Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 14. Életbe lépett az új földtörvény Nem ünneprontásként Évekkel ezelőtt az Ojszá- mzí Nagyközségi Tanács a Nagy út végén jelölte ki a szemétlerakó telepet. Ez az út viszont olyan rossz álla­potban volt, hogy a szeme­tet csak a járdán tudták az emberek szállítani, sok eset­ben leboritották a járda mellé. Ezért a tanács elha­tározta, hogy kikövezik. Fel­ajánlásokat kértek az utca lakosaitól, ki mennyivel tud hozzá járulni a költségek­hez. (Én a havi 2900 forint nyugdijamból 1000 forintot ajánlottam.) Augusztus else­jén kezdtek) hozzá a kő terí­téséhez — sajnos ez egy ki­csit egyenetlenre sikerült —, maid szpntember elseién iöt­Régóta keresek hagyomá­nyos tökgyalut a boltokban. Augusztus közepén is körbe jártam a szolnoki üzleteket, s legnagyobb örömömre a Centrum Áruházban sikerült rábukkannom. Mindjárt ket­tőt vettem belőle, az egyiket a húgomnak szántam. A csalódás akkor ért, amikor két hét múlva a tök gyalu- lásához fogtam. Az istennek se potyogott át szép hosszú csíkokban a tök a vájato- kon, hanem darabokra tör­ve préselődött át, szétcsó- csálódva. Mindjárt elmen­tem a húgomhoz, hogy meg­tudjam, ő hogyan boldogul vele. Azt mondta, ugyanúgy járt mint én, még az ubor­kát sem tudta rajta lereszel­ni. Ezek után visszavittem mind a két tökgyalut a tek az aszfaltozok és szépen leterítették. Nem is az a baj, hogy egy kicsit most is hul­lámos, hanem: az, hogy nincs alapja az útnak. A szeptember 2-i átadá­son, mely nem járt nagy ünnepséggel — a tanácsel­nök másodmagával kerékpá­ron végig ment rajta — nem ünneprontásként, de meg­jegyeztem, és ez nem tetszett a tanácselnöknek: a szándék is jó volt, az asz­falt is, csupán nincs alapja az útnak... — írta többek között Törőcsik József, s e levelet rajta kívül még Ur- bán István és Kristály Fe­renc utcabeli olvasóink is aláírták. Centrumba és kértem, hogy győződjenek meg a használ­hatatlanságáról. Az volt a válasz, hogy a KERMI-hez küldik vizsgálatra, s ha az lesz a véleményük, hogy jo­gos a panasz, akkor majd kártalanítanak. Egyébként Vankó József bajai asztalos kisiparos neve szerepelt a tökgyalura ragasztott cédu­lán, s ezen a KERMI enge­délyének száma is rajta volt. Lehet, hogy nem is próbál­ták ki? Mindenesetre mél­tánytalannak tartom, hogy a vevő pénze fekszik a rossz tökgyaluban, amíg vizsgál- gatják. A kis nyugdíjamból fizettem ki érte darabon­ként 111 forintot, s ezt az összeget nem könnyen nél­külözöm. Dikó Balázsné Szolnok Bár lelt volna egy Ketterem A szeptember 3-i Nép­lapban olvastam a Bicikli­zéssel kereste kenyerét cí­mű írást, amely megragadta a figyelmem. Igaz, én nem a biciklizéssel kerestem a kenyerem, de mint pék, több mint 18 éven keresz­tül jártam hajnalonként ke­rékpárral Cserkébe, hogy reggel ötkor, mire jönnek a vevők, már kisüljön a friss kenyér. S azt is elmondha­tom, hogy bármilyen volt az időjiárás, nemigen ismertem a késést, mert ez a munka pontosságot és fegyelmet kö­vetelt. Már nyugdíjas va­gyok ugyan — 1980. május elsejétől —, de még mindig kerékpárral járok művelni a kis földterületem. E pár sort csupán azért írtam, hogy nemcsak busszal és autóval lehet munkába jár­ni — mégha egy kicsit távo­labb is van az ember mun­kahelye. Bár nekem is vol­na egy igazi Ketterem, ami strapabíró, mivel a hazai gyártmányú kerékpárok elég gyenge minőségűek. Imrei András Kunszentmárton A mezőtúri művelődési központ alapfokú néptánc tanfolya­mot szervezett a 6—10 éves gyermekek részére, melynek zá­ró előadása augusztus végén volt. A foglalkozásokat Kádár Tiborné pedagógus vezette. Felvételünk a záróvizsgán ké­szült (Fotó: Fortuna Mária) Levelekből — sorokban Evek óta előre lefoglalt vasúti kocsiban utaznak nyári táborozásra gyereke­ink. Felháborító eset része­se voltam nemrég, amikor a fonyódi gyorsvonattal Bala- tonföldvárról utaztunk visz- sza Mezőtúrra, hetven gye­rekkel. A kocsi egyik ajta­jára ugyan ki volt ragaszt­va a helybiztosítási cédula, de nem volt lezárva. A fül­kék tele voltak felnőtt uta­sokkal, akik felkérésünkre sem távoztak. Komolyabb fellépésünk miatt durva, ar­rogáns hangon minősítettek bennünket, majd a kelle­metlen helyzetből két haza­felé utazó rendőr szabadított meg bennünket. Papp Lász­ló és Tóth Antal. Segítségü­ket ezúton is köszönjük — írta Hegedűs Erzsébet me­zőtúri pedagógus. A szolnoki dr. Csanádi krt. 15—17. számú és a mel­lette lévő Bajcsy-Zs. u. 1—3. sz. társasház lakói nevében kérdezzük, hogy a három hete itt parkoló BU 95—50 rsz. kék-fehér, nagy méretű autóbusz kinek a tulajdona és miért áll ott? De azt is szeretnénk tudni, hogy mi­kor viszik el, mert az ott jövő-menő gépkocsik forgal­mát is akadályozza — ír­ták olvasóink. Gaál Mihály zagyvaréka- si olvasónk véleményével csatlakozik mindazokhoz, akik az utóbbi időben la­punkban szóvá tették, hogy valamilyen módon meg kel­lene fékezni az éjjel-nappal hangoskodókat, a mások nyugalmát, pihenését zava­ró randalírozókat. Sajnos ez a jelenség már nemcsak a városok nyomasztó problé­mája, kiterjed a falvakra is — írja levelében. Néhány szülő ahelyett hogy elfoglalt­ságot, feladatot adna gyer­mekének, tiszteletlen maga­tartását, garázdaságát is el­tűri. A motorberregtetés, hangoskodás nálunk is napi­renden van, s az otthon, a környezet szépítéséért egy fűszálat sem tesznek arréb ezek a fiatalok —1 írta leve­lében. Már foglalkozott a Néplap az utcai és kerti szemétége­téssel, amivel környezetün­ket szennyezik és egészsé­günket károsítják. Ismét hullanak a falevelek, össze­gyűlt a kertekben is az őszi szemét, amelyet reggel és este égetnek a szolnoki Keskeny J. és a Moha utca környékén, de jóllehet, hogy máshol is. Ügy vélem, a környezetvédőknek büntetni kellene ilyen esetekben — írta K. N.-né szolnoki olva­sónk. Balogh Román szolnoki olvasónk szeptember 7-én a szandaszőlősi Kocsoroson el­veszítette az egyik mű­anyag szatyorját, amiben igazolványát, buszbérletét, két havi ebédjegyét és me­leg pulóverjét tartotta. Leg­nagyobb örömére szeptem­ber 10-én lakására vitte a becsületes megtaláló, ami­ért ezúton is szeretne kö-' szünetet mondani. Az őszi árengedmé­nyes lábbelik kíná­lata csalódást oko­zott több olvasónk­nak. Volt. aki sze­mélyesen kereste meg szerkesztősé­günket és így vé­lekedett: „Ha a két hétig tartó vásár első napján (szep­tember 7-én), az üzletek nyitása után egy órahosszával már nem tudtam családtagjaimnak kedvezményesen csizmát vásárolni, mert elfogyott, ak­kor kár volt őket ebbe az akcióba be­sorolni. Bosszantó, hogy olyan cikke­ket is reklámoz­nak, amelyekből csak minimális készlettel rendel­keznek”. Késtek a nyitással Nem volt teljes a kép címmel olvastam a Néplap augusztus 24-i számában az Utasellátó Vállalat területi igazgatójának egy korábbi cikkre adott válaszát, mely arról szólt, mit lehet regge­lizni a szolnoki vasútállo­máson. Ez késztetett arra, hogy! én is tollat fogjak. Augusztus 21-én öttagú családommal korán reggel Martfűről Szolnokra utaz­tunk, majd tovább Debre­cenbe. Úgy határoztunk, hogy majdí Szolnokon, a va­sútállomási bisztróban — a vonat indulásáig — nyugod­tan megreggelizünk. Saj­nos, nem sikerült, mivel a bisztró még 6.10-kor is zár­va volt. Próbálkoztunk a többi három büfénél vala­mi harapnivalót venni, de még egyik sem volt nyitva. Visszamentünk a bisztró­hoz, ahol már vagy tizen áll­dogáltak és megkérdeztem, vajon mikor nyitnak? Azt válaszolták, arra várnak 5 órától, mivel ők az üzlet dolgozói. Várjunk türelem­mel, mert mostmár hama­rosan meghozzák az üzlet­vezetőt (nála lehetett a kulcs), akiért taxival men­tek. Sajnos nem tudtuk megvárni, mivel 6.20-kor még nem nyitottak, mi pe­dig tovább utaztunk — reg­gelizés nélkül, s egy tapasz­talattal: az Utasellátóra sem lehet mindig számítani. Dankó Imréné Martfű Kis vendégek Sályrél A sályi mozgássérültek iskolájából tavaly két osz­tály volt háromnapos kirán­duláson Szolnokon. Az idén szeptember 4—5-én az Al­föld újabb jellegzetességével ismerkedtek a 6. osztályos tanulók. Ütjük egyenesen Törökszentmiklósra a Ga­bonaforgalmi Vállalathoz vezetett, ahol megnézték, hogyan lesz a búzából liszt. Ebéd után követték a liszt útját a Szolnoki Kenyér­gyárba, majd a süteményké­szítés fortélyaival ismerked­tek. A Szolnoki Papírgyár tiszaligeti üdülőjében tért nyugovóra a kis csapat. Másnap, szombaton a Tisza- tour rendezésében sétahajó­zásra indultak Tiszapüspöki- be. Szalonnasütés tetézte a jó hangulatot, szomjúságu­kat pedig óriásdinnyékkel oltották, amelyeket Tóth Agnes kiskereskedőtől kap­tak. Kellemesen elfáradva, újabb élményekkel gazda­godva búcsúztak. A szülői munkaközösség nevében kö­szönetét mondok mindazok­nak. akik szeretettel fogad­ták és kalauzolták a kis vendégeket. Nagyné Labáth Erzsébet Szolnok Válaszoltak Változott a díjszabás Majd elsüllyedtem szégye­nemben címmel közöltük Nagy Lajosné tiszafüredi ol­vasónk levelét augusztus 10-én, melyre a Jászkun Vo­lán illetékeseitől a követke­ző választ kaptuk: „A Tiszaszőlős—Tiszafü­red útvonal helyi járatú üzemeltetése és díjszabás­változása május 31-én, a menetrend-változáskor lé­pett életbe. Korábban a helyközi díjszabás volt ér­vényben. mely szerint a gyerekek 4—10 éves korukig 50 százalékos kedvezmény­ben részesültek. A jelenleg érvényes díjszabás alapján 6 éves korukig díjtalanul utazhatnak a gyerekek, 6 éven felül viszont teljes jeggel. Tehát a gépkocsive­zető tájékoztatása helyes volt, de modortalan viselke­dése miatt felelősségre von­ták. A történtekért olvasónk szíves elnézését kérik és szeretnék, ha továbbra is igénybe venné szolgá Itatá­saikat. összeállított*: csankó Miklósné Bevezetik a földvédelmi járulékot - 1 háztájit a törvény nem érinti A több éves előkészítő munka után és a társadalmi vitákon elhangzottak figye­lembe vételével — az Or­szággyűlés törvényalkotó munkája nyomán — szep­tember elsején életbe lépett az új földtörvény. Bevezeté­se egyszerűbbé és egyértel­műbbé teszi a földre vonat­kozó szabályozást, ideértve az ingatlanok tulajdonszer­zését is. Elősegíti egyebek között a termőföld védelmét és hatékony hasznosítását. A föld nemzeti kincs — ezt hangsúlyozza a törvény szel­leme, betűje — s a mezőgaz­daság semmi mással nem pótolható legfontosabb ter­melőeszköze; ezért a termelés­ből való kivonása esetén té­rítést, úgynevezett földvé­delmi járulékot kell majd fizetni. v A törvény a földeket — a korábbitól' eltérően — ren­deltetésszerűen csoportosítja. Ez jobban összhangban van a földvédelmi, földihaszná- laifci és az ingatlanforgalmi szabályokkal. Továbbbra is fönnmarad viszont a külte­rületi, a belterületi, illetve a zártkerti meghatározás. Az állami és a szövetkezeti földtulajdonra azonos szabá­lyozás vonatkozik, így a két tulajdonforma között szaba­dabbá válik a földcsere és a földtulajdon átruházása. Ez összefüggésben van az ön­álló vállalati gazdálkodás el­vével is; nevezetesen azzal, hogy a vállalati és a szövet­kezeti szektor közötti föld­átadást, -cserét az arra jo­gosult testületek határozzák meg. hatósági jóváhagyás nélkül. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésével összhangban az állami föl­dek kezelőit az eddiginél nagyobb lehetőségekkel ru­házza fel a törvény. A ke­zelői jognak a tulajdoni jog­hoz való közelítése bővíti az állami vállalatok döntési hatáskörét. A termelési biz­tonság növelése érdekében — amint a jogszabály ki­mondja — a kezelői jog megvonása esetén a föld ke­zelőjét méltányos kártalaní­tás illeti meg. Erre korábban nem volt lehetőség. A szö­vetkezeti földtulajdon és földhasználat egységét a tör­vény azzal is teljesebbé te­szi, hogy lehetővé válik a mezőgazdasági téeszek szá­mára a haszálatukban lévő állami földek úgynevezett megváltása. Ez a lehetőség fennáll a tanácsi kezelésiben lévő állami földek szövetke­zeti tulajdonba adásánál is, térítés ellenében. A törvény ezentúl nem te­szi lehetővé telkek tartós használatba vételét. Akik eddig építési telket kaptak tartás használatba és a tel­ket beépítették, a korábban kifizetett használatba vételi díj ellenében a telket tulaj­donba kapják, további ille­tékfizetési kötelezettség nél­kül. Fontos része a törvénynek: az illetményföld használatát továbbra is fönntartja azzal, hogy az ebben részesíthetők körét a munkahelyi kollektí­vák határozhatják meg. Az illetményföld nagyságának felső határát hatezer négy­zetméterben szabályozza. A háztáji földek tekintetében a törvény életbe lépése nem hoz változást. Ami a magánszemélyek ingatlan- és földtulajdon­szerzését illeti; változás lesz, hogy a földtulajdon-szerzés családi alapon — hasonlóan a telkekhez és a lakásokhoz — történik. Családnak szá­mítanak a házastársak és a 14 év alatti gyermekeik. A szabályozás ezzel azt kíván­ta elérni, hogy bővülhessen az ingatlan- és földtulajdon­nal rendelkezők köre. Emel­lett a művelési ág kialakítá­sában a mezőgazdasági nagy­üzemek az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak, a ható­sági beavatkozás lehetősége erősen szűkül. Ezzel azon­ban növekszik feüelősségük is. (MTI). IA tárgyalóteremből I Két sör — három lövés — öt hónap A jászíényszarui Füle Ist­ván nyáresti kalandja egy­szerű közlekedési kihágás­nak indult, végül hivatalos személy elleni erőszak és könnyű testi sértés lett be­lőle. A fiatalember egy nyá­ri éjszakán — egészen pon­tosan július 17-én — kismo­torral igyekezett hazafelé Pusztamonostorról. Előzőleg a presszóban két üveg sört fogyasztott, így amikor éj­fél után a szolgálatban lévő rendőrjárőr igazoltatta, volt oka a megszeppenésre. Ta­lán a zavart viselkedés kö­vetkeztében került elő a szonda, ám annak használa­tát Füle megtagadta. A rend­őr az orvosi rendelőhöz in­vitálta a motorost, aki a vérvétel lehetőségének ka­pujában meggondolta magát és immár hajlandónak mu­tatkozott belefújni az üveg­csőbe. A reagens anyag illő­en el is színeződött a sza­bálysértési értékhatár köze­péig, mire a rend őre közöl­te, hogy a tények birtoká­ban bizony nem adja vissza Füle jogosítványát. A fia­talember reakciója egészen meglepő volt: jobb kézzel arcul ütötte a rendőrt, aki az ütéstől elesett, ám amikor látta, hogy támadója vad futásnak ered, három figyel­meztető lövéssel adva nyo­matéket felszólításának, megálljt! — parancsolt. Füle elfutott, sőt megpróbálta az ügy következményeit mgr csírájában elfolytam, vissza­ment a KMB iroda udvará­ba és megkísérelte kiszaba­dítani motorját a „fogság­ból”. Ezután a rendőr édes­anyját kereste meg, akit ar­ra kért, hogy fia kabátjából ugyan vegye már ki a veze­tői engedélyét. Természete­sen nem kapta meg a szük­séges okmányt és az éjsza­ka nem maradt következmé­nyek nélkül. A rendőr 8 na­pon belül gyógyuló sérülést szenvedett, így magánindít- ványt terjesztett elő és kér­te a vádlott megbüntetését könnyű testi sértés vétsége miatt. Füle beismerte tettét, ám a felelősségét megpró­bálta kisebbíteni. Azt mond­ta, azért ütött ő előbb, mert attól félt, hogy a rendőr fogja őt bántalmazni. A Jászberényi Városi Bí­róság Füle Istvánt hivata­los személy elleni erőszak bűntettében, valamint köny- nyű testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 9 hó­napi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre ítélte és mellékbüntetésül 2 évre el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától. A fellebbezés folytán az ügy a Megyei Bíróságra került ahol a kiszabott sza­badságvesztést 5 hónapra mérsékelték, mondván; a 19. életévét éppen hogy betöl­tött fiatalember alighanem ebből az ítéletből is okul majd. — pb — Megjártam a tökgyaluval

Next

/
Thumbnails
Contents