Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-05 / 209. szám
1987. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szénhidrogén kitermelése mind nagyobb erőfeszítéseket követel Koszorúzás a szolnoki városközpontban lévő olajbányász emlékműnél Hányó Jánost 40 évi eredményes szolgálatért tüntették ki a Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt (okozatával Műszaki fejlesztésről — Hozzászólós cikkünkhöz A gépvásárlás húsba vágó ügy Beszélgetés dr. Csorna Jánossal, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Igazgatójával (Folytatás az 1. oldalról) tunk gazdaságossága csökkent. Mostanra pedig nyilvánvaló lett, hogy tüneti kezeléssel, a gazdasági szabályozó rendszer esetenkénti változtatgatásával semmire sem jutunk — mondotta. A társadalom okkal érezte a változások szükségességét. Olyan programot várt, amely megmutatja a gazdasági gondok megszüntetésének útját és módját, amely képes összefogni az alkotó erőket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalása, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja megadta a várt iránymutatást. Ez a program világosan megfogalmazza a gazdaság szerkezetátalakításának, korszerűsítésének elodázha- tatlanságát, és ehhez nyomban hozzárendeli a társadalmi, politikai viszonyok szükséges változtatását. Sokan úgy teszik föl a kérdést, hogy vajon nem volna-e elegendő, ha mindenki többet, jobban dolgozna a jelenlegi keretek között? A mostani feszültségek feloldása ugyanis óhatatlanul új feszültségek, új ellentmondások születésével jár, s célszerű-e vállalni ezeket?- A kérdésre egyetlen válasz adható: reálisan nincs lehetőség a választásra abban a kérdésben, hogy változtassunk vagy maradjon minden a régiben. A Központi Bizottság júliusi állásfoglalása fölvázolja az új gazdasági stratégiát — hangsúlyozta Majoros Károly —, amelyik alkalmas céljaink elérésére. Az olajiparra ebben a programban fontos feladatok hárulnak. A hazai szénhidrogénforrások kitermelési költségei lénye(F oly tatás az 1. oldalról) de lesznek olyanok is, ahol kiemelkedően emelkednek. Fontos, hogy az élelmiszer- gazdaságban is rugalmasabbá válhatnak a vállalati döntések. lévén, hogy az általános jövedelemszabályozás a népgazdaságnak ebben az ágazatában is érvényesül; e tekintetben, mint ismeretes, jelenleg eltérések adódnak. A vitában többen olyan kérdéseket feszegettek, amelyek a törvények életbe lépése után esetleg hátrányosak lehetnek az agrártermelők számára. Az ipari termelői árak tervezett csökkentéséhez több képviselőnek is volt hozzáfűznivalója. Egyebek között az ide vonatkozó előzetes szájmi tási módszerek megbízhatóságát elemezték. és azt tették szóvá: milyen garanciák lesznek arra, hogy ezek az árcsökkenések ténylegesen megvalósulnak. A beruházási javak forgalmi-adó visszatérítésének gesen alacsonyabbak az import árainál, s ezzel az olaj- és földgázbányászat jelenleg a leggazdaságosabb ipari tevékenységek egyike. Űj gazdasági stratégiánknak pedig egyik alapelve, hogy ne a jól gazdálkodó egységek tartsák el a rosszul dolgozókat, a csak veszteséget termelőket. A pénz jóval nagyobb része maradjon ott, ahol azt megtermelik, s belőle a dinamikusan fejlődő, a jövedelmet előállító iparágakat, üzemeket fejlesszék. Ha ez megvalósul, akkor a hazai szénhidrogénipar dolgozói bizalommal és optimizmussal nézhetnek a következő hónapokban, években várható változások elé — zárta ünnepi beszédét a megyei pártbizottság első titkára. ügyében — ezt a törvényjavaslat szintén előirányozza —. arra figyelmeztettek: előállhat olyan helyzet, amikor a rendelkezés a termelők jelentős körét sújtja, és visz- szofagja a beruházási kedvet. A kedvezőtlen adottságú üzemek helyzetének további vizsgálatát is többen sürgették, kiindulva abból, hogy a szabályozás megváltozása ennek az üzemi körnek a pozícióját semmiképpen sem ronthatja tovább. Több hozzászóló megerősítette és támogatta a pénzügyi kormányzatnak azokat az erőfeszítéseit, amelyek révén a jól dolgozó termelők számára akarnak előnyöket nyújtani, ellentétben a jelenlegi adórendszerrel, amely a termelésben és a hatékonyságban jeleskedöket olykor méltánytalanul sújtja. Szóltak arról, hogy szerencsés lett volna az adóreform kidolgozásának egybekapcsolása a bérreform tervezett intézkedéseinek egyEzután kitüntetéseket adtak át. A Minisztertanács 40 évi eredményes szolgálatért a Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozatát adományozta Kanyó Jánosnak, a KV raktári kiadójának és Rozenzweig Ferencnek, az NKFV nyugalmazott osztály- vezetőjének. Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át a Kőolajkutató Vállalat dolgozói közül Boros Pálné főpénztáros, Hegedűs B. Ferenc főosztályvezető-helyettes. Juhász Ferenc osztály- vezető. Kassai János üzem- technikus. dr. Lévy Zoltán főosztályvezető, Rá ez József főosztályvezető-ihelyettes, illetve Györgyei János. a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat főmunkatársa. idejű megalapozásával. e komplexitás megvalósítása a jövőben feltétlenül elvárható a gazdasági szabályozástól. A bizottság ülésén a kistermelők védelme mellett többen érveltek, kifejezve meggyőződésüket, hogy mivel erre a termelői körre a belső ellátás és az export szempontjából föltétlenül szükség van, nem alkalmazható esetükben a jelenlegihez képest jövedelemcsökkenést jelentő adózás. Annál is inkább, mert tevékenységükben számos kockázati elem van. és rendkívül sok kétkezi munkával érik el eredményeiket. A pénzügyi államtitkár válaszában kifejtette, hogy az illetékes adóügyi szervek jórészt már felkészültek a törvények végrehajtásával kapcsolatos munkák elvégzésére. Az ülésen felszólalt Szirá- ki András Szolnok megyei képviselő is. Gyakorló gazdasági vezetők a megmondhatói igazán annak, hogy a műszaki fejlődés, a műszaki haladás napjainkban milyen kiemelkedő szerepet játszik az egyes üzem, vállalat, s természetesen a társadalom, és az egész magyar gazdaság életében. A megyénk élelmiszergazdaságában jelentős szerepet betöltő és évről évre több mint 3 milliárd forintos termelési értéket produkáló Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat képes-e meggyorsítani a műszaki fejlesztés ütemét, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását? Többek között erről is beszélgettünk dr. Csorna Jánossal, a vállalat igazgatójával. — A húsra és a húskészítményekre mióta a világ világ, szükség volt mindig és szükség lesz, vagyis amit megtermelnek az biztos piacra talál. Mondhatnánk úgy is, hogy a fogyasztó eszi, nem eszi, nem kap mást. Vagy nem így van? — Nem bizony. Az persze igaz, hogy a húsra mindig szükség volt, van és lesz, de az már egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan juttatjuk el a termékeinket a vásárlóinkhoz. Több szempontot is figyelembe kell vennünk. Gondolja csak el, például a nők munkába állásával jogos igény lett, hogy minél kevesebb időt kelljen a konyhában eltölteniük. Vagyis nőtt a húskészítmények iránti kereslet, ami eleve magasabb feldolgozottságé termékeket jelent, s ugyanakkor megcsappant a tőkehús iránti igény. Ez az egyik oldala a dolognak, a másik pedig az, hogy ma már egyre jobban oda kell figyelnünk termékeink csomagolására, és ízére. Bármilyen furcsán hangzik így van, hiszen a különböző húsféleségek fűszerezettsége szinte tájegységenként változik, s ha ezt a nagyon fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk csak mi járunk rosszul, mivel a vásárló elpártol tőlünk. Nos, mindezek megkövetelik a műszaki fejlesztést, de a gazdálkodás is megkívánja, hogy minél kisebb veszteséggel állítsuk elő a termékeinket. Erre törekszünk, s ma már szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy a fogyasztók igényeit egyre jobban ki tudjuk elégíteni, mondhatnánk úgy is, hogy kínálati piac kezd kialakulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenből elegendő van a boltok polcain, hisz előfordul, hogy szárazárut vagy a különböző füstölt, főtt termékeket, esetleg az olcsóbb húsféleségeket hiába keresi a vásárló. Mindenesetre törekszünk arra, hogy növeljük a magasabb feldolgozottságé termékeink arányát, ami már jelenleg is eléri az összes termelésünk egyharmadát. Törekszünk a diabetikus készítmények választékának bővítésére, s célunk az olcsó, félkész és konyhakész, valamint sült termékeink arányának növelése is. — A tervek valóban szépek, csak ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, az akarat kevés. Pénz is kell hozzá.. . — A szabályozók valóban megnehezítették a dolgunkat, ami persze szellemi befektetéssel ideig-óráig ellensúlyozni lehetett. Tény, hogy sok volt az elvonás nemcsak a szabályozók, hanem a húsiparban az irányítás miatt is. .A tröszt vitte a pénzeket, amiből alig láttunk viszont valamit. Azzal, hogy az idén január elsejével megszűnt a tröszti irányítás és önállóak lettünk, sokat változott a helyzet. Ma már világosan látjuk, hogy nemcsak a pénz jelenti a legnagyobb gondot, hanem az is, hogy például a bonyolult engedélyeztetési eljárások miatt szinte lehetetlen hozzájutni azokhoz a tőkésországokbeli gépekhez, amelyek a korszerű termelést, gyártást, csomagolást segítenék. Az igaz, hogy a vágóhidak gépeit és a hűtőházak berendezéseit itthon is gyártják, így nem is ezekkel van a gond. De a földolgozás gépeit szinte egytől egyig nyugati importból kell beszerezni, ugyanúgy mint a csomagolóanyagokat, többrétegű fóliákat és műbeleket is. Slzóval ezek lassítják az új termékeink piacon való megjelenését, de teljesen nem állítják meg. Noha ez utóbbira is van saját példánk. Sajnos! Tavaly ugyanis kénytelenek voltunk abbahagyni az illatos májas gyártását, mert nem kaptunk hozzá elegendő műbelet. Csak nehogy így járjunk a fóliával is. — Mire gondol? — Arra, hogy 1988 elején már teljes kapacitással fog üzemelni a 200 millió forintos költséggel jelenleg is épülő száraz és félszáraz termékeket gyártó üzemünk, s a második lépcsőben pedig elkészül az a csarnok is, ahol a különböző húsféleségeket daraboljuk és többek között a többrétegű fóliába csomagolt sonkákat gyártjuk majd. Jelenleg viszont az ehhez szükséges fóliát a hazai ipar nem tudja produkálni, vagyis tőkés importból kell azokat beszerezni. Némi reményünk azért csak van, ugyanis ma már a honi kutatóintézetekben folynak kísérletek ezzel kapcsolatban is. — Ha már a kutatásokat említette, azok eredményeinek gyakorlati bevezetését véleményem szerint az a tény is sürgeti, hogy manapság a vállalatvezetésben, szervezésben és az irányításban a „hogyan tovább” kérdése a legégetőbb feladat. Ez pedig nem jelenthet mást, mint az új utak keresését, a tudományos eredmények mihamarabbi alkalmazását. — Szoros együttműködést alakítottunk ki az Országos Húsipari Kutatóintézettel, ahol nagyon komolyan foglalkoznak az új húsipari termékek, csomagolásmódok, technológiák, gépek kifejlesztésével. Ezt a munkát mi nem csak úgy_segítjük, hogy a pálya széléről drukkolunk nekik, hanem úgy is. hogy évente 4 millió forinttal támogatjuk a kísérleteket. A költségracionalizálás terén is előreléptünk, hisz a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdasági tanszéke alapos elemző munkát végzett a vállalatnál. Emellett együttműködünk a Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézettel is a gyorsérlelésű, starteres termékek. így többek között a tea-, a csikós és a kunsági páros kolbászok — kifejlesztésében, sőt saját laboratóriumunkban tovább folynak a kísérletek. így ma már a starterkultúrákat mi állítjuk elő és forgalmazzuk is, de kikísérleteztünk egy olyan módszert is, amelynek segítségével a termékek érlelési ideje nagyban csökkenthető. Mondhatnánk úgyis, hogy Magyarországon először nekünk sikerült megvalósítanunk a biotechnológia nagyüzemi alkalmazását a húsiparban, s ezt az eljárást ma már több vállalat alkalmazza. Ez egy olyan fejlesztés volt, amivel mindenki jól járt, hiszen a cégünknek már eddig is megfelelő hasznot hozott, de ugyanakkor a fogyasztó is hozzájut az olcsóbb termékekhez, mivel az említett rövidebb érlelési idő természetszerűen kevesebb energiát, munkabért igényel, ami csökkenti a termék árát is. Az eljárás iránt már külföldről is érdeklődnek, de erről még korai lenne beszélni. — A vállalatnál folyó fejlesztési munkákban melyek azok a területek, amelyek elsőbbséget élveznek? — Most mindenképpen elsőrendű feladatunk a magasabb feldolgozottságé termékeink arányának növelése. Ez vállalati, végsősoron pedig népgazdasági érdek is, mivel így könnyebben eladhatók ezek az áruk, vagyis javul a vállalat piacképessége. Ebbe a törekvésbe illik bele a száraz és félszáraz termékeink, valamint a fóliás sonka, a fóliás bacon — magyarul: a pácolt húsosszalonna gyártása is. Ugyanakkor tovább kell lépnünk az olcsóbb termékek előállítása terén is, s a kifutó áruféleségek helyett újakkal kell megjelennünk a piacon, hogy a választék ne csökkenjen. Mindezek mellett nagy figyelmet fordítunk arra is, hogy a konyhakész és félkész termékekből és a diétásokból is előbb utóbb megfelelő választékot és minőséget produkáljunk. S ha mindezeket összességében nézzük, akkor a tetszetős csomagolást sem intézhetjük el csupán egy kézlegyintéssel, hiszen a külföldi piacon a megjelenésnek ez alapvető feltétele. Ez köny- nyen menne, ha elegendő pénzünk lenne, mert megvásárolhatnánk a legkülönfélébb csomagolóanyagokat, de sajnos nem vagyunk ilyen helyzetben. Ezért a húsipar csak a gép- és a csomagolóanyaggyártó iparral közösen léphet előre. S ugyanakkor újításokat sem, amelyek nem szabad figyelmen kívül hagyni a kisebb nagyobb többek között a jobb anyagkihozatalt, a melléktermékek hasznosítását, végsősoron a gazdaságosabb termelést segíthetik. — önöknél miként becsülik meg az újítókat, egyáltalán milyen a vállalat szellemi potenciálja? Kérdezhetném úgy is, hogy van-e elegendő olyan szakemberük, akik megszerzett tudásukat kamatoztathatják? — Újító gárdánk kétségkívül meghatározó. Ennek bizonyítására említenék néhány számot. 1981-től 1984- ig a vállalati újítások hasznos eredménye 3—5 millió forint körül mozgott, 1985- ben már elérte a 7 milliót, tavaly pedig a 16 millió 700 ezer forintot. Korábban 100—200 ezer forint körüli összegeket fizettünk ki újítási díjként, 1986-ban ez elérte az 1 millió 200 ezer forintot. Ennek eredményeként az Allatforgalmi és Húsipari Tröszt és a MÉM által kiírt versenyeken mindig dobogósak voltunk. Például megoldottuk a gazdaságos közúti élőállat-szállítást, mivel két platós — emeletes — kocsikat állítottunk üzembe, s így évente több mint 4 millió forintos megtakarítást tudtunk elérni. Vagy említhetném az újfajta véreztető rács alkalmazását, a számítógépes gyártásoptimalizálást, amely egy évben 10 millió 800 ezer forinttal csökkenti a termelés költségeit. Slzóval embereinkben megvan a készség és a képesség, de hozzátenném, hogy ez a pillanatnyi helyzetet tükrözi. Ami azt jelenti, hogyha előre akarunk lépni, egyre több képzett mérnökre, technikusra és szakmunkásra van szükség. Persze, mindez fabatkát semér, ha minőségileg kevésbé megfelelő alapanyag érkezik hozzánk. Ezért együttműködünk a különböző termelési rendszerekkel annak érdekében, hogy segítsék a nemesebb húsokat produkáló fajták elterjesztését. Nagy Tibor Előrehaladásunkhoz lendületet adhat
