Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. AUGUSZTUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az álomkommandó Sütő András-ősbemutató a Gyulai Várszínházban A 25. évad „elő­estéjén” mutatták be a Gyulai Vár­színházban Sütő András Az álom- kommandó című színművét. A ma­gyar nemzeti drá­mát vállaló, az új alkotásokat több­nyire sikerre vi­vő várszínházban ez volt az első Sütő-bemutató. Az álomkom­mandó nem ara­tott zajos sikert, egyáltalán a siker fogalmával ezút­tal nem is mérhe­tő a Sütő-dráma és a közönség vi­szonya. A taps inkább csak forró lelkesedést, múló hangulatot fejez ki — az udvarias- sági gesztuson kí­vül — a legtöbbet az előadásról a végszó utáni csend mondja el... Ilyenkor a másodpercek órányinak tűn­nek, a színész tanúheggyé dermedten marad a színpa­don. a néző meg a székébe. Ezek a mágia pillanatai. Csak nagyon kivételes al­kalmakkor következnek be. Az álomkommandó gyulai előadása mágiát csinált. S tegyük hozzá, hogy azon a színpadon, ahol Illyés Gyula, Székely János varázslataihoz szokott a közönség. Pedig ez a Sütő-dráma az eddig lá­tottaknál sokkal nehezebb, szikárabb — éppen ezért talán messzibbre hangzott. Az álomkommandó az író új költői nyelvet teremtett, hogy az itt és most erejé­vel. kézközelből mondhassa el véleményét a népmegsem­misítés mechanizmusáról. Fontos tudni a darab mottó­ját: „Történt Auschwitzban és történik bárhol, ahol tör­ténhet”. S hogyan történik? Szín­padi próba zajlik a színpa­don. a darab csaknem natu- ralisztikusan mutatja a fa­sizmus poklát. Ebbe a szín­padi játékba tör be egy dik­Az álmok kiárusítóaa talán az életet jelenti: Seres Zoltán, Zsíros Ági és Kern András tatorikus államrend a ma­ga hatalmi eszközeivel, em­bereivel. hogy a Tábornokot, azaz valahol a jelenkor va­lamelyik diktátorát a vélt összeesküvéstől megvédel­mezze. Az idősíkok nem es­nek egybe, de a két valóság között mindinkább rövidül a távolság. A színpadon ját­szódó darab egyik színész a fiát ugyanis nemcsak az eredeti játékban, de a valóságban is a hatalom pusztítása veszélyezteti. A jelen és a múlt úgy tárul a közönség elé. hogy gondolati síkon elkülöníthetetlenné válik, hogy mikor látjuk a színpadi valóságot és mikor a beszűkült élet teremtette helyzeteket. Auschwitz szel­lemét csak történelmi ta­pasztalatai alapján érzi erő­sebbnek a néző, innen in­dulva jut el a következte­tésig. hogy a félelem minden emberi tartást megöl, s ezen az optikán keresztül látja azonos tragédiának a „meg­írt” s az élet által — a sze­replők számára — teremtett drámát. Az auschwitzi tör­ténet ezeken a pontokon vá­KSH-felmórős Az A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített arról, hogy miként változott a lakosság életmódja az el­múlt tíz évben. Több mint tízezer — 15 és 79 év kö­zötti — személyt kérdeztek meg: hogyan tölti el a nap huszonnégy óráját. Az ada­tokat 1986 márciusától egy éven át folyamatosan gyűj­tötték. Az első tapasztalat az volt, hogy a hetvenes évek köze­péhez — az 1976—1977. évi legutóbbi hasonló felmérés­hez — képest tovább növe­kedett a kereső munkával el­töltött idő. A korábbiakhoz viszonyítva erőteljesen bő­vült a főmunkaidő után végzett jövedelemkiegé­szítő tevékenység: egyes ré­tegek a tíz évvel ezelőttinél naponkénti átlagban 3—4- szer több időt töltenek a második gazdaságbeli, nem mezőgazdasági jellegű mun- kávaL Főként a családalapí­tó fiatalok és a nyugdíjasok vállalnak kiegészítő mun­kát, lakóhely szerint pedig elsősorban a városban élők igyekeznek ily módon több­letjövedelemre szert tenni. A főmunkaidőn túli munka­végzés a városlakóknak •változásról szinte minden rétegére jel­lemző. de különösen az ér­telmiségre. A diplomások nemcsak saját szakterületü­kön vállalnak külön mű­szakot, hanem körülbelül fele-fele arányban végeznek fizikai munkákat is. Becslé­sek szerint körülbelül - ugyanannyian dolgoznak munkaidejük után csoportos vállalkozásokban, mint ahá- nyan egyénileg keresnek maguknak jövedelemkiegé- szitési lehetőséget. A fő­munkaidő utáni kereső te­vékenység elsősorban a fér­fiakra jellemző. Változott a családon be­lüli munkamegosztás is; a gyermeknevelés terheiből az apák elfoglaltsága miatt a korábbiaknál többet vál­lalnak a nők. A tíz évvel ez­előtti napi átlagos 27 perc helyett most 40 percet for­dítanak a nők kizárólag csak a gyermekükre. Némi­leg, napi átlagban 230 perc­ről 205 percre csökkent a háztartási munkákkal eltöl­tött idő. A növekvő munkaterhek miatt számos társadalmi cso­port szabadideje tovább csökkent. Béren Európai ifjúsági bóketalálkozt Európai ifjúsági béketalál­kozó kezdődött az .Országos Béketanács szervezésében pénteken Bér községben. A Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsa, valamint az Állami Ifjúsági és Sporthivatal tá­mogatásával létrejött talál­kozó résztvevői az európai bizaloméipítés kérdéseit vi­tatják meg, tanácskoznak a békére nevelésről, a nemzet­közi megértésről és a népek' közötti, valamint a szemé­lyes kapcsolatok békeépítő szerepéről. A fiatalok au­gusztus 6-án részt vesznek Budapesten a Hirosima-év- forduló alkalmából szerve­zett utcai megemlékezésen lik a bárhol megtörténhet eset — drámájává, vagyis egyetemlegessé. Sütő egyfor­mán kemény ítéletet mond az embertelen hatalomról és a túlélés fikcióiról. A darab színműírója, aki boncsegéd­ként maga is résztvesz a já­tékban. még kiszolgálja a torz hatalmat, hogy a csa­ládját mentse, még .hisz a humanitárius gondolatok erejében, de amikor a je­lenkor — valahol a nagy­világban — betör a játékba, ráébred: a legnagyszerűbb gondolatok is hatástalanok a legócskább, legigaztalanabb kezekben tartott fegyverek­kel szemben! Sütő a túlélés hasztalan igyekezetének paraboláján túllépve messzebbre is mu­tat: a manipulálok számára éppen a tett gondolatáig el­jutott, golyóval a testében összecsukló fiú teremt ma­gatartás modellt. A fasizmus csak a maga fogalmazta szép szavakat akarja visszahallani, az emberségét veszített ha­talom talán éppen ezért pusztítja el oly kíméletlenül a humanizmusra apellálókat, mert érzi ennek az erőnek nagyságát — és fél! Sík Ferenc rendezői ér­telmezésében az egész vár­színház a dráma játéktere, kilépve a színpadról Julius Fucik gondolata él akár a széksorok között is: Embe­rek. vigyázzatok . ..! Vére­sen komoly játék, elbírja a jól értelmezett teatralitást is. hűen a mottó szellemé­hez: „...történik bárhol, ahol történhet”. Ugyanek­kor nagy mértéktartás jel­lemzi Sík rendezését, érez­hetően a dráma szelleme a legfontosabb számára. Bizo­nyos részeket egyszerűsít, más gondolati egységeket fel­erősít a megértetés és meg­döbbenés érdekében. Az előadás abszolút fő­szereplője Kern András, aki az önmagával folytatott vi­tákban a legerősebb, ugyan­akkor belső énjének ellent­mondásait. töréseit is ma­radéktalanul érzékelteti. Méltó partnere vívódásának Lukács Sándor, aki Székely János gyulai színpadán is már többször bizonyított — a legemlékezetesebb Harag György rendezésében volt — s most is élményt hagy a nézőkben maga után. Tiszai Lajos A könyvtárosok vándorgyűlése elé A megyei könyvtár ez évi rendezvényeit A magyar nyelv hete országos ünnepségsorozatának megnyitója s a vele összekapcsolt Verseghy tudományos ülésszak in­dította. A folytatást jelentő Ünnepi Könyvhét után most újabb megtisztelő feladatot vállal fel a könyvtár kollektívája azzal, hogy Szolnok városa nevében a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesületének XIX. országos ván­dorgyűlését fogadja. Az augusztus 5-e és 8-a között megrendezendő szimpozion a könyvtár információköz­vetítő szerepét, a gépesítés kérdéskörét, valamint egyes szolgáltatások marketing-jellegét vizsgálja. A vándor- gyűlésre való készülődés okot is, alkalmat is ad arra, hogy a könyvtárügy területén egy ttcsé Körültekint-' sünk. ^ Aki nyitott szemmel fi­gyeli a hazai könyvkiadást, az az utóbbi években a re­mekművek természetes és folyamatos jelenléte ellenére is érzékel egyfajta kommer- cializálódást, felhígulást. A jó megfigyelő benyomása sajnos igaznak bizonyul, azt a számok is alátámasztják: nő a könyvkiadók nyereség­orientációja, melynek követ­keztében emelkedik a „ke­lendő művek” ázsiója. így kerül többszázezer példány­ban az olvasók asztalára Agatha Christie, Zalatnay Sarolta s Végh Antal — ez utóbbi egyenesen 250 ezres pé ldányszámlban. Romlott az ízlésünk? — kérdezheti bárki jogosan, s a határozott válasz egyértel­műen: nem. Miről van hát szó? A kérdésre röviden vála­szolni nehéz, sőt majdnem lehetetlen, ezért fordulunk inkább egy példányhoz. A jónevű Magvető Kiadó — mint köztudott — felvállal­ta a széles közönségigényt kielégítő Albatrosz könyvek nagy példányszámú kiadását. Teszi pedig ezt azzal a szim­patikus céllal, hogy az eb­ből befolyt hasznot színvo­nalas művek kiadására for­dítsa. így tudja pl., az Ün­nepi könyvhéten féláron árusítani a Szép Versek, a Rivalda vagy a Körkép anto­lógia köteteit. Az olvasói ízlés romlása, az olvasó igényének elseké- lyesedése ellen — úgy Nér- zem — jogosan tiltakozunk, de egészítsük ki fenti pél­dánkat a figyelmes olvasó ugyancsak reális benyomásá­val. Könyvkiadásunk koráb­bi gyakorlata az igényes és csakis az igényes olvasót is­merte el. A klasszikusok és a színvonalas kortársművek kizárólagosságra törekvő terjesztésével olyan volume­nű kulturális missziót vál­lalt fel, melynek természetes voltát esetenként csupán csak az olvasó nem igazolta visz- sza. A könyvkiadás mai para­méterei sokkal inkább tük­rözik a magyar olvasó való­di igényeit. Közelebb men­tünk az olvasóhoz: magán- kiadók és állami kiadók va­dásszák kegyét és pénzét, de mindenkor változatlanul kí­náljuk számára az igazán ér­tékes, a mély humánumot hordozó műveket is. Megnőtt tehát az olvasó választási lehetősége s nem kevésbé a kulturális politika, a könyv­tárügy felelőssége. Ez utób­bi hatásfoka megsokszoro­zódhat azáltal, hogy szélese­dik az irányításba bevontak köre, hogy a szakember hig­gadt határozottsággal folya­matos párbeszédet folytat a megjelenő művekről, a meg­jelenő művekkel. Továbbra is valljuk azt az elvet, hogy nem kiszolgálni, hanem „csak” szolgálni kívánjuk a tömeget. Konkrétabban szólva a könyvtári munkáról, könyv-1 tárpolitikáról, még egy nem kevésbé fontos gondolat kí­vánkozik a fentiek mellé. A Verseghy Ferenc nevét viselő könyvtár természete­sen a körülményei által be­határolt mértékben és minő­ségben képes felkelteni és kielégíteni olvasói igényét. A fent jelzett könyvtáros vándorgyűlés felvállalása is a közönséghez vezető út pontosabb kirajzolását és bejárását célozza. Megyei könyvtárról lévén szó, nem mehetünk el a feladatát meg­jelölő egyik nagyon fontos kérdéskör mellett Ez pedig a következő: a modem in­formációhordozók megjele­nésével szélesedett a könyv­tárak gyűjtőkörébe sorolha­tó médiák száma. Ezeknek az új médiáknak (videosza­lag, hangoskönyv, számító­gép stb.), legalább a me­gyei könyvtárban hiánytala­nul jelen kell (kellene) len­niük. A tények ugyanis azt igazolják, hogy a könyvtá­rak állomány szempontjából nyolcvan százalékban ismét­lik egymást. Ezért ahhoz, hogy a mindenkor fennma­radó húsz százalékot demok­ratikus szolgáltatásként nyújtani tudjuk olvasóink­nak, minél előbb ki kell épí­tenünk az országos könyvtá­ri számítógépig hálózatot. Az említett húsz százalék — ne ■restelljük kimondani — a minőségig igények megfogal­mazását és kielégítését je­lenti. Luxusról, „arisztokra­tikus” kívánságokról van ta­lán szó? — Messzemenően nem! A tömegigény és a sok­kal ritkábban jelentkező magasinformáció-igény ma igenis az utóbbi felértékelé­sét jelenti, mert ez például új szellemi termék létreho­zására és annak, ha úgy tet­szik, termelést befolyásoló felhasználására alkalmas. A jórészt számítógéphez Sotődő szolgáltatás demokra­tikus módon — tehát térítés- mentesen — való biztosítását a könyvtári törvény elvileg előírja. A szolgáltatás azon­ban rendkívül költségigé­nyes, ezért — mint a ván­dorgyűlés majd várhatóan megfogalmazza — bizonyos változatait csak térítés elle­nében lesz képes nyújtani bármelyik könyvtár. Az információáramlás gyorsasága a társadalom fej­lődését mindenkor döntően határozta meg. Több szak­ember ennek értékét ma a forradalmi változásokéval egyenrangúnak tartja. Elha­nyagolása beláthatatlan kö­vetkezményekkel járna, ezért arra gondolni sem sza­bad. A számítástechnika könyvtári meghonosítása ne­mes feladatként méltán je­lenthet hát perspektívát könyvtáros és olvasó számá­ra egyaránt. Az Országos Széchenyi Könyvtár most tervezi egy nagy ka.pacftá- sú számítóközpont létreho­zását. Ehhez kíván csatla­kozni — lehetőleg az elsők között — a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár is. A pár hónapja vásárolt közepes teljesítőképességű számítógépünket működés­ben egyébként az augusztu­si vándorgyűlésen láthatja majd a nagyközönség. Dr. Horváth Károly a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárigazgatója Törékeny pillanatok Váncsa Ildikó kiállítása Szolnokon A szolnoki helyőrségi klub­ban rendezték meg Váncsa Ildikó Mezőtúron élő festő­művész kiállítását. A tárlat anyaga válogatás az elmúlt négy év művészi terméséből, összesen tizenöt kisebb-na- gyobb méretű alkotást lát­hat a közönség. A kiállított művek mind­egyike portré, vagy azzal ro­konítható munka, de ez — Váncsa Ildikó látásmódjából következően — tágabban ér­telmezhető. Abban azonos mindegyik kép. hogy az em­beri lélek állapotáról kíván valamiféle üzenetet küldeni, de Váncsa Ildikó művészeté­ben legalább annyi szerepe van a mozdulatnak, a test­tartásnak. mint a hagyomá­nyosan értelmezett portréfes­tészetben a szemnek, vagy a kéznek. A testhelyzet — főleg az újabb képeken — különböző érzelmi állapotot sugall. Egy­szerű. de nagyon fontos fel­ismerés ez: másképpen áll a gyermekét karjaiba hívó asszony, a kedvesét búcsúz­tató, a haragvó. a magyará­zó stb. A különféle testhely­zetekhez másmilyen érzelmi tartalmak kötődnek, s ezek­nek megvannak a maguk művészi eszenciái. Váncsa Ildikó emberi, művészi ka­raktere szerint úgy láttatja Törékeny pillanat. (Fotó: D. G.) meg — a kifejezőbb mozdu­lat és színvilág segítségével — a belső tartalmat, hogy a néző fantáziáját a kép to­vábbgondolásra serkenti. Négy év a művészpálya elején nem hosszú idő, de a kiállított képek alkotási sor­rendje mégis sokat elmond Váncsa Ildikó művészi fejlő­déséről. Az 1983-ban festett Bohóc IV. még elsősorban csak az arcával „beszél”, nem is akármit mond. Mint­ha hallanánk: ......lestek en­g em. mert bohócnak tarto­tok. pedig ti vagytok az igazi bohócok, hiszen én csak azt csinálom, ami nektek tet­szik”. Nagyszerűen sikerült kép az 1984-ben készült Bir­kózó. amely inkább csak egy fej torz kontúrja a testi erő kifejezésére. A groteszk ez esetben reális, hiszen sze­rény képzeletünkben ponto­san így él az izomkolosszus, akinek funkciója szerint az ereje a legkifejezőbb. Két kulcsfontosságú kép Váncsa Ildikó művészetében a Halk Marathon (1985) és az idei mű, a Csak neked. Mindkét kép az átlagtól na­gyobb méretű az egyiken is, a másikon is a női lélek áll a vizsgálat középpontjá­ban. Tegyük hozzá: ugyanar­ról az alanyról van szó. két különböző érzelmi helyzet­ben. A Halk Marathon a tiszta női lélek vágyakozásá­val gyönyörködtet, míg a Csak neked már összetörtsé- get. félelemmel vegyes ki­szolgáltatottságot áraszt. Ez Biztató búcsú utóbbi kép gondolati részta­nulmányának a néhány év­vel ezelőtt készült Egzaltáció is felfogható, a kéztartás­ban, * az ujjak vibrálásában jelenik elsősorban meg az a lelkiállapot, amely teljessé teszi a tartalmat. Az emberpári kapcsolatok szintén nagyméretű képeken jelennek meg, korunk bán- talmaival szemben jól érez­hetően védtelenek ezek a fi­gurák; szépek, amennyire a szenvedő emberek szépek le­hetnek. A kapaszkodás, a görcsös egymásba fonódás nemcsak a harmóniakeresés kifejezése, de a jövőlátásé is. A Néma vallomás, a Sze­relem. a Biztató búcsú e vo­nulat nagyerejű képei. Mind­egyik élethelyzetben ott érez­zük Váncsa Ildikó kérdőjele­it — mint minden valós em­beri stációban. Az emberi szándékok, ér­zelmek mozdulatokba, szí­nekbe fogalmazott gondola­tai teszik nagyon széppé is a tizenöt képből összeállí­tott kiállítást. r- ti —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents