Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

1987. SZEPTEMBER 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az őszi ülésszak második napján Gróaz Károly vitaöaazefoglalója II kibontakozás fő irányait illetően azonos módon gondolkodunk Grósz Károly válaszol a képviselők felszólalásaira (Fotó: MTI — KS) Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a fel­szólalásokat. támogatásukat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelem­zéshez. az útkereséshez, a módszerek kutatásához. Na­gyon köszönöm a végrehaj­tásban való együttműködés szándékát is. Külön szeret­ném megköszönni Kádár Já­nos elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevé­ben támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalása megerősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány szé­les körű politikai összefüggé­sek szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyan­csak köszönöm a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, valamint a MTESZ képvise­letében elhangzott, a kor­mány prográmját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások na­gyon sokat jelentenek min­dennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Úgy érzem, e két nap alatt jelentős lé­péseket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításá­ban, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt. a valóság talajából táp­lálkozott. A felszólalók egy­szerre fogalmazták meg az ország irányításának felelős­ségéből eredő teendőket, és képviselték választóik ér­dekeit. Sokat tettünk e két nap alatt, mindent, amit eb­ben a teremben meg lehe­tett tenni. De a program megvalósításához természete­sen nem eleget. Itt a munka politikai értelemben a kor­mányzati munka szervezése szempontjából nem befeje­ződött, hanem elkezdődött. Messzemenően egyetértek azzal a felszólalással, amely szerint az országban ezután Szakmai, szellemi egység Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Úgy látom, hogy a program végrehajtá­sának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvan­nak-e a gazdasági, társadal­mi, politikai, erkölcsi felté­telek ahhoz, hogy a progra­mot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmé­nyek alkalmasak-e arra, hogy befogadják a változás­ból fakadó következménye­ket, a megújulást. Ugyanak­kor teljes egészében megér­tem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: ve­gyes érzelmekkel szavazza meg a programot, őszintén megvallom, bennem is meg­lehetősen sok vegyes érzés kavarog most, ebben a pilla­natban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a kü­lönbséggel, hogy nem va­gyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy csak reménykedjek, nekem dolgoznom is kell e programért! Miért vannak bennem ve­gyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy ér­Döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét kell megteremteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tudom, maradt számtalan nyitott kérdés, véleménykülönbség, s még több keletkezik majd a lakossággal folyó párbeszé­dünk során, amelyet tovább­ra is fenn kell tartanunk, keresve a kérdésekre ad­ható reális válaszokat. Ügy érzem, egyetértés ala­kult ki közöttünk a helyzet megítélésében. A kibontako­zás fő irányait illetően is azonos módon gondolkodunk, a főbb módszerekben és esz­közökben is tisztázódtak az álláspontok. S — bízom ben­ne. ezt nem értik félre — az előkészítésben alkalma­zott munkastílusunk is ro- konszenvre talált itt. zem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok meg­alapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoz­nunk. Ezért e helyről is sze­retném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt, a kor mai kö­vetelményeinek megfelelő munkastílus és munkamód­szere kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a prog­ram által támasztott rendkí­vül nagy követelményeknek. Tisztában vagyok, persze az­zal, hogy ez a program tel­jes egészében nem felel meg a mai valóság minden igé­nyének. De a kérdés úgy ve­tődött föl: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kérdéseket, vitat­kozzunk-e tovább a szakem­berekkel, hogy ilymódon lassan kialakuljon egy érlel- tebb, talán kevesebb tévedé­si lehetőséget magában hor­dozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a progra­mot most. dolgozva közben annak gazdagításán és hoz­zákezdve a végrehajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk! (Folytatás a 2. oldalról) bontakoztatására, s ugyan­akkor a főmunkaidő rangja általában leértékelődött Sziráki András ezután föl- szólalásában többek között a piaci versenyképesség meg­teremtésének jövőbeli felté­teleiről beszélt. Elmondotta: szükséges az Iparon belül több területen a termékská­la jelentős szűkítése, saját szakmájából véve a példát hozzátette, a mezőgazdasági gépekből több mint 800, élel­miszeripari gépekből 1200 féléit gyártanak. A verseny- szférában a piaci feltételek­nek így képtelenség megfe­lelni. A feldolgozóipar ön­maga nem tud választ adni a világpiaci kihívásokra, szükséges az ipari folyama­tokban a rendszerelvű fej­lesztés. A hazai mezőgépek súlya a szakmában dolgozók akarata ellenére 15—20 szá­zalékkal több, mint a piaci versenytársaké. Ez nem a konstruktőrök bűne vagy a szakértelem hiánya, pusztán arról van szó, hogy gyártá­sukhoz a háttéripartól kor­szerűbb gépépítő elemek kel­lenek. Ezt követően arról szólt, hogy közös érdekünk a költ­ségvetési hiány csökkentése. E ,decke” — mondotta, két irányú. Elsőként a vállala­ti körnek kell felismerni, hogy a költségvetésnek kise­gítő támogatásra nincs pén­ze. Ezért törekedni kell an­nak felismerésére, elfogadta­tására, hogy a meglévő ter­mékszerkezet a még való­ban lelkiismeretes munka esetén több területen csak a veszteség mérséklését teszi lehetővé. Ugyanakkor a cso­portérdek érvényrejuttatását a vállalkozás kiszélesítésé­vel lehet segíteni. Indokolt a vállalatok önállóságának, vállalkozási szabadságának és ezzel együtt természetesen felelősségének további nö­velése. Bizalmi légkört kell teremteni. A vállalati mun­Puskás Sándor (Heves m. 2. vk.). az Országos Kereske­delmi és Hitelbank Rt ve­zérigazgatója bevezetőben a gazdaságirányítás és a válla­latok viszonyáról szólva ki­fejtette: a reform, a tervle- bontásos módszer egyébként helyes elvetésével napjain­kig sem teremtette meg az önmagával konzisztens ér­dekütközés mechanizmusát, aminek következtében a terv és a vállalati gazdaság kö­zött megszűnt az érdemi kapcsolat. A szabályozás ha­tározatait a vállalati gazda­ság ellenében hozta. Így egyfajta szembenállás, mondhatni bizalmi válság alakult ki a gazdálkodók ré­széről. Alapjaiban kell vál­toztatni az irányítás és az irányítottak kapcsolatán. A képviselő a pénzügyi eszköztár bővítésével, a két­szintű bankrendszer létre­hozásával kapcsolatos ta­pasztalatokról, a továbbfej­lesztés lehetőségeiről is szólt, majd rámutatott: a gazda­ságirányítás reformjának időszerű kiterjesztése elke­rülhetetlenné teszi a költség- vetés szerepének törvényben rögzítendő újraértékelését. A reform szerves része az Országgyűlés által ellenőr-, zött irányítás igénye. Ennek szellemében az eddiginél na­gyobb önállóságú jegybank felelhet meg a hatékony pénzmennyiség-szabályozás feladatának. Javasolta ezért annak megfontolását, hogy a jegybanki tevékenység fel­ügyelete a Parlament hatás­körébe tartozzon. ' > Kifejtette azt is, hogy a kereskedelmi banki tevé­kenységnek a gazdasági szerkezet átalakításában is nagyobb szerepet kell kap­nia a jövőben. Érthetetlen­nek minősítette, hogy ezek a pénzintézetek miért ne vál­lalhatnának szerepet a la­kosság megtakarításaiban. Ezen a téren is versenyre van szükség. Csak így mond­hatunk megálljt például an­nak a jelenlegi lakásfinan­kában az új értékteremtő gondolkodás váljék uralko­dóvá, ne azon törjük a fe­jünket, hogyan lehet előnyök­höz jutni munka nélkül. A kormány és a vállalatok kö­zött többször végletekig fo­lyó szélmalomharcot nem szabad megengedni. Az irá­nyítás legyen határozott, kö­vetkezetes, de egyben bizto­sítson esélyegyenlőséget. A kormányzati munka kiszá­míthatósága fontos, a nyílt­ság, a közvélemény valós tá­mogatása a kormány iránti bizalmat fokozza. Sziráki András a további­akban arról beszélt, hogy az állampolgárokat érdekli a népgazdaság helyzete, mivel a terheket nekik kell vállal­niuk. Ezért, szükség van e téren a folyamatos tájékoz­tatásra. Befejezésül a képvi­selő felhívta a kormány fi­gyelmét, hogy a vállalatok körében az elmúlt hónapok­ban felerősödtek az áremelé­Sziráki András többek kö­zött a vállalati önállóság to­vábbi szélesítéséről beszélt si törekvések. Ezt minden eszközzel meg kell akadá­lyozni. hatékony intézkedé­seket kell hozni az indoko­latlan áremelések megféke­szirozási gyakorlatnak, amely végeredményben az állami, a tanácsi és a válla­lati támogatások, valamint az OTP-hitelek minden ha­tár nélküli növelésével és az egyén már-már heroikus ál­dozataival finanszírozza az építőanyag- és az építőipar áremeléseit, ami a lakossá­gi megtakarítások irreálisan nagy részét is leköti. Győrffy László (Vas m„ 7. vk.), az Ostffyasszonyíai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke részletesen elemezte, miként lehetne megállítani a konvertibilis adósságállo­mány növekedését. Javasol­ta. hogy ágazati szinten is mielőbb tekintsék át a kon­vertibilis import helyettesí­tésének lehetőségeit, a lu­xuscikkek kategóriájába tar­tozó áruk behozatalát pedig szüntessék meg. Ugyancsak indítványozta annak meg­vizsgálását, hogy a több százezer nyaralót, az üdülő­körzetekben lévő lakásokat, a személygépkocsi-pairlkot, valamint az egyéni kézben lévő termelési eszközöket és berendezéseket . hogyan le­hetne az eddiginél jobban bevonni a nemzeti jövedelem termelésébe. Kovács László (Pest m. 20. vk.). a Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője azokat az aggodalmakat, re­ménységeket, áldozatválla­lást és tennialkarást is kife­jező megnyilvánulásokat tol­mácsolta. amelyeket Pest megye legnagyobb vállala­tainál. dolgozótársai körében tapasztalt. Az aggodalmak részben a várható életszínvonal-csök­kenés miatti félelemből fa­kadnak. de a választók jogo­san észrevétel ezik azt is. hogy korábban is voltak jó­nak mondott programjaink, mégis nehéz helyzetbe kerül­tünk. Ennek ellenére a kor­mányprogram célkitűzéseit elfogadják, remélve, hogy végrehajtásuk jó alapot te­remt a későbbi kibontakozá­si programhoz is. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-ri­portere több kérdést intézett a kormány elnökéhez a nagyberuházások, az állami apparátus, a politikai, tár­sadalmi és tömegszervezetek számára adott állami dotá­ció felülvizsgálatára, a hon­védelmi kiadások esetleges csökkentésére, s egy esetle­ges kényszerű adósság-át­ütemezésre vonatkozóan. Kételyeinek is hangot adott, mint mondotta a gaz­dasági folyamat nem lesz megvalósítható a politikai intézményrendszer reformja nélkül. A kollektív vezetés és az egyéni felelősség egymásra ható kapcsolatát boncolva a képviselő így fejezte be fel­szólalását: — Szívem szerint most azt javasolnám, hogy a kor­mány elnökhelyetteseit és tagjait mentsük fel tisztük­ből, s Grósz Károly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződ­jön — mondotta. Végezetül a támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségről bizto­sította a kormány munka- programját. Oktatáspolitikai javaslatok Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója ki­emelte, hogy a világpiac ma a tudásigényes termékeket honorálja a legjobban. Azok az országok tudtak gyorsan alkalmazkodni a világgazda­ságban bekövetkezett válto­zásokhoz, ahol megvolt a szellemi felkészültség és a rugalmasság a szerkezetvál­tásra. Javasolta: a kormány vizsgálja felül az oktatáspo­litikát, módosítsák az okta­tási törvényt, oldják fel az állami oktatás monopóliu­mát. és adjanak lehetőséget az iparcsoportoknak, vala­mint más gazdasági és tudo­mányos szervezeteknek, szakiskolák, főiskolák szer­vezésére. Az állam kizáró­lag csak a minősítés jogát tartsa fenn magának. Javasolta azt is: a válla­latoknak, intézményeknek adják meg azt a jogot, hogy saját devizahasznukra érté­kesítsék szellemi eredmé­nyeiket, találmányaikat, li- cenceiket. Ugyanakkor te­gyék lehetővé, hogy ezek a vállalatok az ebből befolyt valutát megtarthassák, és elsősorban műszaki fejlesz­tési célokra fordíthassák. Indokolt energetikai fejlesztések Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazga­tója hangsúlyozta: az ener­getikai fejlesztéseket az el­múlt években sok kritika érte, számos közgazdász sze­rint ezek a beruházások túl­zott mértékűek voltak, s egy részük a feldolgozóipar ro­vására valósult meg. Min- -s dent összevetve egy olyan álláspont alakult ki, hogy az ipari tárca az indokoltat meghaladóan fejlesztette az energetikát. A képviselő vi­tatkozott ezzel a vélemény­nyel, s kiemelte: az energe­tikai iparban végbement szerkezetváltásnak, az atom- erőművi villamosenergia­termelés térnyerésének is köszönhető, hogy a hazai villamosenergia-rendszer üzembiztonsága nemzetkö­zileg is elismerésre méltó. Mivel a kormány munka- programja feletti vitához hozzászólásra több képvise­lő nem jelentkezett, az el­nöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt. Tettük ezt egy igen gya­korlati megoldásból: mert sürget az idő, tenni, csele­kedni kell. Ezzel a dönté­sünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, h<^gy eset­leg egy politikailag nem kellően előkészített progra­mot terjesszünk elő, ame­lyet menetközben talán több­ször módosítanunk kell. Mi ezt vállaltunk, s meggyőző­désem, hogy ezen az úton kell járnunk. A dolgunkat nehezíti az is, hogy az országban jelen van­nak azok az erők, amelyek nem az ország jövőjével, ha­nem csupán személyes ambí­ciók kielégítésével törődnek. Ök azok, akik a „minél rosszabb — annál jobb” fi­lozófiáját vallják. Ezzel is számolnunk kell. A mun­kaprogram még el sem készült, amikor levélben kö­zölték velem, hogy nein ér­tenek egyet vele. Tapasztal­ható tehát az országban de­magógia is, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika történe­te arra tanít, hogy követel­ni mindig könnyebb mint megteremteni a feltételeket az igények kielégítéséhez. Hálás vagyok mindazok­nak, akik személyesen a mi­niszterelnököt is támogatá­sukról biztosították. Ügy vé­lem azonban, hogy elsősor­ban nem a kormányfő, a kor­mányzat támogatására van szükség, hanem arra, hogy közösen megoldjuk társadal­mi-gazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés, ha szükségesnek tartja, bár­mikor felmentheti, a képvi­selőt is visszahívhatják a vá­lasztópolgárok. De azt sem­miképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgoz­zunk a problémák megoldá­sán. A kormánynak az jelen­ti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, ahol lehetősége van erre. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a poli­tika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjain és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Felelősségteljes számítások nagy beruházásainkról Grósz Károly ezután ki­tért a kormányprogram vi­tájában felvetődött néhány kérdésre. Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tar­tozzék közvetlenül az Or­szággyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvény­hozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB el­nökét az illetékes országgyű­lési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, akkor a teljes képviselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intéz­mény munkájáról. — Ami a bős-nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel vé­giggondoltuk és végig is szá­moltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi elő­nyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk ama a kö­vetkeztetésre. hogy nem vissza, hanem előre kell lép­ni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnö­kével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, (Folytatás a 4. oldalon) zésére. A bankrendszer továbbfejlesztésének lehetőségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents