Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
(Folytatás a 3. oldalról) hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítjük, de szűkös anyagi le- hetőségeimk miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott további földgáz-szál- lítmámyokira is. Nagyiberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hozta a kormányfő a recski érclelőhely sorsát. Itt jelenleg évi 100 millió forint értékben állagmegőrzési és kutatási munkálatok folynak. A jövő évben kell dönteni Európa ezen egyik leggazdagabb ércmezőjének a hasznosításáról. Felelősség- teljes. gondos számításokon alapuló döntésre van szükség. hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kérdés tehát itt az. hogyan egyeztethetők össze az ország jelenlegi teherbíróképessége és hosszú távú érdekei. Grósz Károly ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. Gondos elemzéssel, alapos munkával megnézzük. mi az, amit át kell — át lehet — csoportosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük. Ami az adósság átütemezésének kérdését illeti: erre nem készültünk fel. Nem ezzel ' a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dolgozunk és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósság-átütemezésre. Ennek a programnak az a célja, hogy az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei belát- hatatlanok lennének az egyes ember és az egész ország jövője szempontjából. Kötelességünk munkastílusunk javítása Egyik képviselő megkérdezte, hogy — ha jól értettem — lelkileg fel vagyunk-e készülve társadalmi konfliktusokra. Egy kormányzó párt, egy kormány, egy parlament meggyőződésem szerint — mindig készen kell, hogy álljon a konfliktusokra. Ezek nélkül a világ nem haladhat előre. Fel vagyunk készülve arra, hogy ha az egyik konfliktust megoldottuk, akkor szembe kell néznünk a következővel. Az élet itt nem kíméletes senkivel szemben. Nem tiszteli, hogy ki mióta miniszterelnök, mióta miniszter, kis országban él vagy nagyban — az élet a maga öntörvényei szerint megy a maga útján és követeli, hogy a felvetődött kérdésekre választ adjunk. Ha lassúak vagyunk, a konfliktus mélyebb — ha gyorsabbak vagyunk, az indokoltnál többet nem töprengünk, akkor kisebb áldozatok árán lehetünk úrrá gondjainkon. Konfliktus nélküli világban — ne reménykedjék senki! A politikai intézmény- rendszer reformjával kapcsolatban — nem mint miniszterelnök, hanem, mint a Politikai Bizottság tagja, — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel együtt a kormány kötelessége a maga munkastílusát és munka- módszerét is korszerűsíteni, egész intézményrendszerét is felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni az 1987-es esztendőt. A mai, illetve a tegnapi vitában erről viszonylag kevés szó esett. Ezért kötelességemnek érzem, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra: ez évi terveink és az eddigi teljesítmény között meglehetősen nagy a különbség. Vissza van még ebből az esztendőből több mint három hónap. Ez alatt még nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kibontakozási program jobb pozícióból induljon. A parlamenti vitában elhangzott minden egyes javaslatot megvizsgálunk. Egyeseket — ha szükséges, — a munkaokmányban is rögzítünk. A többieket sorba vesszük, rendezzük, részben a Parlamentek, illetve az előterjesztő képviselőnek visz- szaigazoljuk. A javaslatok nagy része beépülhet az ágazati programokba, illetve a gyakorlati munka során alkalmazható. Nagyon fontosnak tartom azt a figyelmeztet^ jelzést, miszerint az adórendszer kidolgozásánál, elfogadásári® számoljunk azzal, hogy e rendszernek hosszútávú funkciót kell betöltenie a magyar gazdaságban, tehát a pillanatnyi gondok miatt nem köthetjük meg „kezét-lábát”, mert akkor nem tud eredményesen működni. Ez igaz. Itt van azonban egy valódi nagy dilemma: ez a rendszer — még akkor is, ha tudjuk, hogy majd többször kell igazítani rajta — hosszú távra épüli be a magyar gazdaságba, de mégiscsak a mai valóság talaján jön létre. Számolnia kell tehát azokkal a gondokkal, problémákkal, amelyek megoldásán ma itt munkálkodunk. Ezért a rendszer — bármilyen nehéz is nekem ezt megfogalmazni — már eleve a születése pillanatában is tartalmaz kompromisszumos jegyeket. Ezért bizonyos idő után visz- szatérünk majd arra, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk és kezdeményezzük a megoldásra érett kérdések rendezését. Az adórendszer csak így épülhet be a magyar gazdaságba. A továbbiakban arról szólt, hogy felvetődött a vitában a szigorú árellenőrzés követelménye. — Teljesen jogos ez az igény. A közelmúltban megvizsgáltattam hat nagykereskedelmi vállalatnál összesen 15 500 árucikk áremelkedésének okát E termékek árai általában 15 százalékkal nőttek. Azt tapasztaltuk, hogy minden áremelkedésénél volt valamilyen valós ok, de sehol sem volt indokolt akkora áremelkedés, mint amekkorát végrehajtottak. Furcsa volt, amikor ugyanannak a csavarnak az ára 2 és 98 százalék között, különböző mértékben emelkedett más és más kereskedelmi cégeknél. Nehezen tudtunk arra is magyarázatot kapni, miért emelkedett a virágcserepek ára rövid idő alatt 30 százalékkal. Az is zavarba ejtett bennünket, hogy a bútorok ára 2 és 20 százalék között emelkedett, akkor, amikor a KERMI ellenőrzése szerint a megvizsgált termékek 50 százaléka nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Talán ez az egyik magyarázata annak, ami a Magyar Nemzeti Bank jelentéséből töprengésre ad okot: az elmúlt évhez viszonyítva a vállalatok pénzügyi helyzete jelentősen javult... Hallottunk néhány javaslatot az idegenforgalommal kapcsolatbam is. Nagyon fontosnak tairtom, hogy rangjának megfelelően kezeljük ezt a területet, amely az elmúlt években mind nagyobb szerepet töltött be a magyar gazdaság éleiében. Néha persze a hazai lakosságnak bosszúságot is okoz, de örvendetes jelenség, hogy ilyen jelentős az idegenforgalom. Ez meggyőződésem szerint elsősorban azoknak a társadalmi és politikai viszonyoknak köszönhető, amelyek ezt az országot hosszú évék óta jellemzik. Másrészt nyilvánvalóan szerepet játszik az a tény is, hogy fagyasztói áraink kemény valutába átszámítva rendkívül kedvező feltételeket teremtenek az idelátogató turistáknak. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy ez a gyors növekedés együtt jár kellemetlen jelenségekkel is. Olyanok is mind többen megjelennek az országban, akik gondot, problémát okoznak, és fegyelmezettlen magatartásuk a nyugalomra vágyó, hazánkba pihenni látogató turistákat is zavarja. Célszerű, hogy a jövőben fokozottabban fejlesz- szünk bizonyos idegenforgalmi ágakat, például a gyógy- turizmust, vagy a konferencia-turizmust. Számolnunk kell viszont azzal a ténnyel, hogy a bevásárló-turizmus ilyen árviszonyok mellett tartósan megmarad. Az egyik képviselő nagy sikert aratott a vitában egy fontos gondolatsorával. Azt mondta, hogy a ■nyugati árak után a nyugati béreknek is be kellene gyűrűzniük az országba. Teljes mértékben egyetértek a felszólalóval. de két apró pontosítást szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik a sorrendiségre vonatkozik, a másik az észrevétel "tartalmára. Először honosítsuk -meg nálunk a „nyugati” munkát, termelést. Utána jöjjön a bér majd azt követően az ár. Ha ezt a menetrendet közösen meg tudnánk valósítani, akkor nagyobb lesz a termelés, lesz mit. és miből megvásárolni. Felvetődött a hozzászólásokban a szabályozók kérdése. Jogosnak tartom, hogy a vállalatvezetők sürgetik a jövő évi szabályozók megjelentetését. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy október előtt máskor sem ismerhették meg a szabályzókat. Reméljük októberben most is ki tudjuk adni a jövő évi gazdálkodást befolyásoló jogszabályokat. Az élelmiszer-kereskedelem problémáit is szóvá tették. Nekem is az a véleményem, hogy az élelmiszer-kereskedelem helyzetén változtatni kell: anyagi körülményei miatt ez a terület ma hazánkban a kulturált áruellátás akadályává vált, és az egyik köz- érzetrontó tényező lett. Hasznosítani a megszerzett tudást — örültem, hogy a képviselők nagy tetszéssel fogadták azt a gondolatot, hogy' vissza kell állítani a tudás becsületét. Itt van a leggyorsabban és leghatékonyabban mozgósítható tartalékunk! Ennek kapcsán vetődik fel — két felszólalásban is szó volt róla —. hogy alacsony a diplomások aránya, akár európai mércével mérjük, akár az összlakossághoz viszonyítjuk. Ezt elfogadom. De engem sokkal jobban nyugtalanít az a tény. hogy a kiadott diploma és a mögötte lévő tudás között nincs meg a kívánt összhang s valóban kötelességünk aggódni azokért a leendő diplomásokért, akik ma még általános iskolába járnak. de én azokért a diplomásokért aggódom elsősorban, akik ma nem a diplomájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Sokan nemcsak azért nem tudják hasznosítani a megszerzett tudást, mert nem fizetik meg őket. hanem azért mert sok helyen nem is adnak nekik a végzettségüknek megfelelő munkát. A kormányzatnak, a minisztériumok végrehajtó apparátusainak, a vállalatvezetőknek. a társadalmi szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy a diplomások végzettségüknek megfelelő munkáihoz jussanak, és ilyen színvonalon legyen a jövedelmük is. A műszakiak jobb anyagi elismerésének kulcsa szerintem a vállalatok, és nem a kormányzat kezében van. Más a helyzet a pedagógusok és egyéb humán területen dolgozók bérezésénél. Örülök annak a javaslatnak, hogy a kormány rendszeresen vizsgálja felül azoknak a nyugdíjasoknak a helyzetét, akik havonta még 4000 forintot sem kapnak kézhez, s amennyiben kívánatos, hozzon intézkedéseket anyagi helyzetük javítására. Ez kishíján egymillió embert érint, gondjaikkal a kormánynak megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznia. Több felszólaló is említette a bürokratizmust, ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni az apparátusokról. Én azt az utat látom járhatónak. amelyet Kádár elv- társ is említett: tevékenységi köröket kell felülvizsgálni és nem beosztásokat. Meg vagyok győződve arról, hogy sok olyan szorgalmas munkás van az államigazgatásban, a különböző intézményeknél, akik valóban dolgoznak, de nem tehetnek róla, hogy amit csinálnak, arra nincs szükség. Nem tőlük függ, hogy tevékenységük hasznos-e vagy sem. Valóban vannak olyan munkakörök, amelyek megszüntetésével kell kezdeni az egyszerűsítést, s majd utána lehet egy olyan apparátust létrehozni, amely eredményesen és hatékonyan dolgozik. Megvallom: én nem látok akkora tartalékokat az apparátusok csökkentésében, mint amekkora az itt elhangzottakban megfogalmazódott. Az adminisztratív apparátus persze leépíthető, le is kell építeni, de nem azért, hogy valamennyi pénzt megtakarítsunk, hanem azért, hogy a megmaradó hatékonyabban, eredményesebben működjék. A mi gondunk nem az, hogy sok embert tartunk el, hanem az, hogy intézményeink és apparátusaink nem működnek elég operatívan, elég hatékonyan, s elég igényesen. Természetesen kötelességünknek tartjuk, hogy e témakört áttekintsük. Az infláció nem ok, következmény A bérreformmal kapcsolatos észrevételekkel egyetértünk: 1988-ban megkezdjük kidolgozását. De úgy érzem, ehhez a bérreformhoz ma valamiféle illúzió tapad. Sokan azt hiszik, ha lesz bérreform, Lesz több bér is. Ha következetesek akarunk maradni a programban megfogalmazottakhoz, akkor a reálbér nem növekszik automatikusan, csak a termeléssel összefüggésben. Ha ebben nem tudunk egységes álláspontra jutni, s azt nem tudjuk betartani, akkor semmit nem értünk el az adórendszerrel, azzal, hogy most átmenetileg megpróbáljuk a fogyasztást csökkenteni. Grósz Károly kitért arra is, hogy a vitában felvetődött az Országgyűlés ellenőrző szerepének kérdése. Kijelentette: — Tisztelt ház! Kérem, döntsenek, milyen módszert tartanak szükségesnek és kívánatosnak a kormányzati munka ellenőrzésére. Mi nem tudunk olyan módszert elképzelni, amely számunkra kellemetlen lenne. Nincs a világon olyan kormány, amelynek ne az lenne a legjobb, ha munkáját állandóan ellenőrzik, ha látják, mit, miért, tesz. Elhangzott — joggal —, hogy áldozatot kérünk a társadalomtól. Most kikerülhetetlen, hogy kétszámjegyű inflációt vállaljunk, de terveink szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval lehet számolni. Pontos számokat természetesen csak akkor tudunk majd mondani s felelősséggel csak akkor tudunk nyilatkozni, Az Országgyűlés hangulati sokszínűségéből mindenképp kitűnik egy erőteljes tónus, és ez Grósz Károly miniszterelnök személyének népszerűsége. A kormányfő bármelyik újságíró számára megközelíthető, készséges riportalany és ezt a korty oxigénre, frissítő kávéra szánt szünidei pihenő percei bánják. Szinte minden lépésben megszólítja valaki, és 6 képes a tízpercekben akár tucatnyi emberrel is szót váltani. No, persze tudom a folyosói attitűdből ítélkezni felszínes dolog, ám Grósz Károly a Parlament üléstermében is bírja a bizalmat. Szinte az az érzése az embernek, hogy a nehéz gazdasági helyzetben személyében szeretnének a képviselők garanciát kapni kétségeik feloldására. Tegnap délelőtt egy fővárosi főorvosasszony adott hangot ennek a közhangulatnak. Szívhez szóló felszólalását az idősebb képviselők közül többen meg is könnyezték. Am az igazi elismerést akkor kapta a képviselőnő, amikor a miniszterelnöknek jó egészséget és kifogyhatatlan életerőt kívánt. A hatalmas tapsból ki lehetett érezni a kormányfőnek szóló bátorítást épp úgy, mint a Parlament szimpátiáját. Van tehát erkölcsi tőkéje a kormánynak. Ezt kellene a jövőben infláció nélkül forgatni valamennyiünk hasznára. * • • Az ülésszak iránti érdeklődés a hírközlő szervek részéről -már-már olyan méretet öltött, hogy szinte egymást akadályozzák a munkában a különböző „műfajok" képviselői. Ez a sajtóössztűz adta a gondolatot, hogy az Országgyűlés sajtóirodájában arról érdeklődjem: vajon hány csatornán száguldanak az információk az Ország- házból a négy égtáj felé. Nos. az iroda szerkesztője elmondta, hogy harminckét külföldi tudósító gyűjti a friss információkat a Parlamentben, és ez a korábbi ülésszakokhoz képest tízszeres növekedést jelent. Egyébként a tanácskozás nyílt, valamennyi elhangzó szó, interpelláció, expozé útrakelhet bármely földrészre. He pedig a külképviseletek tagjai úgy döntöttek, hogy „belehallgatnak" a Parlament fnunká- jába, úgy a számukra kijelölt páholyokban tehetik ezt. Élhetnek is vele, ami azzal is mérhető, hogy a világsajtóban élénk figyelem követi az ülésszakot. Azt már a toliforgatók mondják, hogy ha ma épülne a Parlament, alighanem a sajtópáholyok sokszorosát kellene létrehozni ahhoz, hogy mindenki a „helyzet magaslatán" követhesse a tanácskozás menetét. Csütörtökön délben a Szolnok megyei képviselőcsoport vezetőjével, Bugán Mihállyal váltottunk szót arról, milyen gondolatok támadtak benne az eltelt másfél nap után. A Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese elmondta, hogy örömmel látja miszerint vitatkozó Parlament a mostani. Komoly érvek ütköznek, és annak a kényszere érződik, hogy valamerre most már indulni kell! Számtalan tippet, ötletet, az életből hozott javaslatot tesznek a közös asztalra a képviselők, és a kormány dolga, hogy ezekből kiválassza a legmegfelelőbbeket. Ami a jövőt illeti, mindenképp az kell, hogy a kormány kemény kézzel tartson rendet még a házatáján is: ne történhessen az meg. hogy bármelyik tárca is kilóghasson a sorból. Az Országgyűlésnek legyen nagyobb beleszólása a költségvetési feladatok megoldásába, de menetközben is követhesse a forintok útját-sorsát. Bugán Mihály elmondta, hogy termelőszövetkezeti vezető korában megszokta az emberekkel szembeni színvallást. Ügy tűnik, a kormány is felvállalta azt a politikát, melynek születésében és megvalósításában nem lesznek követhetetlen momentumok. Ha így lesz. a kibontakozási program realizálásához, maga mögött tudhatja az országgyűlési képviselőket és minden bizonnyal azokat is, akik bizalmát ők a Parlamentben élvezik: a választópolgárokat. — Pb — amikor az első év eredményét látjuk. Azt azonban hangsúlyozni szeretném: az életszínvonalat csak olyan mértékben csökkentjük, amilyen mértékben az feltétlenül szükséges.) ; S csak addig, ameddig az elkerülhetetlen ! Az infláció nem ok, hanem következmény. Az okokat kell megszüntetnünk, s nem a következményekre kell koncentrálnunk. Sok reformjavaslat fogalmazódott meg, s egy sincs, amellyel ne értenék egyet. A reformot azonban nem önmagáért fejlesztjük, a reform nem cél, hanem eszköz. Köszönöm türelmüket, figyelmüket segítőkészségüket. Szeretném még elmondani. hogy amiiko’* a kérdés elhangzott: van-e garancia arra, hogy előbbre jutunk, sokat töprengtem, mit is válaszoljak. Én két garanciát tudok. Az egyik. hogy ez a nép élni. alkotni akar. nyugodt jövőt vár, így szeretné tervezni holnapját. És ez nagy kényszerítő erő mindig, minden vezető számára! A másik: az ország, a szocializmus ügye mellett elkötelezett. áldozatkész, politizáló emberek nagy közösségle dolgozik a pártban, a szakszervezetekben, a népfnont- mozgalonnhan. a különböző társadalmi szervezetekben. Ezek az emberek egész életüket tették fel ügyünkre — s ha ez áldozat volt. önként tették! Tehát ha garanciát keresünk, akkor én két következtetésre jutottam: az egyik az érdek, a másik pedig az elkötelezettség, az öntudat. E házban a vita során számosán idéztek nagy gondolkodóikat. Én is idézem most József Attilát: „Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, ezt érti rég, de ostobán ki gazdag, és ma már seiteni kezdi sok szegény.” A költő nekem azt üzeni, hogy nemcsak anyagi érdek létezik, hanem erkölcsi érdek is. A mi erkölcsi érdekünk — az ország boldogulása! Grósz Károly vitaösszefoglalója után szavazás következett. Sarlós István, az ülés elnöke feltette a kérdést: az Országgyűlés támo- gatólag tudomásul veszi-e a kormány írásban benyújtott munkaprogram-tervezetét, a miniszterelnök bevezető vitaindítóját és összefoglalóját. A képviselők egyhangúlag elfogadták a programot. Az Országgyűlés őszi ülésszakának második napja — amelyen Sarlós István, Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejeződött. A képviselők péntek reggel a napirendnek megfelelően az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával folytatják munkájukat. A törvényjavaslatokat Med- gyessy Péter pénzügyminiszter terjeszti az Országgyűlés elé. Parlamenti légy met Bizalom és várakozás Az őszi ülésszak második napján SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP
