Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

5

A 70. évforduló alkalmából ünnepi

(Folytatás a 4. gidairól)

ti Lazaság, a cselekvést helyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy minél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista törvényességre és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre.

A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politika területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéleteinek, egymás közötti kapcsolatainak, tevékenységének sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tudásszintje, műveltsége, sajátosan érzékeli az eseményeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meggyőződések, értékelések széles skálája jön létre, amely természetesen figyelmes tanulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia.

Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül.

Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő

két-hánom évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális lisszekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre.

Ennek feLtétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát; hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel feruházzák.

A gazdasági reform nem csuprán terv. illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósan, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe iép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény.

Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen ösz- szevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elveitől. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg Is valósulnak majd.

Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képjességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mutatnak.

Tudomány, technika az emberért

Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotómunkájukhoz, életükhöz.

Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, .tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban; munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácso- lóikat, a bürokratákat és ítaüpmyailókjat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széi-i ieskörűen megvilágítjuk — a dolgozók melegen támogatják.

Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája p>edig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének (tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket akozhat a társadalomnak.

Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományos-műszaki haladásnak az összefüggését.

Síkra szállunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú .tanulságot az olyan tragikus esetekből,

mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tudósok, az orvosak és tanárak, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége.

Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjiik meg a szociális-kulturális erkölcsi-lélektani ösztönzés Lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kap>cso- latok, az elvtánsiasság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából.

Elvtársak! Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillére.

Ma . a lenini nemzeti politika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, felbecsülhetetlen hozzájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejlesztéséért és megszilárdításáért, az ország összes népének gazdasági, társadalmi és kulturális haUnnepi ülés a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából, a Kreml kongresszusi palotájában. A képen: az ülés elnöksége, a szónoki emelvényen Mihail Gorbacsov az SZKP főtitkára (Telefotó: — KS)

ladásához való hozzájárulásáért.

Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat — a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élünk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is.

Lenini módon fogunk cselekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük minden szovjet nép potenciálját.

A nemzeti viszonyok országunkban életünk meghatározó részét képezik. Rendkívül figyelmesnek és körültekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti érdekeket vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biztosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív részvételét soknemzetiségű társadalmunk sokrétű feladatainak megvalósításában. Feltett szándékunk, hogy

még mélyebben elemezzük és megvitassuk ezeket a kérdéseket a közeljövőben annak figyelembevételével, mit hoz az átépítés, demokratizálás, a fejlődés új szakasza országunk életében.

A Szovjetunió népeinek barátsága és együttműködése szent ügy számunkra. Így volt, és így is lesz. Ez megfelel a leninizmus szellemének, a nagy október hagyományainak, a hazánkat lakó népek és nemzetek alapvető érdekeinek.

Elvtársak! A szovjet társadalom minőségileg új helyzetbe történő átlépését, a jövő irányába történő áttörést csak széles, a szocializmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összességét lehet megvalósítani.

A szellemi kultúra nemcsak a társadalom díszítőeleAz SZKP KB nemrégiben lezajlott ülése arra az általános következtetésre jutott, hogy döntő pillanatot élünk át. Az átalakítással kapcsolatos munkák első szakasza lényegében befejeződött. Országunk helyzetének és fejlődési perspektíváinak mélyreható elemzése alapján kidolgoztuk az átalakítás koncepcióját. Az országban új politikai, erkölcsi-pszichológiai légkör alakult ki. A pártnak sikerült fokoznia az emberekben a társadalom ügyei iránti érdeklődést, az aktivitást, sikerült emelni az igényesség, a kritika és az önkritika, a nyíltság színvonalát, megteremteni a reális gondolkodásbeli és hangulati változásokhoz szükséges feltételeket.

A szovjet emberek többségének álláspontját a jelenlegi szakaszban elsősorban az átalakítás támogatása határozza meg — az az igény, hogy az átalakítás megingathatatlanul háladme, hanem életének biztosítója, a társadalom intellektuális és kulturális potenciálja. Ez mintegy ötvöző anyaga. a társadalom szilárdságának, a dinamizmus fokozója.

Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kultúra tekintélyét. A tudósok és feltalálók, az írók és újságírók, a festők, színészek, tanárok, a kultúra és az oktatás minden területének dolgozója az átalakítás harcosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és társadalmi magatartására.

A szovjet nép művelt nemzetté vált, amiről a múlt nagy felvilágosítói csak álmodoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhetetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a nagy és felelős feladatokat, amelyeket ma meg kell oldanunk.

Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok mindenben nem felel meg a kor követelményeinek. Az iskolai és a főiskolai oktatás minősége, a munkások és szakemberek képzése messze nem elégíti ki életünk igényeit.

E téren komoly előrelépésre, gyökeres változásokra van szükség. A párt pontosan ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai oktatás reformját, a felsőoktatás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy döntött, hogy egyik ülésén megvizsgálja az oktatás időszerű kérdéseit.

Ezek azok a stratégiai feladataink, elvtársak, amelyeket a szocialista társadalom életének sokoldalú, forradalmi átalakítása folyamán meg kell oldanunk.

Az SZKP KB 1985 áprilisi ülése óta két és fél év telt el. Mit tettünk azóta? Hol tartunk most? Ügy vélem, a mai ünnepi ülésen ezek a kérdések helyénvaló- ak és elkerülhetetlenek.

jón előre. A munkások, parasztok, értelmiségiek megértik, hogy javítani kell a fegyelmet, a hatékonyságot, a munka minőségét. A gyárakban és az építkezéseken, a kolhozokban és a szovho- zokban, a tudományos kutató szervezetekben kitartóan keresik a bérezés megszervezésének új formáit. Az emberek most igényesebbekké válnak saját magukkal, a vezetőkkel, a szakemberekkel szemben egyaránt, határozottan fellépnek a hanyagsággal, a felelőtlenséggel szemben. Nagyra értékeljük és a párt irányvonala kétségbevonhatatlan hathatós támogatásának tekintjük a dolgozóknak ezt az államp>olgári magatartását.

Joggal mondhatjuk, hogy gyakorlati téren, mindenek előtt a társadalmi-gazdasági szférában is bekövetkeztek bizonyos kedvező változások. Fokozódott a termelésnövekedés üteme. Minőségi változások indultak meg a gazdasági életben, jelentős tudományos-műszaki programok vannak megvalósulóban. modernizáljuk gépgyártásunkat. Biztosabban fejlődik mezőgazdaságunk is. különösen az állattenyésztés.

A gazdasági életben megindult javulás lehetővé tette, hogy a szociális szférában is jelentős intézkedéseket kezdjünk. Észrevehetően fokozódott a lakásépítés, bővül a szolgáltatási szféra. Növekednek a dolgozók iö- vedelmei. A pedagógusok és az orvosok fizetése emelkedett. Nagy jelentőségű programokat valósítunk meg az oktatás és a lakosság egészségügyi ellátása terén.

És mégis, ez csak a kezdet. Most azt mondhatjuk, hpgy az átalakítás új szakaszába

De helytelen lenne ha nem látnánk, hogy bizonyos mértékben erősödött a konzervatív erők ellenállása, azo- ké az erőké, amelyek az átalakításban önös érdekeik, céljaik veszélyeztetését látják. És ez nem csak; az irányítás egyes láncszemeinél jelentkezik, hanem a dolgozó kollektívákban is. Aligha lehet kétséges, hogy a konzervatív erők igyekeznek maid kihasználni minden nehézséget az átalakítás lejáratására. a dolgozók elégedetlenségének kiváltására. Egyesek már most is inkább a kudarcokért drukkolnak, ahelyett, hogy teljes erejükkel harcolnának a hiányosságok ellen, és keresnék az új megoldásokat.

Eközben természetesen senki sem mondja azt, hogy ő az átalakítás ellen van. Ellenkezőleg, úgy tesz, mintha harcolna az átalakítás nehézségei ellen, mintha védelmezné azokat az eszmei alapjukat, amelyeket állítólag megingathat a tömegek növekvő aktivitása.

De meddig .riogathatnak még bennünket, elvtársak, a különféle nehézségekkel. Nehézségek természetesen bárhol keletkezhetnek, különösen akkor, ha valami újról van szó. Az egy helyben to- p>ogás, a tespedés és a közöny azonban jóval veszélyesebb és többet árt, mint azok a nehézségek, amelyek a társadalmi élet új formáltak létrehozási folyamatában egy időre felmerülnek.

Meg kell tanulnunk feiis merni, leleplezni és semlegesíteni az átalakítás ellenfeleinek manővereit — azo- két, akik hátráltatják az ügyet, nehézségeket támasztanak, kárörvendve szemlélik a hibákat, a sikertelenséget, akik vissza akarnak taszítani minket a múltba. Ugyanakkor nem engedhetünk a túlbuzgók és a türelmetlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakítás objektív logikáját, akik elégedetlenkednek az átalakítások lassúnak tartott ütemével, azzal, hogy— szerintük — nem születnek meg elég gyorsan a várt eredmények. Tisztán kell látni — nem lehet átugrani a

lép. amikor egész politikánk, minden döntésünk konkrétumokban ölt testet. Ez hatalmas erőfeszítéseket követel egész népünktől — a munkásosztálytól. a parasztságtól. az értelmiségtől, minden szakembertől. Most már maga az élet fogja ellenőrizni eszméinket, terveinket, magatartásunkat és munka- módszereinket.

Ma mindenütt érződik az élet feszültségének fokozódása. De ez az alkotás, a tevékeny munka, a politikai és szellemi tevékenység feszültsége. Ez. elvtársak, előremutató. mozgósító erejű feszültség!

Szeretném aláhúzni, hogy ebből a szempontból a legbonyolultabbnak. legdöntőbbnek és bizonyos értelemben legkritikusabbnak az előttünk álló két vagy talán három év ígérkezik. Mindenekelőtt azért, mert nagy léptékű feladatokat kell egyidejűleg megoldani a gazdaságban, szociális téren, az állami és társadalmi irányítás átalakításában, az ideológiában és a kultúrában is.

A gazdaságban mélyreható szerkezeti változásokat szükséges végrehajtani, áttörést kell elérni a tudományosműszaki haladás meggyorsításában. alapvetően át kell alakítani a gazdálkodási mechanizmust, és ilymódon döntő lépést kell tenni abban az irányban, hogy a népgazdaságot az intenzifi- kálás vágányára állítsuk.

Az előttünk lévő időszak bonyolultsága abból is fakad, hogy a változtatások érinteni fogják egyre nagyobb tömegek. . szociális csoportok és lakossági rétegek, valamenv- nyi káder érdekeit. Meggyőződésünk: az ország helyzetét a jövőben is az jellemzi, hogy a dolgozók széles körűen támogatják az átalakítást. mélyen megértik a változtatások szükségességét, s az álalakítás, ennek az útnak a nehézségei ellenére energikusan folytatódik.

fokozatokat, nem lehet mindent egycsapásra elérni.

Az átalakítás a forradalom ügyét viszi tovább. Ma különösen fontos, hogy minél tökéletesebben bánjunk a forradalmi szívósság fegyverével. E szívósság nem abban áll, hogy egy helyben ülünk vagy sodródunk az ár ral. A forradalmi szívósság — a helyzet reális értékelése, szembenézés a nehézségekkel, a józan mérlegelő- képesség megőrzése, legyen szó akár sikerekről, akár kudarcokról, az a képesség, hogy lendületesen és céltudatosan munkálkodjunk minden nap minden árában, s hogy mindenkor és mindig megtaláljuk és megvalósítsuk az élet által diktált opv- timális megoldásokat.

Ezért magabiztos, kitartó, céltudatos munkát kell végezni annak megvalósításáért, amit eltökéltünk, a kijelölt célok és feladatok való- raváltásáért. Fel kelll tár-( ni és elemezni kell az ellentmondásokat, meg kell érteni jellegüket, S cinnek alapján ki kell építeni a p>o- litikai, gazdasági, szociális, szervezeti és ideológiai intézkedések rendszerét. íme, ilyennek kell lennie hozzáállásunknak, és nem másmilyennek.

Elv társak! Az átalakítás sikere mindenekelőtt a párt. az egyes kommunisták energiájától, céltudatosságától, példamutatásának erejétől függ.

A társadalmi- gazdasági átalakítások e történelmileg felelősségteljes pillanatában a Kommunista Párt 'bátran és határozottan vezette a társadalom megújításáért folyó harcot, váLLaira vette a munka legnehezebb terheit. Meggyőződéssel jeleníthetjük ki, hogy október nagy ügye, a forradalmi átalakítás ügye erős kezekben van. A kommunisták a párt és a kor iránt érzett nagy felelősséggel teljesítik kötelességüket.

A pártszervezetek, a pártszervek és káderek tevékenységének gyökeres megújítása napjaink legfőbb feladata. Áttörést kell elérni minden egyes pártszervezet tevékenységében, serkenteni

(Folytatás a 6. oldalon)

Döntő pillanat az átalakításban

Konzervatív erők ellenállása