Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

1987. JÚNIUS 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP — 5 Itt barátokra lel az ember Pillanatok a mozgássérült gyerekok táborából flz érdekek közössége - közérdek Mire futja a tanácstagi keretből Jászberényben? Először a hídon át próbál­juk megközelíteni a tábort. Aztán visszafordulunk; félő, hogy a szekérútba mélyült kátyúk foglyul ejtik autón­kat. Keresünk egy másik utat: hepehupás ez is, de va­lahogy csak bezötykölődünk a táborba. Átvillan rajtam: mi lehet itt, ha esik az eső? Hogyan jut be a gyerekeket szállító busz vagy netán a mentőautó? Vetélkedő, diszkó A berekfürdői úttörőtá­borban vagyunk, amely júni­us első napjaiban évek óta a megyében élő mozgássé­rült gyerekeknek ad otthont. Kihalt a tábor, néhány fiú és lány álldogál csak' a fa­házak előtt. Megtudom: a többiek fürdőbe mentek. Néhány perc múlva autó­busz fordul a magas törzsű fák alá; megérkezett a csa­pat. Nyílik a busz ajtaja, a felnőtt kísérők leszállnak, lekerülnek a tolókocsik, az­tán a gyerekek is; ki ölben, ki a saját lábán. Tibor Jászfényszaruból jött. Hamar összebarátko­zunk: a körém gyűlő gye­rekcsapatba vegyülve boldo­gan közli velem, hogy min­den évben el szokott jönni. — Mindig új barátokat ta­lálok itt, — magyarázza. — Ezek a barátok meg is ma­radnak, levelezünk egymás­sal, tartjuk a kapcsolatot. Aztán júniusban itt találko­zunk. Most is itt van két barátom... Nekem kikapcso­lódást jelent a tábor. Nagyon jók a programok. — Például? — Vetélkedők, akadály­verseny, táncverseny, disz­kó. — Táncoltál? — Hát perszel — Otthon nem szoktál? Elkomorodik. — Otthon nem járok el. Legfeljebb a lakásban tán­colok, amikor zenét hallga­tok. Azt is szeretem még, hogy itt mindennap fürödni járunk. — Jó? — Nagyon! Nemcsak azért, mert lubickolni lehet, ha­nem mert a gyógytorna ja­vítja a mozgásunkat. Telje­sen más itt az élet, mint ott­hon. A táborban olyan gye­rekek vannak, akik mozgás- sérültek. Odafigyelnek egy­másra, segítenek. Betegség­gel, bajjal küszködik min­denki. Nem nézik le a má­sikat azért, mert mozgássé­rült. — Az egészségesek lené­zik? — Előfordul... Mielőtt hallgatás mögé rejtőzne, másra terelem a szót. — Milyenek a pedagógu­sok, nevelők, akik veletek vannak? — Nagyon rendesek. Bár­milyen bajunk, gondunk van, megkereshetjük őket, segítenek. Szeretnek ben­nünket. És nagyon türelme­sek. Talán azért, mert tud­ják, hogy mit vállaltak. — Voltál már más tábor­ban is? — Nem. Mindig csak ide jövök el. Az az igazság, hogy az iskolai táborokba nem mertem jelentkezni. Nem biztos, hogy bírnám. Egy hosszabb gyalogtúrát például nem vállalnék... Egy asszony meg a fia * Az uzsonna hírére eltűnik mellőlem a gyerekcsapat. Egyedül maradok egy toló­kocsiban ülő fiúval. Tanács­talanul nézek szét: eltoljam az ebédlőig vagy elhozzam az uzsonnáját? — Elhozzam az uzsonná­dat? — hajolok hozzá. Nem válaszol. A faház fe­lől kislányos alakú, vékony asszony jön felénk. — Nem tud beszélni, — magyarázza. Elmegy, aztán túrókrém­mel, túró rudival tér vissza az étteremből. A fiú a toló­kocsiban örömmel nyugtáz­za: kezével, arcizmaival, mozdulataival fejezi ki bol­dogságát. Az asszony gya­korlott mozdulatokkal etetni kezdd. — A fiam, — mondja a ci bakházi Tóth Lászlóné. — szülés közben agyvérzést ka­pott, azért nem egészséges. Akkoriban dolgoztam, de abbahagytam a munkát, ott­hon maradtam Krisztivel, nem akartam intézetbe ad­ni. Annyira értelmes, és any- nyira szeretjük, hogy nem tudnám odaadni. — Hogyan jutottak el mindketten a táborba? — A gyógytornászunk em­lítette ezt a lehetőséget. Azért jöttem el Krisztivel, mert sok gondoskodást igé­nyel, és mert én is szeret­ném egy kicsit kipihenni magam. Otthon van még egy fiam: kétéves. A férjemet baleset érte és amputálták a lábát, nem tud segíteni ne­kem. A két gyerekkel, a ház­tartással reggeltől estig van munka. Krisztivel mindig törődni kell. Etetni, öltöz­tetni, W.C-re vinni, fürdet­ni..., és játszani. De erre sokszor már nincs időm. Négy emberre kell dolgoz­nom. Amikor tizenegykor — éjfélkor ágyba kerülök, a hátam majd belyukad, a lá­Megalakult Környezet- és természetvédelmi tanács Szerdán megtartotta ala­kuló ülését a MTESZ Köz­ponti Környezet- és Termé­szetvédelmi Tanácsa. A ta­nács véleményezi a környe­zet- és természetvédelmet érintő országos jelentőségű koncepciókat, tervezeteket. A tanács részt vesz a ter­mészeti környezet megóvá­sára, fejlesztésére irányuló munkában, népszerűsíti és felkarolja a jó módszereket. Mozgósítja az ipar, a mező- gazdaság, valamint az infra­struktúra területén dolgozó szakembereket, MTESZ- egyesületek és megyei szer­vezetek aktivistáit a környe­zetkímélő technológiai és technikai megoldások, az úgynevezett környezetbarát eljárások alkalmazására. Az ülésen részt vett Láng István, az MTA főtitkára is. Vizsgázó erdészek Gépkezelőit, fakitermelők lesznek Az erdészeti dolgozók munkavédelmi helyzetét ele­mezte a MEDOSZ; a szak- szervezet megállapítása sze­rint a közelmúltban megtett intézkedések már éreztetik hatásukat. Különösen ered­ményesnek bizonyult, hogy az elmúlt év elejétől kötele­ző az erdészeti gépkezelők számára a hivatalos jogosít­vány megszerzése. Eddig 16 ezer erdészeti munkás ka­pott engedélyt arra, hogy a továbbiakban a nagyértókű gépekkel dolgozhasson, a ko­rábbinál immár nagyobb föl­készültséggel, biztonsággal. Az erdei munkavédelmet ja­vítja, hogy a fakitermelést folytató kisiparosoknak is vizsgázniok kell. Gazdálkodni az erőforrásokkal, méghozzá az eddigiek­nél lényegsen eredményesebben — többek közt ez is célja a tanácsi gazdálkodás korszerűsítésének.. A helyi tanácsok döntési jogköre kiszélesedett, nagyobb teret kaptak a he­lyi elképzelések megvalósítására. Megnövekedett felelős­séggel ugyan, de szabadabban dönthetnek a település fej­lesztésének részletkérdéseiben. Egyúttal abban is érde­keltté váltak, hogy minél több saját forrást tárjanak föl, hogy növelni tudják a beruházások fedezetét. Lényegében arról van tehát szó, hogy ahol mozgósítják a lakosság és a termelő vállalatok tartalékait, ahol nagyobb mértékben számíthatnak a lakóhely áldozatvállalására, ott dinamiku­sabb fejlődésre is számíthatnak. bam dagadt. Sokszor olyan fáradt vagyok, nem is va­csorázom. Ebédelni se tudok nyugodtan, mindig föl kell állni valamiért, szaladni kell, hozni valamit a gyere­keknek. Hallgatunk. Kriszti eszi a túrókrémet. Nézem az asz- szonyt. Sovány, izmos, kidol­gozott a teste. Negyvennyolc kiló a súlya. Van idő játszani — Itt jó —, mondja to­vább, le nem véve szemét a gyerekről. — Nem kell főz­ni, mosogatni, van időm, hogy késő. estig játsszunk Krisztivel. Fogom a kezét és rajzolunk. Barátokat is ta­lált a táborban, tegnáp együtt labdáztak. Egészséges gyerekekkel nem tud így játszani. Az egészséges gye­rekek türelmetlenek vele, és ő is furcsán viselkedik. Ész­revettem, hogy ideges, csu­pa görcs, ha velük játszik. Nagyon jó hatása van a mindennapi fürdőzésnek is, sokkal lazábbak lettek a gyerek izmai. — Otthonra nem kap sem­miféle segítséget? — A tanács hozzánk irá­nyított egy gondozónőt, de nem nagyon tudunk meg­egyezni. — Mi fesz magukkal ké­sőbb? Fölnéz az etetésből; sze­mében riadalom és mintha egy kis bizalmatlanság is bújkálna. — Hogyhogy később? — kérdéssel odázná el a vá­laszt. — Ha Krisztián nagyobb lesz. . — Nem tudom. Most még föl bírom emelni... Befejezi az etetést. A toló­kocsi megmozdul; elindulnak a tábor közepe felé, ahol ép­pen vetélkedőre gyűltek ösz- sze a gyerekek. Hazaindulok én is. Vissza a hepehupás úton. Paulina Éva Sok helyen ennek érdeké­ben úgynevezett tanácstagi keretet hoznak létre. A vá­lasztókerületek maguk dönt­hetik el, mire fordítják az így biztosított fejlesztési le­hetőséget. De mint azt a jászberényi tapasztalat is mutatja, ezért maguknak is le kell tenni valamit a kö­zösség asztalára. És azok. akik többet vállalnak, na­gyobb arányban is részesül­hetnek a tanácstagi keret­ből. Dr. Forgács István, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága titkárságának osz­tályvezetője elmondta ugyan­is, hogy immár harmadik éve írnak ki az 51 választó- kerület között pályázatot. Közülük idén is azok a vá­lasztókörzetek részesednek a tanácstagi keretből, amelyek ennek értékét saját felaján­lásaikkal tudják megsokszo­rozni. — IMiért is döntöttek a pá­lyázati rend mellett? — A célunk az volt, hogy a társadalmi munkában rej­lő ki nem használt lehetősé­geket hozzuk felszínre. Ab­ból indultunk ki, hogy a vá­lasztókerületek lakói, ha ér­dekeltté válnak, öntevéke­nyebben vesznek részt a vá­rospolitikai célok megvalósí­tásában, hiszen ennek a sa­ját körzetükben 'is előnyét látják. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a városi tanács fejlesztési alapja kor­látozott. Többnyire olyan fej­lesztésekre fordítjuk, 'ame­lyeket a település egésze megkíván. _ Ezért csak kon­centráltan’ tudjuk felhasz­nálni egy-egy nagyobb, vagy nélkülözhetetlen létesítmény kivitelezésére. A kisebb kö­zösségeket érintő, de leg­alább ennyire fontos részfel­adatokra csak szétaprózva csurran-cseppen a közös kasszából. — Idén milyen összeget szántak a tanácstagi keretre, és milyen feltételeket szab­tak a pályázat kiírásakor? — Mintegy 1 millió 600 ezer forintról van szó. A ta­nács pedig úgy döntött, hoev azok pályázhatnak, akik legalább annyi értékű társadalmi munkát ajánla­nak fel, mint amennyi pénz­beli juttatásban szeretnének részesedni. A pályázatokat egyébként a városfejlesztési és ellátási bizottság bírálta el és javaslattal terjesztette a végrehajtó bizottság elé. — A választókörzetek vé­gül is teljes szabad kezet kaptak vagy a városfejlesz­tési elképzelésekhez kellett igazodniuk? — A kiírás hat fejlesztési területet tartalmazott. Ezek között szerepelt az út, — járda — és pariképítés, a gáz­vezeték, szennyvíz- és ivó- vízhálózat bővítése. Egy-egy kerület egy pályázatot nyújt­hatott be. megjelölve, hogy a hat célfeladat közül melyi­ket kívánják fejleszteni. A tanácstagok, jól lehet ma­guk is ismerik körzetük gondját-baját, a lakossággal a tanácstagi beszámolókon, a választókerületi vagy lakó- és uítcabizalmi gyűléseken vitatták meg, hol szorít a ci­pő, mi az a fájó pont. amin ik sincsenek. Azután a gyógynövények előtérbe ke­rülése magyarázható azzal a világméretű jelenséggel, mozgalommal, melynek lé­nyegét a természetes élet­módhoz való visszatéréssel jellemezhetünk leginkább. Különösen a fejlődő orszá­gokban (pl. az Andok orszá­gaiban) van ennek nagy kul­tusza, ahol a mai napig meg­őrződtek ősi népi eljárások. — Nálunk milyen szerepet kapnak a növények a gyó­gyászatban ? Kiváló magyar kutatók foglalkoznak ezzel a témá­val. Csak egy-két nevet em­lítek. Az Erdélyben élő Rácz Gábor igen magas szinten foglalkozik- a gyógy­növények hatásanyagku tatá­sával. Néprajzosok gyűjtése­it is próbálja laboratóriumi úton bizonyítani, vagy ha kell, cáfolni. Itthonról Oláh Andor nevét említeném, aki utóbbi kötetében az Űi hold, új király! címűben pl. a ma­gyar népi orvoslás történe­tét tárja elénk, s akitől je­lentős segítséget kaptam ki­állításom fotóanyagának ösz- szeállításához . Aztán a ha- Mmbai „gyógyfüves pap”, Szálai Miklós receptjei alap­ján készülnek a Halimbári- umi teakeverékek. Szeren­csére egyre több szakiroda­lom is megjelenik ebbe a témakörben, a Magyar Hír­mondó sorozatban pl. fölele­venítették a régi füvész könyveket, és hát Herbária termékei is egyre kereset­tebbek — A gyógynövények föl- használásakor a valós termé­szeti megfigyelések kevered­tek hiedelmekkel, babonák­kal. Milyen állomásai voltak változtatni szeretnének, ami megoldást kíván, amiben a lakosság együttes tenndaka- rással részt is vállal. — A végrehajtó bizottság döntött a pályázatokról. Mi­lyen eredménnyel? Hol hasz­nálják fel és mire fordíthat­ják az elnyert keretet? — Az 51 körzetből 26 kap ebben az évben támogatóst. Útépítésre 600 ezer forintot osztunk szét. Ebből a Kini­zsi, a I azov i-Bajnok, a Tölgyfa, a Kálmán, az Ál­mos, a Jedám és a Fenyő ut­cában összesen csaknem 3 kilométer útalap készülhet el. A Hatvani, a Tóth, a Pes­ti és a Lenin utcában 780 méter járda építésére nyílik mód. A Batthyány tér és a Szövetkezet utcában a park­építést támogatjuk. Gázle­ágazó készül a pelyhesparti (140 lakást érint), a Szabad­ság — Alkotmány és a Szeg­fű utcai részen. A szennyvíz- hálózat a Pannónia, a Köl­csey, a Sikló — Jászkapi­tány és a Vadász utca térsé­gében bővül; a Fiastyúk, a Jászkapiitány, a Fodor, a Pintér, a Bokor, a Gyöngy- tyűk, a Sírkert és a Viener- mann utcában pedig a víz­vezeték-hálózat kiépítésére is jut ebből az összegből. — Az elmondottakból, úgy tűnik, a pályázati gyakorlat bevált. , — Egyre eredményesebben bizonyítja létjogosultságát. Három évvel ezelőtt még eléggé ismeretlen volt, úgy kelLett felkérni a körzeteket, vegyenek részt a pályázaton. Most már valóban csak a legaktívabb közösségek ré­szesednek a tanácstagi keret­ből. Bevált tehát az elkép­zelés. A tanácsnak így a fej­lesztési tervében egyébként nem szereplő kiegészítő fel­adatok megvalósítására is van módja, mert a lakosság saját erejével, közreműködé­sével megsokszorozza az er­re fordítható forrásokat. így válik az érdekek közössége közérdekké. Sz. Gy. ennek az útnak, amely elve­zetett a gyógynövények mai, tudományos fölhasználásá- ig? — A sámánok korában még elsősorban a hitnek tu­lajdonítottak nagy szerepet eleink a gyógyításban, ahogy az ismert mondóka is bizo­nyítja: „síppal, dobbal, ná­dihegedűvel” kuruzsoltak. A gyógynövények fölfedezésé­ben az első lépéseket a pász­torok, pákászok, illetve a pa­rasztasszonyok, javasasszo­nyok tették meg, nem pedig a tudósok. A későbbi füves­könyvek, herbáriumok írói nagymértékben támaszkod­tak a nép. a parasztok ta­pasztalataira. Tudományos Igénnyel Mélius Juhász Pé­ter Herbáriuma (1578) fog­lalkozott először a gyógynö­vényekkel. Aztán később fü- vészkönyvek sokasága jelent meg mint pl. Pápai Páriz Ferenc Pax corporisa, vagy a költő Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel sokak által ismert Füvészköriyve. Nagy volt ezeknek a könyveknek a hatásuk. Belőlük másolták ki a borbélyorvosok alkal­mazott tudományukat. Hogy a megyéből említsek példát, a karcagi tanyavilágban még napjainkban is használ­ják a farkasalmát, sebek gyógyítására. Persze sok még a tisztázatlan, megismerésre váró probléma. Megyénk is sok lehetőséget kínál a kuta­tó néprajzosoknak illetve a biológusoknak. Minden bi­zonnyal van még fölfedezni való, ami eltér az országos kutatások eredményeitől, ami megyei sajátosság. Je­lenleg mintegy 3—400 gyógy­növényt tartunk számon. Jenei Gyula Fotó: Korányi Éva Egy kiállítás margójára Fűben, fában az orvosság „Betegség esetén nemcsak az ember, hanem az állatok is igyekeznek fájdalmukat enyhíteni. A ragadózó élet­módot folytató kutyáknál és macskáknál különösen érde­kes ennek az ösztönnek a megnyilvánulása. Megszo­kott táplálékuk helyett ilyenkor a füvek között vá­logatnak, s azok gyógyító ha­tását „próbálgatják”. Az em­ber is hasonló módon kísér­letezve juthatott el a gyógy­növények felismeréséhez”. Ezekkel a szavakkal kezdő­dik az a kis kiállításvezető füzetecske, amely a szolnoki Damjanich múzeum Népi gyógyászat, gyógynövények című anyagának behatóbb tanulmányozásához ad segít­séget az érdeklődőknek. — Vajon mi lehet az oka annak, hogy mostanság re­neszánszát éli a gyógynövé­nyekkel való foglalkozás ? — Erről kérdeztük a kiállítás létrehozóját, rendezőjét. Bé­res Máriát, aki muzeológus­ként a természettudományok gazdája. — Az Egészségügyi Világ- szervezet is nagy mértékben ösztönzi a hagyományos né­pi. gyógynövények fölhasz­nálását, ugyanis mostanra, a gyógyszeripar fejlődésének következtében nagyon elter­jedtek az olyan gyógysze­rek, amiket teljes egészében vegyi úton állítanak elő. Az emberi test. az emberi szer­vezet számára viszont idege­nek az ilyen szintetikus vagy félsaintetikus szerek. Ezek­kel szentben a növényi gyógyszerek — bár hatásuk lassúbb, de tartósabb is — sókkal jobban, megfelelőb­ben épülnek be a szervezet­be. S ezeknek mellékhatása­A butéliákban lévő gyógynövényeken (bogyókon, leveleken, gyökereken, virágokon) kívül a földolgozásukhoz szükséges eszközök (a bal felső sarokban például egy kamillaszedd) is megtekinthetők az előreláthatólag július végéig nyitva tartó kiállításon

Next

/
Thumbnails
Contents