Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

1987. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egymillió pöttyöslabda Szarvasról. A Szarvasi Plastolus Ipa­ri Szövetkezet mintegy 250 féle terméket készít, elsősorban műanyagból. Túlnyomórészt játékokat állítanak elő, de sport­eszközök és különféle műanyag használati tárgyak is meg­találhatók termékeik között. Ebben az évben 1 millió mű­anyag labdát gyártanak — az országban csak itt készül ilyen — s ezekből külföldi piacra is szállítanak. A képen: a mű­anyag labda alapanyaga sütőformákba csorog (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS) Svéd küldöttség a megyében A KPVDSZ Központi Ve­zetőségének vendégeként négytagú svéd szakszerveze­ti küldöttség tartózkodik ha­zánkban. A svéd szakszerve­zeti vezetők tegnap Szol­nok megyébe látogattak. A megyei tanácsházán talál­koztak Mohácsi Ottó. megyei tanácselnökkel, aki tájékoz­tatta őket szűfcebb hazánk társadalmi, gazdasági életé­ről. Dr. Sebők György, a munkahelyi szakszervezeti bizottság titkára a szakszer­vezeti munka tartalmi kér­déseiről informálta a svéd szakszervezeti küldöttség tagjait. Bemutatkozó látogatás Dr. Kocsis Elemér, a Ti­szántúli Református Egyház- kerület püspöke bemutatko­zó látogatáson járt tegnap Szolnokon. A püspököt fo­gadta Mohácsi Ottó, a me­gyei tanács elnöke és meg­beszélést folytattak időszerű legyházpoliitikai' - kérdésekről. Részt vett az eszmecserén Ürmössy Ildikó, a megyei tanácselnök-hely ettes. Cseke Béla Hajdú-Bihar, és Náná- si Mihály, Szolnok megyei egyházügyi titkár is. 4 fogyasztók megyei tanáosa előtt: A piacok szerepe az ellátásban „Megszaladtak " a zöldségfélék árai A piac már önmagában is érdekes, alkalmi érintkezé­sek színhelye, ahol nemcsak ismerősökkel találkozhat az ember, hanem híreket cse­rélhet, színes mozgalmas vi­lágot láthat, és megvásárol­hatja a konyhára szükséges áruféleséget. Mégpedig hol olcsóbban, hol pedig drágáb­ban jut hozzá. Éppen ezért kísérte fokozott várakozás tegnap délelőtt a fogyasztók megyei tanácsának azt az ülését, ahol a különböző te­lepülésekről érkezett nép­frontaktívák a piacoknak az áruellátásban betöltött sze­repéről, az árak alakulásá­ról, az árképzésről cseréltek véleményt. Mivel a termékek rendsze­rint a piacokon cserélnek gazdát, a lakosság ellátásá­ban megnőtt a szerepük. Megyénkben tizennégy tele­pülés kivételével mindenhol van piac, sőt Szolnok, Jász­berény, Karcag, Tiszafüred és Mezőtúr piaccsarnokkal is rendelkezik. Kívülük a helyi tanácsok a vásárlási feltéte­lek javítása, gyorsítása érde­kében hetven helyet jelöltek ki az ABC-k, strandok, for­galmas helyek stb. környé­kén, ahol a kistermelők helypénz fizetése nélkül áru­síthatják termékeiket. Ezen­kívül a megyei tanács ebben az ötéves tervben több millió forinttal segíti a szolnoki nagybani piac áthelyezését, a központi piac rekonstrukció­ját, valamint a törökszent­miklósi és a mezőtúri piacok korszerűsítését. Kedvezőtlen hír, hogy a tavalyi szárazság és a zord tél következtében az elmúlt év első negyedéhez viszo­nyítva 1987 három első hó­napjában 39 százalékkal emelkedett a zöldségfélék ára Sajnos, az állami és szövetkezeti termelés csök­kenése miatt ezeknek a szek­toroknak az első negyedév­ben nem volt jelentős mér­séklő szerepük. Remélhető­Tóth Andrásnak, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tálya vezetőjének szóbeli tájékoztatójából kiderült, hogy a nagyüzemek zöldség­gyümölcstermelése az utóbbi években alaposan vissza­esett, és ez a folyamat jel­lemző a megyénkre is. Ta­valy Szolnok megyében 10 ezer 500 tonnával kevesebb zöldség- és gyümölcs került ki az állami gazdaságokból, szövetkezetekből, mint pél­dául 1985-ben. Az idén to­vábbi csökkenés várható ezekben a szektorokban. Ugyanakkor a hiányzó mennyiség pótlására növeke­dett a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentősége. Néhány sajátosság is el­hangzott. Így megtudhattuk, hogy a környező megyékhez viszonyítva nálunk az embe­rek burgonyából és gyü­mölcsből kevesebbet termel­nek otthon, így többet vásá­rolnak a piacról. A válasz­ték bővítésére, az áru útjá­nak rövidítésére jó kezdemé­nyezésnek bizonyult két éve a szolnoki nagybani piac megnyitása, ahová például tavaly már kétezer tonna gyümölcs, zöldség érkezett. Sajnálatos, hogy itt szinte kizárólag csak magánkeres­kedők vásárolnak, és kevés az állami, szövetkezeti vevő. Igaz, nyárvégén, a befőzések idején temérdek család in­nen vehette, vette meg a be- főttes üvegekbe valót. Ami nem utolsó szempont: ol­csóbban, mint a piacon. leg a nyári, nagyobb meny- nyiségű szántóföldi zöldség­félék megjelenése után az árak alaposan mérséklőd­nek. Hogy az árak ne szakad­janak el a valóságtól a ta­nács illetékesei az áru útjá­nak egyszerűsítésén fáradoz­nak, kiiktatva a közvetítő­ket. Szeretnék elérni, hogy jobb szervezőmunkával a szolnoki nagybani piacon többet vásároljanak áfészek is. Keresik azokat a megol­dási módokat, amelyek se­gítségével a termelőket ér­dekeltebbé tennék a ter­mesztésben, magyarán szólva nagyobb hasznuk lenne. Termelők és érdekek A hozzászólók igen élesen, mondhatni, kritikusan véle­kedtek a piacokról, az árak­ról. Többen kifogásolták, hogy a szolnoki központi pi­ac zöldség- és gyümölcsárait néhány magánkereskedő „szabályozza”. Példákkal igazolták, hogy rendszeres, folyamatos ellenőrzés mel­lett bizonyítható az áru út­ja a termelőtől a vevő asz­taláig és az esetleges közve­títőlánc — amely drágítja az árut — kiiktatható. Ugyan­akkor azt sem hallgatták el, hogy az ellenőrzések sűríté­se, büntetések révén nem lesz több zöldség, gyümölcs. Éppen ezért javasolják a Fo­gyasztók Országos Tanácsá­nak: a felvásárlás és az ér­tékesítés lehetőségeit korsze­rűsíteni, bővíteni szükséges. Ha kell olymódon, hogy ma­guk a termelők hozzanak, lét­re érdekközösséget az áru közvetlen piacokra, boltokba szállításáról. Javasolták; hogy a megyében minden­képpen bővíteni kell a hűtő- és feldolgozókapacitást, tá­rolást. Szigorúbb, alaposabb hatósági ellenőrzéseket kér­tek az álőstermelők, álkeres­kedők kiszűrésére, amely a közvetítőlánc kiiktatását, az árak mérséklését is jelente­né. A megyei tanács keres­kedelmi osztályának jelen lévő vezetője ezzel a kérés­sel kapcsolatban ígéretet tett arra, hogy második félév­ben a kereskedelmi felügye­lőség átjfogó vizsgálatba kezd a piaci árak alakulásá­val, helyzetével kapcsolat­ban. A javaslatokat a jelen­lévők egyhangúlag elfogad­ták. Vásárlás nagyban Kiiktatni a közvetítőket Évi százmillió tonna Mi legyen a hulladékkal? Az országban — iparban, mezőgazdaságban.. — évente mintegy százmillió tonna hulladék, melléktermék kép­ző .ik. E hatalmas mennyi­ségnek azonban mindössze a fele kerül vissza a gazda­ság vérkeringésébe. A többi elvész. Ami nem csupán amiatt baj, hogy a kidobott anyagokkal hatalmas érték megy veszendőbe, haijem azért is, mivel az évről év­re növekvő mennyiségű sze­mét számos vidéken már erősen szennyezi a környe­zetet, s veszélyezteti a ter­mészet egyensúlyát. A hulladékok és mellék- termékek eltüntetésére két lehetőség kínálkozik. Meg­semmisíthetjük, eláshatjuk vagy feldolgozhatjuk azokat. A választás persze nehe­zebb, mint ahogy az az első pillanatban látszik. Az elte­metés, a megsemmisítés az egyszerűbb megoldás, még akkor is, ha ez a művelet is sok-sok pénzbe kerül. De a föld mélyére vagy egyéb biztosnak vélt helyre elhe­lyezett anyagok azért velünk maradnak, s ki tudja, hogy mikorra gyűlik össze belő­lük környezetet sértő veszé­lyes mennyiség. 4 fele elveszik Néhány ide illő adat: je­lenleg a hulladékártalmatla­nítás legjobb, de legdrá­gább módszere az égetés. Ám az idehaza keletkező — a környezetre így-úgy ártal­mas — hulladékoknak a 75 százaléka nem égethető. Va­gyis, mintegy 500—700 ezer tonnát más módon kell el­tüntetni. Lerakodótelepeken például. Egyelőre azonban csak azt mondhatjuk, hogy Magyarországon lesz olyan lerakodótelep, ahonnét nem kerülhet ki ártalmas szeny- nyeződés. A hetedik ötéyes tervben öt ilyet kellene kié­píteni, a beruházás költsége azonban elérné a 4,5 milli­árd forintot. Szóval, tulajdonképpen nincs más ésszerű lehetőség, mint a hulladékok, mellék- termékek - újrahasznosítása, ami végül is az alapanyag­Jelenleg az ipar Dán zu millió tonna, a mezőgazda­ságban 63 millió, az építő- anyagiparban 8 millió tonna hulladék keletkezik. A kép­ződő anyagok feldolgozását tekintve leghátrébb az építő­ipar áll, hiszen hulladékai­nak mindössze negyedét hasznosítja, a másik két ágazat viszont a felét. Érde­mes kiemelni az élelmiszer- ipart, ahol a melléktermékek 98 százaléka már feldolgo­zásra kerül. Az elképzelések szerint 1990-ben a hasznosított hul­készleteinket növeli. Erre pedig feltétlenül szükségünk van, hiszen erőforrásokból, nyersanyagokból egyre ke­vesebb van körülöttünk. És mégis, évente 50 millió tonna feldolgozható anyagot kidobunk az ablakon... Arról persze, szó sincs, hogy a melléktermékek hasznosítását óhajtó, támo­gató — 1981-ben meghirde­tett — kormányprogram eredménytelen volna. A ha­todik ötéves tervidőszakra kitűzött cél, nevezetesen az, hogy a feldolgozott hulladé­kok értéke az 1980-as 6.3 milliárd forintról 1985-re 11.5 milliárdra növekedjen, teljesült. Persze ezt a lát­ványos eredményt jelentős beruházások alapozták meg; e fejlesztések, bővítések költsége ezidő alatt megha­ladta a 10 milliárd forintot. ladékok értéké mar el fogja érni a 18—19 milliárd fo­rintot. Ennek szükségessé­gét nem vitatja egyetlen szakember sem, ám jó páran közülük mégis kételkednek e cél elérhetőségében. A korábbiakhoz hasonló gyorsütemű fejlődést ugyan­is nehéz lesz megvalósítani. Elsősorban azért, mert má­ra már elfogytak az egysze­rűbb, így kevesebb pénzt igénylő feldolgozási módsze­rek. Magyarul: most ahhoz, hogy valamely vállalat a ke­letkező hulladékainak, mel­léktermékeinek még nagyobb hányadát hasznosíthassa, a korábbinál lényegesen több forintra volna szüksége. S ilyen, lényegében lassan megtérülő, meg kevés hasz­not hajtó fejlesztésekre, be­ruházásokra a legtöbb üzem­nek, termelőszövetkezetnek ma sincs elegendő anyagi ereje. Mutatja ezt az is, hogy az idén eddig összesen hat, megvalósításra javasolt pá­lyázatot kellett az illetéke­seknek elbírálniuk. A gazda­ságok tartózkodását termé­szetesen nemcsak a nehéz anyagi helyzetük magyaráz­za. A vállalkozási kedvet mérséklik a tartós devizális nehézségek. Ez azért gond, mivel az e területen alkal­mazható eszközök, gépek, el­járások zöme csak a fejlett tőkés országokból szerezhe­tők be. Ám ezeken kívül problémát okoz a hulladék­hasznosítási beruházásokhoz adható állami támogatások jelentős csökkenése is. Elfogadható módszereket A mezőgazdaságban éven­te körülbelül 400 ezer tonna eltüzelhető hulladék kelet­kezik, ennek hasznosítása — például a biobrikett-gyártás bővítésével — az elmúlt idő­szakban számottevően ja­vult. Kevésbé megnyugtató viszont az agrárterületen fel­gyűlt veszélyes hulladékok sonsa. Csak az élelmiszer- iparból évente legalább 500 ezer tonna ártalmasnak mi­nősíthető hulladék kerül ki; e mennyiség negyedének megsemmisítésére, vagy más, a környezetre nem ártalmas elhelyezésére egyelőre nincs elfogadható módszer. Ugyan­így nem megoldott a lejárt szavatosságú növényvédő­szerek — ebből már össze­gyűlt 300 tonna —, illetve a kemikáliák csomagolóanya­gainak — ebből is van v?gy 500 tonna — szervezett ösz- szegyűjtése, tárolása és meg­semmisítése. Ezért azonban aligha hibáztathatók az üze­mek. Horváth L. István Agrokémiai Centrum alakult Mezőtúron (Folytatás az 1. oldalról) vízbekötéseknek, a tartály alapok készítésének, a tér­burkolásoknak, a tároló-ke- verő tartályok felállításának és a mérlegháznak a terve­it. Ezzel a gyár másik egy­millió forinttal is olcsóbbá teszi a beruházást. A me­zőtúri városa párt végrehajtó bizottság a közelmúltban számoltatta be a gesztor gaz­daságot a megvalósítás első ütemének helyzetéről. és megállapíthatta, hogy az ag­rokémiai telep kivitelezése jó ütemben halad, úgymond sínen van. Apropó sínek: a Közúti Igazgatóságtól meg­vásárolt telepen lévő úgyne­vezett csonkavágányok meg­hosszabbításával lehetővé válik, hogy a közútinál lé­nyegesen olcsóbb vasúti szál­lítással juttassák ki a szol­noki gyárból a folyékony ke­mikáliát a közös tárolóhely­re. Ügy tervezik az agroké­miai társulás szakemberei, hogy a nyári betakarítást kö­vető tápanyagvisszapótlási munkák idejére elkészülnék a tartályok, mindhárom nagyüzem műtrágyaszükség­letének fogadására alkal­mas lesz a telep. A szom­szédok összefogásának hasz­na nem csak azzal mérhető, hogy együtt mennyivel köny- nyebben és olcsóbban kor­szerűsíthetik tápanyaggaz­dálkodásukat. Az évente ál­talában húszmillió forintér­tékű szilárd műtrágya szük­séglet megvásárlásához fel­vett üzemviteli hitel három havi kamata, a hagyományos kemikália számított tárolási és kiszórási veszteségei, a szállítás és a többszöri rako­dás költségei csupán a gesz­tor gazdaságban, az ottani szakemberek számítása sze­rint együttesen több mint hárommillió forintot tesz ki. Mindezt három gazdaságban megtakarítva nem kétséges, hogy az üzemi és népgazda­sági szempontból egyaránt hasznos együttműködéssel létrehozott agrokémiai telep költségei hamar megtérül­nek a mezőtúriaknak. T. F. Szovjet exportra varrnak nő! strand­táskákat az Abádszalóki Lenin Tsz tiszaderzsi bőrdíszműves részlegében. A különböző modellekből az idén 120 ezret szállítanak partnerüknek (Fotó; T. K. L.) D. Sz. M. Kevés a pénz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents