Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
1987. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ötödik alkalommal Mezőtúron Nyári alkotótelep kiállítással förzstagok és visszatérik a nagykuo városban Az ötödik mezőtúri képzőművészeti alkotótelep ünnepélyes megnyitóját tegnap délután két órakor, a Vetőmagtermeltető Vállalat oktatási központjában tartották, ahol Papp János, a városi tanács elnöke és Varga Gyula, a Dózsa Tsz elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük Győrfi Sándor szobrászművészt, művészeti vezetőt; Balogh Géza festőművészt, a társ művészeti vezetőt; Borbás Tibor szobrászművészt, Váncsa Ildikó festőművészt, Fazekas Magdolna és Meggyes László festőművészeket. Ebben az évben először vesz részt a tábor munkájában Németh József festőművész, Agotha Margit grafikusművész, Ré- kassy Csaba grafikusművész, Csikai Márta szobrász- művész és Valentin Pavlov Zitanov bolgár festőművész Kjusztendilből. Ezt követően négy órakor a Mezőtúri Kiállítási Csarnokban Vass Lajos, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője az elmúlt évi, negyedik képzőművészeti alkotótelep résztvevőinek anyagából rendezett kiállítást nyitotta meg. A megnyitón részt vett Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Molnár Sándor, a Mezőtúri Városi Pártbizottság titkára és Papp János, a városi tanács elnöke. Vass Lajos hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben, a hazai művésztelepi és alkotótelepi mozgalom 20. évfordulóján megmérettek a több éves hagyománnyal biró telepek. Ezek körében a mezőtúri alkotótelep állta a próbát, életképességét a fogadó város támogatása és az itt készült művek értéke bizonyította. A most megnyíló kiállítás is tanúsítja, hogy a művészek értik és érzik a túri tájhoz kötődő Balogh Géza festőművész munka közben (Fotó: Kozma Károly) emberek évszázados gyökerei, szokásai lelkületét, azt a nemes hagyományt, amelyet őseik plántáltak a ma élő utódokba. Külön szólt még egy fájdalmas veszteségről. Papi Lajosról, aki nélkül éveken át elképzelhetetlen volt a túri alkotótelep. Robusztus alakja, mindig vidám, ám kemény kun egyénisége és alkotásokban termékeny közreműködése hiányzik és hiányozni fog. Megemlítette, hogy a mezőtúri alkotótelep nem valósulhatott volna meg a város önzetlen kezdeményezése és támogatása, valamint a város és a megye művészetszerető közönségének igénye és serkentő érdeklődése nélkül. A megnyitó után Papp János a városi tanács elnöke a Képzőművészeti Alkotótelepi Tanács döntésének alapján átadta az Alkotótelepi Érmet Fazekas Magdolna szolnoki festőművésznek. A Kiállítási Csarnokban szeptember 13-ig tekinthetők meg az alkotások. — Krizsánné — A Gödöllői Egyetemen Ösztöndíjasak konferenciája A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ad otthont — augusztus 23. és 29. között — a Council of International Fellowship (CIF), a tudományos ösztöndíjakat felajánló rangos amerikai társaság soros konferenciájának. A CIF, valamint a Nemzetközi Kulturális Inté zet és a Magyar Gyógypeda gógusok Egyesülete között kialakult csaknem másfél rendezvényről pénteken tartottak sajtótájékoztatót az évtizedes eredményes együttműködésről, az egy hetes NKI-ban. Dr. Borha Zoltán, az NKI főigazgató-helyettese elmondta, hogy az intézet harmincnyolc alapítványi kapcsolatot tart fenn a különböző országok nem kormányzati szerveivel, s közülük tíznél több együttműködés jött létre egyesült államokbeli intézménnyel. Az 1955-ben alakult CIF rendezvényein ma már mintegy nyolcvan ország képviseletében évente kétszáznál többen . vesznek részt, közöttük szociális gondozók, gyógypedagógusok, pszichológusok, kis számban orvosok, jogászok, ifjúsági szervezetek küldöttei. Magyarország 1973 óta van jelen a CIF által szervezett programokon, amelyek a magas színvonalú előadások mellett intézményi látogatásokat, „alkalmi munkahelyeket” is kínálnak az ösztöndíjasoknak. A nemzetközi testület két évenként meghatározott témakört felölelő előadássorozatra invitálja azokat a volt ösztöndíjasokat, akik korábban a társaság szervezésében az Amerikai Egyesült Államok egyetemein, illetve tudományos intézeteiben gazdagíthatták ismereteiket. A szocialista országban most első ízben rendezendő találkozóra 42 országból csaknem 400 vendéget várnak. Szocialista életméd Sok ideológiai Londonban Paprelikviák kalapács alatt Nem csalódott a Sotheby cég a beatrajongókban. Londoni aukcióján több mint 225 ezer fontért találtak gazdára a ma is oly nagy népszerűségnek örvendő Beatles együttesnek és kortársainak emlékét őrző relikviák. A legkelendőbbek John Lennon személyes tárgyai voltak. Legdrágábban. 23 650 fontért, a kikiáltási ár több mint kétszereséért kelt el egy magnetofonszalag, amely a tragikusan elhunyt sztár beszédhangját örökíti meg. Az 1968-as felvételen két egyetemista által készített, több mint háromórás interjú van; Lennon mindenféléről — politikai nézeteitől kezdve egészen a kábítószerezés problémájáig — társalog a fiatalokkal. Egy amerikai étterem- és szálloda- lánc az új tulajdonos. Kelendők voltak a Len- non-rajzokról készített litográfiák is, 5500 fontot fizetett értük egy Beatles-ra- jongó. 4200 fontért kelt el az a kétrészes öltözet, amelyet Lennon az 1964-ben készült „Egy nehéz nap éjszakája” című filmben viselt. Kalapács alá került több mint 250 Rolling Stones, WHO és Elvis Presley relikvia is. Nagypapák és unokák egymást túllicitálva versengtek minden egyes darabért. Soroa Alapítvánnyal három hátig Hét szolnoki középiskolás Amerikában AZ UTOLSÖ PILLANAT „Egyszer majd megtudjuk, hogy miért is élünk?’’ E nem mindennapi idézettel kezdte angol nyelven íródott önéletrajzát az egyik szolnoki középiskolás, amelyet az MTA Soros Alapítvány Bizottsága által meghirdetett országos pályázatra küldött be. De hogyan is kezdődött ez az egész? Május 15-én a következő feltételekkel jelent meg a már említett pályázat 15—16 éves középiskolások részére: angol nyelvtudás, rendszeres sporttevékenység, táborozási tapasztalat, négyes feletti tanulmányi eredmény.. Hogy a felhívásra miéit csak három nappal a határidő lejárta előtt, május 28- án reagáltak a szolnoki diákok, az már a múlté. A tét nem akármi: háromhetes táborozás az Amerikai Egyesült Államokban — soha vissza nem térő alkalom! A REMÉNYKEDÉS. Megíródtak angol nyelven az önéletrajzok. Még egy kis finomítás, igazítás és postázni kell azokat, hiszen az idő sürget Kissé remegő kézzel, többször ellenőrizve a címet engedték útjukra a leveleket. „Vajon sikerülni fog-e?” ez volt leolvasható arcukról. Legalább megpróbálták, s ez némi nyugalmat teremtett felcsigázott lelkűkben. A napok alig akartak múlni, pedig már az iskolai szünidő közel volt Tíz nap elmúlt és még mindig semmi. Bezzeg mennyire várták a választ és titkon reménykedtek. Két hét múlva aztán megjött az értesítés, hogy egy adott időben esedékes elbeszélgetésre készüljenek fel. Nosza bújták is már a különböző tudományos-ismeretterjesztő könyveket az Amerikai Egyesült Államokról, a táborozásról, elsősegélyről. Még a szakácskönyvek is előkerültek, mivel főzőtudományukról is tanúbizonyságot kellett tenni. Az angol nyelvgyakorlást még nem is említettem. Az addig is sokat segítő, lelkes nyelvtanárok még nagyobb odaadással igyekeztek, hogy a remény most már igazán valóra is váljon. AZ EREDMÉNYHIRDETÉS Budapest, 1987. június 27. Elkövetkezett a mindent eldöntő nap. A nagy lehetőség, az utazás elérése már csak néhány órányira volt. „Nekem aztán csak nyugodtan, nem kapkodva, átgondolva a dolgokat!” — hangzottak az utolsó jótanácsok A hatvannégy pályázó közül 36 diákot hívtak meghallgatásra. Mindannyian tudták, hogy közülük csak tízen fognak utazni. Ez a tény még jobban fokozta a feszültséget. Az elméleti és gyakorlati feladatok után megtörtént az eredményhirdetés, ragyogó szolnoki sikerrel! A tíz indulóból heten (!) a szolnoki Verseghy Ferenc (5) és a Varga Katalin Gimnázium (2) tanulói: Ábel Anita (Verseghy), Andrási Éva (Varga), Budai Nikolett (Verseghy), Nagy Gábor (Verseghy), Pálréti Norbert (Varga), Sáringer Tibor (Verseghy) és Trencsényi Tibor (Verseghy), aki egyúttal az összpályázó közül a legeredményesebb legtöbb pontszámával. Az öröm leírhatatlan volt. Néhányan még szinte ma sem hiszik el, hogy az utazók között vannak. Ismét álmatlan éjszakák következtek, de már az öröm okozta izgalmaktól, és az újtól, az ismeretlentől, ami vár rájuk. Majd ha visszatérnek, sokáig rakosgatni, értékelni fogják mindazt a számtalan tapasztalatot, élményt amelyet az elkövetkező három hét alatt szereznek. Ez a siker csak tovább öregbíti a két szolnoki gimnázium országos hírnevét, és egyúttal elindít egy olyan folyamatot, amelyet a jövőben folytatni kell. Űjra kell próbálkozni, mert a tudás mindig gyümölcsözik. A VÁRT INDULÁS Mindenki készült már életében kisebb vagy nagyobb útra, és így átélhette azokat a várakozásteli napokat indulás előtt. Még egy felnőtt is lázban van hasonló nagy út előtt, hát még ők heten. Megkezdődött a visszaszámlálás, az órák, a percek múlásának sürgetése. Indulás augusztus 9-én. reggel háromnegyed nyolckor a Ferihegyről. Landolás New Yorkban még aznap, Zü- richet érintve. A tíz utazó két ötfős csoportot alkot egy-egy kísérővel. Az egyik csoport a New York állambeli Port Jervis Telcott, míg a másik a Massachussets állambeli Becket nevű táborba megy. A kéthetes táborozás után New Yorkban folytatódik a program, ahol a diákokat egy-egy családnál helyezik el, végül megtekintik a főváros, Washington nevezetességeit is. Sáfrány Mihály tételünk tartalma változott és gazdagodott az elmúlt harminc év alatt. De vannak olyan eszméink is, amelyek nem tudnak elavulni, sem gazdagodni, mivel régebben sem voltak egyértelműen megfogalmazva Ilyen eszme, ilyen fogalom a szocialista életmód. Egyelőre erről annyit tudunk mondani, hogy egyének, csoportok életének, tevékenységének olyan formái, érintkezésük, magatartásuk olyan sajátosságai, amelyek beleillenek a szocializmus eszmerendszerébe. Az emberek életmódját elsősorban az határozza meg, hogy miképpen vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban, milyen a munkához való viszonyuk, létbiztonságuk, ezen belül jövedelmi, ellátási biztonságuk. Hazánkban az életvitel sokfélesége gazdagodik. Egyének, családok az életmódjuk egészét mind szabadabban és mind tudatosabban szervezik. Fokozatosan érvényre jut az egyén autonómiája, önállósága. Jellemző mai életünkre, hogy nő a szabadidő, amelynek nagy részét különmunkára, kiadásokat megtakarító otthoni tevékenységre fordítjuk, és nem szórakozásra, művelődésre. Sok család életmódját meghatározza, életvitelét elszegényíti a családi ház magánerőből való építése, a lakáshozjutás költségeit fedező összegek különmunkával való előteremtése. A középkorúak nagy része már nem is magára költ, hanem gyermekei lakásgondjának megoldására spórol. Életvitelünkben erősödnek bizonyos „kispolgári vonások”, olyanok, minta pénzhajsza, az elzárkózó családközpontúság, az életbe induló gyermekek minél jobb feltételekkel való kibocsátása, majd sok éven keresztül segítése. Vita folyik arról, hogy ezek vajon az életmód szocialista vonásai-e, vagy csak olyanok, amelyek a mai nehéz helyzetben felerősödtek, és majd egyszer átadják helyüket egy nyugodt, bizton- os, kedves, emberi, hangulatos, harmonikus életvitelnek. Egyelőre nem mondhatjuk, hogy életünk ilyen. Inkább azt mondhatjuk, hogy életünk zaklatott, bizonytalan, ideges. Itt nagy szerepe van az árbiztonság megszűnésének, az árak és a bérek versenyfutásának, annak, hogy soha nem tudjuk, minek az ára emelkedik hirtelen, váratlanul. A folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés károsan hat a lakosság életvitelére. Fokozódik a pazarló életforma terjedésének veszélye. Sokan nem látják értelmét a pénzgyűjtésnek, mivel például a lakásra gyűjthető évenkénti összeg nem, vagy alig haladja meg a lakásár évenkénti növekedését. Nő a távolság a műveltséget, a kulturált, tartalmas életvitelt továbbörökítő családok, és a pamevü, a primitív, csak a mának élő perspektívátlan életvitelt továbbörökítő családok között. A magas jövedelemszintű és kulturált életvitelű családokban a személyi jövedelem egy részét nem költik el folyó kiadásokra, hanem „vagyont képeznek”. A vagyon a megtakarítások értéknövelő formája, hiszen folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés körülményei között a pénzjövedelmek lassabban nőnek, mint az ingatlanok, vagyontárgyak árai. A családok nagy része persze nem „vagyont” gyűjt, hanem arra törekszik, hogy fogyasztásának reálszintjét tartani tudja, különmunkákkal az áremelkedéseket kivédje. Az életmód egyike azoknak a területeknek, amelyekbe a politika, az ország- vezetés nehezen tud közvetlenül beavatkozni, mert az egyes emberek, vagy társadalmi csoportok életvitele messze van az államtól, hivataloktól, a jogrendtől, szabályzatoktól. Az életmód a család belső ügye, ame- lyet csak közvetve, indirekt módon, a külső feltételek f»- lyamatos alakításával, javításával lehet szocialistábbá, emberibbé, szebbé tenni. Első feltétel természetesen a családi jólét emeléséhez a külső körülmények megteremtése. Legyen meg a közvetlen alapszükségletek jövedelemszinttől minél függetlenebb kielégíthetősége; legyen meg a családi jövedelem biztonsága (a munkához való jog érvényesítésé- . vei, a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzésével); el kell érni, hogy önhibáján kívül senki ne éljen e hazában létminimum alatt, a szegénység küszöbén, de lehetőleg minden családnak legyen akkora jövedelme, hogy csekély biztonsági pénztartalékot is képezhessen. Legyen kielégítő a lakásellátottság, a közüzemi és áruellátás. Biztosítva legyen a tömegfogyasztási cikkek kielégítő minősége, tartóssága, elfogadható ára. Sok feladatunk van a civilizáció területén. Gondolok itt a közlekedési, a beszerzési, az ügyintézési lehetőségek civilizáltságára, a lakások növekvő arányának össz- komíortosságára, a köztisztaság, a közvilágítás helyzetére, a közterületek állapotára, a közrendre és a köz- biztonságra. A kiegyensúlyozott, nyugodt életmód fontos feltétele a civilizált jogrend, jogbiztonság, a törvény előtti és a hatóságok előtti egyenlőség, a humanizált közigazgatási, demokratikusan működő tanácsi rendszer, és hatékony, emberséges ügymenet. De ide tartozó civilizációs követelmény a munkahelyi rend, szervezettség, ésszerűség; az emberhez méltó munkakörülmények, a dolgozók és a lakóhelyi közösségek kezdeményezésének, öntevékenységének értelmet, bátorítást adó kibontakoztatása. Sokat tehet az életmód szocialista elemeinek erősítésében az egészségügy. Folyamatosan fejleszteni, korszerűsíteni kell az egészség- ügyi hálózatot. Figyelembe kell venni a munkahelyek és települések kialakításában, a lakásépítésben és lakáskultúrában, a közművesítésben az egészségügyi szempontokat. Nem is beszélek itt a környezetvédelemről, az egészséges élelmezési és ruházkodási kultúra kialakításának segítéséről, az alkoholizmus visszaszorításáról. Nevelési, oktatási, művelődési vonatkozásban sem kevés a tennivaló. A mai kor színvonalára, a jövő század igényszintjére kell emelni a közoktatást és a szakoktatást. Nevelni kell a gyermekeket munkaszeretetre, családi, jogi, gazdasági és állampolgári alapismeretekre, a közéletben való reszr vételre. Ki kell fejleszteni bennük az önállóságot, a felelősségérzetet. A munkahelyeken pedig javítani kell a felnőttnevelést, de nem hegyibeszédekkel, intelmekkel, mindenkihez, ezért senkihez se szóló agitáclöval, hanem jobb szervezettséggel, igazságos bérezéssel, emberközpontú 'vezetéssel; a munkahelyi demokrácia gazdagításával, a szocialista munkamozgalmak korszerűsítésével. A szocialista életmód lám nem valamilyen különleges, újszerű, életvitel, hanem olyan egyéni és családi magatartás, mesterkélt, felülről előírt környezet, amelyet az emberek maguk is kívánnak, amely az embereket fejleszti, javítja, biztonságérzetet adva megnyugtatja, önmagukért és a társadalomért való felelősségérzetüket, jö- vőjükben való hitüket, végső soron a szocializmussal való azonosulásukat erősíti. P. O. 0 0