Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
a 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 3. A Néplap vendége Szirtes Ádém Góz Jóska visszatért Akár a mesében: egy kisfiú nekiindult a nagyvilágnak, hogy megtalálja az arany szőrű barikát... Szirtes Adám ugyan már jó siheder legény volt amikor először hagyta maga mögött szülőfaluja, Sárisáp lankás határát, de szívében — ezt tőle tudom — álmodozó kisfiú volt. — Nem is lehettem más amikor először Pestre mentem, hiszen addig szinte egy ölelésnyi földön éltem. Nem jól, de azt hiszem, szépen. Annak ellenére, hogy a ko- lomp szava volt a zongorám, a fáktól, füvektől, a virágoktól tanultam természet- tudományt, a nehezen élő kétkezi emberektől meg becsületet. Engem abban az időben amikor serdültem, senki, semmi sem manipulált. A természet őszinte, akik a karjaiban élnek, azok is... — Gyermekkori emlékei közül — még közelebbről — melyek voltak a meghatározóak? Abban az értelemben. ahogy mondják: a gyermekkor az ember... — Azt hiszem, először is az iskola hiánya. Nem, vagy alig jártam iskolába. Mikor, hogy. Amikor kiserkent a fű, már a határban voltam, de még Szent Mihály napja után is sokáig, amíg a birka el tudta kaparni a havat a szája elől, legeltettem. A Tápióság zöldülő lankái a zöld iskolapadokat juttatták eszembe, a fekete földek a táblát, a hó fehérsége pedig a krétát, amivel a gyerekek felírták: „úr, ír...” Jó félévszázad után is úgy érzem, én igazi úr voltam a magam kis világában, de írni jobbára a porba írtam. Amikor vizsga volt az iskolában, mindig el akartam menni, „Gazduram, vizsga van, hagy menjek be!" Ha éppen nem szorított nagyon a munka, azt mondta a gazdám: „Hát eridj, ha majd kihajtottál, de itatásra itt legyél." Az iskola utáni vágyakozás érlelte talán meg bennem, hogy mégiscsak megismerjem a világot, vigyem valamire. A másik dolog amit meghatározónak érzek, a képzelőerő volt, melyet a természettől kaptam. Annak láttam mindent, aminek akartam, az voltam, aki lenni szerettem volna. Szabó Katinak, életem első ártatlan szerelmének így vallottam: „Nesze, rózsa, neked szedtem, neked adom.” Mire a kislány: „Jaj de gyönyörű, köszönöm." A „rózsa” egy ákáca levél volt. — Csak egy kis képzelőerő kell mindezekhez — én is próbárateszem a magamét — hogy a Tápióság hamvas világából „behozza” Góz Jóskát a magyar filmművészetbe. — Másodéves voltam a „színeművészeti” akadémián, amikor próbafelvételre hívtak a Talpalatnyi föld elkészítéséhez. Nem vettem félvállról, de nem is nagyon kapadoztam,' hogy én legyek Góz Jóska, mert kellő tisztelet élt bennem a felnőttek, a nagyok iránt. Beszélték — a művészvilág mindig pletykás volt —, hogy Jávorral játszatják, Görbe Jánost is emlegették, s még másokat is. Ügy álltam a gép elé. úgy mozogtam, beszéltem, mintha otthon anyámmal a konyhában dis- kurálnék. — A Talpalatnyi föld — az államosított filmgyártás első alkotása világsiker lett. Negyven különböző fesztiválon volt versenyfilm, csaknem mindenhol dijat kapott. Szabó Pál regénye nagyszerű alapanyag volt, a későbbi háromszoros Kossuth-díjas Bán Frigyes ihletett rendező, s igen sok nagytehetségű színész szerepelt a filmben. .. Mondhatni: ez így együtt már tisztes siker — de a Talpalatnyi föld több volt ennél. Azóta több mint száz filmben játszott, van tehát elég tapasztalata, hogy megérezze, miért vált film- történetté a Talpalatnyi föld? — Mert megcsapott bennünket a tavasz! Soványak voltunk, de nagyszeműek. új világot várók, — pedig jelmez alig kellett nekünk ahhoz a filmhez: mi is rongyosak voltunk, de hamvasok. akár a harmatos gyümölcs. A közönség nagyon finom műszer, megérezte azt a mindenekfeletti őszinteséget. amely a filmből áradt. Nem tartozik szorosan az interjú keretei közé, de érdemes tudnunk, hogy a Talpalatnyi föld felvételei jórészt Tiszaörsön készültek. Az örsi templomban volt az esküvő, a Bakos portán vették föl a híres lakodalmas jelenetet, Juhos Marika — Mészáros Ági — egy tiszaör- si asszonytól kölcsönkapott cipőben Járta a menyasz- szonytáncot. A következő jelenetet viszont már a napokban kaptam emlékeim közé, — Tiszaörsön, a Bakos portán. A testes, szép szál férfi alig akarja elereszteni a törékeny öregasszonyt. — Adám! — Regina néném! A színész csak nagysokára nézhet körül a portán. A kerítésnél most is kíváncsiskodók állnak, mint annakidején a lakodalomkor, a „lesők”. a hívatlanok... — Milyen érzés visz- szatérni? Tényleg jó visszatérni? — Voltam én már azóta is a faluban. Bakos Regina né- német is meglátogattam. 1976-ban itt forgattuk az Árvácskát is... Tiszta lelkű falu, az én világom. Olyan mintha el se mentem volna innen, soha... — Pedig azóta sokfelé járt. Hatottuk, legutóbb Amerikában volt. — Gothár Péter New Yorkban forgatta az Ez is Amerika című filmjét, abban játszom. A legnagyobb élményem az óceán volt. A természet... — Végül is, érett férfikarára lett-e földje „Góz Jóskának”? — Szőlő! Négyszáz kvad- rát szőlő Szigligeten. Szép szőlő, rengeteg munkám, bajom van vele. rá is fizetek, de az minden pénzt megér, amikor mondják, kérdezik: de szép szőlő, kié ez a szép kordonos szőlő?! Hát az enyém, az egykori Góz Jóskáé. Tiszai Lajos A Talpalatnyi főid egyik, talán legdrámaibb jelenete: Góz Jóska, már bilincsben, a két csendőr között átadja élettársának, Juhos Marikának — Mészáros Ági — a beteg kis gyereküknek hozott orvosságot Tájház Mátán. A HAJDÜTURIST Idegenforgalmi Hivatal megvásárolt és tájházzá alakított egy régi parasztházat a hortobágyi mátai pusztán. A tájházban több száz eredeti bútor, háztartási és gazdálkodási tárgy eleveníti fel a régi alföldi élet han- gulatát (MTI-íotó: Oláh Tibor — KS) A szeptember vége időszámításunkban 6a szokásainkban jelentheti a nyár végleges elmúlását, a szűrei kezdetét, eszünkbe juttathatja P«t6fl utolérhetetlen költeményét, és még sok egyéb mást is. Az őszelő eme napja Tószegen kivált igazi ünnep: majdnem olyan, mint a karácsony. Ha máskor nem is, ilyenkor legalább felkeresik szüleiket a távol lakó gyerekek, pénzt, ajándé- kot kapnak az unokák, a keresztgyerekek. A család is nagy kanállal eszik; az asztalok kacsasültektöl és egyéb válogatott finomságoktól roskadoznak. Mert búcsú csak egyszer van egy esztendőben: Mihály napján, szeptem- ber végén, október legelején. Búcsú Tószegen A búcsú mára már szinte azonos lett a község kijelölt pontján felállított bazársorral, kirakodó vásárral, mutatványos táborral. Igaz, a búcsújáró helyeket kezdettől fogva ellepték a vásárosok a nagyobb kereslet reményében, ugyanakkor napjainkra szinte csak ez a jellemző. A mutatványosok már egy héttel a jeles nap előtt megérkeznek a helyszínre (A későn észbekapó kisiparos akár fordulhat is vissza, a legjobb helyeket addigra úgyis elfoglalják) A bazárosok ráérnek az utazással, ők kisebb helyen is elférnek. Vasárnap együtt a „stáb”; kezdődhet a móka és a kacagás, egyszóval a népszórakoztatás minden mennyiségben. ó azok a mutatványosok Déltől pókhálós és vad mai zeneszámok elementáris erővel szakadnak ki a nyűtt hangszórókból — az Isten véled édes Piroskámtól a Europe Végső visszaszámlálásáig. Olyan ez, mintegy sohw-műsorral fűszerezett slágermúzeum. A hangkavalkádban igencsak hegyezni kell a fület. Szerencsére ebédszünetük is van a mutatványosoknak, ilyenkor viszonylag csend van, illetve volna, ha idősb. Takács Sándor Kunhegyesről nem hallatná harsányan a hangját. Éppen a szomszédban dolgozó fiáról nyilatkozik — mondjuk úgy, hogy nem egészen visszafogottan. Ifjabb Takács ugyanis azt sérelmezi, hogy a hangfalak túlságosan erősen bömbölnek, alig érteni a vendég szavát. Erre édesapja más irányba fordítja a hangládákat, ám fia továbbra is megengedhetetlennek tartja a hangerősséget. Állandósul a perpatvar, amelynek természetesen mélyebbre nyúlnak a gyökerei. .. Idősb. Takács Sándor úgynevezett „Hally-Gally-t” üzemeltet. A sok-sok embert befogadó csodaszerke- zet (amelynek értéke: egy egész szám után hat nulla) olyan forgást-mozgást végez, mint egy karikagyűrű — miután leejtették. — Még a nagyapám is mutatványos volt — mondja büszkén a 62 esztendős „hally-gally-s”. Én is gyerekkorom óta benne vagyok a szakmában. Március 10- től kezdve nyakamba veszem az országot minden évben, és Erzsébet napig meg sem állok. Télen otthon vagyok Kunhegyesen, javítom a szerkezetet. Mindent magam csinálok, mert ebből a masinából nincs még öt ilyen az országban. Hogy feljegyzem-e mikor és hol van búcsú az országban? Ugyan! Már mindet' fejből tudom; nincs nekem nyilvántartásom, se naptáram. A gyakorlat elmélyítette bennem a dátumokat. Minden bizonnyal így vannak ezzel azok a mutatványosok is, akik Mária- pócsról, Debrecenből. Budapestről jöttek ide Tószegre sarat dagasztani. Mert bizony esőből jutott bőven ezen a szeptember végi vasárnapon; a hideg zuhé nem egyszer alaposan szétkergette a bámészkodókat — kedvét szegve még a legelszántabb búcsújáróknak is. A céllövöldék állandó résztvevői a búcsúknak. Választékuk persze évek óta mit sem változott, puskáik pedig garantáltan elferdítettek. Ifjabb Kálmán Ferenc például kedvesének, Dudog Szilviának potom tíz lövésből (egyenként 10 forintért) „szedett le” egy jobb fajta szappant, amely a legértékesebb nyeremények egyikének bizonyult. A más bódékban is előforduló műanyag csecsebecsék és egy filléres holmik gaz^ dagnak nem nevezhető választékán érződik a központi beszerzés ténye: itt minden egyforma. Valami olyasmi ez kacatban, mint a McDonald gyorsbüfé-szolgálat ha- rapnivalóhan. Ha már az étkeknél tartunk; a választék természetesen aprócukorkából, édességből a legnagyobb. Minekutána a levegőben a vattacukor csiklandozó illata keveredik a lángoséval, a törökméz a hot-dogéval, a mézeskalács a pattogatott kukoricáéval. Van itt minden, mi szemszájnak ingere. A doboz-dobáló bódéban szigorúan a tudtunkra adatik, hogy minden dobásnál „Csak az állványról leesett doboz érvényes”. Ezen a napon Tószegen két ilyen dobálós fogadja a vendégeket. Mind a kettő egy „l”-el írja ki az állvány szót. Nyilván összebeszéltek. Nyereményeik is hasonlóak: a legszebb zöld színben pompázó műanyag kacsákat kínálják a jól dobálóknak. (Ajánlott felhasználása: megtölteni vízzel, és jó messze eldobni a kert végébe, hátha nem dobják visz- sza.) A képárusnál jól megfér egymás mellett a lovát vezető, meztelen nőt ábrázoló fénykép és Jézus Krisztus színesített képe, svájci táj égbetörő hegycsúcsokkal és a Szent család. Amott sláger a lakodalmas magyar- nóta magnókazettán, a szárazvirág-kompozíció, az ál- iatfarkokból készült kulcstartók, a festett tányér és a jó ég tudja, mi minden. Megszépült emlékek Szabó Pál gépkocsivezető a Mezőgép tószegi gyáregységében dolgozik. A búcsú hangulatától, kínálatától nincs elragadtatva: — Nekem az a véleményem, hogy tiszta műanyag bóvli az egész, alig találni valami értékeset itt. Élményt talán csak a sergők, a körhinta meg az ehhez hasonló eszközök jelentenek a gyerekeknek. A mutatványosok idehozzák nekik a vidámparkot, amelyért éppenséggel jó néhány kilométert kellene utazniuk — szüleikkel együtt — Pestre vagy máshová. Gyerekkorunkban mi is a sergőért voltunk oda. Akkor még nem motor hajtotta, hanem kézi erővel forgatták — többnyire a környék gyerekei. Ha toltuk két meneten át, egyszer felülhettünk ingyen. Az volt ám az igazi öröm! Jobban is vártuk ekkoriban a búcsúkat, mint a mai gyerekek. Papp István nyugdíjas (jóval túl a hetvenen) és felesége is hasonlóképpen emlékezik: — A búcsú telis-tele volt árusokkal, mindenfelé csak a kiabálásaikat lehetett hallani: „Akár kicsi, akár nagy, háromezer egy darab.’ Akkor még korona volt í pénzünk, később aztán pengő lett. Jól emlékszem, hogj ezután minden kaucsukbó készült apróság 24 fillérbe került egységesen. A serge alatt fúvós zenekar szór egész nap, késő estig. Más volt az akkor. Az idő nyilvánvalóar megszépíti az «miékeket. D( vajon ki tudja, a mai gyerekek majdan ugyanolyar nosz!tatlg|iával gondolnak-« vissza napjaink búcsúira mint nagyapáik? Nem lehel tudni. Tény viszont, hogy a búcsú korábban évről évr« terebélyesedett. Egy idóutár már kiszorult a piactérről s a vasútállomással szemkört kapott helyet. Hiába a bazárosok és a mutatványosok mindig is remek üzleti érzékkel vonultak fel oda, ahol bizonyos alkalmakkor a legnagyobb számban verődtek össze az emberek. Senki sem járt rosszul, csak éppen a búcsú kinőtte töhb évszázados helyét. Dagadt, dagadt, de nagysága ellenére még ma is sokan azt hiszik, hogy a búcsú egyenlő a bazárosok- kai. Pedig nem így van. Bűnbocsánat Valójában mit is jelent a búcsú szó maga, és hány évre tehető pontosan a tószegi búcsújárás? A szónak kezdetben egy jelentése volt; búcsút venni valamitől (valakitől), búcsút mondani valaminek (valakinek) — többnyire társnak, tárgyaknak, dolgoknak. Később aztán átvetítődött az emberi bűnökre is. A gyarlóságoktól pedig köztudottan akárhol nem lehetett megszabadulni, csak az arra (inai szóval) „kijelölt helyen”. Ennélfogva évszázadok alatt létrejöttek a híres búcsú járó helyek; a tószegi éppen akkor, amikor második Rákóczi Ferenc Rodostóban már két éve örökre lehunyfo cypjTipt Két ünnepet ülünk Mihály napján — mondja Trencséni József, a helybéli plébános. A község templomát éppen 250 évvel ezelőtt szentelték fel, s védőszentjének, Szent Mihálynak, ma van a névnapja. Búcsú tehát mintegy 250 esztendeje van Tószegen. Hogy mit is jelent maga a fogalom? A latin indul- gentiam-ból származó szót valahogyan úgy lehetne definiálni, hogy a bűnökért járó büntetést a választott hely meglátogatásával és bizonyos feltételek teljesítése melletti szent gyónás, áldozás, imádság) elengedi ez Isten. E bűnbocsánathoz külső ünneplés gyanánt Magyarországon számtalan vallásos szokás is kapcsolódott Ennek egyik ismert megnyilvánulása a ma is látható kirakodóvásár. A vendégjárás a Kucorgó névre hallgató italbolt előtt is feltűnő. Ismerősök, barátok térnek be ide egy-egy italra. A kólákat például nem is győzik hűteni a kocsmárosok. mert ekkora a keletje, másról nem is szólva... Felkelvén a búcsúi ebéd mellől, s dacolva az ijesztő fellegekkel. nyüzsög az egész falu. Mert Tószegen csak egyszer van búcsú egy esztendőben: Mihály napján, szeptember végén... Jtnrkovics János
