Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-18 / 272. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. NOVEMBER 18. Kedvező széllel A géniből tudósító hír- magyarázók ezúttal nem tekintették rossz jelnek, hogy Julij Voroncov és Max Kam- pelman küldöttségvezetők az eredetileg két napra tervezett megbeszéléseiket kedden is folytatták. Az egyes tárgyalási szakaszokat követő tömör kijelentésekben ugyanis újra és újra elhangzott ez a szó: „előrelépés”. A keddi hosszabbítást is azzal indokolták, hogy ki akarják használni a mostani lendületet, a „kedvező szelet”. S ez önmagában is örvendetes, hiszen Voroncov és Kampelman nem kisebb feladattal érkezett Genfbe, minthogy pontosítsák a még tisztázandó kérdéseket a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról kötendő szerződésben, amelyet Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a december 7-én kezdődő csúcstalálkozón ír majd alá. A világ várja a történelmi eseményt, hiszen a két nagyhatalom először készül egy teljes fegyverosztály megsemmisítésére. A korábbi szovjet—amerikai mee- állapodások ugyanis fegyverzetkorlátozási jellegűek voltak, a meglévő szintek befagyasztását írták elő, de nem felszámolásukat. Figyelemre méltó, hogy Nyugaton immár elenyésző kisebbségbe kerülnek azok a hangok, amelyek valamiféle veszélyt vélnek kiolvasni a tervezett szovjet—amerikai egyezményből. Hangnemet változtatott Lord Carrington, a NATO főtitkára is, aki az Atlanti Szövetség Társaságának hétfőn Isztambulban megnyílt közgyűlésén már amiatt aggodalmaskodott, hogy milyen következményei lennének annak, ha a washingtoni törvényhozók megtorpedóznák a megállapodás aláírását. Margaret Thatcher ugyancsak a hét elején Nagy-Britannia teljes támogatásáról biztosította a december elején aláírandó egyezményt. Egyértelműnek látszik, hogy a zavaró hangok ezúttal már nem a mostani eurorakéta-egyezményt, hanem a nukleárisfegyver-kor- látozás további folyamatának megkérdőjelezését vették célba. Valójában már megkezdődtek az előkészületek Gorbacsov és Reagan esetleges jövő tavaszi újabb találkozójára is, amelyen a földrészek közötti, tehát az interkontinentális ballisztikus rakéták ötvenszázalékos csökkentéséről írhatnának alá egyezményt. Moszkvában azonban tisztában vannak azzal, hogy ennek csak akkor lenne igazán értelme, ha az Egyesült Államok lemondana az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezéséről, az SDI programról. Reagan elnök viszont most hétfőn újra úgy fogalmazott, hogy az SDI-t nem tekinti „alku tárgyának”. Ezúttal ismét megvádolta a Szovjetuniót, hogy maga is hatalmas ösz- szegeket- fordít saját űrfegyverkezési programjára. Márpedig a szovjet válasz egyértelmű. A napokban egy szovjet tábornok szögezte le, hogy a Szovjetunióban nem dolgoznak az amerikai SDI-nek megfelelő programon. Természetesen Moszkva nem titkolja, hogy Washington hajthatatlansá- ga esetén rákényszerül különféle válaszlépésekre. Egyben azt is világossá teszik szovjet részről, hogy nincs kifogásuk az esetleges űrfegyverek elemeivel, egyes összetevőivel folytatott laboratóriumi kísérletek ellen. Ám világosan meg kell húzni a határt, hiszen egyébként a két fél között érvényben levő nagy fontosságú megállapodás, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött ABM szerződés veszti el értelmét. S ilymódon megkérdőjelezné, hogy más — így például a december 7-én aláírandó — megállapodás is tartósnak bizonyulhat-e a két nagyhatalom között. Ortutay L. Gyula Kádár János hazaérkezett a belga fővárosból (Folytatás az 1. oldalról) külföldi útjaira, Kádár János üdvözölte a jelenlévőikéit. A sajtóértekezletet követően Kádár János hazánk brüsszeli nagykövetségén a belgiumi magyar kolónia tagjaival találkozott. Meghitt, elvtársi eszmecsere közben hamar elérkezett a repülőtérre indulás ideje. A brüsszeli nemzetközi repülőtér melletti külön-repülőtér szalonjában Wilfried Martens miniszterelnök várta a vendégeket. Még egy rövid, szívélyes beszélgetés után, meleg búcsút követően Kádár János és kísérete beszállt a repülőgépbe. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja — aki I. Baldvin király és a belga kormány meghívására hivatalos látogatást tett Belgiumban — kedden este hazaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Várkonyi Péter külügyminiszter, az MSZMP KB tagja. Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Karvalics László, az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztá- ljának helyettes vezetője, Bartha Ferenc, a Miniszter- tanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője, valamint Németh József hazánk brüsszeli nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Kádár János fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Szűrös Mátyás, az ívlíiiíMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. a Központi Bizottság tagjai: Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, a KB tagja, valamint Földesi Jenő belügyminisztériumi államtitkár. Jelen volt Pierre Schmidt, a Belga Királyság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. nemzetközi sajtóértekezlet Brüsszelben Keddi brüsszeli sajtóértekezletén Kádár János elöljáróban rövid nyilatkozatot tett, néhány szóval bemutatva Magyarországot a nemzetközi sajtó képviselőinek, akiknek — mint mondotta — „fontos szerepük van a népek közeledésének és együttműködésének előmozdításában”. — Hazám — mondotta az MSZMP főtitkára — területileg és lélekszámban kis ország, elkötelezett a szocialista építés mellett, úgy is mint a Varsói Szerződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállama. Majd így folytatta: Értékelésünk, s meggyőződésem szerint is, a nemzetközi életben most biztató jelek vannak. Ezek közül kiemelkedik a december 7-re tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozó, a már bejelentett szándék, hogy ott bizonyos rakétafegyverek megsemmisítésében kívánnak megállapodni. Ha így történik, ez bizonyítéka lesz mindkét fél nagyfokú realitásérzékének, s olyan lépés, amellyel valamennyi nép érdekeit szolgálják. Jó, hogy továbbra is tart a helsinki folyamat. Biztató, hogy Bécsben sor került a Varsói Szerződés és a NATO képviselőinek kapcsolatfelvételére, hogy előkészítsék a tárgyalásokat a két szövetségi rendszert érintő kérdésekről. Mi, magyarok — pártunk, kormányunk és közvéleményünk — fenntartás nélkül egyetértünk a Szovjetunióban végbemenő változásokkal, a peresztrojkával. Ügy értékeljük, hogy törevéseink hasonlóak. A közelmúltban Pekingben jártam, ahol nagyon őszinte, jó szellemű beszélgetéseket folytattam az általam már régebben is ismert kínai vezetőkkel. Nagy realitásérzéket tanúsítva ők is megerősítették: mind közvetlen, mind távolabbi céljaikat a szocializmus építésének útján kívánják elérni. Néhány szót szólnék belgiumi utamról. Magyarország és Belgium között már jónéhány esztendeje megfelelő, sokrétű, az együtttmű- ködés valamennyi lehetséges területét átfogó kapcsolatok alakultak ki. Ezeket a kapcsolatokat sok minden segíti. Bizonyos szempontból hasonlóak a két ország adottságai, nagyságrendje, de Belgium nemzeti jövedelmének közül 70 százaléka realizálódik a nemzetközi áruforgalomban. — A két ország érdekelt tehát abban, hogy mind nagyobb mértékben bekapcsolódjon a nemzetközi gazdasági munkamegosztásba. Magyarország nem bezárkózással, hanem a nemzetközi együttműködés bővítése és fejlesztése útján akar hozzájárulni problémáinak megoldásához. Ezért is örömmel tettem eleget Belgium királya valamint miniszterelnöke meghívásának. Érdemi tárgyalásokat folytattunk mindenekelőtt a vendéglátókkal, továbbá a szenátus, a különböző pártok vezetőivel, az üzleti körök képviselőivel. Nagyon köszönöm a meghívást, a szíves vendégszeretetet, az érdemi, igen jó légkörű tárgyalásokat. S azt, hogy (amint a mi részünkről is) megvan a szándék sokoldalú együttműködésünk továbbfejlesztésére. A nemzetközi kérdéseket tekintve mindkét ország enyhültebb, békésebb világ megteremtésében érdekelt. Magyarország és Belgium egyaránt kis ország, de közös szándékunk, hogy lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk az európai kapcsolatok javításához. Az itt végzett munka eredményeivel elégedett vagyok. Meggyőződésem, hogy ezeket -a tárgyalásokat cselekvés követi majd, a magyar— belga együttműködés szélesedni fog, és a nemzetközi színtéren — külön-külón vagy együtt — az enyhülés, a szilárdabb, tartósabb béke érdekében lépünk fel. Belgium népének, lakosságának a legjobbakat kívánom, mindenekelőtt azt, hogy munkájukban sikereket érjenek el, és azok gyümölcseit békében élvezhessék, hangoztatta az MSZMP főtitkára. A látogatás során alkalmam volt tárgyalni az Európai Gazdasági Közösség bizottságának elnökével és a k ü lka peso latoké rt felelős tagjával. Az utóbbi években intenzív megbeszélések folynak Magyarország és a Közös Piac képviselői között annak érdekében, hogy megállapodásra juthassunk. Vannak még bizonyos megoldásra váró kérdések: hazánk a GATT tagja, s e szerint a Közös Piac országainak is a legnagyobb kedvezményt kellene biztosítaniuk a Magyarországgal folytatott kereskedelemben. Ezt azonban nem kapjuk meg, sőt a tagországok eltérő módon, de külön vámokkal, mennyiségi korlátozásokkal terhelik az exportcikkeinket. Belátható .időn belül szeretnénk megegyezni ezekben a kérdésekben a Közös Piaccal, s a mostani tárgyalások alapján úgy gondolom: ez lehetséges. Mindez annyiban érinti a magyar—belga gazdasági kapcsolatokat, hogy Belgium is a Közös Piac tagországa — zárta bevezető ffyi- latkozatát a párt főtitkára, végül kérdésekre válaszolt. Voroncov és Armacost megbeszélései Még nem sikerült áthidalni minden akadályt Regionális kérdésekről tárgyalt kedden Genfben Julij Voroncov, a Szovjetunió első külügyminiszter-helyettese és Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes. Amerikai diplomáciai források szerint a napirenden az Afganisztánnal, Kambodzsával, a közel-keleti térséggel és az Öböllel, valamint Nicaraguával és Vietnammal kapcsolatos kérdések szerepeltek. A magas szintű véleménycsere megrendezéséről a két külügyminiszter, Shultz és Sevard- nadze legutóbbi moszkvai találkozóján döntöttek. Kedden délután Voroncov és Armacost megbeszéléseihez csatlakozott Max Kampelman, a nukleáris és űrfegyverzetekről folyó genfi tárgyalások amerikai küldöttségvezetője, és a tárgyalások témakörét kibővítették a fegyverzetellenőrzési kérdésekkel. Némileg mérsékelni igyekezett Kampelman és Voroncov hétfői derűlátó kijelentéseit Charles Redman. Az amerikai külügyi szóvivő úgy vélekedett, hogy a Genfben elért haladás ellenére még nem sikerült áthidalni minden akadályt. Kísérlet az ötpárti szövetségre Goria kapott kormányátalakílási megbízást Ismét a kereszténydemokrata Giovanni Goria kapott megbízást az új olasz kormány megalakítására. Francesco Cossiga köztársasági elnök kedd délelőtt fejezte be három napig tartó konzultációit a politikai pártok képviselőivel, s ezután rögtön hivatalába rendelte — a néhány nappal korábban lemondott — Goriát. A megbízott politikus — aki a szokásnak megfelelően „feltételesen” fogadta el a feladatot — úgy nyilatkozott, hogy megkísérli újból „ösz- szehozni” az ötpárti szövetséget. Cossigának erre a döntésére számítani lehetett, erre korábban számos jel utalt. Az államfő ugyanis szakított azzal a hagyománnyal, hogy a politikai pártok képviselőit „nagysági sorrendben” fogadja. Ezúttal a koalíció pártjainak vezetőivel tanácskozott először, s csak azután hallgatta meg a többi politikai erő álláspontját. Ennek köszönhetően már hétfő délután világosan kirajzolódott a „parlamenti többség” tagjainak közös szándéka: visszaállítani az ötpárti koalíciót. Iraki harci gépek Iráni erőművet bombáztak Bagdadi bejelentés szerint harci gépeik nagy számban támadtak keden egy igen fontos petrolkémiái komplexumot a dél-iráni Bushehr közelében, s a ledobott több tucatnyi nehézibomha nyomán csak kőtörmelékék maradtak. Teherán szerint egy ottani, befejezetlen nukleáris erőművet ért a támadás, amely „bizonyos károkat” okozott, és tíz ott dolgozó alkalmazott is életét vesztette. Iram élesen elítélte az akciót, mely minősítése szerint súlyosan megsértette a nemzetközi egyezményeket. A hosszú évekig épült, 1200 megawattos létesítmény a befagyasztott munkálatok miatt félkész állapotban volt, s 1984—86 között már négy bombatámadás érte. A Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szóvivője szerint Irán tavaly nukleáris hasadóanyagot szállított ebbe az erőműbe. Egyelőre nem ismeretes hogy a bombázás ezekre volt-e valamilyen hatással. Az iraki repülőgépek kedden délután második hullámban is támadták a létesítményt. Szaddam Husszein elnök üzenetben fejezte ki elismerését a légierő parancsnokainak a „.sikeres akcióért”. Argentína A tangó—politikai Az utolsó személyes élmény immár két esztendős, mégis hozzá nyúlok vissza, hisz általa sok minden megérthető a mai Argentína politikai arculatából. 1985 novemberét írtuk, s Buenos Aires egyfajta plakátháborúban állt. Időszaki választásokat tartottak, az első erőpróbát azóta, hogy 1983 decemberében Raul Alfonsin polgári kormánya hivatalba lépett. A mindent ellepő falragaszok nagyjából egyenlő arányban éltették Alfonsin elnök pártját, a Radikális Polgári Uniót (UCR), illetve a perónista (justicialista) párt képviselőjelöltjeit. Ugyanaz a két erő csapott tehát össze, amely 1983 októberében a katonai diktatúra uralmát lezáró választásokon együttesen a voksoknak mintegy 80 százalékát szerezte meg. S ebben nem volt semmi meglepő, hisz ez a két mozgalom határozza meg Argentína XX. századi történetét. A mai nemzedék a radikálisok és a perónisták kormányzásán kívül — rövid kivételektől eltekintve — csak az egyenruhások hatalmát ismerte meg. Nem árt visszapillantani Argentína század eleji történetére, amiszerepben kor az ország fénykorát élte. A pampákról áramlott a gabona és a marhahús Európába, mindenekelőtt Angliába. A nagybirtokosok, a többezer hektáros hacienda-tulaj- donosok politikai irányító szerepét megkérdőjelezni ekkoriban bátor cselekedetnek számított. Pedig ezt tette a Polgári Radikális Unió, a bevándorlók milliós seregének liberális, merkantilista nézeteit képviselve. A párt megalapítója és kimagasló egyénisége, Hipolito Irigoyen 1916-ban került az elnöki székbe. A nagy világgazdasági válság az argentin fellendülést is derékba törte, és a 30-as 40- években Argentínában is egyre felfelé ívelt a katonatisztek politikai csillaga. Igv vált ismertté Juan Domingo Perón ezredes is, de mire a csúcsra érhetett volna, vége lett a háborúnak, s a pacifizmus szele Latin-Amerikán is végighullámzott. Perónnak alighanem menni kellett volna, ha nem bukkan fel az életében egy nő: Éva Maria Duarténak. a hetvenes évek rockoperájában is megörökített Evitának a történetírók szerint döntő szerepe volt a fejlemények alakításában. A színésznő-ábrándokkal indult rádióbemondónő ugyanis hihetetlen népszerűségnek örvendett a városi proletártömegek körében, s nem volt nehéz meggyőznie a szak- szervezet vezérkarát, hogy szerelme, későbbi férje. Perón a jövő embere. A viták azóta is tartanak a perónizmus lényegéről: az antiimpe- rializmus, a harmadik utas nacionalizmus, avagy a fasizmus volt-e az indítéka, s fő jellemzője. így vagy úgy, az ténykérdés, hogy az argentin munkásosztály döntő többségében ma is perónistának vallja magát. S bár Perón nélkül a mozgalom képtelen lábra kapni — az ezredes második felesége, Isabel ugyan megkísérelte feltámasztani — a peronizmus ma is a legnagyobb tömegeket képes megmozgatni. (A perónisták justicialista pártja az őszi parlamenti választások győztese lett, s decembertől többségben lesznek az argentin parlamentben.) Isabel Perón rövid, annál anarchi- kusabb kormányzásának katonai puccs vetett véget. A lakosság jelentős része üdvözölte ekkor a« egyenruhások szerepvállalását, nem gondolván, hogy a kegyetlen leszámolás nem csupán a montoné- rókra, a gerillákra vonatkozik majd. A terror fokozatosan átterjedt minden másként gondolkodóra, a kommunistákra, a perónizmus baloldalára, az értelmiségre. A dühöngő katonák még a hagyományos zenét és táncot, a tangót is betiltották, politikai szerepet tulajdonítva a nemzeti folklórnak. Az utolsó katona-elnök, Galtieri a növekvő belső feszültségekről, a gazdasági és szociális gondokról kívánta volna elterelni a figyelmet, amikor a Malvin- (Falkland)-szige- tek fölötti szuverenitás megszerzéséért vitte háborúba az országot. A kaland drámával zárult, s a kudarc magával rántotta a diktatúrát is. Argentína újabb sorsfordulójának történelmi személyisége Raul Alfonsin, aki saját pártján belül is új mozgalmat indított el „Megújulás és változás” néven. Azon kevés argentinok közé tartozott, akik ki merték mondani, hogy a falklandi háború kaland volt, s már elnökként volt bátorsága bíróság elé állítani a diktatúra idején atrocitásokat elkövető tiszteket. Alfonsin vezetése alatt Argentína az „új-delhi felhívás” aláírójaként síkra száll az atomfegyverkísérletek betiltásáért, elítéli a fegyverkezési hajszát. Seres Attila
