Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. JÚLIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagyitó alatt a lakásár, a fogyasztási cikkek minősége KNEB-vizsgálatok a második félévben A betonút fölött reszket a levegő, a közeledő kamion olyan, mintha a hideg rázná, s csak ötven méternyire érve igazodik ki a látvány. Iszonyú a hőség, a meleg levegő megtréfálja a szemet. Meleg van, kánikula napok óta. Szerencsés, aki víz mellé húzódhat, s no persze szabadságon van. Júniusi vendég voltam Cserkeszőlőn Négy új, átfogó vizsgálatot kezd az év második felében a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A Minisztertanács legutóbbi illésén jóváhagyott ellenőrzési programok a gazdaságnak és a szociális ellátásnak főiként azokat a területeit veszik nagyító alá, amelyek jelentős hatással vannak a lakosság életkörülményeinek alakulására Az elkövetkezendő hónapok fontos vizsgálati témája a lakásárak és költségek alakulása A népi ellenőrök az elmúlt négy esztendő adatai alapján értékelik, hogy \ miként változtak a szervezett, illetve a magánerős lakásépítések különféle költségtényezői és munkadíjai. A magánkereskedelem szférájában a népi ellenőrök azt vizsgálják, hogy az ott működő kiskereskedők menynyiben járulnak hozzá a laAhogy ébredek, első a rádió. Azt mondja tegnap reggel a Kossuth, hogy gáz szivárog - a Pásztó melletti dombból. A hír, ugye, nem mindennapi. Aztán folytatódik; a város gázellátója a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat Szolnoki Üzemigazgatósága. A pásztóiak három éve próbálják a szolgáltatónak birtokba adni a vezetéket. de az nem szándékoNyolc után pár perccel tárcsázom a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatóságát, a telefont Kakuk József főmérnök veszi fel. Kérdezem, hallgatta-e reggel a rádiót. Hallgatta, a szolnokit. Elmesélem a Kossuthot. ' — Meg vagyok döbbenve — így a főmérnök. Mondom, megértem, dehát beszélnünk kellene a dologról. — Jöjjön, várjuk, itt lesz az üzemigazgató is! Megyek, s valóban készségesen fogad Marjas Kornél üzemigazgató és a főmérnök. Az üzemigazgató is megdöbbenésének ad hangot. Azt mondja, megállapodtak a pásztói tanáccsal, hogy amíg a műszaki, a technikai kérdésekben nem egyeztek meg, addig nem tájékoztatják a közvéleményt, nehogy alaptalan aggodalmakra, félelmekre adjanak okot. — Ezek szerint ezt a megállapodást a pásztóiak nem tartották be, az ország hallotta, hogy gáz szivárog a dombból. — Sajnálom — így az üzemigazgató —, amíg a pásztóiakkal nem beszélek, tartom magam a megállapodásunkhoz. Aztán mégiscsak kötélnek áll Marjas Kornél. Ami kiderült: Pásztó lakossága 1984 augusztusától örvend a gáznak. A vezetéket a Közmű — Értem. Ki tudja, hogy azok közül mennyi a jó, mennyi a rossz. Ilyen körülmények között Önök meddig tervezték fenntartani a gázszolgáltatást? — Mindaddig, amíg a hatóság (a Kerületi Bányamű- szaki Felügyelőség) vissza nem vonja az engedélyt. — Elnézést, az csak egy papír! — Valóiban. Ezt mi is tudjuk, úgyhogy most a biztonságot legfőképp szem előtt tartva szolgáltatunk. Sűrítettük a hálózat ellenőrzését, ;sökkentettük a nyomást, ínnek köszönhetően mind a mai napig biztonságos és zavartalan Pásztó gázellátása. kosság áruellátásához, s tevékenységük összhangban van-e a jogszabályokkal, rendelkezésekkel. Az iparhoz és az élelmiszeriparhoz kapcsolódik a KNEB másik jelentős vizsgálati programja, amely azt kutatja, hogy az itt előállított egyes fogyasztási cikkek milyen minőségben kerülnek forgalomba, s milyen tényezőktől függ a minőség alakulása. A családsegítő központok hálózatának kiépítéséhez, a kedvező tapasztalatok terjesztéséhez kíván támogatást nyújtani a KNEB a szociális alapellátás © közvetlen területi szerveinek vizsgálatával. A program során felmérik, hogy a központok miként segítik a családok kiegyensúlyozottabb életvitelét, gondjaik megoldását. zik kötélnek állni. Most tíz helyen szivárog a gáz, azért érezni a szagot. Per lesz július 10-én a Fővárosi Bíróságon, felperes a Pásztói Tanács és a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatósága, alperes a vezeték kivitelezője, a Közmű és Mélyépítő Vállalat. Ennyi a hír. Meg hogy az ottani megyei lap, a Nógrád pénteki száma részletesen tárgyalja a gázügyet. és Mélyépítő Vállalat építette a tanács megbízásából. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség annak rendje- módja szerint kiadta az üzemeltetéshez szükséges hatósági engedélyt, a Tigáz pedig azóta szolgáltatja a gázt. — De miért nem vette át a vállalat immár három éve a vezetéket? — Mert a tanács nem teljesítette ennek dokumentációs követelményeit! — Háromszor próbálták átadni. — Igen, legutóbb az idén tavasszal, de mostanra sem készítették el az üzembe helyezési okmánytervezetet. — Emiatt nem vették át? — Formailag emiatt. A lényeg, hogy mindaddig megtagadjuk az átvételt, amíg a vezetékről be nem bizonyosodik, hogy garantáltan üzembiztos. — Nem üzembiztos? Ez már nemcsak formai akadály! — Tavaly tavasszal észleltünk először gázszivárgást, akkor kijavítottuk a varrat- repedést. Az idén tavasszal újra jelentkezett ugyanaz a probléma: szivárgás. Tizenhat varratot vizsgáltunk meg. közülük tíz volt hibás. Ez kétharmados arány. A négyezerhatszáz méteres gerincvezetéken nyolcszáz varrat van. .. — Dehát a dombon gázszagot érezni... — Az lehet — kapcsolódik a beszélgetésbe a főmérnök —. ott van a közelben a Gáz- és Olajszállító Vállalat átadóállomása, ahol szago- sítják a gázt. A széljárástól függ, érezni, vagy sem a szagot. Persze — gondolkozik el — nincs kizárva a szivárgás sem. Nézze, ha bármi problémát észlelnénk, ami lehetetlenné tenné a gázszolgáltatást, azonnal le- állnánk. Mert ahogy a szolgáltatás fenntartása mindaddig. amíg nem veszélyeztet semmit, úgy az azonnali beszüntetése a közös érdekünk a pásztóiakkal, habárÚjabb pihenő a tározó partján Sátorozóhely Tiszaderzsnél A tiszaderzsi csónakkikötő előtt a turistát eddig egy tábla fogadta: kemping Abádszalókon. A bátrakat ez nem riasztotta, a horgászszerencsét Tiszaderzsen keresők vállalták a kedvezőtlenebb feltételieket, s ott vertek tanyát, ahol nagyobb kapást reméltek. A part Tiszaderzsnél hosszú kilométereken tar- kállott a sátraktól... s a szeméttől ősszel. A vadkempingezők biztonságát senki nem szavatolta, higiéniai igényeikről senki sem gondoskodott. Az idei nyárra az Abád- szalók Nagyközségi Közös Tanácsa Gamesz-szervezete egy régi horgász-pihenő ideiglenes körülkerítésével és folyamatos rendben tartásával kialakította Tiszád erzs sátorhelyét. milyen jel az üzembiztonság hiányosságára mutat. — Mennyibe kerülhet a tíz varrat kijavítása? — Több százezerbe, millióba. De nem győzöm hangsúlyozni, mi nem a pénzt nézzük, hanem a biztonságot! Egyébként megállapodtunk a pásztói tanáccsal — veszi vissza a szót az üzemigazgató —, hogy a nyáron kijavítjuk a tíz hibás varratot. Sőt. abban is, hogy a gerincvezeték teljes hosszát folyamatosan ellenőrizzük. Nem a miianyag caö a hibás 7 x — Végül is kivitelezői hiányosságról van szó, amelyben a Közmű- és Mélyépítő Vállalat a ludas. Mi a baj a vezetékkel? Az netán, hogy műanyagból van? — A műanyag vezeték a világ legjobb alapanyagából készülő magyar gyártmány — állítja a főmérnök —, régóta használatos. Az az igazság, hogy a kivitelező vállalatok szakembereinek fölkészültsége nem azonos színvonalú. Ezért nem biztos, hogy állják a próbát azok a varratok. Egy valamit megtudott még a krónikás; hogy a Közmű- és Mélyépítő Vállalat nemcsak azt a négyezerhatszáz méteres külterületi gerincvezetéket fektette le, hanem jóval többet, benn a városban. Pásztón. Hogy per lesz, szakértői vizsgálattal, meg ami egy perrel jár. az nem kétséges. De nem az érdekelheti elsősorban a pásztóiakat, meg a Tigázt sem. Az előbbieket az. hogy használhassák a gázt. a vállalatot meg az, hogy biztonsággal szolgáltathasson. Ennél fontosabb érdeket aligha vélhetünk fölfedezni. Egri Sándor ötvenmillió forintos bevételt ért el tavaly a Martfűi Tisza Cipőgyár cipőboltja. A jobb áruellátás érdekében más hazai cipőgyárak termékei is kaphatók az üzletben. Munkájuk elismeréseként a fogyasztók kiváló boltja címmel tűntették ki az őt tagú kollektívát. (Fotó: Mészáros) A hosszú út után meg- szomjazik az ember, ezért kanyarodunk a Thermal étterem elé; Néhány fa vet csupán árnyékot» ám azokat az árnyékokat már rég elfoglalták a korábban érkezett autósok. Mit tehetünk? A napon parkolunk, előre reszketve a majdani indulás adta gyönyöröktől. (Hőmérőnk később negyvenhét fokot jelez...) Az étterem gusztusos, tiszta térítőkkel, Ibár a tágas belső tér kissé nyomasztó. Egyetlen lelket nem találunk tizenegy óra nyolc perckor, és ez szó szerint értendő. Letelepszünk az egyik asztalhoz,. hideg italokban reménykedve. De az sincs, akitől kérhetnénk. Nem is bukkan elő senki kerek A szóda langyos, az üdítő viszont jéghideg, sörből is hasonlót tudnának k'nálni. Jétgkooka ? Bekapcsoljuk a jégkockaikészítőt — így a fölszolgáló. Hát igen, lassan dél, odakint harminc fok, idebent még nem dolgozik a jégkockakészítő. Minek is? Az étlap nem éppen vonzó, különösen az áradt tekintve. Egy rántottszelet ötvenkét forint körül, a natúr sertésszelet tükörtojással tíz fillér híjén hatvanegy. A babgulyás füstölthússal 'harminchat harminc, hanem amikor kihozzák, már érthető viszonylagos olcsósága. Néhány árva oldalasdarabka úszik az egyébként ízletes levesben. Ennyit a 'gasztronómiáról, bér az még idekívánkozik, hogy amikor dél körül elköszönünk, az átkozott jégkockakészítő még mindig nem készített egyetlen jégkotíkát sem. Pintér Pélné üzletvezetőhelyettest sokáig nem tarthatom föl, hiszen hamarosan itt vannak az ebédelő vendégek és akkor nincs megállás. — Tavaly ilyenkor ötszáz- hanmimcezer forintos bevétellel zártuk a júniust, ettől legalább nyolcvanezer forinttal elmaradunk. Nincsenek a strandon, kevés a vendég. Legutóbb, a vasárnapi kánikulában is csak A Hotel Touring szobáira nem lehet panasz. Kényelmesek, a nagy meleg ellenére is hűvösek, örömmel látom, hogy a kétágyas szobáik közül két földszintit a mozgássérülteknek alakítottak ki. A csönd, nyugalom és tisztaság ellenére is megüti a fülemet: hazai vendég na- P' ötszáz forintért hajthatja le itt a fejét másodmagával, ehhez még a kötelező reggeli és a fürdőjegy jár, újabb forintokért. — Eddig hatvan százalék körül járt a kihasználtságunk — szögezi le szakértelemmel Varga Istvánná, a szálloda vezetője —■„ ez nem rossz. A szezon még most kezdődik, sajnos, késve. A kemping hatvanöt és a szálínyolc percig, akár az egész bárpultot becsomagolhatnánk — pedig van ott skót whisky és Mártám is ... Megjelenik egy hölgy, vélhetően a céghez tartozik, de azonnal visszahúzódik a konyhát is takaró ajtók mögé. Hm Van időnk elmel- kedni azon, hogy miért alakult ilyen sajátosan a legtöbb. magyar étteremben a 'helyzet, mely szerint a vendég várjon nyugodtan a sorára. Kisvártatva előkerül egy fiatalember, s az iménti hölgy, aki igen szigorúan le- teremti a fiatalembert. Foga között szűrve a szavakat 'igyekszik vele megértetni, hogy neki — mármint a fiai- talembernek — a „placoon” a helye. annyian voltak nálunk, mint máskor hétköznapokon. Jobb szezonban. Igaz, kicsit elszoktak tőlünk a vendégek, mert sokáig, majd’ fél évig zárva voltunk. Az áfész étterméből — csak összehasonlításiképpen — átnézünk a szerződéses Halászcsárdába. Mindkettő másodosztályú, mindkettő szorosan a strandhoz csatlakozik, hiszen kerthelyiségeikbe onnan is bejöhet a kedves vendég. Itt kilencven fillérrel kevesebbe kerül a sertéspörkölt, mint amott, 'bár igy is drága. László Ká- rolyné üzletvezetővel összeállítunk egy egyszerű ebédet, az ára kevés híján száz forint... — Nézze, én azt tartom — mondja a fák árnyékában, a faasztalhoz telepedve az ötven körül járó üzletasszony —, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Ezért van az, hogy a zónaételeket kínáljuk. Igaz, az kisebb adag, viszont olcsóbb is. Nem akarjuk, hogy a vendég elxiadjon. Bár, ami azt illeti, az idén jóval kevesebben vannak, mint tavaly. Hétvégeken népizenekart fogadunk, és sikere van a szabadtéri bográcsos főzésnek is. Két-háromféle főzeléket, gyümölcslevest kínálunk, ezek is olcsóbbak. loda hetvenkilenc ágya lekötött, elsősorban külföldiek veszik igénybe. Csak magamban jegyzem meg, hogy az itteni árak nem a kispénzű ember pénztárcáját célozták meg, hiszen szerényen számolva is, ketten, egy napot — étkezésekkel együtt — nyolcszáz forint alatt nem úszhatnak meg Körbenézve a településen, a tavalyihoz képest tizenöt-húsz százalékkal többe kerül most az élet a nyaralók számára. Ez már tetemes növekedés. Apropos, úszás. A strand- belépők ára itt is huszonöt forint. Ezért ugyan a szolgáltatás nem bővült, viszont a hat medencében gyógyulni és fürödni vágyók egyaránt elférnék. A többhektáros terület — sportpályával is gyarapodott! — szép, gondozott. Három-négy mázsa fűmagot szórtak ki pótlásul, a gyermekin ászákák, korlátok, kinti és benitá öltözőkre másfél mázsa festéket kentek, egyszóval hívogató a cserkeszőlői strand. Egy idős bácsi sehogy sem érti, miért ne mehetne ki innen, hiszen csak a feleségének akar szólni, aki az út másik oldalán, az üdülőben maradt. Mehetni mehet ugyan, de ha vissza akar jönni, az újább belépőt jelent. Az öregúr nem ért egyet a szabállyal. Nekem magyarázza, hogy másutt ilyenkor adnak egy kis kilépő Métát, amit fölmutatva nyugodtan visszatérhet dolga végeztével. — Meg kell fizetnem a délutáni szunyókálásomatl — veti oda búcsúzóul. Mit mondhatok neki? A szabál az szabói. Ha egyszer ezt ilyen szigorúan kitalálták, akikor az bizonyosan a vendégért van. Csak a vendég érte ti en. Vizesére veszteséggel 'Éppen a vízleeresztés napja van, holnap, csütörtökön szünnap. Huszonnégy óra kell a karbantartáshoz és medencék föltöltéséhez. Egy napig a szálloda, a kemping lakói és a száznyolcvan-kétszáz fizetővendég egyetlen szórakozásától is megfoszta- tik. Ilyen a helyzet — mondhatnánk lemondóan, a pénztelenségre hivatkozva. Segíthetne a vízforgató berendezés. ám ami volt, itt nem felelt meg; újTa, idevalóra nem futja. Ha viszont arra gondolok, hogy az éttermeket, a szállodát, a kempinget és a sok kifőzdét, fagylaltost, sütödést ez a strand hivatott eltartani... Nem az első szezon, amikor néhány csütörtök „elszelei”, egy koca közgazdász is kiszámíthatná, mennyi a veszteség. Ha egységesen gondolkodnának mindazok, akik ebben érdekeltek ...? Tálén nem lehetetlen. A strand az üzemeltető vállalat szerint veszteséges, nem is kevéssé. Ám ami körülötte van, aligha az! Utóbbiak az előbbiből élnek. Ahogy a helyi tanács hazai vendégekkel öt, külföldiekkel tíz forint üdülőhelyi díjat fizettet naponta, talán össze is foghatná az érdekeket. Lehet, hogy több eredményre és esetleg több pénzhez jutnának. Utóbbi egy részét — természetesen — a továbbfejlesztésre használhatnák. Amire talán szükség is volna és nem csak a strand tekintetében. Mert napsütésben — a csütörtököt kivéve, persze — ott a kissé meleg víz. De ha nem süt ezerágra a nap? A mozi kétnaponta vetít filmeket a falragasz szerint — szabadtéren. Pénteken este diszkó várja az ifjabbakat a Thermal étteremben, a korosabbakat népizenekar a Halászcsárdában. A Hotel Tou- ningban napijegy váltható a horgászoknak. Ennyi van. A többi néma csönd. A kemping színes televíziója aligha nyújt elegendő szórakozást a holland, nyugatnémet, osztrák, norvég és svéd turistáknak, A Touring csoportjainak jut csupán a szervezett kirándulásokból. Ottj áriamkor a csehszlovák csoport Szegeden járt, másnap Kecskeméttel ismerkedtek. összességében programokban ugyancsak szegényes a kínálat. Ki tudja. Talán az ötödével emelkedett áraknak és a gyógyvízen kívül nem túl sokat nyújtó üdülőterületnek (és gazdáinak) is része van abban, hogy kevesebb a vendég. Vagy fogjuk inkább a rossz időre? Hortobágyi Zoltán Varratrepedések Gáz szivárog a dombból?... Pú azt ói hír a Koaauthon, Tigáz-érdokeltaéggol Négyezerhatazáz méteren Biztonaágoa, zavartalan Külföldiek a Hotel Touringban Qaaztronóm/a Thermél módra
