Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az idei időjárás kedvezett a takarmánynövé nyék fejlődésének. A bő csapadék gyorsan kasza alá érlelte a lucernát. Képünkön az Ab ádszalóki Lenin Tsz földjén száradáshoz for­gatják a levágott növényt (Fotó: T. Z.) ADÓÜGYEK Július elsejétől új hivatal Pénteken a Pénzügymi­nisztériumban sajtotajékoz- tatón ismertették az adóha­tóságok átszervezésének a programját. Sütő Dezső, a Pénzügyminisztérium Ellen­őrzési Főigazgatóságának fő­igazgatója elmondta: június 30-án megszűnik a Pénzügy­minisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatósága. s július 1-jén megkezdi működését jog­utódja, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal; ezzel egyidőben az adózás más hatóságainak tevékenysége is módosul. A szervezeti válto­zás az adózás korszerűsíté­sét szolgálja, és kapcsolat­ban van az előkészületben levő új vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer be­vezetésével, illetve annak végrehajtásával. Az új szervezet feladata lesz a vállalatok, szövetkeze­tek és társaságok adóinak beszedése, ellenőrzése vala­mint gazdasági információk gyűjtése. A jövőben a taná­csok helyett ez a hivatal adóztatja a kisiparosokat, magánkereskedőket és a szerződéses üzemeltetőket. A központi államigazgatási szerv létrejöttével egyidőben a fővárosban illetve a me­gyékben megszűnnek a Pénz­ügyminisztérium Ellenőrzé­si Főigazgatásához tartozó igazgatóságok és megalakul­nak az új hivatal igazgató­ságai, valamint felügyelősé­gei. Módosul a tanácsi adóha­tóságok valamint az illeték­hivatalok tevékenysége. A tanácsi adómegállapító híva-" talokat valamint az illeték- hivatalok, adórészlegeit átve­szi az újonnan megalakuló Adó- és Pénzügyi Ellenőrzé­si Hivatal. A tanácsok a jö­vőben csak az úgynevezett tárgyi adók — például a házadó, az ebadó — beszedé­sével foglalkoznak. A korszerűsítéstől a szak­emberek azt várják, hogy egyszerűbbé és jobban átte­kinthetőbbé válik az adózta­tás. Az előnyök elsősorban abban mutatkoznak majd meg, hogy az eddig külön működő központi és tanácsi irányítású adóhatóságok egyetlen szervezetben haté­konyabb módszereket alkal­mazhatnak. A hivatal egyebek között kidolgozza jelenleginél kor­szerűbb adóztatási formák bevezetésének a feltételeit is. Az adóhatóságok új szer­vezeti felépítéséről valamint működéséről a hivatal igaz­gatóságai, illetve felügyelő­ségei tájékoztatják majd az érdekelteket. Bz ÓIT napirendién Sopron idegenforgalma Pénteken a Duna Inter­continental Szállodában ülést tartott az Országos Ide­genforgalmi Tanács. Egye­bek közt megvitatta Sopron- Kőszeghegyalja, valamint Győr és környéke idegenfor­galmának helyzetét, s to­vábbfejlesztésének feladata­it. A testület az írásos elő­terjesztés alapján megálla­pította, hogy a nyugat-du­nántúli üdülőkörzet látoga­tottsága egy évtized alatt megkétszereződött. Az ideér­kező vendégek 43 százaléka külföldi. Az igényeket figye­lembe véve főként a szolgál­tatások minőségi színvona­lát, az infrastruktúrát kell javítani, és nagy figyelmet fordítani a környezeti érté­kek megóvására. Mivel első­sorban a gyógy- és termál­fürdők kedvéért keresik fel a legtöbben a nyugat-dunán­túli üdülőhelyeket, ezek fej­lesztése is elsődleges feladat. Célszerű lenne az országos, illetve a nemzetközi rendez­vények számát gyarapítani, valamint a hobbi-turizmus lehetőségeit bővíteni — hangzott el az ülésen. Az Országos Idegenforgal­mi Tanács az OIH előterjesz­tése alapján megvitatta a hazai kongresszusi turizmus helyzetét is. Napi 60 oxer liter Növeli termelését a Jásztej Az 1969 január elseje óta Jászapátin tevékenykedő Jásztej Termelőszövetkezeti Közös Vállalat jelenleg már hét mezőgazdasági nagyüze­met tömörít, s a tulajdonos termelőszövetkezetek ma már azért is tartják legüd­vözítőbbnek ezt a formát, mert a feldolgozás és a ke­reskedelmi tevékenység nye­reségéből — amelynek egy részét év végén a bevitt tő­ke arányában szétosztanak jövedelmezőbbé tehetik és fejleszthetik tejtermelő te­henészeteiket. S ugyanakkor a társult szövetkezetek kö­telezték magukat arra, hogy a közös gazdaságaikban megtermelt nyers tejet a Jásztej • közös vállalatnak adják át, így biztosítva an­nak alapanyagellátását. S hogy ez sem kis feladat, bizonyítják a számok is. Hi­szen az induláskor feldolgo­zott napi 10 ezer liter tejjel szemben a többszöri rekon­strukcióval és a feldolgozás technológiájának korszerű­sítésével mára már eljutot­tak odáig, hogy képesek akár napi 63 ezer liter tej foga­dására és feldolgozására is. Ennek a mennyiségnek je­lentős részét — kétharmadát — fogyasztói tejként értéke­sítik, a fennmaradó egyhar- madrészből pedig tejtermé­keket — túrót, tejfölt, vajat és habtejszínt — készítenek. Ezek közül legkeresettebb a ÜJ üxem építését fontolgatják túró, amelyből naponta 25 mázsát gyártanak. A többi tejtermékből is tekintélyes mennyiség hagyja el napon­ta az üzemet; 15 ezer pohár tejfölt, 4 mázsa vajat és az igényektől függően 300—400 liter habtejszínt szállítanak a megrendelőkhöz saját gép­kocsijaikon. Jászapátiban és környékén, Hevesen, Jászbe­rényben, Szolnokon és Bu­dapesten mintegy 300 üzlet­tel van közvetlen áruérté­kesítési kapcsolatuk. Így az sem véletlen, hogy a Jásztej tevékenységét a Téesztej Egyesülés mindig jónak értékeli, amelyet egyébként az évről évre nö­vekvő termelés is indokol. Ennek bizonyítására talán elég csak annyit megemlíte­ni, hogy a tavaly felvásárolt 18 és fél millió liter tejjel szemben az idén terveikben kétmillió literrel több, egész pontosan 20 és fél millió li­ter tej felvásárlása szerepel. A növekedés örvendetes, s ez annak is köszönhető, hogy nemrégiben 30 fillér­rel emelkedett a tej literen­kénti felvásárlási ára, amely ösztönzően hat a termelésre, hiszen megfigyelhető a nagyüzemekben és a háztá­ji gazdaságokban a jól teje­lő tehenek számának növe­kedése. S ha már a háztáji gazdaság is szóba került, mindenképpen meg kell em­líteni, hogy a Jásztej fontos feladatának tartja a kisüze­mi gazdaságokból kikerült tej felvásárlását és feldolgo­zását. Ezt a megállapítást a számok is alátámasztják, mi­vel az idei tervekben sze­replő 20 és fél millió liter tej­ből 3 millió 120 ezer liter a háztájiból jön össze. A 135 dolgozót foglalkozta­tó Jásztej Termelőszövetke­zeti Közös Vállalatnál az idén 217 millió 416 ezer fo­rintos árbevétel mellett 15 • és fél milliós nyereséget ter­veznek. S mivel kapacitásuk ma már teljesen kitöltött, ezt a volument csak úgy le­hetne növelni, ha valahol a település szélén egy új üze­met építenének. Erről egyéb­ként már többször is szó esett, s a társtulajdonos ter­melőszövetkezetek fontol­gatják is ennek lehetőségét, hiszen a téeszekben és a háztájiban megtermelt nö­vekvő tejmennyiséget csak így lehet a jövőben zavarta­lanul és a Jásztejtől már ed­dig is megszokott jó minő­ségben földolgozni. ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLET 1957 Elkötelezettség a szocialista megújulásra arminc évvel ez­előtt, 1957. június 27—29-én tartotta az MSZMP első országos pártérte­kezletét. Az országos párt­konferencia — ha szabad ezt a kifejezést használni — „rangját, mondátumát” ille­tően nem egyenrangú a párt- kongresszussal. (Az MSZMP azóta sem rendezett hason­lót, és az MKP is csak köz­vetlenül a felszabadulás utá­ni kezdetkor, 1945 májusá­ban ült össze ilyen tanács­kozásra.) Létét és szerepét tehát a rendkívüli helyzet­nek köszönheti. Mintegy hét és fél hónap telt el az ellenforradalmi fegyveres felkelés leküzdése, az ország törvényes rendjé­nek helyreállítása, és a meg­újuló párt, az MSZMP fel­lépése és programadása óta. A konszolidáció erőteljesen haladt, az országgyűlés 1597 májusában már elfogadta a kormány beszámolóját tevé­kenységéről, és további mű­ködésének alapelveit. Ideje volt annak, hogy a párt is felszámolja munkájában az ideiglenesség minden voná­sát. És főleg megérett a hely­zet arra, hogy a párt, a kommunisták számot vesse­nek magukkal — szembe nézve a múlttal is, de főleg eldöntve azt, hogyan gondol­ják a jövőben a magyar tár­sadalom fejlődésének irányí­tását, kifejezzék elkötele­zettségüket a szocialista meg­újulásra. De vajon mindez nem tör- tént-e meg már addig, 1956. november 4-től 1957 nyará­ig? Valóban megindult ez az értékelő és átértékelő folya­mat, és legmeghatározóbban az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottságának 1956. decemberi mélyreható vitá­jában és állásfoglalásában kapott megfogalmazást. Az 1956-os események és az el­lenforradalom okait, az azokból elkerülhetetlenül le­vonandó politikai, gazdasági, szervezeti, az egész intéz­ményrendszer munkáját és stílusát, a pártmunka mi­kéntjét, sőt a kommunista magatartást illető tanulsá­gokat — fő elveiben mind­máig érvényesen — felvá­zolta a decemberi határo­zat. Ez az útmutatás érvé­nyesült és munkált is 1957. első félévében a párt, az egyes kommunisták cselek­vésében. Csakhogy egy határozat, vagy akár egy politika elfo­gadása általában, és végre­hajtása, megvalósítása a na­pi gyakorlatban, sőt — hi­szen ezen állnak vagy buk­nak az ügyek — lényegbeli értelmezése bizony nem min­dig és nem mindenkinél esik egybe. Ez a „fáziseltolódás” korábban is, ma is megfi­gyelhető az elhatározás és a megvalósítás között. S minél bonyolultabb a helyzet, an­nál inkább fennáll az értel­mezési különbségek és eb­ből következő viták lehető­sége. Különösen „a múlt érté­kelését illetően van véle­ményeltérés pártunkban” — állapította meg az országos pártértekezlet is. A látható előzménye ennek a megálla­pításnak az volt, hogy 1957. március 7-én a Népszabad­A Magyar Hűtőipari Vál­lalat gyárai közül Baján, Bé­késcsabán, Miskolcon és Szé­kesfehérváron elkezdődött a zöldborsó feldolgozása, a hétvégén pedig további két hűtőházában, Zalaegerszegen és Győrben látnak hozzá a termés tartósításához. Az or­szágban ugyanis nem egy­szerre érik a zöldborsó, amely amúgy is a szokásos­nál mintegy két-két és fél héttel később takarítható be. A vállalat hűtőházai az ságban Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt Révai Jó­zsef, a régi, Rákosi-féle párt­vezetés egykori tagja, az MDP ideológiai és kulturális munkájának irányító szemé­lyisége. Révai József, abból kiindulva, hogy az ellenfor­radalom után a jobboldali hibák és nézetek elleni harc áll az előtérben, kifogásol­ta, hogy — szerinte — a párt propagandájában és gyakorlati munkájában el­uralkodott a szektás, dog­matikus hibák bírálata. „Bé- külékenységgel” vádolta a pártvezetést, és nem fogad­ta el azt. hogy a kommunis­ta mozgalom megújítása ér­dekében a régi vezetés kép­viselőit, és azokat, akik kép­telennek mutatkoztak az MSZMP új politikájának kö­vetésére, nyíltan bírálták, el­ítélték és félreállították. A párt kétfrontos — a jobbol­dali és baloldali elvtelenség ellen egyaránt fellépő — harca helyébe Révai lénye­gében egyfrontos harcot akart állítani, illetve visz- szaállítani. A Népszabad­ságban vita kerekedett Ré­vai József cikke körül, és a pártszervezetekben, de álta­lában az élénkülő közéletben is szenvedélyes eszmecserék tárgya volt a cikk és annak megállapításai. Ebben a nyílt polémiában felszínre került — egyébként törvényszerűen —, hogy Ré­vai nézetei jócskán egyetér­tésre találtak a pártszerve­zetekben is, különösen a ré­gi párttagok sorában. Sokan saját szektás hibáikat és még kellően felül nem vizs­gált, lényegében dogmás, szektás maradványokkal át­szőtt nézeteiket vélték iga­zolva látni egy olyan tekin­télyes kommunista ideológus által, mint amilyen Révai József volt. Ezek az elvtár­sak, akik valóságos és an­nak vélt szocialista pozíciók védelmében léptek fel, radi­kálisabb intézkedéseket kö­veteltek az — úgymond — ellenforradalmárok és az in­gadozók ellen is; megfeled­keztek, vagy soha el sem fogadták azt a tanulságot, hogy az MDP hibái és a ré­gi pártvezetés bűnei miatt zi- lálódott szét a párt tömeg­bázisa, és ez nagyban hozzá­járult az ellenforradalom fe- lülkerekedéséhez. Az országos pártértekezle­ten Révai József szónoki hév­vel lényegében megismételte nézeteit, és abból kiindulva, hogy az árulás és a tévedés között nagy különbség van, a Nagy Imre csoportnak és a köréjük seregletteknek ki­zárását követelte nemcsak a pártból, hanem a politikai életből, míg a Rákosi-féle ..tévedőknek” megbocsájtást kívánt. Az azonos végered­ménytől függetlenül különb­séget tett a jobb- és „balol­dali” elhajlás között, az utóbbit tulajdonképpen bo­csánatos bűnnek minősítette. (Ez különben azóta is oly sokszor tapasztalható jelen­ség nemcsak a magyar, de bizony a nemzetközi kom­munista mozgalomban is!) A pártértekezlet, beható, nyílt eszmecsere után, visz- szautasította ezeket a néze­teket. Kádár'János válasz­beszédében szemébe vágta Révai Józsefnek, hogy a fá­idén 22—23 ezer tonna bor­sót dolgoznak fel. Ennek ed­dig csupán 5—6 százalékát szállították le a gazdaságok, tavaly ilyenkor már az alap­anyagnak csaknem a harma­da a hűtőházakban volt. Az ipar az idén különben vár­hatóan elegendő és jó minő­ségű zsenge borsót tartósít­hat. Békéscsabán megkezd­ték a hüvelyes cukorborsó fagyasztását. A termék szin­te teljes egészében konverti­bilis exportra kerül. nácskozáson „a bukott veze­tőség zászlaját lobogtatta meg”. A határozat pedig, leg­főbb tanulságul, hangsúlyoz­ta : „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Hi­szen a legszembeszökőbb ta­nulság volt egyébként a ma­gyar 1956-tól is, hogy ezek az elhajlások 1953-tól kezd­ve kölcsönösen erősítve egy­mást, ásták alá hazánkban a szocializmus ügyét, sodorták a katasztrófa felé az orszá­got. Ebből a politikai állás­pontból kiindulva a pártér­tekezlet igyekezett újra fo­galmazni a párt helyét, sze­repét, működési elveit és a kommunisták magatartási formáit. A párt, mint a szo­cialista építés eszköze arra van, hogy a nép harcátszer­vezze, vezesse, és ilyen ér­telemben, valamint az egyes kommunisták munkájával, példájával is szolgálja a né­pet. A párttevékenység pró­bája és mértéke mindig a tömegekkel való .kapcsolatai­nak állapota. A tömegkap­csolatok erejének, működé­sének legfőbb feltétele per­sze, hogy a párt helyesen határozza meg politikáját. Kevesebb szó esett — bár az 1956. november, decem­berben hozott intézkedések indítékait és alapelveit meg­erősítették — a gazdasági kérdésekről. A széles körű reformokra ekkor még sem az átfogó, elvileg és tudomá­nyosan megalapozott kon­cepciók nem voltak készen — bár folyt bizonyos elemző munka ebben az irányban —, s főleg a gazdálkodási és személyi feltételek nem áll­tak rendelkezésre. De egy sor kedvező változtatás — így főleg a begyűjtési rend­szer felszámolása —, és mindezeknek a további mun­ka megváltoztathatatlan alapelveiként való elismeré­se a pártértekezlet társa­dalomépítést megújító szel­lemét bizonyította. Valame­lyest korlátozottan, de ez a szellem érvényesült a kul­turális terület további útjá­nak megítélésében is. Magyar Szocialis­ta Munkáspárt or­szágos pártérte­kezlete tehát a po­litikai harcnak egy nagyon nehéz és össze­tett időszakában egyértelmű orientációt és a későbbi év­tizedekre is kiható jellegze­tes stílust adott a pártnak és általa az államvezetésnek is. Ha a szocialista átalaku­lást a szüntelen megújulás­nak, a változó feltételekhez való alkalmazkodásnak te­kintjük, akkor ezt a tanács­kozást méltán ítélhetjük olyan eseménynek, amely ilyen folyamathoz adott im­pulzust, meggyőződést, elha­tározottságot. Újra bebizo­nyosodott, és ez a mához is szóló emlékeztető, hogy a kommunisták nyílt, alkotó- szellemű eszmecseréje, külö­nösen rendkívüli helyzetek­ben, az eredményes közös cselekvés kulcsa, elengedhe­tetlen feltétele. Nemes János A Hungária tájékoztatója Az egy éve tevékenykedő Hungária Biztosító vezetői pénteken Budapesten az eredményekről és a jövőbe­ni tervekről tájékoztatták az újságírókat. Elmondták; a megalakulás utáni első ki­lenc hónapban 330 ezer kár­esetre 2,7 milliárd forint té­rítést fizetett ki a Hungária, ebből, Casco biztosítás alap­ján 137 esetben, összesen 1,7 milliárd forintot, 193 ezer gépjármű felelősségbiztosí­tási kárra pedig 1,6 milliárd forintot. Nagyüzem a hütőiparban

Next

/
Thumbnails
Contents