Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

Véget ért a Parlament őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) következményeket az adó­rendszer bevezetése során vállalnunk kell. A másik lé­nyeges különbség, hogy az új adórendszer magában hordozza a kibontakozás le­hetőségét, amellyel a régi eszközrendszer nem rendel­kezik. Az adórendszer előkészíté­sének társadalmi vitája, s a parlamenti tanácskozás is őszinte eszmecserére adott alkalmat. A vita során az adó révén olyan súlyos gaz­dasági-társadalmi kérdések­ről is kialakult a vélemény- csere, mint a szociálpolitika jelenlegi rendszere, a bérezé­si rendszer, az állampolgá­ri erkölcsök kérdése, a köz- gondolkodás alakulása. Az eszmecserék során többen megfogalmazták azt a kér­dést: vajon elő van-e készít­ve az adóreform a bevezetés­re. Szakmailag ezt a pénz­ügyi kormányzat megfelelő­en előkészítette. Természete­sen ennek ellenére — amennyiben az Országgyű­lés törvénnyé emeli a terve­zeteket — megfeszített mun­kára van szükség ahhoz, hogy a részletekbe menő megoldások közül is megta­lálják a legjobbat. Ami vi­szont az adóreform társa­dalmi előkészítését illeti, a válasz már bizonytalanabb. Sok minden történt az el­múlt hónapokban, de még számosak a tennivalók. A kormány nyitott arra, hogy az adórendszer működésének egy éves tapasztalatait érté­kelje, és a szükséges követ­keztetéseket levonja. Külön köszönetét mondott a pénzügyminiszter a tö­megkommunikáció munka­társainak, mert kifejezésre juttatták a társadalomban felgyülemlett feszültségeket s részletesen ismertették, az adóreformmal kapcsolatos különböző nézeteket, elkép­zeléseket, Hangsúlyozta: nagy szükség van arra, hogy ez a munka a következő idő­szakban is — egy kicsit át­gondoltabban, tudatosabban — tovább folytatódjék, se­gítve az adórendszer alkal­mazását. Alternatívák és következmények A vita tanulságai alapján helyesnek bizonyult, hogy a kormány a törvényjavaslat­tervezetében bizonyos kérdé­sekben alternatív megoldá­sokat fogalmazott meg. Az alternatívák közötti válasz­tás során azonban figyelem­be kell venni a következmé­nyeket is. A különböző mér­tékű kedvezmények alkalma­zásának más és más a kon­zekvenciája, ezek részletes mérlegelése szükséges. A legnagyobb vitát a sze­mélyi jövedelemadó terveze­te váltotta ki . A személyi jövedelemadó fontos eszkö­ze a teljesítmények szerinti differenciálás megalapozásá­nak, kiterjesztésének. Az el­következendő években a munkából származó jövedel­mek között a jelenleginél lé­nyegesen nagyobb különbsé­gek fognak kialakulni. Olyan körülményeket kell azonban teremtenünk, hogy a növek­vő különbségeket a társada­lom elfogadja, s ennek leg­fontosabb eszköze a beveze­tendő személyi jövedelem- adó. Az új adórendszer ter­mészetesen nem csodaszer! eredményt csak jól szerve­zett, célirányos munkával le­het elérni. Ehhez azonban megfelelő feltételeket kell teremteni. A pénzügyi kor­mányzat azt várja az adó­rendszertől, hogy a dolgozó­kat többletteljesítményekre fogja ösztönözni, amivel meg lehet alapozni a következő évek gazdasági stabilizálását, majd a kibontakozást. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter az adórend­szerben alkalmazandó ked­vezményekről szólt. Elmon­dotta: e téren vigyázni kell arra, hogy megfelelő mérté­ket tartsunk. A kedvezmé­nyeket ugyanis az adózók fi­zetik meg. A pénzügyi kor­mányzat elképzelése az, hogy a jövőben tovább szélesíti az adófizetők körét, s így le­hetővé válik az adók mérté­kének csökkentése. Ez pedig a kedvezmények további szé­lesítése ellen szól. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a felté­telei annak, hogy a szemé­lyi jövedelemadó-rendszier kifejtse a kívánatos hatáso­kat. Medgyessy Péter erre úgy válaszolt: az adórend­szer hatékonysága nagy mér­tékben múlik a kormány munkaprogramjának követ­kezetes végrehajtásán, a megfogalmazott gazdaságpo­litikai célok és teendők kö­vetkezetes érvényesítésén. Az adórendszer hatásait ronta­ná. ha nem társulna hozzá következetes gazdaságpoliti­ka, ha elmaradna a reform folytatása. Nagyon fontos a visszarendeződés megaka­dályozása, ez ugyanis az egész eddigi munkaerednaé- nyeit semmisítené meg. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter konkrét képvi­selői javaslatokra válaszolt. A parlamenti vitában sokan foglalkoztak a családok anyagi helyzetének alakulá­sával. A kormány nagy fele­lősséggel munkálkodik azon. — mondotta — hogy a tár­sadalom legfontosabb egy­ségei, a családok számára megfelelő életfeltételeket biztosítson. A kormány azt javasolja, hogy a bevezeten­dő személyi jövedelemadó­rendszerben első lépésként a három- és többgyermekes családok esetében gyermeW kénként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Természetesen az len­ne az igazán jó, ha minden gyermek után járna ez a kedvezmény. De figyelembe kell venni a realitásokat. Jelenleg csak arra van lehe­tőség, hogy egy ilyen jöve­delemarányos kedvezményt biztosítsunk. így a legszorítóbb hely­zetben lévő társadalmi réteg helyzetét sikerül bizonyos mértékben javítani anélkül, hogy más területen az adó­rendszert jelentősen szigorí­tani kellene. S ugyanakkor a családi pótlék 400 forint­tal történő megemelése va­lamennyi család anyagi hely­zetét — ha kis mértékben is — javítja. Ennék ellenére vannak olyan képviselők, akik komolyabb intézkedést tartanak szükségesnek. Egy javaslat szerint például min­den gyermek után számolja­nak el 8400 forintos évi adó- kedvezményt. Ennék azon­ban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítá­sa esetén szigorítani kellene az adótáblát, hanem a leg­inkább rászorulók — a há­rom- és többgyermekesek — számára is kedvezőtle­nebb feltételeket biztosíta­na. A kormány javaslata alapján ugyanis ők évi 12 ezer forintos adókedvez­ményben részesülnének gyér- mékenként. A pénzügymi­niszter újólag megerősítette, hogy a kormány nyitott hosszabb távon a családi jö­vedelemadó bevezetése iránt. Ezt azonban alapos vizsgá­latnak kell megelőznie, fel­tárva az új rendszer minden előnyét de hátrányait is. Lehetőség a nyugdíjak kiegészítésére Az a javaslat, amely sze­rint az adómentes jövede­lemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra ter­jesztették ki — folytatta a miniszter — azt jelentené, hogy az állapolgárok 44 szá­zaléka nem fizetne adót, sőt, az alkalmazotti kedvezményt is figyelembe véve ez az arány 50 százalék fölé emel­kedhetne. Így igen hátríányo- san érintené az adófizető rétegeket. Emellett, e megol­dás alkalmazása esetén a 70 ezer forintnál kisebb évi jö­vedelemmel rendelkezők fi­zetését nem bruttósítanák. Ám a következő években az ő jövedelmük is emelkedik, belekerül az adózó sávba, egyszerre jelentős adót kel­lene fizetniük, ami hirtelen nagy megterhelést jelent. Ennek a megoldásnak az is hátránya, hogy a kedvezmé­nyek egy bizonyos körét semlegesítené. Ilyen lenne a fiatalok egy részénél a la­kásmegtakarítási kedvez­mény, vagy a közművel kap­csolatos kedvezmények, il­letve a nagycsaládosok ked­vezményeinek egy része is. Ilyen indokok miatt az in­dítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat szerint a 48 ezer és a 120 ezer forint közötti évi jövedelem adó­kulcsa lineáris legyen, a progresszív elvonás helyett. Ennek az elgondolásnak a megvalósítása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az alacsony átlagbért fizető ágazatokat a többi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy tá­mogassuk a viszonylag ala­csonyabb mértékeket tartal­mazó adótáblát, s ugyanak­kor a magasabb lakásmegta­karítási kedvezményt fogad­ja el az Országgyűlés. Érthető ez a fajta közelítés is, — mondta a miniszter —, azon­ban nem biztosít igazi alter­natívát. Elfogadása ugyanis másfél-két milliárd forintos terhet jelentene a költségve­tés számára, s ennek finan­szírozására jelenleg nincse­nek meg a források. Sok képviselő foglalkozott az újításokkal. E téren a pénzügyminiszter megerősí­tette az expozéban kifejtett véleményét, miszerint az újí­tási díjakat a vállalatok a költségek között számolhat­ják el. Így lehetőségük van arra, hogy olyan díjakat ál­lapítsanak meg, amelyek fe­dezik a jövedelemadót is. Medgyessy Péter felhívta a figyelmet arra: az adórend­szertől nem lehet elvárni, hogy helyreállítsa a kívána­tos jövedelmi viszonyokat is. A kormány tydja, hogy a ki­emelkedő szellemi teljesít­ményeket külön is el kell ismerni. Ezért a találmányok terén jelentős kedvezménye­ket kíván biztosítani. Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmények kérdése is. A pénzügymi­niszter emlékeztette a képvi-. selőket arra, hogy a szerzői jogvédelem alá tartozó tevé­kenységeknél a törvényja­vaslat érdemleges kedvez­ményeket biztosít: 200 ezer forintig a jövedelemnek csak 35 százaléka az adó­alap,1 tehát a fennmaradó 65 százalék költségként számol­ható el. Kétszázezer forintos éves jövedelem felett is csak 60 százalék az adóalap. Ez is azt mutatja, hogy a kormány értékeli a művészi tevékeny­séget. A pénzügyi kormány­zat egyébként készen áll ar­ra, hogy felülvizsgálja a ho­noráriumok jelenlegi helyze­tét, és áttekintse: milyen eszközök állnak rendelke­zésre a tehetségek nagyobt mértékű elismerésére. A kormány egyetért azzal, hogy a nyugdíjasok számá­ra lehetőséget kell biztosí­taniuk nyugdíjuk kiegészíté­sére. Fontos, hogy ne csök­kenjen sem az alacsony sem a magas nyugdíjjal ren­delkezők érdekeltsége a munkavállalásban. Ebből a szempontból egyaránt hátrá­nyos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adómen­tes határ megállapítása. Amikor ugyanis a nyugdíjas évi jövedelme meghaladja a megállapított adómentes sá­vot. akkor jelentős mértékű adót kell fizetnie. Ezért a pénzügyi kormányzat sem­miképpen sem ajánlja az ilyen korlátot állító variáció elfogadását. A szaktudás megszerzését célzó kedvezmények további szélesítése viszont támoga­tást érdemlő szándék. A törvények végrehajtási ren­deleté már tartalmaz bizo­nyos kedvezményeket az Or­szágos Tudományos Kutatá­si Alap keretei között vég­zett tevékenységeknél. A kö­vetkezőkben megvizsgálják: indokolt-e ezeket valamilyen módon kiegészíteni. Ennél nehezebb kérdés a közmű­társulások kedvezményezése. A kormány ebben a kérdés­ben rugalmasságot tanúsít­va a korábbi elképzeléshez képest a kedvezmény mérté­két 20-ról 30 százalékra emelte. A vitában azonban elhangzott olyan javaslat, amely többes hozzájárulás esetén 40 százalékos kedvez­ményt tart szükségesnek. E téren azonban egyszerűen nem áll rendelkezésre több pénz a kedvezmények nyúj­tására. Célszerűbb, hogy a költségvetés valamilyen for­mában közvetlenül kapcso­lódjon be a finanszírozásba. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javaslat is, amely kérte, hogy az adóbe­fizetés elmulasztásánál az első évben — ha ez nem szándékosan történik — ne alkalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hangsú­lyozta, hogy ezt méltányos­ság alapján lehetővé teszi a törvénytervezet az első esz­tendőben. Végezetül ismét megkö­szönte a képviselők észrevé­teleit, javaslatait, és Széche­nyi István gondolataival zárta válaszát: „Éljenek a haladás emberei és szapo­rodjanak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporodja­nak.” Szavazott a Parlament Határozathozatal követ­kezett. Az Országgyűlés első­ként a magánszemélyék jö­vedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatra vonatkozó 23 módosító javaslat sorsáról döntött. Mivel ezek közül 19-re a plenáris vita során újabb észrevétel nem érke­zett, az Országgyűlés elnöké­nek javaslatára ezekről az indítványokról együttesen szavaztak: a képviselők. a bizottságok és a kormány — együttesen, kezelt <— 19 módosító javaslatát az Or­szággyűlés 7 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfogad­ta. Ezt követően rátértek azokra az indítványokra, amelyeket a kormány és az országgyűlési bizottságok nem fogadtak el. illetve azokra a pontokra, amelyek a törvényjavaslatban eleve alternatívákat tartalmaz­A dóaávtábláza t Az Országgyűlés ss slábbl sdósávokksl szavast» meg a személyi jövedelemadóról szóló törvényt: ÉVI JÖVEDELEM ADÓKULCS 0—48 000 Ft 0% 48 001—70 000 Ft a 48 000 Ft-on felöli rész 20 %-a 70 001—90 000 Ft 4400 Ft és a 70 000 Ft-on felöli rész 25 %-a 90 001—120 000 Ft 9400 Ft és a 90 000 Ft-on felöli rész 30 %-a 120 001—150 000 Ft 18 400 Ft és a 120 000 Ft-on felöli rész 33 %-a 150 001—180 000 Ft 28 300 Ft és a 150 000 Ft-on felöli rész 38 %-a 180 001—240 000 Ft 39 700 Ft és a 180 000 Ft-on felöli rész 43 %-a 240 001—360 000 Ft 65 500 Ft és a 240 000 Ft-on felöli rész 48 %-a 360 001—600 000 Ft 123 100 Ft és a 360 000 Ft-on felöli rész 52 %-a 600 001—800 000 Ft 247 900 Ft és a 600 000 Ft-on felöli rész 56 %-a 800 001— 359 900 Ft és a 800 000 Ft-on felüli rész 60 %-a tak (a nyugdíjasok adózásá­ra és a lakásépítéssel kap­csolatos adókedvezményre vonatkozóan.) Boldizsár Iván és Zsigmond Attila képviselők együttesen java­solták, hogy a törvényja­vaslatban szereplő, a művé­szekre vonatkozó szabályo­zást változtassák meg: 200 ezer forint hedyett 400 ezer forint jövedelemig adózza­nak keresetük 35 százaléka után és csak ezen összegen felül legyen az adóalap a kereset 60 százaléka. Boldi­zsár Iván azonban az ülésen visszavonta a módosító ja­vaslatát. mondván: az Or­szággyűlésben az utóbbi na­pokban megnyilvánult egy­séget ezzel nem akarja meg­bontani. Ugyanakkor kérte a pénzügyminisiztert, hogy az alternatívát, a művészek honoráriumainak emelését tartsák napirenden. Zsig­mond Attila — csatlakozva az előtte szólóhoz — ezt a módosító javaslatát vissza­vonta. Polgárdi József (Pest m 17. vk.) indítványozta, hogy az újításból származó jöve­delem elkülönítetten más jövedelmekkel való össze­vonás nélkül 20 százalékos kedvezményes kulccsal adóz­zon. A kormány javaslata szerint az újításból szárma­zó jövedelem után az adót az általános szabályok sze­rint kell megfizetni. Az Or­szággyűlés — 21 ellenszava­zattal és 11 tartózkodással — a kormány eredeti ja­vaslatát fogadta el. Nagyiványi András (Buda­pest 19. vk.) javasolta, hogy a takarékbetétből, értékpa­pírból származó jövedel­mek adóztatását 1990-től ve­zessék be. A kormány fenn­tartotta eredeti elképzelését, amely szerint 1988-ban az adót a takarékbetétek ka­mata után a pénzintézetek fizetik meg, a lakosság csak 1989-itől tartozik adót fizetni. Az Országgyűlés ellenszava­zat nélkül. 9 tartózkodással a kormány eredeti javaslatát támogatta. Módosító indítványok ér­keztek a képviselőktől a három és többgyermekes családok adóalapcsökkentő kedvezményére vonatkozó­an is. Szentágothai János (országos lista) indítvá­nyozta. hogy ezek a családok három gyerek után 5 ezer forint és minden további gyerek után úiabb 5—5 ezer forint adóvissaatérítésben részesüljenek. Viola Károly (Pest m. 14. vk.) azt java­solta. hogy a családban élő gyermekek, valamint minden eltartott időskorú után — akinek havi jövedelme a minimális nyugdíjösszegé­nek 80 százalékát nem éri el — havi 700, ösz- szesen évi 8400 forint adóalapcsökkentést állapít­sanak meg. Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.) indítvá­nyozta, hogy az egy csa­ládiban élő gyermekek szá­mától függetlenül adjanak 12 ezer forint adóalapcsök­kentő kedvezményt. Szent- ágothai János elállt eredeti indítványától, Zsigmond Attila pedig fenntartotta ja­vaslatát. azzal a megjegy­zéssel. hogy a kedvezményt a gyermekek iskoláztatásá­nak befejezéséig kapják a családok. Viola Károly ja­vaslatának a gyermekekre vonatkozó részét fenntartot­ta. szavazás után azonban az Országgyűlés — a képviselői indítványokkal szemben — a kormány állásfoglalását tá­mogatta. Nagyiványi András (Buda­pest 19. vk.) javasolta, hogy az évi 48 ezer és 120 ezer forintos összjövedelem kö­zött egy külön megállapítan­dó lineáris kulccsal tör­ténjék az adózás. Az Ország- gyűlés a képviselők javasla­tát elvetette, a törvényja­vaslatban meghatározott sá­vok és kulcsok szerinti adó­zás mellett szavazott. Ezt követően a nyugdíjak ügyében határoztak a kép­viselők. Az eredeti törvény­tervezet egy A és egy B változatot javasolt. Ez to­vábbi képviselői indítvány­nyal egészült ki arról, hogy a nyugdíjasok 120 ezer fo­rint évi jövedelem határig kapjanak adómentességet. A kormány az A pontban meg­jelölt javaslatot tartotta tá­mogatandónak. Ennek lé­nyege, hogy a fizetendő adó asszerint állapítandó meg. hogy a külön kereset há­nyadrészét teszi ki a nyugdí­jasok összjövedelmének. A B pont pedig évi 96 ezer forint összjövedelemig ad lehetőséget az adómentes­ségire. A határozathozatal eredményeként az Ország­gyűlés szavazattöbbséggel a B variációt fogadta ed. Döntés a javaslatokról Polgárdi József (Pest m. 17. vk.) arra tett javaslatot, hogy ha valaki egy évben több közműtársulásban is részt vesz, magasabb összegű adókedvezményben része­süljön: az eredeti 30 száza­lék hedyett 40 százalékot. A javaslatot az Országgyűlés Szavaz az Országgyűlés (Telefotó — KS) szavazattöbbséggel elve­tette. Elek József (Borsod- Abaúj-Zemplén m. 13. vk.) ehhez a ponthoz azt java­solta. hogy az egészséges ivóvíz bevezetésére létreho­zott társulás tagjai által ki­fizetett összeg az adóból egészében visszaigényelhe­tő legyen. A kormány ezzel sem értett egyet és az Or­szággyűlés támogatta ezt az álláspontját. A lakáscélú megtakarítá­sokra vonatkozó adószabá­lyokkal kapcsolatban Dobi Ferenc (Pest m. 6. Vk.) ter­jesztett elő módosító javas­latot. Indítványozta, hogy a kormány A variációjának megfelelő, 36 ezer forintos sávot fogadják el, de a 24 ezer forintosra vonatkozó kedvezőbb adókulccsal. A szakértők szerint ez másfél milliárdos adókiesést jelen­tene. A képviselők többsége a kormány eredeti A variá­ciója mellett szavazott. Békái Gusztáv (Hajdú-Bi- har m. 13. vk.) azt javasolta, hogy ha az adóhiányt gon­datlanság okozta, akkor 1988-ban ezért ne szabjanak ki bírságot, s az átmeneti időszakot 1989-re is terjesz­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents