Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

(Folytatás az 1. oldalról) nyesülnek majd, figyelembe veszik az ágazat sajátossá­gait. Az agrárolló nyitását szeretnék megállítani, az ér­tékarányos árak kialakítása mellett az is cél. hogy bizto­sítható legyen az árak „együttmozgása”. A jövőben a termelői árakban elsősor­ban a minőséget fizetjük meg — hangsúlyozta Váncsa Jenő, majd a személyi jöve­delemadóról is szólt. — A személyi jövedelem­adóban elismerjük a háztájt termelés sajátos helyzetét. Ez nem valamiféle megkü­lönböztetett kedvezmény, csupán a kistermelésben lé­vő anyagi befektetések, a termelési és piaci kockázat és a szabadidőben végzett fokozott munka elismerése. Erősíti azt a bizalmat, amely a kistermelők széles táborá­ban hosszú ideje megvan az agrárpolitika iránt. — A mezőgazdasági ter­melés stabilizálására törek­szünk, igyekszünk fokozni' a rugalmasságot és az alkal­mazkodóképességet. Fenn­tartjuk a fejlesztési támoga­tást az üzemi termelés szer­kezetét sok évre meghatáro­zó feladatoknál, például a nagyüzemi állattartásnál, a meliorációnál, az öntözésnél, az ültetvény-telepítésnél. Ugyanakkor a termelési tá­mogatások fokozatos leépíté­sét tervezzük. Váncsa Jenő azzal zárta beszédét: a párt ma is irányt mutató agrárpolitikája, a sok százezer téesztag. háztá­ji gazda, állami gazdasági és élelmiszeripari dolgozó alko­Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalása tóereje biztosíték arra. hogy az ágazat dolgozói végre­hajtják a megújhodásból, a kormány munkaprogramjá­ból rájuk háruló feladato­kat. Helyi kezdeményezések a térségi problémák megoldására Devcsics Miklós (Nógrád m. 1. vk.), a Nógrád Megyei Tanács elnöke szerint a munkaprogramban szerepló elgondolások megvalósításá­hoz töhb feltétel egyidejű megteremtésére van szükség Mindenekelőtt arra, hogy a program egésze és a gyakor­lati végrehajtása egyértelmű politikai támogatást kapjon. Elengedhetetlen az is. hogy a lakosság többségét meg­nyerjék a program megvaló­sításához. A biztosítékok kö­zé tartozik, hogy a kormány megfelelő felhatalmazást és mozgásteret kapjon a cselek­véshez és az intézkedések meghozatalához. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajátos térségi problémák megoldá­sában. az elmaradottság fel­számolásában — természete­sen saját erejükhöz mérten — a megyéknek is kezdemé­nyezőbbeknek kell lenniük. Bíró Miklós (Szabolcs- Szatmár m. 11. vtk.). a Ma­gyar Optikai Művek máté­szalkai gyáregységének igaz­gatója kiemelte: mélyre ha­tó viták után az ipari veze­tés rendszerszemléletű, a fej­lesztéseket és visszafejlesz­téseket meghatározó, ezek konzekvenciáit vállaló el­képzeléseket dolgozott ki. A képviselő indokoltnak tar­totta, hogy az ipar súlyának jelentőségének megfelelően ezzel a témával az elkövet­kező időszakban foglalkozzék az Országgyűlés. A stabili­zálás és ezáltal a kibontako­zás alapja az, hogy a két fő termelő ágazatban a szerke­zetátalakítási folyamat fel­gyorsuljon — tette hozzá. Lestárné dr. Varga Mária (Budapest. 51. vk.). a fővá­rosi Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet fő- igazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követel­ményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszült­ségek mérséklésére. Ez ter­mészetesen nem könnyű fel­adat. mivel a szükségessé váló szociálpolitikai inté2ke- désök végrehajtásához nem áll rendelkezésre elegendő anyagi forrás. A pénzügyi keretek — a képviselő sze­rint — csak a fogyasztás visszafogásával növelhetők. E téren elsősorban az állam- igazgatás. a fegyveres tes­tületek kiadásainak mérsék­lését, a párhuzamosan mű­ködő, helyenként felduzzasz­tott létszámmal tevékenyke­dő társadalmi szervezetek munkájának korszerűsítését tartja szükségesnek. Elmondta: sajnálattal ér­tesült arról, hogy a Pénzügy­minisztérium előzetes szo­ciálpolitikai csomagtervéből kimaradt néhány korábban felvetett javaslat, többek kö­zött a fogyatékos gyermeke­ket nevelők gyes-idejének növelése, illetve családi pót­lékuk olyan méretű emelése, amely teljes kompenzálást biztosít. Végezetül hangsúlyozta: sürgetőnek tartja a társada­lombiztosítás átfogó reform­ját. Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetőségeit, a ter­melő kapacitások kihaszná­lását akadályozó jelenségek­re hívta fel a figyelmet, majd az adóreformmal kap­csolatban tett különféle ja­vaslatokat. A költségvetés kiadásainak csökkentésére indítványozta a már hosszú ideje kidolgozott regionális rendszer életbe léptetését, mivel a jelenlegi közigazga­tás és intézményrendszer méretei, költségei meghalad­ják az ország nagyságrend­je által indokolt szintet. Az államirányítás és a közigaz­gatás ésszerűbb átrendezésé­vel felszabaduló forrásokkal nagyobb mértékben csök­kenthetők lennének a fiatal házasokra, a nagycsaládo­sokra, a nyugdíjasokra há­ruló terhek. Jó döntések után — következetes végrehajtás Antal Ferenc (Veszprém m. 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgató-helyettese megállapította: a program­ban meghatározottak jelen­tősége alighanem túlzás nél­kül megfelel annak a fel­adatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Ma a forint inflálódását kell sza­bályozható keretek közé szo­rítani és a gazdaság dina­mizálásának gazdaságpoliti­kai és strukturális alapjait megteremteni. A kormány munkaprogramja szellemé­ben, logikájában, őszinte helyzetelemzésében és hatá­rozottságában méltó a kitű­zött célok megvalósításához. A bizalomra épül, olyan ér­telemben is, hogy teljesíté­séhez új nemzeti összefo­gásra van szükség. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigaz­gatója felszólalásában törté­nelmi jelentőségűnek ítélte a népgazdaság, illetve a társa­dalom stabilitációját szolgá­ló programot. Újszerűnek nevezte, hogy az nem a külső körülmények számunkra kedvezőtlen alakulását, ha­nem gazdaságunk belső gyengeségét, alkalmazkodó­képességének alacsony szint­jét tette az első helyre. Rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Példaként a vaskohászatot érintő határo­zatok végrehajtásának hely­zetét hozta fel. Elmondta, hogy lassan másfél éve tar­tanak a viták a különböző szaktárcák között a kohászat fejlesztése és szervezeti kor­szerűsítése felett, ám az ígé­retek nem teljesülnek, s el­maradásunk a nemzetközi színvonaltól egyre fokozódik. Végezetül az Ózdi Kohásza­ti Üzemekről szólt, emlékez­tetve arra, hogy az ágazat szerkezetváltása a legmé­lyebben az ózdiakat érintet­te. Az átalakulás számos fe­szültségforrása volt, de a kormányzat megkülönbözte­tett figyelme, meghozott in­tézkedései, valamint a me­gyei és a helyi párt-, állami és gazdasági szervezetek együttes munkája eredmé­nyeként napról-napra kon­szolidálódik a helyzet. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Keres­kedelmi Kamara főosztály- vezetője: Javasolta a kor­mánynak : teremtsen olyan feltételrendszert, olyan köz- gazdasági környezetet a ke­reskedelem számára, amely biztosítja a működőképessé­get és fejlődőképességet, s amely a magánvállalkozások számára is vonzóbbá teszi az élelmiszer-kereskedelmet. Másik javaslata: a kormány vizsgálja meg milyen intéz­kedések szükségesek, ahhoz, hogy az idegenforgalmi, szol­gáltató vállalatok, intézmé­nyek alapvetően piaci körül­mények között, saját kocká­zatukra fejlődőképesen mű­ködhessenek. Lakatos László (Győr-Sop- ron m. 4. vk.), a Győr-Sop- ron Megyei Pártbizottság el­ső titkára javasolta a kor­mánynak az új vállalatirá­nyítási rendszer egyes ré­szeinek alapos elemzését. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek a vállalati tanácsokban fokozzák a jól értelmezett tulajdonosi szem­léletet, s biztosítják, hogy a vállalati kollektíva érdekeit — hosszabb távon is — a népgazdasági érdekeket erő­sítve képviseljék. E taná­csok tagjait akár anyagilag is érdekeltté kellene tenni, hogy a kollektív és a szemé­lyi felelősséget jobban szá­mon lehessen kérni — mond­ta Lakatos László, majd a demokrácia és a felelősség összefüggéseiről szólt. Mint mondotta: a demokráciát nem sérti, a dolgozók bizalmát viszont erősíti, ha a társa­dalmi, gazdasági törvények ellen vétőket következete­sebben felelősségre vonják. Szarvas Andrásné (Békés m. 1. vk.), a Békéscsabai Unicon Ruhagyár meo-cso- portvezetője beszámolt ar­ról, hogy választóinak véle­ménye megoszlik a kormány stabilizációs programjával kapcsolatban. Mint mondta, érezhető, hogy a célokkal egyetértenek, de tapasztalha­tó bizalmatlanság is az el­képzelések megvalósulását illetően. Néhányan nem lát­ják a célok végrehajtásának garanciáit, s attól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az át­menet időszaka, s emiatt to­vább csökkennek a jelenleg is alacsony munkabérek, a tervezettnél gyorsabban rom­lik az életszínvonal. Ennek megakadályozása nemcsak a dolgozókon, a vállalatokon múlik, hanem a kormányon is, hiszen a legfelsőbb szintű irányítók feladata is, hogy a célok mielőbb megvalósul-) janak, s a kibontakozás mi­hamarabb meginduljon, bár a célok elérését szolgáló módszerek és formák, a program eszközrendszere a számítottnál több időre en­ged következtetni. Ezzel ösz- szefüggésben egy előérzeté- ről szólt, miszerint: az idő múlása a vártnál is több kormányszintű intézkedést tesz majd szükségessé. Solymosi József (Tolna un. 4. vk.), a Bonyhádi Pannónia Tsz elnöke szükebb hazája választópolgárainak vélemé­nyét tolmácsolva a főmun­kaidőben végzett munka na­gyobb megbecsülését szor­galmazta, a továbbiakban pedig a mezőgazdaságnak a stabilizációs időszakra vo­natkozó célkitűzéseiről szólt részletesen. A képviselő nem értett egyet azok­kal, akik a mezőgazda- sági termékek világpiaci le­értékelődése kapcsán az egész magyar mezőgazdaság leér­tékelődéséről beszélnek. Ügy vélekedett: egy korszerű me­zőgazdaság gazdasági, tár­sadalmi szerepét nem nél­külözheti egyetlen ország, így Magyarország sem. Végezetül a munkaprog­ram következetes, határozott végrehajtására biztatta a kormányt. Gyorsabb ütem a kibontakozás megalapozásához Szlrtesné dr. Tomsits Eri­ka (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem II. számú gyer­mekklinikájának tanársegé­de kifejtette: — A munkaprogram vélemé­nyem szerint helyesen tárja fel az okokat és a kezelési terv, a javasolt terápia is megfelelőnek tűnik. Ezek alapján egy orvos csak elfo­gadását javasolhatja. Ezután a két új adó kap­csán arról szólt, hogy a ki­bontakozás csak úgy kézpel- hető el, ha az adórendszer reformja következetesen és sok nagy ütemű lépéssel együtt kiteljesedik. Fontos­nak tartom hangsúlyozni.— mondta —, hogy gondjaink megoldásában gyorsabb ütemre váltsunk a kibonta­kozás lehető leggyorsabb megalapozása érdekében, és most a reformlépések ösz- szekapcsolt végrehajtására szavazzunk. Az adórendszer széles körű reformjához szo­rosan kötődjék a költségve­tési politika és a pénzügyi rendszer reformja, ne sza­kadjon el ettől a következe­tes árreform, de a valuta- és bérreform sem. Az életszín­vonal — reméljük átmeneti — csökkenése nem tekint­hető reformlépésnek: egy hibás gazdaságpolitika és a külföldi hitelekre épített életszínvonal-növekedés kö­vetkezménye. Most törleszteni fogunk a múltban elkövetett hibákért. A népképviselet témájáról szólva kifejtette, hogy az ál­lampolgárok mind szélesebb rétegeit kell bevonni a ten­nivalók kidolgozásába, a végrehajtásba és a végre­hajtás ellenőrzésébe. A kép­viselő javasolta, hogy a nyugdíjrendszer módosítá­sával egyidejűleg jövőre al­kossanak új társadalombiz­tosítási törvényt; továbbá indítványozta, a bérreform megkezdését már 1988— 1989-ben. Szabó Tamás (Fejér m. 7. vk.). az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője hozzászólá­sát néhány statisztikai adat felsorolásával illusztrálta a magyar gazdaság helyzetéta nemzetközi rangsorolásban. A számok azt jelzik, hogy a fejlődés élvonalától való el­maradásunk az elmúlt évek­ben növekedett. Nem szabad megismételni azokat a hibákat sem, ame­lyeket az elmúlt években a fejlesztésekben elkövettek. A rossz koncepciót tükröző kormányszintű beruházások — mint a másfél milliárd forintba kerülő bicskei erő­mű, a kétmilliárdért készült Adria kőolajvezeték, vagy a Dunai Vasmű több mint tíz milliárd forintot felemésztő kokszolója — jelentős vesz­teségeket okoztak a népgaz­daságnak. A képviselő szor­galmazta, hogy a két új adó- . rendszer mellett az új vál­lalati jövedelemszabályozást is vitassa meg a Parlament. Kulcsár Sándor (Komárom m. 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsá­nak vezető titkára több ja­vaslatot tett: megfontolásra ajánlotta; a legalacsonyabb munkabéreket úgy állapít­sák meg. hogy azok szink­ronban legyenek a létmini­mumnak megfelelő összeg­gel. Kérte, hogy az aktív ke­resettel nem rendelkező, ön­álló háztartásban élő 70 éven felülieket mentesítsék a te­levízió előfizetési díj alól, s további segítség lenne szá­mukra, ha az utazási ked­vezmény mértékét is emel­nék. Indítványozta, hogy a szociális foglalkoztatókat ne adóztassák meg. Kérte, hogy kiemelt figyelmet kapjon a pályakezdők bérezése, tudá­suk. munkaszeretetük, helyt­állásuk megbecsülése, lakás­gondjaik enyhítése. Kócza Imre (Heves m„ 3. vk.), az Egri Finomszerel- vénygyár vezérigazgatója ki­fejtette: a stabilizációs prog­ram sikeres megvalósítása nem engedi meg. hogy a fel­adatok végrehajtásakor megtűrjük a következetlen­séget, azt. hogy parciális ér­dekeket népgazdaság érdek­ként tüntessenek fel. El kell kerülni, hogy a múlt hibái visszatérjenek és a program sikerét veszélyeztessék — hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a stabilizáció, valamint a sikeres kibontakozás felté­teleként a bizalom mielőbbi helyreállítására, megerősíté­sére van szükség, különösen a központi államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervek, valamiint az állami vezetés és az állampolgárok közötti kapcsolatban. Érdekeltségi rendszer — kockázatvállalás A többi között felhívta a figyelmet arra az ellentmon­dásra, hogy míg a kormány munkaprogramja célul tűzi ki a munkateljesítmények­kel arányos bérezést a fő- munkaidőben. addig az ipar­ban jövőre központi bértö­meg- és átlagbérszabályozás bevezetését tervezik. Morvay László (Budapest, 33. vk.). az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke be­vezetőben a kőolajfeldolgozó ipar tevékenységéről szólt, majd a szerkezetátalakítási program végrehajtásával kapcsolatban rámutatott: az összességében helyesen meg­fogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlan­nak látszanak, nem érzékel­hető az egyes célok elérésé­hez szükséges anyagi fede­zet. Vida Kocsárd (Somogy m„ 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat bala­toni igazgatóságának igazga­tója az idegenforgalom gaz­dasági jelentőségét néhány kevéssé ismert ténnyel érzé­keltette felszólalásában, s ennek megfelelően az ágazat fejlesztése mellett érvelt. Mint mondotta az ágazat be­vételei lényegesen magasab­bak is lehetnének, ha példá­ul töhb szálláshelyet kínál­hatnánk a vendégeknek. Javasolta, hogy azokat az üdülőket, amelyeket az utób­bi 10—12 évben költségveté­si pénzekből építettek kü­lönböző főhatóságok, mi­nisztériumok és tanácsok, a konvertibilis devizabevételek növelése érdekében adják át hasznosításra az idegenfor­galmi szervezeteknek. Ehhez nem szükséges központi ren­delkezés. az illetékesek ajánlják fel önkéntesen — mondta a képviselők helyes­lése közben Vida Kocsárd. Nagy László (Borsod-Aba- új-Zemplén m.. 16. vk.), a Krasznokvajdai Bástya Ter­melőszövetkezet elnöke sze­rint ahhoz, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek a prog­ramban támasztott maga­sabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhe­tetlen a feltételek egyértel­mű meghatározása. Szükség van a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésére is úgy, hogy előtérbe kerüljön az egyéni és a kiscsoportos kockázatvállalás, s fontossá válik a háztáji és a közös gazdaságok magasabb fokú, új alapokra helyezett együtt­működésének fejlesztése. Mindezt úgy kell megtenni, hogy eközben megoldják a falusi emberek foglalkozta­tását, megtartsák a népessé­get, javítsák a hatékonysá­got, a termelés jövedelmező­ségét. Novák Lajos (Szabolcs- Saaitmár m. 2. vk.), a Fém­munkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője kérdéssel kezdte felszólalását: mi a garancia arra. hogy a nagy elszántságról, eltökéltségről tanúskodó munkaprogram megvalósul ? A válasszal sem késlekedett: garancia csak egy létezik, ha minden magyar állampolgár jól elsa­játítja e fogalmakat: rend, fegyelem, tisztesség, őszinte­ség, becsület; s ennek szelle­mében dolgozik a társadalmi élet minden területén, nagy elszántsággal és egységben. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.). a Váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a 'keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Hozzátette: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia. Kétségtelen, hogy lesznek olyan fejlődő ágazatok, ame­lyek az ipar szerkezetátala­kításával párhuzamosan munkaerőhöz jutnak — emelte ki. utalva arra, hogy például az egészségügy és az idegenforgalom egyaránt lét­számgondokkal küzd. Az át­csoportosítások következté­ben minden bizonnyal nő majd a munkahelyek becsü­lete. s erősödik a munkafe­gyelem. Juhász Ferenc (Budapest 62. vk.), az Építőipari Gépe­sítő Vállalat pártbizottságá­nak titkára elmondta, aki reformpárti és bízik a stabi­lizációban, cselekvőén tenni akar annak sikeréért — le­gyen miniszter, gyárigazga­tó, értelmiségi vagy szak­munkás —, megtalálja a sa­ját feladatát, csak legyen hozzá hite. bizalma és lásson benne perspektívát a maga és környezete számára. Sziráki András felszólalása Sziráki András Szolnok 2. választókerületének képvi­selője felszólalásának első résziében arról beszélt, hogy a sűrűsödő gondok mérsék­lése minden területen igé­nyesebb, fegyelmezettebb munkát követel. A munka- program a helyzetértékelés mellett közérthetően megfo­galmazza a tennivalókat — mondotta, ugyanakkor meg­jegyezte, a korábbi progra­mok is megfelelő alapot ad­tak a jobb munkához, a hi­ba azonban a végrehajtás so­rán jelentkezett. Az eszköz- rendszer nem volt alkalmas a gazdaságpolitikai célok közvetítésére, a nehézségek láttán előfordult a kormány­zati munkában türelmetlen­ség, a rögtönzés, a kiszámít­hatatlanság. A vállalatok egy része felismerve az irányítás gyengeségeit, egyre több pénzt kért, és kapott a köz­pontosított forrásokból. Ugyanakkor a támogatások bonyolult rendszere azt eredményezte, hogy a tem­póváltás, az értékgyarapító munka helyett az ügyeske­dés került előtérbe. Vélemé­nye szerint a teljesítmények megbízható mérése, az árvi­szonyok, a támogatások szö­vevényes rendszerében még ott sem megnyugtató, ahol közvetlen támogatás nélkül nyereséges a termelés. Az értékrendek eltorzultak, a túltámogatott gazdálkodói körben foglalkoztatott dolgo­zók és vezetők nem kénysze­rültek a teljesítmények ki­(Folytatás a 3, oldalon) Az őszi ülésszak második napján

Next

/
Thumbnails
Contents