Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
1987. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pártélet a mezőtúri kórházban Annak, hogy egy-egy párt- szervezet jól dolgozzon, többek között van egy nélkülözhetetlen előfeltétele, nevezetesen az, hogy a helyi vezetők és a szakemberek előtt legyen rangja a párttitkárnak. Gáli Mihálynak, a mezőtúri egészségügyi pártszervezet titkárának meg kellett küzdenie a megbecsülésért. Nem emberi magatartásával barátkoztak nehezen az orvosok, hanem inkább azzal a ténnyel, hogy — mivel orvos nem jelentkezett — gyógyszerész létére az ő pályázatát fogadták el a helyi véradó állomás vezetői posztjára. Gyógyszerész máshol az országban nem vezet véradó állomást. Kettő nemcsak több az egynél Ezért kellett kétszeresen is vigyáznia, hogy szakmai hibát ne kövessen el, hiszen az egyúttal a pártvezetőség tekintélyét is csorbította volna. Ma már a szakemberek is partnernek tekintik a párttitkárt, mégpedig nem utolsósorban azért, mert a nyílt, őszinte szókimondás híve, ami az olyan hierarchikus rendszerű intézményhálózatnál, mint az egészségügy, a legutóbbi időkig — természetesen túlzással szólva — inkább csak fentről lefelé érvényesült. Jól példázza ezt a mezőtúri kórházban az az eset, amikor egy országos vezető látogatásakor gyorsan eltüntették az épületek repedéseit. ezzel is jelezve, hogy „lehetne jobb a kórház állapota, de nincs nagy baj”. Pedig az az épület nem kórháznak készült az annak idején, szűk is, állapota is elavult. A pártvezetőségnek ezért is kell esetenként apró- cseprő ügyekkel foglalkoznia, pedig az volna a kívánatos, hogy figyelmét arra összpontosítsa; jó-e, megfelel-e a párt politikájának az a tendencia, az a gyakorlat, ami a város egészségügyében érvényesül. Bizonyos értelemben szervezési intézkedések is gátolják ezt. Mezőtúron ugyanis az egységes egészségügyi szemlélet érdekében egy pártszervezetbe tömörítették a kórház, a véradó állomás, a bölcsődék és a szociális otthon kommunistáit. Nyilvánvaló, hogy egy-egy speciális taggyűlési téma nem egyforma érdeklődést vált ki mondjuk az orvosokból és a bölcsődei gondozókból. Ezért vetődött fel a gondolat, hogy két alapszervezetet kellene alakítani az egyből. Külön kerülne a kórház és a véradó állomás, így egységesebb lenne az érdeklődési kör. A mostani hatvanhármas taglétszám lehetővé tenné ezt. A gondot inkább a megfelelő pártvezetőségi tagok kiválogatása jelentené. Különben is nem az alapszervezet taglétszáma, hanem hatáskörének a város szempontjából való fontossága a meghatározó. Mezőtúr egészségügyi hálózata a környező települések egészségügyét is befolyásolja. Ezért is tűnik úgy, hogy az ottani pártalapszervezet kétfelé válása csak hasznos lenne. Ez esetben a kettő nemcsak többet, hanem jobbat is jelentene az egynél. Az egységes egészségügyi szemlélet ezáltal nem szenvedne csorbát. A középvezető is vezető Joggal vallja azt az egészségügyi pártszervezet vezetősége, hogy jelenlétének állandóan érződni kell, oldva a helyszűke és a létszámhiány (ötven orvosból tíz-ti- zenkettő hiányzik) keltette feszültségeket. Ezernyi módja van erre. Pénzt ugyan nem tud csinálni, de a meglévő összegek felhasználásába beleszólhat. Szorgalmazta például, hogy saját osztályukon a főorvosok osszák szét a jutalmakat, ezáltal is kifejezve, hogy ők is érdemi részesei a kórház vezetésének. Korábban ugyanis úgy vélekedtek, hogy nincsenek kellően bevonva a vezetésbe. A közérzet is fontos A pártvezetőség felfigyelt arra, hogy bizonyos elszemélytelenedés tapasztalható az orvos-nővér-beteg kapcsolatban. Ügy tűnik, hogy Mezőtúron nagyobb az emberek elvárása annál, amit a mostoha körülmények és a létszámhiány miatt az egészségügy biztosítani tud. A betegek különben is érzékenyebbek, mint az egészségesek. Ezért vallja azt a pártvezetőség, hogy a kórház dolgozói közvetlenségükkel is jobb közérzetet teremthetnek. Különösen áll ez a véradó állomásra, ahol köszönettel tartoznak az embereknek a véradásért. A mezőtúri egészségügyi pártszervezet vezetőségének munkáját egyszerre segíti és nehezíti az, hogy tagjaik jó része kvalifikált szakember, akik minden kérdésben megkövetelik avilágos. egyértelmű magyarázatot, másrészt az a tény, hogy az egészségügy mindig a köz- érdeklődés homlokterében áll. Erre való tekintettel döntött egyébként úgy a városi pártbizottság, hogy egyik titkára legyen az egészségügyi pártszervezet területfelelőse. S. B. Vila az ipari szerkezetátalakításról (Folytatás az 1. oldalról) technika, a műszaki kultúra, s így e területek alkalmasak arra, hogy felzárkózzanak a világ élvonalához, termékeik minden piacon versenyképesek, értékesíthetők legyenek. Az elképzelések szerint a progresszív iparágak — a közúti járműgyártás, a mezőgazdasági gép- és élelmiszeriperigép-gyártás, a szerszámgépipar egyes területei, a híradás- és vákuum- technikaiipar-, a műszer-, a gyógyszer-, a gumi-, a mű- anyagfeldolgozó-, a háztartási és a kozmetikai vegyipar, valamint a konfekció- ipar -— a jövőben elsőbbséget élveznek. Az iparban a szerkezetátalakítás nem a munkanélküliség oldaláról jelent kihívást a dolgozóknak — hangsúlyozta. A munkahelyi szerkezetátalakítás — mint a szelektív fejlesztés fontos velejárója — magával hozza, felerősíti a folyamatos képzés, továbbképzés, illetve átképzés igényét. Főként a nagyipari szervezetekben, az állami vállalatoknál kell a főmunkaidőben végzett tevékenység szervezettségét, s az itt szerezhető jövedelmeket közelíteni a kisvállalkozásokban, gazdasági munkaközösségekben elérhetőhöz. Az általános forgalmi adó rendszerének bevezetése kapcsán a miniszter elmondta: elsősorban az átállással ösz- szefüggésben vannak még olyan nyitott kérdések, amelyek a vállalati gazdálkodásra lényeges hatást gyakorolnak. Ezekkel, valamint a szabályozás különböző területeire kialakítandó új módszerekkel, eszközökkel kapcsolatokban mielőbb döntést kell hozni, hogy a vállalatok kellően fel tudjanak készülni. A vitában felszólaló Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye) arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem sikerül jól megfogalmazni az ipari tennivalókat, az a kormányprogram megvalósulását is veszélyezteti. Rév Lajos, a Fogyasztók Országos Tanácsának elnöke szorgalmazta: a programban a szerkezetátalakítás szerepeljen az első helyen, hiszzen csak ezáltal javítható a népgazdasági egyensúly. Véleménye szerint az ipari jellegű szolgáltatások kevés helyet kaptak a tervezetben, ezért e fejezet bővítését kérte. Csipkó Sándor Bács-Kiskun megyei képviselő azt szorgalmazta, hogy a magyar ipar is vállalkozzon több mezőgazda- sági gép gyártására. mert ezeknek a berendezéseknek igen nagy piaca lenne. Az ipari tevékenységet végző mezőgazdasági üzemek krónikus alkatrészhiánnyal küzdenek, s szükség lenne a szervezett alkatrészgyártás megteremtésére — hangsúlyozta. Morvay László (Budapest) választói nevében azt kérdezte: érdemes-e vashulladék-gyűjtést szervezni, ugyanis a MÉH telepeken hegyekben áll a hasznosítat- lan ócskavas. Kapolyi László válaszában ez utóbbi kérdésre reagálva elmondta: a kohászat a termékeihez szükséges alapanyagok egy részét importálja; számára is érthetetlen a jelenlegi állapot, amelynek kivizsgálását ígérte. Az Országgyűlés ipari bizottsága egyetértett abban, hogy az ipar előtt álló feladatokat összegző cselekvési program a kormány gazdasági-társadalmi stbalizáci- ós munkaprogramjának mellékleteként kerüljön az Országgyűlés elé. Forgácslapot gyártanak Magyar—svájci közös vállalat Bútoripari faforgácslap gyártásával foglalkozó közös vállalat alapító okiratát írta alá kedden a budapesti Hilton Szállodában a Skála- Coop képviseletében Imre István vezérigazgató, az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalat (Érdért) részéről Imre László megbízott vezérigazgató, valamint a svájci KRONOSPAN- cég elnöke, Ernst Kaindl. Az aláírásnál ott volt Andrikó Miklós belkereskedelmi és Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. A világhírű luzerni cég Nyugat-Európa legnagyobb faforgácslap gyártója, amelynek Svájcban, az NSZK-ban, Angliában és Ausztriában lévő üzemei évente több mint egymillió köbméter préselt lemezt állítanak elő a bútorgyáraknak. A Skálával és az Er- dérttel alapított közös vállalat elsősorban a magyar bútoripar számára készíti termékét. a faforgácslapot, s ezzel jelentős devizát takarít meg. A számítógép tervez A CNC vezérlésű megmunkáló központokhoz olyan gépipari tervezői rendszert készítenek elő a Slzámítás- technika-Alkalmazási Vállalat (SZÁMALK) szakemberei. amellyel megtervezhető a gyártandó munkadarab. s vezérelhető a teljes gyártási folyamat. A gépiparban világszerte a legkorszerűbbek közé tartozó számítógépes eljárás gyakorlati bevezetése hazánkban is elősegíti a gyorsabb termékszerkezetváltást. A műszaki fejlesztésről — hozzászólás cikkünkhöz Kevés az évi 55 millió Saját alapjaira épít a Jászapáti Velemi Tsz Szolnok megye mezőgazdasági nagyüzemei egymástól jelentősen eltérő természeti adottságok között működnek, a gazdálkodásuk színvonala és eredményessége is elfér egymástól. Az 55 tsz között szép számmal vannak olyanok, ahol a nyereségből alig jut néhány százezer forint évente műszaki fejlesztésre, de az ellenkező véglet is megtalálható. A Jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet inkább az utóbbiak közé sorolható. Hogy még így is vannak gondjaik, arról Gál Ferenccel, a szövetkezet termelési elnökhelyettesével beszélgettünk, érintve a műszaki fejlesztés legfőbb ágazati sajátosságait is. — Erre az esztendőre 91,5 millió forint értékben terveztünk beruházásokat. Ebből 54,2 milliót saját fejlesztési forrásainkból fedezünk, a többit hitelként, állami alapjuttatásként és ártámogatásként kapjuk. Beruházásaink között persze vannak olyanok, amelyek nem sorolhatók szorosan a műszaki fejlesztés kategóriájába, de a nagyobb rész azért természetesen oda tartozik. Említettem már a növénytermesztés műszaki hátterét Ilyen célú gépekre évente 20—25 millió forintot tudunk költeni. Ez éppen csak a technikai színvonal tartására elég, a fejlesztéshez számításaink szerint legalább 35 millió kellene... Ezek az összegek egyébként első hallásra jelentősnek tűnnek, különösen, ha a kisebb gazdaságok lehetőségeivel vetjük össze őket. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a fejlesztésre fordítható forrásaink abszolút értékben is csökkennek évek óta, arról nem beszélve, hogy az összeg vásárlóértéke a ro— A biztos technikai bázis megteremtésében merre célszerű ma haladni ? — A mai napig zajlik szakemberek között a vita arról, hogy gépeket tőkés országokból vásároljunk-e. vagy szocialista piacról. A vitát tulajdonképpen maga az élet döntötte el. Az utóbbi években ugyanis egyre nehezebbé vált a szocialista országokból a gépbeszerzés, ugyanakkor az összehasonlítást sem nagyon állják ezek a berendezések a nagy — Biztosan nem mondok újat azzal, — kezdte az elnökhelyettes — hogy a fejlesztési igényeink nagyabbak mint az anyagi lehetőségeink. Pedig a mi helyzetünk még jöbb is az átlagosnál, hiszen az előző évek gazdálkodási eredményei révén viszonylag többet tudunk évente a fejlesztésre fordítani, mint a megye té- eszeinek többsége. Vegyük csak példának a növénytermesztés műszaki hátterét. Dacára a gabonaprogram vagy a világbanki pályázatok által biztosított némileg kedvezőbb lehetőségeknek, a szükségesnél lényegesen lassúbb ütemben tudjuk a géljeinket cserélni. — Mennyi pénz jut önöknél évente a műszaki fejlesztésre? * hamos áremelkedések miatt gyors ütemben romlik. Véleményem szerint már nem sokáig tartható a jelenlegi helyzet, amelyben a mező- gazdasági termékek ára alig „mozog”, az általunk felhasznált ipari termékekét viszont alig lehet követni. Az agrárolló már nem egyszerűen csak kinyílt, hanem szinte ki is egyenesedett. Inkább kaszára hasonlít, mint ollóra... — Említette, hogy több mint 50 milliót fordítanak beruházásokra. Ebihez menynyi termelési értékét, és mennyi nyereséget kell a szövetkezetnek produkálnia? — Félmilliárd feletti termelési értéket és 55—60 millió nyereséget, összevetve ezeket a számokat' világosan látszik, hogy mekkorák a bennünket terhelő elvonások Ilyen feltételek mellett szó sem lehet bővített újratermelésről. Az itt maradó források ugyanis arra nem elegendőek. Ebben a tekintetben mi sem vagyunk mások, mint a többi gazdaság. nyugati cégek termékeivel. Nem lehet kétséges ugyanis. hogy az általunk alkalmazott fejlett technológiákhoz szükségünk van a fejlett, világszínvonalú technikai eszközökre is. Ha a tartósság, az élettartam, vagy akár az üzemelés költségei alapján hasonlítjuk össze ezeket a gépeket, akkor egyértelmű a kép, a különbség a tőkés piacon vásárolható eszközök javára nyilvánvaló. Csak egy példát erre: a Fiat traktorok fenntartási költségei mindössze a 65 százalékát teszik ki a hasonló kategóriájú K—701-es típusú akénak. — Gépesítettségüket, technikai bázisukat milyennek ítéli? A feladatok elvégzéséhez ez a szint elegendő vagy sem? Amit elbírnak — Erről megoszlanak a vélemények a szövetkezetben. Ha a termelésben dolgozót kérdez, az 'biztosan kevesli a gépeket. Én magam, aki a termelés vezetője vagyok, de ugyanakkor az anyagi lehetőségek függvényében kell gondolkoznom, azt mondom, hogy ezzel a gépparikkal megoldhatók a feladataink. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy szükség van az eddigieknél jobb munka- szervezésre, a rendelkezésre álló gépek még hatékonyabb felhasználására. — Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a beruházáspolitikához. A Velemi Endre Termelőszövetkezetet, és általában a jászsági gazdaságokat éveken át úgy tartották számon, mint akik nem szívesen vesznek fel hitelt, esetleg kategorikusan el is utasítják ezt a súlyos kamatterhekkel járó megoldást. Mennyire tudják még tartani magukat ehhez az elvhez? — Ma sem szívesen kérünk hitelt, azonban időnként mégis rákényszerülünk felvételére. Igyekszünk ezért minden ilyen döntés előtt gondosan felmérni, hogy melyik irány, melyik ágazat fejlesztése a legkedvezőbb a kérdéses időpontban és azt is, hogy mit bír el a szövetkezet gazdálkodása. Erőnkön felül soha nem vállalunk* — Az eddig elmondottak alapján már többé-kevésbé következtethetünk arra, hogy mit vár, milyen változásokat remél a műszaki fejlesztés kérdésében jövőre... — Egyszerű: hogy több maradjon a szövetkezetnél mindabból, amit megtermelünk. Mert az aligha tagadható, hogy a műszaki fejlesztéshez helyben kell megteremteni az alapokat. Fejleszteni hosszú távon kizárólag abból lehet, amit magunk megtermelünk. Ha az előbb azt mondtam, hogy az átlagosnál jobb helyzetben vagyunk, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy mindehhez egy fegyelmezett, „feszes” gazdálkodás teremtette meg a pénzügyi lehetőségeket. L M. L. Kinyílt az agrárolló Honnan vásároljunk? A múlt év végén alakította ki Vezsenyen cipőfelsőrész készítő üzemét a tiszaalpá- ri háziipari szövetkezet. A Martfűi Tisza Cipőgyár részére dolgozó üzem a gyakorló idő után novemberben éri majd el a százszázalékos termelést. (Fotó: T. K, L.)
