Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
6 Közóp-Amerika A közép-amerikai tűzszünet megvalósítására megszabott 90 napos határidő első fele a végéhez közeledik. Az eddigi mérleg ellentmondásos. A Costa Rica, Nicaragua, Honduras, Salvador és Guatemala államfőd által augusztus 7-én aláírt békeegyezménytt azóta egyértelmű támogatásukról (biztosították a vezető latin- amerikai államok. A félteke 13 külügyminisztere, az Amerikai Államok Szervezete és az ENSZ képviselőinek jelenlétében megállapodott a tűzszünet ellenőrzéséről, így nemzetközi bizottság felállításáról. Ugyanakkor az Egyesiült Államok továbbra sem hajlandó a nioaraguai ellenforradalmárok támogatását beszüntetni, arra hivatkozva, hogy szerinte a sandinista vezetés csupán megtévesztésnek szánja ígéretét a belső demokratizálásra. A kontrák segélyezése ellentétes az egyezménnyel, s ezért Washington magatartása könnyen meghiúsíthatja a 25 millió lakosú Kö- zép-Amerika békéjének esélyeit. Kétségtelen, az öt közép- amerikai állam rendezési terve kihívást jelent a Raa- gan-kormányzatnak a térséggel kapcsolatos eddigi politikájával szemben. Latin-Ameri ka sem első ízben dacol a washingtoni elképzeléseket így volt az 1979-iben, amikor Carter, akkori amerikai elnök nem tudta keresztülvinni az Amerikai Államok Szervezetében a közös katonai fellépés gondolatát a nicara- guai diktátor, Somoza megmentése érdekében. Az észak-amerikai konzervatív jobboldal azóta sem bocsátja meg Cartemek, Ihogy engedte a sandinista fegyveresek győzelmét, s ezzel a lehetőséget, hogy húsz évvel a kubai forradalom után az Egysült Államok „érdekszférájának” számító térség egy másik országában is haladó társadalmi és politikai változás kezdődjön. Reagan beiktatása óta Washington mindent el is követ az események visszafordítására, Nicaragua megfojtására. Felhasználja a politikai, a gazdasági nyomás eszközét — így több mint két éve embargót rendelt el — miként a katonai fenyegetést is. A szomszédos Hondurasban tíz támaszpontot épített, ahol állandóan legalább ezer katona tartózkodik, s rendszeressé váltak a hondurasi hadsereggel a provokatív közös hadgyakorlatok a ni- caraguai határnáL Reagan tervében az ütőkártya szerepét a kontrák töltik be, akik amerikai pénzzel és fegyverrel Hondurasból, és részben Costa Ricából hatodik éve támadják a sandinista rendszert. Latin-Amerika viszonlt úgy véli, hogy Nicaragua kapcsán a nemzeti függetlenség és az önrendelkezés elve forog kockán. Az Egyesült Államok akaratát holnap ugyanúgy rákényszerítheti más országokra, ha most nem védik meg Managua jogait. Ez perszenem jelenti, hogy mindenki rokonszenvezne a sandinista fronttal. Ám a térség békéje és biztonsága szempontjából sokkal nagyobb veszélynek tekintik az Egyesült Államok 'beavatkozását, amely egyébként is háborúba sodorhatja egész Közép-Amerikát. A Contadora-csoport (Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama) 1983 óta fáradozik a válság rendezésén. Az erőfeszítések most értek be Arias Costa Rica-i elnök béketervével, miután láthatóan ez a kis ország, s a jelek szerint Honduras Nemzetközi körkép 1987. SZEPTEMBER 19. Kontra kontrák Ortega nicaraguai elnök (jobbra) és D’Eacoto külügyminiszter az augusztusi guatemalavárosi csúcstalálkozón (Fotó: AP—MTI—KS) A legrégibb, ma is hatályban lévő írott alkotmány is belefáradt, hogy békéjét kockáztassa a több mint tízezer fős kontra-hadsereg hátországának biztosításával. Mindenki, így Washington számára is világos, hogy a terv a kontrák ellen van. Az egyezmény ugyanis megtiltja, hogy külső segélyt kapjanak a fennálló kormányok ellen fegyverrel támadók. S tiltja azt is, hogy bármely más ország (tehát Honduras avagy Costa Rica) területét használhassák a felkelők hátországul. A szöveg egyértelmű abban az értelmezésben is, hogy a tűzszüne- ti tárgyalásokat a kormányok és a fegyvertelen ellenzék között irányozza elő. Nicaragua a maga részéről az első lépést már meg is tette, amikor a polgári ellenzék, illetve az egyház képviselőinek a bevonásával nemzeti megbékélési bizottságot állított fel. Washington nemzetközi diplomáciai szempontból kényelmetlen helyzetbe került. Ha a kontrák támogatásával megakadályozza a terv megvalósulását, akkor őt terheli a béke meghiúsulásának ódiuma. Ezért a reagani taktika most a sandinista vezetés demokratizálási ígéretének megkérdőjelezésén alapul. Washington ezúttal is valamiféle „tükör-elméletet” hirdet: a salvadori kormány csak akkor teljesítse a tűzszüneti tárgylások kötelezettségét, ha a sandinista vezetés is hajlandó párbeszédet folytatni a kontrákkal. Csakhogy van egy alapvető különbség. A salvadori gerillák bebizonyították, hogy külső segítség nélkül is képesek az elhúzódó háborúra. Managua viszont joggal követeli, hogy a kontrák tényleges irányítóival, tehát a washingtoni kormányzat képviselőivel tárgyaljon. Ortutay L. Gyula Kétszáz évvel ezelőtt, 1787. szeptember 17- én született meg az az okmány, amelynek kezdő sora egy új állam létrejöttét jelzi: „Mi. az Egyesült Államok népe ..Ez az amerikai Alkotmány, amely a még ma is érvényben lévő legrégibb írott alaptörvény. Kétszáz éve, egy forró nyáron Philadelphiában gyűltek össze az Angliától elszakadt 13 volt gyarmat közül tizenkettőnek a képviselői, hogy az államaik konföderációját kimondó törvények lehetséges tőké- létesítéséről tanácskozzanak. (Ekkor új alkotmányról még szó sem volt.) A Konföderáció létrejötte, 1781 óta sem sikerült még létrehozni nemzeti kormányt, amelyre pedig igencsak szükség volt, mivel a hétévi függetlenségi háború gazdasági csőd szélére juttatta az elszakadt gyarmatokat, a pénz és a hitelek szinte semmit sem értek, a különböző lelőhelyek, lehetőségek, termőterületek felett pedig elkeseredett vitákat folytattak egymással az államok. A korábban. 1774- ben először összeült Kontinentális Kongresszusnak sem volt igazi hatalma ahhoz, hogy békét teremtsen közöttük. Ilyen körülmények közepette két évig tartott a „Szövetségi Konvenció” előkészítése. Az 1787. május végén megnyílt philadelphiai tanácskozás munkájában az Egyesült Államok történelmének olyan nagy alakjai vettek részt, mint George Washington, Benjamin Franklin, James Madison és Thomas Jefferson. Az 1789-ben hatályba lépett alkotmányon érződik a 18. század uralkodó eszméinek (köztük Locke és Montesquieu tanításainak) hatása. így az alkotmány készítői többek között' az állam- hatalmi ágak szétválasztására törekedtek, hogy ezáltal is elejét vegyék egy esetleges „zsarnoki” hatalom létrejöttének. Különválasztották a törvényhozói hatalmat — amelynek birtokosa a Kongresszus — a végrehajtói hatalomtól — amelynek élén a mindenkori Elnök áll — és a bírói hatalomtól, amelyben meghatározó szerepe a Legfelsőbb Bíróságnak van. Az „önkényuralom” létrejöttét akadályozzák elvben azok a ! szabályok is, amelyek mindegyik hatalmi ágnak bizonyos ellenőrzési lehetőséget adnak a másik kettő felett. Megpróbálták az egyes ágak érdekeit viszonylagos egyensúlyba hozni. Ezt a célt szolgálta az is. hogy a kormányzási hatalmat megosztották a szövetségi kormány és az egyes államok helyi kormányzatai között is. Ám az 1787-es Alkotmány nem csak korának haladó eszméit emelte alaptörvénnyé. A rabszolgaság intézménye még széles körben elfogadott volt. és szavazati joggal a lakosságnak csak mintegy 10 százaléka, lényegében a háztartások fehér férfi vezetői rendelkeztek. A rabszolgaságot csak a múlt század közepén, az Észak győzelmével végződött Észak—Dél háború után törölték el és akkor tiltották meg a választójog megvonását is faj, bőrszín, vagy előző (rab) szolgasági állapot alapján. A nők csak századunk elején kaptak választójogot, de egyenjogúságukról törvény még mindig nem született. Ezeket a rendelkezéseket az úgynevezett alkotmánykiegészítések tartalmazzák. Közülük az első tíz a híres Bill of Rigths, a Jogok Nyilatkozata. Ebben biztosítják a vallás-, sajtó- és szólásszabadságot, és az (azóta is rengeteget, főleg politikusok elleni gyilkos merényletek után vitatott) fegyverviseléshez való jogot. összesen 26 alkotmánykiegészítés született, amelyek közül a 22. az alig egy év múlva esedékes elnökválasztásokkal kapcsolatban többször is fölmerült. Ez meghatározza, hogy valaki csak kétszer lehet az Egyesült Államok elnöke. (Reagan elnök már másodszor tölti be ezt a hivatalt, így 1989. januárjában végleg távozik majd a Fehér Házból). Ez a szabály a második világháború után született, előzőleg Frankiirt D. Roose- veltet négyszer választották elnökké. Az amerikai alkotmányos rendezés egy ponton teljesen eltér a klasszikus európai alkotmányoktól. A klasszikus európai polgári alkotmányok kizárják, hogy olyan valaki legyen a végrehajtó hatalom feje, aki nem a parlamenti többséget szerzett pártból, illetve pártkoalícióból kerül ki. Az Egyesült Államokban — a képviselők megválasztásának kétévenkénti, a szenátorok megválasztásának hatévenkénti gyakorlata miatt — előfordulhat az, hogy a republikánus párti elnökkel szemben mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban demokrata párti többség áll szemben, s ez megnehezítheti az elnök dolgát. Pontosan ez a helyzet ma, Reagan elnök esetében. A ma már kétszáz éves amerikai alkotmány létrehozói természetesen nem gondolták, hogy megváltoztathatatlan alaptörvényt hoznak létre. Ezt bizonyítja a történelmi léptékkel mérve fiatal Egyesült Államok történelme, az alkotmány betűje és szelleme fölötti sok vita is. De 1787. szeptemberében George Washington, az ország később megválasztott első elnöke, mégis nyugodt szívvel vethette papírra, hogy „a hatalmas munka elvégeztetett”. „Kelet Velencéje” Bangkoki barangolások Pompázatos pagodák, csodálatos, felbecsülhetetlen értékű kultúrkincsek központja? Avagy ellenkező-,’ leg: a bűn és erkölcsi fertő legalja, az alantas szex haj- hászodnak infemója? Vagy normális, nyüzsgő forgalmú, viharosan korszerűsödő metropolisz, amely lassan a Távol-Kelet- egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjává válik? A felelet nem egyszerű, hiszen. Bangkokra — nézőponttól függően — valamennyi jellemzés (és még ki tudja, hány másik) tökéletesen ráillik. Éppúgy találkozhatunk égig magasodó, néha alig néhány hónap alatt, rohamtempóban felépített felhőkarcolókkal, mint pálmalevelekkel fedett nyomortanyák bambuszviskóival. A messze földről érkezett idegen éppúgy barangolhat szikrázó gyémántokkal teli • ékszerből tok sora közt, mint a titokzatos, egzotikus Ázsia légkörét lehelő piactereken, ahol a vevő szeme láttára folyatják ki vérét az ebédre kiszemelt háziszárnyasnak. Káprázatos, kavargó világgal ismerkedhet hát a turista, akit a világlátó kedve a thaiföldi főváOriás-szobor a Királyi Palotában rosba vezérel Az első benyomások — szokták mondani — a legtartósabbak, s tény, hogy az autókkal és színes, harsogó dudaszóval haladó apró háromkerekű! motorosokkal (az úgynevezett tűk-tokokkal) teli utcák, a modern felüljárók, az emberektől hemzsegő járdák, a kusza rendszert alkotó csatornák, a lágyan ringó dzsunkák, s a sokfelé feltűnő, aranykupolás pagodák Látványa aligha törölhető ki az emlékezetből. A thaiföldi építészet valami egészen sajátos, eltér még a környező országok architektúrájától is. A királyi palota kecsesen ívelt tetői, napfényben szikrázó óriás-szobrai, a gyertyák és füstölők illata, a Nirvána mélységében merengő Buddhák időtlen mosolya felejthetetlen élményt ígér. Akárcsak a romantikus klongok szövevénye. E csatornákról kapta (méltán) a „Kelet Velencéje” elnevezést a becslések szerint lassan 6 millió felett járó metropolisz — pontos adatok természetesen nincsenek. Csakhogy itt a víz több egyszerű városképi, hangulati elemnél: éltető közege százezreknek, akik gyakorlatilag egész életüket a víznél, a vízen töltik. A híres „úszó piac” felé csónakázva szinte karnyújtásnyira haladunk el a hajó-otthonoktól; a gyerekek vidáman ugrálnak fejest és lubickolnak a habokban — európai látogatóknak aligha tanácsolnának az orvosok akár egyetlen kortyot is az enyhén gyanús színű folyadékból. A víz ugyanakkor komoly gondok forrása is. Az ellenőrizhetetlenül burjánzó népesség, a kedvezőtlen talajadottságok, a növekvő ipari tevékenység együttes hatása riasztó jóslatokra készteti a szakértőket: Bangkok megállíthatatlanul süllyed, s egy-két évtizeden belül a tenger- szinttel lesz egymagasság- ban. Márpedig a gyakori monszunesők, a közeli tengerár nyomán a folyón felfelé vonuló áradatok eddig is hatalmas károkat okoztak. A legfrdsseb tervek szerint óriási záró-gáttal védekeznének a Thaiföldiöbölnél, Bangkok körzetében pedig egy 60 kilométeres csatornával vezetnék el Néha több a „GO-GO girl”, mint a vendég a várost fenyegető vizára- dat jelentős részét. A tervek készen vannak, a kivitelezés 5—10 évig tartana, csakhogy a költségek erősen közelítenék az egy milliárd dollárt, így a végső döntés nehezen születik meg. A turistát e problémák persze kevéssé érintik. Sokkal inkább az a sajátos éjszakai élet, amelynek említése nélkül (hiába köszön vissza minden thaiföldi útibeszámolóban) nem lehet teljes a Bongkokról rajzolt kép. Részletes adatok e téren sincsenek, ám a látogatók hozzávetőleg egynegyedét kizárólag a mulatók, masszázs-szalonok, bárok és a könnyűvérű lányok világa vonzza. Változások azonban e téren is megfigyelhetők. Egyrészt az illetékessel igyekeznek módosítani a Thaiföldről a nemzetközi köztudatban élő nem épp hízelgő képet, s kihangsúlyozni inkább azt a kulturális vonzerőt, amelyet a délkelet-ázsiai ország gyakorol. Az idei esztendő egyébként különlegesnek számít: az év végén ünnepük Bhumiibol király hatvanadik születésnapját, s a 12 éves ciklusokra épülő ázsiai naptár-szisztémában ez kiemelkedő esemény. 1987-ben szinte minden hétre jut egy-egy ünnepség, díszes ceremónia, hogy azután december elején pazar vízi- parádé bárkafelvonulás és tűzijáték zárja Bangkokban a megemlékezések sorozatát. Látható tehát: a thaiföldi idegenforgalom fő törekvése egyre inkább a sokszínűség a változatosság S el kell ismerni, meg Is tesznek mindent -a vendégért: az udvariasság nemcsak jelszó, hanem szabály, s a kispénzű, hátizsákos diák éppúgy megtalálja a saját zsebéhez mért szolgáltatásokat, mint a dúsgazdag luxusigényekkel érkező idegen. A törekvés persze érthető, elvégre a turizmus évek óta az ország legtöbb bevételt hozó ágazata, megelőzte már a rizsexportból származó jövedelmeket is. Osszeillította; Majnir József
