Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Í987. OKTÓBER 31.

A Néplap vendége: Zsolnai József

Tonnák, hektárok csupán?

Szolnokon született meg a módszer elmélete

Ha valaha megírják a XX. század pedagógiai történetét, bizonyos, hogy Zsolnai Józsefnek külön fejezetet szén; telnek benne. A nyelvi, irodalmi, kommunikációs programját néhány éve elfogadták alternatív tantervként, s ma már az ország iskoláiban ezerkétszáz osztályban a Zsolnai-módszer . szerint tanulják anyanyelvűket a kisdiákok. E program mellett létezik egy másik is, amely az iskola egészét, valamennyi tantárgyát émiti, s a törökbálinti kísérlet néven emlegetik a pedagógusok és mindazok, akik kicsit is tájékozottak az oktatásügyben. A kísérletet tizenegy olyan iskola követi, amelyben legalább egy osztály a Zsolnai program szerint tanul, de az utóbbi években külföldön is sokan érdeklődnek utána.

Ha röviden össze kellene foglalni a program lényegét, akkor azt mondhatnánk, hogy a Zsolnai-féle tanterv a kultúra teljességét, összes értékét tartalmazza, közvetíti mindazt, ami hozzá tartozik az iskolázottsághoz, Olyan tantárgyak is szerepelnek a gyerekek órarendjében, mint például az illem, a néptánc, a bábozás, önművelés, gyorsolvasás, könyvtörténet, színház- és drámaitörténet tudománytörténet — hogy csak néhányat említsünk az 1978-as hivatalos tantervitől eltérő tárgyak közül. Mindennél sokkal fontosabb azonban, hogy a Zsolnaimódszer tulajdonképpen egy alternatív pedagógiai program, amelynek megvalósítása másfajta beállítódást kíván a nevelőktől, méghozzá olyant, amelyben nem az osztálykülönbség a legfontosabb, hanem az egyén.

— Mikor született mea a gondolat, hóm másként kellene nevelni, tanítani a me- rekeket? — kérdezem Zsolnai Józsefitől, a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában, a törökbálinti kísérletet követő iskolában.

— Ha dátumra kíváncsi,

akkor azt mondhatom, hogy 1971-re elméletben elkészült a program. Méghozzá Szolnokon, a könyvtárban eltölt tött tíz hónap alatt alakítottam ki a koncepcióimat. A gyökerek persze sokkal mélyebbek, visszanyúlnak egészen a diákéveimig Jó tanuló voltam, de nagyon sok megaláztatás ért. Magamban már ekkor lázadoztam a megbélyegzés ellen, amelyet azonnal megtesz a legtöbb pedagógus, mihelyt átmeneti megtorpanást lát. Később tanítói, tanári, főiskolai oktatód pályámon is sok konfliktusom volt többek között emiatt. 1955-től 1970-ig,

mondhatom kudarcokkal teli évek érlelték meg bennem az elhatározást, a program megvalósítására.

— Megbélyegzésben ez alatt az idő alatt sem „szenvedett hiányt” ...

— Valóban nem. A „pedagógus társadalom szégyenfoltjának”, kegyetlennek, kíméletlennek neveztek. Mindenhonnan elküldték. Főiskolai oktatói címmel napközis nevelő voltam Szo- bon. Szolnokra, a könyvtárba jó barátok segítségével kerültem. Akkor éppen állásom sem volt, mint pedagógust sehol sem fogadtak. Állandóan konfliktusban voltam a hivatalos oktatáspolitika akkori irányítóival és a pedagógusokkal. Éppen a napokban végignéztem 23 éves korom óta megjelent írásaimat. Valamennyi egy- egy kiáltás a fennálló iskolai viszonyok ellen, a gyermekek érdekében. Véleményem szerint a diákok azért unatkoznak, nem szeretnek iskolába járni, mert nem fejlesztik eléggé a képességeiket. Vizsgálatok igazolják, hogy a gyerekek ugyanúgy elfáradnak, ha megterhelik őket, mint amikor nem. De micsoda különbség az, ha úgy fáradnak el, hogy értelmesen telt el a napjuk!

— A sok kudarc után végül az idén Apáczai-dijjal ismerték el a pedagógiáját. amelyről lelkesedéssel beszélnek azok a nevelők, akik alkalmazzák, a szülők, akiknek mermekeit e szerint tanítják. Csak ott a baj. hogy a felső tagozatban a szaktanárok jelentős részét zavarja a merekek nyitottsága.

— Amikor elkészültem a nyelvi, irodalmi, kommunikációs programmal, tudtam, hogy az önmagában nem hoz frontáttörést. Ugyanúgy nem mint például, ahogy a tagozatos iskolák sem csodaszerek, jóllehet, Magyar- országon a Kodády-módszer- től kezdve minden program úgy indult, hogy a kultúra teljessége helyett csupán egyetlen területét vette célba. A nyelvi, irodalmi, kommunikációs program nyolcadik osztályig készen van, de ha a fizika vagy a biológia tanár nem vagy csak nehezen tudja elviselni az órán a gyerekek szabad gondolat- áramlását, nyitottságát, amit az anyanyelvi órákon megszoktak, az nem a program kudarca. Sokszor mondták már rám, hogy pedagógusellenes vagyok. Én inkább azt mondom, elégedetlen vagyok a nevelők pedagógiai felkészültségével. A tanítók, tanárok jelentős hányada még nem képes a pedagógiai finom munkára.

— A Zsolnai program megvalósításának azonban éppen ez az egyik sarkalatos pontja.

— Éppen ezért a programomat csak olyan iskoláknak adom oda, ahol alapos környezettanulmányok után meggyőződtem arról, hogy képesek a megvalósításra. Olyan az iskola 'légköre, hogy a pedagógusok és a diákok között Tóth Árpád szavaival „délektől lélekig” eljut a gondolat.

— A szolnoki iskola ezek szerint ilyennek bizonyult.

— Valóban megkapott a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola humánus légköre, az iskolavezetés elképzelése, koncepciója a nevelést illetően, s azonosulása a programmal. Meggyőződésem ugyanis, hogy elsősorban az igazgatón múlik a siker vagy a kudarc. A szolnoki iskola‘ a követő iskolák között különösen fontos helyet foglal eL hiszen a programot választó ének-zenei általános iskolák országos, a tiszántúli követő iskolák regionális bázisa, s emellett a programra készülő főiskolások gyakorló iskolája lesz. A tervek szerint ugyanis a jövő tanévtől Jászberényben és Sárospatakon elkezdődik a tanítójelöltek felkészítése a programra.

— Tudomásom szerint készül az óvodai, illetve gimnáziumi Zsolnai-program is.

— Az óvodai anyanyelvi program már készen van, s nemsokára elkészül a gimnáziumi is, amely természetesen az általános iskolai folytatása.

— A törökbálinti kísérlet a 6. osztálynál tart... Mégis megkérdezem, mi várható el attól, aki óvodás kora óta a Zsolnai-program szerint nevelődik. tanul?

— A programot két gyermekemen „próbáltam ki”, Mindketten egyetemen tanítanak. A fiam már tizennégy éves korában publikált. Nemrég könyvet irt, s közös könyvünk is megjelent. Most mindössze 71 éves. Mindkettő sportol, egészséges életmódot folytat, s nem panaszkodik a gyermekkorára.

Tál Gizella

Jelenleg szovjet exportra varrnak kosztümöket a Knnhegyesi Kunság Népe Tsz varrodájában. A Gála Női Ruhaipari Szövetkezetnek bérmunkában dolgozó lányok és asszonyok 15 ezer darabos megrendelésnek tesznek eleget

(Fotó: Mészáros)

Véghajrában az embert és gépet próbáló őszutón

Az emberek, a gépek jórészének kitelt már az idei esztendő a határban. Fedél alatt a legkésőbben érő kapásnövény termésének, a kukoricának a zöme. Földben — igaz. a tavaly ilyenkorihoz kísértetiesen hasonlító nyárvégi, őszi szárazság miatt inkább porban, meg rögök között — a jövő évi kenyérnekvalót adó vetőmag nagyobbik része is.

Két, indulásra kész Class Dominátor duruzsol a gépműhely udvarán. Amíg a hirtelen fagyossá vált éjszakán kihűlt motorok bejáródnak. gazdáik a műhelycsarnok enyhébe húzódva ölbe veszik az elemózsiás táskákat. Falatoznak az úiabb disznóölést majdnem megért kolbászból, az előző napi vacsorából megmaradt rántotthúsból. Magyar ember evés közben nem beszél, tudom jól. Nem is faggatom őket. csak amikor már készülődnek a kombájnjaik nyergébe: van-e még sok tennivalójuk a földeken?

— Két-három napig ad még munkát a kukorica betakarítása — hallom Hagy- mási Mártontól. — Tudja, a kités kukoricának, a szu- perintenzívnek a rendszeres öntözés megnyúitotta kissé a tenyészideiét. Az ezer hektáron öntözés nélkül termesztett kukorica már mind biztonságban van. Az eleiét talán már be is keverték a tápba, a téesz malacainak. Nálunk a Béke Tsz-ben létkérdés a kukorica. Tizennyolcezer hízó kerül ki évente a közös telepéről. 12—13 ezer a háztá ji ólakból. Minden évben vásárolnunk kellett eddig abraknakvaló morzsolt kukoricát. Az öntözött táblák többlettermése segített hozzá bennünket, hogy kukoricát vásárlóból, idén először, eladó lett a szövetkezet.

Hogy valóban szuper-e a termés a közös gazdaság 275 hektáros intenzív kukorica- tábláján? Azt már kint. az úgynevezett Glázeri határ- részen tudakolom Ratkai Istvántól. Jókora kukoricacsövet foszt meg a csuháiétól a kombájnos. úgy bizonygatja :

— Sokkal fejlettebbek a szemek is. a csövek is itt.

Elcsörtetnek a Class Do- minátorok a kukoricásba. A város egy másik, ugyancsak a Béke Tsz által művelt határrészén is nagyüzem van még. Hat gép szedi ki rendre a földből a cukorrépát. Tizenöt szállítójármű vált- ia egymást a négy felszedőgép mellett. Guttyán Sándor nem a kedvünkért állítja meg a masináját a tábla szélén.

— Időnként nem árt megnézni — magvarázza —, hogy nem hibásodott-e meg. Nehogy szaggassa, törje a gyökereket. A hibás répa könnyen megrohad. Egy-kettőre befüleszti azután a prizmát. Nagyon ellenemre van. amikor azt mondják, hogy mi dolgom már vele a prizmában. Merthogy az a répa akkor már a cukorgyáré. No dehát azért dolgoztunk vele több mint fél esztendőn át?

Megtudom, hogy hatodmagával .immár tízenéve április derekától november első hetéig szinte egyvégté- ben a répaföldön dolgozik Guttyán Sándor. A „répás brigád” gondja a vetéstől a növényápoláson és a növényvédelmen keresztül a betakarításig minden. A termés most 38 tonna hektáronként. A cukortartalom a gyökérben 16 és fél százalék.

— Volt már több is. meg kevesebb is. Egyik év ilyen, a másik olyan. Bevált dolog ez nálunk, itt a Békében.

Az egész évi munka gyümölcsének mielőbbi biztonságba helyezéséért, a következő esztendő megalapozásáért véghairázóknak. napjaink szántó-vetőinek vajon csupán szérűkön halmozódó tonnákat, bevetett hektárokat jelent a munkájuk? Erre keresem a választ az első igazán télies, október végi dólelőttön. a törökszentmiklósi határban.

Ratkai István: — Az ilyen kukoricát öröm vágni, morzsolni

mint az öntözetlen földeken. Ott hat-hét mázsa kukoricát ürítettünk egy-egy hektárról a pótkocsikra, itt 12—13 tonnát. Lassabban is haladunk persze mostmár a betakarítással. A csaknem dupla termést több időbe telik levágnia. kimorzsolnia a gépnek. Meg azután a nappalokkal együtt rijyidül a munkaidő is. Nyáron, a búzaaratáskor tizennégy órákat is dolgoztunk. Most már korán sötétedik. Öröm ám ilyen szép kukoricát vágni. Különösen így. hogy nemcsak a begyűjtésben van részem. A téesz ezer 375 hektár kukoricáiénak a felét én is vetettem el a tavaszon.

— Lesz benne részed jövőre is — veregeti vállon a kombájnostársát indulásra biztatva Hagymási Márton. — Hozzálátunk.' ha nem haragszik — mentegetődzik —. mert jó lenne szombat délre végezni. Csak úgy illendő, hogy mi is segítsünk a temetőben rendbe tenni a családi sírokat. Tudja, vasárnap halottak napja.. .

hogy úgymond egy kézben van a cukorrépával kapcsolatos minden munka. Mi aztán elmondhatjuk. hogy amint vetünk, úgy aratunk. Siók múlik persze az időjáráson. A gyökerek nagyságán látszik, nem kényeztette el őket idén csapadékkal a természet. A száraz meleg ősz viszont a kedvünkre való volt, mert a betakarítás most megjárja. Szedtünk mi már répát hó alól. meg kézzel. félcsizmaszárig éró sárból is.

Érdeklődve mutatok a tábla szélén fázósan topor- gó asszonycsapat felé: mi dolguk lehet a teljesen gépesített répabetakarításnál?

— Várják, hogy végigérjen

Guttyán Sándor: — Félévi munkánk eredménye sorjázik a rendeken

a kiszedőgép a soron — vl lágosít föl Guttyán Sándoi Mennek a nyomában, és i félresodródott gyökerek« visszadobják a rendre. Ne hogy a felszedőgép ott hagy ja, mert sok kicsi sokr megy. Én meg megyek, szó lók a fiúknak. Vastagon de rés volt reggel, amikor kezd tünk. a répalevél. Ha íg fogja az idő. november hete dikénél semmiképpen ner tarthat tovább a répaszedé

VasnyűvO

szárazságban

A helybeliek által negye dik dűlőnek ismert határrá szén az utolsó köröket rója vetőgéppel Németh László, i többeik. akiknek rajta kivi még munkát adott a 320 hektárnyi búza elvetés« már „kifogtak”. Balázs József egy ötfejes ekét akgsz tott vetőgép helyett a Johi Deere után. Leheli ő is i két tenyerét, bizony hide most már az ekevas.

— Mégcsak. hogy hideE De milyen fényes! Majdhog nem szikrái! hány ebben a istentelenül száraz földber Nincs olyan évszak, amiko a mezőgazdász el ne mond hatná, hogy az egyik szemnevet. a másik meg sír. I kukoricabetakarításnál jó jött a száraz, verőfényes ide Igaz. mostmár inkább csal világít, mint melegit a nat Az esővizet hónapok ót nem ivott talajban viszon törik egyre másra a kor mánylemez. szakad az ekeBalázs József: — Töri, sza kitja a száraz föld az alkat részeket

fejállító csavar. Tudja mib< kerül egy ilyen csavar? Hat száz forintba. És tudja mi fizetnek egy mázsa búzáért Háromszázhatvan forintot. Elnyű a száraz föld csak a: én ekémen naponta két-há rom ilyen csavart!

— De mi lesz a gabonával? — aggodalmaskodik.— Hiányosan kelt ki korábbar elvetett árpánk. A búzán! meg még jóformán sehogyse Amíg ki nem sorol, drukko egy kicsit a traktoros. A ke lő gabona mutatja meg. hogj elég mélyre, elég magot vetett-e. hogy jól csatlakoznak-e a szélső sorok, hogy bevetette-e rendesén a forgót. A határban sose marac titok a felületes munka. Met azután a húsz százalék prémium se jön rosszul az é\ végi ünnepekre. Azt akkoi kapjuk meg. ha nem látna! sorhiányt, rendben lévőnek találják a tőállományt i szakvezetők.

Kis darabon csak karistol- ják az ekevasak a csontszáraz földet, azután mégis belekapnak. Embert. gépe próbáló volt ez az Idei ős: Is. Talán majd jövőre... A mezőgazdák mindig tudnak bízni egy kíméletesebb télben. yagy egy termékenyebb nyárban. Két évezred múltán se avultak el az ékesszóló római filozófus. Cicero gondolatai: „A gazdák életmódja jár a legközelebb a bölcs élethez; mert nekik a földdel van dolguk, amely sohasem tagadja meg tőlük a szolgálatot, és sohasem adja vissza kamat nélkül azt amit kapott” T. F.

Öntözve dupla termés

Elkéla kétkezi munka