Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 GmOndea sikerek a Tiszazugban A mester bal kézzel hímez Kiváló együttes lett a népművészeti stúdió 100 % - Politika, irodalom és művészet / Az elsü jelentfis magyar kommunista folyóirat megjelenésinek 60. évfordulójára Kedd esténként gyűlnek össze az asszonyok a kun­szentmártoni téesz központ­jának egyik szépen berende­zett, de a birtokosok fogla­latosságáról alig valamit el­áruló helyiségben. Középen csupán néhány, zöld filcei bevont, összetolt asztal áll, körülöttük kényelmes szé­kek. Egyedül a tapétás fala­kon sűrű rendben sorakozó oklevelek utalnak egy jó­kedvű, kedves társaságnál szatyrok mélyéből a rántá­sokkal többre. ötóra tájban gyors egy­másutánban kerülnek elő a szatyrok mélyéből a rámá­ra feszített, gyolcsfehér, elő­rajzolt vásznak, a tűk, utá­nuk — ha nem is kilószám­ra, de tisztes mennyiségben —, a színes UC 16-os hím­zők, miközben a felvidéki, szabad rajzó vagdalásos té­rítőn boszorkányos ügyes­séggel telítődnek az apró, fehér levelek. Amikor három óra eltel­tével felállnak, nemcsak egy jóízű beszélgetéssel, egy-két kivarrott virággal gazdagab­bak. Tanultak is jócskán: az öltések és az ollócsattogás közben mindig elhangzik egy-egy kisebbfajta, elmé­leti továbbképzéssel is felérő előadás. Ezzel együtt a szak­körvezető többször megné­zi, korrigálja a készülő munkát. A hímzőas&zanyok lelkes tanítója, a szakkörvezető, akinek a dúsan hímzett té­rítők finom vonású motívu­maiban, rajzaiban és ölté­seiben egyaránt ott van a keze nyoma — az erősebb nemihez, tartozik. Ország László népi iparművész, eredeti foglalkozását tekint­ve állattenyésztő üzemmér­nök, a hetvenes években je­gyezte el magát ezzel — a közfelfogás szerint férfias­nak igazán nem mondható mesterséggel, öt éven át kedvtelésből, magának dol­gozott, másfél éve már csak ennek él: gyűjt, rajzol, varr, tervez és tanít, intézi a szakkörök, a stúdió ügyes- bajos dolgait. Persze, amit az idegen fur­csának talál, az a himzőasz- szonyoknak természetes. Dé­Ha valaki mostanában Esztergomban jár, úgy érez­heti magát, mintha csak egy élő, klasszikus gitárzenész- panoptikumba tévedt volna. Nevesebbnél nevesebb vi­lághírességek vegyülnek a járókelők közé. adnak estén­ként feledhetetlen koncerte­ket a Petőfi Sándor Általá­nos Művelődési Központ színháztermében. Olyan ez az egész, mintha a világ va­lamelyik kisvárosában sé­tálna az utcákon mondjuk Liszt Ferenc Beethoven és Chopin társaságában, majd elunván a barangolást, be­térnének egy kávéházba, ahol éppen Bartók, Ravel és kány Istvánná csak annyit fűz hozzá nevetve: „Néha nem tudja megmutatni jól, hogy mit hogyan kell csi­nálni, mert balkezes.” — A stúdióban alapfeldol­gozást végzünk — mondja Ország László —, ez annyit tesz, hogy valódi népművé­szeti termékeket készítünk. Saját magam gyűjtöttem kapuvári, hövelyi, felvidéki Ország László népi Iparmű­vész (Fotó: TJZ.) mintákat. A nagy része fe­hérhímzés, de Bozsik Mi- hályné, Annus néni szíve­sen varr színes matyót, ko­rábban kikerült innen feke­te-piros kalocsai öreghímzés is. A tervünk az, hogy az ősztől jászsági és kunsági szűcshímzéseket fogunk csi­nálni. A szakkörvezető gyűjtöt­te anyagból már három nyomdakész kötet készen áll, a Múzsák közművelődési kiadó gondozásában jelenik majd meg, talán, ha lesz időm rá — fűzi hozzá a szerző. Gondolom, a tiszazugi Népművészeti Stúdiónak el­keresztelt három és „fél” szakkör: az egy, alapító öcsödi, a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ támogatásával működő két kunszentmár­toni, valamint a „fél”, az itteni gimnázium lányaiból Smetana ülne egy asztalnál, s az esti közös hangverse­nyükről beszélgetnének. Az Esztergomba érkezett valamennyi gitáros előadót — hely hiányában — lehe­tetlen felsorolni, hiszen a világ minden tájáról mint­egy hetvenen látogattak el a duna-parti kisvárosba. Itt van Kari Aykas Finnország­ból, Alice Artzt az USA-ból, Gordon Crosskey Angliából, Clerch Joaquin Kubából, Ichiro Suzuki Japánból — hogy csak a legnevesebbek­ről szóljunk. De ne feled­kezzünk meg a nagyszerű hazai előadókról, zeneszer­zőkről sem; Farkas Ferenc verbuválódott utánpótlás­csapat története jóval ko­rábban kezdődik. — Van köztünk olyan, aki harminc éve hímez, de a többsége csak négy-öt éve — mondja Balogh Béláné. Iskolában is tanultuk, no meg az idősebb asszonyok­tól. Most is, mint régen, sa­ját használatra varrunk, a családnak, és persze aján­dékba. — Bizony, ha látják, könnyen megóhajtják, — te­szi hozzá Dékány Istvánná. —. Pedig nem tudják, hogy mennyi munka van vele. Kiszámoltuk — bök rá a zöld posztón vakítóan ra­gyogó térítőre —, hogy ez például több mint hatszáz­ötven munkaórában készült el. Szinte nem is lehet meg­fizetni, hisz nem kérhetünk érte négyezer forintot, pedig akkor még 5—6 forintos órabért sem számoltunk el vele. Sokszor heteket, hóna­pokat töltünk egy-egy da­rabbal, egy évben két-há- romnál többre nem jut idő. Kétségtelen akár női, akár férfiszem nézi • a remekmű­veket, mindenképpen rácso­dálkozik. Ez történik a szak­köröknek a világ minden táján látható kiállításain. 1982 óta hatvanöt bemutatón vettek részt, többek között Kubába, az NSZK-ba, Olaszországba, Dániába, Svédországba, legutóbb az Egyesült Államokba, Las Vegasba küldtek anyagot. Itthon minden népi iparmű­vészeti tárlaton ott vannak, nemrégiben a Cziffra Ala­pítvány tiszteletére rende­zett kiállításon képviselték a magyar népművészetet. Tömérdek elismerést mond­hatnak magukénak; egye­bek mellett a legnevezete­sebbet, i'a legértékesebbet; a nyíregyházi országos kiál­lítás arany Gránátalma-dí­ját.1 Tavaly elnyerték a Nép­művelési Intézet nagydíját, a jövő héten hétfőn veszik át Budapesten a Közműve­lődési Intézet által adomá­nyozott Kiváló Együttes cí­met. Bálint Judit Kossuth-díjasról. Szendrey- Karper Lászlóról, Kocsár Miklósról, Tokos Zoltánról és a többiekről. A nyolcadik gitárfesztivál­ra harminc országból érkez­tek résztvevők. Számukra a meghívott mesterek szabad programot tanítanak, tehát a jelentkezettek bármilyen — mór kidolgozott — dara­bot játszhatnak, ugyanak­kor Werner Pauli az NDK- ból gitárimprovizációt ta­nít. A fesztivál végén a mesterek által kijelölt hall­gatók koncertet adnak a szemináriumok ideje alatt kidolgozott darabjaikból. A mesterkurzusok egyébként végigkísérik az esztergomi fesztiválok történetét. Cél­juk elsősorban az, hogy a különböző nemzetiségű fia­talok nemzetközileg is hí­res professzorok és művé­szek oktatásában részesül­hessenek, közvetlenül is megismerkedhessenek elő­adói stílusukkal, hangszeres technikájukkal. Az idén ünnepeljük a zse­niális gitáros-szerző. Heiter Villa-Lobos születésének 100. évfordulóját. A művész gi­tárra írott darabjai — va­rázslatos hangulatuk, hang- szerelésük miatt — az egész világon a gitárosok legked­veltebb hangversenydarabjai közé tartoznak. A centená­rium emlékére a fesztivál szervezőbizottsága versenyt hirdetett az aktív résztvevők számára. A kétfordulós ver­Negyedszer Észak-alföldi fotópályázat Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Szolnak megye művelődési központjai ismét meghirdetik az észak-alföldi fotópályázatot. A rendez­vény célja, hogy segítse a három megyében élő fotósok felkészülését az országos fo­tópályázatra, jelentős díjak­kal ismerje el színvonalas munkájukat. A pályázaton csak Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye területén élő, dolgozó fotósok vehetnek részt. A pályázat kötetlen, beküldhető bármilyen témá­jú és bármilyen techniká­val készült fekete-fehér és színes papírkép, színes dia, amely az Észak-Alföldi Fo­tópályázaton eddig nem sze­repelt. Beküldhető 5 darab egyedi fekete-fehér vagy szí­nes papírkép, 1 darab maxi­mum 5 képből álló sorozat; a képek hosszabbik oldala maximum 40 cm legyen, 5 darab 24x36 mm dia üveges keretben. A képek hátolda­lán és a diakeretek fehér ol­dalán a kétpéldányos neve­zési lappal megegyezően fel kell tüntetni a kép címét, szerzőjét, sorozatoknál a kép sorszámát. A beküldési határidő szep­tember 14., a kiállítást októ­ber 9—25. között Nyíregyhá­zán rendezik majd meg. OTP—Penta Tours Programok ifszre Megjelent az OTP—Penta Tours téli-tavaszi program­füzete. Az idén a tavalyinál lényegesen gazdagabb utazá­si ajánlatokat kínálnak az őszi-téli időszakra. Tizenhat országba csaknem harminc útvonalra hirdetnek progra­mokat. Igyekeztek a kínála­tot úgy összeállítani, hogy a szerény jövedelműek is ta­lálhassanak maguknak meg­felelőt. A korábbiakhoz ké­pest lényegesen több a ka­rácsonyi és a szilveszteri utak száma. seny anyagát természetesen Villa-Lobos művei alkotják. Emellett a szervezőbizottság — először a fesztivál törté­netében — nemzetközi ze­neszerzői versenyt is hirde­tett Gitár mikrokozmosz címmel —Bartók Béla Mik­rokozmoszának szellemé­ben. A díjnyertes művet a Magyar Zeneműkiadó Vál­lalat kiadja, s felvételt ké­szít róla a Magyar Rádió és Televízió is. A fesztivál ideje alatt — a gitárszemináriumokon kí­vül — természetesen más programot is kínálnak a rendezők. A múlt héten pél­dául innen közvetítette a rádió a Ki nyer ma? című népszerű zenei vetélkedőt, e hét szerdáján pedig egész napos nemzetközi gitárkon­ferenciát rendeztek, amely a gitárpedagógia és a koncert­élet aktuális kérdéseit ele­mezte. A jövő héten, kedden a Bazilikában tartják a záró- hangversenyt, amelyen a fesztivál gitárzenekara mű­ködik közre. A műsor kö­zéppontjában az esztergomi béke oratórium áll, mely­nek címe Chitarae chordae pro pace. A szoprán szólóra, kórusra és gitárzenekarra írott több tételes mű ma­gyar és külföldi zeneszerzők közös alkotása. Témája és létrehívásának célja nem is lehet más, mint a gitárfesz­tivál résztvevőinek felhívá­sa a népek közötti békére és barátságra. A fesztivál egész ideje alatt az ország néhány más városában is fellépnek az előadók. Sajnálhatjuk, hogy a programban Szolnok me­gye nem szerepel J. J. A magyar »ajtó történetében a 100 °/o volt az első olyan politikai és kultu­rális folyóirat, amelyet a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja irányított, amely Magyarországon hosszabb időn keresztül megjelenhe­tett, és tábort tudott maga köré tömöríteni. Bonyolult korszakban indult útjára az illegális KMP legális folyó­irata hatvan évvel ezelőtt, 1927. augusztus 15-én. Eu­rópa-szerte a forradalmi hullám apályának, a kapita­lizmus viszonylagos stabili­zációjának ideje volt ez, Magyarországon a Bethlen István miniszterelnök nevé­vel jelzett konszolidáció időszaka. A rendszer vi­szonylagos liberalizálódását felhasználva az emigráns írók egy része visszatért Ma­gyarországra, s a kulturális életben is erősödött a bal­oldal befolyása Ám a helyzet megítélése ellentmondásos volt: a ha­ladó írókban, naég Móricz Zsá gmond ban is illúziókat ébresztett a bethleni kon­szolidáció, a Magyar Kom­munista Párt stratégiai cél­kitűzése viszont a proletár­diktatúra azonnali kivívása volt. Változatlanul reálisnak látta a forradalom gyors be­következését, és ez a szö­vetségi politika helytelen ér­telmezését, így a nem-kom­munista írókkal szembeni bizalmatlanságot is jelen­tette. Ez a szemlélet tükrö­ződött a 100 % pártirányítá- sában is. Az évenként tízszer megje­lenő 100 % szerkesztője Ta­más Aladár kommunista író, szellemi irányítói pedig a Tanácsköztársaság bécsi emigrációba kényszerült ve­zetői voltak. Ez bonyolulttá tette a szerkesztői munkát. A lap indításának megbeszélé­se céljából Tamás Aladár dr. Lukács Hugónak, Ady egy­kori orvosának bécsi lakásán találkozott Komor Imrével, aki elvezette a szerkesztőt Kun Bélához, s együtt men­tek át egy kerthelyiségbe, ahol Landler Jenő, Révai József, Lukács György és Lándor Béla ülték körül az asztalt. A párt vezetői úgy döntöt­tek, hogy a többi kapcsolat­tól független, önálló vonal­nak kell az új, legális lapot Béccsel összekötni. Az ösz- szekötő Földes Pál lett, aki az osztrák fővárosban igen komoly állással rendelke­zett, egy textil gyár igazgató­jaként dolgozott. Később egy Bécsben élő író, Vajda Sán­dor vette át ezt a fontos fel­adatot. A kéziratok vaskos levelek formájában Szelényi István zeneszerző címére ér­keztek Becsből Budapestre. A folyóirat hasábjain kez­detben az irodalom és a művészet többi ága szere­pelt, majd fokozatosan elő­térbe kerültek a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom témái, a gyarmati kér­dés, a Szovjetunió helyzetét elemző cikkek, tanulmányok. A magyar munkásmozgalom ideológiai, eszmei és kultu­rális nevelésével ßzinte fel­mérhetetlenül fontos sze­repet töltött be a 100 % az ellenforradalmi Magyaror­szágon. Figyelemreméltó a lap el­ső munkatársainak névsora is: Nagy Lajos, Gergely Sán­dor, Gereblyés László, Schönstem Sándor, Erg Ágoston, Molnár Farkas, Dé- si Huber István, az emig­rációból Bolgár Elek, Lu­kács György, Révai József. A 100 % köre volt Magyar- országon időrendben az első kommunista írói csoportosu­lás. Műveikben a korabeli magyar élet fényeinek kö­nyörtelen felmutatása, a va­lóság ábrázolása volt a leg­fontosabb. A megfogalmazás­nak természetesen alkalmaz­kodnia kellett az akkori vi­szonyok lehetőségeihez. A Tanácsköztársaság jelentősé­gére például csak „virág­nyelven” lehetett célozni: „...A felületen persze ma is fennáll a társadalom régi hierarchiája, sőt szilárdabb­nak látszik, mint valaha volt. Ám a forradalmak és ellenforradalmak viharai közben fenekestül felforgat­ták a régi hierarchiát. Ha a munkások, a parasztok, a kispolgárok visszavetődtek a régi társadalmi helyzetükbe (a legtöbbször a réginél rosszabb körülmények kö­zött), mégis a forradalmak és el'enforradalmak megráz­kódtatásai közepette állottak már máshol is. Nem magá­tól értetődő többé senki szá­mára, hogy hova állítja a gazdasági és társadalmi tör­vények pillanatnyi törvény- szerűsége”... A 100 % főként a mun­kás-lapterjesztőkön keresz­tül jutott el a mozgalom résztvevőihez, és fellendítet­te a szavalókórusok műkö­dését is. Három-három és félezer fiatal munkást moz­gósított a szavalókórusokba a folyóirat, ennyi aktív har­cost nyert meg a mozgalom párt vagy a KIMSZ irányí­totta legálisan működő szár­nyának. Nagy érdeme volt a folyó­iratnak, hogy a nemzetközi haladó -kultúra áramába kap­csolódva olyan szervezetten és bőségben közölte a szov­jet és más népek kortárs íróinak, költőinek műveit, ahogyan korábban magyar nyelven nem jelenhettek meg. Hogy csak néhány ne­vet említsünk: Babel. Glad­kov, Gorkij, Panfjorov, Eh­renburg, Tyihonov, Solohov, Majakovszkij mellett a né­met Becher, Weiskopf, Tuc­holsky, Mühsam műveivel» az amerikai U. Sinclair, Reed alkotásaival, a cseh írók -kö­zül Hasek, Walker Kisch munkáival ismerkedhettek meg a 100 % olvasói. A viszonylagos nyugalom éveinek véget vetett az 1929. október 24-i New York-i tőzsdekrach, amellyel meg­kezdődött a világgazdasági válság. 1930 a nagy tömeg­megmozdulások és a megtor­lások éve. Nem is csodálkoz­hatunk azon, hogy 1930. jú­nius végén a rendőrség le­tartóztatta Tamás Ajadßrt.' írók és értelmiségiek egy csoportja erkölcsi garanciát vállalt a szerkesztőért, és szabadonibocsátását követel­te. Köztük volt Kodolányi János, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, József Attila. Kül­földről tiltakozott Gorkij, Andnsen Nexő, Romain Rol­land. Henri Barbusse, André Gide, Stefan Zweig és Lud­wig Renn. Az ítélet kényte­len volt megállapítani, hogy a 100 °/o „magas színvonalú, tárgyilagos szellemű top”. A szerkesztőt felmentették, de a lapot — éppen három évi működés után — 1930. au­gusztusában betiltották. Ma mér nem mindenben értünk egyet a hatvan évvel ezelőtti folyó­irat cikkeinek megállapítá­saival, de tisztelettel emlé­kezünk a lap kommunista eszmeiségért vívott harcára, a kortárs világirodalom ér­tékeinek -közvetítésében vál­lalt szerepére, és a magyar nép sorsáért érzett felelős­ségére. L E. Tornai Péter ritárművé« szemináriumán egy Csiky-darab­ba! ismerkednek a hallgatók A gitármuzsika fellegvárában Sok húron pendülnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents