Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
1987. SZEPTEMBER 22 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bolgár küldöttség a megyében Tegnap Jordan Szavov- nak, a Kjusztendil Megyei Tanács elnökhelyettesének vezetésével háromtagú delegáció érkezett megyénkbe. A testvérmegyéből érkezett vendégeket — Jordan Veli- nov, a BKP Kjusztendil Megyei Bizottságának munkatársa és Valentin Valov húskombinát-igazgató tagjai még a küldöttségnek — Szolnokon, a megyei párt- bizottság székházában fogadta, és a megye gazdasági, politikai és társadalmi életéről tájékoztatta Simon József, a megyei pártbizottság titkára. A megyeszékhellyel való ismerkedés szerepelt még a tegnapi programban. a bolgár küldöttség a városnézés során megtekintette a Víz- és Csatornamű Vállalat szolnoki vízki— vételi művét. Egyhetes Szolnok megyei tartózkodásuk alatt a bolgár vendégek mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeket keresnek föl. A péntekre tervezett budapesti program, a magyar főváros történelmi és idegenforgalmi nevezetességeinek, valamint az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár megtekintése után utazik haza a küldöttség. Könyvalakban megjelenik B Minisztertanács munkaprogramja Az Országgyűlés őszi ülésszakát követően napokon belül kapható lesz a könyvesboltokban a Miniszter- tanács munkaprogramját közreadó kötet. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő kiadvány tartalmazza Grósz Károly miniszterelnök előterjesztését. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának felszólalását, a kormány elnökének zárszavát, valamint a munkaprogram teljes szövegét. Vásár fia a BNV-rá/ Üzbegisztán! szőnyegek Hazai kínálat a Minó-Gábor csizma Börkosztiimök Pécsről Aki évről évre rendszeresen BNV látogató, kicsit mindig fölkészül: lejárhatja a lábát, amíg a lehetőségek között mindent megcsodál. Nos, a mostani, a 86. Budapesti Nemzetközi Vásáron sincs ez másképp. Bár szorít mindenütt a világban a nadrágszíj, a Hungexpo * ismét rangos szakvásárt rendezett. Tavaly 305 külföldi cég mutatta be termékeit Kőbányán, most pontosan 339 külföldi kiállító vesz részt a vásáron. A hazai cégek is A sztár a Szent Jupát — kora reggel még könnyű fotózni kitettek magú- (Fotó: N. Zs.) kért, ezerkétszáz- nál több vállalat hozta el idei legszebb portékáját. Igaz, a kiállítási területet nem kérték bőven, de ember a talpán, aki egy napon végigjárja a pavilonokat, szabadtéri bemutatókat. A pénteken nyílt fogyasztási javak szakvásárán talál látnivalót a legkényesebb ízlésű nő. s a korszerűt kereső, az új iránt fogékony vásárlátogató. A szocialista országok közül a Szovjetunió bemutatója nemcsak a legnagyobb, hanem a legszebb is. A színes tévékészülékek körül csak áhítattal járkálnak a látogatók. Az önálló köztársaságként nálunk vendégeskedő Üzbegisztán pedig egyszerűen Kőbányára varázsolja kelet minden csodáját. Az ötvenéves, vagy annál idősebb nézelődő lába szinte a földbegyökerezik, amikor a dúsfürtű gyapotbokrokat látja, amelyek mögött ezer színben pompázó szőnyegek kelletik magukat. Az üzbég népviselet megelevenedik az A pavilonban: éjfekete szemű, ébenfahajú üzbég menyecske aranyszállal hímez gyönyörű virágokat a látogatók szeme láttára. zül nagyon sokan vásárnak is fölfogták, a szó igazi értelmében, a BNV-t. Se szeri, se száma a szabadtéri elárusító helyeknek, jött mé- zeskalácsos Debrecenből, kosárfonó Túrkevéről, szűcs Szegedről — s mintha nem is lennénk olyan pénztelenek mi, látogatók: fogy a portéka, minden standnál hosz- szú a sor. Persze a legtöbben a Hé- lia D Társaság ajándékánál időznek nyitástól zárásig; s a Szent Jupát, a világot járt hajó és legénysége a BNV idei sztárja. Még szeresse, hogy mi nyitás előtt a közelébe jutottunk... Persze, ha már vásár, az embernek mocorog a pénztárcája is. Bár sok mindent szívesen elvinne vásárfiának, valamit venne is... Például a vásárhíradóban, a rádióban „csak a BNV-n kapható” ajánlással kínált Minó-Gábor csizmát. Bent a pavilonban láthatja, bőrcsizma, szőrmebéléssel, éppenséggel nem a legmutató- sabb; s már indul is, hogy a szabadtéri standon megtudja, amit eddig nem sikerült: mibe kóstál? És már le is szólja az agyonreklámozott lábbelit. Hogyisne, 2900 forintja dehogy van egy pár csizmára! Megy tovább, hogy olyanban gyönyörködjön, aminek legalább nem tudja az árát. Mit mondjak, sikerül! A Pécsi Bőrgyár fekete, fehér bőrkosztümjei, pompás kiegészítői megdobogtatják a nők szívét, s a feleségük mellett cammogó férjek arcán a gond barázdái szaporodnak. Hamar íölderülnek, amikor kilépnek a szabad területre. Igazán gondoskodtak a vásárban órákat töltőkről, éttermek, boltok, standok várják az éhezőket, szomjazó- kat. Igaz, várnia kell annak is, aki megéhezett, megszomjazott, mert a közönségnapokon a tömeg kóstolót akar abból is, mi a szájnak ingere. Ha véletlenül az élelmiszereket fölsorakoztató 24- es pavilonba is betér, a legszigorúbb diétára fogott ember is farkasétvágyat érez. Ügy tűnik, a magyar élelmiszeripar jó hírét ez a BNV továbbnöveli. Nem véletlenül kaptak annyi vásári díjat az élelmiszeripari üzemek, a földolgozók. Búzacipók illegetik magukat, Kivágottak biztatnak „vegyél, egyél”, kész- és félkész ételek kínálkoznak a vásárlói kosárba. Köztük szerényen a Ripp-Ropp, a törökszent- miklósiak hazai vizeken már ismert terméke — új köntösben, új ízekkel finomítva — ezúttal káposztás, kar- fiolos és zöldpaprikás baromfihúst hoztak Kőbányára a miklósiak. Hozták, meglátták győztek: BNV-dí- jas a Ripp-Ropp család három új tagja! Bútorok, lakástextíliák, sportszerek, márkás ékszerek gyünyörű remekei az iparnak, s a kézműiparnak is. Különben az iparosok köA Ripp-Ropp JStt, látott, győzött: íme a csomagolásban Is szépséges zöldséges baromfihúsok S. J. Országgyűlés és reform A reform folytatása, kibontakozása az egyetlen esély és lehetőség. Talán ebben az egy mondatban lehetne a legjobban ösz- szefoglalni a három és félnapos országgyűlési vita legfőbb tanulságát, nagy szavak, pátosz nélkül, a tényekre alapozva az érvelést. A legfontosabb érv, vagy inkább kényszerítő erő: az ország nettó adóssága elérte a 9,3, bruttó adóssága pedig a 16 milliárd dollárt. Bár a két összeg közötti különbség arra utal, hogy a megszabott külkereskedelmi kapcsolatokhoz híven nemcsak mi tartozunk, nekünk is sok az adósunk, a nemzetközi pénzvilág pontosan tudja, hogy a mi adósaink között jó néhány olyan fejlődő ország van, amely kritikus helyzetbe került. S szőrös szivűnek mondott (valójában csak realista) külföldi bankárok azt is nyilvántartják, hogy a mi bruttó adósságunk kezdi' megközelíteni az ország egy évi nemzeti jövedelmét. Noha a hitelképességünkkel most nincs baj (mindig és pontosan fizettünk), ha meg akarjuk őrizni a külföldi partnerek bizalmát, akkor rendre és pontosan törlesztenünk kell ezután is. A nagy kérdés viszont így hangzik: ugyan miből? A parlamenti beszédek, viták ugyanis feltárták, hogy a magyar ipar tekintélyes hányada nemhogy gyarapítaná, hanem fogyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Hovatovább képtelen a Nyugaton is keresett, gazdaságos export- termékek előállítására, vagyis nem „termel” dollárt az államháztartás számára. Belföldön is sok gond van a gyárakkal: ha nyereséget fizettek a dolgozóiknak (mert általában fizettek) azt többnyire állami támogatásból tették. Abból a pénzből, amit az életképes vállalatoktól vontak el. Egyre világosabbá vált, amit Grósz Károly miniszterelnökünk már vagy egy évvel ezelőtt kimondott az egyik képeslapnak adott interjújában: a magyar ipar egy része életképtelen. Egyébként a képviselők az Országgyűlést megelőző parlamenti bizottsági ülések során terjedelmes listát kaptak az ipari minisztertől arról, hogy mely termékek gyártását kellene megszüntetni a ráfizetés miatt. Nehezen túlbecsülhető, új fejlemény volt ez, hiszen az elmúlt években csak áttörési pontokrot meg húzó iparágakról hallottunk, amint a feszültségpontok meg visszafejlesztendő iparágak kerültek szóba, csak általánosságok hangzottak el, konkrétumok nélkül. Még később is csak a négy válságiparágra szűkült a lista, most ezúttal nevezték először nevén a „gyereket”. Csak a reform folytatása., következetes végrehajtása nyújthat garanciát arra, hogy az, ami a kohászatban vagy szénbányászatban elkezdődött már, az a veszteséges vállalatok széles körére kiterjed. Ennek kitűnő eszköze lesz a versenysemleges általános forgalmi adó bevezetése, hiszen ezután már félreérthetetlenül kiderül: mely vállalat veszteséges valójában. Nehéz helyzetbe kerülnek azok a vállalati kijárók, akik — a félreérthetetlenül egyértelmű, egzakt gazdasági mutatók hiányában — mindig találtak valami mentséget, ürügyet a rosszul dolgozó cégük szá*- mára. A reform folytatása, kibontakozása nyújt lehetőséget arra is, hogy ne nőjön a kedvezőtlen adósságú megyék száma az országban; hogy ne vesszék 'kárba any- nyi évtized erőfeszítése. Ha ugyanis emlékszünk rá: a párt majd negyven éven át tartó, egyre tudatosabb területfejlesztési politikájával elértük, hogy Szabolcs-Szat- már megyét például már senki sem nevezi Magyarország Szicíliájának (mint ahogy Darvas József drámájában nevezték még annak idején); hogy a különböző megyék, országrészek fejlődése egyre kiegyenlítettebbé vált. A legutóbbi néhány esztendő fejleményei azonban azt mutatták, hogy veszélybe kerültek a nagy vívmányok. Azok a megyék, amelyekben a kitermelőipar a meghatározó (Borsod, Nógrád, Komárom, Baranya) nehéz helyzetbe jutottak azok a megyék viszont, amelyekre a feldolgozóipar túlsúlya a jellemző (Győr-Sopron, Fejér, Veszprém stb.), jóval kevesebb gonddal, emberi drámával bajlódnak, mint az előbbiek. (Győr-Sopron megyének például nincs Ózd- ja!) Nyilván, hogy Borsod, Nógrád meg a többi kritikus helyzetet átélő megye csak akkor boldogulhat, ha az oly sokat emlegetett szerkezet- váltást meggyorsítva — erőteljesen fejleszti feldolgozó- iparát. Végül csak a reform kibontakozása nyújt esélyt arra is, hogy néhány éven belül megzabolázzuk a magyar családok számára oly sok gondot, nehéz napot okozó inflációt. Ha ugyanis elfogadjuk azt a parlamenti érvelést, hogy az áremelkedés nem ok, hanem következmény (ha nem fogadnánk el: a tények ettől még tények maradnak), akkor nyilvánvaló, hogy csak a Parlament által jóváhagyott stabilizációs program végrehajtásával, a kibontakozási program megalapozásával érhető el az a cél, amelyet miniszterelnökünk vázolt: a jövő évi, előreláthatólag 14—15 százalékos, tehát nehezen elviselhető mértékű áremelkedés üteme 1989-re már 9, 1990- re pedig 6 százalékra csökkenjék. Végtére is az Országgyűlésen jóváhagyott szociálpolitikai program, a nagycsaládosoknak nyújtandó adókedvezmények hatása is akkor lesz megalapozott, ha az infláció lázgörbéjét kordában tartjuk. Évtizedek óta nem láttunk, hallottunk olyan parlamenti vitát, mint most. A módosító javaslatok nagy száma, a szenvedélyes közbekiabálások mind arról tanúskodtak, hogy ez a parlament mind inkább megtalálja, betölti azt a szerepkört, amelyre a szocialista demokrácia igényt tart. A tévé képernyője jóvoltából mindenki láthatta, hallhatta, hogy a részletekre kiterjedő nézetgazdagság és különbség mögött impozáns egység rejlett. Bár több száz képviselő volt jelen, az a gondolat még fel sem vetődött, hogy a régi „recept” szerint dolgozzunk tovább. Egységes volt az a vélemény, hogy csak az új időknek megfelelő megközelítéssel, módszerekkel érhetünk el sikert. Megújhodó szocializmusra van szükség, s megújhodás eszköze a reform. Magyar László Az új adórendszer szabályairól Felkészítő tanfolyam indul A Pénzügyi és Számviteli Főiskola felkészítő tanfolyamot szervez vállalati, szövetkezeti szakemberek számára, hogy megkönnyítse az új általános forgalmiadórendszerrel, illetve személyi j övedelemad ó-rendszer rel kapcsolatos ismeretek elsajátítását. Az októberben kezdődő tanfolyamokon külön szerveznek oktatást a vállalatvezetők, a pénzügyekkel foglalkozó szakemberek, a számvitellel, az adóigazga-i tással foglalkozók és a számítástechnikai tevékenységet ellátók számára. Már mintegy 50 ezren jelentkeztek a tanfolyamokra, s az iskolán a további igényektől függően újabb csoportokat is indítanak. Ügy tervezik, hogy a néhány napos tanfolyamokat december végéig megtartják. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat kis sorozatban ipari takarítógépekhez is gyárt burkolatot. Megrendelőjük a budapesti Mekofém Kisszövetkezet. Felvételünk a kunhegyest üzemben készült (Fotó: T. K. L.)
