Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. AUGUSZTUS 3. IÁ szerkesxtöség postájából I Alig van vizünk Sajnos, a ml városunkban nem mondható, hogy zavar­talan a vízellátás, amit a Néplap július 21-1 számában olvastam. Mezőtúron ugyan­is két hete alig van víz, reggel fél nyolckor már szin­te egy csepp sem folyik a csapokból. Igaz, mi a negye­dik emeleten lakunk, ahol alacsony nyomással nehezen kapunk vizet, de nem is csoda, hiszen van olyan em­ber (nem is egy), aki korán reggel már locsolja a betont és a virágokat a lakótelep előtt. Mi pedig főzni, füröd­ni nem tudunk, s ha egy kis vízhez akarunk jutni, valakinek otthon kell ma­radnia, hogy egész nap a víz­csapot figyelje és ha egy ki­csit csordogál, minden edényt megtöltsön. De nem erre tartogatjuk a szabadságun­kat. Mit lehet tenni? B.-né Mezőtúr A félrevezető tábla Kénytelen ivagyok tollat lógni és megírni, hogy mi történt velem július 15-én a törökszentmiklósi benzinkút­nál. Meg akartam venni té­lire a tüzelőolajat, de a kút­ra nagy betűvel az volt írva, hogy téli tárolásra nem al­kalmas. Mivel nem egy-két litert vettem volna az olaj­ból, amire sokáig gyűjtöget­tem a pénzt a kis nyugdí­jamból, elálltam a szándé­komtól. Bezzeg hétfőn, azaz július 20-án, amikor yneg- tudtuk, hogy felment az olaj ára, a kútról eltűnt a tábla, és ez a legnagyobb szemte­lenség. A magam kárán ta­nultam, ami jelég szomorú eset, mivel most már 3000 forinttal többet kell fizeti nem a téli tüzelőmért. Ma­gamat okolom, hogy miért nem hagytam figyelmen kí­vül azt a bizonyos táblát, meg kellett volna vennem a téli tüzelőmet. No meg arra is gondolok, aki ezt a táblát kitette vagy kitetette az olaj- kútra, talán már akkor tud­ta, hogy fölmegy az olaj ára... özv. Cseh Elekné Törökszentmiklós Mégiscsak felelés valaki Megdöbbenve, majd fel­háborodva olvastam a Nép­lap július 24-i számában, a Megvannak a Móra úti lövöl­dözők című cikket. Bosszan­tónak és érthetetlennek tar­tom az írás könnyed hang­vételű befejezését: „A szülők távollétében négy, 13—14 éves gyerek tartotta rette­gésben a játszótéren tartóz­kodókat, akik büntetőjogilag felelősségre ugyan nem von­hatók, de a rendőrség elko­bozta a légfegyvert, s ezzel az eljárást megszűntette”. Miért ez a szerénység, hogy a „derék gyerekek” mono­gramja nem jelent meg, és nem derül ki az írásból, hogy engedéllyel vagy anél­kül tartott a névtelen tulaj­donos légfegyvert? Megért­jük, hogy a 13—14 éves gye­rek nem büntethető, de a történtekért mégiscsak fele­lős valaki! Bízunk benne, hogy az illetékes szervek a légpuska elkobzásával nem zárják le az ügyet, s a bün­tetlenség biztosításával nem adunk ötleteket hasonló „csínytevé6ek” elkövetésé­hez. Bóka Gábor Szolnok Kálváriás napom volt Négy éve hónaponként Debrecenbe (ke II járnom szakrendelésekre, de _ még olyan kálváriás napom nem volt, mint július 20-án. Ti- szaföldvárról Debrecenbe gyorsvonattal szoktam utaz­ni oda-vissza, s az útiköltség 330 forintba kerül, amiből 256 forintot térített a társa­dalombiztosító. Legutóbbi utazásom után ért q megle­petés, amikor térítésként alig kaptam 200 forintot. Kérdé­semre az volt a válasz, hogy ne reklamáljak, hanem a MÁV jegypénztárában 20 százalékos kedvezménnyel vegyem a jegyet, mivel rok­kantnyugdíjas vagyok. Saj­nos, erről eddig senki sem tájékoztatott. A másik prob­lémám is utazással kapcso­latos, ami ugyancsak,ezen a napon történt. Szolnokról Kunszentmártonba autóbusz- szal mentem hazafelé, ami útközben elromlott, Martfű­nél leállt és a buszvezető hozzáfogott a szereléshez. Közben jött a földvári járat, amivel néhányon szerettünk volna mielőbb tovább men­ni, s bár a kalauz és gépko­csivezető tudta, hogy eddig a lerobbant autóbusszal utaz­tunk, — a jegyemet is mu­tattam, ami Tiszafbldvárig szólt, — mégis csak úgy me­hettem tovább, ha veszek egn 8 forintos jegyet Földvárig. Nem szoktam „kukacoskod- ni”, de úgy érzem, hogy a jegyváltás ebben az esetben nem volt jogos. Ponyok&l Bálintné Tiszaföldvár „Barangolónk hegyen-vSIgyün” Ez olvasható a tábori zász­lónkon, s ennék megfelelő­en szervezzük meg a szolnoki Széchenyi lakótelep három Iskolájának napközis tábo­rában a programokat. Júli­us elsején nyílt a tábor, s már jártunk Egerben, Párá­don, Öcsán és Kecskeméten is, ahol a játszóházban mi magunk készítettünk labdát, ■ megbirkóztunk a körmön­fonás -nehézségeivel. Elláto­gattunk a jászberényi állat­kertbe, majd Mátrafüred után eljutottunk Sástóra is, ahol élvezettel etettük a kis vadkacsákat. Szolnok köze­lében hajókáztunk a Tiszán, a lovasiskola látogatása után pedig részt vettünk a Lóba­rátok című pályázaton. A nagy melegben a MAV- strandon jártunk. Kulturális programunk igen változatos és nagy öröm, hogy a gyere­kek maguk szerveztek tábo­ri színházat, foci vetélkedőt. Terveink között szerepel még, hogy ellátogatunk az újszászi parkerdőbe, Tőser­dő re, Szilvásváradra és a Fővárosi Nagycirkuszba — írta levelében Lakó Gabriel­la gyakorlós főiskolai hall­gató. Levelekből - sorokban Ne csak a hibákat vegyük észre és tegyük szóvá, ha­nem azt is, amikor a lakos­ság érdekében gyorsan, di­cséretet érdemelve elvégzik a karbantartási munkát — kezdte levelét Huri Ferenc- né szolnoki olvasónk. A szol­noki IKV hőszolgáltatási üzemének dolgozóiról van szó, akik a nyári karbantar­tási munkákat a Széchenyi lakótelepen a tervezett idő­ponton belül elvégezték. A megyei tűzoltóparancs­nokság dolgozói kivágták a veszélyt jelentő nagy fát Cserta István szolnoki olva­sónk háza mellől, akinek a kérését június 8-án közöltük. A szabadnapjukon végzett munkájukért, segítségükért — jó egészséget kívánva, ez­úton mond köszönetét Cserta István és felesége. özv. Kovács Jánosnéi szol­noki olvasónk július 2-án az egyik buszmegállóban felej­tette a táskáját, amiben nyugdíja és iratai voltak. Bagyinszki László szolnoki lakos találta meg, aki még aznap hiánytalanul leadta a városi tanács talált tárgyak osztályára. Fáradozását, se­gítségét hálásan köszöni. A Tisza Bútorgyár Rappai Imre vezetésével működő tanműhelyének tanuló bri­gádja társadalmi munkáiban virágládákat készített a szol­noki nyugdíjas garzonház lakói számára. A virágok ül­tetése, gondozása sok idős ember életét tette és teszi kellemesebbé, hasznosabbá. A jó hírről Veresegyházi Bé- láné, az intéző bizottság el­nöke számolt be, s a ház la­kói nevében mond köszöne­tét a támogatásért. A Magyar Üttörők Orszá­gos Szövetsége és az OTP Tanulók Takarékpénztára közös pályázatán tíznapos csillébérci üdülést nyert paj­tások nevében ugyancsak köszönetét mond két szolno­ki kislány: Kovács Berta és Becsák Julianna az OTP Szolnok Megyei Igazgatósá­gának, hogy számukra az üdülést lehetővé tették. Hozzászólás cikkeinkhez Csak a rács hiányzik? Bodzafából igazi a furu­lya címmel írtunk július 15-i számunkban Rab Istvánról, a tiszaroffi furulyakészítő mesterről, akit a karcagi szociális otthonban keresett fel munkatársunk. Mindjárt a cikk elején megemlítette, hogy „negyedik éve él itt fe­leségével égy első emeleti aprócska cellában”. Ez utób­bi mondattal kapcsolatban levelet, kaptunk az írásban szereplő szociális otthon egyik lakójától, aki — mint levelében írta, régi olvasója lapunknak. Kifogásolja a szobácska cellának nevezé­sét, sőt kimondottan sérel­mesnek tartja, cáfolja annál is inkább, mivel ebben az intézményben mind a házas­társi szobák, mind a négy­ágyasak szépen, ízlésesen be­rendezettek és ■ kényelme­sek. (Nem fapriccsen alsza­nak, mint a rabok a fogdá­ban). A szobákban minden­ki jól érzi magát, mivel a kényelem és a szórakozási lehetőség itt egyaránt meg­adatott, csupán élni kell ve­le — írta végezetül. (Munka­társunktól távol állt, hogy becsmérlő értelemben hasz­nálja e kifejezést, mivel a kis szobát cellának is nevez­hetjük. Am mégis megbán- tódás lett a vége, hiszen a köztudatban ezt a szót álta­lában börtönhelyiséggel, zár­kával azonosítják. A fzerk.). lobban figyelfünk a fiatalokra Betiltották a diszkót az Ibolyában címmel adtuk köz­re július 13-án a szórakozni vágyó jászszentandrási fia­talok levelét. Panaszukkal együtt rövid tájékoztatást is közöltünk az Ibolya presz- szóban lévő szabálytalansá­gokról és azt, hogy a fiata­lok kulturált szórakozásáról hamarosan gondoskodnak, a művelődési házban diszkóz­hatnak majd. Július 22-én két levelet is kaptunk e té­mában. Az egyiket Kiss Ist­ván tanácselnöktől, a mási­kat Fazekas Józseftől, a Jászapáti és Vidéke Áfész elnökétől. Mindkettőjük tá­jékoztatásából, hozzászólásá­ból a fiatalok iránti szeretet, az igényeikkel való törődés érződik. A tanácselnök töb­bek között arról írt, hogy so­rozatos szabálysértések el­követése vezetett odáig, hogy már nem diszkózhatnak az „Ibolyában” a fiatalok, s nem betiltották, hanem ma­ga a szerződéses üzletveze­tő nem volt hajlandó a szá­mára megszabott feltételek mellett vállalni a rendezé­sét. Ugyanis többszöri szó­beli figyelmeztetés ellenére is szeszes italt mért a ren­dezvény alatt, fiatalkorúa­kat is kiszolgált vele. A vi­deofilmek vetítésére nem kért engedélyt, diszkózáskor rendezőt nem alkalmazott, a ruhák megőrzéséről nem gondoskodott (több dzsekit, kabátot elloptak, vele együtt személyi igazolványt is, ami­vel visszaéltek); a terem piszkos és rendezetlen volt. Tehát sorozatos szabálysér­tések miatt meg kellett bír­ságolni, de nem először, ko­rábban a záróra elhalasztá­sáért is. (A lakosság már 2 évvel ezelőtt falugyűlésen kifogásolta a diszkó ilyen rendezési módját, néhány fiatal záróra utáni garázdál­kodó magatartását). A helyi művelődési ház igazgatója július 24-től megszervezte a diszkót, hetente egyszer 20- tól 24 óráig a művelődési házban, kulturált körülmé­nyek között szórakozhatnak a fiatalok”. Az áfész elnöke egyetértett azokkal a fiatalokkal, akik kifogásolták, hogy megszün­tették a diszkót, s többek között a következő észrevé­telt fűzte hozzá: „Hosszai évek óta — különösen a falvakban — félvállról vette minden hatóság, szerv a fia­talok szórakozási igényét, a zajos diszkójuk rendkívül népszerűtlen mindenki (la­kosság, rendőrség, helyi szer­vek) körében. Talán most kezdünk ezekre az igények­re komolyabban odafigyel­ni? Most, amikor a vállal­kozó típusú szerződéses ven­déglátó üzletvezetők a ma­guk módján, sajnos teljesen magukra hagyatva a diszkó összes ellenzőjével szemben, igyekeznek ezeknek az igé­IA tárgyalóteremből I Festés helyett lopás Raffael Istvánná mindig sokat adott a megjelenésére. Haját platinaszőkére festet­te. Hogy a szolnoki és buda­pesti fodrászok mégsem is­merték, annak oka, egy-egy fodrászüzletben igencsak rö­vid időt töltött, és elsősor­ban nem a hajápolás vagy kozmetikai szolgáltatások végett. Aki ismerte előéletét, könnyen kitalálhatta, miért is látogatta oly nagy elősze­retettel a fodrászszövetke­zetek üzleteit. A szolnoki lakhelyű Raffaelnét ugyanis korábban lopás vétsége mi­att már nyolc hónapra el­ítélték. 1985 októberében fel­tételesen került szabadláb­ra. Ettől kezdve a „saját lá­bára” állt. Sokan ezt csavar­gásnak is nevezik, de tény, hogy nem állt munkába. Mígnem az elmúlt év áprili­sában egy szép napon beál­lított a szolnoki József Atti­la úti fodrászüzletbe. — Hajfestést vállalnak? — kérdezte, elnézést kért, hogy nem jelentkezett be előre. Minthogy a női fodrászok általában vállalnak hajfes­tést, helyet is foglalhatott. Csendesen lapozgatta a di­vatlapokat, fürkész pillantá­sokat vetve a fodrászra vá­rakozó hölgykoszorúra. Egy­szer aztán elunta a várako­zást. Fölállt, a fogashoz ment, és leakasztotta a szá­mára legszimpatikusabb tás­kát. Gazdája mit sem sejtve adta át magát a kozmetikus varázslatainak. Csak távo­záskor, amikor fizetni akart, derült ki, eltűnt a táska, ve­le a pénze is, kétezerhétszáz forint. Raffaelné a jó fogás után elhatározta, nem hagy fel a jövedelmező üzlettel. A rendőrség azonban „tapin­tatlanul” közbelépett. Igaz, ekkor még csak közveszé­lyes munkakerülésért vonták felelősségre, minek követ­keztében Raffaelné — a pró­féták példáját követve — negyven napra kivonult a hétköznapi életből. Az elzárás letöltése után viszont nagy vehemenciával folytatta a bűnsorozatot. Bu­dapest és Szolnok fodrászüz­leteit tarolta végig a bevált -módot alkalmazva. Hasonló módszerrel hat rendbeli lo­pás bűntettét és tíz rendbeli lopás vétségét követte el. Pályafutásának fénypont­ját tavaly szeptemberben ér­te el. Ezen a napon megláto­gatta Szolnokon az Orosz György úti fodrászüzletet. A zsákmány ott ötezer-há­romszáz forintra rúgott. Még aznap elment a Dózsa György út és az Ady út sar­kán lévő üzletbe, ahonnan 1370 forintot „akasztott le”. Délután kikapcsolódásként a Gelka üzletéből lopott el egy táskát, melyben hatszáz forint volt. Aztán egy üre­sen hagyott taxiba ült be, ahonnan hafezáz forintot emelt el. Ezt az akciót a Má­tyás király úti fodrászüzlet meglátogatása követte. Ott Ugyancsak hatszáz forintot vett a szokásos módon ma­gához. Később az Ady End­re utat vette célba. A föd-, rászüzlelből elvitt táskában kilencszáz forint lapult. A fodrászüzletek sajátos látogatásának programja ok­tóber harm adi kán ért véget. Ekkor került őrizetbe, mi­után a Beloiannisz úti üzlet­ből szintén elemeit egy őri­zetlenül hagyott női táskát. Ezekért a bűncselekmé­nyekért és tizennégy rend­beli okirattal való visszaélés vétségéért, valamint közve­szélyes munkakerülésért a Szolnoki Városi Bíróságon, mint különös visszaesőt két év és négy hónap szabadság- vesztésre ítélték. Mellékbün­tetésül három évre eltiltot­ták a közügyek gyakorlásá­tól. — s*. *y. — nyéknek elébe állni, és .ter­mészetesen kihasználni a benne rejlő lehetőségeiket is A szóban forgó szerződé­ses üzletünk vezetőjének valóban szigorúbbnak kellett volna lennie, felelős a hiá­nyosságokért... Visszamenve a múlt szá­zadig is, a fiataloknak soha sem volt olyan tömeges szó­rakozási formája, ahol egy­két rendbontó nem keltett volna zavart. Persze az a legkönnyebb, ha megszűn­tetünk mindent, hiszen ha nincs semmi, akkor nem kell rá odafigyelni. B teiellátásért Tej- és jkenyérhiány volt címmel közöltük Virágszál Pálné cibakházi olvasónk panaszát július 27-én, mely­re Kemecsey László, tg Szol­noki Tejipari Vállalat igaz­gatója a következőket vála­szolta: „Üzemünknél nagyarányú rekonstrukciós munkálatok folynak, s a kivitelezőknek az udvari terület egy részét át kellett adni. Így a gépko­csik rakodásához a Hely ke­vesebb lett, egyszerre csu­pán három gépkocsi rakod­hat. ennek ellensúlyozására a gépkocsik éjszakai rakodá­sát július 27-től átszervez­tük úgy, hogy az első gépko­csik megrakását éjfélkor kezdjük, hogy a tejet a bol­tok nyitására kiszállíthassuk. A Cibakházára induló gép­kocsi rakodási kezdését egy órával korábbra hoztuk, és esetenként — igény szerint — délután is szállítunk te­jet. A tejellátást igyekszünk javítani azzal, hogy napon­ta 80 csomag hétnapos fo- gyaszthatóságú féltartós te­jet is szállítunk a bolt ré­szére. A tejtermékeket — a tulajdonvédelem miatt — nyitva tartási idő előtt nem lehet lerakni a boltoknál, ezért csak nyitás után kezd­hetjük az áru leadását”. Használni kell a mikrofont A kulturált utaztatásért címmel közöltük július 6-án Kovács Béla szolnoki olva­sónk levelét, melyben né­hány autóbuszjárat nem menetrend szerinti közleke­dését tette szóvá és azt, hogy érdemes lenne nagyobb gon­dot fordítani az utasok tá­jékoztatására. Ezt szolgálná az autóbuszvezetők mikro-, fonja is, amit alig-alig hasz­nálnak. Dr. Márton Ágoston, a Jászkun Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyet­tese erre adott válaszában hangsúlyozta: „A panaszt ki­vizsgáltuk és a munkafegyel­met megsértőkkel szemben szigorúan eljártunk. Megál­lapítottuk, hogy június 13- án a 11-es jelzésű járat a menetrend szerinti 8.30 he­lyett 8.37-kor indult a Szé­chenyi lakótelep végállomá­sáról, mellyen körülbelül ti­zenöten utaztak. Június 17- én 18.20-kor a vasútállomás­tól induló 24-es jelzésű já­rat valóban kimaradt. Mivel a cikk előzőleg a 24-es jel­zésű járattal foglalkozik, feltételezzük, hogy június 18- án is erre utal, de a 16.25- ös járat nem létezik, viszont a 16.20 és 16.30-as időben indult és egyiknek sem volt ajtónyitási problémája. Fel­adatunk a kulturált utazás biztosítása, ezért már ko­rábbi jelzések és ellenőrzé­sek alapján intézkedtünk. Ha például az autóbuszvezető nem használja a mikrofont, megvonjuk tőle a mozgó­bért”. OuzeálMtotU: Csankó Milliómé

Next

/
Thumbnails
Contents