Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. OKTOBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Serge De la ve au kiállítása a Duna Galériában A megnyitót követő percek: Serge Delaveau (középen) Christiane Malitchenko és dr. Bényi József társaságában Hagyományteremtés a Kisgyep helyén Közművelődés a Széohenyl városrészben „Abszurdum az, hogy az emberek tömege, gyermekek áradata születésétől gazdátlanul, ellátatlanul sorvadjon el a külvárosokon. Mert nem igaz, hogy a költők külvárosa egy szent, egy csodálni való titkos paradicsom. A külváros: rossz utak, tbc-t lehellő por, tömeglakás ... A külváros feneketlen és leírhatatlan. A külváros termi a jövőt, amikor már nem lesznek külvárosok, mert egyformák lesznek a fésült, parkos úri negyedekkel.” Móricz Zsigmond országjáró útjai során több alkalommal is megfordult Szolnokon. A fenti sorokat, azokból a jegyzeteiből idéztük, amelyekben többek között a Kisgyepről, az ott látottakról írt. Azóta több mint negyven év telt el. Az egykori Kisgyep ma a Széchenyi városrész. Egyelőre még természetesen nem igen nevezhető „csodálni való titkos pradicsom”-nak, hiszen a városrész még jeintézmény nélkül A városrészen ugyan nincs művelődési ház, de ez nem jelenti azt, hogy nincs kulturális élet. Szinte hihetetlen, 'hogy az alig több mint egy évtizede épülő, mesterségesen kialakított városrészen, az odaköltöző különböző hagyományokkal; érdeklődéssel rendelkező húszezernyi lakos milyen hamar egymásra talált a különböző rendezvényeken, kiscsoportokban. Az igény és a kínálat megközelítő összhangját persze meg kellett teremteni. A városrész egyetlen „hivatásos népművelője”, illetve hivatalosan a városrész közművelődési irodájának vezetője Szabó András, az Ecseki Üti Gimnázium igazgató-helyettese. Parányi irodája, a közművelődés egyetlen „kinevezett hajléka”. Ó mosollyal hárítja el humorosnak szánt megjegyzésemet, mondván, vannak társai, s vannak iskolák, amelyek méltó otthonai a közművelődésnek is. Munkamegosztás az Iskolák között Csütörtökön délután szép számú érdeklődő jelenlétében Serge Delaveau francia festőművész kiállítását dr. Bényi József miniszterhelyettes nyitotta meg a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának bemutató- termében, a fővárosi Duna Galériában. Ott volt a kiállítás megnyitóján Chrilstiane Malitchenko, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. A szép számú megjelentek előtt dr. Bényi József, a francia—magyar művészeti kapcsolatok jelentőségét méltatta, örvendetesnek mondta, hogy ezúttal egy párizsi festőművész vásznain a magyar táj, a Tisza, a szolnoki Tabán, a népélet mozzanatai jelennek meg. Szeretnénk a jövő ígéretét látni Serge Delaveau munkásságában, nevezetesen, a francia kulturális élet még fokozottabb érdeklődését hazánk szellemi élete iránt, hangsúlyozta. Serge Delaveau nagy értéke a kortárs francia festészetnek. hazája legjobb festői közé emelkedik, amelyet az 1966 óta elért sikerei is meggyőzően bizonyítanak. A kis népek nagy érzékenységével vagyunk arra büszkék, hogy egy olyan festő mutatja be képein az Alföldet, a szolnoki kétkezi embereket, mint Síerge Delaveau. örülünk, hogy a művész jól érzi magát nálunk, a Szolnoki Művésztelepen, s hogy művészete kiteljesedésében ilyen előkelő helyük van a Tisza—Zagyva partján eltöltött éveknek. Mer jük remélni. mondotta dr. Bényi József, hogy e francia gyökerekből növekvő fán mindig is lesznek magyar ágak. Dr. Bényi József megnyitóbeszédét követően az idős francia mester köszöntötte — magyar nyelven — a megjelenteket —, majd tárlatvezetést tartott. A kiállított harminc tájkép, csendélet, portré és néprajzi öt esztendővel ezelőtt, 1982-ben jubileumi kiállítással emlékeztek meg a magyar hangosfilm megszületéséről. Puszt Tibor rendező már akkor foglalkozott a gondolattal, hogy összeállítást készít a magyar játékfilm történetéről. Megszerkesztette és rendezte az Emlékek a magyar játékfilm történetéből című sorozatot, amelyet október 4-től kezdve vasárnaponként mutat be kilenc héten át a televízió. Olyan emberek szólalnak meg ebben a sorozatban, akik dolgoztak a némafilmeknél és jelen voltak a magyar hangosfilm megszületésénél. Filmgyártók, rendezők, színészek, élők és olyanok is, akik már nincsenek közöttünk. Magyarok idehaza és magyarok külföldön. A riportok gerincét a Kolozsvári Andoi» al folytatott beszélgetések képezik. De mellette felsorolhatatla- nul sokan szólalnak meg, mint például Cziffra Géza, aki az NSZK-ban él és nemrég járt idehaza, a ’30-as évek neves rendezője, akinek verseskötetéhez Ady írt ajánlást. Beszél Radványi Géza, Páger Antal. Perczel Zita, Inkey Tibor fotós, Fenyvessy Éva, Lóhr Ferenc hangmérnök. Tolnay Klári. Szirtes Ádám, Törőcsik Mari, Illés György operatőr, Máriássy Judit, Podmanicz- ky Félix és még sokan mások. A sorozat első része a múlt század végétől az első világháború végéig tartó időszakot öleli fel. és az „új csoda” első darabjait vilihletettségű festmény közül tíz a mester szűkebb hazájához, — ahol a nyári műterme van — a franciaországi Gargilessen-hez kötődik. a többi kép a Szolnoki Művésztelepen készült. Da- tálásukat tekintve — az 1982-ben készült Szolnoki piacot kivéve — az utóbbi két évben készült alkotások kerültek ezúttal a magyar közönség elé. A népélet megjelenítésére különösen fogékony mester francia témái közül színeivel és a munkaábrázolás ritmusával különösen megkapó a Rózsaszínű rét és A Creuse partján, — kaszáló férfiakat láthatunk az első képen, a másodikon pedig ruhát mosó asszonyokat. Delaveau mester 1968-ban járt először Magyarországon, majd 1970-ben tért újra vissza, 1982-től pedig szinte évente a Szolnoki Művésztelepen dolgozik néhány hónapig. Ezt az időrendiséget azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert a mostani kiállításon láthatjuk azokat a magyar népélettel foglalkozó, művészileg megérlelt lantja fel. A további részekben láthatjuk a többi között a Tanácsköztársaság filméletét, a nagy vígjátékok korát, a zsidótörvények következtében beállt megtorpanást, a háborús évek filmjeit. A hatodik résztől a felszabadulás utáni időszak filméletének lehetünk tanúi, egészen napjainkig, benne a „Budapesti 12” megszavazását, a nagy Máriássy osztály jelentkezését. Az utolsó, a 9-ik rész a jövővel foglalkozik, és felveti a kérdést: nem volna-e időszerű felülvizsgálni a „Budapesti 12-tőt”, hiszen azóta kiváló művek születtek. És felveti a televízió, majd a video megjelenésével jelentkező problémákat. Október 3-án, szombaton az Életutak című, 17 részes szovjet sorozat első darabját láthatjuk. A történet 1906-ban kezdődik és a második világháború után, 1950-ben fejeződik be. A három szibériai születésű Sza- veljev fivér életútjáról beszél, akiknek sorsa nagyon eltérően alakult. Anton a munkásmozgalomhoz csatlakozott, Iván a földesúr lányába szeretett bele, Fegya pedig a földesúr szolgálatába állt. A három viharos életút szorosan kapcsolódik a szovjet történelem fontos fordulópontjaihoz. A sorozat forgatókönyvét Konsztantyin Iszajev írta Anatolij Ivanov regénye alapján. A rendezők: Vlagyimir Krasznopolszkij és Valerij Uszkov. A három fivért Szerjozsa Andrejev. Ványa Kupcov és Oleg Kup- cov személyesíti meg. műveket, amelyek Delaveau korábbi, párizsi és máshol rendezett kiállításán már képi megfogalmazásban megjelentek. A magyar parasztasszonyok megjelenítése már egy évtizeddel ezelőtt is foglalkoztatta a mestert. az 1983-ban kiadott katalógusában már szerepel a korábban készült, Beszélgető parasztasszonyok című képe. amelynek továbbélését és kiteljesedését jelenti a most bemutatott Parasztasszonyok fekete ruhában című festmény. Hasonló párhuzamokat érzünk a Dinnyeárusok, Sízolnoki Piac, Asszonyok a kútnál című képek esetében is. Ügy látszik, a szolnoki piac nemcsak Bihari, Fényes Adolf. Aba Novák korában jelentett izgalmas festői témát, hanem Delaveau számára ma is. A Rajk László utcában rendezett igazán reprezentatív kiállítás november 8-ig tart nyitva, azt követően a tárlatot Szolnokon is bemutatják. Népművelők országos vándorgyűlése A gazdaság a kultúra és a reform összefüggései címmel pénteken megkezdődött Tatabányán a Magyar Népművelők Egyesületének VI. Országos Vándorgyűlése. A kétnapos tanácskozáson több mint 600 közművelődési szakember vesz részt. A vándorgyűlést Drucker Tibor, az MNE elnöke nyitotta meg, a tanácskozás bevezető előadását Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tartotta. Biharugrán Szabó Pál- emlékház létesült Rendeződött a biharugrai Szabó Pál-emlékház sorea, ugyanis a közelmúltban a Békés Megyei Tanács megvásárolta a teljes ingatlant, s az író több száz darabra tehető irodalmi hagyatékát. A gyűjtemény a Békés Megyei Múzeum igazgatóság kezelésébe került, így a gazdag irodalmi, s helytörténeti gyűjtemény sorsa végleg megoldódott. Szabó Pál halála óta a biharugrai portát az író lányának, Szabó Erzsébetnek a jóvoltából már gyakorlatilag emlékházként látogatják az ide kiránduló irodalombarátok; a hagyaték gondozója továbbra is ő marad. Békésben az orosházi Darvas-ház, a vésztői Sinika-emlékszoba után immáron a harmadik kis irodalmi gyűjtemény illeszkedik a múzeumi hálózatba. Az oktatási intézmények közötti munkamegosztásban a „barna” iskoláé” a gimnáziumé a kiállítások rendezése, s hangulatos belső udvarába a Hold udvarba nyaranként Thália költözik, színházi előadásokat tartanak. Gyerekműsorok, hangversenyek teszik teljesebbé a kínálatot, s az iskolában dolgozik a fotószakkör, « a pedagógus filmklub, tervezik egy felnőtt fotószakkör megalakítását, számítógépes valamint nyelvtanfolyamok indítását. A mozi korábban a „zöld” iskolában a K. Bozsó úti oktatási intézményben várlenleg is épül, de a kész parkosított utcák, a lombosodé, szépen növekvő, az első „bonfoglalók” által elültetett fák, a kisebb terek, a díszes, fafaragások sajátos hangulatot teremtenek. A gondozott parkok, a tiszta járdák mind-mind apró jelei annak, hogy az ott lakók egyre jobban magukénak érzik a városrészt, igyekeznek otthonossá, barátságossá tenni környezetüket, s egyre jobban feléled a közösségi élet iránti igén v is. lakók tulajdonában lévő épületekben vannak, így elsősorban az adott háztömbben élők kulturális igényeit elégítik ki. Szakköröket, kis közösségeket működtetnek, nyelvtanfolyamokat indítanak, videofilmeket vetítenek, játszóházat rendez-, nek a gyerekeknek, kirándulni járnak. Hetente egy napon azonban nyitva állnak nagyobb közösség számára is. Szabadidö-park létesül Ami a kis csoportok működtetését illeti megoldottak a feltételek a városrészen, talán még jobban :s mint mondjuk egy kispénzű művelődési házban. Ami azonban a nagyobb rendezvényeket, hangversenyeket illeti a Hold udvar, vagy rossz idő esetén az ebédlő kicsinek bizonyul. A Hold udvar mindössze kétszáz személyes. Az ebédlő, pedig természetesen ebédlőnek épült, ahol az utolsó turnus negyed háromkor még ebédel. .Igencsak kapkodni kell hát az „átrendezéssel” ha délután 3-kor 4-kor kezdődik a gyermekelőadás. Ennél is nagyobb gond azonban a városrész köz- művelődési életét szervezők számára a fiatalok szórakoztatása. Az iskolákban ugyanis nem lehet diszkót tartani, de nem volt sikeres e tekintetben a Léna étteremmel való próbálkozás sem. Legalábbis tavasztól őszig megoldja majd ezt a gondot a szabadidő-park kialakítása, amely a tervek szerint még az idén elkezdődik. A létesítményben sportpályák, kondicionáló terem, teniszpályák természetesen a hozzájuk kapcsolódó öltözőkkel várják majd az egészséges életmódot folytató közönséget, terveznek továbbá egy nagyméretű szabad téri színpadot, ahol nyaranta filmvetítésre is lehetőség nyílik. Mindez persze vagy három évre szóló terv, de ha megvalósul alighanem szívesen járnak majd oda a belvárosból is. Mint ahogy természetesen a városrész lakói is gyakran megfordulnak a megyeszékhely művelődési intézményeiben, színházában. S ez így természetes, hiszen a Széchenyi városrész — még ha lakód számát tekintve megfelelne akár egy kisvárosnak — Szolnok része. Mégpedig egy sajátságos színfoltja lesz, ha elkészül — a szemünk láttám teremtődő, ápolásra érdemes hagyományaival. Tál Gizella Az idén nyolcvanéves a Zeneakadémia jel enlegi épülettömbje. A nemzetközi hírű zenei intézményt Liszt Ferenc alapította több mint egy évszázaddal ezelőtt. Itt rendezték be a Liszt Múzeumot Is (MTt-fotó: KS) A városrész első iskolája, a Münnich Ferenc körúti 1980-ban nyitotta meg kapuit, s kezdettől fogva köz- művelődési feladatokat is ellát. A „piros” iskola — ahogy a helybeliek nevezik — ma is sokat vállal. Többbek között művészeti szakkört, véső kört — az utóbbi csoport tagjai metszették linóba 28 méteren a Kalevalát — s tűzzománc kört működtet. Otthont ad a nyári táboroknak, köztük a - fafaragóknak, akik nemcsak a városrész számára készítettek játékokat, köztéri díszeket, hanem tavaly az j'ISZKÍ- ban, Harsewinkelben is öregbítették a városrész fafaragó stúdiójának hírét. A sportolni vágyóknak is rendszeresen otthont ad a piros iskola. Társrendezők a kispályás foci bajnokságban, a farsangi ping-pong csatákban, a májusi majálisban, de a sport mellett számos maradandó élményt nyújtó műsoros est, hangverseny színhelye is volt már az iskola. ta a film barátait. Jelenleg azonban szünetel a vetítés. A szeptemberben felavatott új Rigó Üti Általános Iskola már az eltelt rövid idő alatt is bekapcsolódott a városrész közművelődési életébe. Megalakítottak egy hagyományőrző szövő-fonó szakkört, kerámia kört, s a tervek szerint áprilisban egy megyei népzenei találkozónak ad otthont az iskola, amelynek teljes bevételét a rokkantak alapjára ajánlják fel. Az iskolák kulturális programja mellett négy lakótömbi klub is szolgálja a városrész közművelődését. Ezek a klubok azonban a — ti — Két új sorozat a televízióban A játékfilm története Életutak
