Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

1987. JÚLIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Veszprém - „új” szerepben A múlt héten lezajlott veszprémi találkozóról — sorrendben immár a 17. — mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem volt eléggé érdekes. És ez min­denekelőtt annak a módszer­beli újításnak tudható be, amelyet mintegy vérfrissí­tésként vezettek be az idén, amikor nem is azok a mű­vek versenyeztek immár egymással, amelyek megjár­ták a képernyőt, hanem 12 olyan válogatott televíziós munka került a zsűri, a meghívott vendégek és kri­tikusok elé, amely csak a következő hetekben, hóna­pokban lesz látható. Tehát ezúttal nem a múlt vizsgá­zott, hanem mondhatni a jö­vő tétetett mérlegre. Sajnálatos, hogy ebből az áttekintő mérlegelésből a néző egyelőre kimaradt, így az odaítélt díjak jogosságát vagy jogtalanságát kényte­len volt a bizalom jegyében elfogadni, hisz saját tapasz­talataival nem állt módjá­ban visszaigazolni avagy megkontrázni. Ez bizony a bevezetett újítás nem túl szerencsés „mellékhatása”, sőt mondhatni antidemokra­tikus vonása. Olyan ellent­mondás ez, amelynek felol­dása alighanem a jövendő találkozók elodázhatatlan feladata. Mindenesetre a ta­lálkozó résztvevőit jóleső izgalommal töltötte el a megismerése annak a ter­mésnek, amely még csak do­bozban vár az igazi, nagy „begyűjtésre”, s amely egyébként mintegy harma­dát képezi egy esztendő ter­mésének, hiszen évente je­lenleg 40—42 tévédráma ke­rül ki televíziónk műhelyé­ből. Kevesebb, mint az elő­ző években, ami egyenes összefüggésben áll az intéz­mény szűkösebb anyagi le­hetőségeivel. Jobban meg kell becsülni a forintokat a televízióban is, jóllehet egy tévéjáték sokkal kevesebbe kerül, mint akárcsak egy mozida­rab társa. S talán, ennek a szűkösebb lehetőségnek is az eredménye, hogy aki tévéjá­ték, tévéfilm alkotására vál­lalkozhat, az igyekszik ma­ximálisan eleget tenni vál­lalt feladatának, azaz igé­nyesen látja el. Ha valami feltűnhetett a most látott munkákban, az kétségtelen a mesterségbeli tudással pá­rosuló komoly szándék: szép munkát tenni le min­denképpen a nézők asztalá­ra, a képernyőre. Szépet s ez különösképp vonatkozik az operatőri tevékenységre, ha gondolatilag nem is min­denkor túlságosan eredetit. Katkics Ilona például meg- ejtően varázsos világot te­remtett a képernyőn Krúdy regényéből, az Aranyidő méltán állítható oda _ akár Huszárik Szindbádja mellé, oly színesen beszél az igaz szerelem erejéről, oly gaz­dag érzelmi tartalommal, ahogy csak kevés mű szólal meg a képernyőn. S külön felfede2ése Elena Szeropo- va, egy grúz színészlány, aki maga a megtestesült szép­ség; óris barna szemeivel, sugárzóan törékeny alakjá­val nemcsak a filmben, a ve­títést követő bemutatkozá­son is elbűvölte a veszpré­mi művelődési ház — a ta­lálkozó színhelye — szín­háztermében helyet foglaló nézőket. És ha már szó esett Sze- ropova sikeres vendégjáté­káról, hadd tegyem hozzá: ez a találkozó bővelkedett hasonlóan örvendetes felfe­dezésekben. Fiatal, tehetsé­ges színésznők — új arcok! — jelentek meg sorban. Eszenyi Enikő A kaiméliás hölgyben hívta fel magára a figyelmet, a Szikora János rendezte tévéfilmben ját­szotta Marguerite Gautier egyáltalán nem könnyű sze­repét. Egyébként a Dumas- drámából készült, maina hangszerelt érzelmes, de egyáltalán nem szentimen­tális mű a rendezési külön- díjat kapta, és a találkozó legnagyobb közönségsikerét aratta. Megjegyzendő, hogy a tévéfilm férfi főszerepében Mertz Tibor (Armand Du­val) mutatkozott be, akit a szolnoki közönség is jól is­merhet, hisz színházunknak immár egy esztendeje tagja. Folytatva a sort: Nagy-Ká- lózy Eszter a Csiinszka-film- ben bizonyította kivételes jellemábrázoló képességeit, az Adyért rajongó, majd a költő-feleség szerepéből ki­törni akaró asszony, a maga egyéniségének kiteljesedé­séért harcoló nő szerepében alkotott kiemelkedőt. Döntő •része van kétségtelenül ab­ban, hogy a szépen megcsi­nált film, Deák Krisztina munkája, aki maga írta és rendezte a Csinszkát, de va­lójában nem túlságosan sok eredetiséggel, hogy ez a mű kapta a találkozó fődíját. Amit véleményem szerint kaphatta volna akár a Pa­csirta is, a Jean d’ Arc-tör­ténet modern feldolgozásá­nak, Anouilh drámájának tévéváltozata, amelyben Varga Mária remekelt, s amely tiszta, finom eszkö­zökkel, hatásosan megkom­ponált tévéfilm. Varga Má­ria eszményi Pacsirta, az emberi tisztaság és elkötele­zettség érzéki szimbóluma. Ezt a filmet külön is aján­lom nézőtársaim figyelmé­be. De nem különben azt a kellemes vígjátékot, Az il- latszertárat, amelyet verse­nyen kívül mutattak be, s amelyet az a Hajdufy Mik­lós rendezett akit inkább komoly történelmi tárgyú munkáiról ismerhetünk. Ez alkalommal is a versenyben egy kiegyezésről szóló, Deák Ferenc szerepét, magatartá­sát ábrázoló történelmi já­tékkal szerepelt, és nyerte is el Veszprém város díját. Az Angol királynőt a televízió is sugározta az ünnepélyes eredményhirdetést követő­en, így ebben az esetben már a széles közönség is el­lenőrizhette a díjazott mun­ka értékeit. Kétségtelen, Hajdufy ezúttal is hatásosan ötvözi a történelmi tényeket és a hozzájuk kapcsolt kép­zeleti elemeket, s ugyanak­kor a kiegyezés gondolatai­nak felidézése finom utalá­sokat is tartalmaz mai való­ságunk problémáira. Amit ő teremt: jelenidejű történe­lem izgalmas játékba cso­magolva. Ezúttal azonban kissé erőtlennek tűnt a Deák életére törő összeesküvés — krimi a történelemben — ábrázolása. Mindenesetre Szabó. Gyula Deák Ferenc szerepében emlékezetes szí­nészi teljesítményt nyújtott. Akárcsak Kozák András, aki a Zsurzs Éva rendezte Kreutzer szonáta főszerepét játssza megrázó erővel, el­mélyült drámaisággal. Egyébként ez is igényes munka, szép film, ha a Tolsztoj -mű újabb feldolgo­zása nem is hordoz friss, mai „üzenetet”. Két dolog azonban némi keserű szájízzel, „negative” állapítható meg: a mai ma­gyar irodalom szegényes je­lenléte és a humor teljes hiánya a mezőnyben. Az előbbit jószerével Vészi Endre képviselte az Egy le­pecsételt lakással, amely sajnos nem túlságosan meg­győző módon szól a mai fia­tal értelmiségiek kilátásta­lan lakásszerzési lehetősé­geiről. Végül valamit arról, ami a találkozóhoz kapcso­lódó vitákat illeti. Ismét előkerült az olló fokozott használatának igénye, hogy tudniillik önmagukhoz vi­szonyítva is hosszadalmasak egyes televíziós munkák, s ugyancsak felerősödő hang­súllyal került szóba a nem­zeti karakter érvényesítésé­nek követelménye a televí­ziós művészetben is. Régi gondolatok, fel-felhorgadó vágyak, igények, ami azt mutatja: a kutya ugat, a ka­raván halad. Most úgy lát­szik: a fokozott művészi igé­nyesség irányában. Valkó Mihály Tehetséggondozó tábor Nagyvisnyón Kezdeményezitek, Onnállóak, rendkívül logikus gondolkodásra képesek Hatvani Galériában Bgárdy ikonjai A Hatvani Galériában Agárdy Gábor Kossuth-dí- jas. Kiváló művész ikonfest­ményeinek kiállítása látható. Nem tévedés, valóban a színész Agárdy az ikonfestő. Hogy, hogynem? Már „me­nő” színészként, negyvenéve­sen érte az a lelki hatás — amit a középkorban bizonyá­ra csodának neveztek volna — amely ikonfestői pályáját elindította: egyszer vihar elől egy pravoszláv temp­lomba húzódott. Az ikonok világa megejtette Agárdyt. A rajzolási, festési készség csak szunnyadozott benne addig, színészi sikereinek évei alatt. Akkortól kíván­csiságtól hajtva — de inkább a lélek éhével — ment a téma és háttere után. Érdeklődése folyton nőtt, kapcsolatai egyre gazdagod­tak. így nem véletlen, hogy Zágorszkban — nem is olyan régen — a világból összese- reglett ikonfestőknek tartott „mesterkurzust”. Első próbálkozását mexi­kói ikonnak nevezte, akkor még keveset tudott a mű­fajról. Talán modernsége miatt szereti a közönség ép­pen ezt a képet. Mert egyéb­ként ikonjainak alakjaiban a hagyományok érvényesülnek, a képeken a kötelező for­manyelv uralkodik. Agárdy ikonjait bízvást ajánlom a Hatvani Galériába „betévedőknek”, a kiállítás egész nyáron — augusztus 30-ig — látható. A 65 éves mestert érdemes erről az oldaláról is megis­merni ! — E — Pécsett Irodalomtanítási napok Pécsett kedden megkezdő­dött a XII. irodalomtanítási napok programja. A két­évenként megrendezett or­szágos tanácskozások az iro­dalom oktatásának fejleszté­sét, élettelibbé tételét szol­gálják. A mostani háromna­pos konferencián mintegy másfélszázan vesznek részt: az irodalom, az irodalomtu­domány és az irodalomtaní­tás művelői. A program során a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem és a pécsi Ja­nus Pannonius .Tudomány- egyetem, valamint a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola oktatói tartanak előadást Nagy Lász­ló életéről és munkásságáról, elemzik verseit. Képeket és hangdokumentumokat mu­tatnak be a költő életéből. A művészeti szakközépiskolá­ban kiállították a költő kö­teteit. A rendezvény középpont­jában az idén Nagy László költészete áll. A kapuban az „őrség” út­törőtáborok hangulatát idé­zi. Hosszan faházak, velük szemben, körben az erdő, a tábor szélénél hűs vizű he­gyi patakocska csordogál. A tábor területén hatalmas tisztás, néhány gyerek pár­ban vagy szólóban; egy tá­bortűz tegnapi maradványai mellett pedig nagyobb lét­számú, tarka öltözetű cso­port beszélget vagy vitatko­zik körülülve néhány rönk­asztalt. Egy kollégája társaságá­ban pillanatokon belül elő­kerül a tábor vezetője, Ro­mán Béla magyar—történe­lem szakos tanár, vezető szaktanácsadó, aki röviden összefoglalja a tábor törté­netét, mostani munkáját. El­mondja. hogy az 1978-ban bevezetett tantervben foko­zott figyelmet szenteltek az önállóságra nevelésnek, a tanulói kreativitás kialakí­tásnak, illetve fejlesztésé­nek. Három évvel ezelőtt a Művelődési Minisztérium pályázatot hirdetett felsőta­gozatos tanulók számára több ágazatban is. Azóta, szeptemberenként a Pajtás újságban jelenik meg az az évre vonatkozó pályázati felhívás. A nevező tanulók a három fordulós versengés után jutnak el a táboriba. — Akik ezen a szűrőn fönnmaradtak — folytatja Román Béla — azokat válo­gattuk a csillebérci, illetve a nagyvisnyói komplex tábo­rokba. Nálunk ugyanis az orosz nyelvi vagy az anya­nyelvi ágazat éppúgy meg­található, mint a társada­lomkutatói, természetkuta- tói, technikai vagy matema­tikai szekció. Táborunk fel­adata kettős. Egyrészt juta­lom jellegű, másrészt isme- ■retbővítő feladatokat is el •kell látnunk. Innen a név is — tehetséggondozó tábor, így azután 'kirándulások, kellemes dolgok váltják egy­mást kemény szakmai mun­kával. Természetkutatóink pl. tegnap szép kirándulást tettek a hegyekbe, s közben igyekeztek meghatározni az útjukba kerülő növényeket és állatokat. Egyik feladatuk pl. az volt, hogy keressenek szalamandrát. Vagy itt vannak a társadalomkuta­tók, nekik itt tartózkodá­sunk alatt meg kell írniuk a közelben lévő Dédes várá­nak történetét. A táborozók olykor kiscsoportokban dol­goznak, s majd az utolsó na­pokon kerül sor a szinteti­zálásra, a munka összegzésé­re. Hasonlóképpen tevé­kenykedik a többi szekoió isi S aminek nagyon tudok örülni az az, hogy sikerült a tábor számára megnyernünk a megye legjobb pedagógu­sait is. Megtudom, hogy az anya­nyelvi tagozat tagjai épp a faluban „gyűjtenek”. Idős embereket keresnek, látogat­nak meg, akiknek beszédé­ből nyelvi sajátosságokat, fordulatokat igyekszenek ki­szűrni és megörökíteni, s közben néprajzi megfigyelé­seket is tesznek. A keresé­sükre indulunk, s hamaro­san találkozunk is egy kis csapat pirosnyakkendőssel, akik — egyikük kezében magnó — idős nénihez men­nek. Két lány keveredik mellém. Mindketten Török- szentmiklósról, a Rózsa Fe­renc Üti Általános Iskolából jöttek. Amikor mostani út­juk céljára terelődik a szó, szinte egymás szavába vág­va lelkesednek: '— Legtöbb idős ember ar­ról panaszkodik, hogy mi­lyen nehéz volt a sorsuk — mondja egyikük, kezében jegyzetfüzettel, mely az ál­tala összegyűjtött nagyvis­nyói tájszavakat tartalmaz­za. — Gyerekkorukban igen kevés játékuk volt, de azt mondják, mégis sokkal job­ban eltöltötték az idejüket, mint a mostaniak ... — Idáig 79 régi, földrajzi nevet sikerült összegyűjte­nünk. Csoportosítjuk őket, majd elemezzük ... — Eredetmondát is gyűj­tünk hozzájuk, amelyikek­hez pedig nem tudnak ere­detmondát mesélni, azokhoz mi magunk találunk ki ... Érdekes neveket találtunk: Leányvölgy, Kisverő, Nagy- verő ... Házigazdáinkat vissza­visszük a táborba. Ütközben találkozunk két fiúval, akik egy fakoronggal igyekeznek visszafelé. A technikai tago­zat egyik feladata ugyanis egy működőképes vízikerék- makett elkészítése, amit a tábor mellett folydogáló pa­tak vize fog hajtani, s az így keletkező energia segítségé­vel működtetnek majd egy aprócska fűrészt. Közben a matematikusok az egyik faházban a számí­tógépeket bűvölik, az oro­szosoknak pedig kapóra jött, hogy egyik társuknak szüle­tésnapja van, így valóságos a rögtönzött szülinapi zsúr. Annyiban tér tán csak el az otthon megszokottaktól, hogy a társalgás ezúttal oro­szul folyik. Engem meglep a tábor kü­lönös, belső fegyelme. Ro­mán Béla megokolja ezt az öntörvényűséget: — Ezek a gyerekek nem­csak nagyon tudják a tan­tárgyukat, vagy tantárgyai­kat, de szeretik is őket. Leg­többjük hobbi szintjén fog­lalkozik a matematikával, e tői ténelemmel, vagy éppen a biológiával. Nagy az önfe­gyelmük, s ha kell egymásra is tudnak hatni. Egyébként nekünk, tanároknak is rend­kívül érdekes megfigyelési lehetőségek kínálkoznak. Ritka az ilyen eset, hogy ennyi szakterület legtehet­ségesebb tanulói együvé ke­rüljenek, együtt legyenek. Megfigyeltük pl., hogy sok bennük a közös vonás. Csak néhányat említenék: nagyon nagy a kezdeményezőképes­ségük, az önállóságuk, rend­kívül logikus gondolkodásra képes de. A tábornak valóban sike­rült, s méghozzá szerencsé­sen sikerült ötvöznie a ko­moly munkát a felhőtlen szórakozással. (Utóbbiban még az időjárás is segített.) Napközben úgy dolgoznak a gyerekek, hogy észre se na­gyon veszik, hisz szívesen csinálják, amit csinálnak. Az este pedig a másfajta tá­bori életé. A játéké, a tá­bortűzé; az éjszaka pedig az őrségé. Egyik este rongyos­bál volt, ottjártunk napjára focibajnokságot szerveztek. Mikor visszaindultunk a táborból elmúlt déL Hama­rosan hozzák az ebédet. A gyerekek már várják. Jene! Gyula Fotó: Dede Géza Mari néni ímesél az ábyanyelvi tagozat résztvevőinek. Újjászülető kastély. Erdőtarcsán közel hatvanmillió fo­rintos beruházási költséggel felújítják a XVIII. század­ban épült Szentmiklósi Kubinyi kastélyt, mely eddig iskolaként működött. A megszépülő műemlék a Magyar Tudományos Akadémia alkotóházaként működik majd, amelyben társalgót, szabadidős programokhoz szükséges helyiségeket, konyhát és éttermet alakítanak ki. A festői környezetben lévő kastély négyhektáros parkjában pedig sportpályákat építenek. (Fotó: Rigó Tibor — KS) Megjelent a Szolnoki Közélet új száma Gazdag, színes tartalom­mal jelent meg a Szolnoki Közélet legújabb száma. A városi tanács tájékoztatója­ként kiadott, a füzetformát őrző, de fotókkal, grafikával illusztrált kiadvány VII. év­folyamának 2. száma igen széles feladatkört vállal, amelynek — megítélésünk szerint — jól megfelel. A Szolnoki Közélet adott helyzetben nem töltheti be teljességében a várospolitikai folyóirat funkcióit, ennek feladatát maradéktalanul nem láthatja el. De jól ér­ződik a tendencia, minden­ről tájékoztatni az olvasót, ami a várossal összefüggő és fontos. A példányszám per­sze meghatározza az olva­sók körét, bár tapasztalati úton nyert értesülésünk, hogy a megyeszékhellyel összefüggő különböző témá­jú közléseket, cikkeket töb­ben olvassák mint arra kö­vetkeztetni lehet. Ennek el­sődleges oka, hogy a szer­kesztés igen széles témaho­rizonton gondolkozik, ha műfaji változatosságra nem is törekedhet, a polarizált érdeklődési köröket közlemé­nyeivel kielégíti. Különösen jól sikerültnek véljük a mostani számot, amelyben a szorosabban ér­telmezett tanácsi munkával összefüggő cikkeken, tanul­mányokon kívül számos más, várostörténetileg és kultúr- politikailag érdemes írás is megjelent. Kortörténetileg nagyon kifejező például Cso­rna Kálmán — a városi ta­nács elnöke volt — naplója 1967 tavaszáról. Merőben más jellegű írás a szolnoki pedagógusok doyenjének Ke­mény Lászlónak 1942-ben írt tanulmánya a Verseghy- ről. Kútfő értékű a „Szol­nok a magyar képzőművé­szetben” című, 1947 májusá­ban rendezett kiállítás idé­zése, Szép Ernőnek a mű­vészteleppel összefüggő írá­sa, s Kassák Lajos 1968-as szolnoki látogatásáról adott fényképes híradása. —ti—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents