Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
Irodalom^ művészet 1987. OKTÓBER 3. .'.s Névnap a tanyán J ózsi. a tanyás megetette a disznókat, azután hozzálátott a birka felaprítá- sához. Ne legyenek túl nagy darabok, de miszlikbe se vágja a húst. Ezt mondta délután a főnök, amikor végeztek a birkavágással, s rábízta. hogy készítse elő a paprikásnak valót. Holnap tehát nagy muri lesz itt — gondolta Józsi, miközben akkurátusán egyenletes kockákra igyekezett darabolni a birka részeit. A disznók az ólban már elcsendesedtek, csak olykoi visított fel valamelyik kicsi hangosabban. Az aprójószággal nem volt gond, ezek szabadon jártak-keltek a tanya körül, csipegettek, szedegettek, Józsi olykor vetett nekik szemet, és maguktól vonultak be kora alkonyaikor az ólba. Józsinak csak annyi dolga volt velük, hogy rájuk zárta az ajtót, nehogy éjszaka valami kóbor állat, netán róka, kárt tegyen bennük. A disznóknak önetető, önitató, meg fűthető ól járta, de Erzsi, a főnökasz- szony a szárnyasokat azért tartotta hagyományos körülmények között. mert utálta a tápos csirkét. Második éve élt már ezen a tanyán. Azóta, hogy Gajdos Paliék megvették ezt az öreg. eladó épületet. elég közel a faluhoz. Akkor fogadták fel tanyásnak, havi háromezerért. Józsi öreg legény volt, nem kötötte semmiféle kötelék sem asszonyhoz, sem gyerekhez, tulajdonképpen jól jött neki ez a munka. Kicsit ütődött volt ugyan, de nem bolond, dolgozni pedig igazán tudott. Gajdos Palinak nem lehetett rá panasza, a disznók szépen fejlődtek a keze alatt. Józsi hétközben megfőzött magának, hét végén pedig Erzsi asszony látta el jóféle étellel, itallal, hiszen a hétvégéket gyakran kint töltötték a tanyán. Ilyenkor vendégeket is hoztak, sütöttek, főztek. Valamiféle új divat járta a faluban. Az elhagyott tanyáknak új gazdáik akadtak. Józsi végzett a birka darabolásával. Töltött magának a vörösborból, ami a járandóságához tartozott. Napi egy liter. Ezt szépen elszopogatta, eliszogatta. Egyszóval úgy találta, hogy jól él itt a tanyán, nem cserélne a herkó páterrel sem. Az asszonyok korán reggel érkeztek nagy zajjal, motorberregéssel. Aztán nekiestek a szárnyasoknak. és nagy irtást végeztek közöttük. Gajdos Pali felesége. Erzsi, meg két barátnője tíz tyúkot kopasz- tottak az udvaron. — Fűtsd be a kemencét! — kiáltott Józsi után a főnökasszony —. majd a barátnőihez fordult: — Olyan töltöttkáposztát még nem ettetek, mint ami a kemencében Nemsokára megérkeztek a férfiak. . — A birkához nem nyúltatok tán? — A fene se nyúlt — hangoskodott Erzsi. — Csak azért... Mert ez. férfi- munka. Hol a hús Józsi ’ — Itt van főnök. Itt a sok szép hús. meg a hagyma is. Se nem apró. se nem nagy. Ahogy mondtad. főnök. . . __ Na jó — szemlélte meg a p aprikásnak valót Gajdos. — Hol főzzük? — Hol főznénk0 Itt a udvaron. A tanyát rövidesen mennyei illatok lengték körül, s a lusta nyári szél hullámokban kergette a falu felé. meg a szomszédos tanyák irányába. Gajdoséknál nagy muri lesz ma — gondolták az ismerősök. Névnap a tanyán. Gajdost szerencsés kezű fickónak tartották a faluban, munkabírásúról legendák keringtek, a barátai már nem merték hívni építkezéshez fogdmegmunkához segíteni, mert a visszajáró melót se"*^' sem tudta kedvére végezni. Két krumpliszsákkal a hóna alatt futólépésben lehagyott mindenkit, amikor a háztáji földről a termést szállították. Sesztesi Uijos dühösen lökte le válláról a teli zsákot, amikor Pali röhögve húzott el mellette ócsárló szavak kíséretében. __ Pusztuljak el. ha csak szóba i s állok veled! Állat vagy te érted!? Állat! De föl is fordulsz nemsokára. A termelőszövetkezetet — ahol a gépműhelyben szerelő volt. meg alkalmi gépkocsivezető — nemsokára otthagyta, hogy önálló legyen. Már rég kinézett magának egy még jókarban lévő teherautót. Azt olcsón megszerezte, s aztán feljavította. Annyi munka akadt a faluban, hogy alig győzte. Felesége maszek fodrászatába a helybeli nők jártak szépítkezni. A tanya is jó üzletnek bizonyult. Sertéstartásra rendezkedett be. Százötven-kétszáz disznó is nevelkedett itt egyszerre. Józsi lelkiismeretesen ellátta őket. meg a tanya körül is rendet tartott. Hétvégeken kijártak. Rákaptak a tanyára a barátok, ismerősök is. Néha nyolc-tíz kocsi állt az udvar fái alá húzódva. — Ezt a névnapot megemlegetik. tudom! — mondta Pali. óvatosan megrázogatva a rotyogó birkapaprikást. — Kóstoljátok meg, lányok! — szólt az asszonyoknak. akik a rétessütéssel bajlódtak. A konyhában illatos halmokban már ott tornyosult a rengeteg aprósütemény, közben ugyanis erősítés érkezett, az orvos felesége, meg a helybeli ápolónő is ott szorgoskodott a kemence körül. Józsi szakértelemmel ki fűtötte a búbos kemencét, az volt most a szenzáció, nyolc-tíz tepsi is elfért benne. Erzsi öreganyjának tizlite- res vászonfazekában pirult a töltöttkáposzta, jóféle dagadóval alábélelve. Na és a tyúkok! Egy részük a leves ízeit öregbítette, más részük tepsikben készen várta sorsának beteljesülését. Késő délutánra készen volt minden. — Valaki szaladjon haza a ruhákért — mondta a doktorné. Mert a módját azért meg kell adni egy tanyai névnapnak is. Félóra múlva ki-ki felöltötte az ünnepi díszt. Piri a világoskék kivágott hosszú bársonyruhát, amit egy év óta sehová sem tudott felvenni. Szidta is az ura, amiért a városban járva egy alkalommal kicsomagolta a drága holmit. Most tehát felveszi. Erzsinek is új gönce van. Méregdrága butikholmi, egy semmi kis selyemruha, bokáig érő, eleje van, de háta egyáltalán. Az orvos felesége titkolódzók: ő igazán csak egy dísztelen kis fehéret gondolt ma estére._ Egy kis dobozkából azonban előkerülnek az ékszerek is, gyönyörű cizellált ezüstkarkötők, a csuklójától csaknem a könyökéig, s a hozzá járó gyűrűk, meg láncok. Az asszonyok ilyet még nem láttak. — Tavaly vettük Bulgáriában. A férjem házassági évfordulónkra szánta meglepetésnek — csillogtatta meg a búcsúzó napfényben a szép ezüstholmikat az orvosnő. Közben kezdtek érkezni a vendégek. Lebukott már a nap. kellemes nyári este borult a tanyára. — Parancsoljatok ebből a levesből. Egy kis mellehúsát talán Most még csak magnóról szólta zene, bevezetőként hallgatónótákat játszott egy zenekar. Józsi, a tanyás, korábban megetette a disznókat, hogy visításukkal ne zavarják a vendégsereget, s bevonult a konyhába, hogy ő is egyék. — Mát akkor Isten éltesse a házigazdát — állt fel a tanácselnök, s poharu Pali felé emelte. — Mindnyájan! — kiáltotta,s fenékig ki kellett inni a méregerős szilvapálinkát. — Csak óvatosan az evéssel — fordult az orvosne a mellette ülő fizikatanárhoz, egy szemüveges, vékonydongájú középkorú férfihoz —. elárulhatom, hogy még hátra van a sült tvúk és a töltöttkáposzta ... — Na és a birka! . . . emelte magasra a porcelántálat teli gőzölgő vérpiros birkapaprikással Pali. A faluban már kigyúltak az esti fények. Kis teherkocsi kapaszkodott a tanya felé az országúton. — Hát ezek kik lehetnek? — kérdezte a kis tanítónő. — Meglepetés, angyalkám! — harsogta Pali. akinek ekkorra már igencsak virágos kedve volt. A kocsiról „a banda'’ kászálódott le. a szövetkezet Birkához címzett csárdája zenekarának tagjai. A nők tapssal fogadták, a férfiak pedig azonnal közrefogták a zenészeket, és nótájukat követelték. — Előbb asztalhoz! — kiáltott Erzsi. A kocsiról lerakodták még az új szállítmányt, a jéghideg sört és az üdítőket. — Árpád! Az elnök elvtárs nótáját! Az elnök öblös hangon elkezdte — Hejde ... Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót . . . Ellopták a szeretőmet azt sem tudom, hogy ki volt — Nagy lapáttenyerét az orvosnő derekán pihentette. Az orvos és a fizikatanár gesztikulálva vitatkozott. — Mert tudod, barátom, minden munkának a társadalmi haszna a legfontosabb. Itt van például barátunk és házigazdánk. Gajdos Pali. Mit gondolsz, az ő tevékenysége miként illeszthető be jelen gazdasági és politikai körülményeinkbe? — Ha arra gondolok, hogy vagy százhatvan disznó hízik az óljában ... — Ez az. barátom, ez a válasza kérdésre. Erre iszunk . . . ajnalodott. A vendégeket egy józan barát hazaszállította. A disznók visítaná kezdtek az ólban. Pali ruhástól aludt a hűvös tisztaszobában. Erzsi és Piri átöltöztek. — Mennyi mosatlan edény . .. — Délre sem végzünk vele. — Főnökasszony. egy kis pálinkát ... — Mit csinálunk ezzel a rengeteg étellel? Egy lakodalomra is elég lett volna. — Visszajönnek ezek, csak ne félj. Délre visszajönnek, és újrakezdik. — Hát igen. Nincs is párja egy jó kis tanyai névnapnak. Virágok Irodalmi oldalpárunk illusztrációit Fazekas Magdolna alkotásaiból válogattuk. Nagyanyám emlékére Bényei József: Szeretni próbál Aki szerelni megtanult anélkül bogy visszaszeretnék hajnalban ébred s keresi virradatban a naplementét Az ének megcsomósodik mire a lélek elereszti Hozzátok alig érkezett menni szeretne menni menni Csillag közt keres kavicsot örül csörrenó békasónak Simogatássá bűvöli arcán a vas ostorcsapokat Markában aranysárga por és szórja szórja szórja szélbe Szeretni próbál s senki sincs aki viszont szeresse érte Isziai Zoltán: Aureola Néha óriásbékére vágyom. Ahogyan - ősszel - búg a Nap, bölcsen és öregen s az aureolából a fények vastag vízként hullanak. Az órák., percek, zöld habarcsán megkötni, elélni nehéz- Nézem az őszt - a napok arcán sárga sugárzás - szeme visszanéz. Gyárfás Miklós: Színészpár Amikor a színész hazajött a szinkronból, felesége a nagy. antik asztalon ült. és nevetett. — Mit csinálsz az asztal tetején? Szerepet tanulsz? — Nem. A lelkembe nézek. — És mit látsz? — Egy vacak aiakot. — Nem igaz. Remek kis ember vagy. — Mit értesz te ehhez? Az élet is vacak. A világ is. Az egészen csak nevetni lehet. — Hát nevess! — Azt csinálom. Itt ülök a trónszéken, és vihogok. — Trónszéken? — Ott. — Mégis szerepet tanulsz? — Nem. Magamat játszom, az igazi lényemet. Alice királynő a nevem. A gonosz Alice királynő. Most éppen elfelejtem a férjemet. — Engem? — Nyolcadik Jánost. Ez a neved. — És hogy felejtesz el? — Visszaszámollak. Nyolcadik János, hetedik, hatodik,, ötödik, negyedik, harmadik, második, első. Tessék, már el is vagy felejtve. — Ilyen gyorsan felejtesz? — Igen. Ureslelkű, érzéketlen nő vagyok. — Ne beszélj szamárságokat. — Az vagyok. Látod, meghaltál, és nyoma sincs rajtam a bánatnak. Itt ülök a trónomon, királynőién, szépségem tündököl, mint a gyöngyharmat... mint az eleven kép. — Honnan a fenéből tudsz ilyen szép kifejezéseket?! — Ne kiabálj. Egy halott ne kiabáljon. — Nem vagyok halott, a mindenségit! — Az vagy. Én csak tudom. Én mérgeztelek meg. — Azt játszod, hogy megmérgeztél? — Azt. — Nem lehetsz ennyire cinikus. — Az vagyok. — Hazudsz! — Nem ismersz engem. — Ismerlek. — Én sem ismertem eddig magamat. De most kíméletlenül szembenézek az egyéniségemmel. Megmérgeztelek. Ezen nem lehet változtatni. — Jó, rendben van, meghalH
