Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-19 / 221. szám

1987. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Ikotópá/yán A múltról a Jövő érdekében Zugmúzeumban, egy falu szívében A művész nem megy nyugdíjba, hallottam a múltkoriban jeles színé­szünkről. Hozzáteszem, nem a felfedezés igényével: a szellem sohasem nyugállo­mányú. Ismerek javakorabe­li diplomásokat, akiknek nyugdíjazása fel sem tűn­ne, tudok olyan hatvanéven felüliekről, akikről most vá­lik nyilvánvalóvá, hogy mi­lyen szép életet éltek, meny­nyire hasznosak maradtak a delelő után is. Macsi Sándor, a volt jász- ágói tanár, igazgató föltét­lenül azok közé tartozik, akiknek az anyaföldig gya­rapodik az életművük. Pedig végletes földön, perekben, haragban keserves homokon élte meg az elmúlt évtizede­ket. A Debrecen környéki parasztszülők gyermekét a méltatlan véget ért híres Zsuzsi-vonat hordta be a civis város tanítóképzőjébe, — akkori néven a „prepá­ba”. 1946-ban már Tiszavár- konyban tanított — gyönyö­rű szép falucska a Tisza mellett, emlékezik — majd 1952-től 1986-ig a jászhomo­kon, „Agón” volt tanár, igazgató, — s maradt igazi lámpásnak, amíg csak vilá­gíthat. A szellem nem hogy nem megy nyugdíjba, túléli a testet is. Senkitől sem kérdeztem meg, hogy milyen tanító, ta­nár, iskola igazgató volt Ma­csi Sándor, mert a tény ek té­vedhetetlenek, a vélemé­nyek meg sokfélék lehetnek. Tévedhetett élete során Ma­csi Sándor is, tévedhetek én is a megítélésben, de az bi­zonyos, hogy a jászágói is­kola könyvtárszobájában és egyik tantermében lévő, sok­sok ezer darabból álló isko­latörténeti, néprajzi és álta­lános kultúrtörténeti gyűj­temény minden Démoszthe- nésznél szebben szól Macsi Sándor mellett. Egy élet gyűjtőmunkája! — talán így is igaz lenne, d,e nem jelentené a teljessé­get. A régi ágói tanyavilág és a legújabbkor emlékeit ugyanis nem az iskolaigaz­gató gyűjtötte, hanem volt tanítványai, majd azok fiai, lányai „hordták össze”. De tudta volna-e a homok­ban bukdácsoló kiskamasz önmagától, hogy hol a he­lyük azoknak a bronzkori tárgyaknak, eszközöknek, amelyeket a Pethő szőlőben talált, hogy a dédapja cséphadarója, a nagyany­ja famozsara hová való, s hogy a palatáblákat nem szabad összetörni, a század eleji naptárokat, kalendári­umokat, későbbi füzeteket vétek lenne gyújtósnak el­használni. Miért adták oda a szemre- való, díszes szecessziós „pet- ró” lámpákat az iskolának? S nagyapák szerszámait, múltjuk emlékeit is, hiszen — érthető emberi tulajdon­ság — ezekhez ragaszkod­nak a családok. Valaki sugallt. valaki volt a háttérben, s így a régi ágói tanyavilág, majd az önállóvá vált község meg­mentette múltja emlékeit. Még azt a megállapítást is keveselném, hogy az igazga­tó úr volt a háttérben. Többről van szó: a nevelés, a jó iskola erejéről, az iga­zi érték hatásáról. Nem egy­szerűen az egyébként álta­lam is nagyon értékesnek vélt kis falumúzeum létét, és tényét tartom elsősorban nagyszerűnek, hanem még- inkább azt a közösségi szel­lemet. amely az iskola pad­jaiban született meg és vált a hajdani kis- és öregdiákok jellemvonásává. A gyökerek megvoltak, Macsi Sándor „csak csupán” segített felismerni ezeket, nyilvánvalóvá tette, hogy milyen értékek, s mennyire nagy a megtartó erejük. „Csak” és „csupán”. Bár így építkezne mindenütt a ma­gyar jelen, a szocialista jö­vő. A tudós-tanár felismerte, hogy népe a jász homokon meg akar maradni, haladni, boldogulni akar. Az iskola­történeti tárlaton ott van­nak ennek az évszázadokra visszanyúló gondolatnak a dokumentumai: a zugisko­lák. Ha az ágóiak nem lettek volna már régesrégen is ennyire nyitottak a szellem sugallataira, ez a nép már elpusztult volna, nem lenne Jászágó, az elvándoroltak azt se tudnák, hol nyugsza­nak apáik, anyáik, s hogy tulajdonképpen kik is ők? Az Ago név 1478-ban buk­kan fel először — amikor Mátyás király megerősítette Zsigmond 1412-ben kelt ki­váltságlevelét — de 1699- ben már Jász-Ághó puszta, 1799-ben is, 1875-ben pedig Ágó határrész. A század- fordulón hatszáz gyerek él az ágói tanyavilágban, iskola és tanító nélkül. S a már ős­nek tért jászágóiak a maguk csalhatatlan természetes ösz­töneikkel megérezték, értel­mükkel belátták, hogy gyer­mekeiket meg kell tanítani írni, olvasni, számolni. Volt olyan időszak, ami­kor három zugiskola is mű­ködött mindenszentektől — novembertől — húsvétig az ágói határban. A tanterem a tanya, a ház egyik szobája volt. S kik voltak a tanítók? Többnyire betűvetést ismerő parasztemberek, akik maguk is gazdálkodtak, s egy koro­náért és egy véka búzáért tanították a gyerekeket. Az első, talán azért is leghíre­sebb „zugtanító” Szklenár János volt, aki 1898-tól 1924-ig működött Ágón. Tisz­telet neki: a felesége takarí­tónőként volt kénytelen dolgozni... Éppen Macsi Sándor ta­nulmányából tudom: az álla­mi iskola létesítéséig. 1924- lg, hat zugtanító oktatta a betűvetést, az egyszeregyet az ágói határban. Külön méltatást érdemel­ne, hogy mi minden látható az ágóiak múzeumában, s hogy milyen becsben tartják a helybeliek a gyűjteményt. De már azzal is zavarban vagyok, hogy minek nevez­zem e tengernyi kincsek hajlékát? Helytörténeti gyűj­temény? Nincs kiírva, bár a Jász Múzeum hivatalosan is elismerte a létét, hiszen a tárlókat onnan kapták az ágóiak. Afféle akasztófa hu­morral jegyeztem meg Ma­csi Sándornak: „ez egy zug­múzeum, a zugiskolákról és egyebekről!” De félre a tréfával, mind­össze arról van szó, hogy né­hány évet (!) késik a hely- történeti gyűjtemény műkö­déséhez szükséges hivatalos irat. Ügy vélem, sokkal rosz- szabb lenne, ha csak irat lenne, s az ágói falumúze­um nem létezne. Tiszai Lajos Az alapítás negyvenedik évfordulójára készülnek Beszélgetés az MHSZ megyei titkáréval Jelentős évfordulóhoz ér­kezik a Magyar Honvédelmi Szövetség 1988. február 29- én. Negyven éve. 1948. feb­ruár 29-én alakult meg jog­előd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Programjában az új társa­dalmi szervezetbe hívott mindenkit .......aki azt akar­j a, hogy a Duna—Tisza tája a dolgozók boldog és szabad országa legyen, melyet egye­sült erővel és kemény aka­rattal épít magának munkás, panaszt és értelmiség...” A Magyar Honvédelmi Szövet­ség büszkén vallja jogelőd­jének a Magyar Szabadság- harcos Szövetséget, és méltó módon szeretne emléket ál­lítani az elmúlt időszaknak. Vajon hogyan készülnek megyénk klubjai, aktivistái a közelgő évfordulóra, erről kérdezzük Gönczi Lajos al­ezredest, az MHSZ Szolnok megyei titkárát. — A szövetség 40. évfor­dulóját, a négy évtizedes te­vékenységet, az elért ered­ményekhez méltóan, mér­téktartó ünnepségek mellett, az egész évben végzett szín­vonalas munkával, társadal­mi munkaakciókkal, a szo­cialista versenymozgalom széleskörű kibontakoztatá­sával, társadalmi bázisunk szélesítésével ünnepeljük. — Mit jelentenek ezek a feladatok a kluboknál? — A klubok évi munka- programjuk kialakítását is az évforduló jegyében terve­zik. A versenymozgalomban tett vállalásaikkal, munka- akciókkal a Szocialista Ha­záért” elnevezésű honvédel­mi vetélkedősorozatba való bekapcsolódással, taglét­számuk növelésével tiszte­legnek a múltnak. Ünnepsé­geken emlékeznek meg a szövetség négy évtizedes tör­ténetérőd és a helyi hagyo­mányokról. — A szövetség 35. évfor­dulójára szervezett „Nekem Szülőhazám” honvédelmi játéksorozat igen népszerű volt. Mit terveznek a negy­venedik évfordulóra? — Hasonló játéksorozat indul ez évben a fegyveres erők napjára. „Szocialista Hazánkért” elnevezéssel. Ez a felmenő rendszerű vetél­kedő 1988. szeptember 29-ig tart. Célja — a lakosság, fő­leg a fiatalság politikai, tör­ténelmi ismereteinek növe­lése. forradalmi hagyomá­nyaink ápolása révén — a hazaszeretet, az internacio­nalizmus erősítése. Gyarap'- tani kívánja a fiatalok álta­lános és technikai ismerete­it, növelni edzettségüket, ál­lóképességüket. Segíteni az iskolai, honvédelmi oktatást. — Az MHSZ egyedül szer­vezi ezt a honvédelmi ve­télkedőt? — A szövetség a párt irá­nyításával. együttműködve az állami, társadalmi, vala­mint tömegszervezetekkel, a fegyveres erőkkel és testüle­tekkel végzi hazafias-honvé­delmi nevelő munkáját. Ez a széles összefogás tükröződik a vetélkedőt meghirdetők számából is. Az MHSZ az előkészítést és a végrehajtás koordinálását végzi, hiszen tizenkét országos szerv, mi­nisztérium, testület tevé­kenykedik a verseny sikeré­ért — fiondoltak a készülés során az alapítókra? — Kiemelt feladat a még élő veteránok felkutatása, visszaemlékezéseik. tárgyi emlékeik összegyűjtése. Megragadom az interjú adta lehetőséget hogy felkérjem a megyénkben élő „Magyar Szabadságharcos Szövetség” alapító tagjait, keressék fel az MHSZ helyi klubjait, vá­rosi irányítóit, esetleg sze­mélyesen vagy levélben a megyei vezetőséget. Ha akad a birtokukban a szövetség­gel összefüggő bármilyen jelvény, érem, fotó. írásos anyag, korabeli egyenruha, hozzák el, vagy jelezzék, hogy megtekinthessük! Cé­lunk: történetünk, emléke­ink minél teljesebb megis­merése, emlékszobáink, em­lékvitrinjeink gazdagítása. Jó lenne minél több alapító taggal és hosszú időn át te­vékenykedő aktívánkkal ün­nepi közgyűléseinken, érte­kezleteinken találkozni, őket köszöntená. A főtitkár az alapító tagok és a hosszú időn át végzett munka elismerésére „Kitün­tető Emlékérmet" alapított és emlékplaketteket, okleve­leket adományoz. Végezetül, mindezekhez még annyit, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség feladatát, hivatá­sát eddig is csak az állami, társadalmi szervekkel, szer­vezetekkel együttműködve tudta megvalósítani. Az el­múlt negyven év példája a jövőre nézve számunkra ezt az utat erősíti. — Köszönöm a beszélge­tést. D. Sz. M. Gyártási módszert liconcet ad Kétszer ad... Muri Sándor: örvendetesen sokszor kell Uny itnom a könyvtárszoba és a tanterein ajtaját, szép számmal jönnek a látogatók... Chilei vendégek Kisújszálláson Mirelit-export Székesfehérvárról Megtelt a tárolóhelyek, hűtőkamrák több mint há­romnegyede, tízezer tonná­nyi zöldséget és gyümölcsöt tartósítottak már eddig az idén a székesfehérvári hűtő­házban. A zöldborsó. a meggy, a tök, az uborka és a sárgahüvelyű zöldbab után ezekben a napiokban a cse­megekukorica feldolgozása ad munkát a mirelitüzem­ben a dolgozóknak. Az őszi, szolidaritási ren­dezvénysorozat eseménye­ként tegnap délelőtt Szol­nokra érkezett Alfrédo Ta­pia és Tereza Mérino, a chi­lei antifasiszta bizottság képviselői. A HNF megyei székházában megyénk életé­ről, a mozgalom időszerű célkitűzéseiről hallgattak tájékoztatót, majd Kisújszál­lásra utaztak. Itt először a várossal ismerkedtek, ezt követően a település két üze­mébe a Vas-. Fa- és Építő­ipari Szövetkezetbe, illetve a Fékon Ruházati Vállalathoz látogattak el. A chilei dele­gáció elutazása előtt részt vett a városi ligeti napok nyitányát jelentő esti fák­lyás felvonuláson, és az if­júsági, politikai gyűlésen. avagy az alumíniumárugyár segített Partner az Unilever A héten együttműködési keretmegállapodást kötött a Magyar Külkereskedelmi Bank és a világ egyik leg­nagyobb vállalata, a holland Unilever. Az ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatón a két cég vezetői elmondták: az Unilever több tucat ma­gyar iparvállalattal áll rend­szeres kapcsolatban. Egye­bek között a cég által el­adott licenc alapján készül hazánkban a Ráma Marga­rin. Az Unilever sokféle márkás kozmetikumot — például Impulse, Lux. Rexo­na, Pepsodent, Cutex és Ponds — szállít a magyar kereskedelem megrendelésé­re. A most megkötött együtt­működési szerződés lehető­vé teszi, hogy a Külkereske­delmi Bank közvetítésével, kereskedelemfejlesztő és -szervező munkájával a ma­gyar vállalatok új együtt­működési lehetőségeket ku­tassanak fel az Unileverrel. s a hagyományos kereske­delmi ügyleteken túl példá­ul vegyes vállalatok alapítá­sáról is tárgyaljanak. A ma­gyar vállalatok közül mint­egy 30 máris készségét nyil­vánította az ilyen kooperá­ciókra. egyebek között Uni- lever-technológiák. termék- licencek meghonosítására, a konzervipar, a papír-, a fa- feldolgozó-. a csomagoló-, a gyógyszer-, a hús- és édes­ség-, valamint a sütő-, hű­tő ipar területén, sőt a mik­roelektronikában is. Ilyenkor, a tanév kezdetén megszaporodnak a gyermek­étkeztetésben szerepet vál­laló áfészek gondjai. A Ti- szaföldvár és Vidéke Áfész­nál idén a megszokottnál is nagyobb erőfeszítést igényelt a szeptemberi évindítás — legalábbis ez derült ki azon a szakmaközi értekezleten, amelyen részt vettek az is­kolák képviselői is és ahova jó néhány szülő is meghívót kapott. Ott hangzott el, hogy a szövetkezet az elmúlt idő­szakiban két helyre összpon­tosította a korábban szétszór­tan kihelyezett konyháit. Így maga az ételkészítés gazda­ságosabbá vált ugyan, de a fogyasztók öröme újabb — igaz apróságnak tűnő ok mi­att — mégsem lehetett mara­déktalan. Beszaladtuk mi még a nyáron a környező városo­kat — mondja Angyal Mi­hály, az áfész kereskedelmi osztályának előadója —, de sehol sem kaptunk dupla falú hőtárolós ételhordókat. Enélkül pedig nem létezhe­tünk, hiszen naponta két­ezer adagot főzünk, s ennek mintegy hetven százalékát szállítjuk ki a helyi és a környékbeli óvodáknak, is­koláknak. Közülük van olyan, amely 6—7 kilométer­re esik a konyhától A kihűlt ebédet, gondo­lom, sehol sem fogadták ki­törő lelkesedéssel. — Nem vártuk meg a pa­naszáradatot. Az értekezle­ten elhangzott javaslat en­nek elejét vette. Ha már itt, a megyében gyártják azo­kat a szállítóeszközöket, — vetették föl — akkor fordul­junk hozzájuk. — Szeptember 7-én kap­tuk meg a földváriak telexét — mondja Tajta Kálmán, az Alumíniumárugyár tiszafü­redi gyáregységének főmér­nöke —, és már a következő nap megküldtük a választ: kérésüket soronkívül telje­sítjük. — Vajon kaptak-e hason­ló (közvetlen) megrendelést? Mi okozhatott fennakadást az ellátásban? — kérdezem már a tanulságokat firtatva. — A megszokott kereslet­hez igazodva évente hat-hat ezret gyártunk a 10, illetve 25 literes dupla falú étel- hardókbóL Valószínű, hogy a termék szezonális felvásárlá­sa miatt nem találtak ter­mékünkből a boltokban. Ál­talában a nyári táborokat és a tanévkezdetet megelőző időszakban ugrik meg lökés­szerűen az igény. Az igaz, hogy idén év elején a kapa­citás hatékonyabb kihaszná­lása miatt kevesebb ételhor­dót gyártottunk, és nem is folyamatosan állítjuk élő ezt a terméket Nem akarunk raktárra termelni. A földvá­riakhoz hasonló gondokkal küszködnek azonban elmond­hatom, hogy az év hátralé­vő szakaszában már folya­matos lesz az ellátás. Kétszer ad, ki gyorsan ad. A csillogó alumíniumedé­nyek azóta eljutottak a meg­rendelőhöz. A vállalat gyón* reagálása dicséretes. —i Egyik napról a másikra oldották meg a problémán­kat — mondja a jtöszönetet is tolmácsolva Angyal Mi­hály. — Most már meleg étel kerül a gyerekek asztalára. — szőke —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents