Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚLIUS 23. Kommentár Elszalasztolt lehetőség? Hosszú idő óta most van a legjobb esély az évtizedek óta húzódó közel-keleti vál­ság rendezését szolgáló nem­zetközi konferencia összehí­vására — ezzel, a térség szakértőit is meglepően de­rűlátó kijelentéssel adta meg az alaphangot izraeli tárgya­lásaihoz az egyiptomi kül­ügyminiszter. Eszmat Abdel- Megid személyében hosszú évek óta először tartózkodott a szomszédos országban a kairói diplomácia vezetője, így érthető, hogy a megfigye­lők megkülönböztetett érdek­lődéssel követték a jeruzsá- lemi tárgyalásokat. Az optimizmus persze — épp a térség politikai fejle­ményeinek ismeretében — visszafogott kell, hogy le­gyen. Eszmat Abdel-Megid úgy összegezte kormánya ál­láspontját, hogy a tárgyalá­sok legkedvezőbb fóruma­ként az ENSZ égisze alatt megrendezendő, s a Bizton­sági Tanács állandó tagjait is bevonó nemzetközi érte­kezlet lenne — csakhogy ez az a pont, ahol a jelek sze­rint a mostani izraeli vizit sem vitt közelebb az egyet­értéshez. S ez aligha csodál­ható, elvégre magán az iz­raeli kabineten belül sincs összhang e kérdésben: míg a munkapárt vezetője, Simon Peresz külügyminiszter pár­tolja egy genfi, szélesebb körre kiterjedő konferencia gondolatát, addig koalíciós társa, Jichak Samir kor­mányfő a leghatározottabban elzárkózik attól. A likud-párt vezére ugyan­is egy szűkebb hazáján és Egyiptomon kívül legfeljebb az Egyesült Államokat és Jordániát érintő tanácskozás híve. S a viták természete­sen nem csak és nem először Megid eszmecseréi kapcsán kerültek felszínre. Ellenkező­leg: ez az ütközőpont, amely az elmúlt időben nemegyszer az egész izraeli kabinet túl­élését tette kockára, felvil­lantva a törékeny egységű koalíció felbomlásának esé­lyét. Sokan fogalmaznak úgy, hogy Izraelben valójá­ban már meg is kezdődött a választási kampány, csupán az bizonytalan, mikor kerül sor a következő erőpróbára, s hogy mennyire rendeződ­nek át az erőviszonyok a tartóssá vált munkapárti— likud párharcban. Ami viszont a nemzetközi értekezlet témáját illeti, fé­lő, hogy Megid látogatása sem hidalta át az említett nézetkülönbségeket. Pedig az egyiptomi külügyminiszter nyilatkozatához azt is hozzá­tette: a pillanatnyilag fenn­álló, viszonylag kedvező esé­lyek esetleg sokáig nem is­métlődnek meg, vagyis a kí­nálkozó alkalmat nem lenne szabad elszalasztani. Ügy tű­nik azonban. Jeruzsálemben éppen ez történt. Szegő Gábor Libanonban Új tömörülés A libanoni hazafias erők szerdán „Egyesítési és Fel- szatoadítási Front” néven új tömörülést hoztak létre az izraeli megszállás elleni harc, illetve a belpolitikai reformokért folyó küzdelem összehangolására. A bejrúti bejelentés sze­rint a frontban 13 baloldali és muzulmán szervezet vesz részt, köztük a Libanoni Kommunista Párt, a Valid Dzsumblatt vezette Haladó Szocialista Párt, a Nabiih Bem irányítása alatt álló síita Amal, illetve független személyiségek is. Nem vesz részt az újonnan létrejött tömörülésben az Irán-barát Hezbollah. Gorbacsov interjúja a Merdekának Sajtóértekezlet Brémában (Folytatás az 1. oldalról) példásnak nevezte a két el­térő társadalmi rendszerű gs szövetségi rendszerhez tar­tozó ország kapcsolatait, s kiemelte e viszony kedvező alakulását Richard von Wei­zsäcker szövetségi elnök ma­gyarországi látogatása óta. Külön értékelte a budapesti kulturális fórum sikerét a helsinki folyamat szempont­jából. Mint mondotta. az NSZK nagy várakozással te­kint a magyar kormányfő tervezett látogatása elé. Várkonyi Péter a sajtóér­tekezleten hangsúlyozta, hogy a kölcsönös kapcsolatok már évek óta mindkét fél javára fejlődnek, s azt mutatják, hogy a két ország a nemzet­közi életben is' közös erőfe­szítésekkel szolgálhatja a légkör javítását. Külön örö­münkre szolgált az a körül­mény — mondotta. hogy Genscher külügyminiszter is osztozik abban a vélemény­ben : a nemzetközi életben új gondolkodásra van szük­ség. Mint hangsúlyozták, kívá­natosnak tartják, hogy a kölcsönös utasforgalomban eljussanak a vízumkényszer eltörléséig. Genscher kifejez­te készségét, hogy támogat­ja e megoldás megvalósulá­sát. A magyar fél kifejezte or­szága érdekeltségét abban, hogy környezetvédelmi meg­állapodást kössenek az NSZK-val. Mindkét részről kívánatosnak tartják, hogy erről még ez évben megkez­dődjenek a tárgyalások. A felek ősszel folytatják a jo­gi és konzuli kérdésekkel kapcsolatos konzultációjukat és még ebben az évben ülést tart a kulturális vegyesbi­zottság. Várkonyi Péter köszönetét fejezte ki azért,, hogy az NSZK kormánya aktívan tá­mogatja az EGK és Magyar- ország közötti tárgyalásokra vonatkozó mandátum létre­jöttét. Reményüket fejezték ki. hogy a tárgyalások ha­marosan eredményesen zá­rulnak. Genscher külügyminiszter kifejezte országa elvi kész­ségét. hogy támogatja a ma- g^rországi német kisebbség kulturális tevékenységét. Szovjet—szír legénységgel a fedélzetén sikerrel felbocsátot­ták a Szojuz TM—3-as űrhajót. A képen: a személyzet tagjai (balról jobbra) Mohammed Farísz szír, valamint Alekszandr Viktorenko és Alekszandr Alekszandrov szovjet űrhajósok (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Horni uzi-szoros Harckészültség az amerikai badikajékon (Folytatás az 1. oldalról) tárgyalnak. Természetesen csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok is ugyanezt teszi. Le fogjuk szerelni a tér­ségben a hadműveleti-had - színtéri rakétákat is. Vagyis — mondotta Mihail Gorba­csov —, a Szovjetunió az „átfogó kettős nullamegol­dás” koncepciójából indul ki, a lépést nem kapcsolja ösz- sze azzal, hogy az Egyesült Államok nukleáris eszközö­ket tárol Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken és Diego Gardán. Mihail Gorbacsov kérdésre válaszolva részletesen kifej­tette, melyek a legaktuáli­sabb és reálisan megvalósít­ható lépések az ázsiai és délcsendes-óceáni térségben a feszültség csökkentésére. — Első lépésként a Szov­jetunió kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem nö­veli nukleáris fegyver szál­lítására alkalmas repülőgé­peinek számát területének ázsiai részén, ha az Egye­sült Államok a térségben nem telepít több olyan nuk­leáris eszközt, amelyek ké­pesek elérni a Szovjetunió területét. — Második feszültségcsök­kentő lépésként a Szovjet­unió kész csökkenteni ha­diflottájának aktivitását a Csendes-óceánon. Bizalomerősítő intézkedés lenne a haditengerészeti hadgyakorlatok számának és méreteinek korlátozása a Csendes-óceánon és az In­diai-óceánon, valamint a környező tengereken: egy évben 1—2 nagyszabású ha­ditengerészeti hadgyakorla­tot lehessen csak tartani, s időben jelentsék be azokat. — A harmadik megvaló­sítható lépés: az ENSZ több MOSZKVA A Szovjetunióban július 7-éin népgazdasági célokat szolgáló atomrobbantást hajtottak végre. A föld alat­ti robbantást ezúttal nem a kazahsztáni kísérleti tele­pen, Szem i pa latyi nszk köze­lében hajtották végre, ha­nem a Jakut ASZSZK terü­letén. KATMANDU Befejezte Nepálban tett háromnapos hivatalos láto­gatását Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár és ked­den este Katmanduból haza­utazott az NSZK-ba. A kan­cellárt elutazása előtt fogad­ta Birendra nepáli király. mint 15 évvel ezelőtt fogad­ta el az Indiai-óceán atom- íegyvermentes övezetté nyil­vánításáról szóló nyilatkoza­tot. Több éve folynak az előkészületek egy, a világ- szervezet égisze alatt tartan­dó nemzetközi konferencia megtartására ebben a kér­désben — közölte Gorba­csov. Am a tapasztalatok azt mutatják, hogy amint a kér­désben haladás történik, az Egyesült Államok azonnal megszakítja a tárgyalásokat. Itt az ideje annak, hogy az Indiai-óceán on és a hoz­zá kapcsolódó tengereken, átjárókon és öblökben meg­teremtsük a tengeri hajózás biztonságának garanciáit — hangsúlyozta Mihail Gorba­csov. — Negyedszer. Különösen fontos az atomrobbantások kérdése — mondotta Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió reméli, hogy közös erőfeszí­tésekkel ki lehet dolgozni és el lehet fogadni egy olyan történelmi jelentőségű meg­állapodást, amely a nukleá­ris leszerelés területén is előrehaladásra ösztönöz. Mihail Gorbacsov részle­tesen szólt a regionális konf­liktusokról is. A szovjet poli­tikus ezt a témakört össze­tettnek minősítette. Kifejtet­te: minden regionális konf­liktusnak megvannak a maga gyökerei, mondhatni a maga ..kórtörténete”, s gyógyításá­nak eszközei. Afganisztánban az afgán vezetés által következetesen folytatott megbékélési poli­tika fokozatosan átalakítja a belső helyzetet. Zsoldosok egész csoportjai szüntetik be a kormányellenes harcot, visszatérnek hazájukba a menekültek. Az afgán nemzeti megbé­kélés természetesen kizáró­Helmut Kohl ezt megelőzően a Kínai Népköztársaságban tett hivatalos látogatást. LONDON A brit parlament kedden jóváhagyta azt a brit—fran­cia tervet, melynek értelmé­ben a La Manche csatorna alatt építendő alagúttal kötik össze Nagy-Britanndát a kon­tinenssel. A francia törvény­lag az afgánok ügye, azoké is. akik az ország határain kívül tartózkodnak. A szovjet csapatok Afga­nisztánból való kivonásának kérdése elvben megoldott — mondotta a szovjet politikus. A Szovjetunió arra törek­szik, hogy a csapatkivonás határideje miné] rövidebb le­gyen. De ehhez az kell. hogy szüntessék be a beavatkozást Afganisztán belügyeibe és garantálják a be nem avat­kozást. Mihail Gorbacsov szólt az iraki—iráni háborúról. A szovjet vezető véleménye szerint a probléma már ré­gen nem csak a két szem­ben álló felet érinti. A há­borús tevékenység növeke­dése az egész világgal szem­beni kihívássá változott. Az ENSZ Biztonsági Tanács ha­tározatban szólította fel a fe­leket a háború azonanli be­szüntetésére és arra. hogy Irak és Irán vonja vissza csapatait a nemzetközileg el­fogadott határok mögé. A Szovjetunió megszavazta ezt a határozatot. Végezetül a szovjet—indo­néz kapcsolatok helyzetéről és_Indonéziának a nemzetkö­zi életben játszott szerepé­ről szólt Mihail Gorbacsov. Suharto elnök tervezett szovjetunióbeli látogatása, valamint a találkozó Mochtar Kusumaatmadja külügymi­niszterrel arra enged követ­keztetni. hogy a szovjet— indonéz együttműködés .mi­nőségileg új szintre emelke­dik. Élve a lehetőséggel, ezúton szeretném átadni a szovjet vezetés, a szovjet nép szívé­lyes üdvözletét, legjobb kí­vánságait. s kifejezni nagy­rabecsülésünket az Indonéz Köztársaság és nép iránt — mondotta végül Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra. hozás már áprilisban zöld utat adott a mintegy 5 mil­liárd fontos költségvetéssel, magánvállalatok által finan­szírozott tervnek. MANILA Földreform-rendeletet írt alá szerdán Corazon Aquino asszony, a Fülöp-szigetek el­nöke. Az ország mezőgazda­sági termőterületeinek gya­korlatilag összes kategóriá­ját érintő reformrendelet részletei, a földosztás felté­telei egyelőre nem ismerete­sek. Abba mindenesetre még beleszólása lesz a törvényho­zásnak, hogy a földbirtoko­sok mekkora területeket tarthatnak meg maguknak. Szerdán a két amerikai zászló alatt hajózó kuvaiti tartályhajó, és az őket kí­sérő három amerikai hadi­hajó áthaladt a Hormuzi- szoroson. A konvoj élén a Fox cir­káló haladt, egy fregatt és egy romboló pedig az iráni partok felől biztosítja a két tartályhajót. A hadihajókon harckészültségi állapotot ren­deltek el. Irán korábban többször megfenyegette az Egyesült Államokat, hogy megtámadja a lobogója alatt a Perzsa(Árab)-öbölben ha­józó kuvaiti vízdjárműveket. Az ÍRNA arról számolt be, hogy az egyik északi irá­ni város lakói Ali Hamenei elnök ottani látogatása so­rán kijelentették: készek amerikai célpontok elleni kamikaze-akciókban -részt venni, az iszlám forradalom magasztos céljainak megva­lósítása érdekében. Az öböl mentón az évezredek sodrában „Már a -régi görögök is ismer­ték...” — Számtalan történeti vissza­pillantás kezdődik ezzel a közhely- lyel. Ami azonban a ma Perzsa- (Arab)-öbölnek nevezett térséggel kapcsolatos viszályok, nagyhatalmi ellentétek történetét illeti, nos, ez- ügyben feltétlenül igaz a bevezető: már a görögök is ismerték az öböl stratégiai jelentőségét. Macedóniai Nagy Sándor az időszámítás előtt 323-ban, 32 éves koráiban az öböl menti Mezopotámiában — a mai Irakban — Babilonban halt meg: ez volt utolsó állomása világhódító út­ján, amely elvezette Perzsiába (a mai Iránba) és az Indus völgyébe (a mai Pakisztánba). Nagy Sándor is azért vetette már tekintetét az öböl környékére, ami­ért évezredeken át minden újabb hódító: a térség Európa és Ázsia kö­zött, stratégiai ponton fekszik Az öböl menti kereskedelem virágzásá­ra utaló legrégibb emlékek ötezer évesek. Még abból az időből szár­maznak, amikor a Tigris és az Euf- rátesz között elterülő Mezopotámia városállamai kereskedtek a mai Arab-félszigeten élt törzsekkel és a keleti birodalmakkal. A mai Szaúd-Arábia mellett Bah­rein szigetállam — ahol ma ameri­kai támaszpont van — egykor a híres-neves dilmuni civilizáció köz­pontja volt, városias kultúrával. Dilmun a tengeri kereskedelem for­dítókorongja volt a sumérok és az Indus völgyében élő népek között. Sumér följegyzések „paradicsomi” állapotokról szólnak Dilmunból; egyike ez azoknak a helyeknek, aho­vá a bibliai édenkertet helyezik mai kutatók. Az édesvizű források és pálmaligetek mellé települt oázisok­ban a kereskedelem, a halfogás és a gyöngyhalászat adott korokon át megélhetést az arab sivatag min­denkori lakóinak. Perzsia és Kína kereskedelméről az öböl víziútján át az időszámítás szerinti negyedik századból származ­nak emlékek, feljegyzések. Az ara­bok és perzsák ellentéteit az iszlám mélyítette el a hetedik század után; a perzsák az iszlám síita ágához csatlakoztak, míg az arabok többsé­ge szunnita maradt. Egy idő után megjelentek azután a nyugati tengeri hatalmak. Első­ként a 16. században a portugálok, akik erődöt építettek az öböl bejára­tánál lévő Hormuz-szigeten, hogy védjék az indiai támaszpontjuk, Goa felé vezető víziutat. Goa csak 1964- ben tért vissza Indiához. A portu­gálok Ománt is elfoglalták, de 1650-ben távozniuk kellett: színre léptek az angolok. Az öböl előbb brit—holland viszály, majd brit hó­dítás „beltengere” lett. Nagy-Britan- nia meghódította Indiát és többé nem nélkülözhette az öblöt. 1818-ban indultak az első brit büntetőexpedíciók az öbölmenti arab sejkségek ellen. Azt a vidéket akkor — a lakosok egyik fő tevé­kenységére utalva — kalózpart né­ven ismerték az európai tengeré­szek. Omán egyébként maga is je­lentős helyi hatalom volt a 17. és a 18. században; gyarmatbirodalma a kelet-afrikai Zanzibárig terjedt, s Indiával is kereskedett. Az első arab állam volt, amely diplomáciai kép­viselőt küldött az Egyesült Államok­ba, még 1840-ben — stílusosan nagy kereskedelmi szállítmány kíséreté­ben. A britek 150 évig maradtak. Ami­kor negyven évvel ezelőtt elvesztet­ték Indiát és Palesztinát, az öböl politikai jelentősége is csökkent szá- 'mukra, no és erejük sem maradt megtartására. A hatvanas évek vé­géig az öbölmenti sejkségek is meg­kapták a függetlenséget. A britek helyét az amerikaiak vették át. Jelenlétüket az utóbbi negyven évben ugyancsak hadiha­jók felvonultatása jelezte a legszem­betűnőbben. Az ágyúnaszád diplo­mácia ismert és szokott jelenség a régi „kalózparton”. Közben persze az öböl másért is fontossá lett: olajat találtak a partján. Irán déli részén már az időszámí­tás előtt 500 táján fölfedezték a kő­olajat, ám azt akkoriban még csak lámpaolajnak használták, vagy utat építettek a belőle nyert bitumenből. Babilonban látható talán a világ legrégibb, háromezer éves aszfalt- útja. Az első kereskedelmi mennyi­ségű olajlelet szintén iráni, s a dá­tum: 1908. Ez a britek zsákmánya volt már. Bahreinben 1932-iben, Sza- úd-Arábiában 1938-ban nyitották meg az első olajkutakat. Ez utóbbi­ak már az amerikai olajcégeknek termeltek, ezek tették hatalmassá az amerikai olajtársaságokat, ame­lyekkel — Roosevelt mondása sze­rint — „nem lehet politikát csinálni, de nélkülük sem”. Az öböl környé­kén található a világ ma ismert olaj- tartalékának kétharmada. Az ame­rikai haditengerészet 1949 óta van jelen az öbölben, az amerikai politi­ka egyik sarkpontja az „olajútvona­lak védelme”. A helyzeten egyelőre az sem vál­toztat, hogy az öböl jelentősége az olajszállítás szempontjából csökken. Jelenleg még naponta 6,5 millió hor­dó olaj utazik az öböl vizén, ám az utóbbi évtizedben megépült iraki, szaúdi és más olajvezetékek össz- kapacitása már napi 5,2 millió hor­dó, s e vezetékek a Földközi- és a Vörös-tengerre — és néhány év múlva az Indiai-óceánra is — nyíl­nak. Nem beszélve arról, hogy a kő­olaj hosszú távon visszaszorul a fej­lett ipari országok energiaforrásai között. Kérdés, hogy az Öböl prob­lémái ma rendezhetők-e végre más­képpen, mint a régi görögök óta mindig — immár fegyver nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents