Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. AUGUSZTUS 15. A nsmu I#Sft%plíííIpc Békstcrv született nagy KIDCKUieS Guatemalavárosüan A címmel ellentétben nem biztos, hogy valóban békejobbot nyújtottak egymás-, nak a közép-amerikai államfők, de kétségtelen, hogy valami nagyon fontos történt pénteken Guatemalaváros- bam, amikor az öt elnök aláírta a térség válságának békés rendezésére kidolgozott megegyezést. Közép-Amerika — az amerikai földrész északi és déli felét összekötő keskeny földnyelv — lassan egy évtizede számít a világpolitika egyik krónikus válságövezetének. A társadalmi problémák már jóval korábbtól halmozódtak megoldatlanul ebben a térségben, egészen 1979. júliusáig, amikor Nicaraguában a sandinista forradalom győzelme új fejezetet nyitott Közép-Am erika történelmében. Vízválasztó volt a sandinista győzelem, amelynek jelentőségét nem véletlenül hasonlították a kubai forradalomhoz. Washington legerősebbnek hitt közép-amerikai szövetségesét, a hírhedt Somoza-családot kergette el a népi felkelés, bizonyítva azt, hogy az Egyesült Államok hátsó udvarának tartott Közép-Ameriká- ban is lehetséges az amerikai érdekekkel teljességgel ellentétes fordulat. A nicaraguai forradalom sikere már önmagában is komoly segítséget adott a többi fegyveres mozgalomnak. Salvadorban szabályos polgárháború robbant ki, egységre jutottak — s ezáltal számításon kívül nem hagyható politikai tényezővé lettek — a guatemalai gerillaszervezetek A magát régóta semlegesnek hirdető Costa Rica vezetői pedig egyre fenyegetőbb realitásként számolhattak azzal, ihogy a szomszédban történt radikális változások feldúlják a Közép-Amerika Svájcaként emlegetett kis ország törékeny társadalmi békéjét is. A nyolcvanas évek elejére Közép-Amerikában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a térség egyik pillanatról a másikra lángba boruljon. Ebben a helyzetben kezdődött meg négy latinamerikai ország — Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela — közvetítési kísérlete. A Contadora-csoport kezdeményezése példa nélküli Latin-Amerika történelmében : első ízben próbálták meg a latin-amerikai országok, hogy egy térségbeli — de nemzetközi méreteket öltött — problémára saját maguk, az Egyesült Államok kizárásával keressenek megoldást. A Contadora-csoport és az Egyesült Államok érdekei sok vonatkozásban megegyeztek. Sem Washingtonban, sem pedig a szóban forgó latin-amerikai országokban nem akarták azt, hogy Közép-Amerikában a nicaraguai változásokhoz hasonló gyökeres fordulat történjen. A megoldást azonban teljesen másképpen képzelték el; míg az amerikai kormány elfogadhatatlannak tartja a forradalmi Nicaragua létét, Contadora-csoport azt javasolta, hogy maguk a közép-amerikai országait döntsék el, milyen formában, milyen elvek tiszteletben tartásával tudnak békésen megélni egymás mellett Majd öt évbe telt, hogy végül is a Contadora-csoport elképzelése diadalmaskodott. A guatemalai fővárosban most aláírt megegyezés legfontosabb alapelve az, hogy elismeri, minden közép-amerikai országnak joga van arra, hogy saját maga, külső beavatkozás nélkül döntsön saját sorsának alakításáról. Tűzszünetet, amnesztiát, demokratikus reformokat ír élő a megállapodás. Olyan követelmények ezek, amelyek akkor sem lehetnének könnyen megvalósíthatóak, ha külső erők nem akarnának beleszólni valóra váltásukba. Nehezen lehet párhuzamot vonni a jórészt maga erejére támaszkodó salvadori fegyveres ellenzék és az amerikai zsoldhan álló nicaraguai ellenforradalmárok között. Éppen ez magyarázza azt, hogy Washington miért fogadta fenntartásokkal a guatemalai megegyezést. Az amerikai kormánynak elég kellemetlen volt az is, hogy a közép- amerikai államfők nem voltak hajlandók a csúcstalálkozó előestéjén nyilvánosságra hozott amerikai rendezési tervvel foglalkozni. A Fehér Háznak azonban azt lenne igazán nehéz elfogadni, hogy a rendezési terv felszólítja a térségen kívüli hatalmakat; semmiféle támogatást ne nyújtsanak a törvényes közép-amerikai kormányok ellen harcoló fegyveres csoportoknak. Reagan elnök már a találkozó előtt kijelentette: ha Nicaragua nem fogadja el az amerikai feltételeket, akkor újabb 150 millió dollárt fog kérni a törvényhozástól a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására. A Guatemalavárosban elfogadott béketerv nem ír elő — nehezen is tehetné ezt — kötelező erejű utasításokat más országok számára. Azt viszont érvényes okmányba foglalta, hogy a közép-amerikai országok maguk szeretnék egymás közti viszályaikat rendezni. Ebből a szempontból mindenképpen látványos kibékülést hozott a csúcstalálkozó. A békének adott lehetőség most már valóban csak akkor válhat valósággá, ha az Egyesült Államok elfogadja, hogy a Közép-Amerikában élő népek maguk dönthetnek jövőjükről. Ennek pedig még a leghalványabb jele sem látszik. Gőzön István COCOM-prés Washington kettős mércéje A japán társadalom irodalmi törekvését jól ismerők számára is bizonyára fejtörést okozna az a kérdés: milyen könyv vezette a bestseller-listát a felkelő nap országában júliusban. Íme a válasz: a COCOM-kézikönyv. A 615 oldalas mű ára 253 dollár, s azokat az árukat tartalmazza, amelyeket a nyugati országok Párizsban székelő különbizottsága tiltólistára helyezett. Vagyis nem szállíthatók a szocialista országokba. Népszerűségét e könyv a Tos hiba-botránynak köszönheti, amely nemrég pattant ki, s megrázta az egész japán belpolitikai és gazdasági életet. Az történt ugyanis, hogy a Pentagon, még a múlt év decemberében egy listát adott át a japán kormánynak, azokról a cégekről, amelyek az amerikai hadügyminisztérium szerint megsértették a COCOM-elő- írásokat. Az ügy nagy port vert fel. Amerikai honatyák a Capi- tolium lépcsőjén Toshiba gyártmányú rádiókat zúztak ízzé porrá, s olyan törvényjavaslatot készülnek beterjeszteni a parlamentben, amely szankciókat helyez kilátásba, ha a japán kormány nem rendszabályozza meg a szabad kereskedelem elvei szerint működő vállalatokat. Megint mások, így a New York Herald Tribune cikkírói a japán—amerikai szövetségi rendszer felülvizsgálatát javasolják. Emlékeztetnek rá, alig hat esztendeje annak, hogy Zenko Suzuki miniszterelnök igen kényes helyzetbe került és külügyminiszterét lemondásra kényszerítette az országos méretűvé dagadt felháboro- 4á* amiatt, hogy egy hivatalos amerikai—japán közleA Toshiba cég elnöke — amerikai nyomásra — kénytelen volt lemondani. A képen az új elnök, Adi Joicsi ményben megjelent a szövetség kifejezés. Ugyanezek a szakértők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy az amerikai kormány sem mindig a kölcsönös érdekek figyelembevételével cselekszik. A japán reagálás igen vegyes. A kormány szigorú vizsgálatot rendelt el, s az egyik minisztérium kezdeményezte a bevezetőben említett bestseller-könyv kiadását is. A Toshiba cég, attól tartva hogy gazdasági érdekei súlyos csorbát szenvednek az Egyesült Államokban, első lépésként menesztette elnökét,, helyesebben az „önként” távozott S mert Washingtonban még mindig törték-zúzták a Toshiba készülékeket és szankciókat követeltek a honatyák, egyes amerikai lapokban fizetett hirdetések jelentek meg, amelyben a Toshiba cég „elnézést kért az amerikai néptől, amelyet megsértett”, a Szovjetunióval kötött üzlet megkötésével A japán parlament ellenzéki {jártjai viszont felháborodottan tiltakoznak a megalázkodás és a kormány szigorító intézkedéseket tartalmazó rendelettervezete ellen, amelyről szeptember 8-án szavaz a parlament. Hangsúlyozzák — így a szocialista párt minapi nyilatkozatában is —, hogy a japán gazdasági érdekek súlyos csorbát szenvednek, bezárulnak előttük jelentős keleti piacok, ha az amerikaiak ké- nye-kedvére cselekszenek. A Toshiba-botrány csupán a jéghegy csúcsa. Az amerikai kormány politikai és • gazdasági nyomással igyekszik rábírni szinte valamennyi nyugati partnerét — mindenekelőtt szövetségeseit —, hogy egyetlen olyan árucikket se adjanak el a szocialista országoknak, amelyek a technológia és a technika fejlesztését szolgálják. S erre számtalan példát lehetne említeni, köztük azt is, hogy az egyik nagy nyugati cég amerikai nyomásra tagadta meg a magyar telefonhálózat fejlesztésében való együttműködést, noha ezzel jelentős üzlettől esett el. Washington az eddiginél is szorosabbra akarja húzni a COCQM-prést. Ez az eljárás jól érzékelteti az amerikai politika kettősségét. Miközben ugyanis az amerikai kormány és képviselői nemzetközi fórumokon az emberek és eszmék szabad áramlását szorgalmávák és a szabad kereskedelmet hirdetik — s azt védik is ha saját érdekeikről van szó — lépten nyomon akadályozzák a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődését. Kanyó András Párizs—T eherán Nagykövetségek ostromgyűrttben A párizsi iráni nagykövetség alkalmazottja egy clviinthás francia rendőrrel tárgyat a kapu rácsain keresztül, miközben golyóálló mellénybe öltözött rohamrendőrök tartják zárlat alatt a nagykövetséget (Fotó: AP—MTI—KS) Tart az állóháború a Párizs—Teherán viszonyban. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása óta a két fővárosban körülzárva tartják a nagykövetségek épületét; rendőri ellenőrzés nélkül nem léphet senki se be; se ki, nehogy váratlanul elillanjanak a valójában túszul visszatartott tisztviselők. Mindenkit őriznek, noha igazán két személy érdekes. A Szajna-partján Vahid Gordzsi, a tolmács, akit a franciák a náluk végrehajtott terrorcselekmények szervezésével vádolnak, Teheránban pedig Paul Torri másodtitkár, akit Gordzsi fejében fenyegetnek bírósági eljárással. Az irániak azt mondják: vagy mindkettő vagy egyik sem. Ha a franciák engedik hazatérni Gordzsit, Torri előtt is szabad az út, ha nem, a másodtitkárra is ítélet vár. Noha mindkét oldalon szeretnék a békés rendezést, legalábbis az első menetben a nagykövetségi alkalmazottak csöndes hazatérését, jelenleg a makacsság érvényesül. Párizs azt mondja, egyebet sem kíván, mint Gordzsi vizsgálóbírói kihallgatását. Ha hajlandó megjelenni a törvényszék épületében, el elmondani, amit tud (az irániak szerint semmit sem tud, mert nincs köze semmihez), nem tartóztatják le, nem tartják fogva; utána fölszállhat az első gépre, Teheránban a családjáé lehet. Ehhez viszont ragaszkodnak. Ez utal arra, hogy a konfliktus mai szakaszában Párizs a makacsabb, konokul kitart álláspontja mellett A vita jogi síkra terelődött. Párizs nem hajlandó egyenlőségjelet tenni Gordzsi és Torri esete közé, szerinte Gordzsi törvénybe ütköző cselekedetekben volt részes, míg semmi sem igazolja Paul Torri másodtitkár ellen fölhozott vádakat. Nem támogatott iráni ellenforradalmárokat, mint Teheránban váltig kitartanak mellette, nem vett részt csempészésben, kábítószer üzletben, csak azt ármunkát végezte, ami diplomata beosztásával együtt jár. A vita másik témája a minősítés. A franciák szerint Gordzsit nem illeti meg a diplomáciai mentesség, mert a nagykövetségi beosztása csak tolmács, nincs hivatalos rangja. Irán ellenben azt 'hangoztatja, hogy Gordzsi- nak szolgálati útlevele van, tehát ugyanúgy kezelendő, mintha diplomata volna. Az érvnek kétségtelenül vannak gyöngeségei. A nemzetközi, jogi gyakorlat lényeges különbséget tesz a bárkinek (példáiul külkereskedőknek vagy újságíróknak is) kijáró sizolgálati útlevél, és a diplomáciai mentességet biztosító diplomata útlevél között. Ez a tény vitathatatlanul gyöngíti Gordzsi érveit. De már régen nem erről van szó. Az utóbbi napokban mind több olyan cikk, elemzés jelenik meg a mértékadó párizsi lapokban, amelyek tényszerűen kétségbevonják a francia vádakat. Legutóbb a Le Monde közölt olyan összeállítást, amely kimutatta, hogy a kormány tételei enyhén szólva, nem teljesen meggyőzők. Régóta ádáz küzdelem dúl a bűnüldöző rendőrség és a titkos szolgálat között, és ez az Iránnal legutóbb támadt konfliktus a lap szerint voltaképpen ennek egyik ütköző terepe. A DST, a kémel'hárítás az utóbbi esztendőkben, bármilyen kormány volt is hatalmon, szocialista vagy jobboldali, a baklövések sorozatát követte el, és most igyekszik jó pontokat szerezni. Ez a buzgalom vitte arra, hogy dossziét állítson ö$sze Gordzsiról, Chirac kormányfő elé terjessze, és lépésekre vegye rá. Csakhogy — így a Le Monde — az iratcso- mó tartalma igencsak gyönge a bizonyítékokban, állít, de nem támaszt alá, ha csakugyan bíróság elé kerülne az ügy, a gyanúsítottat akár föl is mentenék. Így terelődnek a kommentárok mindinkább tiszta politikai síkra, és mutatnak rá az eset már régóta ismert hátterére. A Gordzsi-ügy mindkét oldalon ürügy: Teheránnak Párizzsal az az el- számolnivalója, hogy a francia kormányzat esztendők óta szakadatlanul az iszlám köztársaság halálos ellenségét, Irakot támogatja. Irán talán még szemet is hunyna efölött, ha ugyanezeket a fegyvereket Párizs hajlandó volna neki is szállítani, de minden estben visszautasításban részesült. Tény, hogy Chirac, amidőn 1986 márciusában kormányfő lett, tárgyalásokat kezdett Teheránnal, rendezést ígért. Hónapokon át tartott az alkudozás, minden eredmény nélkül. Ekkor ébredt a gyanú az iráni vezetőkben, hogy Párizst voltaképpen csak a Libanonban Teherán- barát szervezetek által fogva ■tartott túszainak kiszabadítása érdekli, a többi csak manőver. Valóban, a franciáknak volt ilyen szándékuk, és a kapcsolatok akkor keményed tek meg, amikor csak az idő múlt, az eredmény pedig csekély volt. Ennek pedig a francia belpolitikában visszahatásai vannak. A közelmúlt napok drámai eseményei, a mekkai zarándokok véres tragédiája kissé háttérbe szorította Párizs és Teherán nagykövetségi háborúját. A figyelem más szintre terelődött. Kétségtelen, hogy az arab világban a történtek nyomán Irán elszigetelődött Éppein ez a tény azonban arra késztetheti, hogy Franciaországgal szemben is még keményebben lépjen föl; a pillanatnyi állóháború bármikor isimét forróbb szakaszba léphet. Várkonyi Tibor Kalifornia Dolce vita a börtönökben „Ha kellemesen akarja eltölteni napjait a börtönben — mindössze napi 80 dollárért háromszori étkezést, színes tévét, és a pihenéshez való joga tiszteletben tartását biztosítjuk az ön számára. Magányát senki sem háborgatja. Béreljen cellát nálunk !”' Ez a képzeletbeli hirdetés az Egyesült Államok nyugati partvidékének bármelyik újságában megjelenhetett volna. Ott rájöttek arra, hogy a kisebb vétségekért börtönbüntetésre ítélt rabokat nem helyes összezárni a már amúgy is túlzsúfolt börtönökben ülő visszaeső bűnözőkkel. A Los Angeles környéki helyi hatóságok ezért a szabadságvesztés letöltésének egészen sajátos módozatait ötölték ki. Az új módszerek egyike a fent említett „Rent a cell” ((bérelj egy cellát). A kaliforniai börtönök eddigi gyakorlata szerint minden elítélt sorszámot kapott, s csak akkor kezdhette meg a büntetésének leülését — ha megüresedett egy hely. Ráadásul az ittas vezetésért két nap börtönre ítélt tisztes családapák sokszor gyilkosok és banditák kétes társaságában töltötték börtön- béli hétvégéjüket — lévén, hogy mái csak a nehézfiúk cellájában volt hely. Most kiderült, hogy aki fizet, annak mégiscsak tudnak helyet szorítani — megszűnt a sor- hanállás, akinek van rá pénze, egyedül lehet, s a foglyok által fizetett napi összegekből a börtönök még némi nyereségre is szert tesznek. A túlzsúfoltság ellen kiagyalt másik módszer az elektronikus háziőrizet. Akit erre ítélnek, az éppenséggel — saját otthonában ülheti le büntetését. A fogoly börtön- őre egy elektronikus adót tartalmazó bilincs, amelyet az egyik csuklóra erősítenek. Ez a „karkötő” rádióhullámok útján összeköttetésben van egy vevőberendezéssel. Ha a delikvens 50 méternél jobban eltávolodik saját lakásától, vagy megpróbál megszabadulni „börtönőrétől” — az elmés szerkezet rögtön riasztja az illetékes szerveket. A komolyabb, de még nem túl veszélyesnek ítélt bűntények elkövetői számára külön tábort alakítottak ki a kaliforniai Mojave-siva- tagban. A napbarnított rabok saját uszodájukba járhatnak, a hét öt napján látogatókat is fogadnak, s részt vehetnek a városi egyetem óráin. A terület körül nincs fai, vagy kerítés — s a rabok baseball-válogatottja indul a területi bajnokságban. Kaliforniában úgy tartják, hogy a büntetésvégrehajtásnak ez a mód ja a visszaeső bűnözőket is jobban felkészíti a „kinti” életre. (MTI). összeállította: Zsoldos Gyftrgy
