Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 29. Páncélszekrény kulcs a lábtörlő alatt A napokban a karcagi vá­rosi rendőrkapitányságra in­dultunk, hogy közös éttéke- ink őrzéséről szerezzünk ta­pasztalatokat. Útközben Fe­hér József alezredes, a Szol­nok Megyei Rendőr-Főkapi­tányság Népgazdasági és Társadalmi Tulajdon Védel­mi Osztályának vezetője megjegyezte: — Jó helyre megyünk, mi­vel a Kunság e téren nem számít „fertőzött terület­nek”. Magyarán szólva, itt csak a legritkábban! emelnek kezet a társadalmi tulajdon­ra. mondhatni akár megyei példa is lehetne e területen a tájék. Szenvedő az áfész Aztán a városi kapitány­ságon Egyed Vendel őrnagy, a bűnügyi osztály vezetője, egymás után szedte elő a lo­pások. sikkasztások, felelőt­len őrzések, ügyeskedő tol- vailások. írásos dokumentu­mait. én pedig így sóhajtot­tam föl: — Te jóisten, mi lenne itt. ha netán fertőzött lenne e terület... — Karcag. Kisújszállás. Kunhegyes és Kunmadaras tartozik hozzánk — határol­ta be a megye térképén Egyed Vendel a kapitányság „felségterületét”, aztán szin­te valamennyi településről előállt egy-egy bántó bűn­esettel. — Gyakori szenvedő fél a betöréseknél a Karcagi Áfész — tegyük hozzá érthetően, mivel egységei nem felelnek meg a vagyonbiztonság kö­vetelményeinek. Az épületei elavultak, a nyílászáróik esendően hívogatóak. így szemet szúr a ferde úton já­róknak. — de ha nem így van. akkor az emberi ha­nyagság tesz róla. hogy üres kézzel ne távozhasson a be­törő. A berekfürdői Viking étteremben elhelyezték ugyan a pénzt a páncélszek­rényben. aztán a kulcsot ele­gánsan az asztalon hagyták, a tolvajnak már csak a zár­ba kellett illesztenie és tá­vozni a több ezer forinttal. Megnéztük az áfész ügy­rendjét és kiderült, hogy a páncélszekrényekről. pán­céldobozokról szinte számo- latlanul másoltatják a kul­csokat és követhetetlen me­lyik. kinél van. — De ha már a kereskede­lemnél tartunk soroljuk to­vább a felelőtlenségeket. A karcagi Opart presszó veze­tője nem tudott eleget tenni a szerződéses kötelezettségé­nek. nem fizetett hónapokig, de az árut éppen úgv rendel­te. mintha rendben lett. vol­na a szénája. Mire az áfész közbelépett, már félmillióra rúgott a hiány. No. de addig semmi nem tűnt, fel a szer­ződésbe adónak ? Kosztolnik Béla rendőrszá­zados közbeszólt. — Azért a mezőgazdasági szövetkezeteknél sem jobb a helyzet. Aztán a Kunmada- rasi Kossuth Tsz elnökének esetét elevenítette fel. ami mindenképp tanulságos. Ke- mecsi Imre egykori tsz-elnök a közös tulajdonnal sajátja­ként rendelkezett, ajándéko­zott belőle nagyvonalúan, haza hordott egyes dolgokat, mindezért a büntetése 15 ezer forint lett és persze le­váltották vezetői beosztásá­ból. Ki gyújtott rá? Vagy ott van a közelmúlt tűzesete: Bánhalmán a lán­gok martaléka lett egy iuh- hodály. a kár egymillió fo­rintra rúgott, a tettes szemé­lye mindmáig felderíthetet- len. Pedig ott sem egy öreg kos gyújthatott rá a pipára. Napi gyakorlat az is. hogy a „technika” kint éjszakázik a határban, és reggelre eltűnik az indítómotor, a 40 ezer fo­rintot érő CB-rádió Vagy a szivattyúállások üzemanya­gából tulajdonít el valaki egy hordócskával, mert hát őrizetlenül áll ott. teheti. , A Középtiszai Állami Gaz­daság kunhegyesi irodaházá­nak az ablaka éjszakára nyit­va maradt, reggelre kelve hiába kerestek a dolgozók úgy 50 ezer forint értékű irodagépet. Hosszasan sorolhatnánk még — ezen a semmiképp nem fertőzött területen is — hány és hány százezer forint ment veszendőbe csak azért, mert a munkahelyeken a bel­ső ellenőrzés jobb esetben is formális. Beérik azzal a biz­tonsággal megbízott dolgo­zók. hogy a lopás, betörés tényét észre véve felhív ják a rendőrséget. Nem egyszer érezhető a nyomozást segí­tők „ügybuzgalmából”. hogy tulajdonképpen nem is fon­tos nekik a tettes kézrekerí- tése. mert ha homályban ma­rad a személye., a biztosító­val sokkal könnyebben szót tudnak maid érteni a kárfel­vételnél. Ami pedig a biztonsági rendszereket illeti? Falra hányt borsó annak ismétlése, hogy a technikai őrzőeszkö­zök ára sokszorosan megté­A Kuttgaroringen Több meleg étel, hűtött üdítő lesz Az Utasellátó Vállalat a Forma—1-es autóverseny augusztusi, magyarországi futamára megkezdte a ki­szolgáló sátrak felállítását és hozzáfogtak a pálya köze­liében lévő raktárak feltől lé­séhez is. Most még nem lehet tud­ni, hányán lesznek kíván­csiak a várhatóan nagy iz­galmakat tartogató autóver­senyre, de a vállalat úgy ké­szül, hogy a három nap alatt akár 300—350 ezer néző igé­nyeit is kielégíthesse. A va­sárnapi versenynapon 200— 220 ezer látogató ellátására számítanak. Több mint nyolcvan óriás-sátorban szolgálják ki a vendégeket, emellett — a tavalyinál jó­val több — csaknem 350 mozgóárus viszi a frissítőket és a harapnivalókat a né­zőtér legtávolabbi pontjaira is. Újdonság lesz, hogy nem­csak kosárral és az úgyne­vezett peronikocsival közle­kednek a mozgóárusok, ha­nem hűtőtérrel ellátott Bar­kas kisteherautókkal is, amelyek segítségével az ed­digieknél jóval szélesebb kí­nálatot nyújthatnak a hű­tést igénylő élelmiszerekből. A látogatók kiszolgálását, a raktárak feltöltését több mint 1200-an végzik majd. Az U tasellátó Vállalat több mint húsz céggel kötött megállapodást a Forma—1- en kínált mintegy száz féle termék szállítására. Az áru­forgalom nagyobbik részét — 65—70 százalékát — vár­hatóan az üdítő italok te­szik ki. Ének megfelelően nagy készleteket szereztek be, s legalább 30 félp üdítőt árusítanak majd automaták­ból, illetve eldobható cso­magolással. rül. Az üzemek, vállalatok szegényes fejlesztési lehető­ségeikre hivatkoznak. így pénzük nincs az ezrekbe ke­rülő — de százezreket érő biztonsági berendezések fel­szerelésére. Jóllehet a Mi­nisztertanács határozatot ho­zott a közös vagyon fokozott őrzésére, ez nyilvánvalóan szenved csorbát Karcag tér­ségében. de az egész megyé­ben is. Tennivalóia lenne itt az Állami Biztosítónak is: úgy gondoljuk, a megfelelően védett abiektum biztosítási díjait csökkenthetnék annyi­ra. hogy ösztönzővé váljanak a hatékonyabb megelőzésre. Megnövelt harci kedv A rendészeti, éjjeliöri ál­lomány tevékenységének mi­nősítése egy külön misét ér­demel. Még az ipari üzemek úgy. ahogy előállhatnak a hivatásos rendészeikkel. de a mezőgazdasági egységeknél már munkából kikopott, egészségkárosult öregeket ta­lálunk a posztokon, akik nagy része még a telefon ke­zeléséhez sem ért. Úgy tű­nik, aki nem tud elhelyez­kedni másutt, az amolyan kegyelem kenyérkém kanja a közös vagyon őrzésének le­hetőségét. Amennyire humánus cse­lekedet ez első látásra, az öregek irányában — annyira káros és veszedelmes a tár­sadalommal szemben A kö­zelmúltban mind a Jászság­ban. mind a Kunságban meg­vizsgáltuk. miként őrzik a közös tulaidonhoz vezető aj­tók jelképes kulcsát. Bizony, nem egy helyen a lábtörlő alatt találtuk. E kísértés érezhetően növeli a bűnelkö­vetők „harci kedvét”. ^ és megsokszorozza a 'rendőrök munkáját, akiknek pedig olykor a „tyúkoerek” helyett emberéletek fölött kellene őrködniük. Palágyt Béla Nem hajlottam az ígéretekre... A „vizes nyolcas” emlékei 1941 őszén már nem irat­koztam be a gimnázium ötö­dik osztályába. Nyolc pengő tandíjra nem tellett cipész apám jövedelméből. Amikor jelentkeztem a jónevű fű- szer-festék-vasáru kereske­désbe inasnak, azonnal föl­vettek. A boltos kipróbált, s azt mondta: jó fejszámoló vagyok. Aztán a háborúban kiégett az üzlet, s hiába voltam fel­szabadult segéd, nézhettem máshol munka után. Elég messze volt ez a máshol, mert Újpesten. Molnár fes­tékesnél folytattam a szak­mát. Mikor a tulajra rá­húzták a rolót, az államosí­tás után csak hazamentem Kisújszállásra. Otthon ép­pen alakult a Népbolt Nem­zeti Vállalat A nyolcas táj­egységébe vettek föl, voltam eladó itthon a kisúji -bolt­ban, vezetőhelyettes Dévavá- nyán, Kunmadarason, Kun­hegyesen, üzletvezető Fegy- vemeken— az az igazság, hogy három hónapra szólt egy-egy megbízás, amíg meg­tanítottam és betanítottam a kereskedés titkaira a kun­sági embereket. Közben ta­nultam, ott voltam 1949-ben Pesten a boltvezetők első or­szágos tanfolyamán, később a Belkereskedelmi Miniszté­rium másfél éves káderkép­ző iskoláját is elvégeztem ugyanott Akkoriban úgy volt, hogy aki végbizonyít­ványt -kapott, mellette a ke­zébe nyomtak egy zárt bo­rítékot. Nem ő keresett ál­lást, minél jobbat, jól fize­tőt, — a zárt borítékból megtudta hol a munkahelyei Így jöttem én Szolnokra, és lettem a Szolnok Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osz­tályvezetője. Aztán 1953- ban, amikor a Bel- és Kül­kereskedelmi Minisztérium létrehozta az Állami Keres­kedelmi Felügyelőséget én a Szolnok megyei testület egyik felügyelője lettem. Egészen 1966-ig, amikor is megbíztak a felügyelet ve­zetésével. Rengeteget tanul­tam, a főiskolát is elvégez­tem. Ez a poszt 1970-től egy­ben a megyei tanács keres­kedelmi osztályának vezető helyettesét is jelenti. Biztosan emlékeznek még, akik legalább Olyan idősek, hatvanasok mint én. A ke­reskedő inasokra évtizedek alatt a régi világban egy név ragadt: mi voltunk a „vizes nyolcasok”. Olajos padlója volt akkorihan a legtöbb élelmiszer-, festék meg vas­áru boltnak. A seprű az inas szerszáma volt, neki kellett napjában többször összehúz­ni a boltban a szemetet De- hát porolni sem volt szabad! Ezért minden inasnak volt egy kis locsolója, amivel vi­zes nyolcasokat rajzolt az olajos padlóra és könnyeb­ben összegyűjtötte így a sze­metet. Na, ez volt a nyitja a csúfnevünknek. Mit mondjon el egy em­ber, amikor búcsúzóul visz- szatekint a pályájára. Az utóbbi években a megye boltjaiban, áruházaiban az autóm rendszámát jobban ismerik mint én! Szóval több mint harminchárom év kereskedelmi ellenőrzésben! Azt mondják szigorú vol­tam, de hát nekem az volt a feladatom, hogy a vásár­ló érdekét védjem, hogy ne engedjek serikit rossz útra térni, lopni, csalni. Szeren- csélovagok, konjunktúravigé- cek mindig voltak, és sajnos manapság egyre többen van­nak... Igen, én nem emeltem föl a hangom, nem szidkozód- tam még akkor se, ha engem szidtak. Nem hajlottam meg könyörgésre és ígéretekre. De félszemmel mindig oda­ügyeltem a fiatalokra, s őket nem engedtem, hogy kitanult kollégák magukkal rántsák... Mondták art is, fáradjak már el egyszer, hiszen reg­geltől napezáCltáig ellenőr­zők, ha neki indulok. De hát egy ellenőrnek tudnia kell, amit reggeltől estig nem tud befejezni, holnap akár ne is folytassa. R06z- szak a telefonok, lassan jár a posta, de a jólértesültek találékonysága csodákat te­remt. Hát most rövidesen eltöl­tőm art a kis szabadságomat és mivel épp hatvan éves vagyok, elmegyek. Az éle­temben most sem fog mun­ka nélkül telni az idő. Én ugyanis napjában Kisújszál­lásról jártam Szolnokra. El­hozott a vonat a többi me­gyeszékhelyen dolgozó kun emberrel engem is. Most majd nem vonatozok, reggel kicsit kényelmesebben ete­tem a süldőket, a galambo­kat, az aprójószágot, több időm lesz a 400 négyszögöles kertem gyümölcsfáira, sző­lőire, s bizonyíthatom to­vább: a gondozott fák alatt megterem a főzelékféle is, ami a családnak keli. Nem tudom megmondani, mennyit utaztam, hányszor jártam egy-egy boltban, áru­házban. Árra meg kivált­képp nem emlékszem szí­vesen, hányszor büntettem, bírságoltam a kollegáimat Nekem ez volt a dolgom — és ha nehéz is volt sokszor nagyon, csak azt mondom szép volt. így búcsúzom az aktív élettől én, Lakatos István, az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség vezetője, a Szol­nok Megyei Tanács keres­kedelmi osztályának helyet­tes vezetője. Panasz nélkül megyek el, úgy érzem — és ennek bizonyítéka is több van — elismerték a munká­mat. Azért annak nagyon örü­lök, hogy mire nyugdíjas lettem, kertem gyümölcseit négy unokám is fogyaszthat­ja. 8. J. Vizsgálati területük széles, hiszen majdnem az egész me­gye, ezenkívül Heves, Pest, Békés és Csongrád egyes részei is Idetartoznak — matatja Dombos László. A víz­minőség őrei A Közép-Tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság szolnoki vízminőség vizsgáló labora­tóriuma 1956-ban elsők kö­zött alakult meg az ország­ban. Ekkor még kis létszám­mal az öntözővizek minő­ségét ellenőrizték. Ma negy­venen dolgoznak és féladata­ik igen sokrétűek. A fő fo­lyóvizek, öntöző- és halasta­vak, felszín alatti vizek mi­nőségének vizsgálata külön­böző biológiai, illetve kémi­ai összetételekben. Ezenkí­vül külső megrendelésre is dolgoznak. Kelemen Krisztina algológi- ai vizsgálatot végez. A mik­roszkóp 2400-as nagyítással mutatja a vízben lévő kü­lönböző anyagokat, élőlé­nyeket. Mesterséges algatenyésztés a Dapbniák számára. Toxikoló­giai vizsgálatokhoz ágascsápú rákokat használnak. Képün­kön Nagy Istvánné ellenőrzi az algatenyészetet Ez a gép többek között a toxikus fémek koncentrá­ciójának mérésére alkalmas. A laborban megállapított adatokat B aranyi Szilvia táplálja számítógépbe. Matkovics Tamás laboráns a víz szervesanyag tartalmát vizsgálja. (Tarpai Zoltán felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents