Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. AUGUSZTUS 8. Helsinki szelleme Nyári kapuzárás Bécsben Talán a császárváros varázsa, vendégmarasztaló légköre teszi, hogy csigatempóban halad a húsvéti szünet óta eltelt hetekben a bécsi utótalálkozó munkája. A delegációk beásták magukat kialakított álláspontjuk Pedig az eredeti elképzelések szerint július 31-ig az egész utótalálkozónak be kellett volna fejeződnie és — mitagadás — méltóbban, mint egy érdemi záróokmány aláírásával aligha ünnepelhette volna augusztus 1-én a 35 résztvevő ország a helsinki záróokmány megszületésének évfordulóját. De konszenzusnak, záróokmánynak se híre se hamva Bécsben. Ebben a gyors eredményekkel nemigen kecsegtető helyzetben szinte szenzációszámba ment, amikor közvetlenül a nyári kapuzárás előtt a NATO végre valahára tárgyalóasztalira tette javaslatait az összeurópai hagyományos fegyverekről folytatandó tárgyalások mandátumáról. Ezt az indítványt azoknak a nem hivatalos konzultációknak a keretében terjesztették elÄ, amelyek február 17-e óta a 16 NATO ország és a Varsói Szerződés hét tagállama a bécsi utóértekezlettel egyidősben folytatott. Ez a jelek szerint sikerült, ám a NATO tervezete értelmében a hagyományos fegyverek leszereléséről a tanácskozás a helsinki folyamat keretében zajlana le, de csupán a két katonai tömbhöz tartozó 23 ország képviselői vennének rajta részt. A 35 ország együtt ezzel párhuzamosan egy stockholmi típusú konferencián a katonai bizalom és biztonságerősítő intézkedésekről tárgyalna. Esetleg mindkét tanácskozás-sorozatra ugyanabban a városban — Bécsben, Géniben vagy talán Stockholmban — kerülne sor. A Varsói Szerződéshez tartozó országok a mostani NATO-indítványra adott válaszukban is olyan megoldást szorgalmaznak; amely megfelelő szerepet biztosítana a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának a hagyományos fegyverzet csökkentésének előmozdításában. Bökkenő az is, hogy a sáncaiba és a munkájukat összegző dokumentum megfogalmazásával kapcsolatos munkának — óvatos diplomáciai megfogalmazás szerint is — legfeljebb a küszöbére sikerült eljutni. Majdnem — szenzációt emlegettünk, de szó sincs arról, hogy ezek a javaslatok egyszeriben megnyithatnák a kelet-nyugati megegyezéshez vezető utat, akár a helsinki folyamat továbbvitele, akár a budapesti felhívásban előterjesztett kezdeményezések megvalósítása tekintetében. A Varsói Szerződés június 22-én előterjesztett javaslataira most adott NATO-válasz igyekszik áthidalni a két tömbhöz tartozó huszonhármak illetve a semleges és el nem kötelezett országok helyzetéből adódó különbségeket. Az Egyesült Államok mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a hagyományos fegyverzet csökkentéséről csak a NATO és a VSZ országai tárgyaljanak, a semlegesek és tömbön kívüliek — ugyanis szerinte csak „zavarnák” az érdemi munkát. Ráadásul a NATO-n belül Franciaország is különvéleményt képviselt, így hát a NATO-nak először önmagával kellett tisztáznia, mit is akar. NATO dokumentuma nem e fegyverek csökkentéséről beszél, hanem bizonyos aránytalanságok megszüntetéséről, továbbra is fenntartva azt az állítást, hogy a Varsói Szerződés a hagyományos fegyverzet, terén fölényben van. Magyarán, a NATO értelmezésében az aránytalanságok megszüntetése nem a történelmileg kialakult különbségek újbóli megvizsgálását és szilárd egyensúly megteremtését jelentené alacsonyabb szinten, hanem egyoldalú leszerelést a Varszói Szerződés részéről. Lényegében ugyanolyan álláspont ez, mint amilyent a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon másfél évtizeden át képviseltek a NATO-hatalmak. Érdemi probléma az is, hogy a NATO értelmezésében csak a hagyományos szárazföldi .haderőket vem-l nék tekintetbe, s a Nyugat abhoz sem járul hozzá, hogy a csapásmérő légierőt és a harcászati atomfegyvereket is vonják be a tárgyalásokba. Mégis mindent összevetve a tárgyalóasztalra került egy dokumentum, amely az őszi visszatérés után konkrét megbeszélések tén^ja lehet, s ha hosszú alkudozások árán is, elvezethet a bizalom és biztonság erősítésén túl a konkrét leszerelés ügyét szolgáló megoldáshoz. Megállapodások és hangsúlyok Amikor szeptember 22-én ismét összeülnek az utótalálkozó résztvevői, még rengeteg elvégzendő munka vár rájuk. Mert a Helsinki Záróokmány ajánlásait tartalmazó három kosár közül jelenleg inkább csak a másodikban látszanak elérhető közelségben lévőnek a megállapodások. Megegyezés születhet a javasolt (prágai) gazdasági továbbá esetleg egy tudományos és környezetvédelmi fórum összehívásáról. A humanitárius kérdésekkel kapcsolatos előrelépést segítette a Szovjetunió, amikor Jurij Kaslev, a szovjet küldöttség vezetője néhány nappal a nyári szünidő kezdete előtt részáetes magyarázatokkal szolgált a humanitárius és emberi jogok kérdéseiről Moszkvában tartandó konferenciával kapcsolatban. A nyári kapuzáráskor összegzésként elmondhatjuk, hogy a bécsi utótalálkozó munkájában a lassú előrehaladás ellenére is tükröződik a szovjet—amerikai és általában a kelet-nyugati viszony javulása. Egészében véve biztatóan alakul a helsinki folyamat sorsa, 'kisebb politikai csetepatéktól eltekintve elfogadható Bécsben a légkör. Noha a mintegy másfélszáz javaslat összegzése és egységes dokumentumba foglalása még hosszú és sziszifuszi munkát jelent, a viták, nézetkülönbségek és a késedelem ellenére egyértelmű : helsinki ajánlásai nem vesztettek érvényükből. Bizonyos vonatkozásokban (mint a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, például a nemzetiségi jogok kérdésében) a hangsúlyok még tovább erősödtek is. A 35 ország magatartása mindenképp azt tanúsítja, hogy Helsinki szellemének ébrentartása reális vállalkozás, tudatosan vallott összeurópai érdek. 'Szász! József Megkésett NATO-válasz Semlegesekkel vagy nélkülük Néhány adat az Öbölről és az öbölmenti háborúról A irancia—iram viszony kiéleződésével tovább fokozódik a feszültség a Perzsa (Arab) — öbölben. A 239 000 km2 területű Öböl a világ- gazdaságban elfoglalt fokozódó súlya miatt az érdeklődés középpontjába került. Ebben a térségben található a tőkés világ jelenleg ismert kőolajkészletének kétharmada, a becslések szerint a következő évtized közepére innen származik a kapitalista országok olaj- szükségletének 30-^40 %-a. 1985-ben, a 15 km széles 85 km hosszú, 40 m mély Hormuzi-szoroson „haladt át” a tőkés világkereskedelemben forgalomba került kőolaj 15 °/o-a, ami 1986-ban már 35 %-ra emelkedett Az USA felhasználásában tavaly előtt 6, tavaly 15 % volt az innen származó olaj. E néhány adat rávilágít az Öböl gazdasági jelentőségére, amit elsősorban a tőkés nagyhatalmak e fontos vízi- úton történő biztonságos olajszállítás érdekében tesznek. A 77 hónap óta tartó irak—iráni háború rendkívüli erőfeszítéseket követelt mindkét hadbanálló országtól. Az óriási emberáldozattal (1 millió halott, kb. 3 millió sebesült) dúló háború, amely kezdetben a szárazföldi csapatokat vette igénybe, az iraki légierő, és az iráni haditengerészet megerősödésével fokozatosan a Perzsa (Arab) — öböl térségére is kiterjedt. 1980. szeptembere óta — az Öbölben — több, mint 300 kereskedelmi hajó vált a hadviselők célpontjává. Az iraki repülők 1986-ban 123 „sikeres" támadást hajtottak végre a Khark-szigetre (innen származik az iráni kő- olajexport 90 %-a) és más iráni kikötőkbe tartó hajók ellen. Az iráni haditengerészet gyorsnaszádjai az Öböl déli részén hajózó tankereket támadják. 1984. február óta 8 millió tonna hajótér semmisült meg — egyhar- mada a II. világháborúban elszenvedett kereskedelmi hajókároknak — és 120 különböző nemzetiségű tengerész vesztette életét az értelmetlen pusztításban. Elégedetlenség és erőszak orrongó Haiti Az afro-amerikai négerek rejtelmes vallási kultuszának, a néprajzkutatók egyik kedvenc témájának, a vudu- nak az istenei sehogyan sem akarják a kegyeibe fogadni Haiti sokat szenvedett és ma is nyomorgó népét. Bő másfél évvel a gyűlölt diktátor Jean-Claude Duvaláer (Baby Doc) dicstelen távozása után a helyzet változatlan a kis karibi országban. Mintha csak pár esztendővel visszalapoznánk a történelemben, most is utcai barikádokról kormányellenes jelszavakat skandáló felvonulásokról és sajnos egyre több véres összecsapásokról érkeznek jelentések a fővárosból, Port-au-Prince- bőL A karhatalom lőfegyvert használ a tüntetőkkel szemben, a vidéki oligarchia pedig bérgyilkosokat fogad fel a földosztást követelő parasztok „lecsillapítására”... Az olvasó talán elcsodálkozik azon, hogy ismét az erőszak eseményei uralják a haiti híreket Hiszen amikor a Henri Namphy tábornok vezette háromtagú ide-' iglenes kormánytanács beköltözött az üresen maradt elnöki palotába, a nép számára még szépnek tűnt a jövő (nem gondoltak persze arra, hogy csak a sárkány fejét vágták le, a rezsim alapjai változatlanok maradtak). Demokratizálási ígéretekben, nagyszabású földosztási tervekben nem volt hiány akkoriban, megszületett, s hamarosan a lakosság is áldását adta az új alkotmányra. Az ez év augusztusára, illetve novemberére tervezett helyhatósági, majd általános- és elnökválasztások ténye is felcsillantotta a tömegek számára a szabad akaratnyilvánítás Hatóiban ritka Lehetőségét. Már egy független polgári bizottság is megkezdte tevékenységét, hogy megszervezze a szavazásokat és ellenőrizze azok tisztaságát. Éppen e bizottság miatt izzott fel a katasztrofális gazdasági helyzet és a már szinte kibírhatatlan életkörülmények miatt amúgy is Napmhy dandártábornok eddig nem sok ígéretét valósította meg növekvő népi elégedetlenség zsarátnoka. Történt ugyanis, hogy a tábornok — korábbi ígéretét alaposan megszegve— váratlanul a bélés hadügyminisztert bízta meg az említett bizottság teendőinek ellátásával1, azaz kecskére bízta volna a káposztát... Talán nem tévedünk nagyot, amikor megkockáztatjuk kijelenteni: a szavazóurnák plombái nem maradtak volna sértetlenek a voksok végleges össze- számlálásáig... Így gondolkodhattak az ország demokratizálását sürgető erők is, akik egy széles koalícióban tömörítik erejüket — kezdve a kommunistáktól a katolikus egyházig — s ismétlődő többnapos sztrájkok, tömegtüntetések után részleges visszavonulásra kénj szerítettók a katonákat; a független -választási testület folytathatja a munkáját. Nem hajlandó viszont — egyelőre — idő előtt felállni ideiglenes elnöki bársonyszékéből Namphy tábornok — ezért folytatódhat hát tovább a kormányellenes megmozdulások, újból és újn ból eldördülnek a fegyverek. A hatóságok állami terrorral válaszolnak a tömegek jogos számonkérésére: ugyan milyen konkrét és hathatós lépést tett a vezetés a szétzilált gazdaság talpraállítására és például — mert ezer egyéb más dolgot is lehetne említeni — a hatvan-hetven százalékos munkanélküliség enyhítésére. Ezt követelték a DuvaJier- tolántól is, s a diktátornak — mégha amerikai nyomásra és forgatókönyv szerint is, de — távoznia kellett. A karibi időzített bomba gyújtózsinórját tavaly február-' ban sikerült elvágni. Haiti azonban ismét forrong, s kérdéses, hogy a világnak ebben az egyik legszegényebb országéban megismétlődnek-e az események. Az elégedetlenkedő néptömegeket mindenesetre csak egy gyökeres változás csiLlapít- hatná le. Am a helyzet elemzésekor azt mindenképpen látnunk kell, hogy a játszma megoldása 'közel sem csak a haitiek kezében van: sok függ a legfőbb patrónus, az Egyesült Államok magatartásától. Hiszen a mostani apróbb — bár sok értelemben álds- zatot követelő — politikai rengések előjelei lehetnek egy nagyobb robbanásnak is — ez pedig nyilvánvalóan nem fér bele Washington elképzeléseibe. Ezért, ha műtéti úton mo6t nem is avatkoznak bele a „gyógyításba”, Namphy tábornok a Fehér Ház receptje szerint feltehetően lázit majd az elnyomás és erőszak kötelékein — máskülönben veszélybe kerülnek a segély dollármilliói is —, s talán pár hónappal még hamarább is mint 1988 februárjában, átadja helyét a nép által megválasztandó utódjának. Nos, ehhez persze egy olyan csekélység kívánatos, hogy ez az utód a nép jelöltje legyen. Sajno6 gyengíti ennek a változatnak a valószínűségét és sikerét, hogy az 57 (!) szervezetből álló ellenzéki nemzeti koalíció politikai palettája túlságosan is sokszínű, s a számtalan (ön)jelölt ténye csak tovább forgácsolja esélyeiket. Bár ha egyszer a népharag tengere igazán viharossá válik, bármi történhet... Daróczi László A krími tatárok története Méltányos megoldást keresnek A türk (török) népekhez tartozó szunnita mohamedán. krími tatárok ősei a 13. században telepedtek meg a Krím-félszigeten. Amikor a kelet-európai sztyeppék és Nyugat-Szibéria különféle nomád népeit mongol vezetéssel lazán egyesítő (s az orosz fejedelemséget is szorongató) Arany Horda állama széthullott, a kazanyi és a szibériai tatárokhoz hasonlóan a krími tatárok is önállósultak. 1441-ben a Giráj dinasztia alatt, Bahcsiszeráj központtal, önálló tatár kánság alakult a Krím-félszigeten, amely uralmát a Feketetenger egész északi partvidékére kiterjesztette. 1475- ben hűbéres államként oszmán—török fennhatóság alá került. Rettegett Iván orosz cár meghódította a kazanyi és asztrahányi tatár kánságokat, a krími kánság azonban Sztambul hűbérese, a szultán orosz birodalommal szemben kiépített hídfője maradt a 18. század végéig. Biztosította hogy a Fekete-tenger török beltenger maradjon. A tatár hadak („a szultán ostora”) részt vettek) az oszmán hadjáratokban. Gyakran betörtek a moszkvai állam és a lengyel—litván királyság területére. A porta több ízben küldött tatárokat az engedetlen Erdély megbüntetésére is. A kán kerítette be Lengyelország határán és hurcolta krími fogságba a lengyel korona megszerzésére induló II. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadait. 1774-ben fordult a kocka: Sztambul elismerte a krími kánság függetlenségét orosz védnöksék alatt. Kilenc év múlva II. Katalin cárnő bekebelezte a területet az Orosz Birodalomba, és az új tartomány kormányzását kegyencére, Patyomkin hercegre bízta. A legenda szerint ő emelte a cárnő látogatása alkalmából a híres „Potemkin-falvakat” (díszletekből), hogy virágzó tartomány benyomását keltse. A tatárok egy része kivándorolt az akkori Török Birodalom területére, így Dobrudzsába és a Balkánra, többségük azonban a Krímben maradt. A reformiszlám és az orosz kultúra hatására a krími tatárok a múlt században magasabb műveltségi szintre jutottak, mint az orosz birodalom más török népei. A Krím a polgárháború idején Vrangel és Gyenyi- kin cári tábornokok „fehér hadseregének” fő bázisa volt. A régi dicsőségből táplálkozó, elszakadásra törekvő tatár nacionalizmus erői is szembefordultak a bolsevik forradalommal. A félszigeten volt a polgárháború sorsát végleg eldöntő egyik ütközet. A Forradalmi Haditanácsnak Frunze oldalán, tagja volt Kun Béla is. A félsziget felszabadítása után Kun Béla lett rövid időre a Krím forradalmi tanácsának elnöke. A polgárháború véres időszaka erősen megtizedelte a tatárokat. A mintegy 25 ezer négyzetkilométer területű félsziget 1921-ben az Orosz SZSZSZK-án belül Autonóm SZSZK lett A Krímet 1941-ben elfoglaló német megszálókkal a tatárok egy része együttműködött, nacionalistákból önkéntes zászlóaljak és századok alakultak. A Krím felszabadítása után a sztálini vezetés a -tatárságot, mint népet büntette ezért, és 1944-ben valamennyiüket kitelepítették .elsősorban Közép-Ázsi- ába. A kitelepítés viszontagságaiba sokan belehaltak. A krími tatárok a középázsiai rokon török népek (üzbégek, kazahok) között is megőrizték azonban kulturális önállóságukat. A Legfelsőbb Tanács elnöksége 1967-ben helyreállította állampolgári jogaikat. Ezt követően kezdődött meg lassú visszaköltözésük egyéni alapon, a Krím-fél- szigetre. Nem ismeretes a visszatérni kívánók száma. Az a követelés azonban, hogy állítsák vissza az Autonóm Köztársaságot, a tatárok önálló közigazgatását, a Krím lakosságának összetételében végbement változások miatt komoly nehézségekbe ütközik. Az Autonóm Köztársaság felszámolásával a Krím az orosz föderációba olvadt, 1954-ben pedig — Ukrajna és Oroszország újraegyesülése 300. évfordulójának tiszteletére — az Ukrán SZSZK része lett. A területen ma 2,5 millióan élnek, különféle nemzetiségűek, közülük azonban csak 20 ezer a tatár. Az ügy bonyolultságát jelzi ez, és körültekintő .minden nép érdekeit figyelembe vevő, felelősségteljes megoldásra int. Az Andrej Gromiko vezette bizottság a Krímben fennálló megkerülhetetlen etnikai tények és a tatár sérelmek orvoslásának dilemmájára keres méltányos megoldást. OiBelUlottt; Mmjnár J6x»ef
