Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

5 A 70. évforduló alkalmából ünnepi (Folytatás a 4. gidairól) ti Lazaság, a cselekvést he­lyettesítő üres fecsegés. Egyik is, másik is idegen a szocializmustól. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy mi­nél szélesebb és mélyebb a demokratizmus, annál na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a szocialista törvényes­ségre és jogrendre, annál nagyobb szükségünk van a szervezettségre és a tudatos fegyelemre. A demokrácia kultúrája nem korlátozódhat a politi­ka területére. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok min­den szféráját. Abból indu­lunk ki, hogy a szocializmus olyan társadalom, amelyben növekszik az emberek ítéle­teinek, egymás közötti kap­csolatainak, tevékenységé­nek sokfélesége. Minden embernek megvan a saját társadalmi tapasztalata, tu­dásszintje, műveltsége, sa­játosan érzékeli az esemé­nyeket. Ebből következik, hogy a vélemények, meg­győződések, értékelések szé­les skálája jön létre, amely természetesen figyelmes ta­nulmányozást, egybevetést igényel. Pártoljuk a közvé­lemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fej­lődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista de­mokráciának minden lehet­séges módon a szocializ­must, a dolgozó emberek érdekeit kell szolgálnia. Elvtársak! A minden irá­nyú gyorsított előrehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósítandó gyökeres át­alakítások talaján lehet megteremteni. Maga az át­alakítás is csak akkor nyer­heti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig el­képzelhetetlen a gazdálko­dási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül. Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-hánom évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan köz­pontosított, utasításos gaz­daságirányításról egy de­mokratikus, főként gazdasá­gi módszereken, a centraliz­mus és az önigazgatás opti­mális lisszekapcsolásán ala­puló gazdasági rendszerre. Ennek feLtétele, hogy erő­teljesen kiszélesítik az egye­sülések és vállalatok önál­lóságát; hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az eh­hez szükséges teljes jogkör­rel feruházzák. A gazdasági reform nem csuprán terv. illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, még­pedig tartósan, mélyreható­an. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedel­mezőség és az önfinanszíro­zás alapján. A jövő év ele­jétől kezdve az ipari terme­lés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe iép az állami válla­latokról és egyesülésekről szóló törvény. Mindez már hatást gyako­rol a gazdálkodás gyakorla­tára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekelt­ség a munka pénzügyi-gaz­dasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen ösz- szevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egy­aránt takarékoskodni, s rá­jönnek a problémák leghaté­konyabb megoldására. Most újra szilárdan ki kell mon­danunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazda­sági reform elfogadott elvei­től. Minden elhatározott át­alakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg Is valósulnak majd. Egészében véve a gazda­sági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állít­ja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képjességek meg­nyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azo­kat, akik jobban és többet dolgoznak, akik példát mu­tatnak. Tudomány, technika az emberért Az igazi tehetségek, a ki­váló egyéniségek felmérhe­tetlen társadalmi értéket je­lentenek, gondot kell fordí­tani rájuk, s minden szüksé­ges feltételt meg kell te­remteni alkotómunkájukhoz, életükhöz. Azt akarjuk, hogy minde­nütt tiszteljék az egyén mél­tóságát, .tudását, munkáját és képességeit, hogy a be­csületes, dolgozó, alkotó em­ber biztos lehessen abban; munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyít­hatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácso- lóikat, a bürokratákat és ítaüpmyailókjat pedig leleple­zik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, ame­lyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömeg­tájékoztatási eszközök széi-i ieskörűen megvilágítjuk — a dolgozók melegen támo­gatják. Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelkiismeret­lenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája p>edig egyre szoro­sabban függ a társadalmi termelés ezernyi más részt­vevőjének (tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy mun­kásé, mérnöké vagy tudósé, rendkívül komoly következ­ményekkel járhat, mérhetet­len veszteségeket akozhat a társadalomnak. Külön ki szeretném emel­ni a szellemi munka jelen­tőségét, a tudomány, a tech­nika és a társadalom köl­csönhatását, valamint a tu­domány humanitárius, erköl­csi-etikai irányultságának és a tudományos-műszaki ha­ladásnak az összefüggését. Síkra szállunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne ve­zessen a természeti környe­zet károsodásához. Levon­juk a szigorú .tanulságot az olyan tragikus esetekből, mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett va­gyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Nö­velni kell a társadalmi fele­lősséget és a szakmai hozzá­értést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tudó­sok, az orvosak és tanárak, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége. Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltsé­gét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjiik meg a szociális-kulturális erkölcsi-lélektani ösztönzés Lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kap>cso- latok, az elvtánsiasság, a szocialista életforma normá­lis fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tu­datában és magatartásában való megerősítése szempont­jából. Elvtársak! Jogosan mond­hatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forra­dalom megteremtette a nem­zeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasá­gi egyenjogúságát is, rend­kívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társa­dalmi és kulturális fejlődé­sének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillé­re. Ma . a lenini nemzeti poli­tika kiemelkedő eredménye­it méltatva országunk népei mély tisztelettel és elisme­réssel adóznak a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusáért, fel­becsülhetetlen hozzájárulá­sáért a szocialista, szövetsé­ges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremté­séért, fejlesztéséért és meg­szilárdításáért, az ország összes népének gazdasági, társadalmi és kulturális ha­Unnepi ülés a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából, a Kreml kongresszusi palotájában. A képen: az ülés elnöksége, a szónoki emelvényen Mihail Gor­bacsov az SZKP főtitkára (Telefotó: — KS) ladásához való hozzájárulá­sáért. Óvni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat — a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni ar­ról, hogy soknemzetiségű ál­lamban élünk, ahol bármi­lyen társadalmi, gazdasági, kulturális, jogi döntés köz­vetlenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is. Lenini módon fogunk cse­lekedni: a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük min­den szovjet nép potenciálját. A nemzeti viszonyok or­szágunkban életünk megha­tározó részét képezik. Rend­kívül figyelmesnek és körül­tekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti ér­dekeket vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biz­tosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív rész­vételét soknemzetiségű tár­sadalmunk sokrétű felada­tainak megvalósításában. Feltett szándékunk, hogy még mélyebben elemezzük és megvitassuk ezeket a kérdéseket a közeljövőben annak figyelembevételével, mit hoz az átépítés, demok­ratizálás, a fejlődés új sza­kasza országunk életében. A Szovjetunió népeinek barátsága és együttműködé­se szent ügy számunkra. Így volt, és így is lesz. Ez megfelel a leninizmus szelle­mének, a nagy október ha­gyományainak, a hazánkat lakó népek és nemzetek alapvető érdekeinek. Elvtársak! A szovjet tár­sadalom minőségileg új hely­zetbe történő átlépését, a jövő irányába történő át­törést csak széles, a szocia­lizmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összessé­gét lehet megvalósítani. A szellemi kultúra nem­csak a társadalom díszítőele­Az SZKP KB nemrégiben lezajlott ülése arra az álta­lános következtetésre ju­tott, hogy döntő pillanatot élünk át. Az átalakítással kapcsolatos munkák első szakasza lényegében befeje­ződött. Országunk helyze­tének és fejlődési perspektí­váinak mélyreható elemzése alapján kidolgoztuk az át­alakítás koncepcióját. Az országban új politikai, er­kölcsi-pszichológiai légkör alakult ki. A pártnak sike­rült fokoznia az emberekben a társadalom ügyei iránti ér­deklődést, az aktivitást, si­került emelni az igényesség, a kritika és az önkritika, a nyíltság színvonalát, megte­remteni a reális gondolko­dásbeli és hangulati válto­zásokhoz szükséges feltéte­leket. A szovjet emberek több­ségének álláspontját a jelenlegi szakaszban első­sorban az átalakítás támoga­tása határozza meg — az az igény, hogy az átalakítás megingathatatlanul hálad­me, hanem életének biztosí­tója, a társadalom intellek­tuális és kulturális potenci­álja. Ez mintegy ötvöző anyaga. a társadalom szi­lárdságának, a dinamizmus fokozója. Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kul­túra tekintélyét. A tudósok és feltalálók, az írók és új­ságírók, a festők, színészek, tanárok, a kultúra és az ok­tatás minden területének dolgozója az átalakítás har­cosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és társa­dalmi magatartására. A szovjet nép művelt nemzetté vált, amiről a múlt nagy felvilágosítói csak ál­modoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhe­tetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a nagy és felelős feladatokat, amelyeket ma meg kell ol­danunk. Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok minden­ben nem felel meg a kor követelményeinek. Az isko­lai és a főiskolai oktatás mi­nősége, a munkások és szak­emberek képzése messze nem elégíti ki életünk igé­nyeit. E téren komoly előrelé­pésre, gyökeres változások­ra van szükség. A párt pon­tosan ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai ok­tatás reformját, a felsőok­tatás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy dön­tött, hogy egyik ülésén meg­vizsgálja az oktatás időszerű kérdéseit. Ezek azok a stratégiai fel­adataink, elvtársak, amelye­ket a szocialista társadalom életének sokoldalú, forra­dalmi átalakítása folyamán meg kell oldanunk. Az SZKP KB 1985 áprili­si ülése óta két és fél év telt el. Mit tettünk azóta? Hol tartunk most? Ügy vé­lem, a mai ünnepi ülésen ezek a kérdések helyénvaló- ak és elkerülhetetlenek. jón előre. A munkások, pa­rasztok, értelmiségiek meg­értik, hogy javítani kell a fegyelmet, a hatékonyságot, a munka minőségét. A gyá­rakban és az építkezéseken, a kolhozokban és a szovho- zokban, a tudományos ku­tató szervezetekben kitartó­an keresik a bérezés meg­szervezésének új formáit. Az emberek most igénye­sebbekké válnak saját ma­gukkal, a vezetőkkel, a szakemberekkel szemben egyaránt, határozottan fel­lépnek a hanyagsággal, a felelőtlenséggel szemben. Nagyra értékeljük és a párt irányvonala kétségbevon­hatatlan hathatós támogatá­sának tekintjük a dolgozók­nak ezt az államp>olgári ma­gatartását. Joggal mondhatjuk, hogy gyakorlati téren, mindenek előtt a társadalmi-gazdasági szférában is bekövetkeztek bizonyos kedvező változások. Fokozódott a termelésnöve­kedés üteme. Minőségi vál­tozások indultak meg a gaz­dasági életben, jelentős tu­dományos-műszaki progra­mok vannak megvalósuló­ban. modernizáljuk gépgyár­tásunkat. Biztosabban fej­lődik mezőgazdaságunk is. különösen az állattenyész­tés. A gazdasági életben meg­indult javulás lehetővé tet­te, hogy a szociális szférá­ban is jelentős intézkedése­ket kezdjünk. Észrevehetően fokozódott a lakásépítés, bő­vül a szolgáltatási szféra. Növekednek a dolgozók iö- vedelmei. A pedagógusok és az orvosok fizetése emelke­dett. Nagy jelentőségű prog­ramokat valósítunk meg az oktatás és a lakosság egész­ségügyi ellátása terén. És mégis, ez csak a kezdet. Most azt mondhatjuk, hpgy az átalakítás új szakaszába De helytelen lenne ha nem látnánk, hogy bizonyos mér­tékben erősödött a konzer­vatív erők ellenállása, azo- ké az erőké, amelyek az át­alakításban önös érdekeik, céljaik veszélyeztetését lát­ják. És ez nem csak; az irá­nyítás egyes láncszemeinél jelentkezik, hanem a dolgo­zó kollektívákban is. Aligha lehet kétséges, hogy a kon­zervatív erők igyekeznek maid kihasználni minden nehézséget az átalakítás le­járatására. a dolgozók elé­gedetlenségének kiváltására. Egyesek már most is inkább a kudarcokért drukkolnak, ahelyett, hogy teljes erejük­kel harcolnának a hiányos­ságok ellen, és keresnék az új megoldásokat. Eközben természetesen senki sem mondja azt, hogy ő az átalakítás ellen van. Ellenkezőleg, úgy tesz, mint­ha harcolna az átalakítás nehézségei ellen, mintha vé­delmezné azokat az eszmei alapjukat, amelyeket állítólag megingathat a tömegek nö­vekvő aktivitása. De meddig .riogathatnak még bennünket, elvtársak, a különféle nehézségekkel. Ne­hézségek természetesen bár­hol keletkezhetnek, különö­sen akkor, ha valami újról van szó. Az egy helyben to- p>ogás, a tespedés és a kö­zöny azonban jóval veszé­lyesebb és többet árt, mint azok a nehézségek, amelyek a társadalmi élet új formál­tak létrehozási folyamatá­ban egy időre felmerülnek. Meg kell tanulnunk feiis merni, leleplezni és semle­gesíteni az átalakítás ellen­feleinek manővereit — azo- két, akik hátráltatják az ügyet, nehézségeket támasz­tanak, kárörvendve szemlé­lik a hibákat, a sikertelen­séget, akik vissza akarnak taszítani minket a múltba. Ugyanakkor nem engedhe­tünk a túlbuzgók és a türel­metlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakí­tás objektív logikáját, akik elégedetlenkednek az átala­kítások lassúnak tartott üte­mével, azzal, hogy— szerin­tük — nem születnek meg elég gyorsan a várt ered­mények. Tisztán kell látni — nem lehet átugrani a lép. amikor egész politikánk, minden döntésünk konkrétu­mokban ölt testet. Ez hatal­mas erőfeszítéseket követel egész népünktől — a mun­kásosztálytól. a parasztság­tól. az értelmiségtől, minden szakembertől. Most már ma­ga az élet fogja ellenőrizni eszméinket, terveinket, ma­gatartásunkat és munka- módszereinket. Ma mindenütt érződik az élet feszültségének fokozó­dása. De ez az alkotás, a te­vékeny munka, a politikai és szellemi tevékenység fe­szültsége. Ez. elvtársak, elő­remutató. mozgósító erejű feszültség! Szeretném aláhúzni, hogy ebből a szempontból a leg­bonyolultabbnak. legdön­tőbbnek és bizonyos értelem­ben legkritikusabbnak az előttünk álló két vagy talán három év ígérkezik. Minde­nekelőtt azért, mert nagy léptékű feladatokat kell egyidejűleg megoldani a gazdaságban, szociális téren, az állami és társadalmi irá­nyítás átalakításában, az ideológiában és a kultúrá­ban is. A gazdaságban mélyreható szerkezeti változásokat szük­séges végrehajtani, áttörést kell elérni a tudományos­műszaki haladás meggyorsí­tásában. alapvetően át kell alakítani a gazdálkodási mechanizmust, és ilymódon döntő lépést kell tenni ab­ban az irányban, hogy a népgazdaságot az intenzifi- kálás vágányára állítsuk. Az előttünk lévő időszak bonyolultsága abból is fakad, hogy a változtatások érinte­ni fogják egyre nagyobb tö­megek. . szociális csoportok és lakossági rétegek, valamenv- nyi káder érdekeit. Meggyő­ződésünk: az ország helyze­tét a jövőben is az jellemzi, hogy a dolgozók széles körű­en támogatják az átalakí­tást. mélyen megértik a vál­toztatások szükségességét, s az álalakítás, ennek az út­nak a nehézségei ellenére energikusan folytatódik. fokozatokat, nem lehet min­dent egycsapásra elérni. Az átalakítás a forradalom ügyét viszi tovább. Ma kü­lönösen fontos, hogy minél tökéletesebben bánjunk a forradalmi szívósság fegyve­rével. E szívósság nem ab­ban áll, hogy egy helyben ülünk vagy sodródunk az ár ral. A forradalmi szívósság — a helyzet reális értékelé­se, szembenézés a nehézsé­gekkel, a józan mérlegelő- képesség megőrzése, legyen szó akár sikerekről, akár ku­darcokról, az a képesség, hogy lendületesen és céltu­datosan munkálkodjunk minden nap minden árában, s hogy mindenkor és mindig megtaláljuk és megvalósít­suk az élet által diktált opv- timális megoldásokat. Ezért magabiztos, kitartó, céltudatos munkát kell vé­gezni annak megvalósításá­ért, amit eltökéltünk, a kije­lölt célok és feladatok való- raváltásáért. Fel kelll tár-( ni és elemezni kell az el­lentmondásokat, meg kell érteni jellegüket, S cinnek alapján ki kell építeni a p>o- litikai, gazdasági, szociális, szervezeti és ideológiai in­tézkedések rendszerét. íme, ilyennek kell lennie hozzá­állásunknak, és nem más­milyennek. Elv társak! Az átalakítás sikere mindenekelőtt a párt. az egyes kommunisták ener­giájától, céltudatosságától, példamutatásának erejétől függ. A társadalmi- gazdasági átalakítások e történelmileg felelősségteljes pillanatában a Kommunista Párt 'bátran és határozottan vezette a társadalom megújításáért folyó harcot, váLLaira vette a munka legnehezebb terhe­it. Meggyőződéssel jeleníthet­jük ki, hogy október nagy ügye, a forradalmi átalakí­tás ügye erős kezekben van. A kommunisták a párt és a kor iránt érzett nagy felelős­séggel teljesítik kötelességü­ket. A pártszervezetek, a párt­szervek és káderek tevé­kenységének gyökeres meg­újítása napjaink legfőbb fel­adata. Áttörést kell elérni minden egyes pártszervezet tevékenységében, serkenteni (Folytatás a 6. oldalon) Döntő pillanat az átalakításban Konzervatív erők ellenállása

Next

/
Thumbnails
Contents