Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

1987. JÚLIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagyitó alatt a lakásár, a fogyasztási cikkek minősége KNEB-vizsgálatok a második félévben A betonút fölött reszket a levegő, a közeledő kamion olyan, mintha a hideg rázná, s csak ötven méternyire érve igazodik ki a látvány. Iszonyú a hőség, a meleg levegő megtréfálja a szemet. Meleg van, kánikula napok óta. Szerencsés, aki víz mellé húzódhat, s no persze szabadságon van. Júniusi vendég voltam Cserkeszőlőn Négy új, átfogó vizsgálatot kezd az év második felében a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A Minisztertanács legutóbbi illésén jóváhagyott ellenőrzési programok a gaz­daságnak és a szociális ellá­tásnak főiként azokat a terü­leteit veszik nagyító alá, amelyek jelentős hatással vannak a lakosság életkörül­ményeinek alakulására Az elkövetkezendő hóna­pok fontos vizsgálati témája a lakásárak és költségek ala­kulása A népi ellenőrök az elmúlt négy esztendő adatai alapján értékelik, hogy \ mi­ként változtak a szervezett, illetve a magánerős lakásépí­tések különféle költségténye­zői és munkadíjai. A magánkereskedelem szférájában a népi ellenőrök azt vizsgálják, hogy az ott működő kiskereskedők meny­nyiben járulnak hozzá a la­Ahogy ébredek, első a rá­dió. Azt mondja tegnap reg­gel a Kossuth, hogy gáz szi­várog - a Pásztó melletti dombból. A hír, ugye, nem mindennapi. Aztán folytató­dik; a város gázellátója a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat Szolnoki Üzemigaz­gatósága. A pásztóiak három éve próbálják a szolgálta­tónak birtokba adni a veze­téket. de az nem szándéko­Nyolc után pár perccel tárcsázom a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatóságát, a tele­font Kakuk József főmér­nök veszi fel. Kérdezem, hallgatta-e reggel a rádiót. Hallgatta, a szolnokit. El­mesélem a Kossuthot. ' — Meg vagyok döbbenve — így a főmérnök. Mondom, megértem, dehát beszélnünk kellene a dologról. — Jöjjön, várjuk, itt lesz az üzemigazgató is! Megyek, s valóban készsé­gesen fogad Marjas Kornél üzemigazgató és a főmérnök. Az üzemigazgató is meg­döbbenésének ad hangot. Azt mondja, megállapodtak a pásztói tanáccsal, hogy amíg a műszaki, a technikai kérdésekben nem egyeztek meg, addig nem tájékoztat­ják a közvéleményt, nehogy alaptalan aggodalmakra, fé­lelmekre adjanak okot. — Ezek szerint ezt a meg­állapodást a pásztóiak nem tartották be, az ország hal­lotta, hogy gáz szivárog a dombból. — Sajnálom — így az üzemigazgató —, amíg a pásztóiakkal nem beszélek, tartom magam a megállapo­dásunkhoz. Aztán mégiscsak kötélnek áll Marjas Kornél. Ami ki­derült: Pásztó lakossága 1984 augusztusától örvend a gáz­nak. A vezetéket a Közmű — Értem. Ki tudja, hogy azok közül mennyi a jó, mennyi a rossz. Ilyen körül­mények között Önök med­dig tervezték fenntartani a gázszolgáltatást? — Mindaddig, amíg a ha­tóság (a Kerületi Bányamű- szaki Felügyelőség) vissza nem vonja az engedélyt. — Elnézést, az csak egy papír! — Valóiban. Ezt mi is tud­juk, úgyhogy most a bizton­ságot legfőképp szem előtt tartva szolgáltatunk. Sűrítet­tük a hálózat ellenőrzését, ;sökkentettük a nyomást, ínnek köszönhetően mind a mai napig biztonságos és za­vartalan Pásztó gázellátása. kosság áruellátásához, s te­vékenységük összhangban van-e a jogszabályokkal, ren­delkezésekkel. Az iparhoz és az élelmi­szeriparhoz kapcsolódik a KNEB másik jelentős vizsgá­lati programja, amely azt ku­tatja, hogy az itt előállított egyes fogyasztási cikkek mi­lyen minőségben kerülnek forgalomba, s milyen ténye­zőktől függ a minőség ala­kulása. A családsegítő központok hálózatának kiépítéséhez, a kedvező tapasztalatok ter­jesztéséhez kíván támogatást nyújtani a KNEB a szociális alapellátás © közvetlen terü­leti szerveinek vizsgálatával. A program során felmérik, hogy a központok miként segítik a családok kiegyensú­lyozottabb életvitelét, gond­jaik megoldását. zik kötélnek állni. Most tíz helyen szivárog a gáz, azért érezni a szagot. Per lesz jú­lius 10-én a Fővárosi Bírósá­gon, felperes a Pásztói Ta­nács és a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatósága, alperes a vezeték kivitelezője, a Köz­mű és Mélyépítő Vállalat. Ennyi a hír. Meg hogy az ottani megyei lap, a Nógrád pénteki száma részletesen tárgyalja a gázügyet. és Mélyépítő Vállalat építet­te a tanács megbízásából. A Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség annak rendje- módja szerint kiadta az üze­meltetéshez szükséges ható­sági engedélyt, a Tigáz pe­dig azóta szolgáltatja a gázt. — De miért nem vette át a vállalat immár három éve a vezetéket? — Mert a tanács nem tel­jesítette ennek dokumentáci­ós követelményeit! — Háromszor próbálták átadni. — Igen, legutóbb az idén tavasszal, de mostanra sem készítették el az üzembe he­lyezési okmánytervezetet. — Emiatt nem vették át? — Formailag emiatt. A lényeg, hogy mindaddig meg­tagadjuk az átvételt, amíg a vezetékről be nem bizonyo­sodik, hogy garantáltan üzembiztos. — Nem üzembiztos? Ez már nemcsak formai aka­dály! — Tavaly tavasszal ész­leltünk először gázszivárgást, akkor kijavítottuk a varrat- repedést. Az idén tavasszal újra jelentkezett ugyanaz a probléma: szivárgás. Tizen­hat varratot vizsgáltunk meg. közülük tíz volt hibás. Ez kétharmados arány. A négyezerhatszáz méteres ge­rincvezetéken nyolcszáz var­rat van. .. — Dehát a dombon gáz­szagot érezni... — Az lehet — kapcsolódik a beszélgetésbe a főmérnök —. ott van a közelben a Gáz- és Olajszállító Vállalat átadóállomása, ahol szago- sítják a gázt. A széljárástól függ, érezni, vagy sem a szagot. Persze — gondolko­zik el — nincs kizárva a szivárgás sem. Nézze, ha bármi problémát észlelnénk, ami lehetetlenné tenné a gázszolgáltatást, azonnal le- állnánk. Mert ahogy a szol­gáltatás fenntartása mind­addig. amíg nem veszélyez­tet semmit, úgy az azonnali beszüntetése a közös érde­künk a pásztóiakkal, habár­Újabb pihenő a tározó partján Sátorozóhely Tiszaderzsnél A tiszaderzsi csónakkikötő előtt a turistát eddig egy tábla fogadta: kemping Abádszalókon. A bátrakat ez nem riasztotta, a horgászsze­rencsét Tiszaderzsen keresők vállalták a kedvezőtlenebb feltételieket, s ott vertek ta­nyát, ahol nagyobb kapást reméltek. A part Tiszaderzsnél hosszú kilométereken tar- kállott a sátraktól... s a szeméttől ősszel. A vad­kempingezők biztonságát senki nem szavatolta, higié­niai igényeikről senki sem gondoskodott. Az idei nyárra az Abád- szalók Nagyközségi Közös Tanácsa Gamesz-szervezete egy régi horgász-pihenő ide­iglenes körülkerítésével és folyamatos rendben tartásá­val kialakította Tiszád erzs sátorhelyét. milyen jel az üzembiztonság hiányosságára mutat. — Mennyibe kerülhet a tíz varrat kijavítása? — Több százezerbe, mil­lióba. De nem győzöm hang­súlyozni, mi nem a pénzt nézzük, hanem a biztonsá­got! Egyébként megállapod­tunk a pásztói tanáccsal — veszi vissza a szót az üzem­igazgató —, hogy a nyáron kijavítjuk a tíz hibás varra­tot. Sőt. abban is, hogy a gerincvezeték teljes hosszát folyamatosan ellenőrizzük. Nem a miianyag caö a hibás 7 x — Végül is kivitelezői hi­ányosságról van szó, amely­ben a Közmű- és Mélyépítő Vállalat a ludas. Mi a baj a vezetékkel? Az netán, hogy műanyagból van? — A műanyag vezeték a világ legjobb alapanyagából készülő magyar gyártmány — állítja a főmérnök —, régóta használatos. Az az igazság, hogy a kivitelező vállalatok szakembereinek fölkészültsége nem azonos színvonalú. Ezért nem biztos, hogy állják a próbát azok a varratok. Egy valamit megtudott még a krónikás; hogy a Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat nemcsak azt a négyezer­hatszáz méteres külterületi gerincvezetéket fektette le, hanem jóval többet, benn a városban. Pásztón. Hogy per lesz, szakértői vizsgálattal, meg ami egy perrel jár. az nem kétséges. De nem az érdekelheti első­sorban a pásztóiakat, meg a Tigázt sem. Az előbbieket az. hogy használhassák a gázt. a vállalatot meg az, hogy biztonsággal szolgáltat­hasson. Ennél fontosabb ér­deket aligha vélhetünk föl­fedezni. Egri Sándor ötvenmillió forintos be­vételt ért el tavaly a Martfűi Tisza Cipőgyár cipőboltja. A jobb áru­ellátás érdekében más hazai cipőgyárak termé­kei is kaphatók az üz­letben. Munkájuk elis­meréseként a fogyasz­tók kiváló boltja cím­mel tűntették ki az őt tagú kollektívát. (Fotó: Mészáros) A hosszú út után meg- szomjazik az ember, ezért kanyarodunk a Thermal ét­terem elé; Néhány fa vet csupán árnyékot» ám azokat az árnyékokat már rég el­foglalták a korábban érke­zett autósok. Mit tehetünk? A napon parkolunk, előre reszketve a majdani indulás adta gyönyöröktől. (Hőmé­rőnk később negyvenhét fo­kot jelez...) Az étterem gusztusos, tiszta térítőkkel, Ibár a tágas belső tér kissé nyomasztó. Egyetlen lelket nem találunk tizenegy óra nyolc perckor, és ez szó szerint értendő. Letelepszünk az egyik asz­talhoz,. hideg italokban re­ménykedve. De az sincs, akitől kérhetnénk. Nem is bukkan elő senki kerek A szóda langyos, az üdítő viszont jéghideg, sörből is hasonlót tudnának k'nálni. Jétgkooka ? Bekapcsoljuk a jégkockaikészítőt — így a fölszolgáló. Hát igen, lassan dél, odakint harminc fok, idebent még nem dolgozik a jégkockakészítő. Minek is? Az étlap nem éppen vonzó, különösen az áradt tekintve. Egy rántottszelet ötvenkét forint körül, a natúr sertés­szelet tükörtojással tíz fillér híjén hatvanegy. A babgu­lyás füstölthússal 'harminc­hat harminc, hanem amikor kihozzák, már érthető vi­szonylagos olcsósága. Né­hány árva oldalasdarabka úszik az egyébként ízletes levesben. Ennyit a 'gasztro­nómiáról, bér az még idekí­vánkozik, hogy amikor dél körül elköszönünk, az átko­zott jégkockakészítő még mindig nem készített egyet­len jégkotíkát sem. Pintér Pélné üzletvezető­helyettest sokáig nem tart­hatom föl, hiszen hamaro­san itt vannak az ebédelő vendégek és akkor nincs megállás. — Tavaly ilyenkor ötszáz- hanmimcezer forintos bevé­tellel zártuk a júniust, ettől legalább nyolcvanezer fo­rinttal elmaradunk. Nincse­nek a strandon, kevés a vendég. Legutóbb, a vasár­napi kánikulában is csak A Hotel Touring szobáira nem lehet panasz. Kényel­mesek, a nagy meleg ellené­re is hűvösek, örömmel lá­tom, hogy a kétágyas szo­báik közül két földszintit a mozgássérülteknek alakítot­tak ki. A csönd, nyugalom és tisztaság ellenére is megüti a fülemet: hazai vendég na- P' ötszáz forintért hajthatja le itt a fejét másodmagával, ehhez még a kötelező regge­li és a fürdőjegy jár, újabb forintokért. — Eddig hatvan százalék körül járt a kihasználtsá­gunk — szögezi le szakérte­lemmel Varga Istvánná, a szálloda vezetője —■„ ez nem rossz. A szezon még most kezdődik, sajnos, késve. A kemping hatvanöt és a szál­ínyolc percig, akár az egész bárpultot becsomagolhat­nánk — pedig van ott skót whisky és Mártám is ... Megjelenik egy hölgy, vélhe­tően a céghez tartozik, de azonnal visszahúzódik a konyhát is takaró ajtók mö­gé. Hm Van időnk elmel- kedni azon, hogy miért ala­kult ilyen sajátosan a leg­több. magyar étteremben a 'helyzet, mely szerint a ven­dég várjon nyugodtan a so­rára. Kisvártatva előkerül egy fiatalember, s az iménti hölgy, aki igen szigorúan le- teremti a fiatalembert. Foga között szűrve a szavakat 'igyekszik vele megértetni, hogy neki — mármint a fiai- talembernek — a „placoon” a helye. annyian voltak nálunk, mint máskor hétköznapokon. Jobb szezonban. Igaz, kicsit elszoktak tőlünk a vendé­gek, mert sokáig, majd’ fél évig zárva voltunk. Az áfész étterméből — csak összehasonlításiképpen — átnézünk a szerződéses Halászcsárdába. Mindkettő másodosztályú, mindkettő szorosan a strandhoz csatla­kozik, hiszen kerthelyisége­ikbe onnan is bejöhet a ked­ves vendég. Itt kilencven fillérrel kevesebbe kerül a sertéspörkölt, mint amott, 'bár igy is drága. László Ká- rolyné üzletvezetővel össze­állítunk egy egyszerű ebé­det, az ára kevés híján száz forint... — Nézze, én azt tartom — mondja a fák árnyékában, a faasztalhoz telepedve az öt­ven körül járó üzletasszony —, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Ezért van az, hogy a zónaételeket kínáljuk. Igaz, az kisebb adag, viszont olcsóbb is. Nem akarjuk, hogy a ven­dég elxiadjon. Bár, ami azt illeti, az idén jóval keveseb­ben vannak, mint tavaly. Hétvégeken népizenekart fogadunk, és sikere van a szabadtéri bográcsos főzés­nek is. Két-háromféle főze­léket, gyümölcslevest kíná­lunk, ezek is olcsóbbak. loda hetvenkilenc ágya lekö­tött, elsősorban külföldiek veszik igénybe. Csak magamban jegyzem meg, hogy az itteni árak nem a kispénzű ember pénztárcáját célozták meg, hiszen szerényen számolva is, ketten, egy napot — étke­zésekkel együtt — nyolcszáz forint alatt nem úszhatnak meg Körbenézve a települé­sen, a tavalyihoz képest ti­zenöt-húsz százalékkal többe kerül most az élet a nyara­lók számára. Ez már tete­mes növekedés. Apropos, úszás. A strand- belépők ára itt is huszonöt forint. Ezért ugyan a szol­gáltatás nem bővült, viszont a hat medencében gyógyul­ni és fürödni vágyók egy­aránt elférnék. A többhek­táros terület — sportpályá­val is gyarapodott! — szép, gondozott. Három-négy má­zsa fűmagot szórtak ki pót­lásul, a gyermekin ászákák, korlátok, kinti és benitá öl­tözőkre másfél mázsa festé­ket kentek, egyszóval hívo­gató a cserkeszőlői strand. Egy idős bácsi sehogy sem érti, miért ne mehetne ki innen, hiszen csak a felesé­gének akar szólni, aki az út másik oldalán, az üdülőben maradt. Mehetni mehet ugyan, de ha vissza akar jönni, az újább belépőt je­lent. Az öregúr nem ért egyet a szabállyal. Nekem magyarázza, hogy másutt ilyenkor adnak egy kis kilé­pő Métát, amit fölmutatva nyugodtan visszatérhet dol­ga végeztével. — Meg kell fizetnem a délutáni szunyókálásomatl — veti oda búcsúzóul. Mit mondhatok neki? A szabál az szabói. Ha egyszer ezt ilyen szigorúan kitalál­ták, akikor az bizonyosan a vendégért van. Csak a ven­dég érte ti en. Vizesére veszteséggel 'Éppen a vízleeresztés nap­ja van, holnap, csütörtökön szünnap. Huszonnégy óra kell a karbantartáshoz és medencék föltöltéséhez. Egy napig a szálloda, a kemping lakói és a száznyolcvan-két­száz fizetővendég egyetlen szórakozásától is megfoszta- tik. Ilyen a helyzet — mondhatnánk lemondóan, a pénztelenségre hivatkozva. Segíthetne a vízforgató be­rendezés. ám ami volt, itt nem felelt meg; újTa, ide­valóra nem futja. Ha viszont arra gondolok, hogy az ét­termeket, a szállodát, a kempinget és a sok kifőzdét, fagylaltost, sütödést ez a strand hivatott eltartani... Nem az első szezon, amikor néhány csütörtök „elszelei”, egy koca közgazdász is ki­számíthatná, mennyi a vesz­teség. Ha egységesen gon­dolkodnának mindazok, akik ebben érdekeltek ...? Tálén nem lehetetlen. A strand az üzemeltető vállalat szerint veszteséges, nem is kevéssé. Ám ami körülötte van, alig­ha az! Utóbbiak az előbbi­ből élnek. Ahogy a helyi ta­nács hazai vendégekkel öt, külföldiekkel tíz forint üdü­lőhelyi díjat fizettet napon­ta, talán össze is foghatná az érdekeket. Lehet, hogy több eredményre és esetleg több pénzhez jutnának. Utóbbi egy részét — termé­szetesen — a továbbfejlesz­tésre használhatnák. Amire talán szükség is volna és nem csak a strand tekinte­tében. Mert napsütésben — a csütörtököt kivéve, persze — ott a kissé meleg víz. De ha nem süt ezerágra a nap? A mozi kétnaponta vetít fil­meket a falragasz szerint — szabadtéren. Pénteken este diszkó várja az ifjabbakat a Thermal étteremben, a koro­sabbakat népizenekar a Ha­lászcsárdában. A Hotel Tou- ningban napijegy váltható a horgászoknak. Ennyi van. A többi néma csönd. A kem­ping színes televíziója alig­ha nyújt elegendő szórako­zást a holland, nyugatnémet, osztrák, norvég és svéd tu­ristáknak, A Touring cso­portjainak jut csupán a szervezett kirándulásokból. Ottj áriamkor a csehszlovák csoport Szegeden járt, más­nap Kecskeméttel ismerked­tek. összességében progra­mokban ugyancsak szegé­nyes a kínálat. Ki tudja. Talán az ötödé­vel emelkedett áraknak és a gyógyvízen kívül nem túl sokat nyújtó üdülőterület­nek (és gazdáinak) is része van abban, hogy kevesebb a vendég. Vagy fogjuk inkább a rossz időre? Hortobágyi Zoltán Varratrepedések Gáz szivárog a dombból?... Pú azt ói hír a Koaauthon, Tigáz-érdokeltaéggol Négyezerhatazáz méteren Biztonaágoa, zavartalan Külföldiek a Hotel Touringban Qaaztronóm/a Thermél módra

Next

/
Thumbnails
Contents