Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. OKTÓBER 3. Nemzetközi körkép Szovjetunió—EgyosUlt Állomok Előkészületek a csúcstalálkozóra Imiáta bejelentették, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter washingto­ni tárgyalása sikerrel vég­ződött, joggal lehet arról beszélni, hogy új szakasz kezdődik a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolataiban. Ez pedig érte­lemszerűen a nemzetközi Viszonyok egészének új szakaszát is jelentheti. A küszöbön álló esemé­nyek közül néhány előre lát­ható. Shultz amerikai kül­ügyminiszter október má­sodik felében Moszkvába lá­togat (és miként Sievard- nadze is találkozott Reagan elnökkel) alkalma lesz Gor- bacsovval is sokmindent megbeszélni. A Shultz-láto- gatásnak hármas feladata van. Az egyik: bizonyos rész­letkérdések tisztázása a kö­zepes hatótávolságú raké­ták két kategóriájának glo­bális — tehát nemcsak Eu­rópára kiterjedő — meg­semmisítésével kapcsolat­ban. Az első ilyen tisztázat­lan kérdés az, hogy mikép­pen hajtsák végre maguknak a robbanófejeknek és az azokban lévő hasadóanya­goknak megsemmisítését. A második az ellenőrzés pon­tos módozatainak részletes kimunkálása. A harmadik a különböző kategóriájú raké­ták leszerelésének ütemter­ve. Shultz moszkvai utazá­sáig erőltetett ütemben dol­goznak a két világhatalom genfi küldöttségei, hogy a moszkvai tárgyalásokig a részletek is tisztázódjanak. Egyébként ebben a vonat­kozásban a szovjet diplomá­cia hajlékonysága olyan helyzetet teremtett, hogy a megállapodást ellenőrző amerikai ultrakonzervatív erők (amelyek jelenleg Rea­gan elnököt is támadják) nincsenek könnyű helyzet­ben. Például: A Szovjet­unió jelenleg nyitottabb el­lenőrzési rendszer elfogadá­sára hajlandó, mint az ame­rikaiak, tehát az elmúlt év­tizedek általános álláspont­jához képest a két hatalom magatartása éppen megfor­dult. Hasonlóképpen: létre­jöttek a kompromisszum le­hetőségei a rakéták lesze­relésének ütemtervét illető­en. Az eredeti amerikai ál­láspont az volt, hogy a le­szerelést a Szovjetuniónak kellene megkezdenie, és az Egyesült Államok csak ezt követően fogna hozzá. Ame- rik.il oldalról most hozzájá­rultak ahhoz, hogy mindkét fél egyszerre kezdje meg a leszerelést. Szovjet oldalról viszont nem ragaszkodnak többé az eredeti egy-három éves leszerelési időszakhoz, hanem elfogadhatónak íté­lik a kettő-öt éves perió­dust is. Viszonylag még a legnyitottabb kérdés a nuk­leáris hasadóanyagokat tar­talmazó robbanófejek meg­semmisítési ügye. Az említett, immár rész­letkérdéseknek ítélhető problémák megtárgyalása mellett Shultz októberi moszkvai missziójának má­sodik feladata a csúcsérte­kezlet időpontjának megha­tározása. Elvben itt is meg­történt a megállapodás: eb­ben az évben az Egyesült Államokban megtartják (Genf és Reykjavik után) a harmadik szovjet-amerikai csúcstalálkozót. Az időpont­ról egyelőre a washingtoni megbeszélések óta csak kombinációk lehetnek. flmi a Szovjetuniót illeti: röviddel az október második felére eső Shultz- látogatás után, november 7- én ünnepük az októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulóját. Az előjelekből félreérthetetlenül következ­tetni lehet arra, hogy ez egyúttal szervesen beépül a szovjet gazdasági és társa­dalmi életet gyökeresen át­formáló radikális reformfo­lyamatba. Mindenekelőtt arra lehet számítani, hogy — mint erre számos utalás történt— a szovjet történe­lem úgynevezett „fehér folt­jait” kényes problémáit is racionális hangnemben tár­gyalják meg. A múlttal va­ló nyílt szembenézés, akár­csak az egész radikális re­formfolyamat, természetesen politikai vitákat vált ki. A reform iránt elkötelezett legfelső szovjet politikai ve­zetés mozgásszabadságát kétségtelenül növelné, ha november 7-ig egyértelmű­en meghatároznák a har­madik szovjet-amerikai csúcsértekezlet időpontját. Az amerikai politikai ve­zetés szempontjából sem közömbös az időpont. De­cember végén és újév táján az ünnepek miatt nincs poli­tikai mozgás az Egyesült Államokban. Februártól kezdve pedig már megkez­dődik az elnökválasztási harc. Reagan elnök első számú politikai küldetése ma már az, hogy ebben a küzdelemben megfelelő kiin­duló pozíciókat biztosítson pártja, a republikánusok számára. Ezt az jelenti, hogy az amerikai napi poli­tika érdekei is viszonylag gyors csúcsértekezletet dik­tálnak. Így valószínűnek tartják, hogy a november derekát követő három héten belül kerül sor a harmadik Gorbacsov—Reagan csúcsra. Máris látható. hogy’ az amerikai belpolitikában illet­ve az amerikai szövetségi rendszerben a rakétamegál­lapodás és a csúcsértekez­let után sem jutnak az ügyek nyugvópontra. Reagan emlékezetes mó­don felmondta az interkon­tinentális, stratégiai rakéták egyensúlyát szabályozó SALT—2 egyezményt. Pon­tosabban: az egyezmény olyan „széles körű értelme­zését” igényli, ami lehetővé teszi a Pentagon számára az egyezményben meghatá­rozott korlátok átlépését. A demokrata ellenzék ezzel szemben azt követeli, hogy térjenek vissza a korábbi úgynevezett ..szigorúbb, vagy szűk értelmezéshez”. Erről ugyanis bebizonyoso­dott, hogy az eddigi határok között biztosítani tudta a stratégiai rakéták egyensú­lyát. Nem lehetetlen, hogy a most küszöbön álló megál­lapodást a közepes hatótá­volságú rakétákról a kong­resszusi többséggel rendel­kező demokraták csak akkor lesznek hajlandók ratifikál­ni, ha a kormány visszatér a SALT—2 bevált, szűkebb értelmezéséhez. Ez mindenesetre jó alapot teremtene ahhoz, hogy a harmadik Gorba­csov—Reagan csúcstalálkozó után megkezdjék a követke­ző leszerelési feladat, a stra­tégiai, hadászati fegyverek ötven százalékos csökkenté­sének végrehajtását is. Koppenhágai mozaikok A szorgos munka, a művészetek városa A Koppenhágába tartó MALÉV repülőgépjén nagy részletességgel és alaposan mutatták be az utasok keze- ügyébe helyezett vízimentő­készülék használatát, bár ezt a térkép ismerete alapján szinte felesleges volt. Át kel­lett ugyan repülni néhány kisebb partmenti öböl felett, de a kastrupi repülőtér, Koppenhága kapuja mégis csak közel van a túlsó pjart- hoz. A dánok azonban tart­ják magukat a „jobb félni, mint megijedni’’ elvhez, és a keskeny tengeröblöt a túl- parti szárazfölddel összekö­tő légiutat, a tenger közvet­len közelében létesített re­pülőtéren való leszállást a legteljesebb biztonsággal igyekeznek lebonyolítani. Ez már azért is érthető, mert a kastrupi repülőtérre szinte a világ minden légitársasága elküldi járatait. Sajátságos élményt jelent a repülőtérről a városköz­pontba vezető autóbusz-uta­zás, sok-sok megállóval, a kacskaringós. zegzugos ut­cácskák, parkok között. A hosszan húzódó kertvárosi jellagű külvárosokat szinte pillanatok alatt váltja fel a városközpont kőrengetege, a Városház tér, az Andersen sugárút építészeti pjompája. Bolygó városok A forgalomról annyit, hogy a villamosjáratok helyét át­vette az autóbusz, megma­radt s nagy ütemben fejlő­dik a kertvárosok helyiér­dekű gyorsvasút hálózata, a tengerpartmenti és a ka­nálisokban közlekedő „pro­peller-forgalom”, amelyek mindinkább a turisták és ki­rándulók kényelmét, és a város sokszníű idegenforgal­mát szolgálják. Nagy méretei miatt jól szervezett közlekedés nélkül el sem képzelhető ennek a nagyvárosnak az élete. A tuladonképpeni centrum, a történelmi városközpont fél­millió lakost foglal magába, de az elővárosokkal együtt 1,7 millió ember él Nagy- Koppenhágában, és ezzel va­lószínűleg Skandinávia leg­nagyobb fővárosa. Az elővá­rosokat itt bolygóváros jel­zővel illetik, és nagyfokú autonómiával, külön tör­vényhozással, parlamenttel rendelkeznek, mindez azon­ban egybeolvad a főváros Koppenhága: a városháza épülete a belvárosban egészének közigazgatási, po­litikai tevékenységével, an­nak szerves részét képezi. A közlekedésben különben sokkal könnyebb eligazod­ni, mint a hétköznapok po­litikáján. Az 1849-ben elfo­gadott alkotmány szerint al­kotmányos királyság van Dá­niában, azaz a parlament irányítja az országot. Törté­nelmének mégis volt olyan időszaka, amikor a király szava és befolyása előtérbe került, például a fasiszta megszállással szembeni el­lenállás alatt, amelyben a maga módján részt vett az uralkodó is. Az országban 16 párt ver­seng a választók kegyeiért, s ez is jelzi, hogy hosszú többségi kormányzatra rit­kán nyílik lehetőség. Az 1945 utáni évtizedekben pél­dául a szociáldemokraták tízszer, a liberálisok kétszer, koalíciós kabinetek pedig nyolcszor voltak hatalmon. Az őszelőn ismét előreho­zott választásokat tartottak amelyek után továbbra is a polgári koalíció konzervatív vezetője, Poul Schlüth ala­kíthatott kormányt — igaz, most is csak kisebbségit, mert a megizmosodó szociál­demokraták mandátumokat „rabolták”. A kisebbségből történő irányítás egyébként aligha szokatlan Dániában, ellenke­zőleg: az utóbbi években épp ez a kifinomult taktikázást és bonyodalmas pártcsatáro­zásokat feltételező kormány­zati forma jellemezte Dá­niát. ' ‘-■'v Fejlett mezűgazdaság, magas húsárak Vezető brit politikus bukása Mi történt a Hotel Albionban? Mint egy finom hölgy: Mo­nica „Debbie” Coghlan, a tanú Félrelépett-e a mélyen tisztelt Mister Jeffrey Archer 47 éves milliomos, nemrég még vezető brit politikus? A tanú Monica „Debbie” Cogh­lan, 36 éves prostituált. Ele­gáns szürke kosztümben lép a bírói emelvény elé: „Igen uraim, én Archer úrral intim kapcsolatban voltam, a Hotel Albion 6/A számú szobájában. 70 fontot kaptam tőle”. A bíró ezután a részletek felől érdelődött. ,,Debbie” mindenre készségesen vála­szolt — írja tudósításában a Quick magazin. Mindez a londoni bíróság 13. számú termében történt. A termet zsúfolásig megtöltötte a hall­gatóság. Riporterek tömege lázasan jegyzetelt. Mindez azért, mert egy férfi egy „olyannál” volt? Am Mister Jeffrey Archer nem akárki: az angol felső körökhöz tartozik. Már 29 éves korában az ország leg­fiatalabb képviselője, sok sikeres könyv szerzője. A barátai által „aranyifjúnak” becézett Archer hamarosan a konzervatív-párt helyet­tes vezetője, Margaret Thatcher utód-jelöltje. Ma­gánélete makulátlan: 21 éve nős, felesége Mary a Camb­ridge egyetem docense, két fia van, 15 és 13 évesek. A feltartóztathatatlannak tűnő felemelkedést a The Star, az 1,5 milliós példány- számú tömeglap múlt év no­vember elsejei leleplezése zuhanássá változtatta. Az olvasók arról értesültek, hogy szeptember 8-án Mis­ter Archer „Debbie” Cogh- lan-nal töltötte az éjszakát. Később egy közvetítő útján 2000 fontot juttatott él Debbíe-nek, hogy hallgatá­sát megvásárolja. A cikk be­fejezése: „..szegény Arc­her!” Jeffrey Archer az első pillanattól kezdve követke­zetesen tagadta, hogy bár­mi köze is lett volna Miss Coghlan-hoz, Pártbeli pozí­ciójáról azonban lemondott — oda a tisztelet, a karrier. Archer ezután ellentámadás­ra határozta el magát:, rá- galmazási pert indított a The Star ellen. A tárgyaláson Debbie, aki eddig 18 évet töltött a „pá­lyán”, tanúként később mé­gis ekként vallott a bíró és 12 esküdt (közülük 4 nő) előtt: „Én nem ismertem Mister Archert. ö, természe­tesen, nem mondta meg a Margaret Thatcher iitódjelöltjével, Jeffrey Archer-rel, még a botrány előtt nevét. Azonban egy ügyfe­lem látta őt, az illető törté­netesen éppen egy riporter volt”. Az újságíró persze tudta, hogy a prostituált vallomá­sa önmagában nem bizonyí­ték. Magnószalagokat tett a tárgyalóasztalra, amelyek szerint Debbie telefonon többízben felhívta otthoná­ban Archert, aki kétezer fontot ígért neki hallgatá­sáért. A pénzt állítólag meg is küldte neki. Az esküdtek négy és fél­óráé vita után úgy döntöttek, hogy inkább hisznek a mil­liárdos gentlamannak, mint a „ledér” Debbie-nek. A The Star, amely állítólagos félrelépésről tudósított, 5 millió font kártérítést tarto­zik megfizetni, nem beszélve a 11 milliós perköltségről. Mister Archer elégtételt kapott. Politikai karrierjé­nek ugyan vége, de — mint­hogy felesége is, aki végig­hallgatta a tárgyalást — hitt a férjének, így a családi bé­ke megmaradt. No és az 5 millió font sem kutva. t i­Koppenhágát a tenger kékje, a parkok zöldje, a virágok tarkasága jellemzi, de ugyanez elmondható az öltözködésről. A sárga, ho­mokszínű, fehér sport-ruhák, a tornacipő és a nadrágok divatja annyira elterjedt, hogy alig-alig lehet zakó- nadrágos férfiakkal, hagyo­mányos ruhákba öltözött nőkkel találkozni a főváros központjában, a hivatalok­ban is. Legfeljebb az üzleti tárgyalásra érkező külföldi delegációk tagjai, a velük tárgyaló, őket kísérő helyi üzletemberek, hivatalnokok képeznek kivételt az öltöz­ködésben mutatkozó általá­nos lezserség alól. A Lakosság helyzete eléggé kedvezőnek tűnik. A dán nemzeti jövedelem Európá­ban az elsők közé tartozik. Mezőgazdasági termékeiket szinte az egész tőkés világ­ban jól értékesítik, és ez nagy jövedelmet, gazdaságot jelent számukra. Az ipar jó minőségű, korszerű termé­keket gyárt, az üzemeikben folyó munka igen termelé­keny, olcsón, gazdaságosan termelnek. Versenyképesek egész Európában, sőt a vi­lág távolabbi piacain is. A hazai piacokon már vegye- sebb a kép. A közgazdasági számítások szerint Svédor­szág után Dániában fizetik a legmagasabb munkabéreket. Fejlett mezőgazdaságuk el­lenére a hús hazai ára ma­gas. Tagjai a Közös Piacnak, mégis nehezen, előnytelen feltételek közöt jutnak nem­zetközi bankhitelhez. A be­lépés óta, amelyet népsza­vazás alapján bonyolítottak le, némileg csökkent az ál­lamháztartás deficitje, vi­szont növekedtek a lakosság­ra háruló adóterhek, a megélhetési költségek. 1984 óta a konzervatívok koalíciója kormányzásának idején némileg csökkentek a reálbérek, nőttek a bérkü­lönbségek, a korona árfolya­mának túlértékelése nyomán csökkeni az export-képessé­gük, éleződött a munkaadók és munkások vitája, oly­annyira. hogy be kellett til­tani a sztrájkokat. Két évre leállították a bérek emelé­sét. A világhírű Tivoli Az 1,7 milliós világváros kellős közepén, a városháza tőszomszédságában, sugár- utaktól körülövezve, a fő­pályaudvarral átellenben egy hatalmas parkban építették fel a" világhírű Tivolit, ezt a mindig zsúfolt szórakoztatási központot, hullámvasútjával, koncerttermével, Kínai palo­tájával, óriáskerekével, he­gyi vasútjéval, játszóterei­vel,, szökőkútjaival, 'barlang- rendszereivel, 26 éttermével, viasz-múzeumával, revüszín- házával, gyermekfilm-vá- rosával — vagyis mindennel, ami évekre programot nyújt a koppenhágai gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek, és a minden létesítményt elözön­lő hazai és külföldi turisták tízezreinek. Rájuk várnak a demokratikusan nyitott ki­rályi paloták, erődök, mú­zeumok, képtárak, a szám­talan műemlékjellegü köz­épület, palota, a város terein elhelyezett szobrok, parkok, sétálóutcák. Koppenhága a szorgos munka, a csodálatos múzeumok, a művészetek városa. Összeállította; Majnár József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents