valami. A szovjet piac vi­szonylag kedvezőbb minősé­gi igénye. Az utóbbi időkig — kimondatlanul! — a ma­gyar ipar legtöbb területén kétféle exportminőség léte­Ellentmondásos helyzet jellemzi évek óta a Ganz Danubius Tiszafüredi Gyá­rának helyzetét is, amely el­lentmondások szintén az árakban gyökereznek. Az anyavállalat erre a gyáregy­ségére „osztotta” ugyanis azoknak az öttonnás kikötői portáldaruknak a gyártását, amelyek államközi szerződés keretében a' Szovjetuniónak szállítanak. (Az évi 48 por­táldaru és az úszódarukhoz gyártott darurészek — ame­lyek szovjet exportra kerül­nek — évi össztermelésük­nek több mint 80 százalékát adják.) A fő profilt jelentő portál­daruk árát tíz éve állapítot­ták meg, az akkori árviszo­nyok figyelembe vételével, és azóta 1—3 százalékos ár­emelést lehetett csak el­érni. (Nálunk ez idő alatt ötven százalékkal emelked­tek az alapanyag-árak.) Most, 1986—87-re összesen 1,5 százalékos emelést sike­rült csupán kiharcolni, de a szovjet fél, a csökkenő vi­lágpiaci nyersanyag-árak­ra hivatkozva, már árcsök­kentésről beszél. Edősítik a tiszafüredi kér­dőjeleket a szovjet gazdaság tálja a Szovjetunióba, függé­se tehát a magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok alakulásától még nagyobb, mint a MICOOP-é. A vállalat vezetői elmond­ták, hogy számukra a szov­jet piac legfőbb értéke im­már egy évtized óta az, hogy nagy szériákat rendelnek a szovjet partnerek, és ez ha­tékony, gazdaságos termelést tesz lehetővé. Ezek a meg­rendelések átlagosan 30—40 ezer párra szólnak model- lenként, míg például a tő­kés piacra a néhányszázas rendelések a jellemzőek. zett: „tőkés” és „szovjet”. Ma azonban már szó sincs a szovjet vevők igénytelensé­géről, szó sincs kétféle mi­nőségről. A határ egyre job­ban elmosódik, Martfűn pe­dig már nincsenek is kü­lönbségek. Mert változnak a szovjet partnerek igényei. Bár 1988-ra még nagyszériás modelleket választottak a martfűi kollekcióból, ’89-re már más lesz a helyzet. Többféle modellt kérnek, és kisebb mennyiségeket egy- ből-egyből. Ellentmondásos helyzetet szül viszont, hogy a szovjet fél, minőségi igényeinek emelésével párhuzamosan, hallani sem akar jelentősebb áremelésről. Náluk ugyanis az elmúlt években alig emelkednek a belső piaci árak. Hiába nőttek tehát a Tisza Cipőgyár termelési költségei nagymértékben, az utóbbi három évben össze­sen három százaléknyi ár­emelést sikerült kiharcolni­uk a szovjet piacon. A legfőbb gondot, most az esztendő végén, mégsem az okozta a gyárnak, hanem az, hogy az 1988-as árucserére vonatkozó tervhivatali tár­gyalások miatt november elején még nem ismerték pontosan a jövő évi szovjet megrendeléseket. (A koráb­bi években ilyenkor már konkrétan, méretek szerinti bontásban rendelkezésük­re álltak ezek az informáci­ók.) Ilyen függő helyzet nem tartható sokáig, mert miatta veszélybe kerülhetnek az első negyedévi teljesíté­sek. A januári-februári szál­lításokhoz ugyanis most, no­vemberben meg kell venni az alapanyagot, december­ben pedig indulni kellene a felsőrész gyártásával. folyamatai is. Idén önállóvá váltak ugyanis azok a ki­kötőik, amelyeknek eddig központilag osztották el a portáldarukat. De kellenek-e majd ezután is, hiszen most már minden egység maga dönt a vásárlásairól? A kér­dést ma még csak önmaguk­nak teszik fel Füreden, de a lehetséges válaszokkal már most foglalkozniuk kell. Az eddigi mozaikokból, az érintett jelenségek nyomán, is jól kirajzolódik talán, hogy a KGST belső kapcsolat- rendszerében alapvető vál­tozások szükségesek. A szer­vezet évtizedeken át megfe­lelő kereteket biztosított a kölcsönös árucseréhez, most azonban, amikor a szerve­zethez tartozó országok „nyi­tottak” más irányokba is, ezek a keretek idejüket múl­ták, korszerűsítésre szorul­nak. (Ez a szovjet—magyar árucserére is igaz.) Hozzá kell azokat igazítani a kor követelményeihez, valóban piacot kell teremteni, hogy a KGST és a kölcsönös áru­csere ismét jól szolgálhassa minden fél érdekeit. L. Murányi László A Kisújszállási Vas-, Fa- és Épí­tőipari Szövet­kezet az idén 30 millió forint ér­tékben, bérmun­kában két NDK mezőgazdasági gépgyár részére különböző al­katrészeket gyárt. Felvételünkön egy rakodógép fő­tartóját állítják össze, amelyből évente 2400-at ké­szítenek. (Fotó: D. G.) A felszín alatti készletek védelme Vízügyi tanácskozás A termelés biztonsága Alku tárgya a daru

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents