Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚNIUS 26. Az Országgyűlés nyári ülésszakának első napján (Folytatás az 1. oldalról.) lam a szanálási eljárás kere­tében a teljes tartozást ki­egyenlíti majd. Erre azonban nincs mód. Az eddigi gya­korlatot — mint azt a Veszp­rémi Állami Építőipari Vál­lalat példája is mutatja — nem kívánjuk, de nem is tudjuk fenntartani. Határo­zottan kijelenthetem; a kor­mány arra törekszik, hogy a szanálás állami terheit mér­sékelje és a tartósan veszte­séges, népgazdaságilag sem hatékony tevékenységet visz- szaszorítsa. Az 1986. évi gazdálkodás értékelése szerencsére köve­tésre méltó példákkal is szolgált. Az olyan gazdálko­dó szervezetek, amelyek megfelelő stratégiával ren­delkeztek a változó környe­zeti feltételekhez való alkal­mazkodáshoz, még a nehéz helyzetben levő ágazatokban is tudtak gazdaságosan ter­melni. Az államháztartás kiadá­sainak fele közvetlenül ösz- szefügg az életszínvonallal, illetőleg az életkörülmények­kel. Mintegy 220 milliárd forintot fordítottak 1986-ban a központi és a tanácsi költ­ségvetési intézmények mű­ködésre és fenntartásra, 142 milliárd forint társadalom- biztosítási célokat szolgált, és 43 milliárd forintot hasz­náltak fel a tanácsok fejlesz­tésre. A hiány nagyjából ará­nyos a népgazdasági jövede­lemhiánnyal. A társadalombiztosítási ki­adások 1986-ban az előző évekénél valamelyest sze­rényebb mértékben, nyolc százalékkal növekedtek, no­ha néhány szociálpolitikai intézkedést tavaly is hoz­tunk. A gyermekgondozási díjat a szülők a gyermek másfél éves koráig vehetik igénybe, a hetven éven fe­lüliek nyugdíja az átlagos fogyasztói árváltozásnak megfelelően növekszik. Jól­lehet igyekszünk segíteni a nagycsaládosok és az egye­dül élő nyugdíjasok helyze­tén, az előrehaladást nem tekinthetjük kielégítőnek, ezért elengedhetetlen a jut­tatási rendszer mielőbbi fe­lülvizsgálata. A lakáshelyzet javítására mind a központi, mind a tanácsi költségvetés jelentős összegeket fordított. A szo­ciálpolitikai kedvezmény és az állami kölcsönök összege differenciáltan nőtt. A la­kossági megtakarítások és egyúttal hitelforrások növe­lése érdekében 1986-tól az alacsony kamatozású hitelek lejárat előtti visszafizetése esetén negyven százalék kedvezményt adunk. Ezzel sokan éltek is. A jelentős mértékű és növekvő támoga­tás ellenére a lakáshelyzet feszültségéi összességében, különösen a fővárosban és Miskolcon, alig enyhültek. Ez is indokolja, hogy hosz- szabb távú programunkat a lakáshoz jutás kérdésében felülvizsgáljuk, fejlesszük és az adóreform kidolgozásakor nagy figyelmet fordítsunk arra, hogy a lakásépítést és a lakásvásárlást, az azt cél­zó takarékoskodást preferál­juk. — A megnövekedett kép­viselői aktivitás és felelős­ségtudat a bizottsági viták során megmutatkozott abban is. hogy számonkéyték a jó­váhagyott és a megvalósított állami költségvetés nagy el­térését. A kormány ezért szükségesnek' tartja, hogy a jövőben az adott évi folya­matokról, a költségvetést érintő és intézkedéseket igénylő kérdésekről az Or­szággyűlést az eddigieknél részletesebben tájékoztassa és a szükséges gazdasági lé­péssorozatokra felhatalma­zást kérjen. Ennejr megfele­lően a kormány nevében ar­ra kérem a Tisztelt Ország­Bár a közkiadások csak 6,3 százalékkal növekedtek, ezen belül az egészségügyi, szo­ciális és oktatási intézetek működésére * és fenntartásá­ra fordított összegek emel­kedése nyolc százalék volt. Ez fedezetet nyújtott a bő­vülő intézményhálózat fel­adatainak ellátásara, de eb­ből az ellátási színvonal re­álértékét általában nem le­hetett megőrizni. A költség- vetési intézmények 1986-ban gondokkal küszködtek, sőt a tanácsok működési és fenn­tartási előirányzataik terve­zettnél kisebb felhaszhálásá- ra kényszerültek. Az állami kiadások másik nagy része a tanácsi gazdál­kodás. A múlt évben a taná­csok szabályozási, gazdálko­dási rendszere jelentősen megváltozott. A cél a helyi tanácsi önállóság és érde­keltség növelése, valamint az volt, hogy a tanácsi for­rásokat is hozzáigazítsuk a népgazdaságban megtermelt jövedelemhez. E célok meg­valósultak, de ebből gondok is adódtak. Tavaly a terve­zettnél 3,2 milliárd forinttal . kevesebb szabályozott bevé­tel keletkezett, döntően az előirányzottnál kevesebb vá­rosi és községi hozzájárulás, béradó és intézményi bevé­tel miatt. Ezt az ötszázmillió forinttal több tanácsi támo­gatás nem tudta ellensúlyoz­ni. gyűlést, támogassa a kor­mány azon törekvéseit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyen­súly javítása, a belföldi fel- használás mérséklése érde­kében a költségvetés hiánya 1987. évben a jóváhagyott 43,8 milliárd forint helyett inkább a 30 milliárd forin­tot közelítse. Okulva az 1986. évi kormányzati intézkedé­sek néhány kedvezőtlen ta­pasztalatából, ez évben pár­huzamosan vezetjük be a gazdasági teljesítmények nö­velésére kényszerítő szigorító szabályokat és a különböző ösztönző intézkedéseket. Célunk, még ha kezdetben szerény méretekben is, de a jól dolgozó vállalatok pénz­ügyi lehetőségeinek bővítése, a hatékonyan gazdálkodó vállalatok fejlesztési lehető­ségének és mozgásterének növelése, az exportérdekelt­ség fokozása. Mindez rövid távon költségvetési kiadás­sal. bevétel-elmaradással is járhat, de mégis azt kell ten­ni azért, hogy a hatékony területek élénkítésével fo­kozódjék a jövedelemterme­lés és később a költségvetési ráfordítások haszonnal té­rüljenek meg. A vállalati szektort és a lakosságot közvetlenül érin­tő intézkedések mellett idén sem mondhatunk le a költ­ségvetési intézmények pénz­ügyi előirányzatának szűkí­téséről. Az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alap­ján a Minisztertanács a köz­ponti költségvetési szeriek háromszázalékos támogatási tartalékát elvonta, s hasonló módon járt el az egyszáza­lékos tanácsi támogatási tar­talékkal is. A belföldi fel- használás tervezett szintjé­nek tartása' érdekében to­vábbi mérséklések is szük­ségessé váltak mind a köz­ponti, mind a tanácsi költ­ségvetési intézmények köré­ben. Ennek keretében kérem az Országgyűlést, járuljon hozzá a tanácsi támogatások­nak a törvénytervezetben előterjesztett kétszázalékos, mintegy másfél milliárd fo­rintos csökkentéséhez. Tavaly, a Központi Bizott­ság 1984. áprilisi állásfogla­lásának megfelelően kialakí­tottuk a kétszintű bank- rendszer szervezeti kereteit, korszerűsítettük a biztosítá­si intézményi rendszert, be­fejeződött az állami válla­latoknál az új vállalatirá­nyítási formák bevezetése. A reformfolyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. Elképzeléseinket vitákban, nyilvánosan alakítjuk ki. Tu­datában vagyunk annak, hogy a piaci törvényszerűsé­gek figyelembevételével ér­vényesülő szocialista terv- gazdálkodásnak fontos tár­sadalmi-politikai feltételei és következményei vannak. Korszerűsíteni kell a nép- gazdasági tervezés rendsze­rét. Felül kell vizsgálni a nemzetközi együttműködés mechanizmusának vala­mennyi lényeges elemét. Szükséges az adóreform Törekedni kell a KGST- ben folyó sokoldalú együtt­működés „ megfelelőbb szer­vezeti, érdekeltségi és pénz­ügyi kereteinek a kialakítá­sára. A pénzügyi rendszert, a költségvetési és hitelpolitikát ugyancsak tovább kell fej­leszteni. Szükség van adó- és árreformra, a keresetsza­bályozás, a szociálpolitika, a vállalati jövedelemszabályo­zás ezzel összehangolt mó­dosítására is. A társadalom ezekre a kérdésekre termé­szetesen nagyon érzékenyen reagál. Az elkövetkező né­hány hónapban ezért olyan konkrét megoldások kialakí­tására kell törekednünk, amelyekből világossá válik, hogy a közterhek viselésé­ben mindannyiunknak jö­vedelmünk arányában kell részt vennünk. A fő gond abból ered, hogy az adó- és árreformra meglehetősen kedvezőtlen gazdasági helyzetben kell felkészülnünk, s a hátteret jelentő szociálpolitikai el­látási rendszerek fejleszté­sére csak kevés pénzügyi forrás áll rendelkezésre. De mivel fontos követelménye az adó- és árreform beveze­tésének a szociális biztonság i ■■ r megőrzése, ezért a beveze­tés időpontjában széles kö­rű, az időskorúakat és a gyermekes családokat érintő kompenzálást kell megvaló­sítanunk. Hosszabb távon az ösztönzést, az igazi társa­dalmi értékrendet csak a jó bérrendszer képes közvetí­teni. Ezt a további munka során lehetőségeinkkel össz­hangban figyelembe vesszük. Az 1986-os költségvetés számai is világosan mutat­ják, hogy a gazdaság prob­lémáit — beleértve az élet- színvonalét is —, nem az adó- és árreform okozza. Legfeljebb az itt bekövetke­ző változások a feszültsége­ket nyíltabban felszínre hoz­zák. De éppen ez segít létre­hozni a gondok megoldásá­nak lehetőségét is. A jövőt tervezve és erre stratégiát kialakítva azzal is számolni kell, hogy gaz­dasági helyzetünk stabilizá­lása, fejlődésünk megalapo­zása érdekében olyan lépé­sek is szükségesek, amelyek érdekütközéseket váltanak ki. Ezek feltárásához és szo­cialista elveinkkel egyező megoldásához is kérjük az Országgyűlés támogatását. A törvényjavaslat vitája Kiss Dezső (Borsod-Aba- új-Zemplén m. 8. vk.), a Borsodi Szénbányák vezér- igazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója kiemelte: tavaly — mint a költségvetés adatai bizonyítják — az irányt helyesen meghatározó gazdaságpolitika, az ezt szol­gáló irányítási mechanizmus és a következetes végrehaj­tás között hiányzott a kellő összhang. A kormányzati in­tézkedések nem voltak elég mélyrehatóak, ezért hatásuk is korlátozott maradt. Túl­ságosan előtérbe kerültek — az össztársadalmi érdek ter­hére — a részérdekek, ennek kedvezőtlen következményei az 1986. évi költségvetésben tükröződnek. Rujsz Lász- lóné (Vas m., 3. vk.), a Sa- baria Cipőgyár személyzeti és oktatási főosztályvezetője egyebek között szólt azokról a túlzott félelmekről, ame­lyek a szelektív fejlesztés so­rán fellépő esetleges munka- nélküliség, illetve az átmene­tileg áldozatot vállaló szo­ciálpolitika kapcsán felme­rülnek. Oross Imre (Győr— Sopron m., 5. vk.), a bácsai Kossuth MGTSZ elnöke a képviselők fokozott felelős­ségét hangsúlyozta. A terv megszavazásakor ugyanis — mutatott rá — a költségvetés céljai, egyes tételei, a részek egymáshoz viszonyított ará­nya mind-mind vita tárgyát képezheti. Nagy Endréné (Heves m. 12. vk.), a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet osztályvezetője kifejtette: a gazdaság ma is lépéshátrány­ban van. Fontos, hoigy átfo­gó, egymás hatását erősítő folyamatok induljanak meg, oljianok, amelyek kikény- ' szerítik az eredményt. Dr. Nemes Tamás (Komárom m. 6. vk.), az Esztergomi Váro- . si Tanács Egyesített Kórhá­zának másodfőorvosa Esz­tergom infrastruktúrájának elmaradottságáról és a vá­ros ebből fakadó gondjairól valamint a helyi lakásgaz­dálkodás problémáiról be­szélt felszólalásában. Pus­kás Sándor (Heves m. 2. vk.), 'az Országos Kereske­delmi és Hitelbank vezér­igazgató-helyettese kiemelte, hogy a legfőbb gond nem önmagában a költségvetés hiányának növekedése, ha­nem a mögötte lévő negatív gazdasági tendencia. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a Magyar Tele­vízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere a kibon­takozáshoz vezető út feltá­rásához megoldást kínálva a reális helyzetértékelést és a közelmúlt folyamatainak mélyreható elemzését, a hi­bák feltárását tartotta a leg­fontosabbnak. A költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslat­hoz több hozzászóló nem je­lentkezett, az elhangzottak­ra Medgyessy Péter vála­szolt. A vitában elhangzottakat összefoglalva elsősorban azt emelte ki, hogy a képviselők nem új igényeket fogalmaz­tak meg a költségvetéssel szemben, hanem szigorúbb, következetes magatartást kértek a kormánytól. A pénzügyminiszter egyetérté­sét fejezte ki azzal a ja váz­lattal. hogy a Parlament az eddigieknél gyakrabban kap­jon tájékoztatást a költség- vetés végrehajtásának hely­zetéről, s adott esetben a kormány kérjen felhatalma­zást az Országgyűléstől a ko­rábban már elfogadott költ­ségvetési tételek megváltoz­tatásához. A kibontakozás fő irányát illetően a miniszter kiemel­te: a szerkezetátalakítás és a műszaki, technikai fejlődés jelentőségét. Az 1988. évi terv előkészítésekor, vala­mint a jövő évi szabályozás kialakítása kapcsán a pénz­ügyi kormányzat külön fog­lalkozik azzal a kérdéssel, hogy a fejlesztések, a beru­házások megvalósítása job­ban segítse a fő célokat. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot — öt ellen- szavazattal és tizennégy tar­tózkodással — elfogadta. Ezt követően — az elfoga­dott napirendnek megfelelő­en — dr. Markója Imre igaz­ságügyminiszter expozéja közvetkezett a Büntető Tör­vénykönyvet és a büntető el­járási törvényt módosító tör­vényjavaslatról. Markója Imre expozéja Az Országgyűlés nyári ülésszakán. A képen: párt- és állami vezetők az ülésteremben Dr. Markója Imre beveze­tőben — egyebek között — hangsúlyozta, hogy a javasolt módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizs­gálatát, sem az alapelvek, il­letve az intézményrendszer gyökeres reformját, és nincs szükség a büntetőpolitika át­alakítására sem. Nem hagy­hatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társadalmi- gazdasági változásokat, ame­lyek a szóban forgó törvé­nyek megalkotása — 1973, il­letve 1978 — óta bekövetkez­tek. A társadalmi-gazdasági reform egyre inkább kibon­takozó folyamata, a politi­kai intézményrendszer folya­matos megújítása, nemzetkö­zi kapcsolataink kiszélesedé­se, a turistaforgalom jelen­tős bővülése természetesen elsősorban pozitív eredmé­nyekkel járt. Ugyanakkor ezzel az átalakulással és az életviszonyok változásával szükségszerűen együttjáró társadalmi feszültségek és konfliktusok száma is nőtt. s például a szocialista érték­rendben. a társadalom mo­rális felfogásában, * a törvé­nyesség tiszteletében bizo­nyos zavarok keletkeznek. Ami a büntetési rendszer továbbfejlesztését illeti: a javasolt módosítások elfoga­dása esetén általánossá vá­lik az alternatív büntetések rendszere. A törvény tehát a bűncselekmények jelentős részére többféle büntetést rendel, és ezek közül az ítél­kező bíró választja ki a leg­megfelelőbbet. Ezzel együtt jelentősen bővül több bünte­tés és büntetőjogi intézkedés alkalmazási köre is. és új büntetési forma bevezetése is szerepel a javaslatban. Ezután a törvényjavaslat legfontosabb jellemzőiről szólt a miniszter: — A Büntető Törvény- könyv a büntetések és a bűn- cselekmények miatt alkal­mazható intézkedések olyan rendszerét alakította ki. amely a nemzetközi összeha­sonlítás mércéjével is kor­szerű. A büntetési rendszer továbbfejlesztését most még­is szükségesnek tartjuk. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat a közérdekű munka néhány alapvető szabályát tartal­mazza. Meggyőződésem — hangsúlyozta a miniszter —, Markója Imre expozéját tartja hogy a közérdekű munka be­vezetése enyhíti a büntetés­kiszabási gyakorlatnak azt a vonását, miszerint kisebb je­lentőségű ügyekben is indo­kolatlanul gyakran alkalma­zunk kisebb tartamú, de fő­leg felfüggesztett szabadság- vesztést. A Büntető Törvénykönyv megalkotásakor gondot for­dítottunk a bűncselekményt elkövető alkoholistákkal szembeni hatékony büntető­jogi eszközök megteremtésé­re. Ennek érdekében vezet­tük be többek között az al­koholisták kényszergyógyí­tását is. Most egy újabb ve­szély fenyeget bennünket: a kábítószerfüggőség terjedé­se. Kétségtelen, hogy a kábí­tószerrel összefüggő bűncse­lekmények miatt elítéltek száma ma még alacsony. Ez azt mutatja, hogy a kábító­szerfüggőség a bűnözés hely­zetére nem gyakorol olyan hatást, mint az alkoholiz­mus. A kábítószerfogyasztás kedvezőtlen tendenciája mégis árra késztet, hogy a Büntető Törvénykönyv mó­dosítása terjedjen ki a ká­bítószerfüggőségben szenve­dőkkel szemben meghozható intézkedésre is. A nyomozás szabályai több olyan határidőt állapítanak meg, amelyek a meghosszab­bítására az ügyész jogosult. Ezek a határidők a nyomo­zás törvényessége szempont­jából nem nyújtanak kellő biztosítékot, viszont a nyo­(Folytatás a 3. oldalon.) Felül kell vizsgálni a juttatási rendszert

Next

/
Thumbnails
Contents