Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JÚNIUS 25. Kórfeldorftö Izotópok Ha a beteg átlátszó volna... Egy híres orvos azt mond­ta több mint száz éve: ha a beteg olyan átlátszó voina, mint az üveg, könnyű volna megállapítani, hol van a be­tegség gyökere. Nos. a rönt­gensugarak lehetővé tették az orvosoknak a bepillantást az emberi testbe. A radioak­tív anyagok felfedezése még inkább növelte ezeket a le­hetőségeket. segítségükkel ma már olyan rejtett folya­matokat is megfigyelhetünk, amelyekről korábban álmod­ni sem mertünk. Az atom­energiának — az elektromos áram termelésén kívül — egyetlen gyakorlati alkalma­zása sem hozott az emberi­ségnek olyan közvetlen és sokoldalú hasznot, mint a radioaktív izotópok, s álta­lában a sugarak alkalmazása az orvosi kutatásban, diag­nosztikában és gyógyításban. A korszerű orvosi gyakor­latban a radioaktív indiká­torok használata hovatovább a diagnosztika nélkülözhetet­lesz eszközévé vált. Számos betegségről és előrehaladott­ságának fokáról az izotópok segítségével sokkal ponto­sabb adatokat szerezhetünk, mint a korábbi módszerek bármelyikével. A mérőmű­szerek tökéletesítése és kü­lönleges eljárások kidolgo­zása révén a kivizsgálások általában olyan kevés radio­aktív anyag felhasználásával végezhetők el, hogy járó be­tegek is kivizsgálhatok az orvos, a páciens és a kör­nyezet bárminemű veszélyez­tetése nélkül. A diagnosztikai módszerek többnyire azt a körülményt használják ki, hogy egyes szervek szelektív módon-hal­moznak fel magukban bizo­nyos elemeket és vegyülete- ket. beleértve radioizotópjai- kat is. Az emberi szervezet­be bejutó iód például csak­nem teljes egészében a pajzs- mirinyben halmozódik fel: a pajzsmirigynek a tiroxin ne­vű hormon termeléséhez van szüksége jódra. Kiderült, hogy a jód mennyisége és a tiroxin-termelés között bi­zonyos összefüggés létezik. A pajzsmirigy működésének ki­vizsgálása rendkívül egysze­rű, és műszaki szempontból is igénytelen. A páciens éh­gyomorra olyan vizet kap, amely radioaktív jóddal jel­zett káliumjodid csekély mennyiségét tartalmazza. A jód behatol a vérbe, majd a pajzsmirigyben halmozódik fel. A pajzsmirigy felett megfelelő érzékelőt, detek­tort helyeznek el, s így a legkisebb beavatkozás nél­kül. kizárólag a radioaktivi­tás növekedésének mérésével ellenőrizni lehet a jód fel- halmozódását. A radioaktív indikátorokat gyakran alkalmazzák a ve­seműködés kivizsgálására is. Megfelelő módon jelzett ve- gyület segítségével a két ve­se működését külön-külön vizsgálják. A felhasznált anyagba egyébként szintén radioaktív jódizotópot épí­tenek be. De alkalmas e módszer a máj működésének az ellenőrzésére is. Radioaktív indikátorok se­gítségével igen pontosan el­lenőrizhető a véráramlás se­bessége a test tetszőleges két pontja "között. Érbetegségek, reuma, magas vérnyomás esetén ugyanis a vér áram­lási sebessége csökken. Ezt általában radioaktív nátri­um-izotóppal mérik. A szív­működés vizsgálatára indi­um- vagy jódizotópot hasz­nálnak. Képünkön izotópos szívvizsgálat. A jobb olda­lon, a beteg szíve előtt he­lyezik el a mérőkamerát, bal oldalon a képernyő mutatja az izotópok eloszlását. A szívbillentyűk esetleges hi­báit jól mutatja, hasonlóan a szívkatéterezéshez, ám vér - telen úton. (KS) A korrózió kivédhető Védőbevonat fémfelületekre A különféle külső felüle­teknek megfelelően bevonat- rendszerek feladata az, hogy elszigetelje az acélfelületet, a környezeti korróziót oko­zó hatásoktól. Ilyen például a műanyag bevonat amely — megfelelő kiválasztás ese­tén — megvédi az alapfémet a korróziótól, de a bevona­ton keletkezett repedések vagy véletlen megrongáló­dás után semmi sem akadá­lyozza a beszivárgó anyagok korrózíiv hatását. A bevonat másik feladata, hogy külön­féle folyamatokkal megaka­dályozza az alapfém korró­zióját. Ilyen például a hor­ganybevonat, amely az acél­lal szemben an ódként visel­kedik, tehát a horganybevo­nat teljes oldatbemenetelé­ig védi az aLapfémet a kor­róziótól. A hosszú élettarta­mú és nagyértékű acélszer- kezetek esetén nélkülözhe­tetlen, hogy a kiválasztott bevonat mindkét feltétel­nek megfeleljen. Bevonatot felületvédelem és díszítés vagy más külön­leges követélmény kielégí­tésére, például keménység vagy kopásállóság fokozásá­ra is készítenek. A rozsdásod ás elleni véde­kezés egyik legrégibb módja a vas- és acéltárgyak hor­ganyzása, ónozása, vagy ól- mozása fémolvadékba való mártás útján. Újabban igazi méretekben mind több he­lyen végzik a tűzi úton alu­míniummal való bevonást is. A gyenge kémiai ellenálló kép>ességű fémből készült félgyártmányok (szalag, le­mez, cső) felületi minőségé­nek javítására a félgyárt­mányt fokozott kémiai el­lenáll óképiességű tiszta vagy ötvözött fémlemezzel borít­ják. Ez az eljárás a plattí- rozas. Az alapfém egyik vagy mindkét oldalának plattírozására több eljárás ismeretes. Az egyikben pél­dául az acéltömbre kokillá- ban ráöntik a bevonófémet, illetve ha a bevonófém olva­dáspontja nagyobb, mint az alapfémé, akkor a kokillába helyezett bevonó fémlemez zek (nikkel, krómnikkel) kö­zé öntik a lágyacélt. Ha a férnék hőtágulási tényezője között nagy a különbség, akkor öntés helyett a felhe­vített borítófémet zsugorí­tással kötik az alapfémre. Utána a lemezzel borított tömböt kihengerelik. A plat- tírozott lemez vagy szalag levágott széleit utólagosan vonják be korrózióálló bevo­nattal. Másik módszer szerint az alapfém tusklót fedőlemezzel borítják és a hegesztési hő­mérsékleten végzik a továb­bi hengerelést. A lemezek kötésszálárdságát csökkentő oxidációt úgy akadályozzák meg, hogy a borító lemezzel való befedés után e széleket vékony védőlemez-burkolat­tal lezárják. A lemezek egy­máshoz tapadását a diffúzió elősegíti. Az acél alapianya­got rézzel, nikkellel, sárga­rézzel, és alumíniummal szakták paattírozni. Különösen nagy jelentősé­ge van a bevonatoknak a ké­miai nagyiparban használt készülékeknél, tartályoknál Képünkön egy cellulóz- szulíit tartály felső kupola- része plattírozott lemezből készül, A nap melegén Toiáshől születő gyíkok A hüllők többsége a ma­darakhoz hasonlóan tojáso­kat rak. Tojásait, amelyek­ben a fejlődését még éppien csak megkezdő embrió rej­lik, a Föld vágj a Nap me­legére bízza, néha pedig tes­tének a melegével kelti ki. De szép számmal akadnak a hüllők között olyan fajok is, amelyek eleveneket szül­nek. Persze ez esetben sem valódi szülésről van szó, ha­nem arról, hogy a tojások az anya testének belsejében fejlődnek ki, r/ a kicsinyek még az anyjuk testében bújnak ki a tojásból. Néme­lyik hüllő tojásokat rak, de ezek már szinte teljesen ki­fejlett utódokat hordoznak magukban, s nem sokkal a szabadba jutásuk után vagy még aközben föl is repednek. Az utódok létrehozásának e rnpdia szorosan összefügg a hüllők környezetével; a me­legebb, nedvessebb környe­zetben élő fajok általában tojást raknak, a zordabb ég­hajlaton élők viszont eleve­neket vagy tojásokat szül­nek. A fürge gyík tojásból fej­lődik. A tojáshéj nemcsak nagyon vékony, hanem pu­ha és pórusos is, és ezért a kiszáradásra szerfölött érzé­keny. A nőstény öt-tizen- négy ilyen tojást rak, s azok­ból az utódok hét-kilenc hét múltán kenek ki. A tojásra­kástól a kibújásig számított idő erősen függ a környezet nedvességétől és hőmérsék­letétől. A nedvesség megóv­ja a tojásokat attól, hogy kiszáradjanak, a melegre meg az embrió fejlődéséhez van szükség. A kikelésben fontos szerepű, borotvaéles szaruképződményt, a tojás­fogat a kis fürge gyíkok ké­sőbb levetik. Kikelésük előtt a tojás felszínén gombostű - nyi vízgyöngyök jelennek meg, majd millimétemyi nyílás támad rajta. Ezen elő­ször vöröses folyadék csurog ki, majd a rés tágulni kezd, s a gyík lassan kidugja a fe­jét, a felsőtestét és elülső végtagjait. Mintegy fél-i órányi pihenő után néhány pillanat alatt befejeződik a kibújás. Szinte elképesztő, hogy miképp fér bele g to­jásba a megszületéskór már csaknem 5 cm hosszú gyík! Felvételünkön a kis fürge gyíkok tojásból való kibú­jásának egyes fázisait lát­juk. Meg/elenóoUkro bármikor számíthatunk Vigyázat! Vadveszély! Meglepő adat, de tény: a gépjármű- és a vad ütközé­séből eredő kár hazánkban a gépjárműveknél évi 5—6, a vadállománynál piádig 2— 3 millió forintnyi összegre rúg! Tetézi a bajt, hogy az ütközések, súlyos, sőt oly­kor halálos személyi sérülés­sel is járnak. Vadak megjelenésére az év bármely szakában számítani lehet az utakon. Télen ugyan többet bolyonganak ezek az állatok, eleség után kutatva, de ilyenkor a lombtalan út­menti tái jobban áttekint­hető a 'gépjárművezető szá­mára. A dús növényzetű vi­dékeken viszont az útszéli erdősávból, az árokból vil­lanásnyi idő alatt kivágód­hat az őz, a szarvas, vagy éppenséggel a vaddisznó. A várható vadveszélyes útszakaszokra országúti jel­zőtáblák hívják fel a figyel­met. A táblákat általában a vadgazdasági szakemberek tanácsai és megfigyelései szerint helyezik ki az út mentére; ők valóban isme­rik az állatok mozgását, csa­pásait, ivóhelyeit. De a szak­emberek e figyelemfelhívá­son kívül még mást is tesz­nek: igyekeznek a vadat ete­tőkkel a forgalmas úttól tá­volabbra szoktatni. A köz­utak mindkét szélétől pár száz méterre beljebb léte­sített vadföldekkel, etetők­kel, vagy akárcsak alkalmi élelemszórással is igyekez­nek az utaktól távoltartani a vadat. Tiszteletben kell tartani a vadveszélyes útszakaszokra figyelmeztető jelzőtáblákat Az ilyen útszakaszokon a gépjármű vezetőjének las­sabban kell haladnia, és jobban kell figyelnie a nap bármely szakában. A vad szokásait ugyanis a vezető aligha ismerheti: váratlan időpontokban napjában többször is megjelenhetnek egyes állatok vagy állatcso­portok ezeken a helyeken. Az erdei vadak lassanként megszokják a közutak for­galmát, a gépjárművek za­ját a reflektorok fényét, s mindezek nem mindig ri­asztják el őket (különösen, ha élelemszerzésTől van szó). A kisebb állatok — példá­ul a nyúl, a róka, a fácán — is okozhatnak balesetet, ami­kor féktávolságon belül hir­telen átfutnak a jármű előtt (különösen csúszás útviszo­nyok esetén). Még apróva­dat sem lehet veszély nélkül elütni, hiszen a meglepetés, a kikerülésre irányuló hir­telen és ösztönös kormány­mozdulat — különösen tete­mes sebességnél — veszé­lyes az autó számára. A nagy testű állatokkal való ütközést még ennél is nehe­zebben lehet megúszni, mert ha sikerült is félrerántani a kormányt, a kocsi rendsze­rint lefut az úttestről, mie­lőtt még egyenesbe tudná hozni a vezető. De előfordul­hat az is, hogy az állat tel­jes súlyával felcsúszik a szélvédőre, vagy súlyosan megrongálja a karosszériát Az utasok is megsérülhetnek az ilyen ütközések nyomán. Jó tudni, ha mégis bekövet­kezik az ütközés, igyekez­nünk kell minél inkább el­kerülni a derékszögű talál­kozást az állattal, ugyan­akkor minden erőnkkel az úton kell tartani a járművet. S ha megtörtént az ütközés, a kárral kapcsolatos kárté­rítési igény szempontjából is fontos, hogy a baleset a helyileg illetékes vadgazda­ságnál, vagy a legközelebbi községi tanács igazgatási szervénél valamilyen formá­ban jelentsük. A vadveszélyt jelző táblák­nál tehát csak olyan sebes­séggel hajtsunk, hogy lehet­séges legyen a megállás, az irányváltoztatás. B. L 'Képünkön: a Skandináviá­ba látogató autósok ne le­pődjenek meg, ha az utak mentén ilyen — rénszarvas- veszéljrre utaló — táblákat látnak. „Szobadoktor” Japánban Textilfestés mágnessel Sem víz, sem oldószer, sem keményítő nem szükséges ahhoz az újfajta folyamatos textilfestő eljáráshoz, ame­lyet egy japán gyárban dol­goztak ki. A vasporral össze­kevert festéket, pigmentet belesajtolják a szövetbe, amely egy mágneshenger fe­lett fut végig. Ezután hőke­zeléssel gázzá alakítják át a festék-szemcséket, így a textil-szálakra kerül át a festék, a fém p>edig a mágne­ses tér elhagyása után kivá­lik a szövetből. A hagyományos szagtala­nítók vagy aktív szénnel vagy ózonnal működnek. Az aktív szén részben drága, részben csak korlátozott mér­tékben nyeli el a kellemet­len szagokat, az ózon pedig csakis szigoriúan ellenőrzöt­ten alkalmazható. Japánban most olyan „szo­badoktor” elnevezésű szag­talanítót készítettek, amely­nek nincsenek meg ezek a hátrányai. Ennek egy olyan félvezető a lelke, amely a 254 nanométer hullámhosz- szúságú közeli ultraibolya sugár energiáját vegyi ener­giává alakítva katalizálja — megindítja, segíti — a kén­vegyületnek, az ammóniából származó szerves vegyüle- teknek, az aldehideknek és a telítetlen zsKrsavszármazé- koknak a szétbomlását A készülékben egy ibo­lyántúli fényt kibocsátó lám- P>a. egy ventillátor és egy olyan bordázott felület van, amelynek félvezető bevona­tán a vegyi bomlás végbe­megy. A kis eszköz percen­ként fél köbméter levegőt szagtalanít, s ha napi nyolc órán át működtetik, egy évig üzemképies. E szagtalanítót ez idő sze­rint a japán vonatok mos­dóiban használják fel. s re­mélik. hogy bevonul a szál­lodák, a kórházak és egyéb közösségi intézmények mel­lékhelyiségeibe is.

Next

/
Thumbnails
Contents