Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-22 / 249. szám
1987. OKTÓBER 22 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Merre mozdulnak a műszakiak? Vállalkozói szigetek a vállalatoknál Körülnézve a nagyvállalatok műszaki-fejlesztési, technológiai osztályain, tervező irodáin egyre több üres munkaasztalt látunk. Nagyon megfogva tkozott az itt dolgozó konstruktőri és technológusi gárda. Akik maradtak, azok többsége is a főmunkahely mellett belépett a vállalatnál működő gazdasági munkaközösségbe vagy tagja valamilyen külső munkaközösségnek, kisszövetkezetnek. Az az érzése támad az embernek, hogy a nagypályás labdarúgás hangulatához és játékszabályaihoz hozzászokott vállalati szakértelmiség egyre kevésbé fogadja el ezt a munkahelyi klímát és többségük a grundokon keresi a boldogulás lehetőségét. Szó se róla a mérnökembert (mint nyilván minden tisztességes dolgozó embert) belső természetéből fakadó sajátos kettősség hajtja. Igényli, hogy része legyen egy sikeres csapatnak, de egyúttal ki is akar emelkedni az eredményesen működő kollektívából. A vállalkozni akaró és a jó megélhetés útjait kereső kreatív Az js hozzátartozik a mai helyzethez, hogy a mérnökök közül minden hatodik, hetedik, úgy véli, hogy a főmunkahelyen egyáltalán nem hasznosítják tudását. Mindössze fele nyilatkozik úgy, hogy csak részben veszik igénybe a képességeihez mérten. Ezért is keresik joggal a főmunkahelyen kívül szellemi és anyagi boldogulásuk lehetőségeit. Szerzett jövedelmükben fokozatosan csökken a főmunkahelyeken kapott keresetük aránya, mivel az itt megszerzett bér nem elegendő az értelmiségi funkció bővíte't újratermeléséhez, az élet- színvonal megőrzéséhez. Ez a főálláson kívüli, gyakran szakmától távoleső tevékenységekre szorítja a műszaki értelmiséget. Megoldásnak az tekinthető, ha új ösztönzési rendszert valósítunk meg. A bérek növekedésének a vállalati keretek között erős korlátái vannak. A személyi jövedelmek növelésének legfontosabb esz.köze ma a munkahelyváltoztatás, illetve a második gazdaságban végzett tevékenység. Azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi bérarányok nem fejezik, ki a szellemi munka értékteremtésben betöltött szerepét. Az elmúlt több mint 40 esztendőben mintha egy láthatatlan kéz összeszorította volna a képzettKülkereskedelmi társulás Mezőgazdasági és ipari szövetkezetek közös külkereskedelmi vállalkozásaként új külkereskedelmi iroda kezdte meg működését. Tra- de-Coop-Eurotrade néven írt alá megállapodást az Óbuda Mgtsz, a S.váli Szabadság Mgtsz és a TradeCoop, az ipari szövetkezetek kereskedőháza. és innovatív mérnök a vállalkozásnak és a pénzkeresésnek teret engedő kisvállalkozói kondíciók között találja meg elsősorban ezeket a lehetőségeket. A teljesítményorientációra érzékeny világunkban a műszaki értelmiség jelentős része fordult „a vállalkozói, szellemi grundok" felé. ség szerinti bérkülönbségeket. Napjainkra a nem vezető beosztású mérnöki fizetések átlagosan alig 5—10 százalékkal haladják meg a fizikai dolgozók fizetését. 1938-ban a bér- és jövedelemkülönbség még 3:1 arányú volt a műszaki értelmiség javára. 1946—57—72-ben hozott állami intézkedések fokozatosan közelítették a mérnöki fizetéseket a fizikai dolgozók fizetéséhez. A képzettség szerinti bér- különbségek nemcsak nálunk, hanem a világ szinte minden országában csökkennek. a kialakult bérarányok azonban jelentősen eltérnek a hazai gyakorlattól. A világ fejlett ipari országaiban a magasan iskolázott műszaki értelmiség bére átlagosan két-háromszorosan haladja meg az alacsonyan iskolázott munkaerő bérét. A tőkés országokban a magasan kvalifikált, kreatív szellemi munkát végzők bérpozíciójának javulása hozzátartozik a gazdasági vál ■ Ságból való kilábaláshoz. A nálunk kialakult ellentmondásos gyakorlatot az is jellemzi, hogy nemegyszer veszteséges szervezetek magasabb béremelést valósítanak meg, mint ® jövedelmezően működő vállalatok. A bérekkel szemben nálunk nagyon sok funkció teljesülését várjuk el. Többek között a vásárlóerő szaSzerdán Budapesten, a Hotel Duna Intercontinentalban megkezdte tanácskozását a Szövetkezetek' Nemzetközi Szövetségének Központi Bizottsága, Mintegy félmilliárd szövetkezeti tag, csaknem 750 ezer szövetkezet, 172 tags/.elvezet és 10 nemzetközi szer-. bályozást; a munka menv- nyiségének és minőségének, a munka nehézségének, bonyolultságának társadalmi elismerését; az ösztönzés és a méltányos elosztás biztosítását; illetve a dolgozók társadalmi státusának, a vállalati hierarchiában elfoglalt helyének kifejezését. Gyakran hangoztatott tételünk, hogy vállalati keretek között a béreket teljesítményarányosan kell megítélni. Fent és lent egyaránt Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy a teljesítménymérés, különösen a szellemi munka esetében milyen problematikus. Talán még nagyobb és megoldhatatlan problémát vállalunk fel akkor, ha az egyéni kereseteket a vállalati teljesítményektől, a vállalati nyereségtől, a vállalati jövedelmezőségtől tesszük tuggové. Nagyon nehéz megítélni, hogy egy tervezőmérnök vagy egy technológus milyen mértéiben járul hozzá a vállalati jövedelmezőség alakulásához. A teljesítmény csak néhány munkafajtánál egyértelmű, még ezekre is erősen hatnak a munkakörülmények, és más, az egyénen kívül álló tényezők. Ösztönzési rendszerünk mindenekelőtt a munkapad mellett dolgozó munkásra irányul, öt igyekszik minél nagyobb teljesítményre sarkallni. Lényegesen kevesebb figyelmet fordít a vállalati szak- értelmiségre, akik nagyobb mértékben befolyásolják a vállalati jövedelmezőség alakulását. Minél feljebb jutunk a kvalifikáltsági hierarchiában, annál nagyobb az „ösztönzési bénultság”. Ügy gondolom, hogy a műszaki értelmiség, de más dolgozói csoportok esetében is az alapbéreket tekintve más bérezési filozófiát kellene választanunk. A nyereséghez, a vállalati kollektív teljesítményhez fűződő kereset- és bérszabályozás nem jelent megoldást. A dolgozóknak, így a mérnököknek is a veszteséges vagy nyereséges időszakban is élniük kell. Egy új bérpolitika megalkotásakor számításba kell venni a személyi béreket befolyásoló körülményeket, a kreatív szellemi munka társadalmi fontosságát, a mérnöki funkciók újratermelési költségeit, a munkaerő piaci viszonyait, a munka bonyolultságát, intenzitását, a munkával járó áldozatvállalásokat. Ezen az alapon lehetne a magasan kvalifikált, alkotó műszaki értelmiség bérpozícióját a maihoz képest javítani. * Az a láthatatlan kéz, amely hosszú időn át a bér- különbségeket mérsékelte, csak így tudja a műszaki értelmiség vállalkozó, kezdeményező erőit felszabadítani. Kormányzati és vállalati intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a nagyvállalati keletek között is minél nagyobb számban megjelenjenek a „vállalkozói szigetek a vállalkozói grundok” és fje legyen akadálya nagyvállalati keretek között sem a munkával megalapozott nettó személyi jövedelmek növekedésének. Dr. Hrnczi Lajos a MTESZ főtitkárhelyettese vezet képviseletében 600 küldött és szakember érkezett az eseményre a magyar fővárosba. A szövetség központi bizottságának ülését Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, a TOT elnöke nyitotta meg. Eltérő esélyek Hogyan minősítjük ezt a mozgási irányt, milyen motivációk hatására alakult ki ez az egyirányúsag? Az okok közűi két általam fontosnak tartott összefüggést szeretnék kiemelni: az egyik a vállalkozói, alkotói esélykülönbségekkel, a másik a jövedelemszerzés lehetőségeinek eltérő arányaival függ össze. A nagy- és kisvállalatok között jelentősen eltérnek a vállalkozói esélyek. A gazdaságba visszajutó állami források nagy többségét a nagyvállalatoknál a termelés és értékesítés támogatására fordítják és nem a műszaki fejlesztés feltétel- rendszerét, a mérnökember eszközellátásának javítását szolgálják. Ismerjük például, hogy a nyugati multinacionális nagyvállalatoknál a kutatás-fejlesztést végző szakemberek egy főre jutó eszközellátottsága 60—100 ezer dollár. Mi magunk megelégednénk forintban is ilyen eszközellátottsággal. A kutatási-fejlesztési eredmények megszületése után nagyon gyakran szembetaláljuk magunkat azzal a helyzettel, hogy a gyakorlati bevezetéshez szükséges források csak hiányosan állnak rendelkezésünkre, azok is jelentős adóterheket viselnek. Az új eredmények bevezetési költségei a kuia- tási-fejlesztési ráfordításokkal összemérhető nagyságúak, sőt azok tízszeresei is lehetnek a fejlesztési kiadásoknak. Szükség lenne tehát a gyakorlati bevezetést ösztönző nagyvonalú támogatási rendszer kiépítésére és közös kockázatviselésre a vállalat és az állam között. Különösen vonatkozik ez a fejlett termelési kultúrák meghonosítására. A nagy- vállalati vállalkozói esélykülönbséget mérsékelné a dinamikus szervezeti formák alkalmazása is. A „vállalkozói szigetek” zömében a nagyvállalati formákon kívül alakulnak ki és talán érthető, hogy a kreatív, innovatív mérnök ezeken jobban érzi magát. Aki többet tudf többet érdemel Budapesten Nemzetközi szövetkezeti tanácskozás A MÉSZÖV elnöksége előtt Rákóczifalvi hitelek és kölcsönök Tegnap ülést tartott a Mészöv elnöksége. A testület tagjait a Rákóczifalva és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységéről tájékoztatta Szurgyi István takarékszövetkezeti elnök és Nagy Emilné ügyvezető. A 29 éve működő ta karék- szövetkezet Rákóczifalva. Rákócziújfalu, Szajol. Ti- szapüspöki községekben és Szandaszőlősön működik. Pénzforgalmuk tavaly több mint 380 millió forint volt — ebből a betét- és kölcsönfor- galom meghaladta a 240 milliót. A tavalyi év volt egyébként a legsikeresebb a betétgyűjtésben: 7 és félmilliós növekedést terveztek, ezzel szemben 15 és fél milliós lett. Két évvel ezelőtt a takarékszövetkezet megkapta a jogot a nagyösszegű hosszú- lejáratú építési és ingatlan- vásárlási kölcsönök folyósítására. (Addig csak közép- és rövidlejáratú kölcsönökkel foglaikoztak.) Tavaly több mint 41 millió forintot kölcsönöztek a lakosságnak, ebből 13 és fél millió volt a hosszúlejáratú, 28 millió forint a rövid- és középlejáratú (termelési, áruvásárlási, kisiparos, szemc'ívi stb.) hitel. Az idén az ingatlan forgalmazásba is bekapcsolódott a takarékszövetkezet: szeptember végéig 18 családi házat vettek meg és adtak el. Jelenleg 779 személy átutalási betétszámláját kezelik évente több mint tízmillió forint értékű bér, nyugdíj és részbér érkezik a takarékszövetkezet számláira. Az idén június végéig 8 és félmillió forinttal nőtt a betétállomány. Júliusban és augusztusban (ekkor fejezik be az építkezéseket, szerzik be a tüzelőanyagot, indítják iskolába a gyerekeket) 3 és félmilliós csökkenés történt. Az elnökségi ülésen arcól is szó esett, hogyan képzeli jövőjét a Rákóczifalva és Vidéke Takarékszövetkezet. Mivel nagy a konkurencia, új betétformákkat kell bevezetni. A hitelek adásánál nagy figyelmet fordítanak a háztáji és kisegítő gazdaságok valamint a lakásépítés és -vásárlás támogatására. Szovjet vendég Tiszaföldváron A nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója alkalmából szovjet vendég látogatott tegnap Szolnok megyébe. Nyikolaj Popovot, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársát a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházában Tóth Lajos, a HNF megyei titkárhelyettese fogadta. A vendég programja délután Tiszaföldváron folytatódott, ahol a Lenin Tsz életével ismerkedett. A té- esz tanácskozó termében ifjúsági baráti találkozón tájékoztatót tartott arról, hogyan vesz részt a szovjet ifjúság a társadalmi kibontakozásban. Új parlamenti bizottság A Parlament 1987 szeptemberi ülésszakának határozata értelmében megalakult az a bizottság, amelynek feladata az általános, forgalmi- és a személyi jövedelemadóról szóló törvények végrehajtásának sokoldalú ellenőrzése. Óránként tíz tonna papír A Szolnoki Papírgyárban évente közel 90 ezer tonna papírt gyártanak. Ennek majdnem kétharmadát az ország legkorszerűbb papírgépén állítják elő. A berendezésről óránként átlag 10 tonna papír kerül le, amelyet tekercses és íves kiszerelésben értékesítenek, de gyártanak még számítógépekhez leporellót és fénymásolópapírt is. Az igényesebb kiadványokhoz szükséges mázolt papírból évente 14 ezer topna készül. Felvételeink w 5-ös papírgépről és a kiszerelő üzemről készültek. (Fotó; D. G.)
