Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. AUGUSZTUS 1. $x<noh& joffilfr Ot füzet Először talán azt kellene elmondani, hol és hogyan akadtam rájuk. A kötelességbeli szorgoskodást a lelki- ismeretfurdalással együtt a hátam mögé dobva loptam magamnak egy üresnek ígérkező félórát Mezőtúron. A téblábolás helyett — tudtam előre — a sokadszor látott, és mindig megcsodált Fazekas Múzeumba vitt az utam. Mintha először látnám, lestem a valaha boszorkányos ügyességei mesterivé gyú rt - tekert-korongolt-égetett, 6fcivárványosrfe festett cserepeket, a dudi színű csűcsös butéliá- kat — a pontatlanul sajátos szóhasználatért ne haragudjanak meg, tisztelt mai fazekasok! Mondom, céltalanul, csak az itt utolérhető szépség kedvéért kóvályogtam az ezerszer látott bütykösök, fazekak, tálak között, s csak a cipőm sarka alatti kellemetlen padlónyikorgás késztetett távozásra. Még egy utolsó, kerek pillantást vetettem az üveg védőburokban — mint az Éj Királynője — feketén és elérhetetlenül magasodó, hatalmas vázára (milyen szép is lenne otthon, bár a panelméretekhez képest kissé elefántiázisos). Szó ami szó, a látványtól kissé megil- letődötten keresgéltem hirtelen nehezen talált pénztárcámban a belépőül szolgáló — már nem emlékszem pontosan — hat (?) forintot, annál is inkább, mert röstelkedtem, hogy ez a számomra Sze- zámnak tetsző, bár közönséges ajtó fel- tárulásakor nem jutott eszembe. Akkor láttam meg őket. A kifejezés persze helytelen, hisz azokat kellett volna mondanom. Élére állítva mutatván magukat sorakoztak szerényen a Szolnok megyéről szóló kiadványokkal dugig teletömött szekrényben. Bevallom, először éppen ez a gazdagság lepett meg. Hisz még frissen él bennem az alig két hónappal ezelőtti könyvhét emléke, amikor kíváncsian álltam meg a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár elé kitett asztalok mellett, hogy szemügyre vegyem a könyvtáros KISZ-esek árulta múzeumi, könyvtári kiadványokat, és bizony szomorúan állapítottam meg, hogy a felhozatal meglehetősen szegényes. Ugyanezt a hiányt éreztem mindig, ha valamelyik megyebéli könyvesbolt polcait fürkésztem. Jóllehet a múzeumokat járva mindig gazdagabb kínálat fogadott, a kétségek és a kérdések ma sem ültek el bennem. Vajon miért nem lehetséges, hogy egy a megyénkben vendégeskedő, vagy itt egykét órára megálló idegen (mondhatnék érdeklődő honpolgárt is), az eligazító várostérkép mellé, legyen az Kisújszállásé, Karcagé, Túrkevéé vagy Kunszentmár- toné stb. egészen egyszerűen mondjuk újságárusoknál, a zömmel krimikínálta élelmiszer-üzletekben, vagy a könyvesboltokban beszerezhesse például a Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára Jász Múzeumot vagy a Szolnoki Művésztelepet bemutató füzetét, netán a Múzeumi ürügyén Levelek egy-egy kötetét? . Vajon miért nem akad a könyvesboltok polcain egy jól észrevehető, kicsike hely, sarok, ahol csak szűkebb pátriánkra vonatkozó, mindenféle érdeklődést kielégítő „szakirodalmat” ajánlanák figyelmünkbe az egyébként igen szolgálatkész eladók? És még valami. Vajon mi az oka, hogy a Mezőtúri Fazekas Múzeum etekintetben eldo- rádós kincsesbányája nein általános? Kincsesbánya — mondom, mert lehet, hogy megmosolyogtató, mégis a felfedezők örömét éreztem, amikor sorra- rendre kezembe vehettem a többi mellett az üveges szekrényből nagy nehézségek árán kibányászott, öt igen esztétikus fü- zetecskét. Hirtelen még az időtlenség érzése is elfogott, amibe persze csöppnyi kétely is vegyült: vajon régen várnakarra, hogy valaki megpillantsa őket, s kitűzze azt a bizonyos zászlót, vagy mások számára már nevetség tárgyául szolgál, hogy csak most, sokadiknak látom meg, amit eddig csak „néztem”? öt, Szolnok megyében élő képzőművész alkotói pályájáról készült öt kismonográfiát tartok a kezemben. A dolog jelentőségét egyáltalán nem csökkenti, hogy a borítólapok hátoldalán található impresszum szerint kivétel nélkül mindegyik legalább másodközléses, hisz a Művészet című folyóiratban korábban megjelent műhelytanulmányok alapján rendeződtek apró kötetté. Dicséret illeti érte — a megyei tanács anyagi támogatásával, ä Magyar Média kiadásában, a Szolnoki Nyomda segítségével — Rideg Gábor, Acsay Judit és Székely Ágnes szerkesztők értő gondozását. Hiánytalanul beszereztem mindet. így kevés igazán személyes élménnyel a hátam mögött — de hát sokaknak inkább nem adatik meg belesekedni a műtermek ajtaján; belépni még inkább nem, hisz annyi mindenféle mást kínál és követel az élet, egyszóval az öt kis kötetecske segítségével sikerült benéznem (a kiadás sorrendjében) Simon Ferenc, Berényi Ferenc, Győrfi Sándor, Bokros László és Meggyes László műhelyébe. Azt már nem mondom el, hogy közben milyen élmények értek. Legyen elégany- nyi, hogy a dolog természetéből adódóan elsősorban a szakmának, a vájtfüiűek- nek(-szeműeknek) szóló írások a nehezen megszerzett tudás öröme mellett el is bűvöltek. Végül is mégsem ez a lényeg, hanem valami más. Olvasás közben otthon éreztem magam Simon Ferencnél, Berényi Ferencnél, Györfi Sándornál, Bokros Lászlónál és Meggyes Lászlónál; Szolnokon, Karcagon és a megyében. És ha idegen lennék, akkor is így lenne. Műanyag szőnyeg sportpályákra Karbantartást nem igénylő, sportpályák talaját beborító műanyag elemet készítenek a Hungária Műanyagfeldolgozó Válla lat Debreceni Gyárában. Az elemekből tenisz, kézilabda, kispályás futballpálya, tollaslabda- és röplabdapálya építhető. A gyár terméke kelendő, a külföldön történt tesztelések után megkezdődik az export. Az üzem kapacitását a megrendelők az 1988-as esztendő végéig lekötötték. A képen: Hatezer elemből egy nap alatt felépíthető egy pálya. (MTI-fotó: Oláh Tibor) Vendégszemmel a tározónál „Mini-Balaton" Abátíszelákon Az abádszialóki kempingben Czirják Györgyék éppen a sátortartó köteleket erősítik, így munka közben váltunk néhány mondatot. Kiderül róluk, hogy fővárosiak és baráti társasággal, több házaspárral érkeztek. Az ő családjuk négytagú, és most harmadszor nyaralnak itt. Amikor a költségekről érdeklődöm, nevetve szabadkozik: — Én csak keresem a pénzt, a feleségem őrzi és osztja be... A hívásra előkerül Czir- jákné is, akivel két, sebtében előkerített kemping- székre telepedve számolunk. — A sátorhely harminc, a szállásdíj nekünk, a két felnőttnek naponta összesen nyolcvan forint, a gyerekeknek, hatvan, így ez a költség hetente ezer körüli. Főzni mi szoktunk, jobban mondva a három ismerős család tagjai felváltva, bár legtöbbször a férjem, aki mindent ügyesen készít. Főszakács a férj — A napi koszt? — Ötszáz forint kell rá, és ebben van néhány üveg sör is. összesen négyőnk egy heti nyaralásához négy, négy és félezer forint szükséges. — Mint visszatérő vendég mit kifogásol? — Az észrevételeink nem súlyosak, mert ha azok lennének, nem illene ránk a visszatérő jelző. De azért például nem ártana, ha több szociális helyiség, meg meleg víz lenne. Azután a húsellátás is egyenetlen, most például felvágottat nem lehet kapni. Mindezt hallgatva Szarka László, a kemping vezetője egyetértőén bólogat. Miközben a benti játszótér, majd a teniszpályák felé visz az utunk, olyan vendégek sátra elé érünk, akik több száz kilométerről, Pécsről vonatoztak ide. Galambos László lakatos, a menyasszonya Kassai Gyöngyi pedig gép- írónő, szóval nem veti fel őket a pénz. — Először járunk ezen a vidéken, mivel a barátaink ajánlották a tározót. A Balatont nem szeretjük. így kíváncsian indultunk útnak — & a tapasztalatok? x — Minden túlzás nélkül nagyszerűek. Remek a víz, a napfény, a csúszdáról nem is beszélve, amelyről hirtelenjében azt sem tudom, hányszor szánkáztunk le. Azért hegyvidéki emberként a környéket is megnézzük, vasárnap busszal a kunhe- gyesi strandra utaztunk ma pedig mivel hűvösebb az idő, Tiszafüredet szeretnénk felkeresni az egyik távolsági járattal. — Az üdülés ideje? — Hat nap lesz, és pénteken telik le. Ketten összesen nyolcezer forinttal vágtunk az útnak, és az eddigi tapasztalataink szerint egy nap kettőnknek — mindent beleszámítva — hatszáz forintba kerül. — Az étkezés? — A mai reggelit ittlétünk óta először a sátorban fogyasztottuk el: zsíroskenyér volt hagymával. Egyébként az áfész éttermében kosztolunk; gazdag a választék, jól főznek, és ami nem mellékes, ketten százötven forintból megebédelünk. Sőt ebbe az összegbe a borravaló, meg a sör is beleérthető. — Mit hiányolnak? — Én mint huszonéves, idebenn egy kis focipályát. Sok itt,a gyerek, a fiatal, így állítom, mindig lolhol- nának a laszti után a bitumenen — mondja László. — Nekem pedig az a furcsa — folytatja Gyöngyi, — hogy itt annyiféle kölcsönözhető holmi akad, de például bérbe vehető kerékpár egy sincs. Pedig a hozzánk hasonló, kocsi nélkül érkező szívesen körbekarikázná a környéket. Ami a kölcsönzést illeti: a gát tó felőli tövében, pár méterre a csacsogó hullámoktól lakókocsi, körülötte temérdek vízi jármű. A tulajdonos Varga István távollétében segítője Lengyel Csilla tájékoztat. — Szörfök. vízibiciklik, csónakok, kajakok, kenuk között választhatnak az érdeklődők. A legnépszerűbbek a vízibiciklik: ezeket óránként hatvanért, a csónakokat ötvenért kölcsönözzük, de lehet motorcsónakázni, sőt vízisízni is. Az utóbbi haladóknak 230, kezdőknek 260 forint, és öt próbálkozást foglal magába. Ez azt jelenti, hogy az illető ennyiszor pottyanhat a vízbe, és folytathatja tovább a kísérletezést. Rugalmam vendégvárás — A nyitva tartás? — Hivatalosan reggel kilenctől este hétig tart, de ha valaki például vacsora után fél nyolckor toppan be valamiért, akkor is nyitva áll az ajtó előtte. Bürokrata nyelven fogalmazva: legújabban éber tizenévesek ügyelnek a strand házi szabályzatának maradéktalan betartására. Közülük az egyiket Bodzás Zoltánnak hívják, aki érettségije és további tanulmányai között ezen a nyáron csónakjából figyeli a forgalmat. — Hivatalosan strandőrök vagyunk, és elsősorban az a kötelességünk, hogy a für- dőzőkre ügyeljünk. Arra is, hogy a négyszáz méter hosz- szú, és hetven méter széles partmenti, fürdésre kijelölt sávba vízi járművek ne jöjjenek. — Megértik ezt a lubickolok? Egyáltalán milyenek a vendégek? t — Páran morognak, de a többség rögtön tudomásul veszi a figyelmeztetést. Érdekes, hogy külföldivel szinte soha nincs nézeteltérés, csak néhány magyarral. Lehet, hogy a strandőrök éberségének a számlájára is írható, hogy az idén — az elmúlt évekkel ellentétben — nem volt vízbeifűlás Abádszalókon, pedig ilyentájt kínai nagyságrendű a nyüzsgés. Nem véletlen, hogy hétvégeken ez a szabadstrand ott tartózkodó, ügyeletes orvossal is rendelkezik, dr. Lengyel Boldizsár személyében, aki reggel kilenctől este hétig látja el tisztét. — Mi a legáltalánosabb panasz? — A leégés. — Anyagilag? — Ügy is. meg fizikailag is. De akadnak lábsérülések, vérnyomás ingadozások és olykor gyomorrontások is. Szerencsére az ennél súlyosabb esetek az idén eddig elkerültek. Nem kis dolog, amit a doktcxr úr állít, hiszen egy- egy kánikulai hétvégén jószerével a fű sem látszik ki a talpak alól. Mindezek ellenére akit két-három esztendeje nem vetett erre a véletlen, szinte rá sem ismer a környékre. Az évről évre gyarapodó kemping jelenleg már ötszáz személyes és a létesítmény telefonnal, telexei parkolóval rendelkezik. Csinosítására az idén is öt és fél millió forintot költöttek. Jelenleg is bővítik, hiszen tavaly is megfordult benne közel tízezer bel- és külföldi, és úgy tűnik, ez a szám az idén sem lesz alacsonyabb. Mindezeken kívül a Tiszatour itteni fizetővendég szobáiban 270—280 nyaraló fér el. Átlagosan ma már egy-egy betérő több mint négy éjszakát tölt el a településen. Á partszakasz is teljesen új ruhát öltött. Hogy mindez mit is jelent valójában, arról Kerekes László. a Középtiszavidéki Intéző Bizottság főtitkára ezt mondja: — Áz idén az abádszalóki terület fejlesztésére a 8,5 millió forintunkból 4,3-at fordítottunk. Azért ilyen sokat, mert a korábbi, megyei céltámogatásokat is most használták fel. Bővült a strand, folyami homokkal töltötték fel a területet. Fejlesztés kell... — Vendégszemmel nézve ön szerint mi hiányzik innen még? — Szaknyelven fogalmazva: a fogadókészség szintjének növelése. Azaz a töltésen kívüli oldal csinosítása. Jövőre elkészül a parkoló, bővül a kemping, szóval kulturáltabbak lesznek a körülmények, Igaz, akad két vendéglő, egy mutatós bazársor, de újabb vendéglátó hely kellene. Ehhez, mint minden további gyarapodáshoz a szennyvíztisztító építése elodázhatatlan. Azért is, mert öt év alatt a vendégforgalom ötszörösére, az eltöltött napok száma pedig hatszorosára nőtt. Ügy tűnik tervekben, elképzelésekben nincs hiány. A környék egyik legújabb büszkesége a Hl méter hosszúságú óriási csúzda, amelyen egy „robogás” tíz forintba kerül. Lehet bérletet is vásárolni, itt húsz forint a lecsúszó nyeresége, mivel tíz lesiklásnak nyolcvan az ára. Készül a párja, és talán jövőre az is a vendégek rendelkezésére áll. Az sem mellékes, hogy az üdülőkörzetben egy ABC, két étterem és tizenkét bódé gondoskodik a pénztárcák soványításáról. Különösen az áfész étterem népszerű, mivel itt ötven forintból már megebédelhet a betérő. Van diákmenü 25,10- ért, ezen kívül huszonnégy fajta ajánlat, közöttük kis- adagok is. Igaz, a bazársoron akad pecsenyeárus, aki nemcsak sós. de borsos termékeket is kínál. Már ami az árakat illeti. Szintén a vadhajtások közé tartozik, hogy bizony szezonban olykor kevés a négy helyi rendőr, és esetenként a tiszafüredi városi kapitányság egyenruhásai is segítenek. Mostanában különösen az őrizetlen horgásznotok kelnek lábra, de már arra is adódott példa, hogy matracot, vagy törülközőt néztek tormbitának. és fújtak meg. Eddig százezren Az apró szeplők ellenére az abádszalóki mini Balaton ma népszerűbb, mint korábban bármikor. Az árak sem csillagászatiak, és a szépülő, gyarapodó környezet egyre több érdeklődőt vonz. Erre az idén eddig mintegy százezer vendég a bizonyíték. B. Szabó Miklós
