Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 1. Anyagi lehetőségek híján, társadalmi összefogást vár a Sportlétesítmények Igazgatósága * Nyár elején a szolnoki potyán Megint itt a nyár, csalhatatlan jele. hogy a két héttel ezelőtt kiáradt Tisza is visszahúzódott medrébe Visszahúzódott, kínálja napozásra domború partjait, mintha várná vendégeit. Nem kell sokáig várnia: ahogy ismét tartósan 25 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a napocska sugarai megint a folyó partjára csalják az embereket. Igazából nem állnánk rosszul a megyében a tiszai szabadstrandokkal Kiskörétől le egészen Tiszaugig. ha minden lehetséges település tanácsa megfelelő figyelemben részesítené a Tiszában fürdőzni kívánkozók igényeit. Családi kifltségvetás a Tisza-parton Miért hozom szóba mindezt? Tavaly hallottam a szolnoki Tisza-parton az egyik család rövidre fogott költség- vetését: két gyerekkel nemigen indulhatnak el a Balatonra egy hosszú hétvégre. Mert nem engedhetik meg maguknak! Idehaza kell tehát kikapcsolódniuk, regenerálódniuk. a következő hét fáradalmainak elviseléséhez újra töltődniük S ha a Ti- sza-partra mennek, az nem jelent többletköltséget, ugyanannyiból kijön egy ilyen, a természet -lágy ölén eltöltött hétvége, mintha otthon néznék a tévét a négy fal között. Hát akkor már inkább ki a természetbe! A városi tanács az idén a Sportlétesítmények Igazgatóságára bízta a feladatot. Mire számíthatunk? Felállítják az öltözőt, büfét fognak üzemeltetni. Lesz gondnok és éjjeliőr, s lakókonténerükben elférnek maid a sátorveréshez szükséges eszközök. szerszámok is. A szabadstrand természetesen A megyeszékhely lakóinak éveken keresztül hangoztatott igényeit tavaly méltányolta igazán először a városi tanács, amikor hosszú idő után hatóságilag kijelölt szabadstrandot létesített a városközponttól három-négy kilométernyire, a vasúti Ti- sza-hídtól lejjebb, a Marhaitató néven közismert Tisza- parton. Megépült tavaly egy öltöző, létesült néhány — a kritikát nehezen tűrő — vécé. volt víziőr. utóbb már sört. üdítőt, olykor főtt kukoricát is árult valaki. A szolgáltatásokat persze korszerűsíteni, a választékot bővíteni érdemes! tatnak. A Zagyvarékasi Béke Tsz segítséget ajánlott fel sportpaiyáK kialakításához és ahhoz is hozzájárult, hogy területéről vizet és villanyt' vezessenek a potyára. A Ti- tász szolnoki kirendeltségének vezetője mindehhez rugalmas ügyintézést, segítséget ígért. A Szolnok Megyei sadalmi összefogást kér és vár a Sportlétesítmények Igazgatósága: tervezőket, térképészeket, olyan szakembereket. akik esetleg társadalmi munkában is hajlandók megálmodni Szolnok új szabadidő központját. Ügy véljük, az igazgatóság kezdeményezőkészsége mindenképpen figyelmet, támogatást érdemel. Ezért kérésükre közreadjuk postacímüket: Szolnok, pf. 163. 5001. telefonszámukat: 18-647. Igen, a naturisták is Az új — megújuló, szolnoki tiszai szabadstrandon már tavaly felüdülést találtak a naturisták is, természetesen kellő diszkrécióval, az önmaguk kialakította természetes védősávon belül. A Sportlétesítmények Igazgatósága és a Tiszaligeti Sportegyesület most azt ajánlja a szolnoki naturalistáknak, hogy legalizálja természetszeretetüket, segítséget nyújt számukra külön fürdőhely, napozóhely kialakításához. A szolnoki potyán tehát tavaly megindult az élet. s az idén immár intézményesülhet a fürdőzés, a sport, a kikapcsolódás. Régóta adóssága ez a város lakóival szemben. S ezt az adósságot most nem csupán törleszti a városi tanács, hanem ennél jóval többre vállalkozott. Kísérje szerencse, türelem, s mert kell: társadalmi összefogás munkálkodását! — E — Lehel bilié, viz és villany lubilál a Tisza Cipő Huszonöt évvel ezelőtt, 1962 júliusában jelent meg Szolnok megye első üzemi újságja, a martfűi Tisza Cipőgyár dolgozóinak lapja, a Tisza Cipő. A negyedszázados jubileumát most ünneplő üzemi újság az induláskor kéthetenként négy oldalon tájékoztatta a nagyüzem dolgozóit a gyáróriás életének, munkájának eseményeiről, a szocialista munkaversenymozga- lom híreiről, a fejlődő község, utóbb nagyközség — mindennapjairól. A huszonötéves üzemi újság a jubileum évében két hetenként hat oldalon jelenik meg gazdag tartalommal, s képanyaggal, valamint a mindig híres cipőgyári sport- mozgalom eseményeivel. Az eltelt két és fél évtized alatt a tartalomban annyi változás történt, hogy már nemcsak a martfűi gyár. hanem több településen azóta felépült gyár és üzem tiszás dolgozóinak is bőven ad olvasnivalót. Különleges csőtisztító Magyar találmány sikere Több lengyel és NSZK-be- li cég már megvásárolta annak a magyar találmánynak a használati jogát, amelynek eladásáról jelenleg holland, angol, olasz és amerikai vállalatokkal tárgyalnak. Az eljárás és a berendezés eddig nem ismert hatékony és egyszerű módon tisztítja meg belülről az üzemek, gyárak csőkéményeit. klímacsöveit és szellőzőit. A találmány tulajdonosa, a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat olyan környezetkímélő technológiát keresett, amely alkalmas a Budapesten több ezerre tehető magas lakóépületek szemétleöntői- nek tisztítására is. Törökszentmiklóson Fácáncsibéket nevelnek Benépesedett a szajoli Béke vadásztársaság Törökszent- miklós határában lévő fácánnevelő telepe. Abádszalókról hoztak 4 ezer darab fácáncsibét, melyeket nyolchetes korukig nevelnek a telepen, majd azután történik meg a kihelyezésük. Az állandó felügyelet alatt lévő állatok jól érzik magukat az új telepen. Felső képünkön: Tágas épület védi a fiatal madarakat. Az alsó képünkön: a sok fácáncsibétől a fű sem látszik. (Fotó: Mészáros) megőrzi potya jellegét, fizetni csak a büfében kell. harmadosztályú árakon. S akinek nincs sátra, de szeretne ott maradni éjszakára, az bérelhet sátrat, is. gumimatracot is a helyszínen. Az idén várhatóan ennyi történik — ha történik —, persze a tervek messzire muVíz- és Csatornamű Vállalat üzemfőmérnöksége megvizsgálta a vízellátás lehetőségét és megállapította, hogy körülbelül ezemégyszáz méter vezetékkel megoldható az ivóvízellátás. Ahhoz, hogy a jövő nyárra megbízható ivóvíz és villany legyen a potyán az idén nyáron kellene kiépíteni a vezetékeket! Tár„Lenni vagy nem lenni...?” Gyakorta teszi fel magának e fogas kérdést a ma embere is, hétköznapjai során. Töpreng rajta, meditál, de válaszolni nem mindig sikerül. Van vagy nincs? Teszem fel én is a kérdést péntekenként az újságárusoknak mikor — évek óta bevált szokásonként — Nők Lapját, Új Tükröt és megjelenése óta Képes 7-et vásárolok. Régebben a válasz egyértelmű volt. elém tették a kért lapokat. Mostanában más a helyzet. Végig járva a pavilonokat, hol az egyiket, hol a másikat tudom csak beszerezni. Képes 7-et újabban szinte soha. Már bele is törődtem, hogy egy ideig nélkülöznöm kell kedvenceimet, hiszen megérti az ember• a papírhiány okozta nehézségeket. (Az olvasás, a WC-papírral ellentétben amúgy sem létszükséglet.) De a legutóbbi pénteken váratlanul megcsillant előttem a remény, a nagy lehetőség. hogy ismét luxus cikkhez jutok. Nyitáskor értem a vasútállomási 2-es postára, s én lehettem az első, aki újságot kér. — Képes 7 nincs! —közölte az árus, míg másik két folyóiratot elém tette. — Nem jelent meg? — kérdeztem. — Megjelent. — Akkor hogy-hogy nincs, képedtem el, hiszen én vagyok az első, még nem fogyhatott el! — Csak ötöt kaptam, s az a dolgozóké, válaszolta a postás kisasszony. Így is kevés, még ők is veszekszenek rajta. Jobb lenne, ha egyet sem kapnék mert ez nekem a legkellemetlenebb, higgye el. Ezt készségesen elhittem neki, de van amit mégsem értek. A lapok előfizetőit mindig kielégítik. Én azért nem tartozom közéjük, mert a százhúsz lakásos ház levélszekrényei számomra nem elég megfelelőek, s nincs kedvem a kézbesítőkkel vitatkozni azon, hogy ők felejtették-e el beletenni a folyóiratokat, vagy már kilopták belőle mire hazaérek. Érdekes módon soha nem az olcsó napilapok hiányoznak! De miért nem fizetnek elő a posta dolgozói? Talán nekik sem megfelelő ez az újságkézbesítési rendszer? ök sem bíznak benne, hogy az előfizetett lapokat mindig megkapják? Ezenkívül még egy kérdés gyötör hosszabb ideje. A meglévő papírt miért nem olyan újságok nyomására használják fel, amelyek kelendőek, tehát mondandójuk érdekli az embereket? Miért olyanokat készítenek helyettük. amelyek hónapról hónapra a sötétítő függönyt helyettesítik az újságos bódékon? Korényi Mindenki másképp A nyugalmazott minőségi ellenőr már hajnali hatkor locsolt a kert végében. Késnek a növények, már félti a paradicsomot, tavaly olyan szépen termett, hogy alig győzte a bicikli hátuljára erősített kosárban hetenként háromszor a piacig fuvarozni. Most lenne az ideje, a virágok azt mutatják, nem kell félni, de ez a fenemód sok eső, de főképp a vihar nem tesz jót az ültetvénynek. Szombat éjszaka is emiatt forgolódott az ágyában, miközben szél verte az ablakot, s dörgés villámlás között szakadt az eső. A nyugalmazott minőségi ellenőr csak pár éve kertészkedik. Az az igazság, nem szedte meg magát aktív munkáséletében, sose volt fölöslege, s mire elérte a nyugdíjat, épp, hogy a kertes régi házát rendbetette, a vénülő gyümölcsfákat fölújította, s ezt-azt termel azóta. Ahogy az évek futnak mögötte, egyre többet. Lassan nincs szabad pázsit a kertben, s az idén kora tavasszal a feleségével össze is veszett. A rózsabokrok helyét is fölásta, s betelfepítette főzelékfélékkel. Azóta az asszony nem locsol, nem áll mellé gyomtalanítani, duzzog. Akkor bezzeg nem, amikor egy- egy jó piaci nap után hozza a százasokat. De hát a nők már ilyenek, virágot akarnak, noha az sose fiadzik úgy, mint a paprika, paradicsom, uborka, myg a zöldbab. A szomszéd már kétszer átköszönt, ebből tudni lehet, hogy rövidesen átkönyököl az alacsony kerítésen, s mondja a magáét. Neki is van kertje, de arról keveset beszél. Inkább a gyerekeiről, akik hét végeken olykor ha- zarándulnak. Mondja, most mit fogott ki a „gyerek", miben utazik a vő._ A gyerekei ugyanis tudják a módját, hogyan kell manapság élni. A kőműves fia otthagyta a munkahelyét, s betársult egy maszek kisiparoshoz. Szó, ami szó, nem nyolc óra, s nem is sétálás, de egy év alatt autót vett, jó, jó, használt majd lesz eztán új is. Boldogul, mondja a tisztességben megőszült nyugdíjas kovács, aki tanonckorától azt mondta, valaha lábakapcája volt ő a mesterének. A veje, hát igen, az is érti a csíziót! ö megmaradt a rendes munkahelyén, csak hát az estéit, a szombatjait adja el máshol. Tudna ő arról mesélni, kinek, mikor építi a házát, s kitől mennyit kap egy-egy napszámért. A nyugdíjas minőségi ellenőr ilyenkor mindig felvonja a szemöldökét, mert igen kíváncsi arra, kinek, mit épít a szomszéd vő, de nem erőlteti a kitárulkozást. Aztán mindent el se hisz, amit mondanak neki, tudnak ám az emberek mesélni, régi tapasztalata már ez. A szomszédnak most nincs beszélő kedve. Gyorsan végez az öntözőcsővel, s megy a házba. Kis idő múlva öltönyben jön elő, s megy az autóbusz megállóhoz. Dél tájt, hogy megjön, s még mindig látja -a kertben szorgoskodót, nem állja tovább szó nélkül. — A városban voltam — kezdi, mire a másik csak bólint, hogy gondolta, látta. — A bankban, — húzza ki' magát az öregúr. — Kölcsönér? — Kötvényér’ — mondta fenséges gőggel, s már siet is a házba. Bogarat ültetett. A nyugalmazott ellenőr ebéd után a szoba hűvösében elővette a takarékbetétkönyvet, s megszámolta az ezreseket az asszony lepedői között. Így aztán hiába dőlt le, kis ebéd utáni szunyókálásra, nem jött álom a szemére. Elolvasta az újságot, kicsit belehallgatózott a rádióba, aki nem vak, láthatta, erősen töri a fejét valamin. Végül, hat óra tájt behívta öz asszonyt a szobába. Minek szöszmötöl a konyhában, beszélgessenek már. Az asszony először hüledezett, aztán • mindenfélét összehordott. Azért, mert a szomszéd kötvényt vett a banktól, nehogy utána menjek már. Egy bolond százat csinál. Egyébként is, szegény édesapja hajdanán hogy megjárta a hadikötvénnyel, csak a bánat maradt utána, pénz egy se. Ezen elgyötrődtek pár napig. Ezidő alatt az ember összeolvasott mindent, amit az újságok csak írtak mostanában a kötvényekről, s számolgatott. Végül, mégegyszer megpróbált a párja lelkére beszélni. Nem és nem, az asszony nem ment bele. Az utolsó összeveszés végszavára váratlanul hazajött az ország másik végéből a fiuk. Az anyja rögtön látta, valami nem stimmel, valami baj, vagy kellemetlenség van, olyan gondterhelten érkezett a gyerek. Utóbb kiderült, nem baj van, pénz nincs. És nagyon kellene, mert az unokák dupla esküvőt rendeznek hamarost, s annyi tenger népet összehívogatnának, hogy millióba kerül a lagzi, a nem is egy. Hümmögött a nyugalmazott minőségi ellenőr, kétszer is megszámolta a kint, a háznál lévő pénzt a szoba hűvösében, aztán gondolkozott. — Csak ne gondolkozzék, adja oda, ami van — szólt rá végül az asszony, s a fiuk restelkedett. — Hátha valamire gyűjtötték, hogy adnák mindet, ami van. — Akkor az apja kihúzta magát. — Édes gyerekem — mondta az az igazság, hogy a kertből szépen pénzelünk, amíg az idő engedi. Hát most mit csinálnék én anyátokkal a pénzzel? Amennyi az elkaparásunkra kell majd, ott a betétkönyvben. Hall az ember mindent, összevissza, mindenki másképp okoskodik, szeretné, ha fialna a bukszája. Már meg itt a szomszéd, tudod, a Józsi bácsi, kötvényt vett. most képzeld el. Hát akkor én már inkább tenéked adom, a családnak, a gyerekeknek. Ti vagytok az én kötvényeim, mit kezdjek én ezzel az újmódi divattal, ugyan mondjad már? Örülök. ha adni tudok. — Ügy igaz, — mondta a felesége, s magában mormogta csak, meg ne hallja, ez a vén bolond, öregségére épp most indult volna meg. Még hogy kötvényt, még hogy mindenki másképp? Amíg él az ember, tudja a kötelességét, és kész! És rettyintett a két férfiembernek olyan paprikáscsirkét uborkasalátával, hogy a tíz ujjúkat megnyalták utána. A két öreg így legalább megkóstolta, milyen uborkájuk termett a korai bokrokon. , Sóskúti Júlia
