Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. JÚLIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kisasszony babák rácsodálkoznak a mostani látogatóra: farmernadrágos kis­lány a tárlók előtt? S a gyermek sem másként: babaszoba, babaház, s minő vi- seletek? És a nagymama mesél az unokáknak a hajdani gyermekvilágról: játékok­ról, a ringó bölcsőről, az állószék kalodájáról, no meg a kisfiúk kedvelt falovacs­kájáról. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban Hajdani gyermekvilág cím­mel nyitottak új kiállítást. A tárlatlátogatók a századforduló idejétől a harmincas évek végéig pillanthatnak be az idősebbek nyilván inkább a tovatűnt gyermekkort idézik — az akkori gyermekek életébe. (Fotó: K. S.) Oktatás hétvégén TIT nyelvtanfolyamok új formában A nyelvoktatás fontossá­gát ma már senkinek sem kell bizonygatni. Ugyanak­kor az is tény, hogy az is­kolák nem képesek kielégí­teni a növekvő igényeket. Ezért volt jelentős a Szol­nok. Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának 1985. augusztusi ülése, amely az iskolán kívüli nyelvoktatás­ról hozott határozatot: 1990- ig önálló nyelviskola létre­hozását írta elő. A kialakí­tott szervezet összefogásával, irányításával a TIT megyei szervezetét bízták meg, amely már meg is tette az első lépéseket a határozat megvalósítására, amelye­ket a Szolnokon már új formában, ősszel induló tanfolyamok jeleznek. A TIT Szolnok Városi Szervezete 300 órás intenzív kurzust hirdetett meg an­gol, francia, német nyelvből, melyet elsősorban vállalati szakemberek figyelmébe ajánlanak. A heti 8 órás képzést a hétvégeken tart­ják meg, az ezeket rendsze­resen látogatók alap-, illet­ve középfokú nyelvtudásig juthatnak el. A többi, újonnan induló csoport óraszámát is növelik. Felnőtteknek a legkisebb óraszám 'heti kétszer 2 óra lesz. Céltanfolyamokat szerveznek, melyek közül a legfontosabbak talán a nyelvvizsgaelőkészítők: itt is angol, német, francia nyelv­re lehet jelentkezni. A tan­folyamok hatékonysága ér­dekében a kezdő csoportok 15, a nyelvvizsgaelőkészítők pedig 5 személlyel végzik majd munkájukat. Ismeretes, hogy jövőre a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban angol, a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban pedig orosz nyelvű képzés indul. Azide készülő, felvételi vizsga előtt álló nyolcadikosoknak is sze­retne segíteni a TIT. Szep­tember végén 2 hónapos in­tenzív előkészítő kezdődik, amely heti 3 órás, szombat délelőtti elfoglaltságot je­lent majd a diákoknak. Az új formák mellett ter­mészetesen a tavaly beindult hagyományos kurzusok is folytatják munkájukat. Ezek menetében változás csak az egyes csoportok tagjainak kérésére történik. A szervezők igyekeznek minél kedvezőbb feltétele­ket 'biztosítani a beiratko- zóknak. Az új tanfolyamo­kat például a Varga Kata­lin Gimnáziumban és a Technika Házában található nyelvi laborban helyezik el. A megfelelő nyelvkönyve­ket a TIT szerzi be. Emellett rendelkeznek még hang-, és korlátozott mennyiség­ben videoanyaggal is. A 300 órás tanfolyamra jelentke­zők részletfizetési-, a nyugdíjasok pedig általános kedvezményben részesül­nek. Legnagyobb gondot a megfelelő számú oktató hiá­nya jelenti, ezért a TIT ide­gennyelvi szakosztálya min­den nyelvtanár jelentkezését várja, akiknek biztosítja ha­zai vagy külföldi továbbkép­zését is. A nyelvtanfolya­mokra 1987. augusztus 31 és szeptember 12 között le­het beiratkozni, de az in­tenzív kurzus iránt érdeklő­dők már most jelentkezhet­nek a TIT Szolnok Városi Szervezetének irodáiban. VENDÉGÜNK: VELLO NEEMOJA A gyerek is szemó/y/sóg Beszélgetés az észt úttörőmozgalomról A testvérkapcsolatokat ápolandó, immár hagyomá­nyosnak számítanak a szol­noki és a tallinni úttörők csere táborai. Az idei tiszali- geti táborba az észt gyereke­ket Vellő Neemoja, az Esztó- niai Pioneer című. a magyar Pajtásnak megfelelő úttörő- újság főszerkesztője kísérte el. Vele beszélgettünk lap­készítő munkájáról, és az észt. illetve szovjet úttörő­szervezet jelenéről. — A megújulás hogyan hat az észt úttörőmozgalom­ra? — A szovjet társadalom­ban mostanság gyökeres vál­tozások mennek végbe, s ezek az úttörőmozgalomban is éreztetik hatásukat. Ko­rábban minden nagyon cent­ralizált. sablonos volt. min­dent egyformán irányítot­tak. Üttörőszervezetünk most. májusban ünnepelte megala­kulásának 65. évfordulóját, s az ennek tiszteletére meg­rendezett szoviet úttörőszö­vetség moszkvai plénumán a mozgalomnak új irányelve­ket dolgoztak ki és fogadtak el — Melyek ezek az elvek? — Idáig a mozgalmat a felnőttek irányították teljes egészében, mostantól azon­ban nagyobb teret kapnak a gyerekek saját munkájuk megszervezésében, s ezáltal nagyobb lehetőséget arra is. hogy szuverén ember váljék belőlük. Ezentúl ők dönthe­tik el. hogy iskolájuk, úttö­rőcsapatuk milyen profilt válasszon magának. Hogy pl. képzőművészettel. sporttal vagy békemozgalommal stb. óhajtanak-e inkább foglal­kozni. Természetesen az út­törőszervezet. egyben politi­kai mozgalom is. így szük­ségeltetnek bizonyos rende­zőelvek. Ez a három új irányelv a következő: a gye­rekek segítsék tőlük telhető­én a világ békemozgalmát, bővítsék kapcsolataikat kül­földi országok úttörőszerve­zeteivel. valamint — s ez ne­kem mint gyerekúiság-szer­kesztőnek is igen tetszik — az úttörők figyelmének hang­súlyozottan a kömyezetvéde- - lemre kell irányulnia. — Térjünk akkor át az ön szerkesztői munkájára. Az észt gyerekeket, úttörőket hogyan látják el nekik szóló kiadványokkal? — Az Észt SzSzK-ban há­rom gyerekkiadvány jelenik meg rendszeresen. Egyik óvodásoknak és kisiskolások­nak szól, a másik kettő olva­sótábora úttörőkből tevődik össze. Az egyik hetente két­szer megjelenő lap.’ a másik havonta jelenik meg. Ez utóbbinak vagyok a főszer­kesztője. — A Pioneernek mekkora az olvasótábora? — Köztársaságunkban mintegy nyolcvannyolcezer úttörő van. az újságunk pél­dányszámban pedig negyven­ezres. Ebben persze az is közrejátszik, hogy Észtor­szágban huszonötezemyi az orosz anyanyelvű úttörők száma, a Pioneer pedig csak észtül jelenik meg. —t Kik írják a Pioneert. és milyen jellegzetes, állandó témái, oldalai vannak? — Szerkesztőségünk kicsi, ám sok a külső munkatár­sunk. írók, újságírók., jórészt mindössze kilencen vagyunk, tehát felnőtték írják újsá­gunkat. de teret, kapnak a gyerekek is. Vannak külön olyan oldalaink, amelyekre az ő alkotásaik (verseik, raj­zaik) kerülnek. Bizonyos szá­mokban pedig (szilveszteri vagy egyéb ünnepi számok­ba) különösen sok a tőlük származó anyag. Vello Neemoja végül azt is elmondja, hogy akár kéthe­tente is összejöhetne egy-egv számra való nívós anyag, de egyelőre a papírhiány nem teszi lehetővé a Pioneer lapszámainak sűrítését. J. Gy. Fotó: T. Z. Véget ért a fiatal újságírók nemzetközi fóruma Kedden a budapesti új­ságíró iskolán Vajda Péter, a MUOSZ főtitkár-helyette­se bezárta a fiatal újságírók első nyári fórumát, melyre 9 nyugat-európai országból, az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek részt­vevők. A MUOSZ által szer­vezett háromhetes rendez­vénysorozaton a vendégek találkoztak a magyar köz­élet képviselőivel, és or­szágjáró körutat tették. Elő­adásokat hallgattak a ma­gyar politikai, gazdasági és társadalmi élet időszerű kérdéseiről, a kül- és tájé­koztatáspolitikáról. A kutya Varga Mária összesöpörte a morzsát az asztalon. Tenyerébe gyűjtötte, vi- gyázva a konyha sarkában megbúvó fedeles vödörhöz vitte és beleszórta a megszáradt kenyérdarabkáikat. Megállt az ajtóban. Szétnézett, bólintott. Lenyúlt a kis műanyag vödörért, oda sem pillantott. Két ujjal, a vasaló éle nyomán, fölcsippentette a vászonterí- tőt, összehajtotta, a padra tette. A vödörrel a kezében becsukta ma­ga mögött a konyhaajtót, megpróbálta a kilincset, tart-e. A fölsepert veran­dát kikerülve szokott útján haladt, ki a kapun. Nyitotta, zárta. A Norton-kút alig néhány lépésnyire volt az olajjal nemrég lekent kaputól. Megtöltötte a vödröt. Vállát kissé lehúzta a súly, de ugyanolyan szapora léptekkel sietett vissza, mint ahogyan jött az imént. Nyitotta, zárta a kaput. A hátulsó ud­varban löttyintett a csirkék edényébe Néhány pillanatig egykedvűen nézte a nyakukat le-föl billentő jószágokat, aztán visszament á házba. Helyére tette a vödröt, rá a vászon- térítőt. A kopott tükör előtt megigazí­totta a fejkendőjét, lesimította magán a fekete szoknyát. Kötényét kétrét hajt­va az asztal sarkára fektette. Kilépett a házból. Bezárta az ajtót. A kulcsot a félfába vert szögre akasz­totta. A kamrához sietett. Kiemelte a beifőttesüvegbőd a csokorba kötött kri­zantémokat. Megvárta, míg a víz le­csöpög a sima agyagra. Behúzta a kamraajtót és elindult A kaput nem zárta be maga után. Nem állt meg egy pillanatra sem. Ment, gyors, egyenletes léptekkel a temető felé. — De miért? Miért? — döbbent belé a kérdés kétszer is, ahogy visszagondolt a megszokott, de most mégis elmaradt mozdulatra. Fülének hiányzott a kulcs roppanó- kopogó hangja. A krizantémokat a karjára fektetve vitte vigyázva. A sárgás-fehér virágok betakarták a mellét, hozzásimultak. — Miért? — kérdezte még a temető kapujában is, de nem érzett semmi furcsát, szíve egyenletesen vert. Amint az anyja sírjához ért, meglát­ta a kutyát. A késői napfény melegít­hette ugyan, de karikába gömbölyödve hevert a homokban, mintha fázna, öreg volt már. Pofája, szemöldöke kifehére- dett szőre elütött rőtvörös bundájától. Varga Mária nesztelen lépteire föl­emelte a fejét. Vizsgálta egy ideig a feketeruhás nőt, aztán csak újra össze­gömbölyödött Varga Mária nem törődött vele. Ki­vette a kővázából a tegnapi csokrot A temetőkapunál a szemétkupac tetejére hajította a fonnyadt virágokat. A kút- nál elővette zsebéből a bádogbögrét, belemerítette a vödörbe. Ügyelve létpeire ismét a sírhoz ment. A kutya megint fölemelte a fejét. A bögrét nézte. — Mit akarsz? — kérdezte hangosan Varga Mária A kutya megbillentette az egyik fü­lét. A bögrét nézte. Varga Mária kibo­gozta a krizantémokra tekert átázott háncsokat. Ki loccsantotta a kővázából a vizet. Az őszi homokon szétterült a folt. A szél belekapott a krizantémok­ba, néhányat arrébb görgetett a fekete márványon, összefogta a szétpergő vi­rágokat A kutyára nézett. Az le nem vette a szemét a bádogbögréről. Va-rga Mária félbehagyta a mozdula­tot. Darabideig álldogált, aztán lehajolt és a kutya ónra elé tette a bögrét. Az elébb csak kívülről szaglászta körbe fektében, majd beleszagolt, de nem ivott. Visszaejtette a fejét a lábai közé. — Eh! — kiálltott föl bosszúsan Var­ga Mária. Fölkapta a bögrét, beleöntötte a vi­zet a kővázába. Gyorsan elrendezte a virágokat. Hátralépett, kissé összehú­zott szemét végigjártatta a fölvetett fejű krizantémokon. Lába mellől pa­rányi gyomot szakított ki. A bádog- bögrét visszadugta szoknyája zsebébe. Elindult. A temető kapujában vissza­fogta lépteit. Megállt. A gyomot/a töb­bi közé hajította, tenyerét a másikhoz ütötte. Várt. Türelmetlenül megfordult. Végignézett a sírok között. A kutya, hátsó lábait furcsán húzva a túlsó ka­pu felé sántikált. Varga Mária a szokottnál valamivel gyorsabban ért haza. A kaput bezárta maga mögött. Hortobágyi Zoltán Harci izgalmak, nyaralással Úttörők a munkásőrbáziaokon Országszerte csaknem 10 ezer vakációzó kisdiák tá­boroztatását szervezik a szü­nidőben a munkásőrök, a Magyar Úttörők Szövetségé­vel együttműködve. A legtöbb munkásór-bá- zis, köztük például Borsod- Abaúj-Zemplén megyei bükkaranyosi, a Vas megyei sótonyi, á Somogy megyei nagybajom!, a Heves megyei felsőtárkányi, a Baranya megyei Kisvaszar valamint az idén először a Fejér me­gyei pusztavámi festői kör­nyezetben fogadja a nyáron 6—7 turnusban az úttörőket. Az ott szolgálatot teljesítő munkásőrök, s azok, akik a gyerekek közé a táborba el­látogatnak, érdekes, színers programok sorát szervezik a kisdiákoknak. Nemcsak a munkásőr-naipokon mesél­nek életükről és mutatják be technikai felszereléseiket, hanem a túrák, kirándulá­sok összeállításában is részt vesznek. A Borsod megyeiek például egy hétre Csehszlo­vákiába is átviszik kirándul­ni az úttörőket. Harsányból a Bükki Nemzeti Parkba, Sótonyból a Nádasdi várba. Bükkfürdőre, a jeli arboré­tumba látogatnak a gyere­kek. Nagybajomban ki sem kell menni a táborból hi­szen a színes faházak roman­tikus környezetben, hatal­mas erdő közepén, egy „so­mogyi” tisztáson állanak. A kiképzőbázisokon szer­vezett táboroztatáson túlme­nően is sokat tesznek az egységek, az alegységek a gyerekek kellemes nyaralta- tásáért. A tájegységek ha­gyományait, a természeti szépségeket feltáró helyi ak­ciók sorából kiemelkedik a most már tizenharmadik al­kalommal rendezett Galga- expedíció. Ennek során a gö­döllői munkásőregység irá­nyításával túrái úttörők in­dulnak augusztusban ván­dortáborozással szűkebb ha­zájukat felfedezni. A munkásőrházisokon lé­tesített nyári úttörőtáborok népszerűek a gyerekek és a pedagógusok körében. A munkásőrség egységei jelen­tős kedvezménnyel adják a szállást, szervezik az étkez­tetést, és ezzel nagyban se­gítik a gyerekek mind költ­ségesebb nyaraltatását. A velencei kisegítő iskola tanu­lóit például térítésmentesen fogadták Pusztavámon. PÜSPÖKLADÁNYBAN Történeti játszóház A történeti játszóház leg­fontosabb elméleti és gya­korlati kérdéseivel ismer­kedhetnek meg a Magyar Nemzeti Múzeum rendezésé­ben augusztus 1. és 10. kö­zött a püspökladányi mód­szertani tábor résztvevői. A történeti játszóház olyan ifjúsági közművelődé­si forma, mely a magyar történelem kiemelkedő kor­szakait dolgozaa fel, és já­tékosan segiti elő azok meg­ismerését, megértését. Egy- egy játszóház hat foglalko­záson hat szempontból kö­zelíti meg az adott kort. A foglalkozásokon korabeli ruhákat, használati eszközö­ket is készítenek a gyere­kek. A játszóházat közös já­ték zárja, amelyben a fia­talok a korábban elkészített történelmi tárgyakkal vesz­nek részt. A tábor résztve­vői megpróbálkozhatnak egy-egy játszóház forgató- könyvének elkészítésével és annak gyakorlati megva­lósításával is. Az elmúlt két évben meg­rendezett táborok tapaszta­latai azt mutatják, hogy a résztvevők későbbi munká­jukban — a helyi körülmé­nyeket figyelembe véve — felhasználják és továbbfej­lesztik a történeti játszóház elméleti-gyakorlati eleme­it, és szakkörökben, honis­mereti táborokban, iskolai rendezvényeken alkalmaz­zák is azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents