Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. OKTÓBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kambodzsai vondég Kőtelken Szolidaritási nagygyűlés Stabilizáció, kibontakozás Mi van a Mezősén tarsolyában? Tegnap, a délelőtti órák­ban a megyébe érkezett Pel Tong Cior. a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövetségének titkára. A Hazafias Népfront megyei bi­zottságának székházában Sándor László megyei titkár fogadta a vendéget, tájé­koztatta azokról az időszerű tennivalókról, amelyek a népfrontmozgalom vezetőit és aktivistáit napjainkban foglalkoztatják. Délután a kambodzsai ven­dég továbbutazott Kőtelekre, ahol a tanácsházán találko­(Folytatás az 1. oldalról) red típusú fejlhőház, három silóblokk, átalakították az istállókat, és karámmal ke­rített, úgynevezett pihenő­dombokat alakítottak ki a teheneknek. A szenttamási kerületbe a napokban ér­kezett meg a világbank ál­tal meghatározott típusú fe­jőberendezés, még az idén ott is befejeződik a korábbi­nál korszerűbb, ugyancsak ötszázas telep kialakítása. A műszaki-technikai meg­újulásnak máris megmutat­kozik a haszna az ágazat gazdálkodásában. A tartás- technológia váltással együtt­járó időszaki visszaesés után a korábbinál több tejet ad­nak a kötetlen körülmé­nyek között tartott tthenek. A fejéstechnológia korsze­rűsítése révén az addigi 70—75 százalékról mintegy húsz százalékkal javult a feldolgozóipar által első osztályúnak minősített tej aránya. Figyelembe véve az első és a harmadosztályú tej átvételi ára közötti li­terenkénti negyven filléres különbséget, és az állami gazdaságból évente értéke­sített öt-öt és fél millió li­ter árutej mennyiségét, ez bizony lényegesen javíthat­1985 végén fejeződött be a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat szolnoki, Rákóczi úti üzemének korszerűsítése. A város egykori első kenyér­gyára jó ideje már süte­ményüzemként dolgozott, hi­szen az új kenyérgyár föl­épülésével a sütőipar rend­re megszüntette a régi, el­avult, kisüzemi technológiá­val dolgozó pékségeit. A re­konstrukció 50 millió fo­rintba került, s 1986-ban a próbaüzem után a nyolc­van dolgozó már új termé­kekkel is bemutatkozott el­sősorban - megyeszékhely lakóinak. Akkor 17—20 féle újdonság készült náluk, köz­tük az azóta közkedvelt ka­kaós kalács, a sajtos pogá­csa is. Az üzem vezetői már ak­kor készülődtek, s termék- bemutatókon igyekeztek nép­szerűsíteni a különféle dié­tás termékeket is. Az egész­ségnevelési hónapok árube­mutatóin, kóstolóin a cu­korbetegek étrendjéhez fon­tos pékárukat is bemutat­ták, bár ezek készítése rész­ben az alapanyag, részben a munkaigényesség miatt nem könnyű. Még az idén is úgy tűnt, sikerül megvalósítani a cu­korbetegek régi kérését, a kereskedelem és néhány élelmiszeripari vállalat ösz- szefogásából diabetikus szak­üzlet nyílik Szolnokon. Saj­zott a község vezetőivel, majd kíséretükben a tele­püléssel ismerkedett. A ter­melőszövetkezeti üzemláto­gatást követően felkereste az óvodát, az alkotóházat. a szabadidőparkot. A községii művelődési ház­ban délután 5 órakor kezdő­dött barátsági szolidaritási nagygyűlésen megjelentek­nek országa fejlődéséről, a kambodzsai nép életéről tar­tott tájékoztatót Pel Tong Chor. A nagygyűlés kam­bodzsai diákok műsorával zárult. ja az ágazat jövedelmezősé­gét. Ugyanígy a tejzsírtarta­lomnak az ugyancsak a kor­szerűsítéseknek betudható növekedése. Racionálisabb munka­erőgazdálkodást is lehetővé tesz a tartási és a fejési mód korszerűsítése. Amíg a sajtáras, mobil berendezé­sekkel huszonöt-harminc dolgozónak adott munkát a tehénállomány napi kétsze­ri fejése, addig mindössze öt-'hat szakmunkásra van szükség a fejőházban. A fal melletti jászlak megtöl­tésére szolgáló kosarakat is takarmánykiosztó gépek váltották föl. Ezekkel szá­mítógép „segítségével” tör­ténik a tehenek etetése, be­vezették ugyanis a Boscoop Agráripari Közös Vállalat takarmány- és költség opti­malizálási programját. A pihenődombakon elkülöní­tett, azonos fejési eredmé­nyeket produkáló jószágok­ból összeválogatott tehén­csoportok számára a kívánt tejtermelési színvonal el­éréséhez legkisebb költség­gel előállítható, legkedve­zőbb beltartalmú takar­mányösszetételt juttatják ki az etetőhelyekre. nos. hely, üzlethelyiség hiá­nya miatt ez a terv nem va­lósult meg. de áruházak és szaküzletek is igényelték a termékeket. 1987 májusától így a Rákóczi úti sütőüzem — szigorú előírások és tech- nilógia alapján — engedélyt kapott a szénhidrát- és ka­lóriaszegény Graham kenyér, a diétás búzatöretes és bú­zakorpás kenyér, valamint a diétás zsemle készítésére. Bár az igények, a kereske­delem megrendelése szerény­nek bizonyult, a nyáron már Jászberénybe. Karcagra is szállítottak hetenként egy­szer e termékekből. A kezdeti siker után vá­ratlan akadály keletkezett. A diabetes termékek alapanya­gát, az úgynevezett C lisztet szállító Csongrád megyei ga­bonaipari vállalat bejelentet­te. hogy import alapanyag. Glutin hiányában nem tud­ja a szolnokiak megrendelé­sét teljesíteni. Ezért augusz­tustól szeptember végéig a vásárlók nem kapták meg se a megyeszékhelyen. se más városokban megszokott kenyerüket, süteményüket. Ügy tűnik, szeptember vé­gétől az alapanyag-ellátás is­mét lehetővé teszi a Gra­ham kenyér és társai gyár­tását. Ezen a héten már út­nak indult — Szolnokon kí­vül Jászberénybe is — az első szállítmány.“* Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szabó Mag­da Kossuth-díjas írónak, műfordítónak irodalmi te­vékenysége elismeréseként, születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Németh Ká­roly, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Az esemé­nyen jelen volt Köpeczi Bé­la művelődési miniszter és Knopp András, az MSZMP Központi Bizottsága osz­tályvezető-helyettese. * • • Az Elnöki Tanács dr. Har­mattá János akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető egye­temi tanárának, tudomány- szervező tevékenységéért, va­lamint a nyelvtudományban kifejtett munkássága elis­meréseként. 70. születésnap­ja alkalmából a Magyar Népköztársaság aranykoszo- rúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Köpeczi Béla mű­velődési miniszter pénteken adta át. Termésbiztonság Új vetőmag- kezelési eljárás A termésbiztonságot növe­lő vetőmagkezelési eljárás­sal, az úgynevezett inkuszt- rálással javítják a vetőmag­vak minőségét az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete Kísérleti Gazdaságának erdőháti ve­tőmagüzemében. Az eljárás során a szemet, valóságos második maghéjként védő, különleges anyagokkal von­ják be annak érdekében, hogy biztonságosabb legyen a kelése, s jobban elviselje a vetést követő esetleges ked­vezőtlen hatásokat. A mód­szer bevezetésére, a szüksé­ges technológia megteremté­sére csaknem 10 millió forin­tot költöttek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával az NSZK-ból szerezték be azokat az alap­gépeket, amelyekből kialakí­tották a vetőmagfeldolgozás technológiájába illeszkedő inkusztráló gépsort. A kü­lönböző berendezéseket ve­zérlő automatika egészíti ki. A berendezéssel óránként 10—15 tonna búza, illetve 5—10 tonna egyéb vetőmag kezelését oldják meg. Az idén várhatóan 1500—1600 tonna hibridkukorica vető­magot inkusztrálnak a ter­melési rendszerek számára. A különleges kezelési eljárás valamennyivel megnöveli ugyan a vetőmagvak árát, de jelentősen javítja a ter­melési biztonságot. A Központi Bizottság július 2-i ülésén elfogadott kibontakozási program, az erre alapozó, a pártdokumentumokban meg­fogalmazott célok eléréséhez a kívánatos teendők elvég­zésének módjait konkretizá­ló kormányprogram, illetve a Szolnok Megyei Pártbizott­ság nemrég megismert fel­adatterve nélkülözhetetlen fogódzókat ad a vállalatok­nak és szövetkezeteknek az évtized végéig megoldandó gazdálkodási feladatok meg­határozásához. Nem téved azonban, aki úgy gondolja, hogy csupán ezekből a do­kumentumokból egyetlen cég kollektívája, vezetősége sem olvashatja ki a náluk a továbbhaladás érdekében megteendő lépéseket. A köz­ponti és a megyei politikai szerveknél még az egyes mi­nisztériumoknál elvégzett elemző munka sem pótolja az elkövetkezendő évek vál­lalati stratégiájához mindig is nélkülözhetetlen, a helyi adottságokat és a piaci hatá­sokat számba vevő analízist. Biztos csalódtak azok a — remélhetőleg kisebbségben lévő vállalati vezetők —, akik arra számítottak, hogy a legutóbb született országos határozatok pontosan meg­mondják, mit is kell nekik tenniük. Csak azoknak ad­nak ugyanis támpontot, se­gítséget ezek a döntések, akiknek már jó ideje „van valami a tarsolyukban”, tud­ják, hogy a most elfogadott célok felé milyen eséllyel haladhatnak. A Szolnoki Mezőgép Vál­lalat vezetői például meg­oldhatatlan dilemmával ke­rültek volna szembe, amikor minden az előbb említett dokumentumból azt olvas­ták, hogy a tőkés export nö­velése a népgazdaság létfon­tosságú érdeke, náluk vi­szont a már az idei konvertibi­lis bevételi terv teljesítése is csak rendkívüli erőfeszítések árán, a vállalat megszokott tevékenységétől meglehető­sen idegen munkák kénysze­rű elvállalásával sikerülhet. Csakhát nem egy „jó hivat­kozási alap” megtalálása, a kereslet csökkenésével való magyarázkodás volt a céljuk, hanem külföldi piaci pozíci­ók megőrzése. Tudomásul kellett venni: az agrár ter­mékek világpiaci árának csökkenése — mindenhol — itthon, a szocialista és a tő­kés országokban egyaránt — rontotta mezőgazdasági ter­melők pénzügyi helyzetét, kevesebb pénzük jut gépeik megújítására. A kereslet pangása viszonylag tartós­nak ígérkezik. A felismerésből levont kö­vetkeztetés: meg kell gyorsí­tani a Mezőgép termékvá­lasztékának korszerűsítését. A vállalatnál bár rend­szeresen képesek voltak új gyártmányokkal a vevőik elé állni (többek között ennek köszönhető, hogy az előző két esztendőben 60 százalék­kal több gépüket tudták el­adni a legfejlettebb orszá­gokban) — a termékfejlesztő munka nemcsak a minden­kori eladási gondok tükré­ben bizonyult késlekedőnek. A legkorszerűbb gyártmá­nyok kínálói ugyanis most is partnerre találnak. A legfőbb alap, biztosíték a vállalat és az ország szá­mára egyaránt kívánatos megújuláshoz a gondokkal való szembenézés, a „kihí­vás” elfogadásának képessé­ge. Ehhez a „hátországhoz” kell azonban más is: például a megújulás kényszerébe „beletörődni”. Biztos, hogy a Mezőgép gyáraiban nem fo­gadják majd a tervek való­ra váltását megakadályozó ellenérzéssel a legújabb, a szakma élenjáróitól vásárolt licenceket — a korszerű konstrukciós megoldások technológiák befogadásához már évekkel ezelőtt hozzá kellett szokni. A takarmány­termesztés és -hasznosítás technológiájának teljessé té­telét szolgáló berendezések (például a gyeptelepítést és -művelést szolgáló eszközök, vagy a szénát, a silót kiosz­tó gépek) gyártásának meg­kezdése sem okozhat külö­nösebb gondot. Az igazi új­donság inkább a tervező mű­szaki gárdára vár. A Mozőgóp már tavaly elkezdte egy kicsit visszájára is fordítani több mint egy évtizedes gya­korlatát : világcégeknek, a Claasnak, a John Deere-nek, a Hestonnak sikerrel aján­lott a külföldön készülő alapgépekhez saját tervezé­sű szecskázó adaptereket. Az idén már 70—30 darabos so­rozatokat rendeltek a part­nerek, a cél pedig — a mos­tani nagyobb teljesítményű gépeket is kínálva — mind nagyobb szériákat elérni. Szinte minden a terméken, annak korszerűségén múlik: megfelelő szintet elérve eb­ben az esetben még rossz piaci helyzetben is van esély az eladásra. Ha ráadásul még hazai szellemi erőket „hadra fogva” képes újdon­sággal jelentkezni egy-egy cég, még kifizetődőbb az üz­let bármelyik piacon. De nemcsak a termékfejlesztés, a saját műszaki gárda jobb hasznosításáról érdemes gon­dolkodni. A partneri kap­csolatok terén is muszáj megpróbálni a még járatlan utakat. A Mezőgép például nem­régiben kezdett a Bauer osztrák céggel kooperáció­ban öntöző berendezéseket gyártani. Már dolgozik a két vállalat egy közös fejlesztő irodája is, és közeli a követ­kező lépés is: a Bauer, a KITE mezőgazdasági terme­lési rendszer és a Szolnoki Mezőgép a közeli jövőben (a tárgyalások befejezés előtt vannak) közös vállalatot alapít. Az iparvállalat a ter­melés területén nála új szer­vezeti formától több előnyt is vár. A korábban említett kor­szerűsítési törekvések azon­ban csak akkor lehetnek si­keresek, ha megfelelő mű­szaki hátországot sikerül ki­építenie a vállalatnál. Ehhez jó alapot ad a nemrég kiala­kított fejlesztési gyáregység, de tagadhatatlanul van még tennivaló bőven. Szolnokon a gyorsabb, igényesebb mun­kát lehetővé tévő, „számító­géppel támogatott”, úgyne­vezett CAD/CAM módszer bevezetését tervezik. A com­puterek megvásárlásához szükséges pénzt egy ipari mi­nisztériumi pályázat sikeres elnyerésétől is remélik. Egy éve vannak kedvező jelei a fejlesztő tevékenység eddigi, tovább is folytatódó centra­lizálásának, illetve a MÉM Műszaki Intézeténél közösen létrehozott fejlesztő iroda működésének. A már az idén piacra került új saját gyárt­mányok is jórészt ezeknek a változásoknak köszönhetők — felgyorsult a technikai megújulást segítő munka. A továbblépést pedig egy nem­sokára megalakuló, ahogy a vállalat vezetői fogalmaz­nak, stratégiai fejlesztések feladatait is felvállalni ké­pes, kiváló szakembergárdá­val megalakuló önálló buda­pesti fejlesztő részleg jelenti majd. Ettől remélhető, hogy a Szolnoki Mezőgép képes lesz rendszeresen vevői igé­nyeit megelőzni. A fejlesztő munka sikeres­sége, a vásárlók „óhajának” követése persze mit sem ér egy nagyvállalatnak is kifi­zetődő költségekkel előállít­ható sorozatban készülő ter­mékek nélkül. Ha minden eddig felsorolt terv valóra válik is, a Mezőgép saját „ki­bontakozási programja” si­kertelen lesz, ha nem sikerül mérsékelni a termékek elő­állításának fajlagos ráfordí­tásait. Számos gyártási technoló­gia vár (további) megújítás­ra a vállalatnál, a világbanki termeléskorszerűsítési prog­ram keretében van is kínál­kozó lehetőség feladatok megoldásához szükséges pénz előteremtésére. A szak­emberek most dolgoznak azon. hogy a kínálkozó hi­tellehetőségből mennyivel érdemes élni. Többek között azt vizsgálják, melyik gyá­ruk tud gyorsan, legkésőbb két-három év alatt megtérü­lő beruházási javaslatot ten­ni, hogy tartós pénzügyi egyensúlyának veszélyezteté­se nélkül a jók közül is me­lyiket vállalhatja magára a cég. És ez az utóbbi meglehetősen bonyolult kér­désnek tűnik ma, hiszen a gazdálkodás legfontosabb jö­vő esztendei feltételei, leg­feljebb ha sejthetők. Ahogy Sziráki András vezérigazga­tó megfogalmazta: „Annyit tudunk, hogy 7 százalékkal kell csökkenteni árainkat, hogy a felhasznált alapanya­gok ára nem változik, hogy a bérek „bruttósítására” va­lószínűleg nem kell hitelt felvennünk. Számításaink szerint az idénre tervezett adózatlan nyereségünk kö­rülbelül felére csökken jövő­re. Még így is jól járnánk majd, hisz az érdekeltségi alapunk növekedne. De ezek­ből a számítgatásokból sem­mi sem biztos! A jövő évi szabályozókat még nem rög­zítették. Pedig ilyen jelentő­ségű döntések meghozatala előtt már legalább azt kelle­ne pontosan tudni, hogy 1988-ban pontosan melyik elgondolásunkkal érdemes tervként valóban komolyan foglalkozni”. V. Szász József A Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti telepén ezekben a hetekben tart a paprikasze­zon. Összesen mintegy ötven vagon paprikát készít elő az üzem savanyításra, illetve további feldolgozásra (Fotó: T. K. L) Korszerűbb tehenészeti telepeken jövedelmezőbb tejtermelés T. F. Sütőipari korszerűsítés után Negyvennégy féle termék a szolnoki üzemből Űjbél szállítják a diétás kenyeret és zsemlét

Next

/
Thumbnails
Contents